A Biblia 40. könyve – Máté

Író: Máté

Írás helye: Palesztina

Írás befejezése: i. sz. kb. 41

Megírt időtartam: i. e. 2 – i. sz. 33.

1. a) Milyen ígéretet helyezett kilátásba Jehova az emberiség számára az Édentől kezdve? b) Hogyan vált szilárddá ez a reménység a zsidókban?

AZ ÉDENI lázadás idejétől kezdve Jehova azt a vigasztaló ígéretet tárta az emberiség elé, hogy ’asszonya’ Magva által megszabadítja az összes igazságszerető embert. Ezt a Magot vagy Messiást Izrael nemzetéből szándékozta előhozni. Századok múltával ihletett héber írók által írásbeli feljegyzéseket készíttetett e jövendölésekről. E jövendölések azt mutatták, hogy ez a Mag fog uralkodni Isten Királyságában és Jehova neve igazolása érdekében fog ténykedni, s örökre eltávolítja az Isten nevére zúdított gyalázatot. A próféták sok részletet közöltek erről a személyről, aki Jehova igazolója lesz és szabadulást hoz a félelem, az elnyomás, a bűn és a halál uralma alól. A Héber Iratok megírásával megszilárdult a zsidókban a Messiásba vetett reménység.

2. Miért voltak oly nagyszerűek a körülmények a Messiás megjelenésekor a Jóhír terjedésére?

² Közben változott a világ színtere. Isten a nemzeteket a Messiás megjelenésének előkészületei felé irányította. A körülmények ideálisak voltak e nagy fontosságú esemény hírének széles körű terjesztésére. Az ötödik világhatalom, Görögország közös nyelvről, egy egyetemes érintkezési eszközről gondoskodott a nemzetek számára. Róma, a hatodik világhatalom pedig a meghódított nemzeteket egy világbirodalomba olvasztotta, és a birodalom minden részét jó utakkal tette elérhetővé. Sok zsidó szétszóródott ebben a birodalomban, úgyhogy tőlük sokan tudomást szereztek az eljövendő Messiásról; és ekkor, több mint 4000 évvel az édeni ígéret után, végre megjelent a Messiás! A régen várt, megígért Mag eljött! Az emberi történelem legfontosabb eseményei kezdtek kibontakozni, miközben a Messiás hűségesen teljesítette Atyja akaratát itt a földön.

3. a) Hogyan gondoskodott Jehova a Jézus életéről szóló részletek megörökítéséről? b) Milyen különbséget figyelhetünk meg az egyes evangéliumokban, s miért szükséges mind a négy?

³ Ismét itt volt az ideje annak, hogy a nagy jelentőségű eseményeket írásba foglalják. Jehova szelleme négy hűséges férfit egy-egy különálló beszámoló megírására ihletett, s így négyszeres bizonyságról gondoskodott azt illetően, hogy Jézus volt a Messiás, a megígért Mag és Király. Ezek a könyvek Jézus életéről, prédikálószolgálatáról, haláláról és feltámadásáról számolnak be részletesen. Ezeket a beszámolókat „evangélium”-nak nevezik, mivel az „evangélium” szó „jó hírt” jelent. Jóllehet a négy evangélium párhuzamos és gyakran ugyanazokat az eseményeket írja le, mégsem szolgai lemásolása egyik a másiknak. Az első három evangéliumot összefoglalóan „szinoptikus” evangéliumoknak is szokták nevezni; ennek jelentése „hasonló látás”, minthogy ezek az evangéliumok hasonló megközelítéssel mondják el Jézus földi életét. De a négy író mindegyike – Máté, Márk, Lukács és János – a saját történetét mondja el Krisztusról. Mindegyiküknek megvan a maga jellegzetes témája és célja; mindegyikük a saját egyéniségét tükrözi vissza, és elsősorban az olvasóira gondol. Minél alaposabban kutatjuk át írásaikat, annál tisztábban fel tudjuk ismerni az egyes megkülönböztető vonásokat, valamint azt, hogy ez a négy ihletett bibliai könyv Jézus Krisztus életének független, de egymást kiegészítő és egybehangzó beszámolóját alkotja.

4. Mit tudunk az első evangélium írójáról?

 ⁴ Az első, aki a Krisztusról szóló jó hírt írásba foglalta, Máté volt. Neve valószínűleg a héber „Mattithiah” szó rövidített formája, melynek jelentése: „Jehova adománya”. Máté egyike volt Jézus kiválasztott 12 apostolának. Midőn a Mester bejárta Palesztina földjét, hirdetve és tanítva Isten Királyságát, Mátét szoros és meghitt barátság fűzte hozzá. Máté, mielőtt Jézus tanítványa lett, adószedő volt. Ezt a foglalkozást a zsidók igen megvetették, mivel állandóan arra emlékeztette őket, hogy nem szabadok, hanem a császári Róma uralma alatt állnak. Mátét Lévinek is nevezték és Alfeus fia volt. Amikor Jézus elhívta szolgálatába, azonnal követte őt (Máté 9:9; Márk 2:14; Luk 5:27–32).

