A Biblia 25. könyve – Jeremiás siralmai

Író: Jeremiás

Írás helye: Jeruzsálem közelében

Írás befejezése: i. e. 607

1. Miért találó elnevezés a Siralmak?

AZ IHLETETT ÍRÁSOK e könyvének nagyon találó az elnevezése. Valóban siralom. Mély bánatot fejez ki az Isten választott népe történetében bekövetkezett végzetes esemény, azaz Jeruzsálem, Nebukadnezár babiloni király által i. e. 607-ben történt elpusztítása felett. A héberben a könyvet a könyv első szaváról ʼEh·khahʹ-nak nevezték el, aminek jelentése: „Jaj!” A görög Septuaginta-fordítás készítői a Threʹnoi nevet adták a könyvnek, melynek jelentése: „gyászénekek, siralmak”. A babiloni Talmud a Qi·nohthʹ kifejezést használja, ennek jelentése: „gyászének, gyászdal”. A latinul író Jeromos a könyvet Lamentationes néven nevezte, ebből ered a magyar Jeremiás siralmai cím is.

2. Hogyan csoportosították és hogyan helyezték el a Siralmakat a Bibliában?

² A legtöbb bibliafordításban a Siralmak könyvét Jeremiás könyve után sorolják be. A héber kánonban azonban rendszerint a Hagiographák, azaz az Írások között találjuk az Énekek Énekével, a Ruth, a Prédikátor és az Eszter könyvével együtt. Ezt a kis csoportot az öt Meghil·lohthʹ (tekercs) néven ismerjük. Némelyik modern héber Bibliában a Ruth vagy Eszter könyve és a Prédikátor könyve közé helyezik, de a régi példányokban állítólag a Jeremiás könyve után állt, mint ahogyan a mai Bibliákban is.

3., 4. Milyen bizonyíték szól Jeremiás írói volta mellett?

³ A könyv nem nevezi meg íróját. Jeremiás írói voltával kapcsolatban azonban kevés kétely merült fel. A görög Septuaginta-fordításban a könyv előtt ezt az előszót találjuk: „S történt, hogy amikor Izraelt foglyul vitték s Jeruzsálem romokban hevert, Jeremiás ott ült sírva és siratta Jeruzsálemet ezzel a siránkozással és ezt mondta . . .” Jeromos ezeket a szavakat apokrifeknek tekintette és kihagyta a fordításból. A zsidók elfogadott hagyománya szerint Jeremiás siralmait Jeremiásnak tulajdonítják, amit többek között megerősít a szír fordítás, a latin Vulgata, a Jonatán-targum és a babiloni Talmud is.

⁴ Egyes kritikusok megpróbálták azt bizonyítani, hogy nem Jeremiás írta a Siralmakat. A Commentary on the Holy Bible Jeremiás írói voltának bizonyítékaként idézi „a második és negyedik fejezetben a Jeruzsálemről szóló élethű leírást, ami csakis egy szemtanú tollából származhat; továbbá az egész költői leíráson keresztül megnyilvánuló erős rokonszenv és prófétai hangnem, valamint a könyv stílusa, kifejezésmódja és gondolatmenete mind Jeremiásra jellemző”. * Sok párhuzamos kifejezést találunk a Jeremiás könyvében és a Siralmakban. Például a rendkívüli bánat kifejezésére: „szememből víz [könny] folyik alá” (Sir 1:16; 2:11; 3:48, 49; Jer 9:1; 13:17; 14:17), valamint a próféták és a papok iránt azok romlottsága miatt érzett utálatának kifejezései (Sir 2:14; 4:13, 14; Jer 2:34; 5:30, 31; 14:13, 14). A Jeremiás 8:18–22 és 14:17, 18-ban található részek azt mutatják, hogy csakis Jeremiás próféta lehetett képes megírni a Siralmakat ilyen komor stílusban.

5. Milyen következtetés alapján jutunk el a megírás idejéhez?

⁵ Abban általában megegyeznek a szakértők, hogy az írás nem sokkal Jeruzsálem bukása után, i. e. 607-ben készült. Az ostrom borzalma és az égő város képe még elevenen élt Jeremiás emlékezetében, és fájdalmát nagyon élethűen fejezte ki. Az egyik szövegmagyarázó megjegyzi, hogy Jeremiás a bánatát nem csupán egy helyen fejezi ki, az egyes kifejezések többször visszatérnek a költeményekben. Majd ezt mondja: „A gondolatoknak ez a zsúfoltsága . . . egyik legerősebb bizonyítéka annak, hogy a könyv írója közel áll azokhoz az eseményekhez és érzelmekhez, amelyeket közölni kíván.” *

6. Mi az érdekes a Siralmak stílusában és szerkesztésében?

⁶ A Siralmak szerkezete roppant érdekes a bibliatudósok számára. Öt fejezetből, helyesebben öt lírai költeményből áll. Az első négy akrosztichon, vagyis mindegyik vers a 22 betűből álló héber ábécé egy-egy egymást követő betűjével kezdődik. A harmadik fejezet 66 versből áll, három egymás után következő vers ugyanazzal a betűvel kezdődik és csak azután tér át a következő betűre. Az ötödik költemény nem akrosztichon, jóllehet 22 versből áll ez is.

