A Biblia 53. könyve – 2Thessalonika

Író: Pál

Írás helye: Korinthus

Írás befejezése: i. sz. kb. 51

1. Mi utal az írás idejére és helyére, és mi késztette Pált a Thessalonikabeliekhez írt második levél megírására?

PÁL APOSTOLNAK a Thessalonikabeliekhez írt második levele hamarosan követte az elsőt. Azt, hogy ez nem sokkal az első levél után íródott, méghozzá ugyanabból a városból, Korinthusból, mutatja az a tény, hogy ugyanazok a testvérek: Silvánus és Timótheus Pállal együtt üdvözlik a thessalonikabeli gyülekezetet. Ők voltak az első keresztény gyülekezet utazó szolgái. Arról azonban nincs feljegyzés, hogy mind a hárman még egyszer összejöttek volna a korinthusi együttlét után (2Thess 1:1; Csel 18:5, 18). A szóban forgó téma és a fejtegetés jellege azt mutatja: Pál sürgős szükségét érezte annak, hogy a gyülekezetet azonnal helyreigazítsa a tévedésből, amelybe esett.

2. Mi tanúsítja a levél hitelességét?

² E levél hitelessége ugyanúgy bizonyítható, mint a Thessalonikabeliekhez írt első levélé. Idéz belőle Irenaeus az i. sz. II. században, valamint más korai írók, többek között Jusztin vértanú (ugyancsak az i. sz. II. században), aki utal a 2Thessalonika 2:3. versére, amikor a ’törvénytelenség (bűn) emberéről’ ír. Ez a levél is szerepel azokban a korai katalógusokban, amelyekben az első thessalonikai levél. Bár ma hiányzik a 2. számú (P⁴⁶) Chester Beatty-papiruszból, csaknem biztosra vehetjük, hogy benne volt, annak a hét lapnak az első két lapján, amely a Thessalonikabeliekhez írt első levél után hiányzik.

3., 4. a) Milyen nehézség merült fel a thessalonikabeli gyülekezetben? b) Mikor és hol írta Pál ezt a levelet, és mit akart elérni vele?

³ Mi volt ennek a levélnek a célja? Pál thessalonikaiaknak adott tanácsából megtudjuk: a gyülekezet egyes tagjai azt állították, hogy az Úr jelenléte hamarosan bekövetkezik; ezek az okoskodók tevékenyen hirdetni kezdték elméletüket, és nem kis zavart okoztak a gyülekezetben. Úgy tűnik, egyesek ezt használták fel ürügyül arra, hogy ne dolgozzanak és ne gondoskodjanak magukról (2Thess 3:11). Első levelében Pál többször utalt az Úr jelenlétére. Amikor ezek az okoskodók meghallgatták a felolvasott levelet, kétségtelenül azonnal elferdítették Pál szavait, s olyan jelentést is kiolvastak belőle, amit Pálnak nyilván sohasem volt szándékában közölni. Az is lehetséges, hogy a levelet helytelenül úgy értelmezték, mintha Pál arra mutatna, hogy „Jehova napja itt van” (2:1, 2).

⁴ Úgy látszik, hogy Pál hírt kapott erről az állapotról, méghozzá feltehetőleg attól a személytől, aki az első levelet elvitte a gyülekezetnek. Ez arra késztette őt, hogy azonnal helyesbítse szeretett testvérei gondolkodását. Pál tehát i. sz. 51-ben két társával közösen elküldte levelét Korinthusból a thessalonikabeli gyülekezetnek. A Krisztus jelenlétére vonatkozó téves nézetük helyesbítésén kívül meleg hangon buzdította őket az igazságban való szilárd helytállásra.

A THESSALONIKABELIEKHEZ ÍRT MÁSODIK LEVÉL TARTALMA

5. Miért ad hálát Pál társaival együtt Istennek, miről biztosítják a thessalonikabelieket, és mit kérnek imájukban?

⁵ Az Úr Jézus kinyilatkozása (1:1–12). Pál társaival együtt hálát ad Istennek a thessalonikabeliek hitének nagyszerű növekedése és egymás iránti szeretetük elmélyülése miatt. Az üldözések alatti kitartásuk és hitük Isten igazságos ítéletének bizonyítéka, mely szerint méltók a Királyságra. Isten visszafizeti majd a nyomorúságot azoknak, akik a gyülekezetet nyomorgatják, azoknak viszont enyhülést hoz, akik szenvednek. Ez akkor lesz, „amikor az Úr Jézus megnyilatkozik az égből hatalmas angyalaival . . . , amikor eljön, hogy dicsőséget nyerjen a szentjeivel kapcsolatban” (1:7, 10). Pál társaival együtt állandóan imádkozik a thessalonikabeliekért, és kéri, hogy Isten tartsa őket méltónak az ő elhívására, és hogy az Úr Jézus neve legyen megdicsőítve bennük és ők is legyenek vele egységben.

6. Minek kell még Jehova napja előtt eljönnie, és hogyan jön az el?

⁶ A Jézus jelenléte előtt bekövetkező hitehagyás (2:1–12). A testvéreknek nem kell felizgatniuk magukat semmilyen üzenet miatt, mely azt mondja, hogy Jehova napja már itt van. Mert „nem jön el az addig, amíg előbb a hitehagyás be nem következik, és meg nem jelenik a törvénytelenség embere, a pusztulás fia”. A keresztények ismerik, mi „az, ami fékező erőként hat”, és ez a titokzatos törvénytelenség már működik is. Amikor ez a fékező erő el lesz távolítva, „akkor lelepleződik a törvényszegő,  akit az Úr Jézus elsöpör szája leheletével és megsemmisít jelenlétének kinyilvánulásával”. A törvénytelenség embere, ha jelen lesz, Sátán működésének megfelelően fog ténykedni, hatalmas cselekedetekkel és csalással – de azokon, akik nem fogadták el az igazság szeretetét, Isten megengedi a tévelygés működését, hogy higgyenek a hazugságnak (2:3, 6, 8).

