A Biblia 22. könyve – Énekek Éneke

Író: Salamon

Írás helye: Jeruzsálem

Írás befejezése: i. e. kb. 1020

1. Milyen tekintetben „Énekek Éneke” ez a könyv?

„AZ EGÉSZ világ méltatlan volt arra a napra, amikor ez a fenséges ének Izraelnek adatott.” Így fejezte ki értékelését Salamon Éneke iránt Akiba zsidó rabbi, aki az időszámításunk szerinti első században élt. * A könyv címe összevonása a megnyitó szavaknak: „A legszebb Ének, amely Salamoné.” Ha a héber szöveget szóról szóra vesszük, jelentése: „Énekek Éneke”, amely a kiválóság felső fokát mutatja, hasonlóan az „egek egei” kifejezéshez, vagyis ami a legmagasabb égre utal (5Móz 10:14). Ez a könyv nem énekek gyűjteménye, hanem egyetlen ének, „a legtökéletesebb ének, a valaha létezett és megírt legjobb ének”. *

2. a) Ki írta az Énekek Énekét? Milyen képességei voltak az írónak, és miért nevezhetjük az éneket a meghiúsult szerelem énekének? b) Hol írták a könyvet, és valószínűleg milyen időpontban?

² Jeruzsálem királya, Salamon írta ezt az éneket, amint azt a bevezető is elárulja. Salamon igen alkalmas volt arra, hogy a héber költészetnek ezt a fennkölt remekét megírja (1Kir 4:32). Az Énekek Éneke jelentéssel teli idillikus költemény. A legszínesebb leírást adja a szépségről. Ha az olvasó maga elé tudja képzelni a keleti környezetet, még jobban képes ezt értékelni (Ének 4:11, 13; 5:11; 7:4). Az ének megírására rendkívüli dolog adott alkalmat. A nagy Salamon király kiváló bölcsességével, erős hatalmával és káprázatosan tündöklő gazdagságával – amit még Séba királynője is megcsodált – nem tudott hatni egy egyszerű falusi lányra, akibe szerelmes lett. A lánynak egy pásztorfiú iránt érzett kitartó szeretete miatt azonban a király nem remélhetett. A könyvnek ezért joggal adhatnánk a következő címet: „Salamon meghiúsult szerelmének az éneke”. Jehova Isten ihlette Salamont ennek az éneknek a szerzésére, hogy a későbbi korok bibliaolvasói javukra fordíthassák azt. Az Ének Jeruzsálemben íródott. Ez talán i. e. 1020-ban lehetett, néhány évvel azután, hogy a templom építése befejeződött. Salamonnak, mire megírta az Éneket, még csak „hatvan királynéja és nyolcvan ágyasa” volt, összehasonlítva „a hétszáz feleséggel, hercegnővel és a háromszáz ágyassal” uralkodásának végén (Ének 6:8 [6:5, Károli]; 1Kir 11:3).

3. Milyen bizonyíték szól a könyv kanonikus volta mellett?

³ Salamon Énekének kanonikus voltát kezdettől fogva nem vonták kétségbe. A héber kánon szerves és ihletett részének tekintették, már jóval időszámításunk előtt. A görög Septuaginta-fordításba is belevették. Josephus is a szent könyvek katalógusába sorolja. Ezért ugyanazokat a bizonyítékokat hozhatjuk fel kanonikus volta mellett, mint amit a Héber Iratok más könyveinél általában.

4. a) Az „Isten” szó hiánya bizonyítja-e, hogy nem kanonikus a könyv? b) Mi mutatja, hogy ennek a Biblia kánonjában egyedülálló helye van?

⁴ Egyesek azonban kétségbe vonják a könyv kanonikus voltát azon az alapon, hogy nem történik benne hivatkozás Istenre. Isten említésének hiánya azonban még nem szól egy könyv hitelessége ellen, éppen úgy, mint ahogyan az „Isten” szó puszta jelenléte sem tesz egy könyvet kanonikussá. Tény azonban az is, hogy Isten neve rövidített formában megjelenik a nyolcadik rész hatodik versében, ahol a szerelemről az író ezt mondja: „Jah lángja”. A könyv kétségbevonhatatlanul azoknak az írásoknak alkotja részét, amelyekre Krisztus Jézus elismerően hivatkozott, amikor ezt mondta: „Kutatjátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy ezek segítségével örök életet nyertek” (Ján 5:39). Ezenkívül a kölcsönös szeretet ragyogó tulajdonságának erőteljes megfestése így, ahogyan az szellemi értelemben Krisztus és „menyasszonya” között fennáll, Salamon Énekének egyedülálló helyet biztosít a Biblia kánonjában (Jel 19:7, 8; 21:9).

