Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A Biblia 43. könyve – János

A Biblia 43. könyve – János

A Biblia 43. könyve – János

Író: János apostol

Írás helye: Efézus vagy környéke

Írás befejezése: i. sz. kb. 98

Megírt időtartam: A bevezető után i. sz. 29–33

1. Az Írások szerint milyen szoros barátság volt János és Jézus között?

MÁTÉ, Márk és Lukács evangéliumi beszámolói már harminc éve közkézen forogtak; az I. század keresztényei szent szellemtől ihletett emberek műveinek tekintették és nagyra értékelték azokat. Midőn a század vége közeledett, és már sokan meghaltak azok közül, akik személyesen együtt voltak Jézussal, jogosan vetődött fel a kérdés: Maradt-e még valami mondanivaló? Volt-e még valaki, aki személyes emlékeiből Jézus prédikálószolgálatának értékes részleteivel egészíthette ki az evangéliumokat? Igen, volt. Az idős János abban a különleges kiváltságban részesült, hogy Jézus társaságában lehetett. Nyilván ott volt Alámerítő János azon tanítványai között, akiket elsőként mutattak be az Isten Bárányának, és ő is a közé az első négy közé tartozott, akiket az Úr meghívott, hogy csatlakozzanak hozzá a teljes idejű prédikálószolgálatban (Ján 1:35–39; Márk 1:16–20). János apostol az egész prédikálószolgálata alatt állandó meghitt barátságban volt Jézussal, és ő volt Jézus ’szeretett tanítványa’, aki az utolsó Pászka alkalmával Jézus kebelén nyugodott (Ján 13:23; Máté 17:1; Márk 5:37; 14:33). János jelen volt a szívet tépő kivégzési jelenetnél is, amikor Jézus a test szerinti anyját az ő gondjaira bízta, és ő volt az, aki a sírhoz futva megelőzte Pétert, hogy megtudja, igaz-e a Jézus feltámadásáról szóló hír (Ján 19:26, 27; 20:2–4).

2. Miért volt János alkalmas evangéliumának a megírására, mi ösztönözte erre, és milyen célból írta?

2 János majdnem hetven évet töltött tevékeny prédikálószolgálatban, azonkívül Pátmosz szigetén, a magányos száműzetése alatt látomásokban részesült és sokat elmélkedett. Ez mind nagyon felkészültté és alkalmassá tette őt arra, hogy megírja azokat a dolgokat, amelyeket már régen szívében ápolgatott. A szent szellem serkentette elméjét, hogy újra emlékezetébe idézze és leírja azokat az értékes, életadó beszédeket, melyeket Jézustól hallott, hogy minden olvasó ’el tudja hinni, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és a hit következtében életet nyerhessen az ő neve által’ (20:31).

3., 4. Milyen külső és belső bizonyíték szól a) az evangélium kanonikussága, és b) János írói volta mellett?

3 A II. század elején élő keresztények elismerték, hogy János ennek az evangéliumnak az írója, és írásait az ihletett Írások kánonja vitathatatlan részének tekintették. Alexandriai Kelemen, Irenaeus, Tertullianus és Origenész, a II. század végén és a III. század elején élő emberek mindegyike tanúskodik János írói volta mellett. Ezenkívül sok belső bizonyíték is található magában a könyvben, amely arra utal, hogy János írta azt. Az író nem lehetett más, csak zsidó, aki alaposan ismerte a zsidók szokásait és országát (2:6; 4:5; 5:2; 10:22, 23). A beszámoló bizalmas hangneme arra mutat, hogy ő nemcsak apostol volt, hanem annak a háromfős belső körnek egyike is – Péter, Jakab és János –, akik Jézust elkísérték különleges alkalmakkor (Máté 17:1; Márk 5:37; 14:33). Ezek közül Jakab (Zebedeus fia) nem jöhet számításba, mivel őt I. Heródes Agrippa i. sz. 44 táján, jóval e könyv megírása előtt vértanúhalálra ítélte (Csel 12:2). Péter sem jöhet számításba, mivel a János 21:20–24-ig terjedő versek együtt említik őt az íróval.

4 A befejező versekben az íróra mint Jézus ’szeretett tanítványára’ történik utalás. Ilyen és hasonló kifejezések többször is előfordulnak a beszámolóban, noha János apostol neve soha sincs megemlítve. A szöveg idézi Jézust, aki azt mondta az íróról: „Ha azt akarom, hogy ő megmaradjon, míg eljövök, mit törődsz vele?” (Ján 21:20, 22). Ez a kijelentés azt sejteti, hogy az itt említett tanítvány túl fogja élni Pétert és a többi apostolt. Mindez találóan illik János apostolra. Érdekes, hogy János, miután a Jézus eljöveteléről szóló látomását a Jelenések könyvében megkapta, jövendölését ezekkel a figyelemre méltó szavakkal zárja: „Ámen, jöjj el, Uram Jézus” (Jel 22:20).

