A Biblia 32. könyve – Jónás

Író: Jónás

Írás befejezése: i. e. kb. 844

1. Jónás könyve milyen kérdésekre ad választ, és mi mutatja Jehova irgalmasságát?

JÓNÁS az időszámításunk előtti kilencedik században élt mint külföldi misszionárius! Hogyan tekintette Jehovától kapott megbízatását? Milyen új tapasztalatokat nyitott meg ez számára? Talált-e a területén olyan embereket, akik hallgattak üzenetére? Mennyire volt sikeres a prédikálása? Jónás könyvének drámai beszámolója ezekre a kérdésekre ad választ. A prófétai beszámoló – amely akkor íródott, amikor Jehova választott nemzete az Istennel kötött szövetségét megtörte és pogány bálványimádásba esett – azt mutatja, hogy Isten irgalma nem korlátozódik csupán egy nemzetre, még ha az Izrael is. Ezenkívül magasztalja Jehova nagy irgalmát és szerető-kedvességét, ellentétben a tökéletlen embernél oly gyakran megfigyelhető könyörtelenséggel, türelmetlenséggel és hitetlenséggel.

2. Mit tudunk Jónásról, és körülbelül melyik évben jövendölt?

² Jónás (héberül: Yoh·nahʹ) nevének jelentése: „galamb”. Jónás a Zebulon törzséből származó és a galileai Gát-Kéferből való Amittai próféta fia volt. A 2Királyok 14:23–25-ben olvassuk, hogy Izrael királya, II. Jeroboám kiterjesztette a nemzet határát annak megfelelően, ahogyan Jehova Jónáson keresztül megmondotta. Ez Jónás jövendölésének idejét i. e. kb. 844-re teszi, vagyis II. Jeroboám, Izrael királya trónra lépésének évére, több évvel korábbra, mint amikor Asszíria uralkodni kezdett Izrael felett Ninivéből, a fővárosból.

3. Mi bizonyítja Jónás beszámolójának hitelességét?

³ Nem kétséges, hogy Jónás teljes beszámolója valóságos és hiteles. „Hitünk Tökéletesítője, Jézus” Jónásra mint valóságos személyre utalt, és a Jónás könyvéből két prófétai eseménynek is ihletett magyarázatát adta, megmutatva ezzel, hogy a könyv igaz jövendölést tartalmaz (Zsid 12:2; Máté 12:39–41; 16:4; Luk 11:29–32). A zsidók Jónás könyvét mindig a kanonikus könyvek közé számították és történelmi könyvnek tekintették. Jónás őszintesége saját hibáinak s gyengeségeinek a leírásánál, anélkül hogy megpróbálná szépítgetni azokat, szintén a beszámoló megbízhatóságát jelzi.

4. Milyen hal nyelte el Jónást, mindazonáltal mi szolgál elegendő tájékoztatásul számunkra?

⁴ De mit mondjunk a Jónást elnyelő „nagy halról”? Rengeteg találgatás látott napvilágot azzal kapcsolatban, milyen hal is lehetett ez. Az ámbráscet képes teljesen elnyelni egy egész embert. S ugyanígy a nagy fehércápa is. A Biblia azonban egyszerűen csak azt mondja: „Jehova egy nagy halat rendelt oda, hogy elnyelje Jónást” (Jónás 1:17). A hal fajtája nincs megnevezve. Így akár ámbráscet, akár egy nagy fehércápa vagy valami más, nem azonosított tengeri teremtmény volt is, pontosan nem határozható meg. * Az a bibliai feljegyzés, hogy „egy nagy hal”, elégséges a mi tájékoztatásunkra.

A JÓNÁS KÖNYVÉNEK TARTALMA

5. Hogyan reagál Jónás a küldetésre, és mi a következmény?

⁵ Isten Jónást Ninivébe küldi, de ő megfutamodik (1:1–16). „És Jehova szava kezdett hangzani Jónáshoz, Amittai fiához, mondván: ’Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba és hirdesd ki neki, hogy rosszasága felhatott hozzám’” (1:1, 2). Örül-e Jónás a megbízatásának? Egy cseppet sem! Ellenkező irányba menekül, és egy Társis (talán a mostani  Spanyolország) felé induló hajóra száll. Jónás hajója nagy viharba kerül. A tengerészek félelmükben segítségért kiáltanak, „mindegyik a maga istenéhez”, s közben Jónás a hajófenékben alszik (1:5). Jónást is felébresztik és sorsot vetnek, hogy megállapítsák, ki az oka szorult helyzetüknek. A sors Jónásra esik. Ekkor Jónás tudatja velük, hogy ő zsidó, Jehova imádója, és Istentől kapott feladata elől menekül. Kéri őket, vessék a tengerbe. Még néhány további sikertelen erőfeszítés, hogy a hajót átsegítsék a veszélyen, de végül is Jónást a tengerbe vetik. A tenger ezután lecsendesedik.