5. Hogyan bizonyítható, hogy Máté az első evangélium írója?

⁵ Jóllehet a Máténak tulajdonított evangélium nem nevezi meg név szerint az írót, az első egyháztörténészek döntő bizonyságtétele alapján az író kilétét nem lehet kétségbe vonni. Talán egyetlen ókori könyvnek az íróját sem tudták pontosabban és egyértelműbben meghatározni, mint a Máté könyvének íróját. Hierapolisi Papiastól (az i. sz. második század eleje) napjainkig egy sor korai tanúnk van arra vonatkozólag, hogy Máté írta ezt az evangéliumot, és hogy evangéliuma Isten Szavának hiteles része. M’Clintock és Strong Cyclopediája ezt mondja: „A Máté evangéliumából idéz Jusztin vértanú és a Diognétoszhoz írott levél szerzője (lásd Otto: Justin Martyr, második kötet), valamint Hegészipposz, Irenaeus, Tatianasz, Athenegoras, Teofilus, Kelemen, Tertullianus és Origenész. Nem pusztán a témából, hanem az idézések módjából, az elismert tekintélyre való csendes hivatkozásból és abból, hogy a kételyre a legcsekélyebb utalás sem történik: bizonyítottnak tartjuk, hogy a birtokunkban levő könyv nem ment át semmilyen hirtelen változáson.” * Az a tény, hogy Máté apostol létezett s Isten szellemével rendelkezett, bizonyíték arra, hogy írása hiteles beszámoló.

6., 7. a) Mikor és milyen nyelven írta Máté az evangéliumát először? b) Mi mutatja, hogy elsősorban a zsidók számára írta azt? c) Hányszor tartalmazza az Új Világ fordítás a „Jehova” nevet ebben az evangéliumban, és miért?

⁶ Máté a beszámolóját Palesztinában írta. A megírás pontos évét nem tudjuk, de egyes kéziratok végén az aláírások azt mutatják, hogy az i. sz. 41. év lehetett. (E kéziratok mindegyike az i. sz. tizedik századnál későbbi.) Bizonyítékaink vannak arra, hogy Máté az evangéliumát eredetileg az akkor széles körben népszerű héber nyelven írta, és később fordította görögre. De viris inlustribus című munkájának 3. fejezetében Jeromos ezt mondja: „Máté, akit Lévinek is hívtak, s aki adószedőből lett apostol, először héber nyelven és héber betűkkel írta meg a Krisztusról szóló evangéliumot Júdeában, a körülmetélt hívő zsidók számára.” * Jeromos hozzáfűzi, hogy ennek az evangéliumnak a héber szövege még az ő korában (az i. sz. negyedik és ötödik században) is megvolt abban a könyvtárban, amely Pamphilus gyűjteményeit tartalmazta Caesareában.

⁷ A harmadik század elején Origenész az evangéliumokról szóló fejtegetéseiben Euszebioszt idézte és azt mondta: „Az első írás . . . Mátétól való . . . , s héber nyelven íródott azoknak, akik a judaizmusból jöttek, hogy higgyenek.” * Az a tény, hogy Máté főleg a zsidókra gondolva írta evangéliumát, kitűnik a nemzetségtáblázatból is, amelyben levezeti, hogy Jézus egyenes ágon leszármazottja volt Ábrahámnak. Gyakran hivatkozik a Héber Iratokra, amelyek az eljövendő Messiásra mutatnak előre. Ésszerű arra gondolnunk, hogy Máté az isteni Jehova nevet a Tetragramma formájában használta, amikor az e nevet tartalmazó Héber Iratokat idézte. Ezért a Máté evangéliumában az Új Világ fordítás szerint 18 esetben található meg a Jehova név, éppen úgy, mint az eredetileg F. Delitzsch által a XIX. században készített héber változatban. Máténak az isteni névvel kapcsolatban ugyanaz volt az álláspontja, mint Jézus Krisztusnak, és bizonyára nem engedett annak az uralkodó zsidó babonának, mely szerint nem szabad ezt a nevet kiejteni (Máté 6:9; Ján 17:6, 26).

