A Biblia 3. könyve – 3Mózes (Leviticus)
A Biblia 3. könyve – 3Mózes (Leviticus)
Író: Mózes
Írás helye: Puszta
Írás befejezése: i. e. 1512
Megírt időtartam: 1 hónap (i. e. 1512)
1. a) Miért találó a „Leviticus” elnevezés? b) Milyen más neveket adtak a Leviticusnak?
A BIBLIA harmadik könyvének a legáltalánosabb neve Leviticus, amely a görög Septuaginta fordítás Leu·i·ti·konʹ szavából ered. A latin Vulgatában az ennek megfelelő szó „Leviticus”. Ez a név találó, még ha a lévitákat csak futólag említi is meg (a 25:32–33-ban), mert a könyv főleg a lévita papság szabályaival foglalkozik. A papságot Lévi törzséből választották. A papok tanították a népnek a törvényt: „Mert a pap ajkainak kell őrizniük az ismeretet és a népnek az ő szájából kell keresnie a törvényt” (Mal 2:7). A héber szövegben a könyv kezdő szava a könyv neve: Wai·vik·raʹ, szó szerint „És hívni kezdte”. A későbbi zsidók között a könyvet „A papok törvényé”-nek vagy az „Áldozatok törvényé”-nek nevezték (3Móz 1:1, lábjegyzet).
2. Milyen bizonyítékok támasztják alá, hogy Mózes a Leviticus írója?
2 Nem kétséges, hogy Mózes írta a Leviticust. A könyv befejezése vagy kolofonja ezt mondja: „Ezek azok a parancsolatok, amelyeket Jehova adott Mózesnek” (27:34). Hasonló kijelentést találunk a 3Mózes 26:46-ban. Az előzőleg már ismertetett bizonyítékok igazolják, hogy Mózes írta a Genezist és az Exodust, ugyanez bizonyítja, hogy ő írta a Leviticust is, mivel nyilvánvalóan a Pentateuch eredetileg egy tekercs volt. Ezenkívül a Leviticus egy „és” kötőszóval kapcsolódik az előző könyvekhez. A legerősebb bizonyíték abban a tényben található, hogy Jézus Krisztus, valamint Jehova más ihletett szolgái gyakran idéznek belőle vagy hivatkoznak a Leviticusban előforduló törvényekre és alapelvekre, és ezt a könyvet Mózesnek tulajdonítják (3Móz 23:34, 40–43 – Neh 8:14, 15; 3Móz 14:1–32 – Máté 8:2–4; 3Móz 12:2 – Luk 2:22; 3Móz 12:3 – Ján 7:22; 3Móz 18:5 – Róma 10:5).
3. Milyen időszakot ölel fel a Leviticus?
3 Mennyi időt ölel fel a Leviticus? Az Exodus könyve a sátor felállításával végződik. Ez „a második év első hónapjában, a hónap első napján” volt. Mózes negyedik könyve (közvetlenül a Leviticus beszámolóját követve) azzal kezdődik, hogy Jehova szól Mózesnek „az Egyiptomból való kijövetelük második évében, a második hónap első napján”. Ebből következik, hogy a Leviticusban előforduló néhány esemény nem több, csupán egy holdhónapnyi időt ölel fel, hisz a könyv legnagyobb része törvényekből és szabályokból áll (2Móz 40:17; 4Móz 1:1; 3Móz 8:1–10:7; 24:10–23).
4. Mikor került a Leviticus megírásra?
4 Mikor írta Mózes a Leviticust? Ésszerű arra következtetnünk, hogy Mózes a megtörténésük idejében jegyezte fel az eseményeket és Isten utasításait is akkor írta le, amikor kapta azokat. Ez kitűnik Isten Mózesnek adott parancsából, hogy írja le az amálekiták felett végrehajtott ítéletét, miután Izrael csatában legyőzte őket. A könyvben bizonyos dolgokról egy korábbi időpontra is gondolhatunk. Például, az izraeliták parancsot kaptak, hogy azokat az állatokat, melyeket táplálkozásra akartak felhasználni, a gyülekezet sátorának a bejáratához hozzák levágásra. Ezt a parancsot Mózes röviddel a papság beiktatása után kaphatta és jegyezhette fel. Sok utasítást kapott arra vonatkozóan, hogyan vezesse az izraelitákat pusztai vándorlásuk alatt. Mindez azt mutatja, hogy Mózes írta a Leviticust, i. e. 1512-ben (2Móz 17:14; 3Móz 17:3, 4; 26:46).
