A Biblia 44. könyve – Cselekedetek

Író: Lukács

Írás helye: Róma

Írás befejezése: i. sz. kb. 61

Megírt időtartam: i. sz. 33 – kb. 61

1., 2. a) Milyen történelmi eseményeket és tevékenységet ír le a Cselekedetek könyve? b) Milyen időszakot ölel fel a könyv?

AZ IHLETETT ÍRÁSOK 42. könyvében Lukács beszámol Jézus életéről, tevékenységéről és prédikálószolgálatáról egészen az égbe meneteléig, valamint követőiről. Az Írások 44. könyvének, az Apostolok cselekedeteinek történelmi beszámolója folytatja az első keresztényeknek, Krisztus igazi követőinek a történetét; leírja a gyülekezet megalapítását mint a szent szellem közreműködésének eredményét. Leírja továbbá a tanúskodás kiterjedését, először a zsidók között, majd az összes nemzetekből való emberek között. Az anyag az első 12 fejezetben nagyobbrészt Péter tevékenységével, a megmaradó 16 fejezetben Pál tevékenységével foglalkozik. Lukács benső barátságban volt Pállal és elkísérte körútjain.

² Lukács a könyvet Teofilusnak címezi. Minthogy ’legkiválóbbnak’ szólítja őt, lehet, hogy valamilyen előkelő állást töltött be, de lehet ez egyszerűen csak a nagyrabecsülésnek egy kifejezése (Luk 1:3). A beszámoló pontos történelmi feljegyzést ad a keresztény gyülekezet megalapításáról és növekedéséről. Azzal kezdődik, hogy leírja: Jézus a feltámasztását követően többször is megjelent tanítványainak. Lukács ezután feljegyzi az i. sz. 33 és körülbelül 61 közötti, majdnem 28 éves időszak fontosabb eseményeit.

3. Ki írta a Cselekedetek könyvét és mikor fejeződött be írása?

³ A legrégibb időktől kezdve a Cselekedetek könyvének megírását a Lukács evangéliuma írójának tulajdonítják. Lukács mind a két könyvet Teofilusnak címezi. Azzal, hogy a Cselekedetek könyvének a megnyitó verseiben evangéliumának záróeseményeit  ismétli, a két elbeszélést összekapcsolja mint egy szerzőtől származó művet. Úgy tűnik, Lukács a Cselekedetek könyvét körülbelül i. sz. 61-ben fejezte be, valószínűleg kétéves római tartózkodásának vége felé, amit Pál apostol társaságában töltött el. Minthogy addig az évig jegyzi fel az eseményeket, így nem fejezhette be könyvét korábban; és az a tény, hogy Pálnak a császárhoz intézett fellebbezését még eldöntetlenül hagyja, azt mutatja, hogy abban az évben már befejezte az írást.

4. Mi bizonyítja a könyv kanonikus és hiteles voltát?

⁴ A bibliatudósok a legrégibb időktől kezdve kanonikusnak fogadták el a Cselekedetek könyvét. A könyv részei megtalálhatók a III. vagy IV. századbeli Görög Iratok ma is meglevő legrégibb papirusz kéziratai között; ilyenek például a III. vagy IV. századi Michigan 1571 (P³⁸) és a harmadik századbeli Chester Beatty I. (P⁴⁵) néven szereplők. Mindkét kézirat azt mutatja, hogy a Cselekedetek könyve az ihletett Írások más könyveivel együtt már közkézen forgott, ennélfogva már ebben a korai időpontban szerepelt a katalógusban. A Cselekedetek könyvében Lukács írása ugyanazt az ismert pontosságot tükrözi, mint amit már megfigyeltünk evangéliumánál. Sir William M. Ramsai a Cselekedetek íróját ’a legkiválóbb történészek közé’ sorolja és hozzáfűzi, miért tartja annak: „A kiváló történész első és legfontosabb tulajdonsága a valósághoz való ragaszkodás. Amit elmond, annak szavahihetőnek kell lennie.” *

5. Szemléltesd Lukács pontos eseményleírását!

⁵ Az események pontos leírásának szemléltetésére, amely annyira jellemzi Lukács írásait, idézzük Edwin Smitht, az első világháború alatt a Földközi-tengeren szolgáló Brit Haditengerészeti Flotta parancsnokát, aki a The Rudder című folyóirat 1947. márciusi számában ezt írta: „A régi hajókat nem úgy kormányozták, mint napjainkban, fartőkéhez erősített egy egyszerű kormánylapáttal, hanem két nagy evezővel vagy mártogatólapáttal, amelyek a hajó két oldalán helyezkedtek el; ezért említi Szent Lukács többes számban őket [Csel 27:40] . . . Vizsgálódásunk során láthatjuk, hogy Szent Lukácsnak e hajó minden mozdulatára vonatkozó megállapítása a Szépkikötő elhagyásától egészen a Máltánál bekövetkezett zátonyra futásig, a lehető legpontosabbnak és legmeggyőzőbbnek bizonyult a külső és egymástól független bizonyítékok alapján; sőt még az időre vonatkozó megállapításai is, ameddig a hajó a tengeren tartózkodott, megfelelnek a leírt távolságnak; és végül a megérkezés helyéről szóló leírása is pontosan illik arra a helyre, ahol voltak. Mindezek együttesen azt mutatják, hogy Lukács a leírt utazását valóban megtette, sőt olyan embernek bizonyult, akinek a megfigyeléseit és kijelentéseit a legnagyobb mértékben megbízhatónak, szavahihetőnek lehet tekinteni.” *

