A Biblia 58. könyve – Zsidók

Író: Pál

Írás helye: Róma

Írás befejezése: i. sz. kb. 61

1. Milyen megbízatással összhangban írta Pál a Zsidókhoz írt levelet?

PÁL „a nemzetek apostola” néven a legközismertebb. De vajon prédikálószolgálata csak a nem zsidókra korlátozódott? Egyáltalán nem! Még mielőtt Pál alámerítkezett és Istentől megbízást kapott munkája végzésére, az Úr Jézus ezt mondta Anániásnak: „Ez a férfi [Pál] választott edényem, hogy nevemet a nemzetekhez, valamint királyokhoz és Izrael fiaihoz elvigye” (Csel 9:15; Gal 2:8, 9). A Zsidókhoz írt levél megírása teljesen összhangban van Pálnak azzal a megbízatásával, hogy Jézus nevét hordozza Izrael fiai előtt.

2. Hogyan lehet megcáfolni a Pál írói volta ellen felhozott érveket?

² Egyes kritikusok azonban kétségbe vonják, hogy Pál írta a Zsidókhoz írt levelet. Egyik ellenvetésük az, hogy Pál neve nem szerepel a levélben. Ez azonban nem kizáró ok, minthogy sok más kanonikus könyv sem nevezi meg az íróját, akit gyakran csak a belső bizonyítékok alapján lehet azonosítani. Többen úgy vélekednek, hogy Pál talán szándékosan nem nevezte meg magát a júdeai zsidó keresztényekhez írt levelében, mivel az ottani zsidók különösen gyűlölték az ő nevét (Csel 21:28). A többi levelétől eltérő stílus sem lehet igazi ellenérv Pál írói voltával szemben. Pál akár pogányoknak, akár zsidóknak, akár keresztényeknek beszélt, mindig bebizonyította azt a képességét, hogy ő „mindenfajta embernek mindenné” lesz. Itt mint zsidó adta elő okfejtését a zsidóknak, és olyan érveket ismertetett, amelyeket csak ők tudtak teljesen megérteni és értékelni (1Kor 9:22).

3. Milyen belső bizonyítékok támasztják alá Pál írói voltát, és mik utalnak arra, hogy ő elsősorban a zsidók számára írta ezt?

³ A könyv belső bizonyítékai teljes mértékben alátámasztják Pál írói voltát. Az író Itáliában tartózkodott Timótheus társaságában. Ez ráillik Pálra (Zsid 13:23, 24). Ezenkívül a kifejtett tanítás is tipikusan Pálra vall, bár az érveket zsidó nézőpontból tálalta, hiszen az volt a célja, hogy kifejezetten a zsidókból álló keresztény gyülekezethez forduljon felhívással; annak is címezte levelét. Ezzel a ponttal kapcsolatban Clarke Commentary című könyve a VI. kötet 681. oldalán a Zsidókhoz írt levélről ezt mondja: „A levél egész szerkezete bizonyítja, hogy ezt a levelet Pál a zsidóknak, s csakis nekik írta. Ha a pogányoknak írta volna, nem valószínű, hogy tízezerből akár csak egy is megértette volna az érvelését, minthogy ők nem voltak járatosak a zsidó rendszerben; annak ismeretét viszont a levél írója mindenhol feltételezi.” Mindez magyarázatot ad arra, miért van stílusbeli különbség e levél és Pál más levelei között.

4. Milyen további bizonyítékok szólnak Pál írói volta mellett?

⁴ Körülbelül 1930-ban a 2. számú (P⁴⁶) Chester Beatty-papirusz felfedezése további bizonyítékot szolgáltatott Pál írói voltára. Erről a Pál halála után  feltehetőleg mindössze százötven évvel írt papiruszkódexről Sir Frederic Kenyon, a kiváló brit szövegkritikus ezt mondta: „Megfigyelhető, hogy a Zsidókhoz írt levelet közvetlenül a Rómabeliekhez írt levél után tették (ami majdnem példátlan eset), s ez azt mutatja, hogy a kézirat megírásának e korai időpontjában nem vonták kétségbe Pál szerzői voltát.” * Ugyanerről a kérdésről M’Clintock és Strong Cyclopediája félreérthetetlenül kijelenti: „Semmilyen lényeges külső vagy belső bizonyíték nem szól amellett, hogy ezt a levelet nem Pál, hanem esetleg más írta volna.” *

