92. fejezet

Tíz leprás meggyógyítása Jézus utolsó jeruzsálemi útja alatt

JÉZUS meghiúsítja a Szanhedrinnek az ő megölésére irányuló erőfeszítéseit azzal, hogy elhagyja Jeruzsálemet és elmegy Efraim városába, amely körülbelül 24 kilométerre van Jeruzsálemtől északkeletre. Itt marad tanítványaival, távol ellenségeitől.

De közeledik i. sz. 33 pászkája, és Jézus hamarosan ismét felkerekedik. Átutazik Szamárián és felmegy Galileába. Halála előtt ez az utolsó útja ezen a vidéken. Galileában ő és a tanítványai csatlakoznak másokhoz, akik Jeruzsálembe mennek a pászka megünneplésére. A Jordán folyótól keletre fekvő Perea vidékén át teszik meg útjukat Jeruzsálem felé.

Még az utazás kezdetén, amikor Jézus betér egy faluba Szamáriában vagy Galileában, tíz leprás férfival találkozik. Ez a rettenetes betegség fokozatosan sorvasztja el az ember testrészeit — kéz- és lábujjait, a füleit, az orrát és az ajkait. Hogy megvédjenek másokat a fertőzéstől, Isten Törvénye ezt mondja a leprásokra vonatkozóan: „Takarja el a bajuszát és kiáltsa hangosan: ’Tisztátalan, tisztátalan!’ Mindennap, amíg a csapás rajta lesz, legyen tisztátalan . . . Lakjon elkülönítetten.”

A tíz leprás betartja a Törvény leprásokra vonatkozó előírásait, és messze állnak meg Jézustól. De fennhangon ezt kiáltják: „Jézus, Tanító, könyörülj rajtunk!”

Amikor Jézus meglátja őket a távolból, ezt parancsolja nekik: „Menjetek el és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Jézus azért mondja ezt, mert Isten Törvénye felhatalmazza a papokat, hogy gyógyultnak nyilvánítsák azokat, akik felépültek leprájukból. Ily módon újra jogot kaptak arra, hogy az egészségesek között éljenek.

A tíz leprás Jézus gyógyító hatalmába helyezi bizalmát. Elsietnek hát, hogy megmutassák magukat a papoknak, jóllehet még nem gyógyultak meg. De útközben a Jézusba vetett hitük jutalmat nyer. Kezdik látni és érezni, hogy visszatért az egészségük!

A megtisztult leprások közül kilenc továbbmegy, de egy leprás, egy szamáriai visszatér, hogy megkeresse Jézust. Vajon miért? Mert nagyon hálás azért, ami vele történt. Hangos szóval Istent dicsőíti, és amikor rátalál Jézusra, lábaihoz borul és köszönetet mond neki.

Válaszában ezt mondja Jézus: „Ugye mind a tíz megtisztult? Hol van hát a többi kilenc? Egy sem akadt, aki visszatért volna, hogy hálát adjon az Istennek, csak ez az idegen nemzetből való?”

Majd ezt mondja a szamáriai férfinak: „Kelj fel és menj utadra, a hited megmentett téged.”

Amikor Jézusnak a tíz leprás meggyógyításáról szóló beszámolóját olvassuk, meg kellene szívlelnünk a Jézus kérdésében rejlő tanulságot: „Hol van a többi kilenc?” A kilenc leprás hálátlansága súlyos hiba. Vajon mi is kimutatjuk-e hálánkat a szamáriaihoz hasonlóan az Istentől kapott dolgokért, beleértve az Isten igazságos új világában való örökké tartó élet biztos reménységét? János 11:54, 55; Lukács 17:11-19; 3Mózes 13:16, 17, 45, 46; Jelenések 21:3, 4.

▪ Hogyan hiúsítja meg Jézus a megölésére irányuló erőfeszítéseket?

▪ Merre visz Jézus következő útja, és mi a végcélja?

▪ Miért állnak a leprások távol, és miért küldi őket Jézus a papokhoz?

▪ Milyen leckét kellene megtanulnunk ebből a tapasztalatból?