A Biblia 46. könyve – 1Korinthus

Író: Pál

Írás helye: Efézus

Írás befejezése: i. sz. kb. 55

1. Milyen város volt Korinthus Pál napjaiban?

KORINTHUS „volt az a híres és buja város, ahol Kelet és Nyugat minden bűne összetalálkozott”. * A város a Peloponnészosz félsziget és a szárazföldi Görögország közötti keskeny földszoroson terült el. Kedvező fekvésénél fogva ellenőrzése alatt tarthatta a kontinensre vezető országutat. Pál apostol napjaiban a városnak körülbelül 400 000 lakosa volt; ezt csak Róma, Alexandria és a szíriai Antiochia múlta felül. Korinthustól keletre az Égei-tenger, nyugatra a Korinthusi-öböl és a Jón-tenger húzódott. Korinthus, Akhája tartomány fővárosa tehát – két tengeri kikötőjével: Kenkhréával és Lechaeusszal – kereskedelmileg fontos stratégiai pontot foglalt el. Korinthus volt a görög műveltség központja. „Híres gazdagsága szinte már közmondásossá vált, de ugyancsak közmondásos volt a korinthusiak kicsapongó és feslett élete is.” * Pogány vallási szokásaik között szerepelt Aphroditének (a római Venus hasonmásának) imádata. A korinthusi imádat egyik megnyilvánulása az érzékiség volt.

2. Hogyan keletkezett a korinthusi gyülekezet, s ebből következőleg milyen kötelék fűzte a korinthusiakat Pálhoz?

² A római világnak ebbe a virágzó, de erkölcsileg züllött metropoliszába utazott Pál apostol i. sz. 50 táján. Itt-tartózkodásának 18 hónapja alatt egy keresztény gyülekezetet alapított (Csel 18:1–11). Mennyire szerette Pál ezeket a hívőket, akikhez elsőnek vitte el a Krisztusról szóló jó hírt! Levelében emlékeztette őket a közöttük kialakult szellemi kötelékre. „Lehet nektek tízezer tanítótok is Krisztusban, de atyátok biztos hogy nem sok van, mert Krisztus Jézusban én lettem atyátokká a jó hír által” (1Kor 4:15).

3. Mi indította Pált a Korinthusbeliekhez írt első levél megírására?

³ Pált a korinthusiak szellemi jóléte iránt érzett mély aggódása arra indította, hogy harmadik misszionárius körútja idején megírja első levelét a korinthusi keresztényeknek. Néhány év már eltelt azóta, hogy Korinthusban lakott. Időszámításunk szerint körülbelül 55 lehetett, és Pál éppen Efézusban volt. Nyilvánvalóan levelet kapott Korinthusból, ebből a viszonylag új gyülekezetből és erre kellett válaszolnia. Ezenkívül nyugtalanító hírek jutottak Pál fülébe (7:1; 1:11; 5:1; 11:18). Ezek annyira bántották őt, hogy csak levele 7. fejezetének első versében utal a korinthusiak tudakozódó kérdéseire. Különösen a kapott beszámolók miatt érezte Pál sürgősnek, hogy írjon korinthusi keresztény társainak.

4. Mi bizonyítja azt, hogy Pál ezt a levelet Efézusból írta?

⁴ De honnan tudjuk, hogy Pál Efézusban írta a Korinthusbeliekhez írt első levelét? Mindenekelőtt onnan, hogy a levél befejező részében az apostol az üdvözlésekbe belefoglalta Akvila és Prisca (Priscilla) üdvözletét is (16:19). A Cselekedetek 18:18., 19. verse azt mutatja, hogy Akvila és Priscilla Korinthusból Efézusba költözött át. Mivel Akvila és Priscilla Efézusban lakott és Pál őket is belefoglalta a korinthusi első levél záró üdvözletébe, bizonyára Efézusban kellett lennie akkor, amikor a levelet írta. Az a pont, amely megszüntet minden bizonytalanságot, Pál saját kijelentése az 1Korinthus 16:8. versében: „De pünkösd ünnepéig Efézusban maradok.” Pál a Korinthusbeliekhez írt első levelét tehát Efézusban írta, mégpedig ott-tartózkodásának vége felé.

