A Biblia 41. könyve – Márk

Író: Márk

Írás helye: Róma

Írás befejezése: i. sz. kb. 60–65

Megírt időtartam: i. sz. 29–33

1. Mit tudunk Márkról és családjáról?

AMIKOR Jézust a Getsemáne-kertben letartóztatták és az apostolok elmenekültek, „egy bizonyos ifjú, aki meztelen testén finom vászonruhát viselt, követte őt”. Midőn a tömeg őt is megpróbálta megfogni, „hátrahagyta vászonruháját és meztelenül megszökött”. Ez az ifjú az általános vélemény szerint Márk volt. Lukács a Cselekedetek könyvében így ír róla: „János, kinek mellékneve Márk volt.” Bizonyára jómódú jeruzsálemi családból származott; saját házuk volt és saját szolgáik. Anyja, Mária is keresztény volt, és az első gyülekezet az ő otthonát használta fel összejöveteli helyül. Egy alkalommal, amikor az angyal kiszabadította Pétert a börtönből, Péter odament és ott találta az egybegyűlt testvéreket (Márk 14:51, 52; Csel 12:12, 13).

2., 3. a) Mi ösztönözte kétségtelenül Márkot a misszionárius szolgálatra? b) Milyen kapcsolata volt Márknak más misszionáriusokkal, különösen Péterrel és Pállal?

² A misszionárius Barnabás, a Ciprusról származó lévita, Márk unokatestvére volt (Csel 4:36; Kol 4:10). Amikor Barnabás Pállal Jeruzsálembe érkezett az éhezőknek szánt segéllyel együtt, Márknak is alkalma volt megismerkedni Pállal. Az ilyen buzgó utazó szolgákkal való együttlét a gyülekezetben minden bizonnyal Márkba is korán beleoltotta azt a vágyat, hogy a misszionáriusi szolgálatba lépjen. Később Márk elkísérte Pált és Barnabást az első misszionárius útjukon. Bizonyos okokból azonban a pamfiliai Pergában elhagyta őket és visszatért Jeruzsálembe (Csel 11:29, 30; 12:25; 13:5, 13). Ezért Pál nem akarta magával vinni őt második misszionárius körútjára, s emiatt kenyértörésre került  sor Pál és Barnabás között. Pál Silást vette maga mellé, Barnabás pedig unokatestvérét, Márkot, és vele hajózott Ciprusra (Csel 15:36–41).

³ Márk hasznosnak bizonyult a prédikálószolgálatban, és nemcsak Barnabásnak volt értékes segítsége, hanem később Péter és Pál apostoloknak is. Ott volt Pál mellett Rómában annak első bebörtönzése alatt (i. sz. 60–61 táján) (Filem 1, 24). Később Péter mellett találjuk Márkot Babilonban, az i. sz. 62 és 64 közötti időben (1Pét 5:13). Pál, valószínűleg i. sz. 65-ben, újra fogoly lett Rómában, s levélben arra kérte Timótheust, hogy hozza magával Márkot, mondván: „mert hasznos nekem a szolgálatban” (2Tim 1:8; 4:11). Ez az utolsó említés Márkról a bibliai beszámolóban.

4–6. a) Hogyan tudott Márk az evangéliumának megírásához egész pontos részleteket összegyűjteni? b) Mi mutatja a Péterrel való szoros kapcsolatát? c) Mondj példákat arra, hogy Péter milyen jellemvonásai tükröződnek Márk evangéliumában!

⁴ A legrövidebb evangélium összeállítását ennek a Márknak tulajdonítják. Márk Jézus apostolainak volt a munkatársa, és egyike azoknak, akik életüket a Jóhír szolgálatába állították. Azonban nem tartozott a 12 apostol közé, és nem volt Jézus közvetlen társa. Honnan ismerte akkor azokat a pontos részleteket, amelyek Jézus szolgálatáról szóló beszámolóját kezdetétől a végéig oly elevenné teszik? Papias, Irenaeus, Origenész és Tertullianus legrégibb hagyománya szerint minden bizonnyal Pétertől, akivel Márk szoros kapcsolatban állt. * Vajon nem „fiam”-nak szólította-e Péter Márkot? (1Pét 5:13). Péter gyakorlatilag szemtanúja volt mindannak, amit Márk feljegyzett. Így Márk sok olyan dologról kaphatott pontos leírást Pétertől, amit más evangéliumok nem említenek. Például Márk beszél azokról a „bérelt emberekről”, akik Zebedeusnál dolgoztak; a leprásról, aki Jézust „térden állva” kérlelte; a démontól megszállt emberről, aki „magát kövekkel hasogatta”; és hogy Jézus, miközben ’az Emberfia hatalommal és dicsőséggel való eljöveteléről’ jövendölt, az Olajfák hegyén ült, „a templommal szemben” (Márk 1:20, 40; 5:5; 13:3, 26).

