A Biblia 21. könyve – Prédikátor
A Biblia 21. könyve – Prédikátor
Író: Salamon
Írás helye: Jeruzsálem
Írás befejezése: i. e. 1000 előtt
1. Milyen magasztos célból írták a Prédikátor könyvét?
A PRÉDIKÁTOR KÖNYVE magasztos célból íratott. Salamon, mint a Jehovának átadott nép vezetője, felelősnek érezte magát, hogy alattvalóit megtartsa az önátadásuk iránti hűségben. Azzal kívánt e felelősségnek eleget tenni, hogy a Prédikátor könyvében bölcs tanácsokat adott.
2. Hogyan fejezi ki ezt a célt a könyv héber neve, és miért megfelelőbb ez a név, mint a görög vagy magyar elnevezés?
2 A Prédikátor 1:1-ben Salamon így utal magára: „az egybegyűjtő”. Héber nyelven ez a szó Ko·heʹleth, és a héber Bibliában a könyvnek ugyanez a neve. A görög Septuaginta az Ek·kle·si·a·stesʹ címet adja ennek a könyvnek, amelynek jelentése: „az eklézsia (a gyülekezet, az összejövetel) egyik tagja”; ebből származik a könyv magyar neve: Prédikátor könyve. A Ko·heʹleth pontosabb fordítása „az egybegyűjtő”, és ez találóbb elnevezés Salamonra. Ez kifejezi Salamon azon szándékát, amiért a könyvet írta.
3. Milyen értelemben volt Salamon egybegyűjtő?
3 Milyen értelemben volt Salamon király egybegyűjtő, és mit gyűjtött egybe? Népének, az izraelitáknak és azok társainak, az ideiglenes lakosoknak volt az egybegyűjtője. Ezeket mind összegyűjtötte Istenének, Jehovának az imádatára. Előbb megépítette Jehova templomát Jeruzsálemben, majd a templom felavatásakor mindnyájukat Isten imádatára hívta össze vagy gyűjtötte egybe (1Kir 8:1). Ezzel a könyvvel pedig népét értékes cselekedetekre igyekezett összegyűjteni és ösztönözni arra, hogy forduljon el e világ hiábavaló és értéktelen munkáitól (Préd 12:8–10 [12:10–12, Károli]).
4. Miből lehet megállapítani, hogy Salamon volt a könyv írója?
4 Bár Salamont név szerint nem említi meg ez a könyv, néhány idézetből egyértelműen megállapítható, hogy ő volt az író. Az egybegyűjtő „Dávid fia”-ként mutatkozik be, aki „történetesen éppen király Izrael felett Jeruzsálemben”. Ez egyedül csak Salamon királyra érvényes, mert az ő utódai a jeruzsálemi trónon csak Júda felett uralkodtak királyokként. Ezenkívül, amint az egybegyűjtő írja: „Én magam nagyon meggyarapodtam bölcsességben, jobban, mint bárki más, aki előttem volt Jeruzsálemben, és saját szívem nagyon sok bölcsességet és ismeretet látott” (1:1, 12, 16). Ez is Salamonra illik. A Prédikátor 12:9 [12:11, Károli] azt mondja, hogy „sokat elmélkedett és alapos kutatást végzett, hogy sok példabeszédet sorrendbe szedjen”. Salamon király háromezer közmondást szerzett (1Kir 4:32). A Prédikátor 2:4–9 [2:5–10, Károli] az író hatalmas építési programjáról beszél, szőlőültetvényeiről, kertjeiről és parkjairól, öntözőrendszeréről, szolgáiról és szolgálólányairól, felhalmozott ezüstjéről és aranyáról és más dolgairól. Mindez igaz volt Salamonra. Amikor Séba királynője meglátta Salamon bölcsességét és jólétét, így kiáltott fel: „Még a felét sem mondták el” (1Kir 10:7).
