17. fejezet

Nikodémus tanítása

JÉZUS Jézus feltűnő jeleket és csodákat tesz i. sz. 30 pászkájának idején. Emiatt sokan hisznek benne. Nikodémusra, aki a Szanhedrin, a zsidó legfelsőbb bíróság tagja, nagy hatást gyakorol és szeretne többet megtudni. Így hát felkeresi Jézust éjszaka, a sötétség leple alatt, mivel feltehetően attól tart, hogy csorbát szenved a hírneve más zsidó elöljárók előtt, ha meglátják.

„Rabbi — mondja Nikodémus —, tudjuk, hogy mint tanító Istentől jöttél, mert senki sem képes véghezvinni azokat a jeleket, amelyeket te véghezviszel, csak ha Isten van vele.” Válaszában Jézus elmondja Nikodémusnak: ahhoz, hogy valaki bemenjen Isten Királyságába, az illetőnek „újra kell születnie”.

De hogyan születhet valaki újra? „Vajon bemehet másodszor is az anyja méhébe és újraszülethetik?” — kérdezi Nikodémus.

Nem, az újraszületés nem ezt jelenti. „Ha valaki nem születik víztől és szellemtől — magyarázza Jézus —, nem mehet be az Isten királyságába.” Jézus akkor született „víztől és szellemtől”, amikor alámerítkezett és a szent szellem reá szállt. Az ezt kísérő, égből jövő kijelentésével: ’Ez az én Fiam, akiben gyönyörködöm’, Isten azt kívánta tudtul adni, hogy szellemi fiává nemzette őt az égi Királyságba való bemenetel kilátásával. Később azok, akik i. sz. 33 pünkösdjén alámerítkeztek, szintén elnyerték a szent szellemet, és ők is újraszülettek mint Isten szellemi fiai.

De Isten különleges emberi Fiának életfontosságú szerepe van. „Miként Mózes felemelte a kígyót a pusztában, ugyanúgy az Emberfiának is fel kell emeltetnie, hogy mindenki, aki hisz őbenne, örökké tartó életet nyerjen” — mondja Jézus Nikodémusnak. Igen amiként a kígyómarást szenvedett izraelitáknak is fel kellett tekinteniük a rézkígyóra ahhoz, hogy megmeneküljenek, ugyanúgy minden embernek hitet kell gyakorolnia Isten Fiában, hogy megszabaduljon haldokló állapotából.

Hangsúlyozva Jehova nagy szeretetét ebben, Jézus a következőket mondja Nikodémusnak: „Mert Isten oly nagyon szerette a világot, hogy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy aki hitet gyakorol őbenne, el ne pusztuljon, hanem örökké tartó élete legyen.” Ily módon, szolgálatának megkezdése után csupán hat hónap elteltével Jézus világossá tette Jeruzsálemben, hogy ő Jehova Isten eszköze az emberiség megmentésére.

Jézus a továbbiakban ezt a kijelentést teszi Nikodémusnak: „Mert Isten nem azért küldte el Fiát a világba, hogy ítélje a világot”, nem azért, hogy kedvezőtlen ítéletet mondjon vagy kárhoztasson, pusztulásra ítélve az emberi fajt. Hanem inkább, ahogy Jézus mondja, „azért, hogy a világ megmentésben részesüljön általa”.

Nikodémus félve jön Jézushoz, az éjszaka leple alatt. Ezért érdekes, hogy Jézus a következőkkel zárja beszélgetésüket: „Az ítélet alapja pedig az, hogy a világosság a világba jött [amelyet Jézus személyesített meg életében és tanításaiban], de az emberek inkább a sötétséget szerették, nem a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak voltak. Mindenki gyűlöli a világosságot, aki rossz dolgokat cselekszik, és nem jön a világosságra, hogy a cselekedetei rá ne bizonyuljanak. De az, aki azt cselekszi, ami igaz, a világosságra jön, hogy nyilvánvalóvá legyenek a cselekedetei, mint amelyeket Istennel összhangban cselekedett.” János 2:23—3:21; Máté 3:16, 17; Cselekedetek 2:1–4; 4Mózes 21:9.

▪ Mi volt az indítéka Nikodémus látogatásának, és miért éjszaka ment hozzá?

▪ Mit jelent „újraszületni”?

▪ Hogyan szemlélteti Jézus a megmentésünkben betöltött szerepét?

▪ Mit jelent az, hogy Jézus nem azért jött, hogy ítélje a világot?