6. Milyen példa mutatja, hogy a régészeti leletek alátámasztják a beszámoló pontosságát?

⁶ A régészeti leletek is megerősítik Lukács beszámolójának pontosságát. Például, az Efézusnál végzett ásatásoknál felszínre került Artemisz temploma, valamint az az ókori színház, ahol az efézusiak fellázadtak Pál apostol ellen (Csel 19:27–41). Feliratokat fedeztek fel, amelyek bizonyítják, hogy Lukács helyesen használta a thessalonikai hivatalnokokra a „város uralkodói” címzést (17:6, 8). Két máltai felirat mutatja, hogy Lukács helyesen hivatkozott Publiusra is mint Málta „főemberére” (28:7). *

7. Hogyan bizonyítják a feljegyzett beszédek a beszámoló valódiságát?

⁷ Péter, István, Kornéliusz, Tertullus, Pál és mások beszédei, amint azokat Lukács feljegyezte, mind különböznek egymástól stílus és szerkesztés tekintetében. Még Pálnak a különböző hallgatóság előtt elmondott beszédei is változnak stílus szempontjából az alkalomnak megfelelően. Ez azt mutatja, hogy Lukács csak azt jegyezte fel, amit saját maga hallott vagy amiről más szemtanúk beszámoltak neki. Lukács tehát nem meseíró.

8. Mit mondanak az Írások Lukácsról, valamint Lukács és Pál kapcsolatáról?

⁸ Nagyon keveset tudunk Lukács személyes életéről. Ő maga nem volt apostol, de szoros kapcsolatban állt az apostolokkal (Luk 1:1–4). Pál három esetben említi Lukácsot név szerint (Kol 4:10, 14; 2Tim 4:11; Filem 24). Lukács néhány évig Pál állandó társa volt, aki őt ’szeretett orvosnak’ hívta. A beszámolóban az „ők” és a „mi” személyes névmás váltakozó használata arra mutat, hogy Lukács Tróásban volt Pállal az apostol második körútján, és valószínű, hogy Filippiben maradt mindaddig, míg Pál néhány év múlva visszatért oda; akkor újra csatlakozott Pálhoz és elkísérte őt Rómába a tárgyalásra (Csel 16:8, 10; 17:1; 20:4–6; 28:16).

A CSELEKEDETEK KÖNYVÉNEK TARTALMA

9. Mit mondanak a tanítványoknak Jézus égbe menetelekor?

⁹ A Pünkösd előtti események (1:1–26). Lukács második beszámolójának megnyitó szavaiban a feltámasztott Jézus elmondja buzgó tanítványainak, hogy szent szellembe lesznek bemerítve. Vajon ez idő tájt lesz a Királyság helyreállítva? Nem, egyáltalán nem. Hanem erőt kapnak és az ő tanúi lesznek „a föld legtávolabbi részéig”. Amint Jézus a szemük láttára felemelkedik, két fehér ruhába öltözött férfi ezt mondja  nekik: „Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vitetett, ugyanolyan módon jön vissza” (1:8, 11).

10. a) Milyen emlékezetes dolgok történnek Pünkösd napján? b) Hogyan magyarázza meg ezt Péter, és milyen eredménnyel?

¹⁰ Az emlékezetes pünkösdi nap (2:1–42). A tanítványok mind egybegyűlnek Jeruzsálemben. Hirtelen zúgó szél tölti be a házat, és tüzes nyelvekhez hasonlatos jelenségek nyugodnak meg a jelenlevőkön. Mindannyian betelnek szent szellemmel és különböző nyelveken kezdik beszélni „Isten nagyszerű dolgait” (2:11). A szemlélők zavarban vannak. Ekkor feláll Péter és beszélni kezd. Megmagyarázza, hogy a szellem kitöltése Jóel (2:28–32) jövendölésének teljesülése, és hogy a most feltámasztott és Isten jobbjára felmagasztalt Jézus Krisztus ’kiárasztotta azt, amit ők látnak és hallanak’. Bűnbánó szívvel mintegy háromezren fogadják be a szót és merítkeznek alá vízben (2:33).

