A Biblia 36. könyve – Sofóniás

Író: Sofóniás

Írás helye: Júda

Írás befejezése: i. e. 648 előtt

1. a) Miért volt Sofóniás üzenete annyira találó az ő napjaiban? b) Hogyan illett nevének jelentése a helyzethez?

JÓSIÁS, Júda királya uralkodásának (i. e. 659–629) kezdetén, abban az időben, amikor a Baál-imádat rohamosan elterjedt és ’az idegen istenek papjai’ jártak az élen a tisztátalan imádatban, Jeruzsálem lakói bizonyára megrémültek, amikor hallották Sofóniás próféta üzenetét. Bár Sofóniás valószínűleg Ezékiásnak, Júda királyi házának leszármazottja volt, mégis ő bírálta legélesebben a nemzet állapotát (Sof 1:1, 4). Üzenete pusztulásról szólt. Minthogy Isten népe engedetlen lett, csak Jehova tudta őket a tiszta imádathoz visszavezetni és megáldani úgy, hogy „a föld összes népei között névként és dicséretként” szolgáljanak (3:20). Sofóniás rámutatott, hogy csak isteni beavatkozás révén ’lehet valaki rejtve Jehova haragjának napján’ (2:3). Mennyire találó Sofóniás (héberül: Zefan·jahʹ) nevének jelentése: „Jehova elrejtett! (megőrzött)”.

2. Mennyiben jártak Sofóniás erőfeszítései sikerrel, de miért volt mindez csak átmeneti?

² Sofóniás erőfeszítései sikerrel jártak. Jósiás király, aki nyolcéves korában lépett trónra, uralkodásának  12. évében hozzákezdett „Júda és Jeruzsálem megtisztításához”. Kiirtotta a hamis imádatot, „Jehova házát megjavíttatta”, és újra bevezette a Pászka megünneplését (2Krón 34. és 35. fejezet). Jósiás király reformjai azonban csak átmenetiek voltak, mert három fia és egyik unokája, akik követték őt a trónon, „Jehova szemében mind gonoszak voltak” (2Krón 36:1–12). Mindez Sofóniás szavainak beteljesedéseképpen történt. „Meglátogatom majd a fejedelmeket és a király fiait és mindazokat . . ., akik erőszakkal és csalással töltik meg uruknak házát” (Sof 1:8, 9).

3. Mikor és hol jövendölt Sofóniás, s milyen kettős üzenetet tartalmaz a könyv?

³ A fentiekből úgy tűnik, hogy „Jehova szava, amelyet Sofóniásnak adott”, valamivel i. e. 648 előtt, Jósiás 12. éve előtt hangzott el. Nemcsak az első versből állapíthatjuk meg, hogy a próféta Júda földjén beszélt, hanem az a részletes ismeret is, amelyet Jeruzsálem helységeiről és szokásairól elárult, amellett szól, hogy Júda földjén lakott. A könyv kettős üzenetet tartalmaz: fenyegetőt és vigasztalót. Nagyobb része Jehova napjával foglalkozik, amely a rémület napja, és amely fenyegetően közeledik; ugyanakkor megjövendöli, hogy Isten helyreállítja majd az alázatos népet, mindazokat, akik „valóban Jehova nevében keresnek menedéket” (1:1, 7–18; 3:12).

