43. fejezet

Tanítás példázatokkal

JÉZUS minden valószínűség szerint Kapernaumban van, amikor megfeddi a farizeusokat. Később, ugyanaznap, elhagyja a házat és a közeli Galileai-tengerhez sétál, ahol tömegek gyűlnek össze. Ott egy csónakba száll, elevez, és tanítani kezdi a parton levő embereket az egek Királyságáról. Egy példázat- vagy szemléltetés-sorozattal tanít, olyan példázatokkal, amik jól ismertek az emberek előtt.

Elsőnek egy magvetőről beszél Jézus, aki magot vet. Néhány mag az útszélre hull és a madarak kapják fel. Más magvak köves talajra esnek. Mivel a gyökér nem tud mélyre hatolni, az új növények elfonnyadnak a tikkasztó napon. Megint más magvak tövisek közé hullanak, amelyek elfojtják a kikelő növényt. Végül néhány mag jó földbe hullik és termést hoz, az egyik százszorosat, némelyek hatvanszorosat, némelyek pedig harmincszorosat.

Egy másik szemléltetésében Jézus egy olyan emberhez hasonlítja Isten Királyságát, aki magot vet. Telnek a napok és a mag növekszik, míg a férfi alszik, és amikor ébren van. De az ember nem tudja, hogyan. A mag teljesen magától növekedik, és termést hoz. Amikor a termés beérik, az ember learatja.

Jézus egy harmadik példázatot is elmond, amely arról az emberről szól, aki jó magot vet, de „amíg az emberek alszanak”, az ellenség eljön és konkolyt szór a búza közé. A gazda szolgái megkérdezik, kigyomlálják-e a konkolyt. De ő ezt feleli: ’Nem kell, nehogy véletlenül a konkollyal a búza is kitépődjék. Hadd nőjön mindkettő együtt az aratásig. Akkor parancsot adok majd az aratóknak, hogy különválasszák a konkolyt és megégessék, a búzát pedig begyűjtsék a csűrömbe.’

Folytatva a parton gyülekező sokasághoz intézett beszédét, Jézus még két példázatot mond el. Elmagyarázza, hogy az „egek királysága” olyan, mint egy mustármag, amelyet egy ember elvet. Jóllehet ez minden mag közül a legapróbb, mondja, mégis minden növény közül a legnagyobbá nő. Olyan fává, amelyre madarak szállnak, és védelmet találnak annak ágai között.

Egyesek ma közbevethetik, hogy a mustármagnál vannak apróbb magvak is. Jézus azonban nem botanikából akar itt leckét adni. A magvak közül, amelyeket az akkori galileaiak ismertek, valóban a mustármag volt a legkisebb. Ezért pontosan érzékelték azt a rendkívüli növekedést, amelyet Jézus szemléltet.

Végül a kovászhoz hasonlítja Jézus az „egek királyságát”, amelyet a háziasszony fogja és három nagy adag lisztbe kever. Idővel, mondja, ez a tészta minden részét átjárja.

Az öt példázat elmondása után Jézus elbocsátja a tömeget, ő pedig visszatér abba a házba, ahol megszáll. Hamarosan a 12 apostola és mások jönnek hozzá.

A Jézus példázataiból származó haszon

Amikor a tengerparton levő sokasághoz intézett beszéde után Jézushoz mennek a tanítványai új tanítási módszerére kíváncsiak. Ó, hallották őt már korábban is példázatokban beszélni, de ilyen mértékben még soha. Ezért ezt kérdezik; „Miért beszélsz nekik példázatokban?”

Az egyik oka, hogy beteljesítse a próféta szavait: „Példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni.” De ennél többről van itt szó. A szemléltetések alkalmazása azt a célt szolgálja, hogy segítsen felszínre hozni az emberek szívállapotát.

