A Biblia 57. könyve – Filemon

Író: Pál

Írás helye: Róma

Írás befejezése: i. sz. kb. 60–61

1. Melyek a Filemonhoz írt levél jellegzetességei?

PÁL APOSTOLNAK ez a rendkívül tapintatos és szeretetből fakadó levele nagy érdeklődésre tarthat számot a mai keresztények között. Ez nemcsak hogy a „nemzetek apostolá”-tól származó legrövidebb levél, hanem az egész Bibliában is csupán a János második és harmadik levele rövidebb nála. Pál apostol egyedüli „magánlevele”, amit nem egy gyülekezetnek vagy egy felelős felvigyázónak címez, hanem egy magánszemélynek, és kizárólag olyan problémáról ír benne, amit ezzel a keresztény testvérrel  – a frígiai Kolossé városában, Kis-Ázsia kellős közepén lakó, nyilvánvalóan jómódú Filemonnal – akart megtárgyalni (Róma 11:13).

2. Milyen körülmények között és milyen célból írta Pál a levelet?

² A levél célja teljesen nyilvánvaló: Pál az első római bebörtönzése idején (i. sz. 59–61) nagy szabadságot élvezett és hirdethette Isten Királyságát. Azok között, akik hallgattak prédikálására, ott volt Onésimus is, Pál barátjának, Filemonnak a házából szökött rabszolga. Az igehirdetés hatására Onésimus keresztény lett. Pál – Onésimus beleegyezésével – úgy döntött, hogy visszaküldi őt Filemonhoz. Ekkor írta levelét az efézusbeli és a kolossébeli gyülekezetnek is. Mindkét levélben jó tanácsokat adott a keresztény rabszolgáknak és rabszolga-tulajdonosoknak arra, hogyan kell helyesen viselkedni ebben a kapcsolatban (Ef 6:5–9; Kol 3:22–4:1). Pál e tárgykörben levelet szerkesztett Filemonnak, amelyben személyesen kérleli őt Onésimus érdekében. Ezt a levelet saját kezével írta, ami elég szokatlan Páltól (Filem 19). Ez a személyes jelleg nagymértékben hangsúlyozta kérésének fontosságát.

3. Minden valószínűség szerint mikor írta Pál a levelet, és hogyan továbbította azt?

³ A levelet Pál minden valószínűség szerint i. sz. 60–61 táján írta, amikor nyilvánvalóan elég sokat prédikált Rómában ahhoz, hogy ott is legyenek megtértek. S minthogy a 22. versben annak a reményének ad hangot, hogy hamarosan szabadul, arra következtethetünk, hogy bebörtönzése óta már eltelt egy bizonyos idő, amikor levelét megírta. Úgy tűnik, hogy ezt a három levelet – egyet Filemonnak, kettőt pedig az Efézusban és a Kolosséban levő gyülekezetnek – Tichikus és Onésimus vitte el (Ef 6:21, 22; Kol 4:7–9).

4. Mi bizonyítja a Filemonhoz írt levél hitelességét és írójának kilétét?

⁴ Hogy Pál írta a Filemonhoz írt levelet, az kitűnik a legelső versből, amely név szerint említi őt. Ugyanezt Origenész és Tertullianus is elismeri. * A könyv hitelességét még az támasztja alá, hogy az i. sz. II. századból való Muratori-töredék is Pál többi levelei közé sorolja.

A FILEMONHOZ ÍRT LEVÉL TARTALMA

5. a) Milyen üdvözletekkel és dicséretekkel kezdi Pál a levelét? b) Mit mond Pál Filemonnak rabszolgájáról, Onésimusról?

⁵ A gazdájához visszaküldött Onésimus „több mint rabszolga” (1–25. vers). Pál szívélyes üdvözletét küldi Filemonnak, valamint „testvérnőnknek”, Appiának, „harcostársunknak”, Arkhippusnak és a Filemon házában levő gyülekezetnek. Megdicséri Filemont (akinek neve „szerető”-t jelent) az Úr Jézus és szentjei iránt tanúsított hitéért és szeretetéért. A Filemon szeretetéről szóló beszámolók sok örömet és vigasztalást nyújtottak Pálnak. Pál, az idős férfi és fogoly, nyíltan beszél ’gyermekéről’, Onésimusról, akinek „atyjává” lett bilincsei között. Onésimus (akinek neve „hasznot hozó”-t jelent) korábban értéktelen volt Filemon számára, de most mind Filemon, mind Pál számára hasznos (2., 10. vers).