4. Mi bizonyítja, hogy a könyv hiteles és Istentől ihletett?

⁴ E prófétai könyv hitelességét nem lehet sikerrel kétségbe vonni. Jeruzsálemet i. e. 607-ben lerombolták, tehát több mint negyven évvel azután, hogy Sofóniás azt megjövendölte. Erre nemcsak világi történelmi bizonyítékunk van, hanem maga a Biblia tartalmaz belső bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy ez pontosan úgy történt, ahogyan Sofóniás megjövendölte. Jeremiás röviddel Jeruzsálem bukása után írta a Jeremiás siralmai elnevezésű könyvét, amelyben azokat a borzalmakat ecsetelte, amelyeknek szemtanúja volt, s amelyek még mindig élénken éltek emlékezetében. Néhány idézet összehasonlítása arról tanúskodik, hogy Sofóniás üzenete valóban „Istentől ihletett” volt. Sofóniás (2:2) figyelmeztet a megbánás szükségességére, „mielőtt eljön rátok Jehova égető haragja”, ugyanakkor Jeremiás (Sir 4:11) erre már mint megtörtént eseményre utal, midőn ezeket a szavakat mondja: „Jehova . . . kiöntötte égető haragját.” Sofóniás (1:17) megjövendöli, hogy Jehova „nyomorúságot hoz az emberiségre, és majd úgy fognak járni, mint a vakok . . . és vérüket valóban kiöntik, mint a port”. Jeremiás (Sir 4:14) erről mint megtörtént eseményről beszél: „Mint vakok kószáltak az utcákon; vér szennyezte be őket” (Sof 1:13 – Sir 5:2; Sof 2:8, 10 – Sir 1:9, 16; 3:61).

5. Hogyan bizonyítja a történelem a jövendölés pontos beteljesülését?

⁵ A történelem éppen úgy számol be a pogány nemzetek: Moáb, Ammon és Asszíria pusztulásáról – ez utóbbi fővárosát, Ninivét is beleértve –, mint ahogyan Sofóniás megjövendölte azt isteni utasításra. Mint ahogyan Náhum próféta megjövendölte Ninive pusztulását (Náh 1:1; 2:10), ugyanúgy Sofóniás is bejelentette, hogy Jehova „Ninivét kietlen pusztasággá teszi, víztelen területté, sivataghoz hasonlóvá” (Sof 2:13). Ez a pusztulás olyan tökéletesen ment végbe, hogy alig kétszáz évvel később Hérodotosz történetíró a Tigris folyóról azt írta, hogy „itt állt korábban Ninive városa”. * Időszámításunk szerint 150 táján Lukianosz görög író azt írta: „a városnak semmi nyoma sem maradt fenn”. * A The New Westminster Dictionary of the Bible (1970) a 669. oldalon azt mondja, hogy a behatoló hadseregnek „igen nagy segítséget jelentett a Tigris folyó hirtelen megáradása, amely elsodorta a város falainak nagy részét és így a várost védtelenné tette. Oly tökéletesen ment végbe a pusztulás, hogy a görögök és a rómaiak idejében Ninive már csak mítosz volt. Majdnem az egész város törmelékdombok alatt hever eltemetve.” Ugyanez a kötet a 627. oldalon rámutat, hogy a jövendölések szerint Moábot is megsemmisítették: „Nebukadnezár leigázta a moabitákat.” Josephus is beszámol Ammon leigázásáról. * A moabiták és az ammoniták minden bizonnyal megszűntek létezni mint nép.

6. Miért kapott jogosan helyet Sofóniás könyve a Biblia kánonjában?

⁶ A zsidók Sofóniás könyvének mindig megadták jogos helyét az ihletett Írások kánonjában. A prófétának Jehova nevében tett kijelentései figyelemre méltó módon teljesültek Jehova nevének igazolására.