8. Hogyan tükrözi vissza a Máté evangéliumának tartalma azt a körülményt, hogy az író adószedő volt?

⁸ Minthogy Máté adószedő volt, természetes, hogy azokban a dolgokban, melyekben pénzről, számokról és értékekről esett szó, igen pontos volt (Máté 17:27; 26:15; 27:3). Nagyra értékelte Isten irgalmát, amely lehetővé tette neki, a megvetett adószedőnek, hogy a jó üzenet hirdetője s Jézus Krisztus bensőséges barátja legyen. Ez az oka annak, hogy Máté az egyedüli az evangéliumírók közül, aki többször is említi Jézus nyomatékos felhívását: az áldozaton kívül szükséges az irgalom is (9:9–13; 12:7; 18:21–35). Mátét nagyon felbuzdította Jehova ki nem érdemelt kedvessége, s így érthetően ő jegyezte fel Jézus legvigasztalóbb szavait: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik fáradoztok és terhet viseltek, és én felüdítelek titeket. Vegyétek fel az én igámat és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek. Mert az én igám kellemes és az  én terhem könnyű” (11:28–30). Mennyire felüdítően hatottak ezek a gyengéd szavak a korábbi adószedőre, akit honfitársai csak sértőn szólítottak meg, ha egyáltalán megszólították!

9. Milyen téma, és az ismertetés milyen stílusa jellemzi Máté könyvét?

⁹ Máté különösen Jézus tanításának a fő témáját: „az egek királyságát” hangsúlyozta ki (4:17). Jézus Prédikáló-Király volt számára. Oly gyakran használta a „Királyság” kifejezést (több mint ötvenszer), hogy evangéliumát nyugodtan nevezhetjük a Királyságról szóló evangéliumnak. Máté inkább Jézus nyilvános beszédeinek és prédikációinak logikus ismertetésével törődött, mint a szigorú időrendi sorrenddel. Az első 18 fejezetben a Királyság-téma központi ismertetése eltérítette őt az időrend betartásától. Az utolsó tíz fejezet (19–28) általában tartja az időrendi sorrendet, de ugyancsak a Királyság-témát hangsúlyozza.

10. A Máté evangéliumának mekkora része található meg egyedül csak ebben az evangéliumban, és mennyi időt ölel fel ez az evangéliuma?

¹⁰ A Máté evangéliumának negyvenkét százaléka nem található meg a másik három evangélium egyikében sem. * Ez magában foglal legalább tíz példázatot vagy szemléltetést: a konkolyról (13:24–30), az elrejtett kincsről (13:44), a nagy értékű drágagyöngyről (13:45, 46), a hálóról (13:47–50), a könyörtelen rabszolgáról (18:23–35), a munkásokról és a dénárról (20:1–16), az apáról és két fiáról (21:28–32), a király fiának menyegzőjéről (22:1–14), a tíz szűzről (25:1–13) és a talentumokról (25:14–30) szólót. A könyv i. e. 2-vel, Jézus születésével kezdődik és i. sz. 33-mal, Jézusnak a tanítványaival történt utolsó, közvetlen az égbe menetele előtti találkozásával fejeződik ki.

A MÁTÉ EVANGÉLIUMÁNAK TARTALMA

11. a) Hogyan kezdődik logikusan az evangélium, s milyen korai eseményeket mond el? b) Milyen prófétai teljesülésekre hívja fel Máté a figyelmünket?

¹¹ Jézus bemutatása és a „egek királyságáról” szóló üzenet (1:1–4:25). Máté logikusan Jézus nemzetségtáblázatával kezdi beszámolóját, bebizonyítva, hogy Jézus törvényes, jog szerinti örököse Ábrahámnak és Dávidnak. A zsidó olvasó figyelmét így rögtön megragadja. Ezután Jézus csodálatos fogantatásáról ír, majd betlehemi születéséről, a csillagjósok látogatásáról, és Heródes esztelen öldökléséről, amikor Betlehemben minden két éven aluli fiúgyermeket lemészároltatott. A továbbiakban Józsefnek és Máriának a kisgyermekükkel Egyiptomba való meneküléséről, majd Názáretbe való későbbi visszatéréséről olvasunk. Máté gondosan tereli a figyelmet a jövendölések teljesülésére, hogy megállapítsa: Jézus az előre megjövendölt Messiás (Máté 1:23 – És 7:14; Máté 2:1–6 – Mik 5:2; Máté 2:13–18 – Hós 11:1 és Jer 31:15; Máté 2:23 – És 11:1, lábjegyzet).

12. Mi történik Jézus alámerítésekor és közvetlenül utána?

¹² Máté beszámolójában ezután egy majdnem harmincéves ugrás következik. Alámerítő János Júdea pusztaságában hirdeti: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközeledett az egek királysága” (Máté 3:2). A bűnbánó zsidókat a Jordán folyóban alámeríti, a farizeusokat és a szadduceusokat pedig az eljövendő haragra figyelmezteti. Jézus is eljön Galileából, és János őt is alámeríti. Közvetlenül ezután Isten szelleme rászáll Jézusra, és egy hang az égből ezt mondja: „Ez az én Fiam, a szeretett, akit én helyeslek” (3:17). Jézus a pusztába kerül, s ott negyvennapi böjtölés után Sátán, az Ördög megkísérti. Háromszor utasítja el Sátánt az Isten Szavából vett idézettel, s végül ezt mondja: „Távozz tőlem Sátán, mert meg van írva: ’Jehovát, a te Istenedet imádd, és csak neki végezz szent szolgálatot’” (4:10).