5. Hogyan bizonyítja a könyv tartalma annak ihletettségét?

⁵ Eltekintve attól, hogy az első keresztények elfogadták ezt a levelet, a levél tartalma is bizonyítja, hogy „Istentől ihletett”. A levél folyton a Héber Iratok jövendöléseire irányítja az olvasó figyelmét; sokszor hivatkozik e korai írásokra és rámutat arra, hogy milyen pontosan teljesednek mindezek Krisztus Jézusban. Csupán az első fejezetben legalább hét, a Héber Iratokból vett idézettel bizonyítja azt, hogy a Fiú most az angyalok felett áll. A levél felmagasztalja Jehova Szavát és nevét, Jézusra mint az élet Főközvetítőjére mutat, Isten Királyságát pedig az emberiség egyedüli reménységének nevezi.

6. Milyen bizonyítékok utalnak a Zsidókhoz írt levél írásának helyére és idejére?

⁶ Ami az írás idejét illeti, már szó esett arról, hogy Pál itáliai tartózkodása alatt írta ezt a levelet. A levél befejező részében így ír: „Legyen tudtotokra, hogy Timótheus testvérünk kiszabadult, és hamarosan, mihelyt eljön, vele együtt meglátogatlak titeket” (13:23). Ez azt mutatja, hogy Pál a börtönből való közeli szabadulásra számított és remélte, hogy Timótheus, akit szintén bebörtönöztek, de már kiszabadult, elkíséri őt. A feltevések szerint tehát Pál első római bebörtönzésének utolsó éve volt az írás időpontja, azaz i. sz. 61.

7. Milyen ellenállással néztek szembe a zsidó keresztények Jeruzsálemben, és ennélfogva mire volt szükségük?

⁷ A dolgok zsidó rendszerének végén a súlyos megpróbáltatások időszaka következett a júdeai, de különösen a jeruzsálemi zsidó keresztényekre. A Jóhír terjedésével és növekedésével a zsidók egyre elszántabban és fanatikusabban ellenálltak a keresztényeknek. Csupán néhány évvel korábban Pálnak már a puszta megjelenése is nagy zendülést váltott ki Jeruzsálemben; a vallásos zsidók torkuk szakadtából ezt kiabálták: „Távolítsátok el az ilyen embert a földről, mert nem méltó arra, hogy éljen.” Több mint negyven zsidó átok terhe mellett megfogadta, hogy addig nem eszik és nem iszik, míg nem végez Pállal, ezért jól felfegyverzett, erős katonai kíséretre volt szükség, hogy Pált az éjszaka folyamán Caesareába kísérjék (Csel 22:22; 23:12–15, 23, 24). A vallásos fanatizmus és a keresztények elleni gyűlölet légkörében kellett tehát a gyülekezetnek élnie, prédikálnia és a hitben szilárdan megállnia. Szükségük volt pontos ismeretre és megértésre azzal kapcsolatban, hogyan teljesítette be Krisztus a Törvényt, hogy vissza ne essenek a judaizmusba, újra megtartva a mózesi törvényt annak állatáldozataival együtt, amelyek már nem jelentettek többet üres ceremóniánál.

