A Biblia 42. könyve – Lukács

Író: Lukács

Írás helye: Caesarea

Írás befejezése: i. sz. kb. 56–58

Megírt időtartam: i. e. 3 – i. sz. 33

1. Milyen evangéliumot írt Lukács?

A LUKÁCS EVANGÉLIUMÁT egy éles szemű, éles eszű, és jószívű ember írta. Ezek a szép tulajdonságok Isten szellemének az irányításával olyan elbeszélést eredményeztek, amely pontossága mellett igazi melegséggel és érzéssel van tele. A megnyitó versekben az író ezt mondja: „Én is elhatároztam, mivel mindennek kezdettől fogva pontosan utánajártam, hogy logikus sorrendben leírom neked azokat.” Részletes, aprólékos gonddal készített műve ennek a célnak tökéletesen megfelel (Luk 1:3).

2., 3. Milyen külső és belső bizonyíték alapján állíthatjuk, hogy az orvos Lukács írta ezt az evangéliumot?

² Bár Lukács neve az elbeszélésben sehol sem fordul elő, a régi tekintélyek mind megegyeznek abban, hogy ő írta ezt az evangéliumot. Az evangéliumot Lukácsnak tulajdonítják a Muratori-töredékben (i. sz. körülbelül 170), és egyes második századbeli írók, mint például Irenaeus és Alexandriai Kelemen, elfogadták azt. A belső bizonyítékok is erősen Lukácsra utalnak. Pál a Kolossé 4:14-ben így említi: „Lukács, a szeretett orvos”, és tudományos igénnyel megírt műve olyan, amilyen egy nagy műveltségű embertől, például egy orvostól jogosan elvárható. Választékos stílusa és gazdag szókincse – amely gazdagabb, mint a másik három evangéliumíróé együttvéve – lehetővé tette, hogy fontos témájáról a leggondosabban és legösszefüggőbben írjon. A tékozló fiúról szóló beszámolóját egyesek a valaha megírt legszebb rövid elbeszélésnek tartják.

³ Lukács több mint háromszáz olyan orvosi kifejezést, illetve szót használ – megadva orvosi jelentésüket is –, amelyet a Keresztény Görög Iratok más írói így nem használnak (ha egyáltalán használják őket). * Például amikor Lukács a lepráról beszél, nem mindig ugyanazt a kifejezést használja, amit a többiek. Számukra a lepra egyszerűen lepra. De az orvos számára a leprának különböző szakaszai figyelhetők meg. Például Lukács beszél egy ’emberről, aki tele volt leprával’. Lázárról azt írja, hogy „tele volt fekélyekkel”. Egyetlen más evangéliumíró sem mondja azt, hogy Péter anyósának „magas láza” volt (5:15; 16:20; 4:38). Jóllehet a másik három evangéliumíró beszél arról, hogy Péter levágta a főpap rabszolgájának a fülét, de csak Lukács említi, hogy Jézus meggyógyította őt (22:51). Orvosra vall az arról a nőről szóló leírás is, akit „tizennyolc éve a betegség szelleme tartott hatalmában, s aki annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni”. És ki más, ha nem „Lukács, a szeretett orvos” az, aki olyan részletességgel feljegyzi az elsősegélynyújtást, amelyben a szamaritánus részesített egy embert, akinek „bekötözte sebeit, s olajat és bort öntött azokra” (13:11; 10:34).

4. Valószínűleg mikor írta Lukács az evangéliumát, és milyen körülmények szólnak e nézet mellett?

⁴ Mikor írta Lukács az evangéliumát? A Cselekedetek 1:1. verséből kitűnik, hogy a Cselekedetek könyvének írója (aki szintén Lukács volt) az ’első beszámolóját’, az Evangéliumot korábban írta, állította össze. A Cselekedetek könyvét Lukács minden valószínűség szerint i. sz. 61 táján fejezte be, amikor Rómában tartózkodott Pál mellett, aki a császárhoz intézett fellebbezésre várt. Így az evangéliumi beszámolót valószínűleg i. sz. 56–58 táján írta Lukács Caesareában, ahova Pállal együtt, annak harmadik misszionáriusi körútja végén tért vissza Filippiből, és ahol Pál két évet várakozott börtönben, míg fellebbezés végett Rómába szállították. Mivel Lukács Palesztinában tartózkodott ez időben, alkalma volt arra, hogy ’mindennek kezdettől fogva pontosan utánajárjon’, amit Jézus életéről és szolgálatáról tudni akart. Így Lukács beszámolója – úgy tűnik – előbb készült el, mint Márk evangéliuma.