5. Mi bizonyítja a Korinthusbeliekhez írt levelek hitelességét?

⁵ A Korinthusbeliekhez írt első és második levél hitelessége nem vonható kétségbe. Ezeket a leveleket mindig is Pálnak tulajdonították, az első keresztények kanonikus levélként fogadták el s belevették bibliai gyűjteményükbe. Azt mondják, hogy egy i. sz. 95-ből származó, Kelemen első levele néven ismert és Rómából Korinthusba írt levél legalább hatszor utal Pál Korinthusbeliekhez írt első levelére, és idéz is abból. A korinthusbeliekhez írt első levélre történő nyilvánvaló utalásával az író arra sürgeti a levél fogadóit, hogy „szívleljék meg az áldott Pál apostol levelét”. * A korinthusbeliekhez írt első levélből Jusztin vértanú, Athenegoras, Irenaeus és Tertullianus is közvetlenül idéz. Több bizonyíték szól amellett, hogy Pál leveleinek korpuszát, vagyis gyűjteményét – egyebek között a Korinthusbeliekhez írt első és második levelet is – „már az I. század utolsó évtizedében elkészítették és kiadták”. *

6. Milyen problémák fordultak elő a korinthusi gyülekezetben, s mire szentelt Pál különös figyelmet?

 ⁶ Pál Korinthusbeliekhez írt első levele lehetőséget nyújt arra, hogy bepillantsunk a korinthusi gyülekezet életébe. Ezeknek a keresztényeknek megoldásra és rendezésre váró gondjaik és kérdéseik voltak. A gyülekezeten belül pártok alakultak ki, mivel néhányan egyes embereket követtek. A szexuális erkölcstelenség egy megrázó esete fordult elő. Némelyek vallásilag megosztott családokban éltek. Felvetődött a kérdés: együtt kell-e maradniuk hitetlen házastársukkal, vagy elválhatnak? És mi legyen a bálványoknak áldozott hús evésének dolgában? Fogyaszthatják-e? A korinthusiak arra is tanácsot kértek, hogyan vezessék le az összejöveteleket, beleértve az Úr Vacsorájának a megünneplését is. Milyen állást töltsenek be a nők a gyülekezetben? Ezenkívül akadtak olyanok is közöttük, akik tagadták a feltámadást. A problémáknak nem volt se szeri, se száma. Az apostol tehát különleges figyelmet szentelt annak, hogy szellemileg helyreállítsa a korinthusiakat.

7. Milyen szellemi beállítottsággal vizsgáljuk a Korinthusbeliekhez írt első levelet, és miért?

⁷ Mivel a gyülekezeten belüli állapot, valamint a gyülekezeten kívüli környezet az ősi Korinthusban – annak jómódú élete és szabados erkölcse – nem volt elszigetelt jelenség, hiszen ma is megvannak a megfelelő párhuzamai, Pál isteni ihletés alatt megírt ragyogó tanácsai ma is figyelmet érdemlőek. Pál szavai annyira jelentőségteljesek napjainkra vonatkozóan, hogy szeretett korinthusi testvéreinek és testvérnőinek írt első levelének gondos áttanulmányozása rendkívül hasznosnak fog bizonyulni számunkra is. Idézzük hát fel az akkori kor szellemét és helyét! Miközben átismételjük Pálnak az ókori Korinthusban élő hívőtársaihoz intézett mélyreható, lelkesítő szavait, gondoljunk a dolgok mélyére, amint azt a korinthusi keresztényeknek is meg kellett tenniük.

A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT ELSŐ LEVÉL TARTALMA

8. a) Hogyan leplezi le Pál a gyülekezeten belüli szektás szellem balgaságát? b) Pál szerint mi szükséges ahhoz, hogy megértsük Isten dolgait?