AZ ÉNEKEK ÉNEKÉNEK TARTALMA

5. a) Hogyan ismerhetjük fel a dráma szereplőit? b) Milyen megható témáról szól a könyv?

⁵ A könyv anyaga egy beszélgetéssorozat. Állandóan váltakoznak a beszélők: Salamon, Jeruzsálem királya, egy pásztor és szeretett Sulamitja, a sulamita lány testvérei, az udvarhölgyek („Jeruzsálem leányai”) és Jeruzsálem asszonyai („Sion leányai”) (Ének 1:5–7; 3:5, 11). Személyüket felismerhetjük abból, amit mondanak vagy amit róluk mondanak.  A dráma Sunem vagy Sulem közelében játszódik, ahol Salamon táborozik udvari kíséretével. Megindító a témája: a Sulem falucskában élő vidéki lány szerelmét mondja el pásztor kedvese iránt.

6. Milyen beszélgetés folyik a lány és Salamon táborának udvarhölgyei között?

⁶ A sulamita hajadon Salamon táborában (1:1–14). A hajadon megjelenik a királyi sátrakban, ahová a király hozatta, de mindig csak az ő pásztor kedvesét szeretné látni. Szeretett kedvese iránti vágyódásában úgy szól, mintha az jelen volna. A királyra váró udvarhölgyek, „Jeruzsálem leányai” kíváncsian tekintenek Sulamitra sötétbarna arcszíne miatt. Sulamit megmagyarázza, hogy azért oly barna a bőre, mert testvéreinek szőlőjét őrizte. Majd kedveséhez beszél, mintha szabad lenne, s megkérdezi, hol találhatja meg őt. Az udvarhölgyek azt ajánlják neki, hogy menjen el és legeltesse az ő nyáját a pásztorok sátrai mellett.

7. Milyen javaslatot tesz Salamon, de milyen eredménnyel?

⁷ Megjelenik Salamon. Nem akarja elbocsátani Sulamitot. Dicséri szépségét és ígéri, hogy felékesíti „arany karperecekkel és ezüst díszgombokkal”. Sulamit ellenáll az ajánlatoknak és tudatja a királlyal, hogy csak az ő kedvese iránt érez szerelmet (1:1).

8. Hogyan buzdítja a lány kedvese a sulamitát? Mi után epekedik a lány?

⁸ A szerelmes pásztor megjelenik (1:15–2:2). Sulamit kedvese Salamon táborába jön és bátorítja a lányt. Biztosítja őt szeretetéről. A sulamita lány kedvese közelségére vágyik és örömét találja abban, hogy vele élhet a mezőn és az erdőben.

9. Hogyan értékeli a lány és kedvese a lány szépségét?

⁹ A sulamita szerény lány. „Csupán tengerparti síkság sáfránya vagyok én”, mondja magáról. Pásztor kedvese páratlannak tartja s azt mondja, hogy „mint a liliom a tövises gyomok között, olyan az én mátkám a lányok között” (2:1, 2).

10. Mi emlékezteti a lányt szerelmesére?

¹⁰ A lány a pásztorfiú után vágyódik (2:3–3:5). Kedvesétől ismét elválasztva a sulamita megmutatja, hogy mindenki másnál többre értékeli őt, és azt mondja Jeruzsálem leányainak, esküvel ígérjék meg: nem próbálnak benne nem kívánt szerelmet ébreszteni más iránt. A sulamita emlékszik arra az időre, amikor pásztora válaszolt az ő szavára és meghívta őt, hogy menjen fel vele a dombokra tavasszal. A lány látja kedvesét, amint a hegyre megy, örömében ugrálva. Azt is hallja, amint pásztor kedvese így kiált: „Kelj fel, jöjj, ó, mátkám, én szépem, jöjj el!” A lány testvérei azonban, akik nem biztosak az ő megfontoltságában, megharagszanak rá és a szőlők őrzésére küldik. A lány kijelenti: „Enyém az én kedvesem és én az övé.” Majd könyörög neki, hogy siessen hozzá gyorsan (2:13, 16).

