Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A Biblia 59. könyve – Jakab

A Biblia 59. könyve – Jakab

A Biblia 59. könyve – Jakab

Író: Jakab

Írás helye: Jeruzsálem

Írás befejezése: i. sz. kb. 62 előtt

1. Mi miatt vetődik fel Jakab írói voltával kapcsolatban a kérdés a nevét viselő könyv tekintetében?

„ELMENT az esze.” Így vélekedtek Jézusról a rokonai. Földi prédikálószolgálatának ideje alatt „testvérei nem hittek benne”, és sem Jakab, sem pedig József, Simon és Júdás nem számított Jézus első tanítványai közé (Márk 3:21; Ján 7:5; Máté 13:55). Milyen alapon állítjuk tehát, hogy Jakab, Jézus féltestvére írta a nevéről elnevezett bibliai könyvet?

2. Mi szól amellett, hogy Jézus féltestvére írta a Jakab levelét?

2 A beszámolóból kitűnik, hogy a feltámasztott Jézus megjelent Jakabnak, és ez minden kétséget kizáróan meggyőzte őt arról, hogy Jézus a Messiás (1Kor 15:7). A Cselekedetek 1:12–14. verse elmondja, hogy Mária és Jézus testvérei az apostolokkal együtt egy jeruzsálemi felső szobában már Pünkösd előtt összejöttek imádkozni. Vajon nem Jézus egyik Jakab nevű apostola írta a levelet? Nem, mert az író rögtön az elején közli magáról, hogy nem apostol, hanem „az Úr Jézus Krisztus rabszolgája”. Ezenkívül Júdás bevezető szavai, Jakab bevezető szavaihoz hasonlóan, Júdást is úgy említik, hogy „Jézus Krisztus rabszolgája, de Jakab testvére” (Jak 1:1; Júd 1). Ebből teljes biztonsággal következtethetünk arra, hogy Jézus Krisztus féltestvérei, Jakab és Júdás írták a róluk elnevezett könyveket.

3. Mik tették Jakabot alkalmassá az írásra?

3 Jakab kiváltképpen alkalmas volt arra, hogy tanácsokat tartalmazó levelet írjon a keresztény gyülekezetnek. Mint felvigyázó, nagy tiszteletnek örvendett a jeruzsálemi gyülekezetben. Pál azt mondta „Jakabról, az Úr testvéréről”, hogy Kéfással és Jánossal együtt „oszlopok” a gyülekezetben (Gal 1:19; 2:9). Jakab kiemelkedő helyzetét az is bizonyítja, hogy Péter a börtönből való szabadulása után azonnal üzenetet küldött „Jakabnak és az idősebb testvéreknek”. És vajon nem Jakab volt-e az, aki szóvivőként működött „az apostolok és a vének számára”, amikor Pál és Barnabás Jeruzsálembe utazott, hogy a körülmetélkedés kérdésében döntést kérjen? Mellesleg ez a döntés is és Jakab levele is ugyanazzal az üdvözléssel kezdődik: „Üdvözlet!”, ami újabb utalás arra, hogy mindkettőnek ugyanaz volt az írója (Csel 12:17; 15:13, 22, 23; Jak 1:1).

4. Mi utal arra, hogy Jakab nem sokkal i. sz. 62 előtt írta a levelét?

4 Josephus történész szerint a szadduceus Ananus (Anániás) főpap volt a felelős Jakab megkövezéséért. Ez Festus római kormányzó halála után történt, de még utódjának, Albinusnak hivatalba lépése előtt, ami i. sz. 62 táján volt. * Mikor írta Jakab a levelét? Jakab a levelét Jeruzsálemből „a szétszórtan élő tizenkét törzsnek”, szó szerint „a szétszóratásban levőknek” címezte (Jak 1:1, lábjegyzet). Időbe telt, amíg a keresztény tanítás elterjedt a szent szellemnek i. sz. 33-ban történt kitöltését követően. Ugyancsak idő kellett ahhoz, hogy a levélben említett riasztó állapotok kialakuljanak. A levél ezenkívül arra is utal, hogy a keresztények akkor már nem kis csoportokban éltek, hanem gyülekezetekbe voltak szervezve, s ezeknek az élén érett „vének” álltak, akik tudtak könyörögni a gyengékért és tudták támogatni őket. Továbbá megfelelő idő telt el, amíg az önteltség és formalizmus bizonyos mértékben kezdett beszivárogni (2:1–4; 4:1–3; 5:14; 1:26, 27). Ha Josephus beszámolója igaz, akkor az a legvalószínűbb, hogy Jakab nem sokkal Festus i. sz. 62 táján bekövetkezett halála után írta a levelét.