⁸ Pál leleplezi a szektáskodást és egységre buzdít (1:1–4:21). Pál kifejezi jókívánságait a korinthusiaknak. De mit mond a széthúzó csoportokról és a közöttük uralkodó viszályokról? „Vajon Krisztus megosztottan létezik?” (1:13). Az apostol örül annak, hogy csak keveseket merített alá közülük, mert így nem mondhatják, hogy az ő nevében lettek alámerítve. Pál a megfeszített Krisztust prédikálta. Ez a zsidók számára ok a megbotránkozásra, a nemzetek számára viszont balgaság. Isten azonban a balgákat és a világ erőtleneit választotta ki, hogy megszégyenítse a bölcseket és az erőseket. Pál nem használ a mindennapi beszédtől szokatlanul eltérő szavakat, hanem arra törekszik, hogy a testvérekhez intézett beszédében Isten szelleme és ereje tükröződjék, s ezáltal hitük ne emberi bölcsességen, hanem Isten erején nyugodjék. Mi az Isten szelleme által kinyilatkoztatott dolgokat beszéljük, mondja Pál, „mert a szellem mindent kikutat, még az Isten mélységes dolgait is”. A testi ember azonban nem képes ezeket felfogni, csak a szellemi ember (2:10).

9. Milyen érveléssel mutat rá Pál arra, hogy senki se kérkedjen emberekkel?

⁹ A korinthusiak embereket követnek, egyesek Apollóst, mások Pált. De kik ők valójában? Csak szolgák, akik révén a korinthusiak hívőkké lettek. Nem az számít, aki plántál, sem az, aki öntöz, hanem „a növekedést adó Isten”; ők csak Isten „munkatársai”. A tűzpróba fogja végül is bebizonyítani, hogy kinek a munkája marad meg. Pál ezt mondja róluk: „Ti Isten temploma vagytok”, melyben Isten szelleme lakozik. „E világ bölcsessége ugyanis bolondság Istennél.” Ezért senki se dicsekedjék emberekkel, mert minden Istené (3:6, 9, 16, 19).

10. Miért nem helyénvaló a korinthusiak kérkedése, és milyen lépéseket tesz Pál a helyzet orvoslására?

¹⁰ Pál és Apollós Isten szent titkainak alázatos sáfárai. A sáfároknak viszont hűségesnek kell lenniük. Kik a korinthusi testvérek, hogy kérkedjenek, és mijük van, amit ne kaptak volna? Vajon már meggazdagodtak, királyokként uralkodni kezdtek, és így értelmesek és erősek lettek, mialatt az apostolok, akik mind az angyalok, mind az emberek előtt színpadi látványossággá váltak, csak balgák, erőtlenek és mindenki söpredékei? Pál Timótheust küldi segítségükre, hogy emlékeztesse őket Pálnak Krisztussal kapcsolatos módszereire és arra, hogy legyenek az ő utánzói. Ha Jehova is úgy akarja, akkor Pál maga is hamarosan elmegy és meggyőződik majd nemcsak a felfuvalkodottak szavairól, hanem erejükről is.

11. Milyen erkölcstelenség fordult elő közöttük, mit kellett ebben az ügyben tenniük, és miért?

¹¹ A gyülekezet tisztán tartásáról (5:1–6:20). Az apostol egy a korinthusiak között elkövetett botrányos erkölcstelenségről hall. Egy férfi együtt él apjának a feleségével. Át kell adni őt a Sátánnak, mert egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti. A keresztényeknek nem szabad kapcsolatot tartaniuk azzal, aki testvér létére gonosznak bizonyul.

12. a) Hogyan érvelt Pál a pereskedés kérdésében? b) Miért kell menekülni a paráznaságtól?

¹² Miért kell a keresztényeknek bíróságra menni és pereskedni egymás ellen? Nem volna-e jobb inkább elszenvedni a kárt? Vajon közöttük, akik a világot és az angyalokat fogják megítélni, nem lehet találni olyat, aki ítélni tud a testvérek között? Ezenkívül arra buzdít az apostol, hogy legyenek tiszták, mert paráznák, bálványimádók és más hasonlók nem öröklik Isten Királyságát. Noha egyesek közülük ilyenek voltak, de most tisztára mosattak és megszenteltettek. Pál ezt mondja: „Meneküljetek a paráznaságtól!” „Mert áron vásároltattatok meg. Dicsőítsétek tehát Istent a ti testetekben” (6:18, 20).

13. a) Miért tanácsolja Pál egyeseknek, hogy házasodjanak meg? De mit tegyen az, aki már megházasodott? b) Hogyan „tesz jobban” egy egyedülálló?