8. Miért volt nagyszerűen alkalmas Pál a Zsidókhoz írt levél megírására, és milyen érveket sorolt fel?

⁸ Pál apostolnál jobban senki sem érthette meg azt az üldözést és nyomást, amelynek a zsidó keresztények ki voltak téve. Senki sem volt felkészültebb, hogy ellássa őket hatásos érvekkel és a zsidó hagyományok erős cáfolataival, mint Pál, a volt farizeus. Pál, aki Gamálielnél tanult, a mózesi törvény alapos ismeretére támaszkodva vitathatatlan bizonyítékot tárt fel arra vonatkozóan, hogy Krisztus beteljesítette a Törvényt annak rendeleteivel és áldozataival együtt. Megmutatta, hogyan foglalta el azok helyét a most már sokkal dicsőségesebb valóság, ami kétségtelenül nagyobb áldásokat hoz egy új és jobb szövetség révén. Pál éles elméje egyik bizonyítékot a másik után sorakoztatta fel, világos, meggyőző sorrendben: a törvényszövetség vége és az újszövetség hatálybalépése, Krisztus papságának az ároni papsággal szembeni magasabbrendűsége, Krisztus áldozatának igazi értéke a bikák és a kecskék áldozatához képest, Krisztus bemenetele Jehova közvetlen jelenlétébe az egekben az egyszerű földi sátor helyett. Ezeket a meglepően új tanításokat, amelyek kimondottan ellenszenvesek voltak a hitetlen zsidók számára, Pál ekkor mind feltárta a héber keresztényeknek a Héber Iratokból vett sok-sok bizonyítékkal együtt, úgyhogy egyetlen ésszerűen gondolkodó zsidó sem mondhatta, hogy meggyőző érvei nem elfogadhatók.

9. Milyen hatásos fegyverré vált a Zsidókhoz írt levél, és hogyan tükrözte Pál szeretetét?

⁹ E levéllel a héber keresztények új és hatásos fegyver birtokába jutottak az üldöző zsidók gyalázkodó szájának elhallgattatására, s meggyőző érveket ismertek meg az Isten igazságát kereső zsidók meggyőzésére és megtérítésére. A levél Pál mélységes szeretetét árulja el saját népe iránt és arra irányuló égő vágyát, hogy gyakorlati segítséget nyújtson nekik nagy szükségük idején.

A ZSIDÓKHOZ ÍRT LEVÉL TARTALMA

10. Mit állapítanak meg a levél kezdő szavai Krisztus helyzetével kapcsolatban?

¹⁰ Krisztus felmagasztalt helyzete (1:1–3:6). A megnyitó szavak Krisztusra irányítják a figyelmet: „Isten, aki régen sokszor és sokféleképpen szólt ősatyáinkhoz a próféták által, e napok végén Fia által szólt hozzánk.” Ez a Fiú most minden dolog kijelölt örököse és Atyja dicsőségének visszatükröződése. Miután tisztulást szerzett bűneink számára, „a Felség jobbjára ült a magasságban” (1:1–3). Pál írásszöveget  írásszöveg után idéz annak bizonyítására, hogy Jézus felsőbbrendű, mint az angyalok.

11. a) Miért tanácsolja Pál, hogy a szokottnál nagyobb figyelmet szenteljünk a hallott dolgoknak? b) Miket képes Jézus cselekedni átélt tapasztalataira és felmagasztalt helyzetére való tekintettel?

¹¹ Pál azt írja, hogy „szükséges a szokottnál jobban odafigyelnünk”. Miért? Úgy érvel, hogy ha az angyalok által hirdetett szónak való engedetlenség súlyos büntetést vont maga után, „hogyan menekülünk meg mi, ha elhanyagolunk egy olyan nagyszerű megmentést, amelyet a mi Urunk kezdett el hirdetni”? Isten az „Emberfiát” egy kicsivel kisebbé tette az angyaloknál, de most látjuk, hogy ez a Jézus „a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy Isten ki nem érdemelt kedvességéből mindenkiért megízlelje a halált” (2:1–3, 6, 9). Isten először megmentésünk Főközvetítőjét tette „szenvedések által tökéletessé”, hogy sok fiat dicsőségre vezessen. Ő hivatott arra, hogy megsemmisítse az Ördögöt és „felszabadíthassa mindazokat, akik a halálfélelem miatt rabszolgaságnak voltak alávetve egész életükön át”. Jézus így „irgalmas és hűséges főpap” lett, és ami a legcsodálatosabb: minthogy maga is szenvedett a próbák között, ezért „segítségére tud lenni azoknak, akik próbára tétetnek” (2:10, 15, 17, 18). Jézus tehát Mózesnél nagyobb dicsőségre volt méltó.