5. Mi bizonyítja a könyv hitelességét?

5 Ami Jakab levelének a hitelességét illeti: ez a levél megtalálható az 1209. számú Vatikáni, a Sínai és az Alexandriai kéziratokban. De szerepel még legalább tíz katalógusban is a 397-es karthágói zsinat előtti időből. * A korai egyházi írók gyakran idézték ezt a levelet. Jakab levelének az ihletett Írások többi részével való mély belső összhangja teljesen nyilvánvaló.

6. a) Milyen körülmények késztették Jakabot levele megírására? b) Mi az, amivel Jakab kiegészíti Pál érvelését a hittel kapcsolatban, s ami nemcsak hogy nem mond ellent annak, hanem még támogatja is azt?

6 Miért írta Jakab ezt a levelet? A levél gondos vizsgálata feltárja, hogy a gyülekezeten belüli állapotok nézeteltéréseket okoztak a testvérek között. A keresztényi irányadó mértékeket fellazították, sőt teljesen figyelmen kívül hagyták azokat, úgyhogy némelyek a világgal való barátkozás révén szellemi házasságtörők lettek. Néhányan a következő kijelentést tették mohó igyekezetükben, hogy állítólagos ellentmondásokat fedezzenek fel: Jakab levele, amely cselekedetekkel párosuló hitre buzdít, érvényteleníti Pál azon szavait, miszerint a megmentés hit által és nem cselekedetek által történik. A szövegösszefüggésből azonban kitűnik, hogy Jakab nem pusztán a szavak, hanem a cselekedetek által bizonyított hitre utal, míg Pál félreérthetetlenül a Törvény cselekedeteire gondol. Jakab tehát kiegészíti Pál érvelését, és egy lépéssel tovább megy annak meghatározásában, hogyan nyilvánul meg a hit. Jakab tanácsa rendkívül hasznos, és érinti a keresztények mindennapi gondjait.

7. Hogyan utánozza Jakab Jézus tanítási módszereit, és milyen eredménnyel?

7 A mindennapi életből, például az állatok, a hajók, a földművelők és a növényzet témaköréből vett szemléltetések színes hátteret adnak Jakab hittel, türelemmel és kitartással kapcsolatos érveinek. Jézus eredményes tanítási módszerének ez a hű utánzása rendkívül erőteljessé teszi Jakab tanácsait. Ez a levél, pontosan azért, mert Jakab oly tisztán felismeri az egyéneket mozgató indítékokat, nagy hatással van az emberre.

A JAKAB LEVELÉNEK TARTALMA

8. Mit eredményez a türelmes kitartás, és mit eredményez a helytelen kívánság?

8 „Az ige cselekvői”-nek türelmes kitartása (1:1–27). Jakab buzdító szavakkal kezdi levelét: „Tekintsétek teljes örömnek, testvéreim, amikor különféle megpróbáltatások közé kerültök.” A türelmes kitartás által válik mindenki tökéletessé. Ha valakinek nincs bölcsessége, kitartóan kérnie kell azt Istentől, de nem kételkedve, mint aki a tenger széltől hányt-vetett hullámaihoz hasonlít, hanem hittel. Az alacsonyt Isten felmagasztalja, de a gazdag elhervad, mint a virág. Boldog az a férfi, aki a próbában kitart, mert „megkapja az élet koronáját, amelyet Jehova ígért azoknak, akik őt folyton szeretik”. Isten senkit nem kísért gonosz dolgokkal, hogy bukását idézze elő. Valójában a saját helytelen kívánságaink termékenyülnek meg; ezek azután bűnt szülnek, a bűn pedig halált okoz (1:2, 12, 22).