11. Hogyan teszi Jehova gyümölcsözővé a prédikálómunkát?

¹¹ A tanúskodás kiterjesztése (2:43–5:42). Jehova mindennap újabb megmentettekkel szaporítja őket. A templom előtt Péter és János egy nyomorék emberre talál, aki soha életében nem tudott járni. „A názáreti Jézus Krisztus nevében járj!” – parancsolja Péter. Nyomban ezután a férfi járni kezd, „ugrál és dicsőíti Istent”. Péter felszólítja a csodálkozó embereket, bánják meg bűneiket és változzanak meg, hogy „a felüdülés időszakai eljöjjenek Jehova személyétől”. A vallásvezetők afeletti bosszúságukban, hogy Péter és János tanítja Jézus feltámasztását, letartóztatják őket, de a hívők sorai körülbelül ötezer férfira duzzadnak (3:6, 8, 19).

12. a) Milyen választ adnak az apostolok arra a tiltó parancsra, hogy ne prédikáljanak? b) Miért kell meghalnia Anániásnak és Safirának?

¹² Másnap a bíróság előtt Péter és János nyíltan megvallja, hogy a megmentés egyedül csak Jézus Krisztus által lehetséges; amikor megparancsolják nekik, hogy tovább ne prédikálják ezt, így válaszolnak: „Vajon igazságos dolog-e Isten előtt inkább rátok hallgatni, mint Istenre? Ítéljétek meg ti magatok! De ami minket illet, mi nem tehetjük meg, hogy ne beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk” (4:19, 20). Az apostolokat elbocsátják, és a tanítványok mindannyian még nagyobb bátorsággal hirdetik Isten szavát. A körülményekre való tekintettel anyagi javaikat egybegyűjtik és a szükségletek szerint osztják ki. Egy Anániás nevű férfi és felesége, Safira szintén eladja vagyonát, de titokban visszatartja az ár egy részét, miközben azt a látszatot kelti, hogy a teljes összeget beadta. Péter leleplezi őket, és ők holtan rogynak össze, mivel be akarták csapni Istent és a szent szellemet.

13. Mivel vádolják az apostolokat, hogyan válaszolnak ők erre, és mit folytatnak tovább?

¹³ A feldühödött vallásvezérek újra börtönbe vetik az apostolokat, de Jehova angyala kiszabadítja őket. Másnap ismét a Szanhedrin elé állítják őket azzal a váddal, hogy ’betöltik egész Jeruzsálemet tanításukkal’. Az apostolok válaszul ezt mondják: „Mint uralkodónak inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semhogy embereknek.” Jóllehet megkorbácsolják és megfenyegetik őket, mégsem hagynak fel a prédikálással, és „mindennap a templomban és házról házra továbbra is szüntelenül tanítottak és hirdették a Krisztus Jézusról szóló jó hírt” (5:28, 29, 42).

14. Hogyan hal vértanúhalált István?

¹⁴ István vértanúhalála (6:1–8:1a). István egyike annak a szent szellem által kijelölt hét férfinak, akinek a feladata az étel kiosztása. Oly erőteljesen tud az igazságról beszélni és a hit oly lelkes védelmezője, hogy megdühödött ellenségei istenkáromlás vádjával a Szanhedrin elé állítják. Védőbeszédében István először Jehova Izrael iránt tanúsított hosszútűréséről beszél, majd bátor ékesszólással rátér a lényegre: „Ti kemény nyakúak, ti mindig ellenálltok a szent szellemnek, ti, akik a Törvényt angyalok közvetítésével kaptátok és nem tartottátok meg” (7:51–53). Ez túl sok nekik! Rárontanak, a városon kívülre hurcolják, és halálra kövezik. Saul is helyeslően nézi az eseményeket.

15. Mit eredményez az üldözés, és milyen prédikálási tapasztalata van Fülöpnek?

¹⁵ Üldözések, Saul megtérése (8:1b–9:30). Az akkor kezdődő üldözés a jeruzsálemi gyülekezetet az apostolok kivételével az ország egész területére szétszórja. Fülöp Szamáriába megy, ahol sokan elfogadják Isten szavát. Pétert és Jánost ezért Jeruzsálemből odaküldik, hogy ezek a hívők is elnyerjék a szent szellemet „az apostolok kézrátétele útján” (8:18). Ezután Fülöpöt egy angyal dél felé, a Jeruzsálem–Gáza útvonal felé irányítja, ahol az etiópiai királyi udvar eunuchjára talál, aki kocsiján ülve Ésaiás könyvét olvassa. Fülöp feltárja a jövendölések értelmét és alámeríti őt.

16. Hogyan tér meg Saul?

¹⁶ Közben Saul „még mindig lihegve fenyegeti és gyilkolja az Úr tanítványait”. Elindul, hogy letartóztassa azokat, akik Damaszkuszban „annak az útnak követői”. Ekkor hirtelen égi világosság támad körülötte, és Saul megvakítva a földre esik. Egy hang az égből ezt mondja: „Én vagyok Jézus, akit üldözöl.” Három nappal később Damaszkuszban egy Anániás nevű tanítvány prédikál neki. Saul visszanyeri látását. Alámerítik, betelik szent szellemmel, s a Jóhír buzgó és rátermett prédikálójává válik (9:1, 2, 5). Ebben a meglepő eseményfordulatban az üldözőből üldözött lesz, aki élete megmentése végett kénytelen elmenekülni először Damaszkuszból, majd később Jeruzsálemből.