5. A közfelfogás szerint mikor írta János az evangéliumát?

5 Bár János írásai nem adnak közvetlen felvilágosítást az írás időpontjáról, az általános közfelfogás szerint János az evangéliumát Pátmosz szigetéről, a számkivetésből való visszatérése után írta (Jel 1:9). Nerva római császár (i. sz. 96–98) sok személyt visszahívott, akiket elődje, Domitianus császár uralkodásának vége felé ítéltek száműzetésre. Azt tartják, hogy János, miután i. sz. 98 körül megírta evangéliumát, Efézusban halt meg békésen, Traianus császár harmadik évében, i. sz. 100-ban.

6. Milyen bizonyíték utal arra, hogy az evangélium nem Palesztinában, hanem Efézusban vagy környékén íródott?

6 Ami az írás helyét, Efézust vagy közvetlen környékét illeti, Euszebiosz történetíró (i. sz. kb. 260 – kb. 340) idézi Irenaeus szavait: „János, az Úr tanítványa, aki a mellén is nyugodott, maga is kiadta az evangéliumot, amikor az ázsiai Efézusban élt.” * Hogy a könyvet János nem Palesztinában írta, az kitűnik a Jézus ellenfeleire való hivatkozásból is: rájuk vonatkozóan sok helyen a „zsidók” általános megjelölést használja, és nem a „farizeusok”, „főpapok” stb. kifejezést (Ján 1:19; 12:9). A Galileai-tengert is annak római nevén Tiberias-tónak nevezi (6:1; 21:1). A nem zsidók érdekében János hasznos magyarázatokat fűz a zsidó ünnepekhez (6:4; 7:2; 11:55). Számkivetésének helye, Pátmosz közel volt Efézushoz; az efézusi és más kis-ázsiai gyülekezetekkel való ismeretségét mutatja a Jelenések második és harmadik fejezete.

7. Milyen jelentősége van a Rylands-papirusz 457-nek?

7 A János evangéliuma hitelességére való hivatkozás szempontjából nagyon fontosak a XX. század kéziratleletei. Ezek közül az egyik, az Egyiptomban talált Rylands-papirusz 457 (P52) néven ismert János evangéliumi töredék tartalmazza a János 18:31–33, 37, 38. versét. Ezt a kézirattöredéket most a John Rylands Könyvtárban (az angliai Manchesterben) őrzik. * Ami János írói voltának az I. század végéről való hagyományára történő hivatkozást illeti, néhai Sir Frederic Kenyon The Bible and Modern Scholarship (1949) című könyvében a 21. oldalon ezt mondja: „Noha elég kevés ez a kézirattöredék, ahhoz azonban elegendő, hogy bizonyítsa: ennek az Evangéliumnak egy kézirata i. sz. 130–150 táján már feltehetően közkézen forgott Egyiptom tartományában, ahol a töredéket megtalálták. Ha csak minimális időt adunk a mű elterjedésére annak keletkezésétől számítva, az összeállítás időpontja akkor is egész közel kerül a hagyományos dátumhoz, vagyis az I. század utolsó évtizedéhez, úgyhogy nincs tovább okunk kételkedni a hagyomány hitelességében”.

8. a) Mi a figyelemre méltó a János evangéliuma bevezetésében? b) Milyen bizonyíték támasztja alá, hogy Jézus prédikálószolgálata három és fél évig tartott?

8 János evangéliumának figyelemre méltó a bevezetése, amely kinyilatkoztatja a Szót, aki „kezdetben Istennél” volt és Aki által minden dolog létrejött (1:2). János, miután ismerteti az Atya és a Fiú közötti meghitt kapcsolatot, mesteri módon kezd Jézus munkáinak és beszédeinek ecsetelésébe, különösen annak a meghitt szeretetnek a szempontjából, amely mindent egységbe köt Isten nagy elrendezésében. Ez a Jézus földi életéről szóló beszámoló az i. sz. 29–33. évig terjedő időszakot öleli fel. Gondosan feljegyzi azt a négy Pászka-ünnepet is, amelyen Jézus részt vett a szolgálata alatt, ezzel is bizonyítékát adva annak, hogy Jézus prédikálószolgálata három és fél évig tartott. Ezek közül hármat Pászka néven említ meg (2:13; 6:4; 12:1; 13:1). Egyre mint a „zsidók ünnepére” utal, de a szövegösszefüggésből kitűnik, hogy az utalás nem sokkal Jézus ezen szavai után következik: még „négy hónap van az aratás előtt”. Ez arra mutat, hogy ez az ünnep csakis a Pászka lehetett, amely körülbelül az aratás kezdetén volt (4:35; 5:1). *

9. Mi mutatja, hogy a János evangéliuma kiegészítő jellegű, mégis felöleli Jézus prédikálószolgálatának minden részletét?