11. Milyen esküre emlékezteti a sulamita újból Jeruzsálem leányait?

¹¹ A sulamita ezután leírja fogságát Salamon táborában. Éjjel az ágyában a pásztora után vágyódik. Újra emlékezteti Jeruzsálem leányait: eskü alatt vannak, hogy nem ébresztenek benne nem kívánt szerelmet.

12. Milyen további bátorítást ad a sulamitának a kedvese, amikor Salamon őt Jeruzsálembe viszi?

¹² A sulamita lány Jeruzsálemben (3:6–5:1). Salamon teljes királyi pompában visszatér Jeruzsálembe, és az emberek csodálják kíséretét. Pásztor kedvese nem hagyja cserben Sulamitot ebben a kritikus órában. Követi a lefátyolozott lányt, és kapcsolatba lép vele. Gyengéd becézgetésekkel erősíti kedvesét. A lány elmondja, hogy szeretne szabadulni a városból, pásztor kedvese pedig szerelmében így kiált fel: „Mindenestől szép vagy, ó, mátkám” (4:7). Sulamit csak egy röpke pillantást vet rá, és a fiúnak mindjárt gyorsabban ver a szíve. A lány kedveskedő szavai jobbak a bornál, illata olyan, mint Libánon illata, bőre mint a gránátalmák paradicsoma. A lány meghívja kedvesét, hogy jöjjön a „kertjébe”, s a fiú elfogadja a meghívást. Jeruzsálem barátságos asszonyai buzdítják őket: „Egyetek, ó, barátok! Igyatok és részegedjetek meg a kedveskedő szavaktól!” (4:16; 5:1).

13. Mit álmodik a lány, és hogyan írja le kedvesét az udvarhölgyek előtt?

¹³ A lány álma (5:2–6:3 [5:19, Károli]). A sulamita lány beszél az udvarhölgyeknek álmáról, amelyben kopogást hall. Kedvese van kint, könyörög neki, hogy engedje be. De a lány ágyban van. Mire végül is felkel, hogy kinyissa az ajtót, a fiú már eltűnt az éjszakában. Kimegy utána, de nem találja. Az őrök gorombán bánnak vele. Ő azt mondja az udvarhölgyeknek: ha meglátják a kedvesét, kötelesek megmondani neki, hogy ő a szerelem betege. Az udvarhölgyek megkérdezik tőle, mit talál a fiúban olyan kiválót. Erre a lány a fiú pontos leírásába kezd; elmondja, hogy „kápráztató és pirospozsgás, és tízezer közül is kitűnik” (5:10). Az udvarhölgyek kedvese holléte felől érdeklődnek. Elmondja, hogy kiment és legeltet a kertekben.

14. Mesterkedései ellenére hogyan veszít csatát Salamon a lány meghódításáért folytatott harcban?

¹⁴ Salamon utolsó ajánlatai (6:4 [6:1, Károli] – 8:4). Salamon király megközelíti a sulamitát. Újra elmondja, milyen gyönyörű, kedvesebb, mint „hatvan királynéja és nyolcvan ágyasa”. Ennek ellenére a sulamita elutasítja őt (6:8 [6:5, Károli]). Ő csak azért tartózkodik itt, mert szolgálati megbízatása a tábor közelébe hozta. „Mit látsz bennem?”  – kérdezi a királytól. Salamon kihasználja ezt az ártatlan kérdést, és magasztalja szépségét, talpától a feje tetejéig, de a lány ellenáll minden mesterkedésének. Bátran megvallja a pásztorfiú utáni vágyódását, hűségét és érte kiált. Harmadszor is emlékezteti Jeruzsálem leányait, hogy eskü alatt fogadták: nem ébresztenek benne szerelmet akarata ellenére. Salamon hazaengedi. Csatát vesztett a pásztorfiúval szemben a sulamita szerelméért való versenyben.

15. a) Milyen kéréssel fordul a lány a testvéreihez? b) Hogyan győzedelmeskedik kizárólagos hűsége?