A SOFÓNIÁS KÖNYVÉNEK TARTALMA

7. Mit jelent Jehova nagy napja az ellenségei számára?

⁷ Jehova napja közel van (1:1–18). A könyv egy ítélet bejelentésével kezdődik: „Kétségtelenül mindent eltörlök a föld színéről, ez Jehova kijelentése” (1:2) Semmi sem menekül meg, sem ember, sem állat. A Baál imádóinak, az idegen istenek papjainak, az egek imádóinak a háztetőkön s mindazoknak, akik Jehova imádatát összekeverik Malkaméval, akik visszahúzódnak Jehovától, s akik nem igyekeznek keresni őt – veszniük kell. A próféta ezt parancsolja: „Hallgassatok a Szuverén Úr, Jehova előtt, mert Jehova napja  közel” (1:7). Maga Jehova áldozatra készül. Az erőszakos, csaló és szívükben közömbös fejedelmeket mind meglátogatja. Gazdagságuk és vagyonuk semmivé lesz. Jehova nagy napja közel van! Ez „a harag napja, a szorongás és a félelem napja, a vihar és a pusztítás napja, a sötétség és a homály napja, a felhők és a sűrű homály napja”. Mint a por, úgy ömlik ki majd a Jehova ellen vétkezők vére. „Sem ezüstjük, sem aranyuk nem lesz képes megszabadítani őket Jehova haragjának a napján.” Buzgóságának tüze emészti majd meg az egész földet (1:15, 18).

8. a) Hogyan lehet védelmet találni? b) Milyen jajokat jelent be Sofóniás a nemzetekre?

⁸ Keressétek Jehovát; a nemzeteknek el kell pusztulniuk (2:1–15). Mielőtt ez a nap, mint a polyva tovaszállna, ti szelídek, „keressétek Jehovát . . . keressetek igazságosságot, keressetek szelídséget! Valószínűleg rejtve maradtok Jehova haragjának napján” (2:3). Jehova a továbbiakban jajt jelent be a filiszteusok földjére, amelynek vidéke a későbbiekben a „Júda háza maradékáé lesz”. A büszke Moábot és Ammont Szodomához és Gomorrához hasonlóan megsemmisíti, „mivel gyalázkodtak és hencegtek a seregek Jehovájának népével szemben”. Isteneik velük együtt elpusztulnak (2:7, 10). Jehova „kardja” levágja az etiópiaiakat is. De mi lesz északon Asszíriával és fővárosával, Ninivével? Sivár pusztasággá lesz, vadállatok lakhelyévé, „megdöbbenés tárgyává”, s „minden arra járó felszisszen meglepetésében” (2:12, 15).

9. a) Miért jaj Jeruzsálemnek is, és Jehova milyen bírói döntést hirdet ki a nemzetekre? b) Milyen örvendetes megjegyzéssel zárul a jövendölés?

⁹ Isten a lázadó Jeruzsálemet számadásra vonja; az alázatos maradékot megáldja (3:1–20). Jaj Jeruzsálemnek is, a lázadó és elnyomó városnak! Jeruzsálem fejedelmei „ordító oroszlánok” és prófétái „az árulás fiai”, nem bíztak Jehovában, Istenükben. Ezért Isten teljes számadásra vonja őket. De vajon félik-e majd lakosai Jehovát és elfogadják-e fenyítését? Nem, mert „rögtön romlás felé irányult minden eljárásuk” (3:3, 4, 7). Jehova bírói döntése alapján összegyűjti a nemzeteket, s kitölti rájuk égető haragját és buzgóságának tüze emészti meg az egész földet. De figyeljünk csodálatos ígéretére is! Jehova ’tiszta nyelvűvé változtatja a népeket, hogy mindannyian segítségül hívhassák Jehova nevét, és egy akarattal szolgálják őt’ (3:9). A gőgjükben ujjongókat eltávolítja, de az alázatos maradék, amely igazságosságot cselekszik, menedéket talál Jehova nevében. Örömkiáltások, ujjongások, vigasság lesz majd Sionban, mert Jehova, Izrael Királya közöttük van. Ez nem a félelem és a kezek leeresztésének az ideje, mert Jehova megszabadítja őket, és szeretetében s örömében ujjong felettük. „Mert a föld összes népei között egy névvé és dicséretté teszlek titeket, ti emberek, amikor foglyaidat majd szemük láttára visszahozom, mondja Jehova” (3:20).

MIÉRT HASZNOS?

