78. fejezet

Legyetek folyton készen!

MIUTÁN óva inti a sokaságot a mohóságtól, és figyelmezteti a tanítványait, hogy ne szenteljenek túlzott figyelmet az anyagi dolgoknak, Jézus így bátorítja őket: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja a királyságot.” Ezzel feltárja, hogy csak viszonylag kevesen (későbbi megállapítás szerint 144 000-en) lesznek az égi Királyságban. Azok többsége, akik örökké tartó életet nyernek, a Királyság földi alattvalói lesznek.

Milyen nagyszerű adomány „a királyság”! Jézus leírja, milyen legyen a tanítványai helyes reagálása, amikor megkapják ezt az adományt, majd felszólítja őket: „Adjátok el, amitek van, és adjatok irgalmas adományokat.” Igen, meglevő javaikat mások szellemi javára kell felhasználniuk, hogy ezzel ’kifogyhatatlan kincset gyűjtsenek az egekben’.

Jézus ezután arra inti tanítványait, hogy folyton legyenek készen visszatérésére. Ezt mondja: „Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva, ti magatok pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. Boldogok azok a rabszolgák, akiket az úr virrasztva talál megérkezésekor. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, leheverteti őket az asztalhoz és felszolgál nekik.”

Ebben a példázatban a szolgák azzal mutatják meg készenlétüket uruk visszatérésére, hogy felhajtják hosszú ruhájukat, övvel magukra erősítik; és éjszakába nyúlóan is végzik dolgaikat, olajjal jól megtöltött lámpásaik fényénél. Jézus ezt mondja: „És ha a második őrjáráskor [amely kilenc órától körülbelül éjfélig tart] vagy a harmadik őrjáráskor [amely éjféltől körülbelül három óráig tart] érkezik is meg, és úgy találja őket, boldogok azok.”

Az úr szokatlan módon jutalmazza szolgáit. Asztalához fekteti őket és felszolgál nekik. Nem rabszolgaként, hanem lojális barátként kezeli őket. Milyen nagyszerű jutalom ez azért a fáradhatatlan munkáért, amelyet uruk érdekében végeztek egész éjjel, miközben visszatérésére várakoztak! Jézus így fejezi be: „Legyetek ti is folyton készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikről nem is gondoljátok.”

Péter most megkérdezi: „Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?”

Ahelyett, hogy közvetlenül válaszolna, Jézus egy újabb példázatot mond. „Ki tehát a hű és értelmes sáfár — kérdezi —, akit az ő ura a háziszolgái fölé kijelöl, hogy a kellő időben kiossza eledelüket? Boldog az a rabszolga, akit megérkezésekor ura ilyen munkában talál! Bizony mondom nektek, kinevezi összes javai fölé.”

Az „úr” nyilvánvalóan Jézus Krisztus. A „sáfár” tanítványainak „kicsiny nyáját” szemlélteti mint kollektív testületet, a „háziszolgák” megjelölés pedig a 144 000-nek ugyanarra a csoportjára utal, akik az égi Királyságot nyerik el, de kiemelve az egyes egyének munkáját. Azok a „javak”, amelyeknek gondozásával a hű sáfárt megbízza, az úr királyi érdekeit jelentik a földön, melybe a Királyság földi alattvalói is beletartoznak.

A példázatot folytatva, Jézus arra a lehetőségre mutat, hogy ennek a sáfár- vagy rabszolgaosztálynak nem minden tagja őrzi meg lojalitását, és megmagyarázza: „Ha az a rabszolga azt mondaná szívében: ’Késik még az én uram’, és elkezdené verni a férfiszolgákat és a szolgálóleányokat, és elkezdene enni, inni és részegeskedni; azon a napon jön meg a rabszolgának az ura, amelyen nem várja . . . és a legszigorúbban megbünteti őt.”

Jézus ezután megjegyzi, hogy eljövetele tüzes időszakot hozott a zsidók számára, mivel egyesek elfogadják, mások pedig elvetik a tanításait. Több mint három évvel korábban alámerítkezett vízben, de most egyre közeledik az az idő, amikor a halálba is be kell merítkeznie, és amint mondja: „Mennyire szorongok, amíg az végbe nem megy!”

Miután ezeket az észrevételeket elmondta a tanítványainak, Jézus ismét a sokasághoz fordul. Kesereg amiatt, hogy makacsságuk megakadályozza őket abban, hogy elfogadják azokat a nyilvánvaló bizonyítékokat, amelyek világosan igazolják kilétét és annak jelentőségét. „Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugat felől — jegyzi meg —, rögtön ezt mondjátok: ’Vihar lesz’, és úgy is lesz. És amikor azt látjátok, hogy déli szél fúj, ezt mondjátok: ’Hőhullám jön’, és úgy lesz. Képmutatók! A föld és az égbolt jelenségeit fel tudjátok ismerni, de miért nem tudjátok felismerni ezt a jellegzetes időt?” Lukács 12:32–59.

▪ Hány személyből áll a „kicsiny nyáj”, és mit nyernek el?

▪ Hogyan hangsúlyozza Jézus annak szükségességét, hogy szolgáinak mindig készen kell lenniük?

▪ Jézus példázatában ki az „úr”, a „sáfár”, a „háziszolgák”, és mik a „javak”?