A legtöbb ember tulajdonképpen csak úgy érdeklődik Jézus iránt, mint egy jó mesemondó és csodatevő iránt, s nem úgy, mint akit „Urukként” kellene szolgálniuk és önzetlenül követniük. Nem akarják, hogy eddigi szemléletüket vagy életmenetüket bármi is megzavarja. Nem akarják, hogy az üzenet túl mélyre hatoljon.

Ezért Jézus ezt mondja: „Azért szólok nekik példázatokban, mert bár néznek, hiába néznek, és bár hallanak, hiába hallanak, nem fogják fel annak értelmét; és rajtuk teljesedik be Ésaiás próféciája, amely ezt mondja: ’ . . . Mert érzéketlenné lett e nép szíve.’ ”

„De — folytatja Jézus — boldogok a ti szemeitek, mert látnak, és a füleitek, mert hallanak! Bizony mondom nektek: Sok próféta és igazságos ember kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallottok, de nem hallották.”

Igen, a 12 apostol és a velük levők fogékony szívűek. Ezért Jézus ezt mondja: „Nektek megadatott, hogy megértsétek az egek királyságának szent titkait, de azoknak nem adatott meg.” Mivel tanítványai vágynak arra, hogy megértsék a magvető példázatát, ezért Jézus elmondja nekik annak magyarázatát.

„A mag az Isten szava” — mondja Jézus, és a talaj a szív. A kemény, útmenti felületre hullott magról ezt mondja: „Az Ördög eljön és elveszi szívükből a szót, hogy ne higgyenek és ne menekülhessenek meg.”

Másrészt, a köves talajra hullott mag azoknak a szívállapotára utal, akik örömmel fogadják a szót. De mivel a szó nem tud az ilyen szívekben mélyen meggyökerezni, az emberek elesnek, amikor elérkezik a megpróbáltatás vagy üldözés ideje.

A tövisek közé hullott magok, folytatja Jézus, olyan emberekre vonatkoznak, akik meghallják a szót. Ezeket azonban annyira elragadják a gondok és a gazdagság, valamint az élet gyönyörei, hogy teljesen elfojtják azokat és semmi termést nem hoznak.

Végül a jó földbe hullott mag, mondja Jézus, azokat jelenti, akik, miután tiszta és jó szívvel meghallgatják a szót, megtartják azt és kitartással gyümölcsöt teremnek.

Milyen boldogok ezek a tanítványok, akik felkeresték Jézust, hogy magyarázatot kapjanak tanításairól! Jézus szeretné, ha megértenék példázatait, hogy másokkal is közölhessék az igazságot. „A lámpást nem azért hozzák ugye, hogy a véka alá vagy az ágy alá tegyék?” — kérdezi. Nem, „azért hozzák, hogy a lámpatartóba tegyék. — Majd Jézus hozzáfűzi: — Ezért vigyázzatok, hogyan hallgattok.”

Megáldva még több oktatással

Jézus magvetőről szóló példázatának magyarázata után a tanítványok még többet akarnak tudni: „Magyarázd meg nekünk — kérik — a szántóföldi gyomok példázatát.”

Mennyire különbözik a tanítványok magatartása a parton levő sokaságétól! Azokból az emberekből hiányzik a valódi vágy a példázat mögötti jelentés megértése után, őket az is kielégíti, ha nagy vonalakban elmondják a bennük lévő dolgokat. Szembeállítva a tengerparti hallgatóságot a sokat kérdező tanítványaival, akik felkeresték őt a házban, Jézus ezt mondja:

„Amilyen mértékkel ti mértek, nektek is olyannal fognak mérni, sőt még ráadást is kaptok.” A tanítványok őszinte érdeklődést és figyelmet szentelnek Jézusnak, így a több ismeret által áldásban részesülnek. Tanítványai érdeklődésére válaszolva ezért megmagyarázza Jézus:

„Aki a jó magot veti, az az Emberfia, a szántóföld a világ; a jó mag: ezek a királyság fiai, a gyom pedig a gonosznak fiai, és az ellenség, aki elveti azokat, az Ördög. Az aratás a dolgok rendszerének befejezése, az aratók pedig az angyalok.”