⁵ Maga Péter mély érzésű ember volt, így át tudta érezni és el tudta mondani Márknak Jézus érzéseit és érzelmi megnyilvánulásait. Márk ezért gyakran feljegyezte, hogyan érzett Jézus és milyen hatással voltak rá bizonyos dolgok: például, amikor „mély fájdalommal, felindultan tekintett rájuk”, vagy „mélyet sóhajtott” és „mélyen szelleméből felsóhajtott” (3:5; 7:34; 8:12). Ugyancsak Márk mondta el nekünk Jézusnak a gazdag ifjú elöljáró iránti érzéseit; „megszerette őt” – írta (10:21). És mily melegséget találunk abban a beszámolóban, amely elmondja, hogy Jézus nemcsak a tanítványok közé állított egy kisgyermeket, hanem „átölelte”, egy másik alkalommal pedig „karjába vette a gyermekeket”! (9:36; 10:13–16).

⁶ Márk stílusa Péter bizonyos jellemvonásait tükrözi. Ez a stílus buzdító, élő, erőteljes, életerős és leíró. Úgy tűnik, mintha Márk az eseményeket nem tudná elég gyorsan elmondani. Például az „azonnal” szó többször előfordul, s ez a történet elmondását drámaivá teszi.

7. Miben különbözik Márk evangéliuma Máté evangéliumától?

⁷ Bár Márk hozzáférhetett a Máté evangéliumához, és beszámolója csak hét százalékban tartalmaz olyat, ami a többi evangéliumban nincs meg, mégis tévedés lenne azt gondolni, hogy Márk egyszerűen csak összesűrítette és néhány különleges részlettel bővítette Máté evangéliumát. Míg Máté Jézust úgy mutatta be, mint a megígért Messiást és Királyt, Márk Jézus életét és műveit más szemszögből nézi. Jézust Isten csodatevő Fiának, győzelmes Megmentőnek festi le. Inkább Krisztus tevékenységét hangsúlyozza ki, mint prédikációit és tanításait. Jézus példázatainak csak egy kicsiny töredékét és hosszabb beszédeiből is csak egyet jegyez fel, s még a hegyi beszédet is kihagyja. Ezért Márk evangéliuma rövidebb, noha ugyanannyi cselekményt tartalmaz, mint a többi. Legalább 19 csodára hivatkozik.

8. Milyen jellegzetességekből tűnik ki, hogy Márk az evangéliumát nyilvánvalóan a rómaiak számára írta?

⁸ Míg Máté az evangéliumát a zsidók számára írta, Márk nyilvánvalóan elsősorban a rómaiaknak írt. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy Mózes törvényét csak akkor említi, amikor olyan beszélgetésről számol be, amelyben hivatkoznak arra, és Jézus nemzetségtáblázatát is teljesen kihagyja. A Krisztusról szóló evangéliumot egyetemes jelentőségűnek tartja. Ezenkívül magyarázó jellegű kiegészítéseket fűz a zsidó szokásokhoz és tanításokhoz, amelyeket a nem zsidó olvasók feltehetőleg nem ismertek (2:18; 7:3, 4; 14:12; 15:42). Az arám kifejezéseket lefordítja (3:17; 5:41; 7:11, 34; 14:36; 15:22, 34). A palesztinai földrajzi nevekhez és növénynevekhez magyarázatokat fűz (1:5, 13; 11:13; 13:3). A zsidó fémpénzek értékét római pénzben adja meg (12:42, lábjegyzet). Több latin szót használ, mint a többi evangéliumíró, például a speculator (testőr), a praetorium (kormányzói palota) és a centurio (katonatiszt) kifejezéseket (6:27; 15:16, 39).