9. Mi mindent foglal magában az, hogy valaki „a szó cselekvője”, s milyen imádati formát helyesel Isten?

9 Honnan származik az összes jó adomány? Az égi világosság soha meg nem változó Atyjától. „Mivel ő akarta – mondja Jakab –, előhozott minket az igazság szava által, hogy a teremtményeinek egyfajta zsengéi legyünk.” A keresztényeknek ezért gyorsaknak kell lenniük a hallásra, de lassúaknak a beszédre és a haragra. El kell vetniük maguktól mindenféle tisztátalanságot és erkölcsi rosszaságot, és készséggel kell fogadniuk a megmentés szavának beplántálását. „Legyetek azonban a szó cselekvői, és ne csak hallgatói!” Azt, aki belepillant a szabadság tükörhöz hasonló törvényébe és elmélyül abban, „boldoggá teszi a cselekedete”. Ha valaki nem fékezi meg a nyelvét, az általa gyakorolt imádat hiábavaló lesz, de a „tiszta és szeplő nélküli imádat a mi Istenünk és Atyánk nézőpontja szerint ez: gondoskodni az árvákról és az özvegyekről nyomorúságukban, és szeplő nélkül megőrizni magunkat a világtól” (1:17, 18, 22, 25, 27).

10. a) Milyen megkülönböztetéseket kerüljünk? b) Milyen kapcsolatban vannak a cselekedetek a hittel?

10 Helyes cselekedetekkel tökéletesített hit (2:1–26). A testvérek személyválogatóak, s a gazdagokat előnyben részesítik a szegényekkel szemben. De vajon nem igaz-e az, hogy ’Isten azokat választotta ki, hogy gazdagok legyenek a hitben és a királyság örökösei legyenek, akik a világot illetően szegények’? Vajon nem a gazdagok-e az elnyomók? A testvéreknek a királyi törvényt kell gyakorolniuk: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, és kerülniük kell a személyválogatást. Irgalmat is kell tanúsítaniuk, mert ami a Törvényt illeti, ha valaki megsérti annak csak egy pontját is, az az egész Törvényt megsértette. A tettek nélküli hit semmit sem ér. Ha valaki egy szűkölködő testvérnek vagy testvérnőnek azt mondja: „Melegedj meg és lakj jól”, de ugyanakkor nem nyújt neki segítséget, ez aligha gyakorlatias dolog. Ki lehet-e nyilvánítani a hitet cselekedetektől függetlenül? Vajon nem a cselekedetek tették-e tökéletessé Ábrahám hitét, amikor Izsákot hajlandó lett volna feláldozni az oltáron? Hasonlóképpen a parázna Ráháb is ’cselekedetek által nyilvánult igazságosnak’. A cselekedetek nélküli hit tehát önmagában halott (2:5, 8, 16, 19, 25).

11. a) Milyen szemléltetések alkalmazásával figyelmeztet Jakab a nyelv bűneire? b) Hogyan nyilvánul meg a bölcsesség és az értelem?

11 A nyelv megfékezése, hogy bölcsességet taníthassunk (3:1–18). A testvéreknek nem szabad elhamarkodniuk azt, hogy tanítók legyenek, nehogy súlyosabb ítéletben részesüljenek. Mindenki gyakran megbotlik. Miként a zabla irányítja a ló testét és a kicsiny kormány a nagy hajót, ugyanúgy testünk e kicsiny tagjának, a nyelvnek is nagy hatalma van. Olyan, mint a tűz, amely képes egy nagy erdőt lángba borítani. A vadállatok könnyebben megszelídíthetők, mint a nyelv. Ezzel áldják az emberek Jehovát és ezzel átkozzák felebarátaikat. Ez nem helyes. Vajon ugyanabból a forrásból csörgedezhet-e édes és keserű víz? Vajon teremhet-e a fügefa olajbogyót, vagy a szőlőtő fügét? Vagy adhat-e sós víz édes vizet? Jakab ezt kérdezi: „Ki bölcs és értelmes köztetek?” Bizonyítsa ezt szelídséggel párosult cselekedeteivel, de kerülje a vitatkozásokat és az igazsággal szembeni durva kérkedést. Mert „a felülről jövő bölcsesség mindenekelőtt tiszta, aztán békeszerető, ésszerű, engedelmességre kész, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem tesz részrehajló megkülönböztetéseket, nem képmutató” (3:13, 17).