5. Milyen célt szolgáltak az áldozatokra és ceremoniális tisztálkodásra vonatkozó törvények?
5 Miért írta Mózes a Leviticust? Jehovának az volt a szándéka, hogy egy szent nemzetet, egy megszentelt népet hozzon létre és különítsen el az ő szolgálatára. Bár Istenhez hű férfiak Ábel napjaitól kezdve mutattak be áldozatokat Jehovának, Izrael nemzete kapott először Istentől határozott utasításokat a bűnért való áldozatokra és egyéb áldozatokra vonatkozólag. Ezek az áldozatok, amelyekkel kapcsolatban a Leviticus részletes magyarázatokat tartalmaz, ráébresztették az izraelitákat rendkívüli bűnösségükre és jól az elméjükbe vésték, mennyire nemtetszővé tette őket a bűn Jehova előtt. Ezek az előírások, mint a Törvény része, tanító és nevelő hatással voltak a zsidókra és azt a célt szolgálták, hogy nevelőként elvezessék őket Krisztusig, megmutatva nekik, hogy szükségük van egy Megváltóra, s ugyanakkor mint népet elkülönítve tartsák őket a világ többi részétől. Istennek különösen a ceremoniális tisztálkodásra vonatkozó törvényei szolgálták ezt az utóbbi célt (3Móz 11:44; Gal 3:19–25).
6. Miért volt szükség különösen most Jehova gondos vezetésére?
6 Mialatt ez az új nemzet egy új föld felé haladt, helyes irányításra volt szükségük. Egy év sem telt el a kivonulás óta, és az izraeliták emlékezetében még élénken élt, milyen volt Egyiptomban az életszínvonal és milyen vallásgyakorlatot folytattak az egyiptomiak. A testvérházasság is szokásos volt Egyiptomban. Hamis imádatot gyakoroltak, sok istent tiszteltek, többek között állatisteneket is. Most pedig ez a nagy gyülekezet útban volt Kánaán felé, ahol az élet és a vallási szokások még gyalázatosabbak voltak. De tekintsük most újra Izrael táborát! A gyülekezetet megnövelte a sok tiszta és félvér egyiptomi; egy kevert sokaság, akik az izraeliták között igyekeztek helyesen viselkedni. Ezek egyiptomi szülőktől születtek, egyiptomi szülők nevelték és iskoláztatták őket az egyiptomi életmód, vallás és hazafias szellem tekintetében. Közülük kétségtelenül sokan hajlamosak voltak azoknak az utálatos szokásoknak a gyakorlására, melyekkel nemrég hagytak fel szülőhazájukban. Valóban nagy szükség volt arra, hogy ezek részletes útmutatást kapjanak Jehovától.
7. Milyen módon viselik magukon a Leviticus szabályai az isteni szerzőség bélyegét?
7 A Leviticus minden vonatkozásban magán viseli az isteni ihletettség bélyegét. Emberek aligha találhattak volna ki ilyen bölcs és igazságos törvényeket és szabályokat. Az étrendre, a betegségre, a karanténra és a holttestekkel kapcsolatos bánásmódra vonatkozó rendszabályok olyan tények ismeretét mutatták, amelyeket az orvostudomány emberei csak évezredekkel később fedeztek fel. Istennek a tisztátalan állatok elfogyasztását tiltó törvénye utazásuk alatt megvédte az izraelitákat. Megvédte őket, nehogy trichinosist kapjanak a disznóhústól, tífuszt és tífusszerű betegségeket a halak bizonyos fajtájától és a már holtan talált állatoktól származó fertőzéstől. Ezek a gyakorlati törvények tehát a vallásuk és az életük irányítására szolgáltak, valamint arra, hogy szent nemzet maradhassanak, s elérhessék és örökölhessék az Ígéret földjét. A történelem azt mutatja, hogy a Jehova által adott egészségügyi szabályok más népekhez viszonyítva határozottan a zsidók előnyére szolgáltak.