5. Milyen források alapján tudta Lukács Jézus életének eseményeit teljes pontossággal kinyomozni?

⁵ Lukács természetesen nem volt szemtanúja azoknak az eseményeknek, amelyeket evangéliumában feljegyez, minthogy nem tartozott a 12 apostol közé, és valószínűleg csak Jézus halála után lett hívővé. Nagyon szoros barátság alakult ki Pál és Lukács között a misszionáriusi körutak során (2Tim 4:11; Filem 24). Így, amint várható is, írása erősen magán viseli Pál befolyásának nyomait, ami látható az Úr Vacsorájáról szóló két beszámolójuk összehasonlításából is (lásd a Lukács 22:19, 20. és az 1Korinthus 11:23–25. versét). Lukács további felvilágosításért bizonyára a Máté evangéliumához fordult. Miközben „mindennek pontosan utánajárt”, valószínűleg személyesen is beszélt Jézus élettörténetének  sok szemtanújával, mint például a még életben lévő tanítványokkal és Jézus anyjával, Máriával is. Biztosak lehetünk tehát abban: Lukács minden követ megmozgatott, hogy megbízható részletekhez jusson.

6. A Lukács evangéliumának mekkora része található meg kizárólag csak nála, és kik számára írt? Miért válaszolsz így?

⁶ Ha a négy evangéliumi beszámolót megvizsgáljuk, nyilvánvalóvá válik, hogy ezek nem egyszerűen ismétlései egymásnak, evangéliumi elbeszélései nem kizárólag azért íródtak, hogy a legfontosabb bibliai beszámolót több tanú erősítse meg. Lukács beszámolója az elbeszélés szempontjából a legegyénibb. Evangéliumának 59 százaléka csak nála található meg. Legalább hat olyan különleges csodát és több mint kétszer annyi olyan szemléltetést jegyez fel, amelyet más evangéliumi beszámolók nem említenek. Evangéliumának egyharmadát az elbeszélésnek szenteli, kétharmadát pedig a hirdetett szónak; így az ő evangéliuma a leghosszabb a négy közül. Máté elsősorban a zsidóknak írt, Márk a nem zsidó olvasóknak, különösen a rómaiaknak, Lukács pedig evangéliumát „a nemes Teofilusnak” címezte, és rajta keresztül más embereknek, mind zsidóknak, mind nem zsidóknak (Luk 1:3, 4). Hogy elbeszélését mindenki számára vonzóvá tegye, Jézus nemzetségtáblázatát nemcsak Ábrahámig, hanem egészen „Ádámig, Isten fiáig” vezette le; nem úgy, mint Máté, aki kimondottan a zsidók számára írt. Lukács gondosan feljegyezte Simon prófétai szavait, aki szerint Jézus lesz az, aki „eltávolítja a fátyolt a nemzetekről”, és „minden test meglátja Isten megmentő eszközét” (3:38; 2:29–32; 3:6).

7. Mi szolgál erős bizonyítékul a Lukács evangéliumának hitelessége mellett?

⁷ Lukács kiváló elbeszélőnek bizonyult. Elbeszélései harmonikus elrendezésűek és pontosak. Az írásaiban megmutatkozó pontosság és megbízhatóság az egyik legerősebb bizonyíték a hitelessége mellett. Egy jogász író nemrég megjegyezte: „Míg a regények, legendák és hamis vallások arra törekszenek, hogy az elmondott eseményeket bizonyos távoli helyre és meghatározatlan időbe helyezzék, ezzel megsértve azt az első szabályt, amelyet mi jogászok a bíróság előtti tárgyalásról tanulunk – tudniillik, hogy ’a nyilatkozatnak tartalmaznia kell az időt és a helyet’ –, addig a bibliai elbeszélések a legpontosabban megadják az elmondott események időpontját és helyét.” * Ennek bizonyítékául idézi a Lukács harmadik részének, első és második versét: „Tiberius császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes Galileának, testvére, Fülöp Itureának és Trachonitis tartománynak, Lisániás pedig Abilénének volt negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok idejében elhangzott Isten szava Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.” Itt ugyan Lukács időt vagy helyet pontosan nem nevez meg, de legalább hét állami tisztviselő nevét említi, amiből viszont már meg tudjuk állapítani János (és Jézus) prédikálószolgálatának kezdetét.

8. Hogyan állapítja meg az evangélium Jézus születésének idejét „pontosan”?

⁸ Lukács további két támpontot is ad Jézus születésének meghatározására. A Lukács 2:1, 2. versében ezt mondja: „Azokban a napokban Augustus császár rendeletet bocsátott ki, hogy az egész lakott földet írják össze. (Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartójának idejében történt.)” Ekkor ment fel József és Mária Betlehembe, hogy bejegyeztessék magukat, és Jézus akkor született meg, amikor Betlehemben tartózkodtak. * Csak egyetérthetünk az egyik szövegmagyarázó szavaival: „Lukács történelmi érzékének egyik legdöntőbb ismertetőjele az, hogy mindig sikerül tökéletes pontosságot elérnie.” * El kell tehát ismernünk azt, amit Lukács saját magáról mondott, azaz hogy „mindennek kezdettől fogva pontosan utánajártam”.