9 A „János szerint” megírt Jóhír legnagyobbrészt kiegészítő jellegű, mivel 92 százalékban új anyagot tartalmaz, amely a másik három evangéliumban nem szerepel. János mégis ezekkel a szavakkal zárja evangéliumát: „Valójában van sok egyéb is, amit Jézus cselekedett, s amit ha valaha teljes részletességgel megírnának, maga a világ sem lenne képes befogadni a megírt tekercseket” (21:25).

A JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK TARTALMA

10. Mit mond János „a Szó”-ról?

10 Bevezetés: A „Szó” bemutatása (1:1–18). Szépséges egyszerűséggel állapítja meg János, hogy kezdetben „a Szó Istennél volt”, maga az élet általa lett, ő lett az „emberek világossága”, és (Alámerítő) János tanúskodott róla (1:1, 4). A világosság eljött a világba, de a világ nem ismerte fel őt. Azok, akik elfogadták, Isten gyermekeivé lettek, mivel Istentől születtek. A Törvényt Mózesen keresztül kapták, de „a ki nem érdemelt kedvesség és az igazság Jézus Krisztus által jött el” (1:17).

11. Mit ismer fel Alámerítő János Jézus személyében, és minek kell, hogy elfogadják őt János tanítványai?

11 János bemutatja az „Isten Bárányát” az embereknek (1:19–51). Alámerítő János megvallja, hogy nem ő a Krisztus, hanem az, aki őutána jön, „akinek saruja szíját nem méltó megoldani”. Másnap, amint Jézus közeledik hozzá, János felismeri, hogy „ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét” (1:27, 29). Ezután János bemutatja két tanítványát Jézusnak; az egyikük, András, Jézushoz viszi testvérét, Pétert. Fülöp és Nátánáel szintén elfogadják Jézust mint ’Isten Fiát, Izrael Királyát’ (1:49).

12. a) Mi Jézus első csodája? b) Mit tesz Jézus Jeruzsálemben, amikor a prédikálószolgálata alatt az első Pászkát ünnepli?

12 Jézus csodái bizonyítják, hogy ő „Isten Szentje” (2:1–6:71). Jézus az első csodáját hajtja végre a galileai Kánában, a menyegzőn, ahol a vizet a legjobb borrá változtatja. Ez „jeleinek kezdete . . . és tanítványai hisznek őbenne” (2:11). Jézus ezután felmegy Jeruzsálembe a Pászka ünneplésére. A templomban kufárokat és pénzváltókat talál. Korbácsot ragad és kiűzi őket, oly eréllyel, hogy tanítványai a következő jövendölés teljesülését ismerik fel benne: „A házadért való buzgóság emészt engem” (Ján 2:17; Zsolt 69:9 [69:10, Károli]). Megjövendöli, hogy saját testének templomát lerombolják, de harmadnapon Isten feltámasztja.

13. a) Mi szükséges Jézus szerint az élet elnyeréséhez? b) Hogyan beszél Alámerítő János saját magáról Jézussal kapcsolatban?

13 A félénk Nikodémus az éjszaka folyamán Jézushoz megy. Elismeri, hogy Jézust valóban Isten küldte. Jézus azt mondja neki, hogy víztől és szellemtől kell születnie, ha be akar jutni Isten Királyságába. Az élet elnyerése végett szükséges hinni az égből jött Emberfiában. „Mert Isten olyan nagyon szerette a világot, hogy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy aki hitet gyakorol őbenne, el ne pusztuljon, hanem örökké tartó élete legyen” (Ján 3:16). A világosság, amely a világba jött, összeütközésbe kerül a sötétséggel, „de az, aki igazat cselekszik, a világosságra jön” – zárja le következtetését Jézus. Alámerítő János értesül Jézus tevékenységéről és kijelenti, hogy bár ő nem a Krisztus, de mint „a vőlegény barátja . . . nagyon örül, amikor a vőlegény szavát hallja” (3:21, 29). Jézusnak most növekednie kell, Jánosnak pedig hanyatlania.

14. Mit magyaráz Jézus a szamáriai asszonynak Sikár kútjánál, és mi az eredménye ottani prédikálásának?

14 Jézus újra Galileába indul. Az utazástól porosan és „kifáradva” leül Jákob kútjánál, Sikárban megpihenni. Eközben tanítványai elmennek élelmet vásárolni a városba (4:6). Éppen dél van, a hatodik óra. Egy szamaritánus asszony közeledik a kúthoz. Jézus vizet kér tőle, s bár fáradt, mégis beszélni kezd neki arról az igazi „vízről”, amely igazán felüdít, és amely örökké tartó életet ad azoknak, akik Istent „szellemmel és igazsággal imádják”. A tanítványok közben visszatérnek s unszolják, hogy egyen, de ő kijelenti: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő munkáját elvégezzem.” Két napot tölt még azon a vidéken, és a szamaritánusok közül sokan elhiszik, hogy „ez az ember valóban a világ megmentője” (4:24, 34, 42). Amikor a galileai Kánába érkezik, a távolból meggyógyítja egy nemesember fiát.

