109. fejezet

Jézus leleplezi ellenfeleit

JÉZUS annyira zavarba hozta vallási ellenfeleit, hogy azok semmit se mernek már kérdezni tőle. Ezért ő veszi át a szót, hogy leleplezze tudatlanságukat. „Mit gondoltok a Krisztusról? — kérdezi tőlük. — Kinek a fia ő?”

„Dávidé” — válaszolják a farizeusok.

Jóllehet Jézus nem tagadja, hogy Dávid a Krisztus vagy Messiás test szerinti őse, mégis megkérdezi: „Hogyan lehetséges akkor, hogy Dávid ihletés alatt [a Zsoltárok 110-ben] ’Úr’-nak nevezi őt mondván: ’Így szólt Jehova az én Uramhoz: ’Ülj az én jobb kezem felől, amíg ellenségeidet lábaidnak zsámolyául teszem’? Ha tehát Dávid ’Úr’-nak nevezi őt, miként lehet az ő fia?”

A farizeusok hallgatnak, mert nem ismerik a Krisztus vagy felkent valódi kilétét. A Messiás nem egyszerűen Dávid emberi leszármazottja, ahogyan a farizeusok nyilvánvalóan hiszik, hanem már létezett az égben, és Dávidnak feljebbvalója vagy Ura volt.

Ekkor a tömeghez és a tanítványaihoz fordulva Jézus figyelmezteti őket az írástudókra és a farizeusokra vonatkozóan. Mivel ezek Isten Törvényét tanítják, ’a Mózes székében ülnek’, Jézus így buzdít: „Mindazt, amit mondanak nektek, megtegyétek és betartsátok. — De hozzáteszi: — Ne cselekedjetek az ő cselekedeteik szerint, mert ők mondják, de nem teljesítik.”

Azok képmutatók és Jézus éppúgy leleplezi őket azonos nyelvezetben, miként egy hónappal korábban, amikor egy farizeus házában ebédelt. „Mindazt, amit tesznek — mondja — azért teszik, hogy lássák őket az emberek.” És példákkal is szolgál, amikor megjegyzi:

„Mert megnagyobbítják az Írásokat tartalmazó dobozkákat, amelyeket oltalmazó eszközként viselnek.” Ezek a viszonylag kicsiny dobozkák, amelyeket a homlokukon vagy a karjukon viseltek, a Törvény négy kis részletét tartalmazták: a 2Mózes 13:1–10., 11–16. és az 5Mózes 6:4–9., 11:13–21. versét. De a farizeusok megnagyobbították ezeknek a dobozkáknak a méreteit, hogy azt a benyomást keltsék, mintha buzgóbbak lennének a Törvény iránt.

Jézus azzal folytatja, hogy „meghosszabbítják köntösük szegélyrojtjait”. A 4Mózes 15:38–40. verse előírta, hogy az izraeliták szegélyrojtokat rakjanak a köntösükre, a farizeusok azonban ezt mindenki másnál hosszabbra készítették. Mindent a látszat kedvéért tettek! „Szeretik a legkiválóbb helyet” — jelenti ki Jézus.

Sajnos, a saját tanítványaira is hatással volt ez a kiváló hely iránti vágy. Ezért ezt tanácsolja: „De ti ne hivassátok magatokat Rabbinak, mert egy a ti tanítótok, mivelhogy ti mindannyian testvérek vagytok. Azonkívül a földön senkit se hívjatok atyátoknak, mert egy a ti Atyátok, az égi. ’Vezetőnek’ se nevezzetek senkit, mert egy a ti Vezetőtök, a Krisztus.” A tanítványoknak meg kell szabadítani magukat attól a vágytól, hogy elsők legyenek! „A legnagyobb közöttetek legyen a szolgátok” — figyelmezteti őket Jézus.

Ezután egy sor jajt sorol fel az írástudók és a farizeusok számára, ismételten képmutatóknak nevezve őket. Ők ’bezárják az egek királyságát az emberek előtt — mondja —, és ők azok, akik felélik az özvegyek házát, és akik ürügyként hosszú imákat mondanak’.

„Jaj nektek, vak vezetők!” — mondja Jézus. Elítéli a farizeusokat, akikből hiányoznak a szellemi értékek, ami abból is kitűnik, ahogyan önkényes megkülönböztetéseket tesznek. Például azt mondják: ’Ha valaki a templomra esküszik, az semmi, de ha valaki a templom aranyára esküszik, az kötelezi.’ Erkölcsi vakságukat árulták el azzal, hogy nagyobb súlyt helyeztek a templom aranyára, mint az imádat helyének szellemi értékeire.

Ezután Jézus, mint már korábban is, elítéli a farizeusokat, amiért figyelmen kívül hagyják ’a Törvény fontosabb dolgait, éspedig az igazságot, az irgalmasságot és a hűséget’, s közben nagy fontosságot tulajdonítanak a tizednek vagy a jelentéktelen fűszerek tizedrészének.

Jézus ’vak vezetőknek nevezi a farizeusokat, akik megszűrik a szúnyogot, de lenyelik a tevét!’ Kiszűrik a borukból a szúnyogot, nem egyszerűen azért, mert az rovar, hanem azért, mert az szertartásilag tisztátalan. Pedig a Törvény súlyosabb dolgainak semmibevevéséhez hasonlítható az, hogy lenyelik a tevét, amely szertartásilag szintén tisztátalan állat. Máté 22:41—23:24; Márk 12:35–40; Lukács 20:41–47; 3Mózes 11:4, 21–24

▪ Miért hallgatnak a farizeusok, amikor Jézus kérdéseket tesz fel nekik arról, amit Dávid a Zsoltárok 110-ben mond?

▪ Miért nagyobbítják meg a farizeusok az Írást tartalmazó dobozkájukat és a köntösük szegélyrojtjait?

▪ Milyen tanácsot ad Jézus a tanítványainak?

▪ Milyen önkényes megkülönböztetést tesznek a farizeusok, és hogyan ítéli el őket Jézus, mivel figyelmen kívül hagyják a súlyosabb dolgokat?