8. A könyv prófétai tartalma hogyan szolgál további bizonyítékul ihletettsége mellett?
8 A Leviticusban előforduló jövendölések és előképek beteljesedése további bizonyítéka a könyv ihletettségének. Mind a világi, mind a bibliai történelem följegyzi, hogyan teljesültek a Leviticusnak az engedetlenség következményeire utaló figyelmeztetései. Többek között előre megmondotta, hogy az anyák megeszik majd saját gyermeküket éhségükben. Jeremiás rámutat arra, hogy Jeruzsálemnek i. e. 607-ben bekövetkezett pusztulásakor ez megtörtént, Josephus pedig elmondja, hogy a város későbbi pusztulásakor, i. sz. 70-ben ugyanez megismétlődött. Az a prófétai ígéret, miszerint Jehova megemlékezik majd róluk, ha megbánják bűneiket, teljesült Babilonból való visszatérésükkor, i. e. 537-ben (3Móz 26:29, 41–45; Sir 2:20; 4:10; Ezsd 1:1–6). A Leviticus ihletettségének további bizonyítékául felhozhatjuk azokat a szövegrészeket, amelyeket a Biblia más írói úgy idéztek belőle, mint az ihletett Írásokból. Azokon kívül, amiket eddig ismertettünk annak bizonyítására, hogy Mózes volt a Leviticus írója, lásd még a Máté 5:38; 12:4; 2Korintus 6:16 és 1Péter 1:16.
9. Hogyan magasztalja a könyv Jehova nevét és szentségét?
9 A Leviticus könyve állandóan magasztalja Jehova nevét és felsőbbségét. Több mint 36-szor Jehovának tulajdonítja a benne közölt törvényeket. Maga a Jehova név minden fejezetben átlagosan tízszer fordul elő, és az Isten törvényének való engedelmességet újra meg újra ilyen emlékeztetővel igyekszik az elmébe vésni: „Én vagyok Jehova.” A szentség témája vonul át az egész Leviticuson. Ezt a követelményt gyakrabban említi, mint a Biblia bármelyik más könyve. Az izraelitáknak szenteknek kellett lenniük, mivel Jehova szent. Bizonyos személyek, helyek, tárgyak és időszakok szentként voltak elkülönítve. Például az Engesztelés Napja és a jubileumi év a különös figyelem időszakaiként voltak megkülönböztetve Jehova imádatában.
10. Mit hangsúlyoz az áldozatokkal kapcsolatban, és milyen büntetéseket jegyez fel a bűnökre vonatkozóan?
10 A szentség vagy tisztaság hangsúlyozásával összhangban a Leviticus könyve kiemeli, hogy a vérontás, azaz egy élet föláldozása, milyen fontos szerepet játszik a bűnök megbocsátásában. Az állatáldozatok a tiszta háziállatokra korlátozódtak. Bizonyos bűnök beismerésénél, jóvátételénél és a kártérítés kifizetésénél szükséges volt áldozatot bemutatni. Minden más bűn esetén a büntetés halál volt.
A LEVITICUS TARTALMA
11. Hogyan vázolhatnánk a Leviticust?
11 A Leviticus főképpen törvényalkotó írások gyűjteménye, köztük sok a prófétai jellegű is. Főbb vonalakban a könyv téma szerinti vázlatot követ, s nyolc részre lehet felosztani. Ezek logikus sorrendben követik egymást.
12. Milyenfajta véres áldozatok vannak és hogyan kell azokat bemutatni?
12 Az áldozatokra vonatkozó szabályok (1:1–7:38). A különböző áldozatokat két fő csoportba oszthatjuk: véres áldozatok, amelyek szarvasmarhákból, juhokból, kecskékből és szárnyasokból állnak; és vér nélküli áldozatok, melyek terményből állnak. A véres áldozatokat 1. égő, 2. közösségi, 3. bűnért való vagy 4. vétekért való áldozatként mutatták be. Mind a négy áldozatnál három dolog közös volt: az áldozónak magának kellett áldozatát a gyülekezet sátorának a bejárata elé vinni, neki kellett kezét rátennie és azután az állatot levágni. A vér kiengedése után a tetemet az áldozat fajtája szerint kellett kezelni. Vizsgáljuk most meg a véres áldozatokat sorjában!
