64. fejezet

Lecke a megbocsátásról

JÉZUS nyilván még a kapernaumi házban tartózkodik tanítványaival. Arról beszélgettek, hogyan lehet a testvérek közötti nézeteltéréseket elrendezni, ezért Péter megkérdezi: „Uram, hányszor vétkezhet az én testvérem ellenem, hogy megbocsássak neki?” Mivel a zsidó vallási tanítók azt javasolják, hogy háromszor bocsássanak meg, Péter talán úgy véli, hogy nagyon nagylelkű a felvetése: „Hétszer?”

De az ilyen nyilvántartásra vonatkozó egész elképzelése rossz. Ezért Jézus helyesbíti Pétert: „Mondom neked: Nem hétszer, hanem hetvenhétszer.” Elmagyarázza, hogy nem lehet határt szabnia Péternek arra vonatkozóan, hányszor bocsásson meg a testvérének.

Jézus még egy példázatot is elmond, amely kihangsúlyozza tanítványainak, hogy kötelességük megbocsátani. Egy királyról szól, aki el akar számolni rabszolgáival. Egy rabszolgát hoztak elébe, aki igen nagy összeggel, 60 000 000 dénárral tartozik neki. De az képtelen kifizetni ezt. Jézus magyarázata szerint a király ekkor megparancsolja, hogy őt, feleségét és gyermekeit adják el és hajtsák be rajtuk a tartozást.

Erre a rabszolga térdre esik ura lábai előtt és így könyörög: „Légy türelemmel hozzám és mindent megfizetek neked.”

Az ura szánalomra indul iránta és irgalmasan elengedi óriási tartozását. De alighogy ez megtörtént — folytatja Jézus —, ez a rabszolga elmenőben találkozik egy rabszolgatársával, aki mindössze 100 dénárral tartozik neki. A férfi torkon ragadja rabszolgatársát és fojtogatni kezdi, mondván: „Fizesd meg, amivel tartozol!”

Rabszolga társának azonban nincs pénze. Ezért a rabszolga lába elé borul, akinek tartozik, és így kérleli: „Légy türelemmel hozzám és mindent megfizetek neked.” A rabszolga, ellentétben urával, nem tanúsít irgalmat, és börtönbe veti rabszolgatársát.

Nos — folytatja Jézus —, a többi rabszolga, aki látta, mi történt, elmegy és elmondja urának. Az dühösen hivatja a rabszolgát. „Gonosz rabszolga — mondja —, töröltem minden adósságodat, amikor könyörögtél nekem. Nem kellett volna neked is viszonzásul könyörülnöd rabszolgatársadon, ahogyan én könyörültem rajtad?” Ura haragra gerjedve átadja az irgalmatlan rabszolgát a börtönőröknek, amíg vissza nem fizeti minden tartozását neki.

Jézus befejezésül ezt mondja: „Hasonló módon bánik veletek is az én égi Atyám, ha nem bocsáttok meg szívetekből ki-ki az ő testvérének.”

Milyen szép lecke ez a megbocsátásról! A bűn nagy adósságához képest, amelyet Isten megbocsátott nekünk, mennyire jelentéktelennek tűnhet az a vétség, amit egy keresztény testvérünk követ el ellenünk. Ráadásul, Jehova Isten több ezerszer megbocsátott már nekünk. Gyakran még tudatában sem vagyunk az ellene elkövetett bűneinknek. Éppen ezért nem tudnánk megbocsátani testvérünknek néhányszor, még ha jogos okunk lenne is a panaszra? Emlékezz arra, mit tanított Jézus a Hegyi beszédben: Isten ’elengedi a mi adósságunkat, miképpen mi is elengedjük azoknak, akik nekünk tartoznak’. Máté 18:21–35; 6:12; Kolossé 3:13.

▪ Mi késztette Péter kérdését a testvérének megbocsátására, és miért tűnik nagyvonalúnak az az ajánlata, hogy még hétszer is megbocsát?

▪ Miben különbözik a király válasza a rabszolga irgalomért való könyörgésére a rabszolgának válaszától, amit rabszolgatársa könyörgésére adott?

▪ Mit tanulhatunk Jézus példázatából?