9. Hol és mikor írta Márk a könyvét, és mi erősíti meg a könyv hitelességét?

⁹ Minthogy Márk elsősorban a rómaiak számára írt, minden valószínűség szerint Rómában írta evangéliumát. A legkorábbi hagyomány és a könyv  tartalma is arra enged következtetni, hogy írása ott készült, Pál apostol első vagy második bebörtönzése idején, tehát körülbelül i. sz. 60–65 táján. Ezekben az években Márk legalább egyszer, de valószínűleg inkább kétszer volt Rómában. A II. és a III. század összes vezető tekintélye megerősíti Márk írói voltát. A II. század közepe táján Márk evangéliuma közkézen forgott a keresztények között. A Keresztény Görög Iratok első katalógusaiban való megjelenése szintén megerősíti Márk evangéliumának hitelességét.

10. Hogyan kell tekintenünk a Márk evangéliuma hosszú és rövid befejezéseit, és miért?

¹⁰ Azokat a hosszú vagy rövid befejezéseket azonban, amelyeket néha ehhez az evangéliumhoz fűznek a 16. fejezet 8. verse után, nem tekinthetjük hitelesnek. Ezek hiányoznak a legtöbb régi kéziratból, mint például a Sinai és a Vatikáni 1209-es számú kéziratból. A IV. század hittudósai, Euszebiosz és Jeromos egyetértenek abban, hogy a hiteles beszámoló ezekkel a szavakkal ér véget: „mert féltek”. A további verseket valószínűleg azért csatolták hozzá, hogy oldják a hirtelen befejezést, amellyel az evangélium véget ért.

11. a) Mi bizonyítja Márk evangéliumának hitelességét, és milyen hatalmat hangsúlyoz az evangélium? b) Miért „jó hír” ez, s milyen időszakot ölel fel Márk evangéliuma?

¹¹ Márk beszámolójának a pontossága abból is látható, hogy evangéliuma teljesen összhangban van nemcsak a többi evangéliummal, hanem a teljes Szentírással, a Genezistől a Jelenések könyvéig. Ezenkívül Jézust ismételten úgy mutatja be, mint akinek a hatalma nemcsak kimondott szavaiban jut kifejezésre, hanem hatalma van a természet erői, Sátán és démonai, a betegség és a gyengeség, sőt még a halál felett is. Márk éppen ezért az elbeszélését ezzel a hatásos bevezetővel kezdi: „A Jézus Krisztusról szóló jó hír kezdete.” Jézus eljövetele és prédikálószolgálata valóban „jó hír”, ennélfogva Márk evangéliumának tanulmányozása bizonyára hasznos minden olvasó számára. A Márk által leírt események az i. sz. 29 tavaszától 33 tavaszáig terjedő időszakot ölelik fel.

A MÁRK EVANGÉLIUMÁNAK TARTALMA

12. Milyen események vannak belesűrítve az első 13 versbe?

¹² Jézus alámerítkezése és megkísértése (1:1–13). Márk a Jóhírt azzal kezdi, hogy ismerteti Alámerítő János kilétét. Ő az előre megjövendölt hírnök, aki kiküldetett, hogy hirdesse: „Készítsétek elő Jehova útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” Alámerítő János arról, akinek hamarosan jönnie kell, ezt mondja: „Ő erősebb, mint én.” Igen, ő nem vízbe, hanem szent szellembe merít. Jézus megérkezik a galileai Názáretből, és János alámeríti őt. A szellem, mint egy galamb, leereszkedik Jézusra, és egy hang hallatszik az égből: „Te vagy az én Fiam, a szeretett, téged helyesellek” (1:3, 7, 11). Jézust a pusztában Sátán megkísérti és az angyalok szolgálnak neki. Mindezek a drámai események Márk evangéliumának első 13 versébe vannak belesűrítve.

13. Hogyan nyilvánítja ki Jézus mint „Isten Szentje” a hatalmát?

¹³ Jézus megkezdi szolgálatát Galileában (1:14–6:6). János letartóztatása után Jézus Galileában prédikálja Isten jó hírét. Milyen megkapó az üzenete! „Isten királysága közeledik! Tartsatok bűnbánatot és higgyetek a jó hírnek” (1:15). Simont, Andrást, Jakabot és Jánost elhívja hálójuk mellől, hogy legyenek a tanítványai. Sabbath-napon tanítani kezd a kapernaumi zsinagógában. Az emberek ámulnak tanításán, mert úgy tanít, „mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók”. Azután mint „Isten Szentje” hatalmát azzal nyilvánítja ki, hogy egy megszállt emberből kiűzi a tisztátalan szellemet, és meggyógyítja Simon lázasan fekvő, beteg anyósát. A hír futótűzként terjed és mire beköszönt az éjszaka, „az egész város” Simon háza körül gyülekezik. Jézus sok beteget meggyógyít és sok démont kiűz (1:22, 24, 33).