9. Lukács feljegyzése szerint Jézusnak melyik jövendölése teljesült figyelemre méltó módon i. sz. 70-ben?

⁹ Lukács azt is leírja, hogyan teljesültek pontosan Jézus Krisztuson a Héber Iratok jövendölései. Idézi Jézus ihletett tanúskodását erre vonatkozóan (24:27, 44). Ezenkívül pontosan feljegyzi Jézus jövendöléseit a jövő eseményeiről, amelyek közül sok már figyelemre méltó módon teljesült, minden megjövendölt részletében. Például Jeruzsálemet kihegyezett karókból álló ostromzárral vették körül, és rettenetes mészárlás közepette pusztították el Jézus jövendölésének megfelelően i. sz. 70-ben (Luk 19:43, 44; 21:20–24; Máté 24:2). Josephus Flavius zsidó történetíró, aki a római hadsereggel együtt szemtanúja volt ezeknek az eseményeknek, arról tanúskodik, hogy körülbelül 16 km távolságban az egész vidéken kivágták a fákat karókészítés céljából, s az ostromfal így 7,2 km hosszú volt. Sok nő és gyermek halt éhen, több mint 1 000 000 zsidó vesztette életét, 97 000-et pedig fogolyként vittek el. Rómában Titus diadalíve a római sereg győzelmi bevonulását ábrázolja a jeruzsálemi templomból hozott hadizsákmánnyal együtt. * Biztosak lehetünk abban, hogy a Lukács által feljegyzett más ihletett jövendölések is ugyanilyen pontosan beteljesülnek.

 A LUKÁCS EVANGÉLIUMÁNAK TARTALMA

10. Mit tűzött ki Lukács maga elé?

¹⁰ Lukács bevezetése (1:1–4). Lukács feljegyzi, hogy minden dolgot kezdettől fogva pontosan kinyomozott, s elhatározta: logikus sorrendben leírja őket, hogy a ’nemes Teofilus . . . teljesen meggyőződhessen’ e dolgokról (1:3, 4).

11. Milyen örömteli eseményeket mond el Lukács az első fejezetben?

¹¹ Jézus első évei (1:5–2:52). Egy angyal azzal az örömhírrel jelenik meg az idős Zakariás pap előtt, hogy fia fog születni, akit Jánosnak kell neveznie. Addig azonban, míg a fia meg nem születik, Zakariás néma lesz. Isten ígéretének megfelelően Zakariás felesége, Erzsébet teherbe esik, pedig már „éltesebb korú”. Körülbelül hat hónappal később Gábriel angyal megjelenik Máriának és közli vele, hogy a „Legfelségesebb ereje” által foganni fog és fiút szül, akit Jézusnak kell neveznie. Mária meglátogatja Erzsébetet és a boldog üdvözlés után ujjongva így kiált: „Magasztalja lelkem Jehovát, és szellemem nem képes visszatartani magát attól, hogy ujjongjak örömömben Megmentőmnek, Istenemnek.” Jehova szent nevéről és az őt félők iránt tanúsított nagy irgalmáról beszél. Amikor János megszületik, Zakariás nyelve megoldódik: ő is dicséri Istent irgalmáért, és kijelenti, hogy János próféta lesz, aki Jehova útját előkészíti (1:7, 35, 46, 47).

12. Mit mond Lukács Jézus születéséről és gyermekkoráról?

¹² A meghatározott időben Jézus is megszületik Betlehemben. Egy angyal bejelenti ezt a „nagy öröm jó hírét” a pásztoroknak, akik éjjel a nyájaik mellett virrasztanak. Mózes törvénye szerint Jézust körülmetélik, és amikor szülei „bemutatják Jehovának” a templomban, az éltes Simon és Anna prófétanő beszél a gyermekről. Názáretbe visszatérve a gyermek ’növekszik és erősödik és bölcsességgel telik el, és Isten kegyelme szüntelen vele van’ (2:10, 22, 40). Jézus 12 éves korában Názáretből Jeruzsálembe tett látogatása alkalmával ámulatba ejti értelmével és feleletével a tanítókat.

13. Mit prédikál János, és mi történik Jézus alámerítésekor és nyomban azután?

¹³ Felkészülés a prédikálószolgálatra (3:1–4:13). Tiberius császár uralkodásának 15. évében elhangzik Isten szava Jánoshoz, Zakariás fiához; János prédikálni kezdi „az alámerítést mint a bűnbánat jelét a bűneik bocsánatára”, és ezzel „minden test meglátja Isten megmentő eszközét” (3:3, 6). Amikor az egész nép alámerítkezett a Jordánban, Jézus is alámerítkezik, és amint imádkozik, a szent szellem száll rá és Atyja az egekből helyeslését fejezi ki. Jézus Krisztus most mintegy harmincéves. (Lukács mellékeli nemzetségtáblázatát.) Jézust alámerítkezése után a szellem a pusztába vezeti negyven napra. Itt az Ördög megkísérti, de sikertelenül; végül elhagyja őt, ’újabb megfelelő alkalomra várva’ (4:13).