15. Mivel vádolják Jézust Jeruzsálemben, de ő hogyan felel meg vádolóinak?

15 Jézus újra felmegy Jeruzsálembe a zsidók ünnepére. Sabbath-napon meggyógyít egy beteg embert, s ezzel heves bírálatot vált ki, amire így válaszol: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, és én is munkálkodom” (5:17). A zsidó vezetők most azt állítják, hogy Jézus az istenkáromláson kívül – tudniillik azon kívül, hogy magát Istennel tette egyenlővé – még a Sabbath-törvény megrontásában is bűnös. Jézus erre azt válaszolja, hogy a Fiú semmit nem tehet a saját kezdeményezéséből, mert mindenben az Atyától függ. Majd azt a csodálatos kijelentést teszi, miszerint „mindazok, akik az emléksírokban vannak, meghallják majd az ő szavát és előjönnek” a feltámadásra. A hitetlen hallgatóságnak pedig ezt mondja: „Hogyan tudnátok hinni, mikor egymástól fogadtok el dicsőséget és nem keresitek az egyedüli Istentől jövő dicsőséget?” (5:28, 29, 44).

16. a) Mit tanít Jézus az eledelről és az életről? b) Hogyan fejti ki Péter az apostolok meggyőződését?

16 Amikor Jézus csodálatos módon vendégül lát 5000 embert öt cipóval és két apró hallal, a tömeg már-már arra gondol, hogy megragadja és királyává teszi őt, de ő visszahúzódik előlük a hegyekbe. Később megfeddi őket, mivel „olyan eledel után járnak, amely elvész”. Ehelyett olyan eledelért kellene munkálkodniuk, „amely megmarad az örök életre”. Rámutat, hogy aki hitet gyakorol őbenne mint Fiúban, az élet kenyerének részese, azután hozzáfűzi: „Ha nem eszitek az Emberfiának testét és nem isszátok a vérét, nincs bennetek élet.” Tanítványai közül sokan megbotránkoznak ezen és elhagyják. Jézus megkérdezi a tizenkettőt: „Ti is el akartok menni?” Péter válaszol: „Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszédei vannak tenálad, és mi elhittük és megtudtuk, hogy te vagy az Isten Szentje” (6:27, 53, 67–69). Jézus azonban tudja, hogy Júdás elárulja majd őt, és megmondja, hogy egyikük rágalmazó.

17. Milyen hatása van Jézus tanításának a templomban a Sátrak Ünnepén?

17 „A világosság” összeütközik a sötétséggel (7:1–12:50). Jézus titokban felmegy Jeruzsálembe, és a Sátrak Ünnepének közepe felé nyíltan tanítani kezd a templomban. Az emberek azon vitatkoznak, vajon valóban ő-e a Krisztus. Jézus ezt válaszolja nekik: „Nem a saját kezdeményezésemből jöttem, de aki küldött engem, az igaz . . . ő küldött ki engem.” Egy másik alkalommal így kiált a tömeg felé: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék!” A farizeusok hivatalos embereket küldenek ki Jézus elfogására, de ők üres kézzel térnek vissza, és ezt jelentik a papoknak: „Ember így még soha nem beszélt.” A farizeusok feldühödve azt válaszolják, hogy egyetlen elöljáró sem hitt benne, és hogy nem támadhat próféta Galileából (7:28, 29, 37, 46).

18. Milyen vádakat emelnek a zsidók Jézus ellen, és ő hogyan válaszol azokra?

18 Egy másik beszédében Jézus ezt mondja: „Én vagyok a világ világossága.” Azokra a rosszindulatú vádakra, melyek szerint ő hamis tanú és törvénytelen gyermekként született, valamint szamaritánus és démonoktól megszállt, Jézus ezt a meggyőző választ adja: „Ha én dicsőíteném magamat, dicsőségem semmit sem érne. Atyám az, aki dicsőít engem.” Amikor kijelenti: „mielőtt Ábrahám létrejött, én már voltam”, a zsidók újabb kísérletet tesznek megölésére (8:12, 54, 58). Később kikérdeznek egy férfit, akinek Jézus csodálatosan visszaadta szeme világát, azután csalódottságukban kidobják azt az embert.

19. a) Hogyan beszél Jézus az Atyjával való kapcsolatáról és a juhaival való törődéséről? b) Hogyan válaszol a zsidók fenyegetésére?

19 Jézus újra beszél a zsidóknak, ez alkalommal a jó pásztorról, aki nevükön szólítja juhait, és aki lelkét adja a juhai érdekében, hogy „életük legyen bőségben”. „És vannak más juhaim nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is elő kell hoznom, és ők hallgatnak a szavamra s lesz egy nyáj, egy pásztor” (10:10, 16). A zsidóknak azt mondja, hogy senki sem ragadhatja ki a juhokat Atyja kezéből, továbbá hogy Atyja és ő egyek. Ismét halálra akarják kövezni. Amikor istenkáromlással vádolják, arra emlékezteti őket, hogy a Zsoltárok könyvében bizonyos földi hatalmasokra mint „istenekre” történik utalás, ezzel szemben ő saját magára csupán mint Isten Fiára utal (Zsolt 82:6). Arra kéri őket, hogy legalább tetteinek higgyenek (10:34).