14. Mivel bizonyítja Jézus azt, hogy hatalma van bűnöket is megbocsátani?

¹⁴ Jézus így jelenti be a küldetését: „ . . . hogy prédikáljak” (1:38). Végig, egész Galileában prédikál. Ahol csak megfordul, mindenütt démonokat űz, betegeket gyógyít, egyebek között egy leprást és egy bénát is, akinek ezt mondja: „Bűneid meg vannak bocsátva.” „Ez istenkáromlás. Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?” – okoskodnak magukban egyes írástudók. Gondolataikat látva Jézus oly módon bizonyítja be, hogy „az Emberfiának van hatalma a bűnök megbocsátására”, hogy a bénának azt mondja: „Kelj fel és menj haza.” Az emberek dicsőítik Istent. Amikor az adószedő Lévi (Máté) Krisztus követője lesz, Jézus ezt mondja az írástudóknak: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” Magáról azt mondja, hogy ő még a „sabbathnak is Ura” (2:5, 7, 10, 17, 28).

15. Mit mond Jézus azokról, akik tagadják csodáit, és mit mond a családi kötelékről?

¹⁵ Jézus ezután 12 apostolából egy csoportot alakít. Rokonai ellenállást tanúsítanak, és egyes jeruzsálemi írástudók azzal vádolják meg, hogy a démonokat a démonok fejedelme által űzi ki. Jézus ezt kérdezi tőlük: „Sátán hogyan űzheti ki Sátánt?” És egyben figyelmezteti is őket: „Aki azonban a szent szellem ellen szól káromlást, az soha nem nyer bocsánatot, hanem örökké tartó bűnnel vétkes.” Az előadás alatt anyja és testvérei keresik, és ez Jézust ilyen kijelentésre indítja: „Az az én testvérem, nővérem és anyám, aki cselekszi Isten akaratát” (3:23, 29, 35).

16. Mit tanít Jézus példázatokban „az Isten királyságá”-ról?

 ¹⁶ Jézus példázatokban kezdi tanítani „Isten királysága szent titkát”. Beszél a magvetőről s arról, hogy a mag különböző talajba hullik (amely a Szó hallgatóinak különböző típusait szemlélteti), majd beszél a lámpatartóból világító lámpáról. Egy másik szemléltetésben Jézus azt mondja, hogy az Isten Királysága hasonló ahhoz, amikor egy ember elveti a magot a talajba: „A föld magától terem gyümölcsöt fokozatosan, először szárat, azután kalászt, végül teljes szemet a kalászban” (4:11, 28). Elmondja a mustármagról szóló szemléltetést is, amely jóllehet minden mag közül a legkisebb, mégis nagy fává terebélyesedik, s ágai menedéket nyújtanak.

17. Milyen mértékben bizonyítják Jézus csodái a hatalmát?

¹⁷ Jézus, miközben átkel a Galileai-tengeren, parancsszavával csodálatos módon lecsendesíti a heves szelet és a viharos tengert. „Hallgass! Csend legyen!” (4:39). A gadarénusok vidékén Jézus kiűz egy emberből egy „légió” démont s megengedi nekik, hogy mintegy 2000 disznóba költözzenek. A disznók egy szakadékba rohannak és a tengerbe fulladnak (5:8–13). Ezután Jézus visszatér a túlsó partra. Egy 12 éve gyógyíthatatlannak tartott, vérfolyásban szenvedő asszony meggyógyul, pusztán úgy, hogy érinti kezével Jézus külső ruháját, éppen akkor, amikor Jézus úton van, hogy feltámassza Jairus 12 esztendős leányát. Az Emberfiának hatalma van élet és halál felett. Szülőföldjén azonban az emberek mégis kétségbe vonják hatalmát. Jézus csodálkozik hitetlenségükön, de továbbra is „körüljár a falvakban, tanítván mindenütt” (6:6).

18. a) Hogyan terjeszti ki Jézus a prédikálószolgálatát? b) Mi indítja Jézust tanításra és csodatevésre?