14. Hol ismerteti Jézus a megbízatását? Miről szól a megbízatás, és hallgatói hogyan fogadják azt?

¹⁴ Jézus szolgálatának kezdete, nagyrészt Galileában (4:14–9:62). Szülővárosának, Názáretnek a zsinagógájában Jézus ismerteti megbízatását, felolvassa és magára alkalmazza az Ésaiás 61:1, 2. vers jövendölésének szavait: „Jehova szelleme van rajtam, mivel felkent engem, hogy jó hírt hirdessek a szegényeknek, elküldött, hogy megszabadítást prédikáljak a foglyoknak és a vakoknak látásuk helyreállítását, hogy szabadulásuk után elbocsássam az összetörteket és hirdessem Jehova elfogadható évét” (4:18, 19). A nép először örömmel hallja szavait, de amint Jézus folytatja előadását, haragra gerjed és életére tör. Jézus ezért Kapernaumba költözik, ahol sok embert meggyógyít. Nagy tömeg kíséri és megpróbálják ott tartani, de Jézus ezt mondja nekik: „Más városokban is hirdetnem kell az Isten királysága jó hírét, mert ezért küldettem” (4:43). Jézus ezután Júdea zsinagógáiban prédikál.

15. Mondd el, hogyan hívta el Jézus Pétert, Jakabot, Jánost és Mátét!

¹⁵ Galileában Jézus csodálatos halfogásról gondoskodik Simon (más néven Péter), Jakab és János számára. Azután ezt mondja Simonnak: „Mostantól kezdve élő embereket halászol.” Otthagyják tehát mindenüket és követik Jézust, aki kitartóan imádkozik és tanít, s „Jehova ereje vele van, hogy gyógyítson” (5:10, 17). Majd elhívja Lévit (Máté), a megvetett adószedőt, aki Jézust vendégül látja egy nagy lakomán, s ez alkalommal jelen van „sok adószedő” (5:29). Itt találkozik első ízben a farizeusokkal, akik feldühödve távoznak és megölésére szövetkeznek.

16. a) Mi után választja ki Jézus a 12 apostolt? b) Milyen pontokat emel ki Lukács, amikor a hegyi beszéd párhuzamos változatát közli?

¹⁶ Egy az Istenhez intézett egész éjszakai ima után Jézus kiválasztja 12 apostolát tanítványai közül. További gyógyításokat hajt végre. Ezután mondja el a Lukács 6:20–49-ben feljegyzett beszédet, amely megfelel a Máté 5–7. fejezetben olvasható hegyi beszédnek, annak rövidebb formája. Jézus az ellentétet így emeli ki: „Boldogok vagytok ti, szegények, mert tiétek Isten királysága. De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok mindenben vigasztalástokat” (6:20, 24). Hallgatóit arra figyelmezteti, hogy szeressék ellenségeiket, legyenek irgalmasok, gyakorolják az adakozást, és jót hozzanak elő szívük jó kincseiből.

17. a) Milyen csodákat tesz azután Jézus? b) Hogyan válaszol Alámerítő János küldötteinek arra a kérdésére, hogy ő-e a Messiás?

¹⁷ Kapernaumba visszatérve Jézust egy katonatiszt arra kéri, gyógyítsa meg beteg rabszolgáját.  Nem érzi magát méltónak, hogy Jézust a hajlékában fogadja, ezért azt kéri tőle, „csak egy szót mondjon” onnan, ahol van. Erre a rabszolga meggyógyul, Jézus pedig indíttatást érez, hogy megjegyezze: „Bizony mondom nektek, még Izraelben sem találtam ekkora nagy hitet” (7:7, 9). Jézus először támaszt fel halottat: a naini özvegyasszony egyetlen fiát, mert „megkönyörült rajta” (7:13). Amint a Jézusról szóló hírek terjednek Júdeában, Alámerítő János a börtönből elküldi tanítványait és ezt kérdezteti tőle: „Te vagy-e az Eljövendő?” Válaszul Jézus ezt mondja a hírnököknek: „Menjetek és mondjátok el Jánosnak azt, amit láttatok és amit hallottatok: a vakok visszanyerik látásukat, a süketek hallanak, a leprások megtisztulnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek a jó hírt hirdetik. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem” (7:19, 22, 23).

18. Milyen szemléltetésekkel, tettekkel és tanácsokkal folytatja Jézus a Királyságról szóló prédikálást?

¹⁸ A tizenkettő kíséretében Jézus „városról városra, faluról falura jár, hirdeti és prédikálja Isten királysága jó hírét”. Példázatot mond a magvetőről, és fejtegetését ezekkel a szavakkal zárja: „Ügyeljetek tehát, hogyan hallgassátok; mert akinek van, annak még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amit magáénak gondol” (8:1, 18). Jézus további csodatetteket és csodákat hajt végre. A tizenkettőnek hatalmat ad a démonok felett és erőt a betegségek gyógyítására, majd kiküldi őket, hogy „hirdessék Isten királyságát és gyógyítsanak”. Ötezret csodálatos módon megvendégel, és a hegyen „elváltozik”! A következő nap meggyógyít egy démonok által megszállt fiút, akit a tanítványai nem tudtak meggyógyítani. Azokat, akik követni akarják őt, erre inti: „A rókáknak barlangjuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” Annak, aki Isten Királyságára alkalmas akar lenni, az eke szarvára kell tennie a kezét, és nem szabad hátratekintenie (9:2, 58).