20. a) Milyen kiemelkedő csodát hajt végre ezután Jézus? b) Mihez vezet ez?

20 A Jeruzsálem közelében levő Betániából azt a hírt hozzák neki, hogy Mária és Márta testvére, Lázár beteg. Mire Jézus odaérkezik, Lázár halott, sőt már négy napja a sírban van. Jézus ekkor végrehajt egy rendkívüli csodát: Lázárt visszaszólítja az életbe; ennek láttán sokan hisznek benne. E miatt az esemény miatt a Szanhedrin külön gyűlésre jön össze, ahol Kaifás főpap megjövendöli, hogy Jézusnak végül is meg kell halnia a nemzetért. Amikor a főpapok és a farizeusok arról tanácskoznak, hogyan öljék meg Jézust, ő egy időre visszavonul a nyilvánosság elől.

21. a) Milyen hatással van az emberekre és a farizeusokra Jézusnak Jeruzsálembe való bevonulása? b) Milyen szemléltetést ad Jézus a halálát illetően és annak céljáról, és mire sürgeti hallgatóit?

21 Hat nappal a Pászka előtt, amikor Jézus Jeruzsálem felé közeledik, ismét útba ejti Betániát, ahol Lázár házában vendégül látják. A Sabbath utáni napon, niszán hó 9-én egy szamárcsikó hátán bevonul Jeruzsálembe, óriási tömeg hangos kiáltozása közepette. Ezt látva a farizeusok így szólnak egymáshoz: „Látjátok, hogy semmire sem mentek. Az egész világ utána megy.” A búzáról szóló példázatával Jézus tudtul adja: meg kell halnia azért, hogy az örök élet mint gyümölcs megjelenhessen. Atyját arra kéri, dicsőítse meg nevét, s erre egy hang hallatszik az égből: „Megdicsőítettem és újra megdicsőítem.” Jézus a hallgatóit továbbra is arra buzdítja, hogy kerüljék a sötétséget és járjanak a világosságban mint a „világosság fiai”. Amikor pedig a sötétség erői teljesen körülfogják, határozott, nyílt felhívással fordul a néphez: higgyenek benne mint abban ’a világosságban, mely a világba jött’ (12:19, 28, 36, 46).

22. Miből mutat példát Jézus a Pászka-vacsorán, és milyen új parancsot ad?

22 Jézus búcsúzik és tanácsot ad hűséges apostolainak (13:1–16:33). Bár még tart a Pászka-vacsora a tizenkettővel, Jézus felkel, felső ruháját levetve törülközőt és lábmosótálat vesz elő, s megmossa a tanítványai lábát. Péter tiltakozik ellene, de Jézus azt mondja, hogy neki is engednie kell a lábát megmosni. Arra inti tanítványait, hogy kövessék az alázatosságnak ezt a példáját, mert „egy rabszolga nem nagyobb az uránál”. Ezután beszél az árulóról, mire Júdás távozik. Júdás távozása után Jézus meghitt beszélgetésbe kezd az ottmaradottakkal. „Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Abból tudja meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (13:16, 34, 35).

23. Vigasztalásul milyen reménységről és milyen megígért segítségről beszél Jézus?

23 Jézus e válságos órában csodálatra méltó vigasztaló szavakat mond. Követőinek hinniük kell Istenben és őbenne is. Az Atya házában sok lakóhely van, s ő újra eljön majd és magához veszi őket. „Én vagyok az út, az igazság és az élet – mondja Jézus. – Senki sem jön az Atyához, kivéve általam.” Követőit azzal vigasztalja, hogy ha hitet gyakorolnak, még nagyobb dolgokat is cselekszenek nála, és mindazt megadja nekik, amit nevében kérnek, hogy az Atya dicsőíttessék ezáltal. Azt ígéri ezenkívül, hogy egy másik segítőt küld el nekik, „az igazság szellemét”, amely megtanítja majd őket mindenre és eszükbe juttatja mindazt, amit ő mondott nekik. Örvendezniük kellene, hogy most elmegy az Atyához, hisz: „az Atya nagyobb nálam” – mondja Jézus (14:6, 17, 28).

24. Hogyan magyarázza meg Jézus, milyen kapcsolatban vannak az apostolok ővele és az Atyával, és milyen áldásokat ígér nekik?