17. Hogyan jut el a Jóhír a körülmetéletlen pogányokhoz először?

¹⁷ A Jóhír eljut a körülmetéletlen pogányokhoz (9:31–12:25). A gyülekezet most „belép egy békés időszakba, tovább épül és amint jár Jehova félelmében, a szent szellem vigasztalásában, egyre szaporodik” (9:31). Joppéban Péter feltámasztja a szeretett Tábitát (Dorkást), és ott kapja a meghívást, hogy menjen  Caesareába, ahol egy Kornéliusz nevű katonatiszt várja. Péter prédikál Kornéliusznak és háza népének, és ők hisznek, sőt a szent szellem is kiárad rájuk. Akkor Péter megérti, hogy „Isten nem részrehajló, hanem minden nemzetben elfogadható előtte az, aki féli őt és igazságosságot cselekszik”, ezért alámeríti őket. Ők az első körülmetéletlen pogány megtértek. Később Péter megmagyarázza ezt a fejleményt a jeruzsálemi testvéreknek, és ők Istent dicsőítik érte (10:34, 35).

18. a) Mi történik ezután Antiochiában? b) Milyen üldözés tör ki, de eléri-e a célját?

¹⁸ Gyorsan terjed a Jóhír, Barnabás és Saul egész tömegeket tanít Antiochiában, „és isteni gondoskodás révén Antiochiában nevezik először keresztényeknek a tanítványokat” (11:26). Újra kirobban az üldözés. I. Heródes Agrippa karddal lefejezteti Jakabot, János testvérét. Pétert is börtönbe vetik, de Jehova angyala újra kiszabadítja őt. És jaj a gonosz Heródesnek! Mivel elmulasztja, hogy Istennek adja a dicsőséget, férgek emésztik meg és meghal. Eközben, „Jehova szava egyre növekszik és terjed” (12:24).

19. Merre volt Pál első misszionáriusi útja, és milyen sikerrel zárult?

¹⁹ Pál első misszionáriusi körútja Barnabással (13:1–14:28). * Barnabás és ’Saul, aki Pál is’, a szent szellemtől vezérelve, elindulnak Antiochiából (13:9). Cipruson sokan hívőkké lesznek, többek között Sergius Paulus prokonzul is. Kis-Ázsia területén meglátogatnak hat várost és mindenhol ugyanaz történik: nyílt elkülönülés tapasztalható a Jóhírt örömmel fogadók és a kemény nyakú ellenségek között, akik a követ dobáló csőcseléket felbujtják Jehova hírnökei ellen. Miután Pál és Barnabás az újonnan alapított gyülekezetekben véneket jelölnek ki, visszatérnek a szíriai Antiochiába.

20. Milyen döntéssel rendezik a körülmetélési kérdést?

²⁰ A körülmetélkedés kérdésének elrendezése (15:1–35). A nem zsidók nagy beáramlása felvetette azt a kérdést, hogy szükséges-e őket körülmetélni? Pál és Barnabás e vitás kérdést az apostolok és a jeruzsálemi vének elé terjesztik; Jakab tanítvány elnököl. A döntés úgy szól, hogy levél formájában értesíteni kell a gyülekezeteket az egységes határozatról: „A szent szellem és mi magunk jónak láttuk, hogy ne vessünk rátok további terheket ezeken a szükséges dolgokon kívül: tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtottól és a paráznaságtól” (15:28, 29). E buzdító levélnek az antiochiai testvérek szívből örvendenek.

21. a) Kik csatlakoznak Pálhoz második misszionárius körútján? b) Milyen események jelzik Pál macedóniai látogatását?

²¹ A prédikálószolgálat kiterjed Pál második körútja során (15:36–18:22). * „Néhány nap múlva” Márk és Barnabás Ciprus felé hajóznak, Pál és Silás pedig Szírián és Kis-Ázsián keresztül indulnak el (15:36). A fiatal Timótheus is csatlakozik Pálhoz Listrában, és együtt folytatják útjukat Tróás felé, az Égei-tengerparton. Itt Pál látomásban egy férfit lát, aki így kérleli: „Jöjj át Macedóniába és segíts rajtunk” (16:9). Lukács is csatlakozik Pálhoz és hajóval Filippibe, Macedónia legjelentősebb városába indulnak, ahol Pált és Silást börtönbe vetik. Ennek eredményeképpen a börtönőr hívővé válik és alámerítkezik. Szabadulásuk után Thessalonikába sietnek, de ott a féltékeny zsidók fellázítják ellenük a csőcseléket. Így az éj leple alatt a testvérek Pált és Silást Béreába küldik. Az ottani zsidók nemes lelkületet tanúsítanak azáltal, hogy a szót „nagy készséggel fogadják, gondosan tanulmányozva az Írásokat naponta”, a tanult dolgok megerősítése végett (17:11). Pál Silást és Timótheust ebben az új gyülekezetben hagyja, ahogyan Lukácsot hagyta Filippiben, ő maga pedig dél felé, Athénnak veszi az irányt.