19. Hogyan szemlélteti Jézus az igazi felebaráti szeretetet?

¹⁹ Jézus későbbi júdeai prédikálószolgálata (10:1–13:21). Jézus további hetven tanítványt küld ki az „aratásba”, s ezeket öröm tölti el a prédikálószolgálatban elért sikerük miatt. Amint prédikál, egy férfi, aki igaz akar lenni, ezt kérdezi Jézustól: „Ki az én felebarátom?” Válaszul Jézus elmondja az irgalmas szamaritánusról szóló példázatot. Egy embert, akit a rablók félholtra vertek és az útszélen feküdt, nem veszi észre az arra elhaladó pap és a lévita, de a megvetett szamaritánus megáll, gyengéden bekötözi sebeit, saját állatára ülteti, a vendégfogadóba viszi s pénzt ad a vendégfogadósnak, hogy viselje gondját. Nos, nyilván az volt ezen ember felebarátja, „aki irgalmasan bánt vele” (10:2, 29, 37).

20. a) Milyen kérdést tisztáz Jézus Márta és Mária előtt? b) Hogyan hangsúlyozza az ima szükségességét?

²⁰ Mártát az otthonában Jézus szelíden megfeddi, mivel túlságosan elfoglalja magát a mindennapi háztartási gondokkal, Máriát viszont megdicséri, mivel a jobbik részt választotta, vagyis leült és hallgatta Jézus szavait. Közben tanítványait megtanítja a mintaimára és az imában való állhatatosság szükségességére, ezt mondván: „Folyton kérjetek és megkapjátok; folyton keressetek és találtok.” Később démonokat űz, és boldogoknak nevezi azokat, akik „hallják Isten Szavát és megtartják”. Egy étkezésen a Törvény miatt nézetkülönbsége támad a farizeusokkal, és kijelenti: Jaj azoknak, akik elveszik „a tudomány kulcsát” (11:9, 28, 52).

21. Hogyan figyelmeztet Jézus a kapzsiság ellen, és mit parancsol tanítványainak?

²¹ Amikor ismét együtt van a tömeggel, egy ember erre kéri Jézust: „Mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg örökségét velem!” Jézus felismeri a baj gyökerét, és ezt válaszolja: „Vigyázzatok és őrizkedjetek mindenféle kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” Ezután elmondja a gazdag emberről szóló példázatot, aki lebontatta régi raktárait, hogy nagyobbakat építsen, de gazdagságát nem tudta élvezni, mert még aznap éjjel meghalt és másokra kellett hagynia vagyonát. Jézus tömören így foglalja össze a lényeget: „Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék.” Amikor Jézus az égi Királyság-kincsek megszerzését ajánlja tanítványainak, ezt mondja: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja a királyságot.” Sabbath-napon meggyógyít egy nőt, aki 18 év óta beteg és ez további összecsapáshoz vezet ellenfeleivel, akik végül is megszégyenülnek (12:13, 15, 21, 32).

22. Milyen kiváló példázatokon keresztül tanít Jézus a Királyságra vonatkozóan?

²² Jézus későbbi szolgálata, főleg Pereában (13:22–19:27). Jézus színes szemléltetéseket alkalmaz, hogy hallgatóival megértesse Isten Királyságát. Rámutat, hogy azok, akik elsőbbségre és tiszteletre törekszenek, megaláztatnak. Ha valaki lakomára akar meghívni valakit, a szegényeket hívja meg, akik nem tudják viszonozni azt és akkor boldog lesz, s majd „visszafizetik neki az igazak feltámadásakor”. Ezután hangzik el a példázat a nagy ünnepi lakomát rendező emberről. A meghívottak egymás után sorolják kifogásaikat: az egyik földet vásárolt, a másik ökröket vett, a harmadik éppen akkor nősült. A házigazda haragosan elküldi a ház szolgáit, hogy hívják be „a szegényeket, a csonkákat, a vakokat és a sántákat”, s kijelenti: az első meghívottak közül senki sem fogja „megkóstolni lakomámat” (14:14, 21, 24). Ezután elmondja az elveszett, de megtalált juhról szóló példázatot, s ezt fűzi hozzá: „Mondom nektek, éppen így jobban  örülnek az égben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre” (15:7). Hasonló szempontot hangsúlyoz példázata arról az asszonyról, aki házát kisöpri, hogy megtalálja egyetlen drachmáját. *

23. Mit szemléltet a tékozló fiúról szóló beszámoló?

²³ Jézus ezután beszél a tékozló fiúról, aki kikérte atyjától a reá eső örökségét és „züllött életet élve” eltékozolta azt. Rettenetes ínségbe jutva, a fiú észre tért és visszament otthonába, hogy atyja bocsánatáért könyörögjön. Atyja, akinek megesett a szíve rajta, „eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta”. Szép ruhát adott rá, nagy lakomát készített, és vigadni kezdtek. A fiú bátyja azonban neheztelt ezért. Apja kedvesen így korholta: „Gyermekem, te mindig velem voltál és mindenem a tied. De most vigadjunk és örvendezzünk, mert a te öcséd halott volt, de életre kelt, elveszett, de megkerült” (15:13, 20, 24, 31, 32).

24. Milyen igazságokat hangsúlyoz Jézus a gazdag emberről és Lázárról, valamint a farizeusról és az adószedőről szóló példázatban?