6. Milyen tapasztalata van Jónásnak a „nagy hallal”?

⁶ Jónást egy „nagy hal” elnyeli (1:17–2:10 [2:1–11, Károli]). „Jehova ekkor egy nagy halat rendelt oda, hogy elnyelje Jónást, és Jónás három nap és három éjjel a hal belsejében volt” (1:17 [2:1, Károli]). Jónás ekkor buzgón Jehovához imádkozik a hal belsejéből. „A Seol gyomrából” kiált segítségért és kijelenti, hogy teljesíti fogadalmát, mert „a megmentés Jehováé” (2:2, 9 [2:3, 10, Károli]). Jehova parancsára a hal kiokádja Jónást a szárazföldre.

7. Milyen hatása van Jónás prédikálásának Ninivében?

⁷ Prédikálás Ninivében (3:1–4:11). Jehova megismétli parancsát Jónásnak. Jónás most már nem szökik el megbízatása elől, hanem Ninivébe megy. Ott végigjárja a város utcáit és ezt kiáltja: „Csak negyven nap még és megdöntik Ninivét” (3:4). Prédikálása eredményes. Egész megtérési hullám vonul végig Ninivén, s a niniveiek kezdenek hinni Istenben. A király böjtöt rendel el az emberek és állatok számára, és zsákruhába kell öltözni. Jehova irgalmasan megkegyelmez a városnak.

8. Jehovának a város iránt tanúsított irgalmasságára hogyan reagál Jónás, és hogyan leplezi le Jehova a próféta következetlenségét?

⁸ Ez azonban több annál, mint amit Jónás el tud viselni. Azt mondja Jehovának: előre tudta, hogy Jehova irgalmat tanúsít, s ezért futott el Társisba. Azt óhajtja, bárcsak meghalna. Nagy megbántottságában Jónás a város keleti részénél telepszik le, és várja, mi fog történni. Jehova lopótököt növeszt, hogy árnyékul szolgáljon rosszkedvű prófétájának. Jónás csak rövid ideig örülhet a töknek. Másnap reggel Jehova egy férget rendel oda, és az úgy elrágja a növényt, hogy annak enyhe árnyéka helyett a perzselő keleti szélnek és a forró napnak van kitéve Jónás. Megint csak azt kívánja, bárcsak meghalna. Önigazoló módon jogosnak próbálja feltüntetni haragját. Jehova azonban rámutat Jónás következetlenségére: szomorkodik a lopótök miatt, de haragszik azért, mivel Jehova megszánta Ninive nagy városát.

MIÉRT HASZNOS?

9. Jónás milyen magatartása és eljárása szolgáljon számunkra intő figyelmeztetésül?

⁹ Jónás eljárása és eljárásának következménye szolgáljon figyelmeztetésünkre! Megfutamodott Istentől kapott feladata elől, majd munkához látott s bízott abban, hogy Isten megsegíti (Jón 1:3; Luk 9:62; Péld 14:26; És 6:8). Amikor az ellenkező irányba indult, elutasító magatartást tanúsított, s elmulasztotta jószántából ismertetni a hajósokkal, hogy ’ő Jehovát, az egek Istenét’ imádja. Elvesztette bátorságát (Jón 1:7–9; Ef 6:19, 20). Jónást arra vezette túlzott fontoskodása, önzése, hogy Jehovának Ninive iránti könyörületét személyes megbántásnak tekintse, viszont azzal próbálta tisztára mosni magát, hogy azt mondta, mindezt ő előre tudta, fölösleges volt tehát Jehovának őt prófétájaként elküldeni. Isten rendreutasította Jónást tiszteletlen, zúgolódó magatartásáért. Nagyon hasznos számunkra Jónás tapasztalata; tartózkodnunk kell tehát attól, hogy Jehovát hibáztassuk azért, mert ő irgalmasságot tanúsít, vagy bármilyen más eljárásáért (Jón 4:1–4, 7–9; Fil 2:13, 14; 1Kor 10:10).

