40. fejezet

Lecke az irgalomból

JÉZUS talán még Nainban tartózkodik, ahol nemrég feltámasztotta egy özvegyasszony fiát, vagy esetleg egy közeli várost látogatott meg. Egy Simon nevű farizeus közelebbről szeretné látni azt a férfit, aki ilyen csodákat tesz. Ezért meghívja magához Jézust egy étkezésre.

Mivel Jézus jó alkalmat lát ebben arra, hogy szolgáljon a jelenlévőknek, ezért elfogadja a meghívást, mint ahogy máskor is elfogadta a vámszedők és a bűnösök étkezésre szóló meghívását. Amikor azonban Jézus belép Simon házába, Jézus nem részesül a vendégeknek kijáró szívélyes fogadtatásban.

A szandált viselő láb izzadt és piszkos lesz a poros utakon megtett gyaloglástól, és a vendégszeretet egyik szokásos megnyilvánulása, hogy megmossák hideg vízben a vendégek lábát. Jézus lábát azonban nem mosták meg megérkezésekor. Üdvözlő csókot sem kap, amely általános udvariassági szokás. És a vendégszeretet szokásos olajával sem kenik meg a haját.

Az étkezés alatt, miközben a vendégek asztalhoz telepednek, hívatlanul egy nő lép halkan a szobába. A városban erkölcstelen életéről ismert. Valószínűleg hallott Jézus tanításáról, többek között arról a meghívásról, hogy ’jöjjenek hozzá enyhülésért bátran mindazok, akik megfáradtak’. És mélyen meghatva a látottaktól és a hallottaktól felkeresi most Jézust.

Az asszony Jézus háta mögé lép az asztalnál és lábaihoz térdel. Lábára hulló könnyeit hajával törli le. Illatos olajjal teli szelencéjét is előveszi, és Jézus lábát gyengéden csókolgatva ráönti az olajat. Simon rosszallóan nézi. „Ha ez a férfi próféta volna — okoskodik —, bizonyára tudná, miféle asszony az, aki megérinti őt, s hogy az egy bűnös.”

Gondolatában olvasva, Jézus ezt mondja: „Simon, van valami mondanivalóm számodra.”

„Mondd, Tanító!” — válaszolja neki.

„Egy hitelezőnek volt két adósa — kezdi Jézus —, az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Vajon melyikük szereti őt jobban?”

„Úgy gondolom — mondja Simon, talán a kérdés látszólag oda nem illő volta miatt közömbösséget színlelve —, hogy az, akinek többet engedtek el.”

„Helyesen ítéltél — mondja Jézus. Azután az asszony felé fordulva ezt mondja Simonnak: — Látod ezt az asszonyt? Bejöttem házadba; te nem adtál vizet a lábamra. Ez az asszony pedig könnyeivel áztatta lábamat és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg; ez az asszony pedig, attól az órától, hogy ide beléptem, nem szűnt meg gyengéden csókolgatni lábamat. Te nem kented meg fejemet olajjal; ez az asszony pedig illatos olajjal kente meg lábamat.”

A nő ezzel bizonyítékát adta, hogy szívből megbánta erkölcstelen múltját. Jézus így fejezi be: „Ezért mondom neked: Az ő bűnei, bármilyen számosak, bocsánatot nyernek, mert nagyon szeretett; akinek pedig keveset bocsátottak meg, az kevésbé szeret.”

Jézus semmiképpen nem menti vagy nem nézi el az erkölcstelenséget. Ez az eset inkább együttérző megértését tárja fel azok iránt, akik hibákat követnek el életükben, de aztán kinyilvánítják, hogy megbánták ezeket a bűnüket és ezért Krisztushoz jönnek enyhülésért. Jézus igazi felüdülést nyújtva a nőnek, ezt mondja: „Bűneid bocsánatot nyertek . . . A te hited megmentett téged; menj el békességgel!” Lukács 7:36–50; Máté 11:28–30.

▪ Hogyan fogadja Jézust a házigazdája, Simon?

▪ Ki keresi fel Jézust, és miért?

▪ Milyen szemléltetést használ Jézus, és hogyan alkalmazza azt?