120. fejezet

Megtagadások az udvarban

PÉTER és János, miután otthagyja Jézust a Getsemáné-kertben és félelemből elmenekül a többi apostollal együtt, futás közben egyszer csak megáll. Talán utolérhetik Jézust, amikor Annás házához vezetik. Amikor pedig Annás tovább küldi őt Kajafás főpaphoz, Péter és János kellő távolságból követi, nyilvánvalóan a saját életük féltése és azon mélységes aggodalom közt őrlődve, mi történhet Mesterükkel.

Kajafás tágas rezidenciájához érkezve János minden nehézség nélkül bejut az udvarba, mivel a főpap jól ismeri őt. Péter azonban kint marad az ajtó előtt. De János nemsokára visszajön és beszél az ajtónállóval, egy szolgálóleánnyal, és Péter is engedélyt kap a belépésre.

Már hideg van, és a ház szolgaszemélyzete, valamint a főpap őrségének tagjai faszénnel tüzet raknak. Péter is csatlakozik hozzájuk, hogy megmelegedjen, mialatt Jézus törvényszéki perének kimenetelére vár. Ott a tűz fényénél, az ajtónálló, aki az imént engedte be Pétert, alaposabban megnézi őt. „Te is a galileai Jézussal voltál!” — kiált fel.

A felismerés okozta zavarában Péter mindannyiuk előtt letagadja, hogy valaha is ismerte Jézust. „Nem ismerem őt és nem is értem, miről beszélsz” — mondja.

Ezután Péter a kapu felé tart. Ott egy másik lány is felismeri és ezt mondja a körülöttük állóknak: „Ez is a názáreti Jézussal volt.” Péter újból tagad és esküszik: „Nem ismerem azt az embert!”

Péter az udvarban marad és megpróbál, amennyire csak lehetséges, elkerülni minden gyanúkeltést. Talán ebben a pillanatban riasztja meg a kora hajnali sötétben felhangzó kakasszó. Közben folyik Jézus kihallgatása nyilván a ház udvar feletti részében. Nem kétséges, hogy Péter és a többi lent várakozó is látja a különféle tanúk jövés-menését, akiket behívnak tanúvallomásra.

Körülbelül egy óra telhetett el azóta, hogy Pétert Jézus társaként ismerték fel. Most a körülötte állók közül néhányan odalépnek hozzá és ezt mondják: „Biztos, hogy te is közülük való vagy, hiszen a tájszólásod is elárul.” A csoport egyik tagja rokona Málkusnak, akinek Péter levágta a fülét. „Nemde lát­ta­lak vele a kertben?” — mondja.

„Nem ismerem azt az embert!” — bizonygatja nagy hévvel Péter. Valójában azzal, hogy átkozódik és esküdözik a dolog felől, bajt kívánva önmagának, amennyiben nem az igazat mondja, arról akarja meggyőzni őket, hogy mindannyian tévednek.

Épp akkor, amikor Péter harmadszor tagadja le, a kakas kukorékol. És abban a percben Jézus, aki valószínűleg megjelenik az udvar feletti valamelyik erkélyen, megfordul és rátekint. Péternek azon nyomban eszébe jut, mit is mondott neki Jézus alig néhány órával korábban ott az emeleti szobában: „Mielőtt a kakas kétszer kukorékol, háromszor tagadsz meg engem.” Összetörve bűnének súlya alatt, Péter kimegy onnan és keservesen sír.

Hogyan történhetett meg ez? Hogyan tagadhatta meg Péter háromszor is gyors egymásutánban a Mesterét, amikor annyira biztos volt szellemi erejében? Ezek a körülmények kétségkívül váratlanul érték Pétert. Az igazságot kiforgatták és Jézust aljas bűnözőnek tüntették fel. Az igazat hamisnak, az ártatlant vétkesnek kiáltották ki. Ezért esett ki Péter az egyensúlyából az alkalom nyomására. Hirtelen felborul a lojalitás iránti helyes érzéke; valósággal megbénítja az emberektől való félelem. Bárcsak sohase történne ez meg velünk! Máté 26:57, 58, 69–75; Márk 14:30, 53, 54, 66–72; Lukács 22:54–62; János 18:15–18, 25–27.

▪ Hogyan nyer Péter és János bebocsátást a főpap udvarába?

▪ Mialatt Péter és János az udvarban tartózkodik, mi folyik bent a házban?

▪ Hányszor kukorékol a kakas, és hányszor tagadja le Péter, hogy ismeri Krisztust?

▪ Mit jelent az, hogy Péter átkozódik és esküdözik?

▪ Mi az oka annak, amiért Péter letagadja, hogy ismeri Jézust?