A Biblia 52. könyve – 1Thessalonika

Író: Pál

Írás helye: Korinthus

Írás befejezése: i. sz. kb. 50

1. a) Hogyan íródott az Thessalonikabeliekhez írt első levél? b) Mikor írta azt Pál, és milyen megkülönböztetésnek örvend Pál más leveleivel szemben?

IDŐSZÁMÍTÁSUNK SZERINT 50 körül, amikor Pál apostol második prédikáló körútján volt, meglátogatta a macedóniai Thessalonika városát, és megalapította a keresztény gyülekezetet. Azon év folyamán, amíg Korinthusban tartózkodott Silvánussal (akit a Cselekedetek könyve Silásnak nevez) és Timótheussal, Pál indíttatva érezte magát, hogy megírja első levelét a thessalonikabelieknek, s ebben megvigasztalja és a hitben megerősítse őket. Ez valószínűleg i. sz. 50 vége felé volt. Ez a levél abban különbözik Pál többi levelétől, hogy ez lett elsőként a bibliai kánon részévé, és a Máté evangéliuma kivételével, amely a Keresztény Görög Iratok első könyve volt, valószínűleg ezt foglalták először írásba.

2. Milyen bizonyíték szól a levél írója és hitelessége mellett?

² A levél hitelességét és összefüggő tartalmát támogató bizonyítékok kétségbevonhatatlanok. Pál név szerint említi magát mint a levél íróját, és a könyv tartalma is teljesen összhangban van az ihletett Szó többi részével (1Thess 1:1; 2:18). A levelet az ihletett Írások legrégibb katalógusai többnyire név szerint is megemlítik, többek között a Muratori-töredék is. * A Thessalonikabeliekhez írt első levélből a legtöbb korai egyházi író idéz vagy hivatkozik rá, többek között Irenaeus (az i. sz. II. században), aki név szerint is megemlíti. A körülbelül i. sz. 200-ból származó 2. számú (P⁴⁶) Chester Beatty-papirusz tartalmazza a Thessalonikabeliekhez írt első levelet, és egy a III. századból való másik papirusz (P³⁰), amely most Ghentben, Belgiumban található, tartalmaz töredéket mind az első, mind a második thessalonikai levélből. *

3., 4. Mit eredményezett Pál thessalonikabeli prédikálószolgálatának kezdeti sikere?

³ Ha csak egy pillantást vetünk is a thessalonikabeli gyülekezet rövid történetére a levél megírása előtti időben, máris megismerjük azokat a körülményeket, amelyek Pált oly nagy aggodalommal töltötték el a városban élő testvérek iránt. A gyülekezet már a kezdet kezdetén súlyos üldözést és ellenállást élt át. A Cselekedetek 17. fejezetében Lukács beszámol Pál és Silás Thessalonikába érkezéséről, „ahol a zsidóknak volt zsinagógájuk”. Három Sabbathot töltött ott, s prédikált nekik Pál, érvelvén az Írásokból. Vannak arra utaló jelek, hogy ennél is tovább maradt közöttük, mert arra is volt ideje, hogy a mesterségében dolgozzon, és mindezen felül még megalapítson és megszervezzen egy gyülekezetet is (Csel 17:1; 1Thess 2:9; 1:6, 7).

⁴ A Cselekedetek 17:4–7. verse szemléletesen elmondja, milyen hatása volt az apostol prédikálásának Thessalonikában. Akadtak Pálnak a keresztény prédikálószolgálatban elért sikereire féltékeny zsidók, akik csőcseléktámadást szerveztek és az egész várost fellázították ellene. Végül is a zsidók megtámadták Jáson házát, s onnan Jásont a többi testvérrel együtt a város vezetői elé hurcolták, és ezt kiáltották: „Ezek a férfiak, akik felforgatták a lakott földet, itt is jelen vannak és Jáson vendégszeretettel befogadta őket. És ezek mind a császár rendelései ellen cselekszenek, mert azt mondják, hogy más király van, a Jézus.” Jásont a többiekkel együtt arra kényszerítették, hogy óvadékot fizessen, és csak utána bocsátották el őket. A gyülekezetben levő testvérek érdekében és saját személyes biztonságuk végett a testvérek az éjszaka folyamán Béreába küldték Pált és Silást. A thessalonikabeli gyülekezet azonban ekkorra már létrejött.