 ¹³ Tanács a házasságról és a házasságon kívül maradásról (7:1–40). Pál válaszol a házassággal kapcsolatos kérdésekre. Mivel sok paráznaság fordul elő a világban, ezért Pál szerint tanácsos, ha a férfi és a nő megházasodik, a házasságban élők pedig nem fosztják meg egymást a házastársi jogoktól. Helyes, ha a házasságon kívül élők és az özvegyek egyedülállók maradnak, mint Pál, de ha nincs önuralmuk, inkább házasodjanak meg. Ha viszont egyszer valaki megházasodik, éljen együtt házastársával. Még ha valakinek a házastársa hitetlen is, a hívő ne hagyja el, mert ily módon a hívő talán megmentheti hitetlen házastársát. Ami a körülmetélkedést és a rabszolgaságot illeti, mindenki maradjon abban az állapotban, amelyben elhívatott. Ami a házas személyt illeti, ő megosztott, mert a férj a felesége elismerését akarja elnyerni, az egyedül élő viszont csak az Úr dolgaival törődik. Akik megházasodnak, nem vétkeznek, de akik nem házasodnak meg, jobban teszik (7:38).

14. Mit mond Pál az ’istenekről’ és az ’urakról’? Mikor bölcs dolog, ha valaki nem fogyaszt a bálványoknak áldozott ételekből?

¹⁴ Mindent tegyünk meg a Jóhír érdekében (8:1–9:27). Mit mondjuk a bálványoknak áldozott ételekről? A bálvány semmi! Sok „isten” és sok „úr” van a világon, de a keresztények számára csak „egy Isten” létezik, „az Atya”, és „egy Úr, Jézus Krisztus” (8:5, 6). Egyesek azonban esetleg megbotránkozhatnak azon, ha észreveszik, hogy valaki bálványoknak áldozott húst eszik. Pál tanácsa az, hogy ilyen körülmények között az ember tartózkodjon a hústól, és ne adjon okot testvéreinek a megbotránkozásra.

15. Hogyan viselkedik Pál a prédikálószolgálatban?

¹⁵ Pál sok mindent megtagad magától a prédikálószolgálatért. Mint apostolnak joga volna „a jó hírből megélni”, de ő nem teszi ezt. A szükség kényszeríti, hogy prédikáljon, amint azt mondja is: „Jaj nekem, ha nem hirdetem a jó hírt!” Így mindenki rabszolgájává lesz, ’minden lesz mindenki számára’, hogy mindenképpen megmentsen egyeseket, s mindezt a „jó hírért” teszi. A verseny sikeres végigfutásáért és a romolhatatlan korona elnyeréséért megfeszíti testét, hogy ’míg másoknak prédikál, ő maga valamiképpen méltatlannak ne bizonyuljon’ (9:14, 16, 19, 22, 23, 27).

16. a) Mitől óvja Pál a keresztényeket az „ősatyákkal” kapcsolatban? b) Ami a bálványimádást illeti, hogyan tehetnek a keresztények mindent Isten dicsőségére?

¹⁶ Óvás az ártalmas dolgoktól (10:1–33). Mit mond Pál az ’ősatyákról’? Ők a felhő alatt voltak és bemerítkeztek Mózesbe. Legtöbbjük azonban nem nyerte el Isten helyeslését és elhullott a pusztában. Miért? Mert ártalmas dolgokat kívánt. A keresztényeknek is óvakodniuk kell ettől, s kerülniük kell a bálványimádást és a paráznaságot, a zúgolódást és Jehova próbára tevését. Aki úgy gondolja, hogy erősen áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Kísértésre mindig számíthatunk, de Isten nem hagyja szolgáit fölöttébb kísérteni annál, mint amit elviselhetnek; továbbá gondoskodik a kivezető útról, hogy a kísértést elviselhessék. „Ezért – írja Pál – meneküljetek a bálványimádástól” (10:1, 14). Nem lehetünk részesei Jehova asztalának is és a démonok asztalának is. Ha meghívnak valakinek az otthonába étkezésre, ne tudakozódjunk a hús eredete felől. De ha valaki felvilágosít, hogy az bálványoknak áldozott hús, akkor inkább ne együnk az illető lelkiismerete miatt. „Mindent Isten dicsőségére tegyetek” – írja Pál (10:31).