24 Jézus magáról mint ’igazi szőlőtőről’ és Atyjáról mint ’igazi szőlőművesről’ beszél. Arra buzdítja tanítványait, hogy maradjanak vele egységben, mert amint mondja: „Az dicsőíti az én Atyámat, hogy állandóan sok gyümölcsöt teremtek és a tanítványaimnak bizonyultok” (15:8). És hogyan válhat örömük teljessé? Ha úgy szeretik egymást, mint ahogyan ő szereti őket. Jézus barátainak nevezi a tanítványokat. Milyen értékes kapcsolat! A világ gyűlölni fogja őket, mint ahogyan őt is gyűlölte, és üldözni is fogják majd őket, de Jézus elküldi a segítőt, hogy tanúskodjon róla és elvezesse tanítványait minden igazságra. Jelenlegi szomorúságuk örvendezésre fordul, amikor [Jézus] majd újra látja őket, és akkor örömüket senki sem veheti el tőlük. Vigasztalóak Jézus szavai: „Az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem és elhittétek, hogy én az Atya képviselőjeként jöttem.” Igen, szét fognak szóródni, de Jézus ezt mondja: „Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességetek legyen általam. A világban nyomorúságotok lesz, de legyetek bátrak! Én legyőztem a világot” (16:27, 33).

25. a) Mit ismer el Jézus Atyjához intézett imájában? b) Mit kér magával, tanítványaival és azokkal kapcsolatban, akik hitet gyakorolnak majd szavukra?

25 Jézus imája tanítványaiért (17:1–26). Atyjához intézett imájában Jézus elismeri: „Az jelent örökké tartó életet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, Jézus Krisztust.” Miután Jézus elérkezett kijelölt földi feladatának a végéhez, azt kéri, hogy dicsőítse meg őt Atyja azzal a dicsőséggel, mellyel rendelkezett, mielőtt még a világ lett volna. Ő kijelentette az Atya nevét tanítványai előtt, és arra kéri Atyját, hogy őrizze meg őket ’a saját nevéért’. Majd azt kéri Atyjától, hogy ne vegye ki őket a világból, csupán őrizze meg a gonosztól és szentelje meg igazságának Szavával. Jézus ezután kiterjeszti imáját és belefoglalja azokat is, akik majd hitet gyakorolnak tanítványai szavára, „hogy mindannyian egyek legyenek, mint ahogy te, Atyám, egységben vagy velem és én is egységben vagyok veled, hogy ők is egységben lehessenek velünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem”. Azután kéri Istent, hogy tanítványai is részt vehessenek vele együtt az égi dicsőségben, mert megismertette velük Atyja nevét, és hogy szeretete maradjon meg bennük (17:3, 11, 21).

26. Mit mond a beszámoló Jézus letartóztatásáról és tárgyalásáról?

26 Krisztus tárgyalása és megfeszítése (18:1–19:42). Jézus és tanítványai a Kidron-völgyön keresztül egy kertbe mennek. Itt Júdás megjelenik egy csapat katonával és elárulja Jézust, aki szelíden engedelmeskedik. Péter egy karddal védelmére kel, de Jézus így feddi meg: „Vajon a poharat, melyet az Atya adott nekem, nem kell-e mindenképpen kiinnom?” (18:11). Ezután Jézust megkötözve Kaifás főpap apósához, Annáshoz vezetik. János és Péter szorosan követik. Jánosnak sikerül elérnie, hogy bejussanak a főpap udvarába, ahol Péter háromszor tagadja le, hogy valaha is ismerte Krisztust. Jézust először Annás kérdezi ki, majd Kaifás elé viszik. Ezután a római helytartó, Pilátus elé vezetik, ahol a zsidók hangosan halálát követelik.

27. a) Milyen kérdéseket tesz fel Pilátus Jézus királyi voltára és a hatalomra vonatkozóan, és Jézus milyen megjegyzést fűz ehhez? b) Milyen álláspontra helyezkednek a zsidók a Királysággal kapcsolatban?

27 Pilátusnak arra a kérdésére: „Király vagy-e?”, Jézus így válaszol: „Te magad mondod, hogy király vagyok. Azért születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúskodjak az igazság mellett” (18:37). Minthogy Pilátus nem talál Jézus ellen semmi valódi bizonyítékot, el akarja bocsátani, mivel az akkori szokás szerint a Pászka ünnepén bizonyos foglyokat szabadon engedtek. De a zsidók Jézus helyett a rabló Barabás elengedését kérik. Pilátus megostoroztatja Jézust, s újra megpróbálja szabadon bocsátani, de a zsidók ezt kiáltják: „Feszítsd a fára! Feszítsd a fára! . . . mert magát Isten Fiává tette.” Amikor Pilátus megmondja Jézusnak, hogy hatalma van őt fára feszíteni, Jézus ezt válaszolja: „Egyáltalán nem volna semmi hatalmad ellenem, ha onnan felülről nem kaptad volna.” A zsidók ismét ezt kiáltják: „El vele! El vele! Feszítsd a fára! . . . Nincs királyunk, csak császárunk.” Erre Pilátus átadja Jézust megfeszítésre (19:6, 7, 11, 15).