22. Mit eredményez Pál ügyes beszéde a Mars-dombon?

²² E bálványokkal telt városban a magukat nagyra tartó epikureus és sztoikus filozófusok kigúnyolják Pált, ’csacsogónak’ és ’idegen istenségek hirdetőjének’ tartják, s az Areioszpagoszra vagy Mars-dombra viszik. Pál remek ékesszólással amellett érvel, hogy az igaz Istent, az „ég és föld Urát” kell keresni, aki igazságos ítéletet biztosít azon férfiú által, akit feltámasztott a halálból. A feltámadás említése a hallgatóságot megosztja, de egyesek hívőkké lesznek (17:18, 24).

23. Mi történik Korinthusban?

²³ Pál ezután Korinthusban tartózkodik Akvilánál és Priscillánál, csatlakozva hozzájuk a sátorkészítésben. A prédikálásával szemben támadt ellenállás miatt kivonul a zsinagógából és összejöveteleit Titius Justus házában tartja. Krispus, a zsinagóga elöljárója hívővé lesz. Miután 18 hónapot Korinthusban tölt Akvila és Priscilla társaságában, Efézusba indul, ahol őket hátrahagyja, ő maga pedig tovább folytatja útját a szíriai Antiochiába; ezzel véget is ér második misszionáriusi körútja.

24., 25. a) Mi történik Pál harmadik körútjának kezdetén Efézusban? b) Milyen izgalom jelzi Pál hároméves ott-tartózkodásának végét?

²⁴ Pál újra meglátogatja a gyülekezeteket – harmadik körút (18:23–21:26). * Egy Apollós nevű zsidó Efézusba érkezik az egyiptomi Alexandriából és bátran beszél Jézusról a zsinagógában, Akvila és Priscilla azonban szükségesnek tartják tanítását kiigazítani, mielőtt Apollós továbbmenne Korinthusba. Pál most éppen harmadik körútján van, és az esedékes látogatásra indul Efézusba. Miután megtudja, hogy az itteni hívők János alámerítése szerint merítkeztek alá, megmagyarázza nekik a Jézus nevében  történő alámerítkezést. Ezután körülbelül 12 embert merít alá; amikor kezeit rájuk teszi, elnyerik a szent szellemet.

²⁵ Pál hároméves efézusi tartózkodása alatt „Jehova szava egyre növekszik és erőteljes módon gyarapszik”, és sokan elhagyják a város védőistennőjének, Artemisznek az imádatát (19:20). A várható üzleti veszteség miatt az ezüstszobrocskák készítői feldühödve a városba rohannak és fellázítják az egész lakosságot úgy, hogy órákba telik, míg a csőcseléket eloszlatják és a rend helyreáll. Nem sokkal ezután Pál Macedóniába és Görögországba indul, s az útjába eső hívőket meglátogatja.

26. a) Milyen csodát tesz Pál Tróásban? b) Milyen tanácsot ad az efézusi felvigyázóknak?

²⁶ Pál három hónapig marad Görögországban, mielőtt visszatérne Macedónián át, ahol is Lukács újra csatlakozik hozzá. Onnan átkelnek Tróásba. Ott, mivel Pál éjszakába nyúlóan tanít, egy fiatalember elalszik és kizuhan a harmadik emeleti ablakból. Holtan emelik fel, de Pál visszahozza őt az életbe. Másnap Pál és társasága Milétoszba indul, ahol Pál megszakítja jeruzsálemi útját, hogy találkozzon az efézusi vénekkel. Arról beszél nekik, hogy nem látják őt többé. Mennyire sürgető épp ezért, hogy legeltessék és irányítsák Isten nyáját, ’amelyben a szent szellem felvigyázókká jelölte ki őket’. Emlékezteti őket arra a példára, amelyet ő állított elébük és intve kéri őket, hogy maradjanak éberek és ne kíméljék magukat a testvérek érdekében való adakozástól (20:28). Noha Pált figyelmeztetik, hogy ne menjen Jeruzsálembe, Pál mégsem fordul vissza. Társai végül is belenyugszanak és ezt mondják: „Legyen meg Jehova akarata” (21:14). Nagy öröm támad, amikor Pál beszámol Jakabnak és a véneknek a nemzetek között végzett prédikálószolgálatán megnyilvánuló isteni áldásról.

27. Milyen fogadtatásban részesül Pál a templomban?

²⁷ Pál letartóztatása és bírósági tárgyalása (21:27–26:32). Amikor Pál megjelenik a templomban, ellenséges fogadtatásban részesül. Az ázsiai zsidók az egész várost fellázítják ellene, de a római katonák az éj leple alatt kimentik őt.

28. a) Milyen kérdést vet fel Pál a Szanhedrin előtt, s ez mit eredményez? b) Hova küldik el aztán őt?