5. Hogyan fejezte ki Pál a thessalonikabeli gyülekezet iránti aggódását és szerető érdeklődését?

⁵ A zsidók heves ellenállása miatt Pál kénytelen volt Béreába menni, de már-már az a veszély fenyegette, hogy ottani prédikálásának is véget vet az ellenállás. A görögországi Athénba költözött, de minthogy nagyon szerette volna tudni, hogyan élték át a nagy üldözést thessalonikabeli testvérei, kétszer is megpróbált visszatérni hozzájuk, de mind a kétszer ’Sátán keresztezte útját’ (1Thess 2:17, 18). Szívében a fiatal gyülekezet iránt érzett aggodalommal, és abban a fájdalmas tudatban, hogy milyen nyomorúságon mentek keresztül, Pál visszaküldte Timótheust Thessalonikába, hogy megvigasztalja a testvéreket és még jobban megszilárdítsa őket a hitben. Amikor Timótheus szívvidító  hírekkel érkezett vissza, Pál rendkívül örült a heves üldözés közepette megnyilvánult elszánt kitartás hírének. A thessalonikabeliekről szóló beszámoló ettől kezdve példa lett a hívők számára egész Macedóniában és Akhájában (1:6–8; 3:1–7). Pál hálát adott Jehova Istennek hűséges kitartásukért, de azt is tudta, hogy az érettségre való fokozatos eljutásuk érdekében további útmutatásra és tanácsra van szükségük. Ezért Pál, aki Timótheus és Silvánus társaságában volt Korinthusban, megírta első levelét a thessalonikabeliekhez.

A THESSALONIKABELIEKHEZ ÍRT ELSŐ LEVÉL TARTALMA

6. Miért dicséri meg Pál a thessalonikabelieket?

⁶ A thessalonikabeliek példaképpé lettek a többi hívő számára (1:1–10). Pál azzal kezdi a Thessalonikabeliekhez írt levelét, hogy meleg, dicsérő szavakkal beszél hűséges munkájukról, szerető fáradozásukról és a reménységben való kitartásukról. A közöttük hirdetett Jóhír nemcsak szóval jutott el hozzájuk, hanem ’erővel és szilárd meggyőződéssel is’. A kapott jó példa utánzásával a thessalonikabeliek „a szent szellem örömével” fogadták a szót és példaképpé lettek az összes hívő számára Macedóniában és Akhájában, sőt azon túl is. Teljesen elfordultak bálványaiktól, ’hogy az élő és igaz Istennek szolgáljanak, és hogy várják az ő Fiát az egekből’ (1:5, 6, 9, 10).

7. Milyen magatartást tanúsított Pál társaival együtt, míg a thessalonikabeliek között volt, és minek a cselekvésére buzdította őket?

⁷ Pál szerető aggódása a thessalonikabeliek iránt (2:1–3:13). Filippiben a Pált és társait ért arcátlan bánásmód után Pál, társaival együtt felbátorodva, prédikálni kezdett a thessalonikabelieknek. Ezt nem azért tették, hogy embereknek tetsszenek vagy hízelegjenek, illetve emberektől szerezzenek dicsőséget. Éppen ellenkezőleg – amint Pál mondja –, azért, mert „gyengédek voltunk hozzátok, mint az anya, aki gyermekét dajkálja és dédelgeti. Minthogy vonzalmat érzünk irántatok, nagy örömmel közöltük veletek nem csupán az Isten jó hírét, hanem a saját lelkünket is, mivel szeretteinkké lettetek” (2:7, 8). Állandóan buzdították a thessalonikabelieket, mint az apa a gyermekeit, hogy továbbra is járjanak Istenhez méltón, aki elhívta őket Királyságába és dicsőségébe.

8. Hogyan váltak a thessalonikabeliek Pál ujjongásává, s miért imádkozik érdekükben?

⁸ Pál megdicséri a thessalonikabelieket, hogy oly készségesen elfogadták a Jóhírt „Isten szavaként”. Nem állnak egyedül a honfitársaik részéről jövő üldözés tekintetében, mert az első júdeai hívőket is hasonló módon üldözték a zsidók. Jólétükért való aggódásában Pál két ízben is megpróbálta személyesen felkeresni őket, de Sátán mind a kétszer meghiúsította ezt. Pál és munkatársai számára a thessalonikabeli testvérek lettek az ő ujjongásuk koronája, „dicsőségük és örömük” (2:13, 20). Amikor Pál tovább már nem tudta elviselni, hogy semmit sem hall róluk, Thessalonikába küldte Timótheust, hogy hitükben megszilárdítsa és megvigasztalja őket. A visszatérő Timótheus jó hírt hozott szellemi jólétükről és szeretetükről, és ez az apostolnak nagy örömet és vigasztalást szerzett. Pál hálát ad Istennek és azért imádkozik, hogy az Úr adjon növekedést nekik, hogy bővelkedjenek az egymás iránti szeretetben, és hogy szívük ’feddhetetlen legyen szentségben’ Isten, az Atya előtt az Úr Jézus Krisztus jelenlétében (3:13).