²⁴ A hamisságról szóló példázat elmondásakor a pénzsóvár farizeusok gúnyolódnak Jézus tanításain, de Jézus ezt mondja nekik: „Ti igazságosaknak jelentitek ki magatokat az emberek előtt, Isten azonban ismeri a szíveteket, mert ami magasztos az emberek között, az Isten előtt utálatos” (16:15). A gazdag emberről és Lázárról szóló szemléltetéssel azt mutatja Jézus, milyen nagy szakadék tátong azok között, akik Isten kegyét élvezik és azok között, akik nélkülözik Isten helyeslését. Jézus figyelmezteti tanítványait, hogy lesznek majd megbotránkozásra szolgáló okok, de „jaj annak, aki által elesnek”. Beszél azokról a nehézségekről, amelyek akkor lesznek, „amikor az Emberfia leplezetlenül nyilatkozik”. „Emlékezzetek Lót feleségére” – figyelmezteti őket (17:1, 30, 32). A példázaton keresztül biztosítékot ad arra, hogy Isten cselekedni fog azok érdekében, akik „éjjel és nappal hozzá kiáltanak” (18:7). Ezután egy másik példázatban megfeddi az önigazakat: egy farizeus, aki a templomban imádkozik, hálát ad Istennek, hogy nem olyan, mint a többiek. Egy adószedő, aki távolabb áll és még a szemét sem meri az égre emelni, így imádkozik: „Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!” Hogyan mérlegeli Jézus ezt a két esetet? Nos kijelenti, hogy az adószedő igazabb, mint a farizeus, „mivel azt, aki felmagasztalja magát, megalázzák; aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják” (18:13, 14). Jézust Jerikóban az adószedő Zákeus látja vendégül; ott mondja el Jézus a tíz mináról szóló példázatát, melyben szembeállítja: mit eredményez, ha valaki hűségesen használja a rábízott értékeket, és mit eredményez, ha valaki elrejti azokat.

25. Hogyan érkezik Jézus a prédikálószolgálatának utolsó állomásához, s milyen prófétai figyelmeztetéseket ad?

²⁵ Jézus utolsó nyilvános prédikálószolgálata Jeruzsálemben és környékén (19:28–23:35). Amikor Jézus szamárháton bevonul Jeruzsálembe, tanítványainak sokasága úgy köszönti őt, mint „aki királyként jön Jehova nevében”. A farizeusok felkeresik Jézust és arra kérik, hogy feddje meg a tanítványokat: „Ha ezek csendben maradnának, a kövek kiáltanának” – válaszolja Jézus (19:38, 40). Ekkor ismerteti emlékezetes jövendölését Jeruzsálem pusztulásáról, s elmondja, hogy a várost hegyes karókkal körülépítik, elpusztítják és gyermekeivel együtt porrá zúzzák úgy, hogy nem marad kő kövön. Jézus tanítja az embereket a templomban, és érvekkel válaszol a főpapok, az írástudók és a szadduceusok ravasz kérdéseire. Erőteljesen ecseteli a vég nagy jelét, és újra megemlíti, hogy Jeruzsálemet hadsereggel fogják körülvenni. Az emberek elhalnak a félelemtől azoknak a dolgoknak a várása miatt, amelyek bekövetkeznek; de Jézus a követőinek azt parancsolja, hogy amikor mindezek meglesznek, ’egyenesedjenek fel és emeljék fel a fejüket, mert közeledik a megszabadításuk’. Azoknak, akik szeretnék elkerülni a bekövetkezendő dolgokat, ébereknek kell maradniuk (21:28).

26. a) Milyen szövetségeket vezet be Jézus, s mivel hozza azokat kapcsolatba? b) Hogyan kap erősítést Jézus a próba alatt, és letartóztatásakor miért részesíti feddésben tanítványait?

²⁶ S ezzel elérkeztünk i. sz. 33. niszán hó 14-hez. Jézus megünnepli a Pászkát, majd bevezeti az ’újszövetséget’ hűséges tanítványai között s ezt összekapcsolja egy jelképes étkezéssel, amelynek megtartását elrendeli: „Szövetséget kötök veletek, mint ahogyan Atyám is szövetséget kötött velem egy királyságra” (22:20, 29). Ugyanezen nap éjjelén, amikor Jézus imádkozik az Olajfák hegyén, ’egy égi angyal jelenik meg előtte és erősíti. Mikor haláltusába kerül, még buzgóbban imádkozik és nagy vércseppekként hullik a verejtéke a földre.’ A légkör egyre feszültebbé válik. Júdás, az áruló a csőcseléket Jézus elfogására vezeti. A tanítványok ezt kiáltják: „Uram, vágjunk-e közéjük karddal?” Az egyikük levágja a főpap szolgájának a fülét, de Jézus megfeddi őket és a sebesült embert meggyógyítja (22:43, 44, 49).

27. a) Miben bizonyul gyengének Péter? b) Milyen vádakat emelnek Jézus ellen, s milyen körülmények között hallgatják ki és ítélik el?