¹⁸ A galileai prédikálószolgálat kiterjesztése (6:7–9:50). Jézus párosával kiküldi tizenkét apostolát; utasításokkal látja el és hatalommal ruházza fel őket, hogy prédikáljanak és tanítsanak, valamint embereket gyógyítsanak és démonokat űzzenek ki. Jézus neve ismertté válik. Egyesek azt gondolják, hogy Alámerítő János támadt fel a halálból. Ez az eshetőség nyugtalanítja Heródest, akinek születésnapján Jánost lefejezték. Az apostolok visszatérnek prédikáló körútjukról és beszámolnak Jézusnak a tevékenységükről. Nagy tömeg követi Jézust egész Galileában. Jézus ’szánalmat érez irántuk, mivel olyanok, mint a pásztor nélküli juhok’. Sok dologra megtanítja őket (6:34). Szeretettel gondoskodik fizikai táplálékról is; 5000 embert vendégel meg öt kenyérrel és két hallal. Nem sokkal ezután, amikor tanítványai útban Betsaida felé a csónakban már alig tudnak megküzdeni a viharral, hozzájuk lép a tengeren s lecsendesíti a szelet. Nem csodálkozhatunk, ha még tanítványai is „nagyon elámulnak”! (6:51).

19., 20. a) Hogyan feddi meg Jézus az írástudókat és a farizeusokat? b) Miért részesül Péter is feddésben?

¹⁹ Genezáret vidékén Jézus beszélgetni kezd Jeruzsálemből való írástudókkal és farizeusokkal arról, hogy szabad-e mosdatlan kézzel enni, s megfeddi őket, mivel „Isten parancsait figyelmen kívül hagyják és csak az emberek hagyományaihoz ragaszkodnak”. Jézus szerint nem az fertőzi meg az embert, ami a szájon keresztül bemegy, hanem ami onnan belülről, a szívből jön ki, tudniillik a „káros gondolatok” (7:8, 21). Miközben észak felé halad, Tírusz és Szidón környékére, csodát tesz egy pogányon, és kiűz egy démont egy szíroföníciai asszony leányából.

²⁰ Jézus visszatér Galileába; itt újra megesik a szíve az őt követő tömegen és megvendégel 4000 embert hét kenyérből és néhány halból. Tanítványait óva inti a farizeusok és Heródes kovászától, de apostolai ekkor még nem tudják felfogni szavai értelmét. Ezután újabb csodát tesz, meggyógyít egy vak embert Betsaidában. A Caesarea-Filippi falvai felé vezető úton Péter beszélgetés közben Jézust meggyőződéssel „a Krisztus”-nak nevezi, de utána erőteljesen tiltakozik, amikor Jézus az Emberfia közelgő szenvedéseiről és haláláról beszél. Ezért Jézus megfeddi Pétert: „Távozz tőlem Sátán, mert nem Isten szerint gondolkodol, hanem emberek szerint” (8:29, 33). Jézus arra buzdítja a tanítványait, hogy kitartóan kövessék őt a Jóhírért; ha szégyenlik őt, ő is szégyellni fogja őket, amikor Atyja dicsőségében megjelenik.

21. a) Kik látták meg „Isten királyságának hatalomban való eljövetelét”, és hogyan? b) Hogyan hangsúlyozza Jézus a Királyság első helyre helyezését?

²¹ Hat nappal később, fent egy magas hegyen Péter, Jakab és János abban a kiváltságban részesül, hogy megláthatja „Isten királyságát eljönni hatalomban”: szemtanúi Jézus dicsőségben való elváltozásának (9:1). Jézus újra megmutatja hatalmát: egy fiúból kiűzi a némaság szellemét; ezután másodszor jelenti be a rá váró szenvedést és halált. Tanítványainak azt tanácsolja, ne engedjék, hogy bármi is megakadályozza őket abban, hogy belépjenek az életbe. A kezed botránkoztat meg? Vágd le! A szemed? Vájd ki! Jobb csonkán bemenned Isten Királyságába, mint ép testtel a Gyehennára vettetned.

