83. fejezet

Vendégeskedés egy farizeusnál

JÉZUS még mindig egy előkelő farizeus házában van, ahol épp az imént gyógyított meg egy vízkórban szenvedő férfit. Most, amikor körbenéz és észreveszi, hogy vendégtársai hogyan válogatják a főhelyeket az étkezésnél, az alázatról kezd el tanítani.

„Ha valaki meghív menyegzői lakomára — mondja Jézus —, ne heveredj a főhelyre. Lehet, hogy nálad előkelőbb embert is meghívott erre az alkalomra, és ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is, meg őt is és így szól: ’Engedd át ennek a helyet!’, akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni.”

Így ezt tanácsolja Jézus: „Hanem ha meghívnak, menj el és heveredj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott téged, így szóljon hozzád: ’Barátom, menj feljebb!’ Akkor becsületed lesz asztaltársaid előtt. Befejezésül ezt mondja Jézus: — Mert aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, és aki megalázza magát, azt felmagasztalják.”

Ezután Jézus azt a farizeust szólítja meg, aki őt meghívta, és leírja, hogyan vendégeljen meg valakit, hogy Istennél is igazi érdemet szerezzen. „Ha ebédet vagy vacsorát adsz, akkor ne a barátaidat, ne is a testvéreidet vagy rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat hívd meg. Egyszer talán azok is meghívhatnak téged, és visszafizethetik neked. Hanem ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat, a vakokat, és boldog leszel, mert nincs nekik semmijük, amivel azt viszonozhatnák.”

Ha szerencsétlenek számára rendez valaki vendégséget, boldog lesz, ahogyan Jézus magyarázza vendéglátójának: „Mert az igazságosak feltámadásakor fogják azt viszonozni neked.” Jézus leírása az ilyen érdemhozó megvendégelésről egy másfajta étkezésre is felhívja egy vendégtárs figyelmét. „Boldog az, aki az Isten királyságában eszik kenyeret” — mondja ez a vendég. De nem mindenki értékeli megfelelőképpen ezt a boldog kilátást, amint azt Jézus egy másik példázata mutatja:

„Egy bizonyos ember nagy vacsorát adott, amelyre sok embert hívott meg. És . . . kiküldte rabszolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: ’Jöjjetek, mert minden készen van.’ De azok mindannyian sorra kezdik kimenteni magukat. Az első ezt mondta neki: ’Mezőt vásároltam és ki kell mennem megnézni; kérlek, ments ki engem!’ A másik azt mondta: ’Öt igavonó jószágot vettem és megyek és kipróbálom őket; kérlek, ments ki engem!’ Megint egy másik azt mondta: ’Éppen most nősültem, és ezért nem mehetek.’ ”

Micsoda üres kifogások! A mezőt vagy a lábasjószágot rendszerint még a megvásárlás előtt megnézik, így hát nem igazán sürgős a megnézésük. Úgyszintén egy házasságkötés sem tarthat vissza valakit attól, hogy elfogadjon egy ilyen fontos meghívást. A gazda, hallván e kifogásokat, haragra gerjed és megparancsolja rabszolgájának:

„ ’Menj ki gyorsan a város széles útjaira és sikátoraiba, és hozd ide be a szegényeket és a nyomorékokat, és a vakokat és a sántákat.’ Egy idő múlva a rabszolga ezt mondta: ’Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely!’ Akkor a gazda ezt mondta a rabszolgának: ’Menj ki az utakra és a sövénnyel körülkerített helyekre, és kényszerítsd őket, hogy bejöjjenek, hogy megteljen a házam . . . Senki azok közül, akiket meghívtam, nem kóstolja meg a vacsorámat.’ ”

Milyen helyzetet ábrázol ez a példázat? Nos, „a gazda”, aki a lakomát rendezi, Jehova Isten; „a rabszolga”, aki a meghívást végzi, Jézus Krisztus; a „nagy vacsora” pedig az a lehetőség, hogy valaki bejuthasson az egek Királyságába.

Azok, akik elsőkként kaptak meghívást a Királyságban való részvételre mindenki más előtt, a Jézus korabeli zsidó vallásvezetők. De ők elutasították ezt a meghívást. Így, különösen i. sz. 33 pünkösdjével kezdődően, a második meghívást a zsidó nemzet megvetett és szegény tagjainak küldték ki. De nem reagáltak kellő számban ahhoz, hogy betöltsék az Isten égi Királyságában levő 144 000 férőhelyet. Ezért i. sz. 36-ban, három és fél évvel később, elhangzott a harmadik és végső meghívás a körülmetéletlen nem-zsidók számára, és ezek begyűjtése napjainkig folytatódott. Lukács 14:1–24.

▪ Milyen leckét adott Jézus az alázatosság tárgyában?

▪ Hogyan lehet érdeme Istennél annak, aki vendégségbe hív meg valakit, és miért hoz ez boldogságot számára?

▪ Miért voltak elfogadhatatlanok a meghívott vendégek kifogásai?

▪ Mit szemléltet Jézusnak a „nagy vacsorá”-ról szóló példázata?