²⁷ Jézust ekkor a főpap házába hurcolják kihallgatás végett. A hideg éjszakában Péter elvegyül a tömegben a tűz körül. Három alkalommal vádolják azzal, hogy ő Jézus követője, de ő mind a háromszor letagadja ezt. Ekkor a kakas kukorékol. Az Úr megfordul, Péterre tekint, és Péter – amikor eszébe jut, hogyan jövendölte meg Jézus előre ezt a dolgot – kimegy és keserves sírásra fakad. Miután Jézust a  Szanhedrin termébe vonszolták, Pilátus elé vezetik és azzal vádolják, hogy lázítja a népet, tiltja az adófizetést, és azt mondja magáról, hogy „ő a Krisztus, a király”. Amikor Pilátus megtudja, hogy Jézus galileai, Heródeshez küldi, aki akkor éppen Jeruzsálemben tartózkodik. Heródes és testőrei csúfot űznek Jézusból, és tárgyalás végett az őrjöngő tömeg előtt visszaküldik Pilátushoz. Pilátus ’átadja Jézust az ő kényükre-kedvükre’ (23:2, 25).

28. a) Mit ígér Jézus a tolvajnak, aki hitet gyakorol benne? b) Mit jegyez fel Lukács Jézus haláláról, temetéséről és feltámadásáról?

²⁸ Jézus halála, feltámadása és égbe menetele (23:26–24:53). Jézust két gonosztevő között megfeszítik egy oszlopon. Az egyik gonosztevő csúfolja őt, de a másik hisz benne, s azt kéri tőle, hogy emlékezzen meg róla a Királyságában. Jézus ígérete így hangzik: „Bizony mondom neked ma: velem leszel a Paradicsomban” (23:43). S ekkor szokatlan sötétség borul a tájra, a szentély kárpitja a közepén meghasad, s Jézus hangosan felkiált: „Atyám, kezedbe ajánlom szellememet.” Rögtön utána meghal; testét leveszik és sziklába vájt sírba helyezik. A hét első napján azok a nők, akik vele együtt jöttek Galileából, kimennek a sírhoz, de Jézus testét már nem találják. Pontosan úgy, ahogyan megmondta: feltámadt a harmadik napon! (23:46).

29. Milyen örömteli beszámolóval zárul a Lukács evangéliuma?

²⁹ Jézus megjelenik az emmausi úton menő két tanítványának, de nem tárja fel kilétét: beszél nekik szenvedéséről és megmagyarázza az Írások értelmét. Ekkor hirtelen felismerik, de ő már el is tűnt a szemük elől. Tanítványai ezt a megjegyzést fűzik az esethez: „Nem lángolt-e a szívünk, amint beszélt hozzánk az úton és kifejtette az Írásokat előttünk?” A tanítványok visszatérnek Jeruzsálembe, hogy elmondják mindezt a többi tanítványnak, és miközben erről beszélnek, Jézus megjelenik közöttük. Igazi örömükben és csodálkozásukban szinte el sem tudják ezt hinni. De Jézus ’megnyitja elméjüket, hogy megértsék az Írásokból mindazoknak jelentését, amik történtek’. Lukács az evangéliumát a Jézus égbe meneteléről szóló leírással zárja (24:32, 45).

MIÉRT HASZNOS?

30., 31. a) Hogyan építi Lukács bennünk az Istentől ihletett Héber Iratokba vetett bizalmat? b) Ennek alátámasztására Jézus mely szavait idézi?

³⁰ A „Lukács szerint” megírt Jóhír építi az egyén Isten Szavába vetett bizalmát és erősíti hitét, hogy meg tudjon állni egy idegen világ részéről jövő üldözés közepette. Lukács sok példát ír a Héber Iratok pontos teljesülésére. Jézust úgy mutatja be, mint aki megbízatását szó szerint Ésaiás könyvéből meríti, és úgy tűnik, Lukács ezt használja témaként a könyv egésze folyamán (Luk 4:17–19; És 61:1, 2). Ez volt az egyik olyan alkalom, amikor Jézus a Prófétákból idézett. De idézett a Törvényből is. Például amikor visszautasította Sátán három kísértését. A Zsoltárokból is, például amikor megkérdezte ellenfeleit: „Hogyan mondják egyesek azt, hogy Krisztus Dávid fia?” Lukács elbeszélése még sok más idézetet tartalmaz a Héber Iratokból (Luk 4:4, 8, 12; 20:41–44: 5Móz 8:3; 6:13, 16; Zsolt 110:1).

³¹ Amikor Jézus szamárháton bevonult Jeruzsálembe, a Zakariás 9:9. verse jövendölésének megfelelően egy nagy tömeg üdvözölte őt, s reá alkalmazta a Zsoltárok 118:26. versét (Luk 19:35–38). Egy helyen Lukács két verse hat olyan pontot is magában foglal, ahol a Héber Iratok megjövendölték Jézus szégyenteljes halálát és feltámadását (Luk 18:32, 33; Zsolt 22:7 [22:8, Károli]; És 50:6; 53:5–7; Jón 1:17 [2:1, Károli]). Feltámadása után Jézus még utoljára erőteljesen tanítványai elméjébe véste az egész Szentírás fontosságát. „Azután így szólt hozzájuk: ’Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesülnie mindannak, amit Mózes törvényében, a Prófétákban és a Zsoltárokban megjövendöltek rólam.’ Akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat” (Luk 24:44, 45). Jézus Krisztus első tanítványaihoz hasonlóan mi is megértésre juthatunk és erős hitre tehetünk szert, ha megfigyeljük a Héber Iratok teljesüléseit, amelyeket Lukács és a Keresztény Iratok más írói oly pontosan megmagyaráztak.