12. Milyen magatartást kell kerülniük a keresztényeknek, ha be akarnak menni Isten nyugodalmába?

¹² Az Isten nyugalmába való bemenetel hit és engedelmesség által (3:7–4:13). A minden népből származó keresztényeknek okulniuk kell az izraeliták hűtlenségének példájából, hogy ki ne fejlődjék bennük ’hit nélküli gonosz szív és el ne távolodjanak az élő Istentől’ (Zsid 3:12; Zsolt 95:7–11). Azok az izraeliták, akik elhagyták Egyiptomot, az engedetlenség és a hit hiánya miatt nem léphettek be Isten nyugalmába vagy Sabbath-napjába, amelyen ő beszüntette a földre vonatkozó teremtési munkáit. Pál így magyarázza ezt: „Így még hátravan az Isten népe számára egy sabbathnapi nyugalom. Mert aki bement az Isten nyugalmába, az maga is megnyugodott a saját munkáitól, miképpen Isten is az övéitől.” Kerülni kell tehát az izraeliták engedetlenségének példáját. „Mert az Isten szava élő és erőt fejt ki, élesebb minden kétélű kardnál . . . , és képes megítélni a szív gondolatait és szándékait” (Zsid 4:9, 10, 12).

13. a) Hogyan vált Krisztus ’pappá mindörökké’, és hogyan felelős ő az örök megmentésért? b) Miért sürgeti Pál a zsidókat arra, hogy törekedjenek érettségre?

¹³ A Krisztus papsága felsőbbrendűségének érett szemlélete (4:14–7:28). Pál sürgeti a zsidókat: törekedjenek Jézusnak, a nagy Főpapnak megvallására, aki áthatolt az egeken, hogy így irgalmat találhassanak. Krisztus nem önmagát dicsőítette meg, Atyja dicsőítette meg őt, aki így szólt hozzá: „Pap vagy te mindörökké, Melkisédek módja szerint” (Zsid 5:6; Zsolt 110:4). Először is azáltal tétetett tökéletessé főpapi pozíciójához, hogy szenvedés által tanult engedelmességet azért, hogy felelőssé váljon mindazok örök megmentéséért, akik neki engedelmeskednek. Pálnak ’sok és nehezen megmagyarázható mondanivalója van’ róla, de a zsidók még mindig csecsemők, akiknek tejre van szükségük, noha már tanítóknak kellene lenniük. „A szilárd eledel azonban érett embereknek való, azoknak, akiknek gyakorlat által kifejlett felfogóképességük van a helyes és a helytelen megkülönböztetésére.” Az apostol sürgeti őket, hogy ’törekedjenek érettségre’ (Zsid 5:11, 14; 6:1).

14. Hogyan örökölhetik a hívők az ígéretet, és hogyan lett szilárd alapja a reménységüknek?

¹⁴ Azoknak, akik megismerték Isten szavát mégis elesnek, lehetetlen ismét megújulniuk a megbánásra, mert ezzel mintegy „az Isten Fiát önmaguknak újra megfeszítik és nyilvános megszégyenítésnek teszik ki”. Csak hit és türelem által nyerhetik el a hívők az Ábrahámnak tett ígéretet, azt az ígéretet, amely két megváltozhatatlan dolog, Isten szava és esküje révén biztos és szilárd. Reménységüket, amely ’a lélek biztos és szilárd horgonya’, Jézus azzal erősítette meg, hogy mint előfutár s mint Melkisédek rendje szerinti főpap, belépett a „függöny mögé” (6:6, 19).