13–16. a) Körvonalazd a követelményeket 1. az égőáldozatokra, 2. a közösségi áldozatokra, 3. a bűnért való áldozatokra és 4. a vétekért való áldozatokra vonatkozóan! b) Mit tilt ismételten a Leviticusnak ez a része a véres áldozatokkal kapcsolatban?
13 1. Az égőáldozatok fiatal bikából, kosból, kecskéből, galambból vagy gerlicéből állhattak, az áldozó anyagi helyzetétől függően. Az állatot darabokra kellett vágni és a bőr kivételével az egészet el kellett égetni az oltáron. Gerlice vagy galamb esetén a fejet kellett lemetszeni, de a madarat nem kellett szétdarabolni, csak a begyét és a tollait eltávolítani (1:1–17; 6:8–13; 5:8).
14 2. A közösségi áldozat egy hím vagy nőstény állat lehetett a szarvasmarhákból vagy a juhnyájból. Csak a kövér részeit kellett az oltáron elhamvasztani, bizonyos része a papé volt, a többi részt pedig az áldozó ette meg. A közösségi áldozat találó elnevezésű, mert az áldozó is részesül a húsból vagy az áldozatból, mintha Jehovával és papjaival közösségben lenne (3:1–17; 7:11–36).
15 3. A bűnért való áldozatot a nem szándékos bűnökért vagy a tévedésből elkövetett bűnökért kellett hozni. A felajánlott állat fajtája attól függött, kinek a bűnéért szolgált engesztelésül, a papnak, a népnek mint egésznek, egy vezetőnek vagy egy köznapi embernek a bűnéért. Az önkéntes égő- és közösségi áldozattól eltérően a bűnért való áldozat kötelező volt (4:1–35; 6:24–30).
16 4. A vétekért való áldozat hűtlenség, csalás vagy rablás, azaz valamely személyes bűn elfedezése miatt volt szükséges. Egyes esetekben megkövetelte a bűnösség beismerését, és az illető egyén anyagi javainak megfelelő áldozatot. Más esetekben a veszteségnek megfelelő kártérítés plusz húsz százalék megfizetésére kötelezték a vétkest, valamint egy kos feláldozása is szükséges volt. A Leviticusnak az áldozatokkal foglalkozó része a vérevést nyomatékosan és ismételten tiltja (5:1–6:7; 7:1–7, 26, 27; 3:17).
17. Hogyan kellett a vér nélküli áldozatokat bemutatni?
17 A vér nélküli áldozatok növényi magvakból álltak, amiket egészen pörkölten, durván megőrölve vagy finom lisztként mutattak be, különböző módon elkészítve, például rostélyon vagy zsírban megsütve. Időnként sóval és olajjal, valamint tömjénnel együtt kellett bemutatni, de mindig kovásztalannak és mézmentesnek kellett lennie. Egyes áldozatoknak egy bizonyos részét a papnak adták (2:1–16).
18. Milyen hiterősítő látvánnyal zárul a papság beiktatása?
18 A papság beiktatása (8:1–10:20). Elérkezett a papság beiktatása nagy eseményének ideje Izraelben. Mózes, amint Jehova megparancsolta neki, igen részletesen beszámol erről: „Áron és az ő fiai hozzáláttak megtenni mindazt, amit Jehova megparancsolt Mózes által” (8:36). A hét napig tartó beiktatással kapcsolatos elfoglaltságuk után csodálatos és hiterősítő látvány következett. Az egész gyülekezet jelen van. A papok éppen most mutatják be az áldozatot. Áron és Mózes megáldja a népet. És íme! „Jehova dicsősége megjelent az egész népnek, és tűz jött ki Jehova elől és kezdte megemészteni az égőáldozatot és az oltáron levő kövérjedarabot. Amikor az egész nép látta ezt, kiáltozni kezdtek és arcra borultak” (9:23, 24). Valóban, Jehova méltó az engedelmességükre és imádatukra!