17. a) Milyen alapelvet ismertet Pál az egy főnek való alárendeltséggel kapcsolatban? b) Hogyan kapcsolja egybe a széthúzás kérdését a gyülekezetben az Úr vacsorájának tárgyalásával?

¹⁷ A vezető szerep; az Úr Vacsorája (11:2–34). „Legyetek az én utánzóim, miképpen én is Krisztusé vagyok” – mondja Pál, majd ismerteti a főség isteni alapelvét. Az asszony feje a férfi, a férfi feje Krisztus, Krisztus feje viszont Isten. A nőnek ezért „hatalmi jelt” kell viselnie a fején, amikor imádkozik vagy prófétál a gyülekezetben. Pál, sajnos, nem tudja megdicsérni a korinthusiakat, mert széthúzás van közöttük, amikor összejönnek. Ilyen állapotban hogyan fogyaszthatnák illően az Úr Vacsoráját? Majd megismétli, mi történt akkor, amikor Jézus bevezette halálának Emlékünnepét. Mindenkinek alaposan meg kell vizsgálnia magát, mielőtt fogyaszt a jelképekből, nehogy ítéletet vonjon magára amiatt, mert elmulasztotta megkülönböztetni a „testet” (11:1, 10, 29).

18. a) Bár különfélék az adományok és a szolgálatok, miért nem szabad meghasonlásnak lenni a testben? b) Miért kimagasló a szeretet?

¹⁸ Szellemi adományok: szeretet és annak követése (12:1–14:40). A szellem adományai különfélék, de a szellem ugyanaz; a szolgálat és a ténykedések is különfélék, de ugyanaz az Úr és ugyanaz az Isten. Miként az emberi testben, ugyanúgy az egységessé tett krisztusi egy testben is sok tag van, de mindegyik tag rá van utalva a másikra. Isten helyezte el a tagokat a testben a maga tetszése szerint, de mindegyiknek úgy kell a munkáját elvégeznie, hogy „ne legyen meghasonlás a testben” (12:25). A szellemi ajándékokat javukra fordítók semmit nem érnek szeretet nélkül. A szeretet hosszútűrő és kedves, nem féltékeny, nem fuvalkodik fel. Csak az igazságnak örül. „A szeretet soha nem vall kudarcot” (13:8). A szellemi adományok, mint például a jövendölés és a nyelveken szólás, megszűnnek, de a hit, a remény és a szeretet megmarad. Ezek közül is a szeretet a legnagyobb.

19. Milyen tanácsot ad Pál a gyülekezet építésére és a dolgok helyes elrendezésére?

¹⁹ „Kövesd a szeretetet” – figyelmeztet Pál. A szellemi adományokat szeretetben kell felhasználni,  hogy a gyülekezet épülését szolgálják. Ezért a prófétálást előnyben kell részesíteni a nyelveken szólással szemben. Pál is inkább akart öt szót értelemmel szólni másoknak, mint tízezret ismeretlen nyelven. A nyelvek jelül szolgálnak a hitetlenek számára, a prófétálás viszont a hívők számára való. A keresztényeknek ezen dolgok megértését illetően már nem szabad ’kisgyermekeknek’ lenniük. Ami a nőket illeti, maradjanak alárendeltségben a gyülekezetben. „Minden dolog illően és elrendezés szerint történjék” (14:1, 20, 40).

20. a) Milyen bizonyítékot hoz fel Pál Krisztus feltámadása mellett? b) Mi a feltámadás sorrendje, s milyen ellenségeket kell megsemmisíteni?

²⁰ A feltámadásba vetett reménység bizonyossága (15:1–16:24). A feltámadott Krisztus megjelent Kéfásnak, a tizenkettőnek, ezenkívül egy alkalommal több mint 500 testvérnek, Jakabnak, minden apostolnak, legutoljára pedig Pálnak. „Ha azonban Krisztus nem támadt fel – írja Pál –, akkor bizonyosan hiábavaló a mi prédikálásunk és hiábavaló a mi hitünk is” (15:14). A feltámadás a megfelelő sorrendben megy végbe: Krisztus az első zsenge, utána, a jelenlétekor azok következnek, akik a Krisztuséi. Végül átadja a Királyságát Atyjának, miután már minden ellenség a lába alá vettetett zsámolyul. Az utolsó ellenséget, a halált is megsemmisíti. Mi haszna lenne Pálnak abból, hogy állandóan a halállal néz szembe, ha nem lenne feltámadás?