15. Mi mutatja, hogy Jézusnak a Melkisédek módja szerinti papsága felsőbbrendű, mint Lévié?

¹⁵ Ez a Melkisédek „Sálem királya” és egyben a „Legfelségesebb Isten papja” is volt. Ábrahám mint családfő tizedet fizetett neki, és általa Lévi is, aki még Ábrahám ágyékában volt. Melkisédeknek Ábrahámra mondott áldása így kiterjedt a még meg nem született Lévire is, és ez azt mutatta, hogy a lévita papság alacsonyabb rendű Melkisédek papságánál. Ha tehát a tökéletesség Áron lévita papsága révén jött volna, nem lett volna szükség másik papra a „Melkisédek módja szerint”. Továbbá minthogy a papság megváltozott, ’így szükségképpen a törvénynek is meg kellett változnia’ (7:1, 11, 12).

16. Miért felsőbbrendű Jézus papsága, mint a Törvény alatti papság?

¹⁶ A Törvény valójában semmit nem tett tökéletessé, erőtelennek és hatástalannak bizonyult. Mivel papjai meghaltak, sok papra volt szükség; Jézusnak viszont, mivel „ő örökké él, utódlás nélküli a papsága. Mindebből következik, hogy képes tökéletesen meg is menteni azokat, akik Istenhez közelednek általa, mivel ő mindig él, hogy esedezzék értünk”. Ez a Főpap, Jézus „lojális, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített”, míg a Törvény által kinevezett főpapok erőtelenek, akiknek először önmaguk bűnéért kell áldozatokat bemutatniuk, s csak utána járhatnak közben másokért. Ezért Isten hiteles esküjének szava ’egy Fiút jelöl ki, aki örökké tökéletes’ (7:24–26, 28).

17. Miért felsőbbrendű az újszövetség?

¹⁷ Az újszövetség felsőbbrendűsége (8:1–10:31). Jézus, amint arra Pál apostol rámutat, „egy ennek megfelelően jobb szövetségnek a közbenjárója, amely  jobb ígéretek alapján törvényesen megerősíttetett” (8:6). Pál a Jeremiás 31:31–34. verset idézi teljes egészében annak igazolására, hogy azoknak, akik az újszövetségben vannak, Isten törvénye az elméjükbe és szívükbe van írva, hogy mindannyian megismerik Jehovát, és hogy Jehova ’többé semmiképpen nem emlékezik meg bűneikről’. Ez az „új szövetség” érvénytelenítette a korábbi szövetséget, a törvényszövetséget, amely most „közel van az enyészethez” (Zsid 8:12, 13).

18. Milyen összehasonlítást tesz Pál az áldozatot illetően a két szövetséggel kapcsolatban?

¹⁸ Pál a korábbi szövetségek idején bemutatott évenkénti áldozatokat olyan „törvényes követelmények”-nek nevezi, „amelyek csak a dolgok helyreigazításának meghatározott idejéig érvényesek”. Amikor azonban Krisztus mint Főpap eljött, a saját drága vérével, és nem a bakok és tulkok vérével lépett a szentélybe. Mózes az állatok vérének meghintésével érvényesítette a korábbi szövetséget és megtisztította az előképes sátort, de az újszövetséggel kapcsolatos égi valóságok számára jobb áldozatok voltak szükségesek. „Krisztus ugyanis nem emberkéz alkotta szenthelyre, az igazinak másába ment be, hanem magába az égbe, hogy most megjelenjen értünk Isten személye előtt.” És nem azért ment oda, hogy az évi áldozatot bemutassa, mint az izraelita főpap, hanem „egyszer s mindenkorra megjelent a dolgok rendszerének végén, hogy önmagát feláldozva eltörölje a bűnt” (9:10, 24, 26).

19. a) Mit nem tudott a Törvény megtenni, s miért? b) Mi Isten akarata a megszentelődéssel kapcsolatban?

¹⁹ Pál összegezve elmondja, hogy ’mivel a Törvény az eljövendő jó dolgok árnyéka’, így az általa előírt ismételt áldozatok nem képesek megszüntetni a bűntudatot. Jézus viszont azért jött a világra, hogy Isten akaratát cselekedje. „Ez az akarat szentelt meg minket – mondja Pál – egyszer s mindenkorra a Jézus Krisztus testének feláldozása révén.” Ezért a zsidók tartsanak ki rendíthetetlenül hitük nyilvános megvallásában, és ’legyen gondjuk arra, hogy buzdítsák egymást a szeretetre és a jó cselekedetre’, soha nem hagyva el az összejöveteleket. Ha az igazság pontos ismeretére való eljutás után továbbra is szándékosan vétkezünk, „nincs többé a bűnökért semmilyen áldozat” (10:1, 2, 10, 24, 26).