13. Milyen felvillanyozó, nagyszerű hadjárat indul meg Galileában?

¹³ „Tartsatok bűnbánatot, mert közeledik az egek királysága.” Ezeket a felvillanyozó szavakat kezdi hirdetni a felkent Jézus Galileában. Négy halászt hív el a háló mellől, hogy kövessék őt s „emberek halászaivá” legyenek. Bejárja velük „az egész Galileát végig, tanít a zsinagógáikban és prédikálja a Királyság jó hírét; meggyógyít minden betegséget és erőtlenséget a nép között” (4:17, 19, 23).

14. Hegyi beszédében a boldogság milyen állapotairól beszél Jézus, és mit mond az igazságosságról?

¹⁴ A hegyi beszéd (5:1–7:29). Amikor az emberek már tömegestől követik Jézust, ő felmegy a hegyre, leül és elkezdi oktatni tanítványait. Lelkesítő beszédét a kilenc ’boldogsággal’ kezdi: boldogok, akik szellemi szükségük tudatában vannak; boldogok a gyászolók, a szelíd természetűek; boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságosságot; boldogok az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békességesek; boldogok, akiket üldöznek az igazságosságért, akiket gyaláznak és akik ellen hazugságot beszélnek. „Örvendjetek és ugrándozzatok örömötökben, mert nagy a ti jutalmatok az egekben.” Tanítványait ’a föld sójának’ és ’a világ világosságának’ nevezi, majd megmagyarázza, mi az igazságosság – ami különbözik az írástudók és farizeusok formalizmusától – és az egek Királyságába való belépés előfeltételeként szabja azt meg. „Legyetek azért tökéletesek, mint ahogyan égi Atyátok tökéletes” (5:12–14, 48).

15. Mit mond Jézus az imáról és a Királyságról?

¹⁵ Jézus helyteleníti a képmutató adakozásokat és imákat. Tanítványait arra tanítja, hogy Atyja neve megszenteléséért, Királysága eljöveteléért és a naponként  szükséges dolgokért imádkozzanak. Jézus az egész hegyi beszédben a Királyságot emeli ki. Követőit arra figyelmezteti, hogy ne aggodalmaskodjanak, ne csak az anyagi javakért fáradozzanak, hiszen az Atya tudja, mire van szükségük. „Ezért továbbra is keressétek először a királyságot és az ő igazságosságát, és mindezeket az egyéb dolgokat ráadásul megkapjátok” (6:33).

16. a) Milyen tanácsot ad Jézus a másokkal való kapcsolatokra vonatkozóan, és mit mond azokról, akik engedelmeskednek Isten akaratának, valamint azokról, akik nem engedelmeskednek? b) Milyen hatása van a hegyi beszédnek?

¹⁶ A Mester tanácsot ad a másokkal való kapcsolatainkra vonatkozóan is: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük!” Azon kevesek, akik az élethez vezető utat megtalálják, azok lesznek, akik cselekszik az ő Atyja akaratát. A törvénytelenség cselekvőit a gyümölcseikről ismerik majd fel, és elvetik őket. Jézus azt, aki engedelmeskedik szavainak, a ’bölcs emberhez’ hasonlítja, „aki házát sziklára építette”. Milyen hatással van ez a beszéd a hallgató tömegre? Nos, „elámultak tanítási módján”, mert úgy tanít, „mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók” (7:12, 24–29).

17. Hogyan mutatja ki Jézus messiási hatalmát, és hogyan fejezi ki szerető gondoskodását?

¹⁷ A Királyságról szóló prédikálás kiterjesztése (8:1–11:30). Jézus sok csodát tesz: leprásokat, bénákat és démonok által megszállt embereket gyógyít. Még a szél és a hullámok feletti hatalmát is megmutatja a vihar lecsendesítésével, majd egy leányt támaszt fel a halálból. Mély részvétet érez a tömegek iránt, amikor látja őket elcsigázottan és kivetetten, „mint a pásztor nélküli juhokat”! Tanítványainak ezt mondja: „Az aratás nagy, de a munkások kevesen vannak. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába” (9:36–38).

18. a) Milyen oktatásban és figyelmeztetésben részesíti Jézus az apostolait? b) Miért jaj „ennek a nemzedéknek”?