10. Hogyan szemlélteti Jónás könyve Jehova szerető-kedvességét és irgalmát?

¹⁰ Jónás könyvében minden egyebet háttérbe szorít Jehova szerető-kedvességének és irgalmasságának, ezeknek a fenséges tulajdonságoknak az ecsetelése. Jehova szerető-kedvességet tanúsított Ninive iránt, amikor prófétáját elküldte annak lakóihoz, hogy figyelmeztesse őket közeli pusztulásukra. Jehova, amikor a város megtért, késznek mutatkozott irgalmat tanúsítani, olyan irgalmasságot, amely lehetővé tette, hogy Ninive még több mint 200 évig fennmaradjon, körülbelül i. e. 632-ig, amikor is a médek és a káldeaiak megsemmisítették. Jónás iránt is irgalmat tanúsított, amikor a vihartól tajtékzó tengerből kimentette, és gondoskodott számára a tökről, hogy ’szerencsétlen állapotából megszabadítsa’. Azzal, hogy Jehova előbb gondoskodott az árnyékot nyújtó tökről, majd pedig elvette, azt akarta Jónásnak tudtára adni, hogy saját jótetszése szerint gyakorol irgalmasságot és szerető-kedvességet (Jónás 1:2; 3:2–4, 10; 2:10 [2:11, Károli]; 4:6, 10, 11).

11. Mi „a Jónás jele”?

¹¹ Jézus a Máté 12:38–41-ben leírtak szerint azt mondta a vallási vezetőknek, hogy az egyetlen jel, ami nekik adatik, „a Jónás jele”. Miután Jónás három nap és három éjjel „a Seol gyomrában” volt, elment és prédikált a ninivebelieknek, s ezáltal egy „jel”-lé vált számukra (Jónás 1:17; 2:2 [2:3, Károli]; 3:1–4). Hasonlóképpen Jézus is három nap bizonyos részét töltötte a sírban, majd feltámadt. Amikor tanítványai ezen esemény bizonyítékát bejelentették, Jézus jellé lett annak a nemzedéknek. Annak alapján, ahogy a zsidók az időt mérték, valamint azon tények alapján, amelyek Jézus esetében beteljesedtek, a „három nap és három éjszaka” kifejezés alatt nem három teljes napot kell értenünk. *

12. a) Mit mondott még Jézus a niniveiekre és saját nemzedékének zsidóira vonatkozóan? b) Hogyan jelent meg a „Jónásnál nagyobb”, s milyen kapcsolata van Jehova Királyságával és a megmentéssel?

 ¹² Ugyanebben a fejtegetésben Jézus a niniveiek megtérésével szembeállítja a zsidók keményszívűségét és prédikálószolgálata alatt tapasztalt nyílt ellenállásukat, mondván: „Ninive férfiai az ítéletkor felkelnek e nemzedékkel és kárhoztatják azt, mivel ők megtértek Jónás prédikálására, de íme, most nagyobb van itt Jónásnál.” (Lásd még Máté 16:4; Lukács 11:30, 32.) Mit értett Jézus ezeken a szavakon: „Nagyobb van itt Jónásnál”? Magára utalt mint a legnagyobb prófétára, arra, akit Jehova a következők hirdetésére küldött ki: „Térjetek meg, mert elközelített az egek királysága” (Máté 4:17). A zsidók azon nemzedékének többsége azonban elutasította a ’Jónás jelét’. De mi a helyzet napjainkban? Bár legtöbben nem veszik tudomásul Jehova figyelmeztető üzenetét, világszerte sok ezren reagálnak kedvezően Isten Királyságának jó híre csodálatos lehetőségének hallatára, amelyet Jézus, „az Emberfia” prédikált először. A megtérő niniveiekhez hasonlóan, akik Jónás prédikálása révén áldásban részesültek, ezek is részesülhetnek Jehovának a hosszú életre vonatkozó irgalmas és bőséges gondoskodásában, mert valóban: a „megmentés Jehováé” (Jónás 2:9 [2:10, Károli]).

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]