20. a) Mi a hit? b) Milyen ragyogó szóképekkel festi le Pál a hitet?

²⁰ A hit meghatározása és szemléltetése (10:32–12:3). Pál ezt mondja a zsidóknak: „Emlékezzetek állandóan a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, szenvedések között nagy küzdelmet álltatok ki.” Ezért senki se vesse el a szólásszabadságot, hiszen annak nagy jutalma van; legyetek állhatatosak, hogy elnyerjétek az ígéret teljesülését és ’legyen hitetek, hogy a lelketek életben maradjon’. Hit! Igen, erre van szükségünk. Pál így határozza azt meg: „A hit a remélt dolgok biztos várása és a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása.” Ezután egy a hitre lelkesítő fejezetben rövid szóképekben gyors egymásutánban lefesti azokat az ókori férfiakat, akik hit szerint éltek, cselekedtek, harcoltak, a hitben kitartottak, és a hit által az igazságosság örökösei lettek. Ábrahám „hittel” lakott Izsákkal és Jákobbal együtt sátrakban, és várta a „szilárdan megalapozott várost”, amelynek építője Isten. Mózes „hit által” maradt állhatatos, „mivel látta azt, aki láthatatlan”. „Mit is mondjak még? – kérdezi Pál. – Kifogynék az időből, ha tovább beszélnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, valamint Sámuelről és a többi prófétáról, akik hitük által királyságokat győztek le csatában, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el.” Másokat különböző módon megcsúfoltak, megkorbácsoltak, tömlöcbe vetettek és megkínoztak, de elutasították a szabadon bocsátást, „hogy jobb feltámadásban részesüljenek”. Valóban, „a világ nem volt méltó rájuk”. Ezek az emberek tanúskodtak a hitükről, de nem nyerték el az ígéret teljesülését. Ezért – mondja Pál –, mivel minket „a tanúknak ily nagy fellege vesz körül, tegyünk félre minden terhet és a minket oly könnyen behálózó bűnt, és fussuk végig kitartással az előttünk levő versenypályát, mialatt teljes figyelemmel hitünk Főközvetítőjére és Tökéletesítőjére, Jézusra tekintünk” (10:32, 39; 11:1, 8, 10, 27, 32, 33, 35, 38; 12:1, 2).

21. a) Hogyan tarthatnak ki a keresztények a hitért folytatott harcban? b) Milyen nyomós okot említ Pál arra, hogy hallgassunk az isteni figyelmeztetésre?

²¹ Kitartás a hitért folytatott harcban (12:4–29). Pál arra buzdítja a héber keresztényeket, hogy tartsanak ki a hit harcában, mert Jehova fiaiként fenyíti őket. Itt az idő, hogy a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket megerősítsék, és lábukkal egyenes ösvényen járjanak. De folyton szigorúan őrködniük kell, nehogy valamilyen mérges gyökér birtokba vegye bensejüket, vagy valami beszennyezze őket, ami elvettetésüket idézhetné elő, mint Ézsauét, aki nem becsülte a szent dolgokat. Mózes a szó szerinti hegynél ezt mondta: „Félelem fogott el és reszketés” a lángoló tűz, a felhő és a hang félelmet keltő megnyilvánulása miatt. Ők azonban valami sokkal félelmetkeltőbb hegyhez járultak: a Sion-hegyhez, az égi Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, az elsőszülöttek gyülekezetéhez, Istenhez, mindenek Bírájához és Jézushoz, egy új és jobb szövetség Közbenjárójához. Egy okkal több arra, hogy még jobban megszívleljék az isteni figyelmeztetést! Mózes idejében Isten hangja megrendítette a földet, most pedig Isten azt ígéri, hogy nemcsak a földet, hanem az eget is megrendíti. Pál ezután rátér a lényegre: „Így tehát, tudva, hogy rendíthetetlen királyságot kapunk . . . [végezzünk] Istennek elfogadható módon szent szolgálatot istenfélelemmel és áhítattal. Mert hisz a mi Istenünk megemésztő tűz is” (12:21, 28, 29).