¹⁸ Jézus kiválaszt 12 apostolt, s megbízza őket a prédikálással. Pontos utasításokat ad nekik arra vonatkozóan, hogyan végezzék munkájukat, s tanításuk központi témáját így emeli ki: „Amikor mentek, prédikáljatok és ezt mondjátok: ’Elközeledett az egek királysága!’” Bölcsen és szeretettel erre inti őket: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!” „Legyetek óvatosak, mint a kígyók és ártatlanok, mint a galambok!” S noha számíthatnak közvetlen hozzátartozóik részéről gyűlöletre és üldözésre, Jézus emlékezteti őket: „Az, aki megtalálja lelkét, elveszti azt, és aki elveszíti lelkét énmiattam, megtalálja azt” (10:7, 8, 16, 39). Ilyen útravaló birtokában elindulnak tanítani és prédikálni a kijelölt városokba. Jézus Alámerítő Jánost az őelőtte elküldetett hírnöknek nevezi vagy más néven a megígért „Illésnek”, de „ez a nemzedék” sem Jánost, sem őt, az Emberfiát nem fogadja el (11:14, 16). Ezért jaj e nemzedéknek és azoknak a városoknak, amelyek az ő hatalmas tettei láttán sem tértek meg és nem bánták meg bűneiket! Akik viszont tanítványaivá lesznek, felüdülést találnak lelküknek.

19. Hogyan leplezi le Jézus a farizeusokat, amikor megkérdezik a Sabbath-nappal kapcsolatosan?

¹⁹ A farizeusok megcáfolása és leleplezése (12:1–50). A farizeusok megpróbálnak hibát keresni Jézusban a Sabbath kérdését illetően, de Jézus megcáfolja vádjaikat, s metsző gúnnyal leplezi le képmutatásukat. Ezt mondja nekik: „Viperák fajzatai! Hogyan szólhatnátok jót, ha gonoszok vagytok? Mert a szív teljességéből szól a száj” (12:34). Nem kapnak más jelt Jónás próféta jelén kívül: az Emberfia is három nap és három éjjel lesz a föld belsejében.

20. a) Miért beszél Jézus szemléltetésekben? b) Milyen példázatokat közöl a Királysággal kapcsolatban?

²⁰ Hét példázat a Királyságról (13:1–58). Miért beszél Jézus példázatokban vagy szemléltetésekben? Ennek okát így magyarázza meg: „Nektek megadatott, hogy megértsétek az egek királyságának szent titkait, de azoknak nem adatott meg.” Boldogoknak nevezi őket, mert látnak és hallanak. Milyen gazdag, felfrissítő oktatásban részesíti őket! Miután megmagyarázza a magvetőről szóló példázatot, a konkolyról, a mustármagról, a kovászról, az elrejtett kincsről, a nagy értékű drágagyöngyről és a hálóról mond szemléltetéseket, amelyek mind valamilyen vonatkozásban az „egek királyságát” jelképezik! A nép azonban megbotránkozik benne. Ezért Jézus így szól hozzájuk: „Sehol nincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és házában” (13:11, 57).

21. a) Milyen csodákat tesz Jézus, s kinek tartják őt? b) Milyen látomást látnak az Emberfia eljöveteléről a Királyságába?

²¹ További prédikálószolgálat és „a Krisztus” csodái (14:1–17:27). Jézust igen mélyen érinti, amikor hírül adják neki, hogy Alámerítő Jánost a gerinctelen Heródes Antipás parancsára lefejezték. A továbbiakban csodálatos módon vendégül lát több mint ötezer embert; a tengeren jár; visszautasítja a farizeusok bírálatait, akik ’áthágják hagyományaik kedvéért Isten parancsolatait’. Majd meggyógyít démonoktól megszállt, ’sánta, csonka, vak, süket és egyéb betegeket’; újra jól tart több mint négyezer embert hét kenyérrel és néhány hallal (15:3, 30). Jézus kérdésére válaszolva Péter ezt mondja róla: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus megdicséri Pétert és kijelenti: „Én e kősziklára építem fel a gyülekezetemet” (16:16, 18). Jézus ezután közeli haláláról és harmadnapon való feltámadásáról kezd  beszélni. Egyes tanítványainak azt ígéri, hogy „nem ízlelik meg a halált addig, míg előbb meg nem látják az Emberfiát eljönni az ő királyságában” (16:28). Hat nappal később Jézus Péterrel, Jakabbal és Jánossal felmegy egy magas hegyre, és ott ők meglátják dicsőségben való elváltozását. Látomásban látják Mózest és Illést beszélgetni Jézussal, és ezt az égi hangot hallják: „Ez az én Fiam, a szeretett, akit én helyeslek: őt hallgassátok!” Miután a hegyről lejönnek, Jézus elmondja nekik, hogy a megígért „Illés” már eljött, s ők felismerik, hogy Alámerítő Jánosról beszél (17:5, 12).