19. Milyen törvénysértés fordult elő, és mi lett annak a következménye?
19 De beszél itt a könyv a Törvény áthágásáról is. Például Áron fiai, Nádáb és Abihu törvénytelenül mutatnak be tüzet Jehovának. „Ekkor tűz jött ki Jehova elől és megemésztette őket úgy, hogy meghaltak Jehova előtt” (10:2). Azért, hogy elfogadható áldozatot mutathassanak be és élvezhessék Jehova helyeslését, a népnek és a papoknak együttesen Jehova utasításait kellett követniük. Közvetlenül ezután Isten parancsot ad a papoknak: ne igyanak szeszes italt, miközben a sátorban szolgálnak, s ebből arra következtethetünk, hogy talán a részegség járult hozzá Áron két fiának helytelen tettéhez.
20., 21. Milyen szabályok foglalkoznak a tisztasággal és a helyes higiéniával?
20 A tisztaságra vonatkozó törvények (11:1–15:33). Ez a rész a ceremoniális és a higiénikus (egészségügyi követelménynek megfelelő) tisztasággal foglalkozik. Bizonyos vadon élő vagy háziállatok tisztátalanok. Minden hulla tisztátalan, éppen ezért ha valaki megérinti őket, tisztátalanná válik. A gyermekszülés szintén tisztátalanságot eredményez. Így elkülönítés és különleges áldozatok szükségesek.
21 Bizonyos betegségek, mint például a lepra, szintén ceremoniális tisztátalanságot idéz elő. Nemcsak a személynek kell megtisztuláson keresztülmennie, hanem a ruhájának és lakásának is. Vesztegzár szükséges. A menstruálás és a magömlés tisztátalanságot eredményez, a gennyező sebek úgyszintén. Ezekben az esetekben elkülönülés, a felépülés után pedig a test megmosása vagy áldozatok bemutatása, illetve mindkettő szükséges.
22. a) Miért kiemelkedő a tizenhatodik fejezet? b) Milyen eljárást követtek az Engesztelés Napján?
22 Az Engesztelés Napja (16:1–34). Ez kiemelkedő fejezet, mert Izrael legfontosabb napjára, az Engesztelés Napjára vonatkozóan ad utasításokat. Ez a nap a hetedik hónap tizedik napjára esett. Ilyenkor bűnbocsánatot kellett gyakorolni (feltehetőleg böjtöléssel), és semmilyen világi munkát nem volt szabad végezni. A nap egy fiatal bika feláldozásával kezdődik, Áronnak és az ő háznépének, a Lévi törzsének bűneiért. Majd egy kecskebak feláldozása következik az egész népért. Tömjénégetés után mindkét állat vérének bizonyos részét a sátor Legszentebbjébe kellett vinni és ott a szövetségláda fedele elé hinteni. Később az állati tetemeket a táboron kívülre vitték és elégették. Ezen a napon egy élő kecskét is bemutattak Jehova előtt, s miután ráolvasták a nép minden bűnét, elvezették a pusztába. Majd két kost kellett égőáldozatul bemutatni, egyet Áron és háznépe, egyet pedig a nemzet többi része érdekében.
23. a) Hol találjuk a Biblia egyik legvilágosabb nyilatkozatát a vérre vonatkozóan? b) Milyen más szabályok következnek ezután?
23 A vérre és egyéb dolgokra vonatkozó szabályok (17:1–20:27). Ez a fejezet sok szabályt sorol fel a nép számára. A vért még egyszer megtiltja, mégpedig a legfélreérthetetlenebb fogalmazással, amit az Írásokban a vérre vonatkozólag egyáltalán találhatunk (17:10–14). A vért fel szabad használni az oltáron, de nem szabad megenni. Az olyan utálatos szokások, mint például a vérfertőzés, a szodómia és a bestialitás, tilosak. Olvashatunk a nyomorékok, a szegények és az idegenek védelmére vonatkozó szabályokról is, valamint olvasható ez a parancs: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Én vagyok Jehova!” (19:18). A nemzet társadalmi és gazdasági jóléte felett is őrködni kell. A szellemi életet veszélyeztető dolgokat, mint például a Moloch imádatát és a spiritizmust a Törvény halálbüntetés terhe mellett tiltja. Újra hangsúlyozza Isten népének elkülönülését: „És bizonyuljatok szentnek énelőttem, mert én, Jehova, szent vagyok; és elválasztalak titeket a népektől, hogy az enyéim legyetek” (20:26).