22. Milyen építő tanáccsal zárja Pál a levelét?

 ²² Különböző buzdítások az imádattal kapcsolatban (13:1–25). Pál befejezésül építő tanácsot ad: a testvéri szeretet maradjon meg köztetek, ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről; legyen a házasság tiszteletre méltó közöttetek; óvakodjatok a kapzsiságtól; engedelmeskedjetek azoknak, akik elöljárnak köztetek és ne hagyjátok magatokat félrevezetni idegen tanításoktól! Utoljára pedig ezt mondja: „Őáltala [Jézus által] mutassuk be mindenkor Istennek a dicséret áldozatát, vagyis a nevét nyilvánosan hirdető ajkak gyümölcsét” (13:15).

MIÉRT HASZNOS?

23. Hogyan érvel Pál a Törvénnyel kapcsolatban, és hogyan támasztja alá érvelését?

²³ A Zsidókhoz írt levél mint Krisztus mellett szóló jogi érvelés vitathatatlan mestermű, szerkesztése tökéletes és a Héber Iratokból vett bizonyítékok a lehető legjobban alátámasztják. A levél a mózesi törvény különböző jellegzetességeit érinti, például a szövetséget, a vért, a közbenjárót, az imádat sátrát, a papságot és az áldozatokat. Továbbá rámutat, hogy ezek csak tökéletes mintái azoknak a dolgoknak, amelyek előre mutatnak az eljövendő nagyobb dolgokra, azokra, amik Krisztus Jézusban és az ő áldozati halálában, a Törvény beteljesítésében érték el tetőpontjukat. A Törvény „elavult és megöregszik, közel van az enyészethez” – mondja Pál. – „De Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökre ugyanaz” (8:13; 13:8; 10:1). Mennyire örülhettek a zsidók, amikor olvasták ezt a hozzájuk írt levelet!

24. Milyen elrendezést magyaráz meg Pál a Zsidókhoz írt levélben, és ez milyen hasznot jelent számunkra ma?

²⁴ De milyen haszna van ennek a levélnek számunkra, akik az akkoritól lényegesen eltérő körülmények között élünk? Mivel nem vagyunk a Törvény alatt, vajon tudunk-e hasznosat találni Pál érvelésében? A leghatározottabban tudunk! Pál e levelében körvonalazza az újszövetség nagyszerű elrendezését, amely az Ábrahámnak adott azon ígéreten alapszik, hogy a föld összes családja az ő magván keresztül nyeri el az áldást. Jehovának az a régi ígérete, hogy Ábrahám Magván, Jézus Krisztuson keresztül megáldja az embereket, a mi egyedüli reménységünk az életre. Jóllehet nem élünk a Törvény alatt, de mint Ádám fiai bűnben születtünk, s így szükségünk van egy irgalmas főpapra, aki érvényes áldozatot tud bemutatni a bűnért, egy olyan valakire, aki be tud menni magába a égbe, Jehova jelenlétébe és közben tud járni érettünk. E levélben felismerhetjük azt a Főpapot, aki Jehova által létrehozott új világában életre tud vezetni minket, aki együtt tud érezni gyengeségeinkkel, mivel ő is „hozzánk hasonlóan próbára tétetett minden tekintetben”, és most meghív minket arra, hogy bizalommal „közeledjünk ezért a beszéd nyíltságával a ki nem érdemelt kedvesség trónjához, hogy irgalmat nyerjünk és ki nem érdemelt kedvességet találjunk, segítségül a kellő időben” (4:15, 16).