22. Mit tanácsol Jézus a megbocsátás kérdésében?

²² Jézus tanácsot ad tanítványainak (18:1–35). Kapernaumban való tartózkodása során Jézus beszél tanítványainak az alázatosságról, az elveszett juh megtalálásának nagy öröméről, és a testvérek között támadt nézeteltérések rendezéséről. Péter ezt kérdezi: ’Hányszor kell megbocsátanom testvéremnek?’ Jézus így válaszol: „Mondom neked: Nem hétszer, hanem hetvenhétszer.” Ennek a pontnak a kiemelése végett Jézus elmondja arról a rabszolgáról szóló példázatát, akinek elengedett a gazdája hatvanmillió dénár adósságot. Ez a rabszolga később találkozott egyik rabszolgatársával, akit mindössze száz dénár adósság miatt bebörtönöztetett. Emiatt az irgalmatlan rabszolga is hasonló sorsra jutott: a börtönőrök kezébe került. * A lényeget Jézus így fogalmazza meg: „Hasonló módon bánik veletek is az én égi Atyám, ha nem bocsáttok meg szívetekből, ki-ki az ő testvérének” (18:21, 22, 35).

23. Milyen magyarázatot ad Jézus a válásra és az élet elnyerésének útjára vonatkozóan?

²³ Jézus prédikálószolgálatának utolsó napjai (19:1–22:46). Most gyors egymásutánban peregnek az események; a feszültség akkor hág a csúcspontra, amikor a farizeusok és az írástudók egyre nagyobb haragra gerjednek Jézus prédikálószolgálata miatt. Egy alkalommal meg akarják fogni a válás kérdésében, de sikertelenül; Jézus rámutat, hogy a válásra az egyedüli Írás szerinti alap a paráznaság. Majd egy gazdag ifjú jön Jézushoz és megkérdezi, mi az örök élet elnyerésének útja, de szomorúan távozik, amikor megtudja, hogy mindenét el kell adnia és Jézust kell követnie. A munkásokról és a dénárról szóló példázat ismertetése után Jézus újra beszél haláláról és feltámadásáról, s ezt mondja: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy ő szolgáljon és lelkét váltságdíjul adja cserébe sokakért” (20:28).

24. Amikor Jézus belép emberi életének utolsó hetébe, milyen találkozásai vannak vallási ellenfeleivel és hogyan felel meg kérdéseikre?

²⁴ Ezzel megkezdődik Jézus emberi életének utolsó hete. Jézus győzelmesen, királyként vonul be Jeruzsálembe, „nőstény szamár vemhén” (21:4, 5). A templomot megtisztítja a pénzváltóktól és egyéb haszonlesőktől. Ellenségeinek gyűlölete akkor éri el tetőfokát, amikor ezt mondja nekik: „Az adószedők és a szajhák megelőznek benneteket Isten királyságában” (21:31). A szőlőről és a menyegzői ünnepélyről szóló félreérthetetlen szemléltetése eléri célját. Ügyesen megválaszol a farizeusok adófizetéssel kapcsolatban felvetett kérdésére; ezt mondja nekik: „Adjátok meg hát a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené” (22:21). Hasonló módon veri vissza a szadduceusok fogós kérdését is, és a feltámadás reménységét hangsúlyozza. A farizeusok ismét kérdéssel fordulnak hozzá a törvénnyel kapcsolatban; Jézus azt válaszolja nekik, hogy a legnagyobb parancsolat Jehovát szeretni mindenekfelett, a második pedig a felebarátunkat szeretni úgy, mint önmagunkat. Ezután Jézus megkérdezi tőlük: „Hogyan lehetséges, hogy Krisztus Dávidnak a fia is és Ura is?” Kérdésére senki nem tud válaszolni, s ezután nem merik őt kérdezni (22:45, 46).

25. Hogyan leplezi le Jézus az írástudókat és a farizeusokat?

²⁵ „Jaj nektek, képmutatók!” (23:1–24:2). Jézus a templomban a tömeghez beszélve másodszor leplezi le élesen az írástudókat és a farizeusokat. Nemcsak magukat tették alkalmatlanná a Királyságba való bejutásra, hanem minden ravasz dolgot elkövetnek, hogy másokat is megakadályozzanak a bemenetelben. A meszelt sírokhoz hasonlóan kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak romlottsággal és rothadással. Jézus így összegezi ítéletét: „Házatok pusztán marad” (23:38). A templomból távozva Jézus megjövendöli a templom pusztulását.