22. Milyen tanács emeli ki Jézus pereai prédikálószolgálatának fontosságát?

²² A pereai prédikálószolgálat (10:1–52). Jézus Júdea határvidékére érkezik, „a Jordánon túl” (Pereába). A farizeusok a válásról kérdezik Jézust. Ezt az alkalmat Jézus arra használja fel, hogy ismertesse a házassággal kapcsolatos isteni alapelveket. Egy gazdag ifjú arról érdeklődik, hogyan örökölheti az örök életet, de elszomorodik, amikor azt hallja, hogy javait el kell adnia és Jézust kell követnie, ha kincset akar az egekben. Jézus ezt mondja tanítványainak:  „Könnyebb egy tevének átmenni a tű fokán, mint egy gazdagnak bemenni Isten királyságába.” Azokat, akik a Jóhírért elhagyták mindenüket, azzal buzdítja, hogy már most „százszor annyit kapnak . . . üldözésekkel, a dolgok eljövendő rendszerében pedig örök életet” (10:1, 25, 30).

23. Milyen beszélgetés és csoda történik a Jeruzsálem felé vezető úton?

²³ Ezután Jézus és a tizenkettő Jeruzsálem felé indul. Jézus harmadszor is beszél nekik a rá váró szenvedésekről, de a feltámadásról is. Azt kérdezi tőlük, hogy képesek-e inni ugyanabból a pohárból, amiből ő, majd ezt mondja nekik: „Aki első akar lenni köztetek, mindenki rabszolgája legyen!” Amikor Jerikót elhagyják, egy vak koldus szólítja meg Jézust az út széléről: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus visszaadja a vak szeme világát – ez az utolsó csodálatos gyógyítása, amelyet Márk feljegyez (10:44, 47, 48).

24., 25. a) Milyen cselekedetekkel igazolja Jézus a hatalmát? b) Milyen érvekkel válaszol ellenfeleinek? c) Hogyan figyelmezteti Jézus a tömeget, és mit dicsér tanítványai előtt?

²⁴ Jézus Jeruzsálemben és környékén (11:1–15:47). Az események most felgyorsulnak. Jézus szamárháton a városba megy, és a nép királynak kiáltja ki őt. Másnap megtisztítja a templomot. A főpapok és az írástudók félnek tőle és az életére törnek. „Milyen hatalommal cselekszed ezeket?” – kérdezik (11:28). Jézus ügyesen visszafordítja a kérdést; elmondja a szőlőművesekről szóló szemléltetést, akik megölték a szőlőskert örökösét. Ők megértik Jézus célzását és otthagyták őt.

²⁵ Ezután néhány farizeust küldenek Jézushoz, hogy az adófizetés kérdésében megfogják. Jézus egy dénárt kér és ezt kérdezi: „Kinek a képmása és felírása van rajta?” „A császáré” – válaszolják. Jézus ekkor így folytatja: „Fizessétek vissza a császár dolgait a császárnak, de Isten dolgait az Istennek.” Nem csoda, ha álmélkodnak rajta (12:16, 17). Ekkor a szadduceusok, akik nem hisznek a feltámadásban, ezzel a kérdéssel próbálják megfogni: „Ha egy asszonynak hét férje volt egymás után, melyik férjnek lesz a felesége a feltámadáskor?” Jézus gyorsan kész a válasszal: azok, akik feltámadnak a halálból, „olyanok lesznek, mint az égi angyalok”, mert nem házasodnak (12:19–23, 25). „Melyik a legelső parancsolat?” – kérdezi az egyik írástudó. Jézus ezt válaszolja: „Az első így szól: ’Halljad Izrael! Jehova, a mi Istenünk egy Jehova, és szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, egész elméddel és egész erőddel!’ A második így szól: ’Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!’” (12:28–31). Ezek után senki sem meri tovább kérdezni. Jézus mint tökéletes tanító ismét megőrizte tekintélyét. A nagy tömeg élvezettel hallgatja beszédét, Jézus pedig figyelmezteti és óvja őket a beképzelt írástudóktól. A tanítványai előtt megdicséri a szegény özvegyasszonyt, aki mindenkinél többet adott a templom pénzesládájába, mert jóllehet csak a ’megélhetéséhez szükséges két kis pénzdarabbal rendelkezett, azt mind odaadta’ (12:44).

26. Melyik a Márk által feljegyzett egyetlen hosszú beszéd, és milyen figyelmeztetéssel fejeződik az be?

²⁶ Jézus a templommal szemközt, az Olajfák hegyén ül négy tanítványával és bizalmasan beszél nekik a dolgok befejezésének „jeléről”. (Ez az egyetlen hosszú beszéd, amelyet Márk feljegyzett, és ez párhuzamos a Máté 24. és 25. fejezetével.) Márk Jézus intő szavaival zárja ezt a fejezetet: „Arról a napról vagy óráról senki sem tud, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya. De amit nektek mondok, mindenkinek mondom: maradjatok éberek” (13:4, 32, 37).