5. Hol és mikor írták a Prédikátor könyvét?
5 A könyv az írás helyeként Jeruzsálemet jelöli meg és elmondja, hogy az egybegyűjtő „Jeruzsálemben” volt király. Az írás befejezésének ideje minden bizonnyal i. e. 1000 előtt volt, Salamon negyvenéves uralkodása idején, a könyvben említett számos munka elvégzése után, de még mielőtt bálványimádatba esett volna. Ekkorra Salamon gazdag ismeretet szerezhetett a világ foglalatosságairól és anyagi haszonért folytatott küzdelmeiről. Még Isten kegyében volt és Isten ihletése alatt állt.
6. A könyv ihletettségével szemben milyen ellenvetéseket hoznak fel, és hogyan lehet ezeket megcáfolni?
6 Hogyan bizonyosodhatunk meg arról, hogy a Prédikátor könyve „Istentől ihletett”? Némelyek kétségbe vonják ihletett voltát, minthogy egyszer sem említi Isten nevét, a Jehova nevet. A könyv azonban támogatja Isten igaz imádatát, és ismételten használja a ha·ʼElo·himʹ, „az igaz Isten” kifejezést. Egy másik ellenvetés azt hozza fel, hogy a Biblia más könyvei nem hivatkoznak közvetlenül a Prédikátor könyvére. A könyvben ismertetett tanítások és lefektetett alapelvek azonban teljesen összhangban vannak az Írások többi részével. Clarke Commentary című művének 3. kötete a 799. oldalon kijelenti: „A Koheleth vagy Prédikátor elnevezésű könyvet mind a zsidó, mind a keresztény egyház a Mindenható Isten ihletése alatt megírt könyvnek fogadta el; a szent kánon részének tartották.”
7. Mi tette Salamont kiválóan alkalmassá a Prédikátor könyvének megírására, ha életének hátterét is figyelembe vesszük?
7 A világ bölcsességében járatos „bibliakritikusok” azt állítják, hogy a Prédikátor könyve nem Salamon írása és nem alkotja a „teljes Írás” valódi részét, mivel véleményük szerint a könyv nyelvezete és bölcselete egy későbbi időre vall. Figyelmen kívül hagyják azt az ismeretmennyiséget, amit Salamon összegyűjthetett a nemzetközi kereskedelem és ipar fokozatos fejlesztése révén, valamint az utazó tisztviselőktől és a külvilággal való más kapcsolataiból (1Kir 4:30, 34; 9:26–28; 10:1, 23, 24). Ezt igazolja az is, amit F. C. Cook Bible Commentary című művének 4. kötete a 622. oldalán ír: „A nagy zsidó király napi elfoglaltságai és gondosan megválasztott tevékenységei bizonyára messze túlvitték őt a hétköznapi zsidó élet, gondolkodás és nyelvezet szféráján.”
8. Mi a legerősebb érv a Prédikátor könyvének kanonikus volta mellett?
8 Vajon szükséges külső forrásokat is felhozni a Prédikátor könyvének kanonikus volta mellett? Magának a könyvnek a vizsgálata nemcsak annak belső összhangját tárja fel, hanem a Biblia többi írásaival való összhangját is, amelynek valóban része.
A PRÉDIKÁTOR KÖNYVÉNEK TARTALMA
9. Mit állapít meg az egybegyűjtő az emberek fiainak elfoglaltságairól?
9 Az emberi életmód hiábavalósága (1:1–3:22). A megnyitó szavak a könyv témáját foglalják össze: „A legnagyobb hiábavalóság! – mondja az egybegyűjtő. – A legnagyobb hiábavalóság! Minden hiábavalóság!” Mi haszna van az emberiség fáradozásának és erőfeszítésének? Az egyik nemzedék jön, a másik megy, a természet körforgásai ismétlődnek a földön, és „semmi új nincs a nap alatt” (1:2, 3, 9). Az összegyűjtő szívét a bölcsesség felkutatására és megkeresésére adta, tekintettel az emberek fiainak bajt hozó foglalatoskodásaira; de úgy találja, hogy a bölcsességben és boldogságban, hőstettekben és nehéz munkában, evésben és ivásban hiábavalóság van, mind „hiábavalóság és szél után törtetés”. Meggyűlöli az életét, azt az életet, amely csapásokkal és anyagias törtetésekkel van tele (1:14; 2:11, 17 [2:12, 18, Károli]).