7. Milyen fájdalomról ír Jeremiás, s milyen reménye marad?

 ⁷ A Siralmak könyve mélységes bánatot fejez ki Jeruzsálemnek Nebukadnezár által bekövetkezett ostroma, elesése és pusztulása miatt. Az irodalomban egyedül áll a részvétkeltő és élethű leírás tekintetében. Az író mély fájdalmát fejezi ki a pusztulás, a nyomorúság és a zűrzavar láttán. Az éhség, a kard és más borzalmak szörnyű szenvedést zúdítottak a városra – mindez Isten közvetlen büntetése volt a nép, a próféták és a papok bűne miatt. De Jeremiásnak megmaradt a Jehovába vetett reménye és hite, és hozzá imádkozott a helyreállításért.

A JEREMIÁS SIRALMAINAK TARTALMA

8. Az első költemény milyen pusztulást ír le, de hogyan fejezi ki magát a megszemélyesített Jeruzsálem?

⁸ „Ó, mily magányosan ül a város, mely oly népes volt!” Így kezdi siralmát az első költemény. Sion leánya fejedelemnő volt, de most szeretői elhagyták és népe számkivetésbe ment. Kapui romokban hevernek. Jehova megbüntette sok-sok vétkéért. Elmúlt a tündöklése. Ellenségei nevetnek bukásán. Szinte hihetetlen módon ért véget, nincs egyetlen vigasztalója sem, az életben maradottak éheznek. A megszemélyesített Jeruzsálem ezt kérdezi: „Létezik-e olyan fájdalom, mint az enyém?” Majd kinyújtja kezét és így szól: „Jehova igazságos, mert szava ellen lázadtam” (1:1, 12, 18). Majd Jehovát kéri (a város): hozzon ugyanolyan csapást kárörvendő ellenségére, mint amilyet az reá hozott.

9. a) Kitől jött Jeruzsálemre ez a csapás? b) Hogyan beszél Jeremiás a Jeruzsálemre halmozott gúnyolódásról és a városban uralkodó rettenetes állapotokról?

⁹ „Ó, mily sűrű felhővel borította be haragjában Jehova Sion leányát!” (2:1). A második költemény megmutatja, hogy maga Jehova tapossa sárba Izrael szépségét. Ő idézte elő, hogy ünnepeik és a Sabbath feledésbe merült, és ő rombolta le a saját oltárát és szentélyét. Micsoda szánalmas látvány Jeruzsálem! Jeremiás így magyarázza ezt: „Szemeim elfáradtak a könnyhullatástól. Belső részeim háborognak. Májam egészen a földre omlik, népem leányának romlása miatt” (2:11). Mihez hasonlítsa Jeruzsálem leányát? Hogyan vigasztalja Sion leányát? Saját prófétái haszontalanoknak és tehetetleneknek bizonyultak. A járókelők most gúnyosan nevetnek rajta: „Ez az a város, amelyről azt szokták mondani: Tökéletes szépség, az egész föld öröme?” (2:15). Ellenségei kinyitják szájukat, fütyülnek, fogukat csikorgatják és ezt mondják: „Erre a napra vártunk, hogy elnyeljük őt.” Fiai most elalélnak az éhségtől, asszonyai saját gyermeküket eszik. Holttestek hevernek szanaszét az utcákon. „Jehova haragjának napján nem volt, aki megmenekült vagy aki túlélte volna azt” (2:16, 22).

10. Isten mely tulajdonságait említi az író a remény alapjául?

¹⁰ A 66 versből álló harmadik költemény Sion Isten irgalmába vetett reményét hangsúlyozza. A próféta sok szóképben ír arról, hogy Jehova hozta rájuk a pusztulást és a fogságot. Ebben a szomorú helyzetben az író arra kéri Istent, emlékezzen meg az ő sanyarúságáról, s a Jehova irgalmába és szerető jóságába vetett hitéről ír. Három egymás utáni vers a „jó” szóval kezdődik, s arra mutat rá, mennyire helyes Jehova szabadítására várni (3:25–27). Jehova idézte elő a fájdalmat, de ő irgalmat is tud tanúsítani. Jehova azonban a lázadás beismerése ellenére még most nem bocsát meg. Népe imáját elveti, „söpredékké és utálattá” teszi őket (3:45). A próféta keserű könnyek között emlékezik meg arról, hogy ellenségei mint a vadat hajszolták és az életére törtek. Jehova azonban közel volt hozzá a gödörben és azt mondta: „Ne félj!” Majd Jehovát kéri: hallja meg ellenségei gyalázkodását. „Üldözd őket haragodban és irtsd ki őket Jehova ege alól” (3:57, 66).