¹⁵ A sulamita lány visszatér (8:5–14). Fivérei látják őt közeledni, de nem egyedül jön. „Pásztor kedvesére támaszkodik.” Emlékezteti kedvesét, hogy almafa alatt találkoztak, és kifejezésre juttatja törhetetlen szeretetét iránta. Szó esik Sulamit testvéreinek korábbi megjegyzéseiről, amikor is aggodalmat éreztek „kis húguk” iránt, de a lány kijelenti, hogy érett, szilárd nőnek bizonyult (8:8). Most azt kéri, hogy testvérei egyezzenek bele a házasságába. Salamon királynak lehet akár tízezer szőlője, neki elegendő egy, a sajátja, mert ő azt szereti, aki szíve teljességével kedves hozzá. Az ő szerelme olyan erős, mint a halál, és fellángolásai, mint „Jah lángja”. Kitartása a kizárólagos hűségben – amely oly „tántoríthatatlan, mint a Seol” – kivívta a győzelmet, és a pásztor kedvesével való egyesülés nagyszerű csúcspontjához vezetett (8:5, 6).

MIÉRT HASZNOS?

16. Milyen értékes dolgokat tanulhatunk ebből az énekből?

¹⁶ Mi olyat tanulhatunk ebből a szerelmi énekből, amit Isten embere ma hasznosíthat? A hűséget, a lojalitást és az isteni alapelvek iránti feddhetetlenséget világosan mutatja. Az ének az igazi szerelmesben levő erény és ártatlanság gyönyörűségét tanítja. Arra tanít, hogy az igazi szeretet legyőzhetetlen, meg nem vásárolható, kiolthatatlan. Fiatal keresztény férfiak és nők, valamint férjek és feleségek meríthetnek hasznot a feddhetetlenségnek ebből a szép példájából, amikor kísértésbe kerülnek és csábításnak vannak kitéve.

17. a) Hogyan mutatja meg Pál, hogy ezt az éneket a keresztény gyülekezet oktatására írták? b) Miért volt helyénvaló Pálnak erre gondolni, amikor a korinthusiaknak és az efézusiaknak írt? c) Milyen érdekes összehasonlításokat tehetünk János ihletett írásaival?

¹⁷ De leghasznosabb ez az ihletett ének a keresztény gyülekezet mint egész számára. Az első században élt keresztények ezt az Éneket az ihletett Írások részeként ismerték el. Az egyik keresztény így írt: „Mert mindazt, amit régen megírtak, a mi okulásunkra írták meg, hogy kitartásunkkal és az Írásokból merített vigasztalás által reménységünk lehessen” (Róma 15:4). Ugyanez az ihletett író, Pál apostol bizonyára a sulamita lánynak pásztor kedvese iránti odaadó szeretetét tarthatta elméjében, amikor a krisztusi gyülekezetnek ezt írta: „Mert isteni féltéssel féltelek titeket, mivel személyesen elígértelek benneteket házasságra egy férfinak, hogy mint tiszta szüzet mutassalak be a Krisztusnak.” Pál úgy írt Krisztusnak a gyülekezete iránti szeretetéről, mint férjnek a felesége iránti szeretetéről (2Kor 11:2; Ef 5:23–27). Jézus Krisztus nemcsak jó Pásztora a gyülekezetnek, hanem Királya is, aki felkent követőinek a vele való égi „házasság” leírhatatlan örömét tartogatja (Jel 19:9; Ján 10:11).

18. Milyen módon meríthetnek hasznot Jézus Krisztus felkent követői a sulamita lány példájából?

¹⁸ Krisztus Jézusnak ezek a felkent követői bizonyára komoly hasznot merítenek a sulamita lány példájából. Bizonyára ők is olyan hűségesek szeretetükben s nem engedik, hogy a világ anyagiassága és csillogása elcsábítsa őket. Nekik is rendíthetetlenül meg kell őrizniük feddhetetlenségüket, míg el nem nyerik a jutalmat. Elméjüket az égi dolgokra irányítják és „a Királyságot keresik először”. Szívesen fogadják Pásztoruk, Jézus Krisztus szerető kedveskedéseit. Túláradó az örömük, mivel tudják, hogy kedvesük, noha láthatatlan, közel áll hozzájuk, és arra szólítja fel őket, hogy legyenek bátrak és győzzék le a világot. A Pásztor-Király iránti kiolthatatlan szeretet birtokában, amely olyan erős, mint „Jah lángja”, valóban képesek lesznek legyőzni a világot és képesek lesznek vele egyesülni az égi dicsőséges Királyságban mint társörökösök. Így szentelik meg Jah nevét! (Máté 6:33; Ján 16:33).

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]