6. Milyen eljárást ajánl Pál Onésimus érdekében, s milyen tapintatos érveléssel teszi ezt?

⁶ Pál szeretné maga mellett tartani Onésimust, hogy az szolgáljon neki a börtönben, de Filemon beleegyezése nélkül nem akarja ezt megtenni. Visszaküldi tehát Filemonhoz, „de többé nem mint rabszolgát, hanem ennél többet, mint szeretett testvért”. Arra kéri Filemont, hogy fogadja szívesen, mintha őt fogadná. Ha Onésimus valamivel megkárosította volna Filemont, írja azt az ő terhére, hiszen azt mondja Filemonnak: „Önmagaddal is nekem tartozol” (16., 19. vers). Pál reméli, hogy hamarosan szabadul és meglátogathatja Filemont. Levelét üdvözletekkel zárja.

MIÉRT HASZNOS?

7. Onésimussal kapcsolatban hogyan ragaszkodott Pál magasztos apostoli elhívásához?

⁷ E levélből is kitűnik, hogy Pál nem ’társadalmi evangéliumot’ prédikált, s nem próbálta meg eltörölni a dolgok akkori rendszerét és intézményeit, például a rabszolgaságot. Önkényesen még a keresztény rabszolgákat sem szabadította fel, ehelyett visszaküldte Rómából a szökött rabszolgát, Onésimust gazdájához, Filemonhoz az onnan több mint 1400 kilométerre levő Kolosséba. Pál ragaszkodott magasztos apostoli elhívásához és szilárdan megmaradt isteni megbízatása mellett, azaz „prédikálta Isten királyságát . . . és tanította az Úr Jézus Krisztusra vonatkozó dolgokat” (Csel 28:31; Filem 8, 9).

8. A keresztény alapelvek milyen gyakorlati alkalmazását szemlélteti ez a levél?

⁸ A Filemonhoz írt levél feltáró jellegű abból a szempontból, hogy bemutatja az I. században élő keresztények között uralkodó szeretetet és egységet. Itt szerzünk tudomást arról, hogy a korai keresztények „testvér”-nek és „testvérnő”-nek nevezték egymást (Filem 2, 20). Ez a levél a mai keresztények számára is feltárja, mennyire gyakorlatias a keresztényi alapelveket alkalmazni a keresztény testvérek között. Pál részéről a testvéri szeretet szép megnyilatkozását találjuk, valamint a polgári viszonyoknak és mások tulajdonának tiszteletben tartását, amely nagyon tapintatos formában nyilvánult meg és dicséretre méltó alázatossággal párosult. Pál ahelyett, hogy megpróbálta volna a keresztény gyülekezetben betöltött vezető felvigyázói tekintélyének súlyánál fogva arra kényszeríteni Filemont, hogy bocsásson meg Onésimusnak, alázatosan a krisztusi szeretet és kettőjük személyes barátsága alapján fordult hozzá kérésével. A mai felvigyázók hasznukra fordíthatják azt a tapintatos megközelítési módot, ahogyan Pál közelítette meg Filemont.

9. Pál kérésének teljesítésével milyen szép példát állított fel Filemon, ami a mai keresztények érdeklődésére is számot tarthat?

 ⁹ Pál nyilvánvalóan számított arra, hogy Filemon teljesíti kérését, és ha Filemon ezt megteszi, az gyakorlati alkalmazása annak, amit Jézus a Máté 6:14-ben és Pál az Efézus 4:32-ben mondott. A mai keresztényektől hasonló módon elvárhatjuk, hogy kedvesek és megbocsátók legyenek az őket megsértő testvérrel szemben. Ha Filemon meg tudott bocsátani rabszolgájának, akit törvényesen a tetszése szerint meg is verhetett, a mai keresztényeknek szintén képeseknek kell lenniük arra, hogy megbocsássanak egy őket megsértő testvérnek; ez sokkal, de sokkal könnyebb feladat.

10. Hogyan nyilvánul meg Jehova szellemének a működése a Filemonhoz írt levélben?

¹⁰ Jehova szellemének működése kétségbevonhatatlanul megnyilvánult ebben a Filemonhoz írt levélben is. Mesteri módon nyilvánult meg abban, ahogy Pál egy kényes ügyet elintézett. Megnyilvánult a baráti érzésben, a gyöngéd szeretetben és a keresztény társ iránti bizalomban, amelyet Pál kinyilvánított. Ez abban tükröződik, hogy a Filemonhoz írt levél az Írások más részeihez hasonlóan krisztusi alapelveket tanít; buzdít a keresztény egységre; nagy értékeléssel szól a „szentek között bővelkedő hitről és szeretetről”, akik Isten Királyságában reménykednek és akiknek viselkedésében visszatükröződik Jehova szerető-kedvessége (5. vers).

[Lábjegyzet]

[Tanulmányozási kérdések]