10. Mi Isten adománya, de mi a sorsa a bűnös embernek?
10 Mindennek megvan a maga meghatározott ideje – igen, Isten ’mindent széppé tett a maga idejében’. Azt akarja, hogy minden teremtménye élvezze az életet a földön. „Rájöttem, hogy semmi sem jobb a számukra, mint hogy örvendezzenek és egész életükön át jót tegyenek; és arra is, hogy minden ember egyen és igyon és jót lásson minden kemény munkájáért. Ez Isten adománya.” De sajnos a bűnös emberiségnek ugyanaz a sorsa, mint az állatoknak: „Amint meghal az egyik, úgy meghal a másik, mindannyiuknak csak egy szelleme van, úgyhogy nincs fensőbbsége az embernek az állat felett, mert minden hiábavalóság” (3:1, 11–13, 19).
11. Milyen bölcs tanácsot ad az egybegyűjtő az istenfélő embernek?
11 Bölcs tanács azoknak, akik félik Istent (4:1–7:29). Salamon szerencsésnek nevezi a halottakat, mivel mentesek „az elnyomás minden eljárásától, amely a nap alatt történik”. Majd folytatja a hiábavaló és szerencsétlen cselekedetek leírását. Bölcsen azt tanácsolja, hogy „kettőnek jobb, mint egynek”, s hogy „a hármas kötelet pedig nem lehet gyorsan kettészakítani” (4:1, 2, 9, 12). Jó tanácsot ad Isten népének a gyülekezésre vonatkozóan: „Őrizd meg lábadat, amikor az igaz Isten házába mész, és azért közeledj, hogy hallgass!” Ne beszélj elhamarkodottan Isten előtt; szavaid legyenek kevesek, és tartsd meg az Istennek tett fogadásodat! „Féld magát az igaz Istent!” Amikor látod, hogy a szegényt elnyomják, emlékezz arra, hogy „az, aki a magasnál is magasabb, őrködik felettük, és még a magasak felett is vannak magasabbak”. Salamon megfigyelése szerint az egyszerű szolgának édes álma van, de a gazdag embernek túl sok a gondja ahhoz, hogy aludni tudjon. Minthogy mezítelenül jöttünk a világra, semmit sem vihetünk ki magunkkal a világból, bármilyen keményen dolgoztunk is (5:1, 2, 4, 7, 8, 12, 15).
12. Milyen tanácsot ad az élet komoly kérdéseit és a bölcsességnek a pénzzel szembeni előnyét illetően?
12 Az ember kaphat gazdagságot és dicsőséget, de mi haszna belőle – még ha „kétszer is átélne ezer évet” – ha nem látja meg, mi a jó. Jobb megszívlelni az élet és a halál komoly dolgait, mintsem az ostobákkal társulni „a vigadozás házában”; igen, jobb feddést kapni a bölcstől, mert mint „a tövis ropogó hangja a fazék alatt, olyan az ostoba nevetése”. A bölcsesség előnyös, „mert a bölcsesség oltalom, mint ahogy a pénz is oltalom; az ismeret előnye azonban az, hogy a bölcsesség életben tartja tulajdonosait”. Nos, miért ilyen szerencsétlen az emberiség útja? „Az igaz Isten becsületesnek alkotta az emberiséget, ők azonban kitaláltak sokféle tervet” (6:6; 7:4, 6, 12, 29).