32. Hogyan emeli ki a Királyságot a Lukács beszámolója, és milyennek kell lennie magatartásunknak a Királyság iránt?

³² Lukács az evangéliumában elejétől a végéig az olvasó elé tárja Isten Királyságát. A könyv első fejezetétől kezdve – ahol az angyal megígéri Máriának, hogy a gyermek, akit majd szül, „királyként fog uralkodni Jákob háza felett örökké és királyságának nem lesz vége” – egészen az utolsó fejezetig – ahol Jézus arról beszél, hogy apostolait felveszi a Királyság-szövetségbe – Lukács mindenütt a Királyság-reménységet emeli ki (1:33; 22:28, 29). Azt is bemutatja, hogy Jézus élen járt a Királyságról szóló prédikálásban, és kiküldte 12 apostolát, később pedig a hetvenet ugyanennek a munkának a végzésére (4:43; 9:1, 2; 10:1, 8, 9). Jézus a következő találó szavakkal hangsúlyozta, hogy a Királyságba való belépéshez őszinte önátadás szükséges: „Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj és hirdesd az Isten királyságát”, „senki sem alkalmas Isten királyságára, aki a kezét az eke szarvára teszi és hátratekint” (9:60, 62).

33. Idézz példákat: hogyan hangsúlyozza Lukács az ima fontosságát! Milyen tanulságot vonhatunk le ebből?

³³ Lukács hangsúlyozta az ima fontosságát is. Evangéliuma egyedülálló ebben a tekintetben. Elmondta, hogy a sokaság imádkozott, míg Zakariás a templomban volt. Beszélt Alámerítő Jánosról, aki egy Istenhez intézett, gyermekáldásért mondott ima meghallgatásaképpen született. Továbbá Annáról, a  prófétanőről, aki éjjel és nappal imádkozott. Az evangélium ismerteti azt is, amikor Jézus az alámerítkezésekor imádkozott, amikor egy egész éjjelt töltött el imádkozva, mielőtt a tizenkettőt kiválasztotta, s amikor az elváltozásakor is imádkozott. Jézus arra intette a tanítványait, hogy ’mindig imádkozzanak és ne hagyjanak fel vele’; ennek fontosságát az állhatatos özvegyasszonnyal szemléltette, aki addig ostromolta kérelmével a bírót, míg végül is a bíró igazságot szolgáltatott neki. Egyedül Lukács beszélt a tanítványok azon kéréséről, hogy Jézus tanítsa meg őket imádkozni. Ez az evangélium számol be arról, hogy az angyal megerősítette Jézust, amint az Olajfák hegyén imádkozott, és csupán Lukács jegyezte fel Jézus utolsó fohászát: „Atyám, kezedbe ajánlom szellememet” (1:10, 13; 2:37; 3:21; 6:12; 9:28, 29; 18:1–8; 11:1; 22:39–46; 23:46). Éppen úgy, mint amikor Lukács megírta evangéliumát, az ima ma is roppant fontos mindazok erősítésére, akik Isten akaratát cselekszik.

34. Jézus mely tulajdonságait hangsúlyozza Lukács példaként Krisztus követői számára?

³⁴ Lukács éles, megfigyelő elméjével és könnyed, leíró stílusával Jézus tanítását melegséggel és lüktető élettel telítette. Jézusnak a gyengék, az elnyomottak és a leigázottak iránt érzett szeretetét, jóságát, könyörületességét és irgalmát élesen szembeállította az írástudók és farizeusok rideg, hivatalos, előítélettel teli, képmutató vallásával (4:18; 18:9). Jézus a szegényeket, a foglyokat, a vakokat és a lesújtottakat állandóan buzdította és segítette, s ezzel ragyogó példát állított azok számára, akik ’szorosan akarják követni a nyomdokát’ (1Pét 2:21).

35. Miért lehetünk szívből hálásak Jehovának, hogy gondoskodott a Lukács evangéliumáról?

³⁵ Mint ahogyan Jézus, az Isten tökéletes, csodatevő Fia szeretettel törődött tanítványaival és az összes becsületes szívű emberrel, nekünk is törekednünk kell arra, hogy Isten Szavát szeretettel tárjuk fel, mégpedig „Istenünk gyöngéd könyörületességére való tekintettel” (Luk 1:78). A „Lukács szerint” megírt evangélium ezt a célt tekintve valóban hasznos és segítséget nyújtó. Szívből hálásak lehetünk Jehovának azért, hogy Lukácsot, ’a szeretett orvost’ e pontos, építő és buzdító beszámoló megírására ihlette, megmutatva általa, hogy a Királyságon keresztül Jézus Krisztus, „Isten megmentő eszköze” révén jön el a szabadulás (Kol 4:14; Luk 3:6).

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]