11. Milyen módon öntötte ki Jehova égő haragját Sionra, és miért?

¹¹ „Ó, hogy meghomályosodott a fénylő arany, a szép színarany!” (4:10). A negyedik költemény Jehova templomának halványuló dicsőségét panaszolja el, amelynek köveit az utcára hányják. Sion drága fiai az agyagcserepekhez hasonlóan semmit érők lettek. Nincs víz, sem kenyér, és a pompában nevelkedettek is kénytelenek „hamut szórni fejükre” (4:5). A büntetés nagyobb még a Szodoma bűnéért járó büntetésnél is. A nazíreusok, ezek a valamikor „hónál is tisztább és tejnél is fehérebb” emberek most „sötétebbekké lettek magánál a koromnál”, és mindegyikük összeaszott, csupa csont és bőr (4:7, 8). Jobb azoknak a sorsa, akiket karddal vágtak le, mint azoké, akik éheznek. Az asszonyok például éhségükben megfőzték saját gyermeküket! Jehova kiárasztotta égő haragját. A hihetetlen bekövetkezett. Az ellenség bevonult Jeruzsálem kapuin! De miért? „A prófétáinak bűnei és a papjainak tévelygései miatt”, akik igaz vért ontottak (4:13). Jehova elfordította arcát tőlük. Most azonban Sion leányának tévelygése végéhez ért, s többé nem viszik őt fogságba. De most rajtad a sor, Edom leánya, hogy kiidd Jehova keserű poharát!

12. Az ötödik költeményben milyen alázatos könyörgés hangzik el?

¹² Az ötödik költemény könyörgéssel fordul Jehovához, hogy emlékezzen meg az elárvult népről. Jeruzsálem lakói úgy vannak ábrázolva, mint akik beszélnek. Ősatyáik vétkeztek, és tévelygésük következményeit most a népnek kell viselni. Csupa rabszolga uralkodik rajtuk és az éhség gyötrelmei  kínozzák őket. Szívükből kihalt az ujjongás. A tánc gyásszá változott. Beteg a szívük. Alázatosan elismerik Jehovát: „Ó, Jehova, te határtalan ideig ülsz. Trónod nemzedékről nemzedékre tart.” S így kiáltanak fel: „Téríts vissza magadhoz bennünket, ó, Jehova, és mi készségesen visszatérünk. Hozz számunkra új napokat, mint a régmúltban! Mert bizony elvetettél minket. Felettébb megharagudtál ránk” (5:19–22).

MIÉRT HASZNOS?

13. Milyen bizalmat fejez ki a Siralmak, de miért hasznos figyelmeztetni Isten szigorára?

¹³ A Siralmak Jeremiás Istenbe vetett teljes bizalmát fejezi ki. Még legnagyobb bánatában és a megsemmisítő vereség tudatában is, amikor semmilyen emberi vigaszra nem számíthat, a próféta örömmel tekint előre a világegyetem nagy Istenétől, Jehovától jövő megmentésre. A Siralmak minden igaz imádót engedelmességre és feddhetetlenségre ösztönöz, ugyanakkor félelmetes figyelmeztetést is tartalmaz azok számára, akik megvetik a legnagyobb nevet és azt, amit az képvisel. A történelemben nincs példa arra, hogy egy lerombolt várost valaha is megsirattak volna ilyen szívhez szóló és megindító szavakkal. Hasznos ez a könyv azért is, mert leírja Isten szigorát azokkal szemben, akik lázadó, makacs és megátalkodott mivoltukon nem változtatnak.

14. Milyen isteni figyelmeztetések és jövendölések teljesülését mutatja a Siralmak, és hogyan van kapcsolatban más ihletett írásokkal?

¹⁴ A Siralmak hasznos azért is, mert sok isteni figyelmeztetés és jövendölés teljesülését bemutatja (Sir 1:2 – Jer 30:14; Sir 2:15 – Jer 18:16; Sir 2:17 – 3Móz 26:17; Sir 2:20 – 5Móz 28:53). Jegyezzük meg azt is, hogy a Siralmak élethű bizonysága az 5Mózes 28:63–65 teljesülésének! Ezenkívül a könyv sok utalást tartalmaz a szent Írások más részeire (Sir 2:15 – Zsolt 48:2 [48:3, Károli]; Sir 3:24 – Zsolt 119:57). A Dániel 9:5–14 megerősíti a Siralmak 1:5. és 3:42. versét, amikor rámutat, hogy a szerencsétlenség a nép saját bűnei miatt következett be.

15. Milyen „új napokra” mutat előre a Siralmak?

¹⁵ Szívet tépő Jeruzsálem tragikus állapota! Mindezek ellenére a Siralmak hangot ad a Jehova szerető jóságába és irgalmába vetett bizakodásnak, és annak, hogy Isten megemlékezik Sionról és visszahozza őt (Sir 3:31, 32; 4:22). Reményét fejezi ki, hogy jönnek majd „új napok” a régi napokhoz hasonlóan, amikor Dávid és Salamon király uralkodott Jeruzsálemben. De még mindig fennáll a Dáviddal kötött örökkévaló királyságra vonatkozó szövetség! „Irgalma nem ér véget. Minden reggel meg-megújul.” És irgalma azok iránt, akik szeretik Jehovát, mindaddig tartani fog, míg igazságos Királyság-uralma alatt minden élő teremtmény hálásan így kiált fel: „Jehova az én osztályrészem” (5:21; 3:22–24).

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]