13. Mit tanácsol és javasol az egybegyűjtő, s mit mond arról a helyről, mely felé az ember halad?
13 Egy sorsa van mindenkinek (8:1–9:12 [9:14, Károli]). „Tartsd meg a király rendelését” – tanácsolja az egybegyűjtő. De azt is megfigyeli, hogy mivel a rossz cselekedet elleni ítéletet nem hajtják végre azonnal, „az emberek fiainak szíve teljesen afelé fordult őbennük, hogy a rosszat tegyék” (8:2, 11). Bár ő maga javasolja az örvendezést, van itt egy másik szerencsétlenség: minden ember ugyanazon az úton, ugyanazon hely felé halad – a halottak közé! Az élők tudják, hogy meghalnak, „de ami a halottakat illeti, ők egyáltalán semminek nincsenek tudatában . . . Mindazt, amit a kezed tenni talál, tedd meg teljes erőddel, mert sem tettek, sem tervek, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a Seolban, azon a helyen, ahová mész” (9:5, 10 [9:7, 12, Károli]).
14. a) Milyen gyakorlati bölcsességet hangsúlyoz az egybegyűjtő? b) Mi a dolgok végkövetkeztetése?
14 Gyakorlati bölcsesség s az ember kötelessége (9:13–12:14 [9:15–12:16, Károli]). Az egybegyűjtő más szerencsétlenségekről is beszél, például „sok magas állásban levők . . . balgaságáról”. Ő maga sok gyakorlati bölcsességet tartalmazó közmondást szerzett és kijelenti, hogy még „az ifjúság és az élet virága is hiábavalóság”, hacsak – igen, hacsak meg nem szívlelik az igazi bölcsességet: „Emlékezzél meg a te nagy Teremtődről ifjúságod napjaiban!” Különben az öregkor úgy ér el, hogy pusztán csak az egybegyűjtő szavai kísérnek vissza a föld porába: „Legnagyobb hiábavalóság! . . . Minden hiábavalóság.” Ő maga a népet állandóan ismeretre tanította, mert „a bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke”, jó cselekedetekre ösztönöznek; de a világi bölcsességgel kapcsolatban arra int, hogy „a sok könyv készítésének nincs vége, s az azokban való nagy elmélyülés fáradságos a testnek”. Majd az egybegyűjtő a csúcspontjához juttatja könyvét, s mindazt, amit a hiúsággal s a bölcsességgel kapcsolatban fejtegetett, így összegezi: „Mindezt hallva, a dolgok végkövetkeztetése ez: Féld az igaz Istent és tartsd meg parancsolatait! Mert ez az ember egész kötelessége. Mert az igaz Isten mindenfajta cselekedetet maga hoz ítéletre, minden rejtett dologgal kapcsolatban, hogy vajon jó vagy rossz-e az” (10:6 [10:3, Károli]; 11:1, 10; 12:1, 8–14 [12:3, 11–16, Károli]).
MIÉRT HASZNOS?
15. Hogyan tesz különbséget Salamon a szerencsétlenséget hozó foglalatoskodások és az értékes cselekedetek között?
15 A Prédikátor könyve az isteni bölcsesség ragyogó gyöngyszemeivel van díszítve, és távolról sem a pesszimizmus könyve. Salamon sok olyan cselekedetet felsorol, amelyet a hiábavalóság címkével lát el, ebbe azonban nem érti bele sem Jehova templomának építését a Mórija-hegyen, Jeruzsálemben, sem Jehova igaz imádatát. Isten életadományát sem minősíti hiábavalóságnak, de megmutatja: az arra való, hogy az ember örvendjen és jó dolgokat cselekedjen (3:12, 13; 5:18–20; 8:15). A szerencsétlenséget hozó foglalatoskodások között említi azokat, amelyeknél Istent nem veszik figyelembe. Egy apa felhalmozhat gazdagságot fiának, de a szerencsétlenség mindent elpusztíthat és végül semmi sem marad számára. Sokkal jobb a szellemi gazdagság maradandó örökségéről gondoskodni. Az is szerencsétlenség, ha nagy a vagyonunk, de nem tudjuk élvezni azt. Minden világi gazdag embert utolér a szerencsétlenség, amikor „elmegy” a halálba, és semmit sem vihet magával (5:13–15; 6:1, 2).