24. Mit körvonalaz a Leviticus a papok alkalmasságára és az évszakos ünnepekre vonatkozólag?
24 A papság és az ünnepek (21:1–25:55). A következő három fejezet főleg Izrael hivatalos imádatával foglalkozik. Törvények szabályozzák a papokat, testi alkalmasságukat, kiket vehetnek el feleségül, kik ehetnek a szent dolgokból és milyen feltételek vannak az áldozatra használt ép állatokra vonatkozólag. Három országos ünnepet rendel el Isten, gondoskodva arról, hogy minden alkalommal örvendjenek Jehova, az ő Istenük előtt (23:40). A nemzet így egy emberként Jehovára tudja összpontosítani figyelmét, dicséretét és imádatát, és megerősítheti a vele való kapcsolatát. Ezek a Jehova nevének szentelt ünnepek, az évenkénti szent gyülekezések. A Pászka a Kovásztalan Kenyerek Ünnepével kora tavaszra esik, utána következik a Pünkösd vagy Hetek Ünnepe késő tavasszal, majd pedig az Engesztelés Napja és a nyolcnapos Sátorok Ünnepe vagy Betakarítás Ünnepe.
25. a) Hogyan tűnik ki, hogy a ’Nevet’ tiszteletben kell tartani? b) Milyen szabályok foglalják magukba a ’hetes’ számot?
25 A 24. fejezet utasítást tartalmaz a sátorszolgálatban használt kenyérre és olajra vonatkozólag. Itt következik az az esemény, amelynek során Jehova elrendeli, hogy bárkit, aki visszaél a ’Névvel’ – igen, a Jehova névvel – halálra kell kövezni. Azután megállapítja a büntetés törvényét: „Szemet szemért, fogat fogért” (24:11–16, 20). A 25. fejezetben találhatók a Sabbath-évre vagy nyugalmi évre vonatkozó utasítások, melyet minden hetedik évben kellett megtartani, és az 50. évre, a jubileumra vonatkozó utasítások. Ebben az 50. évben szabadságot kellett kihirdetni az egész országban, és az elmúlt 49 év alatt eladott vagy átengedett örökösödési tulajdont vissza kellett adni eredeti tulajdonosának. Itt olvashatunk a szegények és a rabszolgák jogait védelmező törvényekről is. Ebben a szakaszban a ’hetes’ szám feltűnő módon jelenik meg: hetedik nap, hetedik év, hétnapos ünnepek, héthetes időszak és a jubileumi év, amely hétszer hét év után következik.
26. Miben éri el itt a könyv a tetőpontját?
26 Az engedelmesség és az engedetlenség következményei (26:1–46). A Leviticus könyve ebben a fejezetben éri el tetőpontját. Jehova itt felsorolja az engedelmességért járó jutalmakat s az engedetlenségért járó büntetéseket. Ugyanakkor reménységet tár az izraeliták elé, amennyiben alázatosak lesznek. Így szól: „Megemlékezem az ősatyáikkal kötött szövetségről érdekükben, akiket kihoztam Egyiptom földjéről a nemzetek szeme láttára, hogy bebizonyítsam, Istenük vagyok. Én vagyok Jehova” (26:45).
27. Hogyan zárul a könyv?
27 Különféle szabályok (27:1–34). A Leviticus a fogadalmi áldozatokkal, a Jehovának szentelt elsőszülöttekkel és a Jehovának szánt tizeddel kapcsolatos utasításokkal zárul: „Ezek azok a parancsolatok, amelyeket Jehova adott Mózesnek mint parancsokat Izrael fiai részére a Sínai-hegyen” (27:34).
MIÉRT HASZNOS?
28. Milyen értéke van a könyvnek a mai keresztények számára?
28 A Leviticus könyve, mint az ihletett Írások része, nagy értékű a ma élő keresztények számára. Csodálatos segítség, hogy értékelni tudjuk Jehovát, tulajdonságait és teremtményeivel való bánásmódját, amit ő oly világosan szemléltetett a törvényszövetség alatt álló Izrael népével kapcsolatos eljárásaiban. A Leviticus sok alapelvet ismertet, amelyek még mindig érvényesek, és sok prófétai mintát tartalmaz, valamint jövendöléseket, amelyek hitünket erősítik, ha megvizsgáljuk őket. A Keresztény Görög Iratok a Leviticus sok alapelvét erősíti meg, sőt egyeseket közvetlenül idéz belőle. Hét kiemelkedő pontot tárgyalunk meg az alábbiakban:
29–31. Hogyan hangsúlyozza a Leviticus Jehova a) egyeduralmának, b) nevének és c) szentségének tiszteletben tartását?