9. Mire buzdít Pál a megszentelődéssel és az egymás iránti szeretettel kapcsolatban?

⁹ Szentségben és tisztességben való szolgálat (4:1–12). Pál megdicséri a thessalonikabelieket, mivel Istennek tetsző módon élnek, és arra buzdítja őket, hogy ezt még teljesebb mértékben tegyék. Mindenkinek ’tudnia kell, hogyan tarthatja a birtokában levő edényt szentségben és tisztességben, nem mohó nemi vágyban’. E tekintetben senki se sértse meg testvérének jogait. Mert Isten hívta el őket, de „nem a tisztátalanság megtűrésére, hanem a megszentelődésre . . . Aki tehát az ilyen dolgokat megveti, nem az embert veti meg, hanem az Istent” (4:4, 5, 7, 8). Pál azért is megdicséri a thessalonikabelieket, mert szeretetet tanúsítanak egymás iránt, és arra buzdítja őket, hogy ezt még teljesebb mértékben tegyék. Életük célja a nyugodt és csendes élet legyen, csak a saját dolgaikkal törődjenek és kezük munkájából éljenek. Viselkedjenek tisztességesen, „tekintettel a kívülvalókra” (4:12).

10. Milyen legyen a testvérek magatartása a halálban elhunytakkal kapcsolatban?

¹⁰ A feltámadás reménysége (4:13–18). A halálban alvókkal kapcsolatban a testvéreknek nem kell szomorkodniuk, mint azoknak, akiknek nincsen reménységük. Ha hiszik, hogy Jézus meghalt és feltámadt, akkor abban is hinni kell, hogy Isten képes Jézus által feltámasztani azokat, akik a halálban elaludtak. Az Úr leszáll majd jelenlétekor az égből nagy parancsszóval, „és akik Krisztussal egységben haltak meg, elsőként támadnak fel”. Ezután a túlélők ’elragadtatnak felhőkben, hogy a levegőben az Úrral találkozzanak’, hogy mindenkor az Úrral legyenek (4:16, 17).

11. Miért kell a thessalonikabelieknek ébereknek maradniuk, és mit kell folyton tenniük?

¹¹ Maradjunk éberek, mialatt Jehova napja közeledik (5:1–28). „Jehova napja pontosan úgy jön el, mint a tolvaj éjjel.” Amikor majd azt mondják: „Béke és biztonság!”, akkor hirtelen pusztulás jön rájuk. Ezért a thessalonikabeliek maradjanak mindig éberek mint a „világosság és nappal fiai”, őrizzék meg józanságukat, és vegyék magukra „a hit és a szeretet páncélját, sisakként pedig a megmentés reménységét” (5:2, 3, 5, 8). Ez az idő most arra  szolgál, hogy folyton vigasztalják és építsék egymást. Mindenki „a szeretetben a szokottnál nagyobb figyelmet” tanúsítson azok iránt, akik keményen fáradoznak és elnökölnek közöttük. Intsék meg a rendetleneket, építsék a gyengéket és mindenki iránt tanúsítsanak hosszútűrést. Igen, ’mindenkor kövessék a jót egymás iránt és mindenki más iránt’, amint Pál írja (5:13, 15).

12. Milyen fontos kérdésekben ad Pál végül tanácsot, és hogyan fejezi be levelét?

¹² Végül Pál sok fontos dologban tanácsot ad. ’Mindenkor örvendezzetek! Szüntelenül imádkozzatok! Adjatok hálát mindenért! Tartsátok fenn a szellem tüzét! Tartsátok tiszteletben a prófétálást! Győződjetek meg mindenről és ragaszkodjatok ahhoz, ami jó! Tartózkodjatok a gonoszság minden formájától!’ (5:16–22). Végül azért imádkozik a béke Istenéhez, hogy szentelje meg őket teljes mértékben, és hogy mocsoktalanok maradhassanak szellemben, lélekben és testben az Úr Jézus Krisztus jelenlétekor. Levelét meleg buzdító szavakkal és azzal az ünnepélyes utasítással fejezi be, hogy a levelet olvassák fel minden testvér előtt.