16. Hogyan van összhangban a Ko·heʹleth, vagyis a Prédikátor könyve Jézus tanításával?
16 A Máté 12:42-ben Krisztus Jézus úgy utalt magára, hogy „Salamonnál nagyobb van itt”. Minthogy Salamon Jézust szemléltette, vajon összhangban vannak-e Salamonnak a Ko·heʹleth című művében megírt szavai Jézus tanításaival? Sok hasonlóságot találunk! Például Jézus hangsúlyozta Isten munkájának hatalmas méretét, amikor ezt mondotta: „Az én Atyám mindezideig munkálkodott, és én is munkálkodom” (Ján 5:17). Salamon is utal Isten műveire: „Láttam az igaz Isten minden művét, és azt, hogy az ember nem képes kikutatni, ami a nap alatt történik; az emberiség keményen fáradozik azon, hogy kikutassa, mégsem találja meg. És ha azt mondanák is, elég bölcsek ahhoz, hogy megismerjék, képtelenek lennének megtalálni” (Préd 8:17 [9:2, Károli]).
17. Milyen más párhuzamok találhatók Jézus és Salamon szavaiban?
17 Jézus is, Salamon is buzdította az igaz imádókat arra, hogy gyülekezzenek (Máté 18:20; Préd 4:9–12; 5:1). Jézus magyarázatai „a dolgok rendszerének a befejezéséről” és „a nemzetek meghatározott idejéről” összhangban vannak Salamonnak azzal a kijelentésével, hogy „mindennek meghatározott ideje van, ideje van minden dolognak az ég alatt” (Máté 24:3; Luk 21:24; Préd 3:1).
18. Milyen figyelmeztetéseket közölnek Jézus és tanítványai Salamonnal egyetértésben?
18 De mindenekfelett Jézus és tanítványai is – Salamonnal egyetértve – figyelmeztetnek bennünket az anyagiasság csapdáira. A bölcsesség igazi védelem, mert „életben tartja tulajdonosait” – mondja Salamon. „Keressétek tehát először a királyságot és az ő igazságosságát, és mindezeket a dolgokat ráadásul megkapjátok” – mondja Jézus (Préd 7:12; Máté 6:33). A Prédikátor 5:10-ben ezt olvassuk: „Aki szereti az ezüstöt, nem elégszik meg az ezüsttel, sem az, aki szereti a gazdagságot, nem elégszik meg a jövedelmével. Ez is hiábavalóság.” Ehhez hasonló tanácsot ad Pál az 1Timótheus 6:6–19-ben: „Mindenféle káros dolog gyökere a pénz szeretete.” Hasonló párhuzamos idézeteket találunk a Biblia tanításainak más pontjaira vonatkozóan is (Préd 3:17 – Csel 17:31; Préd 4:1; – Jak 5:4; Préd 5:1, 2 – Jak 1:19; Préd 6:12 – Jak 4:14; Préd 7:20 – Róma 3:23; Préd 8:17 [9:2, Károli] – Róma 11:33).
19. Milyen boldog kilátással gyülekezhetünk egybe Jehova imádatára ma?
19 Isten szeretett Fiának, Jézus Krisztusnak – aki test szerint a bölcs Salamon király leszármazottja volt – a Királyság-uralma egy új földi társadalmat fog megvalósítani (Jel 21:1–5). Amit Salamon az előképes királyságában élő alattvalóinak útmutatásként megírt, életfontosságú mindazok számára, akik most reménységüket Isten Jézus Krisztus alatti Királyságába helyezik. Annak uralma alatt az emberiség ugyanazon bölcs alapelvek szerint fog élni, amelyeket az egybegyűjtő ismertet, és örökké örvendeni fog a boldog élet ajándékainak. Most van itt az ideje egybegyűlni Jehova imádatában, hogy Királysága alatt az életnek teljes mértékben örvendhessünk majd (Préd 3:12, 13; 12:13, 14 [12:15, 16, Károli]).
[Tanulmányozási kérdések]
