Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A Biblia 50. könyve – Filippi

A Biblia 50. könyve – Filippi

A Biblia 50. könyve – Filippi

Író: Pál

Írás helye: Róma

Írás befejezése: i. sz. kb. 60–61

1. a) Hogyan hallottak a filippibeliek a Jóhírről? b) Mi az érdekessége Filippi városának?

AMIKOR Pál apostol látomásban meghívást kapott, hogy vigye el a Jóhírt Macedóniába, társaival: Lukáccsal, Silással és az ifjú Timótheussal együtt, azonnal engedelmeskedett a parancsnak. A kis-ázsiai Tróásból hajón Neapolisba utaztak, s onnan egy hegyi ösvényen rögtön elindultak Filippibe, amely mintegy 15 kilométernyire feküdt az ország belsejében. A város Lukács leírása szerint „a macedóniai kerület legjelentősebb városa” volt (Csel 16:12). Nevét II. Fülöp macedón királyról (Nagy Sándor apjáról) kapta, aki i. e. 356-ban foglalta el a várost. Később a rómaiak vették birtokukba. Azon döntő csatáknak volt a színhelye i. e. 42-ben, amelyek végül is megerősítették Octavianus, a későbbi Augustus császár helyzetét. A győzelem emlékére a császár Róma gyarmatává tette Filippit.

2. Milyen előrehaladást ért el Pál filippibeli prédikálásával, és milyen események kísérték az ottani gyülekezet megalakulását?

2 Ha Pál egy új városba ment, szokása szerint előbb a zsidóknak prédikált. Amikor i. sz. 50 táján először érkezett Filippibe, csak néhány zsidót talált ott, akiknek nyilvánvalóan még zsinagógájuk sem volt, hiszen imádkozás végett a városon kívüli folyóparton találkoztak. Pál prédikálásának hamarosan beérett a gyümölcse. Az első megtértek között volt Lídia, egy üzletasszony, zsidó prozelita, aki készségesen elfogadta a Krisztusról szóló igazságot, s ragaszkodott ahhoz, hogy az utazók az ő házában lakjanak. „Szinte rábeszélt, hogy jöjjünk” – írja Lukács. De hamarosan az ellenállás is megmutatkozott. Pált és Silást megvesszőzték, majd bebörtönözték. Mialatt a börtönben voltak, földrengés támadt; akkor a börtönőr a családjával együtt meghallgatta Pált és Silást, és hívővé lett. Másnap Pál és Silás kiszabadult a börtönből. Meglátogatták a testvéreket és távozásuk előtt buzdították őket Lídia házában. Pál elevenen élő emlékeket vitt magával a filippibeli új gyülekezet születését kísérő üldözésekről (Csel 16:9–40).

3. Milyen későbbi kapcsolatai voltak Pálnak a filippibeli gyülekezettel?

3 Néhány évvel később, harmadik misszionárius körútján Pálnak sikerült újra meglátogatnia a filippibeli gyülekezetet. Később, körülbelül tíz évvel a gyülekezet megalapítása után, Pált arra indította a filippibeliek szeretetének megható jele, hogy ihletett levelet írjon számukra, amely fennmaradt a Szent Iratokban e szeretett gyülekezet neve alatt.

4. Milyen bizonyíték van a levél íróját és hitelességét illetően?

4 Azt általában elfogadják a bibliamagyarázók, hogy ezt a levelet Pál írta, ami kitűnik a legelső versből, és ennek megfelelő alapja is van. Polykarp (i. sz. 69? – 155?) a filippibeliekhez írott saját levelében utal arra a tényre, hogy Pál írt már nekik. Az első bibliamagyarázók közül egyesek, például Ignatius, Irenaeus, Tertullianus és Alexandriai Kelemen szintén úgy hivatkoznak erre a levélre, mint amit Pál írt. Ugyancsak idézi a II. századból származó Muratori-töredék több más korai kánonnal együtt, és szerepel az i. sz. körülbelül 200-ból való 2. számú (P46) Chester Beatty-papiruszban is, ahol Pál nyolc másik levelével együtt található.