MIÉRT HASZNOS?

13. Pál társaival együtt milyen tekintetben lett nemes példa, és milyen hatással volt a gyülekezetre a szeretetnek ez az önkéntes megnyilatkozása?

¹³ Ebben a levélben Pál bemutatja testvérei iránti szerető aggódásának szellemét. Ő és szolgatársai a gyengéd szeretet nemes példaképei, mert nemcsak Isten jó hírét, hanem saját lelküket is odaadták thessalonikabeli szeretett testvéreikért. Bárcsak minden felvigyázó törekedne gyülekezetével együtt a szeretet ilyen erős kötelékének kialakítására! Az ilyen szeretet arra fogja ösztönözni az embereket, hogy kinyilvánítsák a szeretetet egymás iránt, mint ahogyan Pál mondta is: „Azonkívül gyarapítson titeket az Úr, tegyen az egymás iránti és mindenki iránti szeretetben túláradókká, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok.” Az Isten népe között készségesen megnyilvánuló szeretet igen építő. Szívünket „megszilárdítja és feddhetetlenné teszi szentségben Istenünk és Atyánk előtt, a mi Urunk Jézusnak az összes szentjeivel együttes jelenlétekor”. Ez a szeretet elkülöníti a keresztényeket e romlott és erkölcstelen világtól, hogy szentségben és megszentelődésben járhassanak, és így elnyerjék Isten tetszését (3:12, 13; 2:8; 4:1–8).

14. Milyen tekintetben kitűnő példája ez a levél a tapintatos szeretetből fakadó tanácsadásnak?

¹⁴ Ez a levél nagyszerű példa arra is, hogyan lehet a keresztény gyülekezetben tapintatosan, szeretettel tanácsot adni. Bár a thessalonikabeli testvérek buzgók és hűségesek voltak, előfordultak kiigazításra szoruló dolgok is. Pál azonban minden esetben megdicséri a testvéreket jó tulajdonságaikért. Például, amikor az erkölcsi tisztátalanságra figyelmeztet, először megdicséri őket, hogy Istennek tetszően élnek, s azután arra buzdít, hogy ezt „még teljesebben” tegyék, és mindenki őrizze meg edényét tisztességben és szentségben. Amikor pedig testvéri szeretetükért dicséri meg őket, utána azt kéri, hogy ebben „még teljesebb mértékben” haladjanak előre, csak a saját dolgaikkal törődjenek és éljenek tisztességes életet a kívülvalók előtt. Ezután Pál tapintatosan utasítja testvéreit, hogy ’folyton arra törekedjenek, ami jó, egymással és másokkal kapcsolatban egyaránt’ (4:1–7, 9–12; 5:15).

15. Mi mutatja, hogy Pál buzgón hirdette a Királyság-reménységet thessalonikai tartózkodása alatt, és milyen szép tanácsot adott ezzel kapcsolatban?

¹⁵ Pál négy alkalommal említi Jézus Krisztus ’jelenlétét’. Az újonnan megtért thessalonikabeli keresztényeket nyilvánvalóan nagyon érdekelte ez a tanítás. Amikor náluk tartózkodott, kétségtelenül bátran prédikált a Krisztus kezében levő Isten Királyságáról, ami kitűnik a következő, ellene és társai ellen emelt vádból is: „Ezek mind a császár rendelései ellen cselekszenek, mert azt mondják, hogy más király van, a Jézus” (Csel 17:7; 1Thess 2:19; 3:13; 4:15; 5:23). A thessalonikabeli testvérek az Isten Királyságában reménykedtek és Istenbe vetett hittel várták „Fiát az egekből, akit ő feltámasztott a halottak közül, tudniillik Jézust”, hogy megszabadítsa őket az eljövendő haragtól. Hasonlóképpen mindazoknak, akik reménykednek ma az Isten Királyságában, meg kell szívlelniük a Thessalonikabeliekhez írt első levél szép tanácsát: gyarapodjanak szeretetben, s legyenek szívükben állhatatosak és feddhetetlenek, hogy ’ahhoz az Istenhez méltóan járhassanak, aki meghívta őket királyságába és dicsőségébe’ (1Thess 1:8, 10; 3:12, 13; 2:12).

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]