28. Mi történik a Golgotán, és milyen jövendölések teljesülnek?

28 Jézust ezután elviszik „az úgynevezett Koponya-hegyre, melyet héberül Golgotának neveznek”, és két másik között megfeszítik. Feje fölé Pilátus ezt a címet szögezteti héberül, latinul és görögül, hogy mindenki lássa és megértse: „A názáreti Jézus, a zsidók királya” (19:17, 19). Jézus az anyját János gondjaira bízza, majd miután ecetes bort kap, így kiált fel: „Beteljesedett!” Azután lehajtja fejét és meghal (19:30). A jövendölések teljesedéseképpen a kivégző katonák sorsot vetnek ruhájára, és lábszárait nem törik meg, helyette oldalát döfik át egy lándzsával (Ján 19:24, 32–37; Zsolt 22:18 [22:19, Károli]; 34:20 [34:21, Károli]; 22:17 [22:18, Károli]; Zak 12:10). Utána az arimateai József és Nikodémus előkészítik a holttestet a temetésre és egy új emléksírba helyezik el.

29. a) Milyen esetekben jelenik meg a feltámasztott Jézus a tanítványainak? b) Milyen szempontokat hangsúlyoz Jézus a Péternek tett utolsó megjegyzéseiben?

29 A feltámasztott Krisztus megjelenései (20:1–21:25). János a Krisztusra vonatkozó bizonyítékok felsorolását a feltámasztásáról szóló boldog feljegyzéssel zárja le. Mária Magdolna üresen találja a sírt. Péter és egy másik tanítvány (János) odafut, de csak a pólyákat és a fejtakarót találják ott. Mária, aki a sírnál tartózkodott, két angyallal, majd – amint ő hiszi – a kertésszel beszélget. De amikor így szólítja meg őt: „Mária!”, nyomban felismeri, hogy az Jézus. Ezután Jézus megjelenik a zárt ajtók mögött a tanítványainak és beszél nekik arról az erőről, melyet a szent szellem által nyernek. Tamás, aki nincs jelen, nem akar hinni, de nyolc nap múlva Jézus ismét megjelenik és feltámadásának bizonyítékát adja, mire Tamás így kiált fel: „Én Uram és én Istenem!” (20:16, 28). Egy pár nappal később Jézus újra találkozik tanítványaival a Tiberias-tónál. Csodálatos halfogásban részesíti őket és velük reggelizik. Pétertől háromszor is megkérdezi: ’Szereti-e őt?’ Amikor Péter háromszor is igennel válaszol, Jézus hangsúlyozottan ezt mondja: „Tápláld bárányaimat!”, „Legeltesd kicsiny juhaimat!”, „Tápláld kicsiny juhaimat!” Azután megjövendöli, hogy Péter milyen halállal fogja Istent dicsőíteni. Péter Jánosról is érdeklődik, de Jézus ezt mondja: „Ha azt akarom, hogy megmaradjon, míg eljövök, mit törődsz vele?” (21:15–17, 22).

MIÉRT HASZNOS?

30. Hogyan hangsúlyozza ki János különleges módon a szeretet tulajdonságát?

30 A „János szerint” megírt Jóhír megkapó közvetlenségével és a Szó, a később Krisztus néven megjelent Fiú bensőséges, szívvidító, meggyőző ábrázolásával egészen közeli képet ad a felkent, isteni Fiú szavairól és cselekedeteiről. Bár János stílusa és szókincse olyannyira egyszerű, hogy ’tanulatlan és közönséges embernek’ jellemzik őt, kifejezőereje rendkívüli (Csel 4:13). Evangéliuma akkor szárnyal a legmagasabbra, amikor ismerteti az Atya és Fiú közötti bensőséges szeretetet, valamint azt az áldott, szeretetteljes, kapcsolatot, ami a velük való egységben található. János a „szeretet” és a „szeretett” szavakat gyakrabban használja, mint a másik három evangélium együttvéve.

31. Milyen kapcsolatot hangsúlyoz végig az egész evangélium, és hogyan éri el ennek kifejezésében a tetőpontot?

31 Már kezdetben mily nagyszerű kapcsolat létezett a Szó és Isten, az Atya között! Isten gondviselése által „a Szó testté lett és közöttünk lakozott, és láttuk az ő dicsőségét, olyan dicsőséget, amely egy atya egyetlen-nemzett fiát illeti, és ő telve volt ki nem érdemelt kedvességgel és igazsággal” (Ján 1:14). Az egész evangéliumon keresztül megfigyelhető, hogy Jézus ismételten hangsúlyozza: az ő kapcsolata az Atyával az akaratának való vitathatatlan engedelmességben és alárendeltségben jut kifejezésre (4:34; 5:19, 30; 7:16; 10:29, 30; 11:41, 42; 12:27, 49, 50; 14:10). Ennek a benső kapcsolatnak a kifejezése a János 17. fejezetben feljegyzett megindító imában éri el nagyszerű csúcspontját, ahol is Jézus jelenti Atyjának, hogy a rábízott földi munkát bevégezte, és hozzáfűzi: „Most tehát te dicsőíts meg engem, Atyám, magad mellett azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt temelletted, mielőtt a világ lett” (17:5).