21. a) Hogyan támadnak fel azok, akik Isten Királyságát fogják örökölni? b) Milyen szent titkot tár fel Pál, s mit mond a halál feletti diadalról?

²¹ De hogyan támadnak fel a halottak? Mint ahogyan az elvetett magnak is előbb meg kell rothadnia, hogy a növény teste kifejlődhessen, úgy lesz a halottak feltámasztása is. „Elvetik a fizikai testet, feltámad egy szellemi test . . . , hús és vér nem örökölheti Isten királyságát” (15:44, 50). Pál egy szent titkot mond: nem mindenki alszik el a halálban, hanem az utolsó trombitaszó idején elváltoznak egy szempillantás alatt. Ekkor a halandó halhatatlanságba öltözik, a halál pedig örökre elnyeletik. „Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?” Pál szívből felkiált: „Köszönet azonban Istennek, mivel megadja nekünk a győzelmet a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (15:55, 57).

22. Végül milyen tanácsot és buzdítást ad Pál?

²² Pál befejezésül tanácsot ad arra vonatkozóan, hogyan gyűjtsék össze a szükségben levő jeruzsálemi testvérek számára küldendő adományokat. Beszél legközelebbi látogatásáról Macedónián keresztül és utal arra, hogy Timótheus és Apollós is eljön majd vele. „Maradjatok éberek – buzdít Pál –, álljatok szilárdan a hitben, viselkedjetek férfiasan, legyetek erősek! Minden dolgotokat szeretettel végezzétek” (16:13, 14). Pál az ázsiai gyülekezetek üdvözletét küldi, végül pedig saját kezűleg ír üdvözlő szavakat, melyben szeretetéről biztosítja őket.

MIÉRT HASZNOS?

23. a) Hogyan szemlélteti Pál a helytelen kívánság és az elbizakodottság végzetes következményeit? b) Milyen tekintélyre hivatkozik, amikor tanácsot ad az Úr Vacsorája és a helyes táplálék kérdésében?

²³ Pál apostolnak ez a levele igen hasznos, mert növeli ismereteinket a Héber Iratokról, amelyből sokat idéz. A tizedik fejezetben Pál rámutat, hogy az izraeliták Mózes vezetése alatt ittak a szellemi kősziklából, amely a Krisztust jelentette (1Kor 10:4; 4Móz 20:11). A továbbiakban azokra a katasztrofális következményekre utal, amelyek az ártalmas dolgok kívánságából eredtek; példaként a Mózes vezetése alatt álló izraelitákat említi, majd hozzáfűzi: „Márpedig ezek a dolgok példaképpen történtek meg velük, megírták azokat a mi figyelmeztetésünkre, akikhez a dolgok rendszerének vége elérkezett.” Soha ne legyünk elbizakodottak, azt gondolván, hogy nem eshetünk el (1Kor 10:11, 12; 4Móz 14:2; 21:5; 25:9). Majd újabb szemléltetést tár fel, ezúttal Izrael közösségi áldozataival kapcsolatban, hogy bemutassa: az Úr Vacsorájából fogyasztóknak hogyan kell méltó módon fogyasztani Jehova asztaláról. Azután a Zsoltárok 24:1. versét idézi annak az érvelésnek a támogatására, hogy meg lehet enni a mészárszékben vett húst, mondván: „Jehováé a föld és ami betölti azt” (1Kor 10:18, 21, 26; 2Móz 32:6; 3Móz 7:11–15).

24. Érvelésének támogatásául milyen további írásszövegekre utal a Héber Iratokból?