5. Mi mutat Rómára mint az írás helyére?

5 Az írás helye és időpontja meglehetős pontossággal megállapítható. A levél írásakor Pál fogoly volt a római császár testőrségének őrizetében, és személye körül elég jelentős keresztény tevékenység bontakozott ki. Levelét a császár házából származó hűségesek üdvözletével fejezte be. Ezek a tények együttesen mind Rómára utalnak mint arra a helyre, ahonnan a levelet küldték (Fil 1:7, 13, 14; 4:22; Csel 28:30, 31).

6. Milyen bizonyítékunk van az írás idejére vonatkozóan?

6 De mikor írta Pál ezt a levelet? Úgy tűnik, elég régen Rómában lehetett már, hiszen bebörtönzésének híre és oka elterjedt a császári testőrség és mások között is. Ugyancsak idő kellett ahhoz, hogy Epafroditus megérkezzen Filippiből (mintegy 1000 km) a Pálnak szánt ajándékkal, valamint hogy Epafroditus Rómában bekövetkezett megbetegedésének híre visszajusson Filippibe és a filippibeliek részvétének megnyilvánulása elérkezzék Filippiből Rómába (Fil 2:25–30; 4:18). Minthogy Pál első római bebörtönzése körülbelül i. sz. 59–61-ben volt, nagyon valószínű, hogy ezt a levelet 60-ban vagy 61-ben írta, egy vagy két évvel azután, hogy Rómába érkezett.

7. a) Milyen kötelék alakult ki Pál és a filippibeliek között, és mi késztette Pált írásra? b) Milyen a levél hangneme?

7 Azok a szülési fájásokhoz hasonló fájdalmak, amelyeket Pál átélt, amikor Filippiben az igazság szavával életre hozta ezeket a gyermekeket; a filippibeliek szeretete és bőkezűsége, a szükséges ajándékokkal együtt, melyek elkísérték Pált utazásainak és nehézségeinek nagy részén; az a tény, hogy Jehova oly nyilvánvalóan megáldotta Pál első misszionáriusi fáradozásait Macedóniában – mindez együtt a kölcsönös szeretet erős kötelékét alakította ki Pál és a filippibeli testvérek között. Jószívű adományuk, amely Epafroditus utáni aggódó érdeklődésükkel, valamint Rómában a Jóhír terjedése iránti érdeklődésükkel párosult, arra ösztönözte Pált, hogy szívélyes és meleg hangú építő levelet írjon buzdításukra.

A FILIPPIBELIEKHEZ ÍRT LEVÉL TARTALMA

8. a) Hogyan fejezi ki Pál szeretetét és bizalmát a filippibeli testvérek iránt? b) Mit mond Pál a börtönbilincseiről és milyen tanácsot ad?

8 A Jóhír védelmezése és támogatása (1:1–30). Pál Timótheussal együtt üdvözletét küldi. Hálát ad Istennek a filippibeliek hozzájárulásaiért, amellyel a Jóhírt támogatták az „első naptól kezdve mostanáig”. Bízik abban, hogy jó munkájukat be is fejezik, hiszen vele együtt osztoztak a ki nem érdemelt kedvességben, így „a jó hír védelmében és törvényes megerősítésében” is. Gyengéd szeretettel vágyódik mindannyiuk után, és ezt mondja: „Szüntelenül azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek egyre jobban bővelkedjék . . . , hogy meggyőződhessetek a fontosabb dolgokról” (1:5, 7, 9, 10). Pál azt akarja tudatni velük, hogy ’ügyei a jó hír előmozdítására szolgáltak’, mivel bilincsei sokak tudomására jutottak és a testvérek felbuzdulva, félelem nélkül beszélik Isten szavát. Jóllehet Pálnak már most nyereség volna meghalni, de tudja, hogy előrehaladásuk és örömük végett szükségesebb itt maradnia. Azt tanácsolja nekik, hogy viselkedjenek a Jóhírhez méltóan, mert akár elmegy hozzájuk, akár nem, azt szeretné hallani, hogy egységesen küzdenek és ’semmiképpen sem ijednek meg az ellenfeleiktől’ (1:12, 28).

