27. fejezet

Máté elhívása

RÖVIDDEL a béna férfi meggyógyítása után Jézus elhagyja Kapernaumot és a Galileai-tenger felé veszi útját. Ismét emberek tömege keresi fel, és tanítani kezdi őket. Amikor tovább megy, meglátja Mátét, akit Lévinek is neveznek, amint ott ül az adószedő hivatalban. „Légy a követőm!” — hangzik Jézus meghívása.

Máté valószínűleg jól ismeri már Jézus tanításait, akácsak Péter, András, Jakab és János, amikor azok meghívásban részesültek. És hozzájuk hasonlóan Máté is azonnal válaszol a meghívásra. Feláll, otthagyja adószedői munkáját és követi Jézust.

Később — talán elhívásának megünneplése céljából — Máté nagy lakomát rendez a házában. Jézuson és a tanítványain kívül Máté korábbi társai is jelen vannak. Ezeket az embereket zsidó társaik általában megvetik, mert a gyűlölt római hatóságok részére szedik az adót. Azonkívül, becstelen módon gyakran több pénzt csikartak ki az emberektől, mint amennyi a rendes adó összege volt.

Látva, hogy Jézus ilyen emberek társaságában van a lakomán, a farizeusok ezt kérdezik a tanítványaitól: „Miért van az, hogy a tanítótok együtt eszik az adószedőkkel és a bűnösökkel?” A kérdést hallva Jézus így válaszol a farizeusoknak: „Nem azoknak van szükségük orvosra, akik jó erőben vannak, hanem a gyengélkedőknek. Menjetek azért és tanuljátok meg, mit jelent ez: ’Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.’ Mert én nem azért jöttem, hogy igazságosakat hívjak el, hanem bűnösöket.”

Nyilván Máté hívta meg ezeket az adószedőket a házába, így meghallgathatják Jézust és szellemi gyógyulásban részesülhetnek. Jézus tehát azért fogadta el a társaságukat, hogy segítsen nekik eljutni az Istennel való egészséges viszonyra. Jézus nem veti meg az ilyen embereket, mint az önigazoló farizeusok. Inkább szánalmat érez irántuk, valójában szellemi orvosként szolgál a számukra.

Amikor Jézus könyörületet tanúsít a bűnösök iránt, ezzel nem a bűnnel ért egyet, hanem ugyanannak a gyengéd érzésnek ad kifejezést, amelyet a testi betegekkel szemben érez. Jusson eszünkbe például, hogy amikor együttérzően kinyújtotta a kezét és megérintette a leprást, így szólt: „Akarom. Tisztulj meg!” Bárcsak mi is hasonló könyörületességet tanúsítanánk a szükségben levők iránt, különösen szellemi téren támogatva őket. Máté 8:3; 9:9–13; Márk 2:13–17; Lukács 5:27–32.

▪ Hol van Máté, amikor Jézus megpillantja őt?

▪ Mi a foglalkozása Máténak, és miért veti meg az ilyen egyéneket a többi zsidó?

▪ Milyen panasz hangzik el Jézus ellen, és hogyan válaszol ő?

▪ Miért társul Jézus bűnösökkel?