32. Jézus hogyan fejezte ki tanítványaival való kapcsolatát, valamint azt, hogy ő az egyedüli csatorna, akin keresztül az élet áldásai eljutnak az emberiséghez?

32 De milyen Jézus kapcsolata tanítványaival? Jézusnak azt a szerepét, hogy ő az egyedüli csatorna, akin keresztül Isten áldásai eljutnak hozzájuk és az egész emberiséghez, János evangéliuma folyton szemünk előtt tartja (14:13, 14; 15:16; 16:23, 24). János úgy utal rá, mint ’Isten Bárányára’, mint az ’élet kenyerére’, mint a ’világ világosságára’, mint ’jó pásztorra’, mint ’a feltámadásra és az életre’, mint ’az útra, az igazságra és az életre’ s mint az ’igazi szőlőtőre’ (1:29; 6:35; 8:12; 10:11; 11:25; 14:6; 15:1). Jézus az ’igazi szőlőtőről’ szóló szemléltetésében ismerteti azt a csodálatos egységet, amely nemcsak igaz követői és őközötte, hanem az Atyával is fennáll. Atyját azzal dicsőítik, ha sok gyümölcsöt teremnek. „Mint ahogyan az Atya szeretett engem és én szerettelek titeket, ti is maradjatok meg szeretetemben” – tanácsolja Jézus (15:9).

33. Prédikálószolgálatának milyen célját fejezte ki Jézus az imájában?

33 És milyen buzgón imádkozik Jehovához, hogy mindezek a szeretettek és azok is, ’akik majd az ő szavukra hisznek benne’, egyek lehessenek Atyjával és vele, s elnyerjék a megszentelést az igazság szava által! Valóban, Jézus prédikálószolgálatának egész célja nagyszerűen fejeződik ki Atyjához intézett imájának utolsó szavaiban: „Megismertettem velük nevedet és megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel szerettél engem, bennük is meglegyen és én egységben legyek velük” (17:20, 26).

34. Milyen hasznos tanácsot adott Jézus a világ legyőzésére vonatkozólag?

34 Bár Jézus elbúcsúzott e világban levő tanítványaitól, nem akarta őket segítő, vagyis az „igazság szelleme” nélkül hagyni. Ezenkívül időszerű tanácsokat adott nekik a világgal való kapcsolatukra vonatkozólag, megmutatva, hogyan diadalmaskodhatnak mint „a világosság fiai” (14:16, 17; 3:19–21; 12:36). „Ha megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal tanítványaim vagytok – mondotta Jézus –, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” A sötétség fiainak viszont ezt mondta: „Ti az Ördög atyátoktól vagytok, és ti az atyátok kívánságát akarjátok cselekedni . . . ő nem állt meg az igazságban, mert nincs őbenne igazság.” Ezért legyünk mindig eltökéltek, hogy szilárdan kitartunk az igazságban, és ’imádjuk az Atyát szellemmel és igazsággal’, erőt merítve Jézus szavaiból: „Legyetek bátrak! Én legyőztem a világot” (8:31, 32, 44; 4:23; 16:33).

35. a) Hogyan van mindez kapcsolatban Isten Királyságával? b) Miért lehetünk hálásak és boldogok a János evangéliuma megírásáért?

35 Mindez kapcsolatban van Isten Királyságával is. Jézus a kihallgatásakor így tanúskodott: „Királyságom nem része e világnak. Ha királyságom része lenne e világnak, szolgáim harcolnának, hogy ne adjanak át a zsidóknak. Királyságom azonban nem e forrásból való.” Pilátus kérdésére válaszul Jézus ezt mondta: „Te magad mondod, hogy én király vagyok. Azért születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúskodjak az igazság mellett. Mindenki, aki az igazság oldalán van, hallgat a szavamra” (18:36, 37). Boldogok azok, akik hallgatnak s akik „újraszületnek”, hogy a Királlyal egységben „belépjenek Isten királyságába”. Boldogok a „más juhok”, akik hallgatnak a Pásztor-Király szavára és életet nyernek. Minden okunk megvan arra, hogy hálásak legyünk a János evangéliuma megírásáért, hiszen azért íródott, ’hogy elhiggyük, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hit révén neve által életet nyerhessünk’ (3:3, 5; 10:16; 20:31).

[Lábjegyzetek]

^ 6. bek. Euszebiosz: Egyháztörténet, V. 8. 4. (209. oldal.), fordította: Baán István, a Szt. István Társulat kiadása, 1983.

^ 7. bek. Insight on the Scriptures (Éleslátás az Írásokból) 1. kötet, 323. oldal.

^ 8. bek. Insight on the Scriptures (Éleslátás az Írásokból) 2. kötet, 57., 58. oldal.

[Tanulmányozási kérdések]