10. Milyen áldás származott Jósiás király idejében a jövendölés megszívleléséből?

¹⁰ Ami Jósiás királyt illeti, ő megszívlelte Sofóniás intő üzenetét és javára fordította azt. Nagy vallási reformot valósított meg. Jehova templomának helyreállítása során az elveszett törvénykönyv is előkerült. Jósiás igen elszomorodott, amikor a könyvből az engedetlenség következményeit hallotta, s így egy másik tanú, Mózes szája is megerősítette azt, amit Sofóniás jövendölt. Jósiás megalázkodott Isten előtt, s ezért Jehova megígérte, hogy a megjövendölt pusztulás nem az ő napjaiban fog bekövetkezni (5Móz 28–30. fejezet; 2Kir 22:8–20). Az ország valóban elkerülte a csapást. De nem sokáig, mert Jósiás fiai nem követték apjuk jó példáját. Jósiás és népe azonban megszívlelte Jehova Sofóniás által mondott szavát, s ez akkor igen nagy áldásnak bizonyult (Sof 1:1).

11. a) Milyen kapcsolatban van Sofóniás könyve a hegyi beszédben és Pálnak a Zsidókhoz írott levelében olvasható egészséges figyelmeztetésekkel? b) Miért mondja Sofóniás, hogy „valószínűleg rejtve lesztek”?

¹¹ Jézus Krisztus a híres hegyi beszédben elismerte Sofóniást Isten igaz prófétájának, midőn elhangzottak szájából azok a szavak, amelyek meglepően hasonlítanak a Sofóniás 2:3. versében mondott tanácshoz: „Keressétek Jehovát mind, ti föld szelídei . . . keressetek igazságosságot, keressetek szelídséget!” Jézus intése így szólt: „Továbbra is keressétek először a királyságot és az ő [Isten] igazságosságát” (Máté 6:33). Azok, akik először Isten Királyságát keresik, bizonyára védve lesznek az ellen a közömbösség ellen, amelyre Sofóniás figyelmeztetett, midőn azokról beszélt, „akik visszahúzódnak Jehova követésétől, akik nem keresik Jehovát és nem tudakozódnak felőle”, és „akik szívükben ezt mondják: ’Jehova nem fog tenni sem jót, sem rosszat’” (Sof 1:6, 12). Pál apostol a Zsidókhoz írott levelében hasonlóan beszél az eljövendő ítéletnapról, és a meghátrálókat így figyelmezteti: „Mi azonban nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elpusztuljunk, hanem a hitéi, hogy a lelkünk életben maradjon” (Zsid 10:30, 37–39). A következőket nem azoknak mondja a próféta, akik a figyelmeztetést nem értékelik vagy állhatatlanok, hanem azoknak, akik szelídek és komolyan, hittel keresik Jehovát: „Valószínűleg rejtve maradtok Jehova haragjának napján.” Miért valószínűleg? Azért, mert a végső megmentés az egyén eljárásmódjától függ (Máté 24:13). Ez arra is emlékeztet minket, hogy nem  élhetünk vissza Isten irgalmával. Sofóniás e jövendölése nem hagy kétséget a tekintetben, hogy ez a nap hirtelen lepi majd meg a semmit sem gyanító embereket (Sof 2:3; 1:14, 15; 3:8).

12. Mivel bátorítja Sofóniás azokat, akik „keresik Jehovát”?

¹² Ez az üzenet pusztulást jelez azok számára, akik vétkeznek Jehova ellen, de nagyszerűen előrevetíti az áldásokat is azok számára, akik bűnbánóan „keresik Jehovát”. Ezek bátorságot merítenek, mondja Sofóniás, mert „Izrael Királya, Jehova közötted van”. Ez nem a félelem és a tétlenség ideje Sion számára, hanem inkább a Jehovában való bizakodás ideje. „Mint Hatalmas fog megmenteni. Ujjong feletted örvendezéssel. Szeretetében elcsendesedik. Boldog kiáltásokkal örvend feletted.” Boldogok azok, akik ’először az ő királyságát keresik’, mert számíthatnak szerető védelmére és örök áldására (Sof 3:15–17).

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]