67. fejezet

Nem sikerül letartóztatni őt

MÉG javában tart a sátorok ünnepe, amikor a vallásvezetők rendőröket küldenek ki Jézus letartóztatására. Ő meg sem kísérli, hogy elrejtőzzék. Jézus ehelyett nyilvánosan tanít, és ezt mondja: „Még egy kevés ideig veletek vagyok, de elmegyek ahhoz, aki elküldött engem. Kerestek majd, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.”

A zsidók nem értik meg, és maguk között így tanakodnak: „Hova akar ez az ember igazában menni, hogy nem találjuk meg? Talán csak nem akar a görögök közt szétszórtan élő zsidókhoz menni, és a görögöket tanítani? Mit jelent ez a beszéd, amit mondott: ’Kerestek majd, de nem találtok meg, és ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?’ ” Jézus természetesen közelgő haláláról és az égi életre való feltámadásáról beszél, ahová ellenségei nem tudják őt követni.

Végül elérkezik az ünnep hetedik napja. Az ünnep minden reggelén egy pap a Siloám tavából merített vízzel önti le az oltárt, amely lefolyik az oltár aljára. Jézus valószínűleg erre a naponkénti szertartásra akarja emlékeztetni az embereket, amikor így kiált: „Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyék. Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondja: ’annak belsejéből az élő víz folyamai ömlenek’.”

Jézus itt annak nagyszerű következményeiről beszél, amik a szent szellem kiárasztásakor lesznek tapasztalhatók. A következő évben pünkösdkor a szent szellemnek ez a kitöltése meg is történik. Az élő víz folyamai akkor kezdenek el kiömleni, amikor a 120 tanítvány prédikálni kezd az embereknek. De addig nem kapnak szellemet abban az értelemben, hogy Krisztus egyetlen tanítványa sem részesül a szent szellem felkenetésében és égi életre szóló elhívásban.

Egyesek, válaszul Jézus tanítására, ezt kezdik mondogatni: „Ez minden bizonnyal a Próféta” — amivel nyilvánvalóan a Mózesnél nagyobb Prófétára utalnak, aki az ígéret szerint eljön. Mások ezt mondják: „Ez a Krisztus.” A többiek azonban tiltakozni kezdenek: „De hát Galileából érkezik-e a Krisztus? Nem azt mondja-e az Írás, hogy a Krisztus Dávid leszármazottja lesz, és Betlehemből, abból a faluból jön, ahol Dávid tartózkodott?”

Ellentét támad tehát a tömegben. Egyesek le akarják tartóztatni Jézust, de senki sem emel rá kezet. Amikor a rendőrök Jézus nélkül térnek vissza, a főpapok és farizeusok ezt kérdezik: „Miért nem hoztátok ide?”

„Ember még sohasem beszélt úgy, mint ez” — válaszolják a tisztviselők.

A vallásvezetők haragra gerjedve, gúnyolódni, csúfolódni és szidalmazni kezdik őket. Így gúnyolódnak: „Csak nem tévesztett meg titeket is? A vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? De az a sokaság, amely nem ismeri a Törvényt, átkozott!”

Erre Nikodémus, aki farizeus, a zsidók elöljárója (a Szanhedrin tagja), veszi magának a bátorságot, hogy Jézus érdekében szóljon. Talán emlékszel még arra, hogy két és fél évvel korábban Nikodémus felkereste éjjel Jézust és kifejezte iránta való hitét. Most ezt mondja Nikodémus: „Elítéli-e a törvényünk az embert, amíg ki nem hallgatták és meg nem tudták, mit tett?”

A farizeusokat még inkább haragra ingerli, hogy közülük valaki a pártját fogja Jézusnak: „Talán te is galileai vagy? — jegyzik meg epésen. — Nézz utána és lásd meg, hogy egyetlen próféta sem támad Galileából.”

Bár az Írások közvetlenül nem mondják, hogy egyetlen próféta sem jön Galileából, Krisztusra úgy utalnak, mint aki onnan jön, mert azt mondják, hogy „nagy világosságot” fognak látni ezen a vidéken. Azonkívül Jézus Betlehemben született, és Dávid leszármazottja. Noha a farizeusok feltehetően tudnak erről, valószínűleg ők a felelősek azért, hogy téves értelmezések terjednek el az emberek között Jézust illetően. János 7:32–52; Ésaiás 9:1, 2; Máté 4:13–17.

▪ Mi történik az ünnep minden reggelén, és hogyan irányítja erre Jézus a figyelmet?

▪ Miért nem tartóztatják le a tisztviselők Jézust, és hogyan reagálnak a vallásvezetők?

▪ Ki Nikodémus, hogyan viseltetik Jézus iránt, és hogyan tekintik őt farizeustársai?

▪ Mi bizonyítja, hogy Krisztusnak Galileából kell jönnie?