²⁸ Miért támadt ez a nagy zendülés? Ki ez a Pál? Mi a bűne? A megzavart katonai parancsnok tudni szeretné a választ. Római állampolgársága miatt Pált nem korbácsolják meg, de a Szanhedrin elé állítják. A bíróság farizeusokból és szadduceusokból áll. Pál a feltámadás kérdését veti fel, és ezzel szembeállítja őket egymással. Amikor a viszály túl hevessé válik, a római katonáknak kell kiragadniuk Pált a Szanhedrin közepéből, nehogy darabokra tépjék. Titokban, az éj leple alatt Pált megerősített katonai kíséret mellett elküldik Félix helytartóhoz Caesareába.

29. Milyen tárgyalási és kihallgatási sorozat következik Pállal kapcsolatban a lázítás vádját illetően, és ő hova fellebbez?

²⁹ Vádolói lázítónak nevezik Pált, de ő sikeresen védekezik Félix előtt. Félix a megvesztegetés reményében visszatartja Pált: hátha pénzt kap Pál szabadon bocsátásáért. Két év eltelte után Porcius Festus lesz Félix utódja, és ő új tárgyalást rendel el. Újból súlyos vádakat emelnek Pál ellen, de ő ismét bizonyítja ártatlanságát. Festus azonban a zsidók előtti népszerűség elnyerése végett újabb tárgyalást javasol Jeruzsálemben. Pál ezért kijelenti: „A császárhoz fellebbezek!” (25:11). Az idő telik; végül II. Heródes Agrippa király udvariassági látogatást tesz Festusnál, s ekkor Pált újra előhozzák a tárgyalási terembe. Oly meggyőzően és erőteljesen adja elő érveit, hogy Agrippa kénytelen ezt mondani: „Rövid időn belül még engem is rávennél, hogy kereszténnyé legyek” (26:28). Agrippa ezenkívül elismeri Pál ártatlanságát és azt, hogy el lehetne őt bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.

30. Milyen élményei vannak Pálnak utazása során és Máltában?

³⁰ Pál Rómába megy (27:1–28:31). * A fogoly Pált hajóra teszik és elindulnak Róma felé, hogy az út első szakaszát megtegyék. A kedvezőtlen széljárás miatt lassan haladnak előre. Mira kikötőjében új hajóra szállnak. A krétai Szépkikötőt elérve Pál azt javasolja, töltsék ott a telet, de a többség a továbbutazás mellett dönt. Alig érnek ki a tengerre, máris viharos erejű szél támad és kérlelhetetlenül magával ragadja őket. Két héttel később hajójuk végül is darabokra zúzódik Málta szigeténél egy kőzátonyon. Amint arról Pál előzőleg biztosította őket, a kétszázhetvenhat személy közül senki sem veszti életét. Málta lakói rendkívül emberségesen bánnak a hajótöröttekkel, és Pál még ezen a télen Isten szellemének csodatevő ereje révén sok embert meggyógyít közülük.

31. Hogyan üdvözlik Pált Rómában megérkezésekor, és mivel foglalkozik ott?

³¹ A következő tavasszal Pál Rómába érkezik és a testvérek kijönnek üdvözlésére. Látásukkor Pál „hálát ad Istennek és felbátorodik”. Bár még mindig fogoly, megengedik neki, hogy saját bérelt szállásán lakjon, egy őrzésére kirendelt katonával. Lukács beszámolója azzal ér véget, hogy leírja, Pál szívesen fogadja mindazokat, akik hozzá jönnek, „prédikálja nekik Isten királyságát és megtanítja őket az Úr Jézus Krisztusra vonatkozó dolgokra a legnagyobb szólásszabadsággal, akadálytalanul” (28:15, 31).

MIÉRT HASZNOS?

32. Pünkösdkor és azelőtt hogyan tanúskodott Péter a Héber Iratok hitelessége mellett?

³² A Cselekedetek könyve – az evangéliumi beszámolókhoz hasonlóan – bizonyítékot ad a Héber  Iratok hitelessége és ihletett volta mellett. Röviddel Pünkösd előtt Péter két olyan jövendölés teljesülését idézte, melyet „a szent szellem Dávid szája által jövendölt Júdásról” (Csel 1:16, 20; Zsolt 69:25 [69:26, Károli]; 109:8). Péter a meglepődött pünkösdi tömegnek is azt mondotta, hogy egy jövendölés teljesülésének szemtanúja most: „Ez az, amit Jóel próféta megmondott.” (Csel 2:16–21; Jóel 2:28–32; hasonlítsd össze még a Cselekedetek 2:25–28, 34, 35 verseit a Zsoltárok 16:8–11 és a Zsoltárok 110:1 verseivel.)