27. Milyen események vezetnek Jézus elárulásához a Getsemáne-kertben?

²⁷ Betánia közelében egy nő drága illatos olajjal keni meg Jézust. Egyesek tiltakoznak emiatt, pazarlásnak tartják. De Jézus szép cselekedetnek minősíti és azt mondja, hogy ez előkészület a temetésére. A meghatározott időben Jézus és a tizenkettő egybegyűlik a Pászkára a városban. Jézus leleplezi árulóját, és hűséges tanítványai jelenlétében bevezeti az Emlékvacsorát. Utána kivonulnak az Olajfák hegyére. Útközben Jézus arról beszél, hogy mindannyian megbotránkoznak majd benne. „Én nem leszek az” – kiált fel Péter. Jézus ezt mondja neki: „Még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer kukorékol, háromszor tagadsz meg engem.” Amikor eljutnak a Getsemáne nevű helyhez, Jézus félrevonul imádkozni, és tanítványait arra kéri, hogy virrasszanak. Imája ezekkel a szavakkal éri el csúcspontját: „Abba, Atyám, neked minden lehetséges; távolítsd el tőlem e poharat! Mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te.” Jézus háromszor tér vissza tanítványaihoz: mind a háromszor alva találja őket, „még ilyen időben is”! (14:29, 30, 36, 41). De itt az óra, jön az áruló!

28. Mik Jézus letartóztatásának és a főpap előtti megjelenésének körülményei?

²⁸ Júdás közeledik és megcsókolja Jézust. A főpap fegyveres emberei számára ez a megbeszélt jel Jézus letartóztatására. A főpap bírósága elé viszik Jézust, ahol sokan hamisan tanúskodnak ellene, de a tanúvallomásuk nem egybehangzó. Jézus csendben hallgat. Végül a főpap megkérdezi: „Te vagy-e a Krisztus, az Áldottnak Fia?” Jézus így válaszol: „Én vagyok.” A főpap felkiált: „Istenkáromlás!”, és mindannyian halálra méltónak ítélik (14:61–64). Közben lent az udvaron Péter háromszor megtagadja Jézust. A kakas másodszor kukorékol, s Péter – Jézus szavaira emlékezve – összeroppan és keservesen sír.

29. Milyen beszámolót készít Márk Jézus utolsó tárgyalásáról és kivégzéséről, és hogyan mutat rá, hogy a Királyság kérdése volt érintve?

 ²⁹ Már kora hajnalban tanácskozik a Szanhedrin; Jézust megkötözve Pilátushoz küldik. Pilátus azonnal felismeri, hogy Jézus nem bűnöző és megpróbálja szabadon bocsátani őt. A főpapok által felzaklatott csőcselék követelésére azonban végül is átadja Jézust kivégzésre. Ezután Jézust a Golgotára viszik (jelentése: „Koponya-hegy”) és megfeszítik. Feje fölé az ellene hozott vádat írják: „A zsidók királya.” A járókelők így szidalmazzák: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni!” Délben (a hatodik órában) sötétség borul az egész tájra három óráig. Majd Jézus hangos szóval felkiált: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” – és meghal. Ezt látva az egyik katonatiszt megjegyzi: „Bizonyosan Isten Fia volt ez az ember.” Arimateai József, a Szanhedrin egyik tagja, aki hitt Isten Királyságában, elkéri Pilátustól Jézus holttestét és egy kősziklába vájt sírba helyezi (15:22, 26, 31, 34, 39).

30. Mi történik a sírnál a hét első napján?

³⁰ A Jézus halála utáni események (16:1–8). A hét első napján korán reggel három nő megy ki a sírhoz. Meglepetésükre a bejáratnál levő nagy követ elhengerítve találják. „Egy ifjú”, aki bent ül, azt mondja nekik, hogy Jézus feltámadt (16:5). Nincs már itt, s előttük megy Galileába. Remegve és félve menekülnek el a sírtól.

MIÉRT HASZNOS?

31. a) Hogyan tanúskodik Márk arról, hogy Jézus a Messiás? b) Mi bizonyítja Jézus Isten Fiakénti hatalmát, és mit hangsúlyozott Jézus?