9. Hogyan őrizhetik meg a filippibeliek a krisztusi szellemi magatartást?

9 A Krisztuséhoz hasonló szellemi magatartás megőrzése (2:1–30). Pál arra buzdítja a filippibelieket, hogy legyenek alázatosak és ’ne csak a saját személyes érdekeiket tartsák szem előtt, hanem mások személyes érdekeit is’. Ezenkívül tanúsítsanak ugyanolyan szellemi magatartást, mint Krisztus Jézus, aki bár isteni alakban létezett, megüresítette magát, emberré lett, s megalázta magát engedelmességben egészen a haláláig, ezért Isten felmagasztalta őt és olyan nevet adott neki, amely minden más név felett áll. Pál így buzdítja őket: „Félve és remegve munkáljátok a saját megmentéseteket!” „Zúgolódás és vitatkozás nélkül tegyetek mindent”, „szilárdan megragadva az élet beszédeit” (2:4, 12, 14, 16). Reméli, hogy elküldheti hozzájuk Timótheust, sőt abban is bízik, hogy ő maga is hamarosan felkeresi majd őket. Most Epafroditust küldi hozzájuk, aki meggyógyult betegségéből, hogy újra együtt örülhessenek.

10. Hogyan futott Pál a kitűzött cél felé, és milyen figyelmeztetést ad másoknak?

10 „Futás a kitűzött cél felé” (3:1–4:23). ’Nekünk, igazi körülmetélkedetteknek – mondja Pál – óvakodnunk kell a kutyáktól, azoktól, akik a testet megcsonkítják.’ Ha valakinek oka van a testbe vetett bizalomra, Pálnak mindenkinél inkább, hiszen amint a feljegyzése bizonyítja, ő körülmetélt zsidó és farizeus. Ennek ellenére mindezt értéktelennek ítéli ’Krisztus Jézus, az ő Ura kiváló ismeretének értéke miatt’. A hitből fakadó megigazuláson keresztül reméli, hogy ’eljut a halottak közül való korai feltámadásra’ (3:2, 3, 8, 11). Ezért ezt mondja: „Elfelejtve a mögöttem levő dolgokat s nekifeszülve azoknak, amik előttem vannak, a célra törekszem, a felülről való elhívásom díjára, amit Isten nyújt Krisztus Jézus által.” Az érettek mind ugyanerre a szellemi magatartásra törekedjenek! Akadnak azonban olyanok, akiknek a hasuk az istenük, s akik földieken járatják az eszüket, ám végük a megsemmisülés; „a mi polgárságunk viszont – erősíti meg Pál – az egekben van” (3:13, 14, 20).

11. a) Milyen dolgokon kell gondolkodnunk és mit kell gyakorolnunk? b) Mit mond Pál a filippibeliek bőkezűségéről?

11 Pál így buzdít: ’Örüljetek az Úrban és ésszerűségetek legyen ismert mindenki előtt! Gondolataitok folyton olyan dolgokra irányuljanak, amelyek igazak, tiszták, szeretetre méltók, amelyekről jó beszélni, amelyek erényesek és dicséretre méltók! Gyakoroljátok, amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és velem kapcsolatban láttatok, és veletek lesz a béke Istene’ (4:4–9). Pál rendkívül örül annak, hogy a filippibeliek oly bőkezűen gondoltak rá, bár mindenre van ereje ’őáltala, aki erőt közvetít’. Meleg hangon köszöni meg adományukat. Attól kezdve, hogy hirdetni kezdte a Jóhírt Macedóniában, a filippibeliek mindig kitűntek adakozásukkal. Viszonzásul ’Isten pedig betölti majd minden szükségüket teljességig Jézus Krisztus által dicsőségének gazdagsága szerint’ (4:13, 19). Végül a szentek üdvözletét küldi a császári udvarból valókkal együtt.