29 1. Jehova korlátlan uralkodó. Ő a Törvényadó, s mivel mi a teremtményei vagyunk, felelősséggel tartozunk neki. Joggal parancsolja meg, hogy féljük őt. Mint a világegyetem Egyeduralkodója, nem tűr rivalizálást, történjen az a bálványimádás, a spiritizmus vagy a démonizmus bármilyen formájában (3Móz 18:4; 25:17; 26:1; Máté 10:28; Csel 4:24).
30 2. Jehova neve. Az ő nevét szentnek kell tartani, nem szabad gyalázatot hozni rá szavakkal vagy cselekedetekkel (3Móz 22:32; 24:10–16; Máté 6:9).
31 3. Jehova szentsége. Mivel Jehova szent, népének is annak kell lennie, azaz megszenteltnek vagy szolgálatára elkülönítettnek. Ez azt jelenti, hogy távol kell tartanunk magunkat a bennünket körülvevő istentelen világtól (3Móz 11:44; 20:26; Jak 1:27; 1Pét 1:15, 16).
32–34. Milyen alapelveket körvonalaz a) a bűnre, b) a vérre és c) a viszonylagos vétkességre vonatkozólag?
32 4. A bűn rendkívüli súlyossága. Isten az, aki megállapítja, hogy mi a bűn, nekünk pedig küzdeni kell ellene. A bűn mindig engesztelő áldozatot követel. Részünkről ezenkívül bűnbeismerést, bűnbánatot és a lehető legnagyobb mértékű jóvátételt igényel. Bizonyos bűnök számára nincs megbocsátás, bűnbocsánat (3Móz 4:2; 5:5; 20:2, 10; 1Ján 1:9; Zsid 10:26–29).
33 5. A vér szentsége. Mivel a vér szent, nem lehet befogadni a testbe semmilyen formában sem. A vért egyedül a bűnért való engesztelésre volt szabad felhasználni (3Móz 17:10–14; Csel 15:29; Zsid 9:22).
34 6. A bűn és a büntetés viszonylagossága. Nem lehet minden bűnt és bűnöst ugyanabban a megvilágításban nézni. Minél nagyobb hivatalt tölt be valaki, annál nagyobb a felelőssége és a bűnért járó büntetése. A szándékos bűnt szigorúbban büntették, mint a nem szándékos bűnt. A büntetéseket gyakran a fizetőképesség alapján határozták meg. A viszonylagosságnak ezt az elvét a bűn és büntetésen kívül más területeken is alkalmazták, mint például a ceremoniális tisztátalanságnál (3Móz 4:3, 22–28; 5:7–11; 6:2–7; 12:8; 21:1–15; Luk 12:47, 48; Jak 3:1; 1Ján 5:16).
35. Hogyan összegezi a Leviticus a felebarátaink iránti kötelezettségeinket?
35 7. Igazságszolgáltatás és szeretet. A felebarátaink iránti kötelességeinket összegezve, a 3Mózes 19:18 ezt mondja: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Ez mindent magában foglal. Kizárja, hogy részrehajlók legyünk, lopjunk, hazudjunk, mást becsapjunk; viszont megköveteli, hogy figyelmesek legyünk a hátrányos helyzetben levők, a szegények, a vakok és a süketek iránt (3Móz 19:9–18; Máté 22:39; Róma 13:8–13).
36. Mi bizonyítja még, hogy a Leviticus hasznos a keresztény gyülekezet számára?
36 Azt a tényt, hogy a Leviticus kiemelkedően hasznos „a tanításra, a feddésre, a dolgok helyreigazítására, az igazságban való nevelésre”, a keresztény gyülekezeten belül bizonyítják Jézusnak és apostolainak, különösen Pálnak és Péternek a Leviticusra való ismételt hivatkozásai. Ezek a figyelmet sok prófétai előképre és az eljövendő jók árnyékaira terelték. Amint ezt Pál megjegyezte, „a Törvény az eljövendő jó dolgok árnyéka”, az égi dolgok jelképes ábrázolása és előárnyékolása (2Tim 3:16; Zsid 10:1; 8:5).