²⁴ Pál megint csak a Héber Iratokból idéz, amikor azt bizonyítja, milyen nagyszerűek „azok a dolgok, amelyeket Isten készített az őt szeretőknek” és mennyire hiábavalók „a világ bölcseinek okoskodásai” (1Kor 2:9; 3:20; És 64:4; Zsolt 94:11). Az 5. fejezetben a gonoszt cselekvő kiközösítésére adott utasításának alátámasztására tekintélyként Jehova következő törvényét idézi: „Tisztítsátok ki magatok közül a gonoszt!” (5Móz 17:7). Pál, amikor azt tárgyalja, hogy jogosan élhetne a prédikálószolgálatból, ugyancsak Mózes törvényére hivatkozik: kimondja, hogy a dolgozó állatnak nem szabad a száját bekötni, hogy ne ehessen; továbbá idézi azt a részt, miszerint a templomszolgálatot teljesítő lévitáknak meg kellett kapni részüket az oltárról (1Kor 9:8–14; 5Móz 25:4; 18:1).

25. Melyek azok a kiemelkedő pontok, amelyek hasznos oktatásnak számítanak a Korinthusbeliekhez írt első levél tartalmából?

²⁵ Mily sok hasznot meríthetünk Pál apostolnak a keresztény Korinthusbeliekhez írt első levele ihletett tanításából! Elmélkedjünk a széthúzást és az emberek követését tiltó tanácsán! (1–4. fejezet). Emlékezzünk vissza az erkölcstelenség esetére, és arra, hogy Pál mennyire kihangsúlyozta a gyülekezeten belüli tisztaság és erény szükségességét (5. és 6. fejezet)! Vizsgáljuk meg ihletett tanácsát a szűzies életről, a házasságról és az elkülönülésről (7. fejezet)! Gondoljunk az apostolnak a bálványoknak áldozott  ételekre vonatkozó fejtegetésére, valamint arra, mennyire szükséges óvakodni a bálványimádástól és elkerülni mások megbotránkoztatását! Pál erőteljesen a bálványimádás súlyosságára irányítja figyelmünket (8–10. fejezet). Ezenkívül olvashatjuk intését a helyes alárendeltségről, fejtegetését a szellemi adományokról, és igen-igen gyakorlatias eszmefuttatását a kitartás és a kifogyhatatlan szeretet tulajdonságának kiválóságáról. Ezeket mind elvonultatja előttünk. Mennyire találóan hangsúlyozza az apostol a jó rend szükségességét a keresztény összejöveteleken (11–14. fejezet)! S mily csodálatos védőbeszédet írt ihletés alatt a feltámadásról (15. fejezet)! Mindezt a többi dologgal együtt szinte látjuk lelki szemeinkkel, és ez az, ami annyira értékessé teszi ezt a levelet a mai keresztények számára.

26. a) Milyen, régen megjövendölt munkát hajt végre a feltámasztott Krisztus, amikor Királyként uralkodik? b) A feltámadás reménysége alapján milyen erőteljes buzdítást ad Pál?

²⁶ Ez a levél jelentősen növeli az Isten Királyságáról szóló nagyszerű bibliai témáról való ismeretünket. Komolyan figyelmeztet arra, hogy az igazságtalanok nem jutnak be a Királyságba, és felsorolja azokat a bűnöket, amelyek méltatlanná tesznek valakit az örök életre (1Kor 6:9, 10). Legfontosabb azonban az, hogy megmagyarázza a feltámadás és az Isten Királysága közötti kapcsolatot. Rámutat, hogy Krisztus a feltámadás első zsengéje, s neki „addig kell királyként uralkodnia, míg Isten minden ellenségét lába alá veti”. És amikor majd minden ellenségét eltörli, beleértve a halált is, akkor „átadja a Királyságot Istenének és Atyjának, hogy Isten legyen minden mindenki számára”. Végül az Édenben tett, Királyságra vonatkozó ígéret teljesedéseként Krisztus, feltámasztott szellemi testvéreivel együtt, végrehajtja a Kígyó fejének teljes szétzúzását. Mily nagyszerű a feltámadás kilátása azok számára, akik Jézus Krisztussal együtt romolhatatlanságot nyernek az égi Királyságban! A feltámadás reménysége alapján Pál a következőképpen figyelmeztet: „Szeretett testvéreim, legyetek állhatatosak, megingathatatlanok, legyen mindig sok tennivalótok az Úr munkájában, tudva, hogy az Úrral kapcsolatos munkátok nem hiábavaló” (1Kor 15:20–28, 58; 1Móz 3:15; Róma 16:20).

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]