MIÉRT HASZNOS?

12. Hogyan nyerhetjük el a filippibeli testvérekhez hasonlóan Isten helyeslését, és hogyan válhatunk testvéreink örömévé?

12 Mennyire hasznos számunkra a Filippibeliekhez írt levél! Bizonyára mi is szeretnénk Jehova helyeslését élvezni és ugyanolyan ajánlást kapni keresztény felvigyázóinktól, mint amilyet a filippibeli gyülekezet kapott Páltól. Elérhetjük ezt, ha követjük a filippibeliek szép példáját és Pál szeretetből fakadó tanácsát. A filippibeliekhez hasonlóan nekünk is bőkezűeknek kell lennünk, törődnünk kell testvéreinkkel és segítségükre kell sietnünk, ha bajban vannak; részt kell vennünk a Jóhír védelmezésében és törvényes megalapozásában (1:3–7). Továbbra is ’szilárdan álljunk egy szellemben, egy lélekkel, egymás oldalán küzdve a jó hírbe vetett hitért’, mint ’csillagoknak’ ragyognunk kell e gonosz és romlott nemzedék közepette. Ha ezt tesszük, és folyton csak azokon a dolgokon gondolkodunk, amelyek komolyak, mi is ugyanúgy testvéreink örömére lehetünk, mint ahogyan a filippibeliek megkoronázó örömmé lettek Pál apostol számára (1:27; 2:15; 4:1, 8).

13. Milyen tekintetben utánozhatjuk egységesen Pált?

13 „Utánozzatok, testvéreim, mindannyian” – mondja Pál. Utánozzuk, de miben? Az egyik dolog, amiben utánozhatjuk: minden körülmények között legyünk elégedettek. Pál akár bővelkedett, akár szűkölködött, mindig panasz nélkül alkalmazkodott a körülményekhez, s így buzgó maradt és örvendett Isten szolgálatában. Abban is Pálhoz hasonlóaknak kell lennünk, hogy gyengéd szeretetet tanúsítunk hűséges testvéreink iránt. Milyen képmutatás nélküli örömmel beszélt Pál Timótheus és Epafroditus szolgálatáról! Mennyire közel érezte magát a filippibeli testvérekhez, amikor így szólította meg őket: „Szeretett [testvéreim], akik után sóvárgok, ti az én örömöm és koronám!” (3:17; 4:1, 11, 12; 2:19–30).

14. Milyen szép tanácsot ad a Filippibeliekhez írt levél az élet céljával és a Királysággal kapcsolatban, és elsősorban kiknek szól?

14 Milyen tekintetben utánozhatjuk még Pált? A ’kitűzött cél felé való futásban’ is! Mindazok, akik elméjüket ’komoly dolgokra’ irányítják, őszintén érdeklődnek Jehova csodálatos égi és földi elrendezése iránt, ahol majd ’minden nyelv nyíltan elismeri, hogy Jézus Krisztus Úr, Istennek, az Atyának dicsőségére’. A Filippibeliekhez írt levélben adott szép tanács buzdítja mindazokat, akik Isten Királyságával kapcsolatban remélik az örök életet, és futnak a cél eléréséért. A Filippibeliekhez írt levél azonban elsősorban azokhoz szól, akiknek ’polgársága az egekben van’, és akik őszintén várnak arra, ’hogy Krisztus dicsőséges testébe beolvadjanak’. ’Elfelejtve a mögöttük levő dolgokat és nekifeszülve annak, amik előttük vannak’, utánozzák hát mindannyian Pál apostolt ’a felülről való elhívás díjára’, vagyis az égi Királyságban való dicsőséges örökségre törekedve (4:8; 2:10, 11; 3:13, 14, 20, 21).

[Tanulmányozási kérdések]