7. Hogyan állhatnak meg a testvérek szilárdan, és hogyan találhatnak védelmet a gonosszal szemben?

⁷ Szilárd helytállás a hitben (2:13–3:18). Pál így folytatja: „Mi hálaadással tartozunk Istennek mindenkor értetek, testvérek, akik Jehova szeretetét élvezitek, mert Isten kezdettől fogva kiválasztott titeket arra, hogy a szellem megszentelése és az igazságban való hitetek által megmentésben részesüljetek.” Ezért kellett a Jóhírt hirdetni közöttük. A testvéreknek szilárdan meg kell állniuk és ragaszkodniuk kell azokhoz a dolgokhoz, amelyeket tanultak, hogy Jézus Krisztus és az Atya, aki szeretetéből örök vigasztalást és reménységet adott, ’megszilárdíthassa őket minden jó cselekedetben és beszédben’ (2:13, 17). Pál kéri: imádkozzanak érte is, „hogy Jehova szava gyorsan elterjedjen és dicsőségre jusson” (3:1). Az Úr, aki hűséges, megszilárdítja őket, és megőrzi a gonosztól. Pál végül azért imádkozik, hogy az Úr továbbra is sikeresen irányítsa szívüket Isten szeretetére és a Krisztusért való kitartásra.

8. Milyen határozott figyelmeztetést ad Pál, és miben példakép Pál és csoportja?

⁸ Ezután komoly figyelmeztetés következik: „Most pedig arra utasítunk titeket, testvérek, az Úr Jézus Krisztus nevében, hogy húzódjatok vissza minden olyan testvértől, aki rendetlenül viselkedik és nem a tőlünk kapott hagyomány szerint jár” (3:6). Az apostol emlékezteti őket arra a példára, amelyet misszionárius csoportja adott nekik: ők éjjel-nappal fáradoztak, csak hogy ne legyenek terhükre, s így ezt a rendelkezést adhatták: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” Az apostol azonban most arról értesült, hogy egyesek rendetlenül élnek, nem dolgoznak és mindenbe beleavatkoznak. Ezek helyesen tennék, ha megkeresnék saját kenyerüket (2Thess 3:10; 1Thess 4:11).

9. Mit mond Pál a helyes cselekedetekről és az engedetlenek megszégyenítéséről, s hogyan fejezi be levelét?

⁹ A testvérek soha ne hagyjanak fel a helyes cselekvésével. Ha valaki közülük nem engedelmeskedne Pál levelének, a gyülekezet szégyenítse meg azzal, hogy megjegyzi őt és többé nem barátkoznak vele, továbbá mint testvért feddjék meg. Pál végül azért imádkozik, hogy a béke Ura adjon nekik „állandóan békét minden körülmények között”, és levelét saját kezével írt üdvözléssel fejezi be (2Thess 3:16).

MIÉRT HASZNOS?

10. Milyen alaptanításokat és alapelveket tartalmaz a Thessalonikabeliekhez írt második levél?

¹⁰ A thessalonikabeliekhez írt rövid ihletett levél a krisztusi igazságok egész sorát érinti, s ezek mindegyikét hasznos megvizsgálni. Gondoljuk végig azokat az alaptanításokat és azokat az alapelveket, amelyeket ez a levél tartalmaz: Jehova a megmentés Istene, aki az ő szelleme és az igazságba vetett hit által szentel meg (2:13); a keresztényeknek el kell viselniük a szenvedést, hogy méltónak bizonyuljanak az Isten Királyságára (1:4, 5); a keresztények összegyűjtetnek az Úr Jézus Krisztus számára az ő jelenlétekor (2:1); Jehova igazságos ítéletet hoz azokra, akik nem engedelmeskednek a Jóhírnek (1:5–8); az elhívottak Krisztus Jézussal egységben megdicsőíttetnek Isten ki nem érdemelt kedvessége szerint (1:12); a Jóhír prédikálása által történik az elhívásuk (2:14); a hit alapvető követelmény (1:3, 4, 10, 11; 2:13; 3:2); helyes az embernek abból a célból dolgozni, hogy gondoskodni tudjon magáról a prédikálószolgálatban; ha az ember nem dolgozik, ellustult lesz és olyan dolgokba kezd beleavatkozni, amelyek nem rá tartoznak (3:8–12); Isten szeretete és a kitartás kapcsolatban van egymással (3:5). Micsoda nagyszerű épülésre szolgáló értesüléseket találhatunk ebben az egyetlen rövid ihletett levélben!

11. Milyen fontos értesülést és biztosítékot tár fel ez a levél a Királysággal kapcsolatban?

¹¹ Pál mélységes aggódását fejezi ki Thessalonikában élő testvérei szellemi jóléte iránt, valamint a gyülekezet egysége és virágzása iránt. Helyreigazítja őket Jehova napjának idejével kapcsolatban, s rámutat, hogy előbb „a törvénytelenség emberé”-nek kell megjelennie, aki beül „az Isten templomába, nyilvánosan istenként mutogatva magát”. Azoknak viszont, akik „méltóknak bizonyulnak Isten királyságára”, teljes bizalmuk lehet abban, hogy az Úr Jézus a kellő időben megnyilatkozik az égből, és lángoló tűzben bosszút áll, „amikor eljön, hogy dicsőséget nyerjen szentjeivel kapcsolatban, és . . . csodálattal tekintsenek rá mindazokkal kapcsolatban, akik hitet gyakoroltak” (2:3, 4; 1:5, 10).

[Tanulmányozási kérdések]