³¹ A Márk evangéliumának olvasói az első keresztény időktől mostanáig a Jézus Krisztusról szóló eleven leírás alapján fel tudják ismerni a Héber Iratok Messiásra vonatkozó sok jövendölésének teljesülését. A megnyitó idézettől – „Íme, elküldöm követemet orcátok előtt” – a Jézus kínoszlopon való haláltusájában mondott szavakig – „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” – a Márk által feljegyzett, Jézus buzgó prédikálószolgálatáról szóló egész beszámoló összhangban van a Héber Iratok jövendölésével (Márk 1:2; 15:34; Mal 3:1; Zsolt 22:2 [22:3, Károli]). Ezenkívül csodái és csodálatos tettei, egészséges tanítása és kifogástalan cáfolatai, Jehova Szavától való állandó függése, és a juhok iránti gyengéd érzése is mind Isten Fiaként jelöli meg őt, aki eljött hatalommal. Úgy tanított, mint „akinek hatalma van”, tudniillik Jehovától nyert hatalma; és „Isten jó hírének hirdetését”, tudniillik azt, hogy „Isten királysága közeledik”, földi ittléte elsődleges munkájaként hangsúlyozta. Tanítása felbecsülhetetlen értékűnek bizonyult mindazok számára, akik megszívlelték (Márk 1:22, 14, 15).

32. Hányszor használja Márk az „Isten királysága” kifejezést, és milyen fontos alapelveket közöl az élet elnyerésére a Királyság útján?

³² Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ti megkaptátok Isten királysága szent titkát.” Márk az „Isten királysága” kifejezést 14 esetben használja és sok fontos alapelvet ismertet azok számára, akik a Királyság által életet szeretnének nyerni. Ezt mondta Jézus: „Aki elveszti lelkét érettem és a jó hírért, megmenti azt.” Az élet elnyerésének útjába kerülő minden akadályt el kell hárítani: „Jobb egy szemmel bemenned az Isten királyságába, mint két szemmel a Gyehennába vettetned.” Továbbá Jézus kijelentette: „Aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint a kisgyermek, semmiképpen nem léphet be abba.” „Milyen nehéz lesz a vagyonosoknak bejutni Isten királyságába!” Azt is ő mondta, hogy aki megérti, hogy a két nagy parancs megtartása fontosabb minden égő- és egyéb áldozatnál, „nincs messze Isten királyságától”. Márk evangéliumának ezek és a Királysággal kapcsolatos más tanításai igen sok hasznos intést tartalmaznak, amelyeket alkalmazhatunk a mindennapi életünkben (4:11; 8:35; 9:43–48; 10:13–15, 23–25; 12:28–34).

33. a) Hogyan fordíthatjuk hasznunkra a Márk evangéliumát? b) Milyen út követésére buzdít Márk evangéliuma, és miért?

³³ A „Márk szerint” megírt Jóhírt vagy evangéliumot egy-két óra alatt bárki végig olvashatja, s ez az olvasónak igazi gyönyörűséget, gyors és erőteljes áttekintést nyújt Jézus prédikálószolgálatáról. Ennek az ihletett beszámolónak ilyen közvetlen elolvasása, valamint alaposabb áttanulmányozása és az arról való elmélkedés mindig hasznosnak bizonyul. Márk evangéliuma hasznos a mai keresztények számára, akiket ugyanúgy üldöznek, mint az I. században, hiszen az igaz keresztények „nehezen elviselhető, válságos időkkel” néznek szembe, és még szükségük van az olyan ihletett útmutatásra, mint ami a Példaadónkról, Jézus Krisztusról készült e beszámolóban megtalálható. Olvasd tehát, éld át drámai cselekményét, s meríts buzdítást hitünk Fő Képviselőjének és Tökéletesítőjének, Jézusnak követésére, ugyanazzal a legyőzhetetlen örömmel, mint amelyet ő tanúsított (2Tim 3:1; Zsid 12:2). Igen, lásd meg benne a cselekvő embert, akit buzgóság hatott át; utánozd meg nem alkuvó feddhetetlenségét, a próbákban és üldözésekben tanúsított bátorságát! Nyerj vigasztalást az ihletett Írások e gazdag részéből is! Szolgáljon hasznodra az örök élet elnyerésének útján!

[Lábjegyzet]

[Tanulmányozási kérdések]