25. Hogyan alkalmazza felvilágosító módon Pál a Héber Iratokat?

²⁵ Ezenkívül Pálnak a Zsidókhoz írt levelében szívet vidámító bizonyítékokat találunk arra vonatkozólag, hogy a Héber Iratokban régen feljegyzett jövendölések később csodálatos módon teljesültek. Mindez okulásunkra és vigasztalásunkra szolgál. Például a Zsidókhoz írt levelében Pál Jézus Krisztusra mint a Királyság Magvára alkalmazza a Zsoltárok 110:1. versében megjövendölt szavakat: „Isten jobbjára ült, azóta arra várva, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lábai alá” (Zsid 12:2; 10:12, 13; 1:3, 13; 8:1). Továbbá idézi a Zsoltárok 110:4. versét és megmagyarázza, hogy Isten Fia milyen fontos állást tölt be mint ’Melkisédek módja szerinti pap’. Az ókori Melkisédekhez hasonlóan, akinek a bibliai feljegyzés szerint ’sem apja, sem anyja, sem nemzetségrendje nem volt, és napjainak kezdete és életének vége is ismeretlen’, Jézus is király és pap „örökké”, hogy kiárassza váltságáldozatának örökké tartó érdemeit mindazokra, akik engedelmesen alárendelik magukat uralmának (Zsid 5:6, 10; 6:20; 7:1–21). Ugyancsak erre a Király-Papra utal Pál, amikor idézi a Zsoltárok 45:6, 7. (45:7, 8, Károli) versét: „Isten a trónod örökkön-örökké és királyságod jogara az egyenesség jogara. Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a törvénytelenséget. Ezért kent fel Isten, a te Istened téged, az örömujjongás olajával társaidnál inkább” (Zsid 1:8, 9). Mivel Pál idéz a Héber Iratokból és megmutatja azok teljesülését Jézus Krisztusban, látjuk, hogyan illeszkednek helyükre az isteni minta darabjai megvilágosodásunkra.

26. Milyen buzdítást ad Pál arra, hogy a versenypályát hittel és kitartással fussuk meg?

²⁶ Amint a Zsidókhoz írt levél rámutat, Ábrahám előretekintett a Királyságra, „a szilárdan megalapozott városra, amelynek építője és alkotója Isten”, arra a városra, amely égi. „Hit által” vágyott a Királyságra és nagy áldozatokat hozott azért, hogy elnyerhesse áldásait a „jobb feltámadás” által. Milyen megkapó példát találunk Ábrahámban, valamint a hithű férfiakban és nőkben, „a tanúk oly nagy fellegében”, akiket Pál a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében felsorol! E beszámoló olvasásának hatására szívünk ujjong és repes az örömtől, s értékelni tudjuk azt a kiváltságot és reménységet, amelyet e feddhetetlenül élő hűségesekkel együtt élvezünk. Az egész levél arra buzdít, hogy „kitartással fussuk meg az előttünk levő versenypályát” (11:8, 10, 16, 35; 12:1).

27. Milyen nagyszerű kilátásokat világít meg a Zsidókhoz írt levél a Királysággal kapcsolatban?

²⁷ Pál Aggeus jövendölését idézve felhívja figyelmünket Isten ígéretére: „Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is” (Zsid 12:26; Agg 2:6). Isten Királysága viszont Krisztus Jézus, a Mag vezetése alatt megmarad örökké. „Ezért tudva, hogy  rendíthetetlen Királyságot kapunk, ápoljuk továbbra is a ki nem érdemelt kedvességet, amely által Istennek elfogadható módon szent szolgálatot végezhetünk istenfélelemmel és áhítattal!” Ez a lelkesítő beszámoló biztosít bennünket arról, hogy Krisztus másodszor nem a bűnért jelenik meg, hanem azért, hogy megmentse mindazokat, akik őszintén várják a megmentést. Ezért „mutassuk be általa Istennek mindenkor a dicséret áldozatát, vagyis a nevét nyilvánosan hirdető ajkak gyümölcsét”! Szenteltessék meg Jehova Isten nagy neve örökre az ő Király-Papja, Jézus Krisztus által! (Zsid 12:28; 9:28; 13:15).

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]