26. Milyen prófétai jelről gondoskodott Jézus a királyi dicsőségben való jelenlétével kapcsolatban?

²⁶ Jézus megadja jelenlétének „jelét” (24:3–25:46). Az Olajfák hegyén tanítványai érdeklődnek Jézustól ’jelenlétének jele és a dolgok rendszerének befejezése’ felől. Válaszában Jézus rámutat arra, hogy lesznek totális háborúk, „nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad”, továbbá élelmiszerhiányok, földrengések, törvénytelenségek, a „királyság e jó hírének” az egész földre kiterjedő hirdetése, ’a hű és értelmes rabszolga kijelölése’, és az összetett jel sok más jellegzetességét ismerteti még (24:3, 7, 14, 45–47). Jézus ezt a fontos jövendölést a tíz  szűzről és a talentumokról szóló példázattal fejezi ki, amelyek szerint örömteli jutalom vár a hű és éber szolgákra. Befejezésül a juhokról és a kecskékről szóló példázatról beszél, amely szerint a kecsketermészetű emberek elmennek „az örök levágásra, az igazak pedig az örök életre” (25:46).

27. Milyen események jelzik Jézus utolsó napját a földön?

²⁷ Jézus utolsó napjának eseményei (26:1–27:66). A Pászka megünneplése után Jézus valami újat vezet be hűséges tanítványaival. Meghívja őket, hogy vegyenek a kovásztalan kenyérből és a borból mint testének és vérének jelképéből. Ezután a Getsemáne-kertbe mennek, ahol Jézus imádkozik. Júdás fegyveres tömeg kíséretében jön és elárulja Jézust egy képmutató csókkal. Jézust a főpap, a papi elöljárók és az egész Szanhedrin elé viszik, ahol hamis tanúkat sorakoztatnak fel ellene. Péter, Jézus jövendölésének megfelelően, megtagadja Jézust, amikor próba elé kerül. Júdás lelkiismeret-furdalást érezve Jézus vérdíját a templomba szórja, majd elmegy és felakasztja magát. Reggel Jézust a római kormányzó, Pilátus elé vezetik, aki a papok által felizgatott csőcseléknek adja át őt megfeszítésre. A tömeg ezt kiáltja: „Vére szálljon reánk és fiainkra!” A helytartó katonái kigúnyolják Jézus király voltát, majd elviszik a Golgotára, ahol két rabló közé felfeszítik, feje fölé pedig ezt az írást függesztik: „Ez Jézus, a zsidók királya!” (27:25, 37). Néhány órai szenvedés után Jézus végül is délután három órakor meghal; testét az arimateai József tulajdonában levő új emléksírba helyezik. Ez volt az egész történelem legeseménydúsabb napja!

28. Mi az a legjobb hír, amivel Máté beszámolója eléri a csúcspontját, és milyen megbízatással zárul?

²⁸ Jézus feltámadása és utolsó utasításai (28:1–20). Máté a beszámolójának végére a lehető legjobb hírt tartogatja. A meghalt Jézus feltámadt – újra él! A hét első napján Mária Magdolna és a „másik Mária” korán reggel a sírhoz mennek, és ott az angyal bejelentését hallják erről az örömteli tényről (28:1). Megerősítésként maga Jézus is megjelenik előttük. De az ellenség megpróbálja eltussolni Jézus feltámadásának tényét, s ezért lekenyerezik a sírnál őrt álló katonákat, hogy azok ezt mondják: „A tanítványai az éjjel odajöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk.” Később Galileában Jézus másodszor is találkozik tanítványaival. Milyen utasítást ad nekik búcsúzásakor? Ezt: „Menjetek . . . tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, alámerítve őket az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében!” Vajon kapnak ehhez a prédikálómunkához valami útmutatást? Jézus utolsó kijelentése, melyet Máté feljegyez, erről biztosít bennünket: „Íme, veletek vagyok minden nap, a dolgok rendszere befejezéséig” (28:13, 19, 20).

MIÉRT HASZNOS?

29. a) Hogyan képez hidat a Máté evangéliuma a Héber és a Görög Iratok között? b) A Jézus által élvezett melyik kiváltság nyílik meg a ma élő keresztények számára is?

²⁹ Máté könyve, a négy evangélium közül az első, kiváló áthidalásnak bizonyul a Héber Iratok és a Keresztény Görög Iratok között. Félreérthetetlenül ismerteti az Isten megígért Királysága Királyának és Messiásának kilétét. Ismerteti, mik az előfeltételei annak, hogy valaki követője legyen, és részletezi azt a munkát is, amely a földön vár követőire. Először Alámerítő János, utána Jézus, végül a tanítványai hirdették: „Közeledik az egek királysága.” Sőt mi több, Jézus parancsa érvényben maradt a dolgok rendszerének befejezéséig: „És a királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek; és akkor jön el a vég.” Mindig nagy és csodálatos kiváltság volt, és még ma is csodálatos kiváltság részt venni a Királyság-munkában, miközben ’tanítványokat képezünk minden nemzetből való emberekből’, és a Mester példája szerint cselekszünk (Máté 3:2; 4:17; 10:7; 24:14; 28:19).