37. A Zsidókhoz írott levél milyen előképek teljesülését ismerteti?
37 A sátornak, a papságnak s az áldozatoknak és különösen az évi Engesztelés-napnak előképes jelentésük volt. Pál a Zsidókhoz írott levelében segít megállapítanunk, mik a szellemi megfelelői ezeknek a Jehova imádatának „igaz sátorával” kapcsolatos dolgoknak (Zsid 8:2). Áron, a főpap, Jézus Krisztust árnyékolja elő, aki eljött mint „a jövendő jó dolgok Főpapja, és nagyobb, tökéletesebb sátoron ment keresztül” (Zsid 9:11; 3Móz 21:10). Az állatáldozatok vére Jézus vérét árnyékolta elő, amely „örök megszabadítást szerez nekünk” (Zsid 9:12). A sátor legbensőbb része a Legszentebb, amelybe a főpap évenként egyszer lépett be, az Engesztelés Napján, az áldozati vér bemutatása végett. Ez „magának az égnek”, annak a valóságnak a mása, ahová Jézus felment, hogy Isten előtt megjelenjék érettünk (Zsid 9:24; 3Móz 16:14, 15).
38. Hogyan teljesültek Jézus által az előképes áldozatok?
38 Az áldozatra szánt akkori áldozatok, az egészséges, hiba nélküli állatok, amelyeket égő vagy bűnért való áldozatokként mutattak be, Jézus Krisztus emberi testének tökéletes, hibátlan áldozatát ábrázolják (Zsid 9:13, 14; 10:1–10; 3Móz 1:3). Pál érdekesen tárgyalja az Engesztelés Napjának jellegzetességét, ahol a bűnért való áldozati állatok tetemeit a táboron kívülre vitték és ott elégették (3Móz 16:27). „Ezért Jézus is – írja Pál – a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívül és hordozzuk a gyalázatot, amelyet ő viselt” (Zsid 13:12, 13). Ilyen ihletett magyarázat birtokában a Leviticusban körvonalazott ceremoniális eljárások további jelentőséget nyernek, és így érthetővé válik, hogy azok az árnyékok, amelyeket ott Jehova szerzett, milyen csodálatosan mutatnak előre azokra a valóságokra, amelyeket csak a szent szellem által tudunk világosan megérteni (Zsid 9:8). Az ilyen helyes értelmezés mindazok számára fontos, akik javukra akarják fordítani az életre vonatkozó gondoskodást, amelyet Jehova szerez Jézus Krisztus által, aki ’nagy főpap Isten háza fölött’ (Zsid 10:19–25).
39. Hogyan olvad a Leviticus a ’teljes Írásba’, amikor ismerteti Jehovának a Királyságával kapcsolatos elhatározásait?
39 Áron papi „háza népéhez” hasonlóan Jézus Krisztus mint Főpap szintén vett magához társakul alpapokat. Ezekről azt olvassuk, hogy „királyi papság” (1Pét 2:9). A Leviticus világosan rámutat és megmagyarázza Jehova nagy Főpapjának és Királyának bűntörlő áldozatát, és ismerteti azokat a követelményeket, amelyek „háza népe” tagjain nyugszanak, akikről úgy beszél: „boldogok és szentek”, valamint „Istennek és Krisztusnak . . . papjai és királyokként uralkodnak vele ezer esztendeig”. Micsoda áldások származnak majd papi működésük révén, amikor Isten az engedelmes emberiséget tökéletességre emeli, és mily boldogságot fog hozni ez az égi Királyság, amikor helyreállítja a békét és az igazságosságot a földön! Bizonyára hálásaknak kell lennünk Jehovának, a szent Istennek azért, amiért Főpapját és Királyát, valamint a királyi papságot beiktatta, hogy nevét megszenteljék az ő tulajdonságainak széles körben való hirdetése által! A Leviticus csodálatosan beleolvad a ’teljes Írásba’, amikor ismerteti Jehovának a Királyságra vonatkozó elhatározását (Jel 20:6).
[Tanulmányozási kérdések]