33. Hogyan bizonyítja a Héber Iratok ihletettségét Péter, Jakab, Fülöp és Pál?

³³ A templomon kívül egy másik tömeg meggyőzése céljából Péter újra a Héber Iratokra hivatkozott, s először Mózest idézte, azután így folytatta: „És az összes próféták, Sámueltől kezdve egészen mostanáig, ahányan csak beszéltek, világosan bejelentették ezeket a napokat.” Később a Szanhedrin előtt Péter idézte a Zsoltárok 118:22. versét annak bizonyítására, hogy Krisztus az a kő, melyet ők elvetettek s ő lett a „szeglet fejévé” (Csel 3:22–24; 4:11). Fülöp az etiópiai eunuchnak azt fejtegette, hogyan teljesült az Ésaiás 53:7, 8. verse, s az eunuch, miután ezt a kérdést megértette, alázatosan kérte alámerítését (Csel 8:28–35). Amikor Kornéliusznak beszélt Jézusról, Péter így bizonyított: „Róla tanúskodnak az összes próféták” (10:43). A körülmetélkedés kérdésének megvitatásakor Jakab a döntése támogatásául ezt mondta: „Ezzel megegyeznek a próféták szavai, éppen úgy, amint meg van írva” (15:15–18). Pál apostol is ugyanerre a tekintélyre támaszkodott (26:22; 28:23, 25–27). Az, hogy a tanítványok és hallgatóik készségesen elfogadták bizonyítékul a Héber Iratokat Isten Szavaként, rányomja az ihletett jóváhagyás pecsétjét ezekre az írásokra.

34. Mit tár fel a Cselekedetek könyve a keresztény gyülekezetről, s ez különbözik-e a maitól?

³⁴ A Cselekedetek könyve rendkívül hasznos azért is, mert ismerteti, hogyan alakult meg a keresztény gyülekezet, s hogyan növekedett a szent szellem ereje által. E drámai beszámolóban végig megfigyelhetjük, hogyan kísérte Isten áldása a terjeszkedést. Megfigyelhetjük az első keresztények bátorságát, az üldözésekben meg nem alkuvó magatartásukat és szolgálatkészségüket, amit Pálnak arra a hívásra való készséges válasza is szemléltet, hogy menjen külföldi szolgálatba Macedóniába (4:13, 31; 15:3; 5:28, 29; 8:4; 13:2–4; 16:9, 10). A mai keresztény gyülekezet sem más, mert ezt is a szeretet, az egység és a közös érdek fűzi össze, midőn a szent szellem irányítása alatt beszéli „Isten nagyszerű dolgait” (2:11, 17, 45; 4:34, 35; 11:27–30; 12:25).

35. Hogyan mutatja be a Cselekedetek könyve, hogy milyen tanúskodást kell végezni, és a szolgálattal kapcsolatban mit hangsúlyoz?

³⁵ A Cselekedetek könyve arra is rámutat, hogyan kell a keresztényeknek az Isten Királyságáról szóló hirdető tevékenységet végezni. Maga Pál apostol a példa erre, aki ezt mondta: „Nem tartózkodtam attól, hogy elmondjam nektek mindazt, ami a hasznotokra volt, sem attól, hogy tanítsalak titeket nyilvánosan és házról házra.” Majd így folytatta: „Alapos tanúskodást végeztem.” Az „alapos tanúskodásnak” ez a témája az egész könyvön keresztül leköti figyelmünket, és különösen a záróidézetekben kerül nyomatékosan előtérbe, ahol az író kihangsúlyozza, hogy Pál még a bilincsek között is teljes odaadással prédikált és tanított: „Megmagyarázta nekik az ügyet és alapos tanúskodást végzett az Isten királyságáról, igyekezett őket a Jézusra vonatkozó dolgokról meggyőzni, mind a Mózes törvényéből, mind a Prófétákból reggeltől estig.” Bárcsak mi is ilyen őszinte szívűek lennénk a Királyság-tevékenységünkben (20:20, 21; 28:23; 2:40; 5:42; 26:22).

36. Pál milyen gyakorlati tanácsa vonatkozik ma különösképpen a felvigyázókra?

³⁶ Pálnak az efézusi felvigyázókhoz intézett beszéde sok gyakorlati tanácsot tartalmaz a mai felvigyázók számára. Mivel őket is a szent szellem jelöli ki, rendkívül fontos, hogy „ügyeljenek magukra és az egész nyájra” és gyengéden, az életükre törő farkasoktól védelmezve legeltessék őket. Ez nem kis felelősség! Szükségük van arra, hogy éberek maradjanak és Isten ki nem érdemelt kedvességének szavával erősítsék magukat. S miközben a gyengék támogatásán fáradoznak, „emlékezniük kell az Úr Jézus szavaira, amikor ezt mondta: ’Nagyobb boldogság adni, mint kapni’” (20:17–35).