30. Máté evangéliumának melyik különleges része nyert elismerést gyakorlati értéke miatt?

³⁰ A Máté evangéliuma igazi „jó hír”. Ihletett üzenete „jó hír” volt azok számára, akik megszívlelték azt az első században. Jehova Isten gondoskodott arról, hogy ez a „jó hír” fennmaradjon napjainkig. Még a nem keresztények is kénytelenek voltak elismerni ennek az evangéliumnak az erejét; például Mohandász (Mahátma) Gandhi, a hindu vezető, ezt mondta: „Feltétlenül sokat igyál abból a forrásból, amely a hegyi beszédben adatott neked . . . Mert a [hegyi] beszéd tanítása mindegyikünké és mindenkire vonatkozik.” *

31. Kik értékelték igazán a Máté evangéliumban leírt tanácsokat, és miért hasznos ezt az evangéliumot újra és újra áttanulmányozni?

³¹ Sajnos azonban az egész világ, beleértve a magukat keresztényeknek valló kereszténységet is, változatlanul küzd problémáival. Csupán az igaz keresztények kicsiny csoportja az, amelyik értékeli és tanulmányozza a hegyi beszédet, engedelmeskedve neki és alkalmazva azt, valamint a „Máté szerint” megírt Jóhír minden más egészséges tanácsát, amelyekből felbecsülhetetlen előnyök származnak. Hasznos újra és újra áttanulmányozni Jézus gyönyörű figyelmeztetéseit arra vonatkozólag,  hogyan lehet igazi boldogságot találni, valamint az erkölcsökre, a házasságra, a szeretet erejére, az elfogadható imára, a szellemi értékeknek az anyagi javak elé helyezésére, a Királyság első helyre helyezésére, a szent dolgok tiszteletben tartására, az éberségre és az engedelmességre adott intéseit. A Máté evangéliumának 10. fejezete Jézus szolgálati utasításait tartalmazza azok számára, akik az ’egek királyságáról’ szóló Jóhír prédikálását vállalják. Jézus sok példázata igen fontos leckét nyújt azoknak, akiknek ’van fülük a hallásra’. Ezenkívül Jézus jövendölései, mint például a ’jelenlétének jeléről’ szóló részletes jövendölések, erős hittel és bizalommal töltenek el bennünket a jövőt illetően (5:1–7:29; 10:5–42; 13:1–58; 18:1–20:16; 21:28–22:40; 24:3–25:46).

32. a) Szemléltesd, hogyan bizonyítja a beteljesült jövendölés Jézus messiási voltát! b) Ma ezek a teljesülések mire nyújtanak szilárd biztosítékot számunkra?

³² A Máté evangéliuma sok beteljesült jövendölést tartalmaz. Máté sokat idézett az ihletett Héber Iratokból azért, hogy bemutassa ezek teljesüléseit. Ezek vitathatatlan bizonyítékai annak, hogy Jézus a Messiás, mert a lehető legnagyobb képtelenség lett volna mindezeket a részleteket előre elrendezni. Vesd össze például a Máté 13:14, 15. versét az Ésaiás 6:9, 10. versével; a Máté 21:42. versét a Zsoltárok 118:22, 23. versével és a Máté 26:31, 56. versét a Zakariás 13:7. versével. Ezek a teljesülések szilárd biztosítékot adnak arra is, hogy Jézusnak a Máté által feljegyzett összes prófétai jövendölései a kellő időben beteljesülnek, amikor majd megvalósulnak Jehovának az „egek királyságával” kapcsolatos nagyszerű szándékai.

33. Milyen ismeretben és reménységben ujjonghatnak ma az igazságosság szeretői?

³³ Mennyire pontosan megjövendölte Isten a Királyság Királyának életét a legapróbb részletekig! Mennyire pontosan feljegyezte az ihletett Máté e jövendölések teljesülését! Mivel ezek a jövendölések visszatükröződnek a Máté evangéliumában megörökített prófétai teljesülésekben és ígéretekben is, az igazságosság szeretői ujjonghatnak és reménykedhetnek, mivel birtokában vannak „az egek királyságára” vonatkozó ismeretnek és tudják, hogy ez a Királyság a Jehova neve megszentelésére kijelölt eszköz. Jézus Krisztusnak ez a Királysága az, amely elmondhatatlan áldásokat, életet és boldogságot hoz majd a szelíd és szellemileg éhező embereknek „az újrateremtéskor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül” (Máté 19:28). Mindezt a „Máté szerint” megírt nagyszerű Jóhír tartalmazza.

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]