Miután azonosítja példázatának egyes mozzanatait, Jézus leírja a végkimenetelt. A dolgok rendszere befejezésekor, mondja, az aratók, vagyis az angyalok szétválasztják a gyomhoz hasonló álkeresztényeket az igazi ’királyság-fiaktól’. A „gonosz fiait” azután megjelölik a pusztulásra, de Isten Királyságának fiai, „az igazságosak”, fényesen tündökölnek Atyjuk Királyságában.

Jézus további három példázattal jutalmazza meg érdeklődő tanítványait. Először ezt mondja: „Az egek királysága hasonló a szántóföldbe rejtett kincshez, amelyet megtalált egy ember és elrejt; és örömében elmegy és eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.”

„Ismét hasonló — folytatja — az egek királysága egy utazó kereskedőhöz, aki szép gyöngyöket keres. Miután egy nagy értékű gyöngyöt talált, elment, azonnal eladta mindenét, és megvette azt a göngyöt.”

Maga Jézus ahhoz a férfihoz hasonlít, aki rejtett kincset fedez fel, vagy ahhoz a kereskedőhöz, aki nagy értékű drágagyöngyre talál. Eladta mindenét — úgyszólván feladva tisztelt pozícióját az égben, hogy egyszerű emberré legyen. Majd, mint egy földi ember, gyalázatot és gyűlöletes üldözést szenved el, méltónak bizonyulva arra, hogy Uralkodó legyen Isten Királyságában.

A kihívással most Jézus követőinek is szembe kell nézniük: el tudják-e adni mindenüket, hogy cserébe elnyerjék a Krisztus társuralkodóiként való lét nagyszerű jutalmát, vagy hogy a Királyság földi alattvalói legyenek. Vajon mi felbecsülhetetlen kincsnek, drágagyöngynek tartjuk az Isten Királyságában való részvételünket, olyannak, ami értékesebb, mint bármi az életben?

Végül egy hálóhoz hasonlítja Jézus az „egek királyságát”, amely mindenféle halat összegyűjt. Amikor különválasztják a halakat, a használhatatlanokat kidobják, a jókat pedig megtartják. Így lesz, mondja Jézus, a dolgok rendszere befejezésekor is; az angyalok különválasztják a gonoszokat az igazságosaktól — megsemmisítésre tartva fenn a gonoszokat.

Maga Jézus is ezzel a halászmesterséggel kezdi ténykedését, amikor első tanítványait elhívja, hogy legyenek „emberek halászai”. Angyali felügyelet alatt több évszázada folyik a halászat munkája. De végül eljön az idő a „háló” behúzására, amely a magukat keresztényeknek valló földi szervezeteket szemlélteti.

Bár a hasznavehetetlen halak sorsa a pusztulás, mi hálásak lehetünk, ha a megtartásra ítélt, ’jó halak’ közé számláltatunk. Ha mi is ugyanolyan buzgón vágyódunk több ismeretre és értelemre, mint Jézus tanítványai, akkor nemcsak több ismeret, hanem az Istentől származó örökké tartó élet áldásában is részesülünk. Máté 13:1–52; Márk 4:1–34; Lukács 8:4–18; Zsoltárok 78:2; Ésaiás 6:9, 10.

▪ Mikor és hol beszél Jézus a sokaságnak példázatokban?

▪ Milyen öt példázatot mond el Jézus a tömegnek?

▪ Miért mondja Jézus, hogy a mustármag minden mag közül a legkisebb?

▪ Miért beszél Jézus példázatokban?

▪ Hogyan bizonyulnak másnak Jézus tanítványai, mint a tömeg?

▪ Milyen magyarázatot ad Jézus a magvető példázatára?

▪ Mennyiben különböznek Jézus tanítványai a parton lévő tömegtől?

▪ Kit vagy mit szemléltet a magvető, a szántóföld, a jó mag, az ellenség, az aratás és az aratók?

▪ Milyen három további példázatot mond el Jézus, és mit tanulhatunk ezekből?