37. Milyen tapintatos érveléssel éri el célját Pál a Mars-dombon?

³⁷ Pál más beszédei is sziporkáznak a bibliai alapelvek világos feltárásától. Példa erre a sztoikusokhoz és epikureusokhoz intézett beszédének klasszikus érvelése a Mars-dombon. Először az oltárfeliratot idézte: „Egy ismeretlen Istennek.” Azután ezt érvként használta fel annak magyarázatára, hogy az egek és a föld Ura, az egyedüli Isten, aki egy vérből teremtette az emberek minden nemzetét, „nincs távol egyikünktől sem”. Utána költőjük szavait idézte: „Mert mi is az ő nemzetsége vagyunk.” Ezzel kimutatta, mennyire nevetséges feltételezni, hogy az emberek az élettelen arany-, ezüst- vagy kőbálványoktól származtak. Ezzel Pál tapintatosan igazolta az igaz Isten legfőbb voltát. Csupán befejező szavaiban vetette fel a feltámadás kérdését, de még ekkor sem említette Krisztust név szerint. Ily módon bizonyította az egyedüli igaz Isten felsőbb hatalmát, és egyesek hívőkké váltak (17:22–34).

38. Milyen áldások származnak a Cselekedetek könyvében javasolt tanulmányozásból?

³⁸ A Cselekedetek könyve a „teljes Írás” állandó és szorgalmas tanulmányozására buzdít. Amikor Pál először prédikált Béreában, az ottani zsidókat, mivel azok „a legnagyobb készséggel fogadták a szót, naponként gondosan vizsgálva az Írásokat, hogy vajon  ezek a dolgok valóban úgy vannak-e”, megdicsérte mint ’nemes gondolkodásúakat’ (17:11). Az akkori időkhöz hasonlóan az Írások ilyen készséges kutatása, Jehova szellemével betelt gyülekezetével karöltve, ma is erős hitet és szilárd meggyőződést eredményez számunkra. Ilyen tanulmányozás révén bárki tisztán megértheti az isteni alapelveket. Egy ilyen szép alapelvet ír le a Cselekedetek 15:29. verse. Az apostolokból és a jeruzsálemi idősebb testvérekből álló vezető testület ismertette, hogy a körülmetélkedés nem szükséges a szellemi Izrael számára, a bálványimádás, a vér fogyasztása és a paráználkodás pedig a leghatározottabban tilos.

39. a) Hogyan lettek megerősítve a tanítványok az üldözések elviselésére? b) Milyen bátran tanúskodtak? Mennyire volt ez hatásos?

³⁹ Az első tanítványok valóban tanulmányozták az ihletett Írásokat. Tudták idézni és alkalmazni, amikor kellett. A pontos ismeret birtokában és Isten szelleme által elég erősek voltak az ádáz üldözések elviselésére. Péter és János szép példát állított minden hűséges keresztény elé, amikor bátran ezt mondják az üldöző uralkodóknak: „Vajon igazságos dolog-e Isten előtt inkább rátok hallgatni, mint Istenre? Ítéljétek meg ti magatok! De ami minket illet, mi nem tehetjük meg, hogy ne beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk.” És amikor újra a Szanhedrin elé idézték őket, amely „határozottan megparancsolta” nekik, hogy ne tanítsanak többé Jézus nevében, félreérthetetlenül így válaszoltak: „Mint uralkodónak inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semhogy embereknek.” Ez a félelem nélküli tanúskodás nagyszerű bizonyságtevést eredményezett az uralkodók előtt, és a híres jogtudóst, Gamálielt a vallásszabadság érdekében történő közismert nyilatkozatára késztette, melynek alapján az apostolokat szabadon bocsátották (4:19, 20; 5:28, 29, 34, 35, 38, 39).

40. Milyen ösztönzést ad a Cselekedetek könyve a Királyság melletti alapos tanúskodásra?

⁴⁰ Jehovának a Királyságával kapcsolatos nagyszerű szándéka, amely az egész Biblián mint valami aranyfonal húzódik végig, a Cselekedetek könyvében is igen szépen kihangsúlyozódik. Már rögtön az elején Jézust mutatja be égbe menetele előtt negyven nappal, aki az „Isten királyságáról szóló dolgokat beszélte”. A tanítványok kérdésére, hogy a Királyságot mikor állítja helyre, válaszul Jézus azt mondta nekik, hogy előbb a föld legtávolabbi részéig tanúskodniuk kell (1:3, 6, 8). Jeruzsálemből kiindulva, tántoríthatatlan bátorsággal hirdették a Királyságot. Az üldözések következtében Istvánt halálra kövezték és sokan szétszóródtak új területekre (7:59, 60). Ez a könyv azt is megörökíti, hogy Fülöp sikeresen hirdette „Isten királysága jó hírét” Szamáriában, továbbá hogy Pál és társai a Királyságot hirdették Korinthusban, Efézusban, Rómában és Ázsiában. Az első keresztények mind ragyogó példái a Jehovában és fenntartó szellemében való rendíthetetlen bizakodásnak (8:5, 12; 14:5–7, 21, 22; 18:1, 4; 19:1, 8; 20:25; 28:30, 31). Tántoríthatatlan hűségük és bátorságuk, valamint az, hogy Jehova milyen gazdagon megáldotta erőfeszítéseiket, bennünket is csodálatos módon ösztönöz arra, hogy hűségesek maradjunk „az Isten királyságáról szóló alapos tanúskodásban” (28:23).

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]