12. a) Milyen helytelen állapotok léteznek a gyülekezetben, és milyen forrásból származnak ezek? b) Milyen magatartást kell kerülnünk és milyen tulajdonságokat kell ápolnunk, hogy Jehova helyeslését elnyerjük?

12 Kerüljük az érzéki örömöket és a világgal való barátkozást (4:1–17). „Honnan erednek a háborúskodások . . . köztetek?” Jakab így válaszol kérdésére: „Az érzéki gyönyör utáni sóvárgásaitokból.” Egyeseknek rosszak az indítékai. Azok, akik a világ barátai akarnak lenni, „házasságtörők” és Isten ellenségeivé válnak. Ezért Jakab ezt tanácsolja: „Álljatok ellen az Ördögnek, és az elmenekül tőletek.” Jehova felmagasztalja az alázatost. Ne bírálgassák tehát a testvérek egymást, és mivel senki sem lehet biztos abban, hogy másnap is élni fog, ezért mindenkinek ezt kellene mondania: „Ha Jehova akarja, élni fogunk és ezt vagy azt megtesszük.” A büszkeség gonosz dolog; aki tudna jót cselekedni, de nem teszi, az vétkezik (4:1, 4, 7, 8, 15).

13. a) Miért jaj a gazdagoknak? b) Hogyan szemlélteti Jakab a türelem és a kitartás szükségességét, és mit eredményez ez?

13 Boldogok azok, akik kitartanak az igazságosságban! (5:1–20). ’Sírjatok és üvöltsetek, ti gazdagok! – jelenti ki Jakab. – Gazdagságotok rozsdája tanú lesz ellenetek. A seregek Jehovája meghallotta az aratók segélykiáltásait, akiket kifosztottatok. Bőségben és érzéki gyönyörökben éltetek, az igazat pedig elítéltétek és meggyilkoltátok.’ Mindazonáltal az Úr jelenlétének közelségére való tekintettel a testvérek legyenek türelmesek, miként a földművelő, aki várja az aratást; vegyék példának a prófétákat, „akik Jehova nevében szóltak”. Boldogok azok, akik kitartottak! A testvéreknek emlékezniük kell Jób kitartására és arra, hogy Jehova hogyan intézte sorsát, mert „Jehova . . . gyengéd vonzalmú és könyörületes” (5:1–6, 10, 11).

14. Milyen befejező tanácsot ad a bűn megvallásával és az imával kapcsolatban?

14 Jakab azt is tanácsolja, hogy ne esküdözzenek. Igenlésük legyen igen, tagadásuk pedig legyen nem. Vallják meg nyíltan bűneiket és imádkozzanak egymásért. Miként Illés imáiból látható, „nagy ereje van az igazságos ember könyörgésének”. Ha valaki eltévelyedik az igazságtól, az, aki visszatéríti őt, „megmenti annak lelkét a haláltól és sok bűnt elfedez” (5:12, 16, 20).

MIÉRT HASZNOS?

15. Hogyan alkalmazza Jakab a Héber Iratokat? Szemléltesd!

15 Bár Jakab csak kétszer említi Jézus nevét (1:1; 2:1), a Mester tanításait gyakorlati módon sokszor alkalmazza, ami kitűnik a Jakab levelének és a hegyi beszédnek a gondos összehasonlításából. Ugyanakkor levelében 13-szor fordul elő Jehova neve (az Új Világ fordításban), és Jehova ígéretét jutalomként hangsúlyozza azok számára, akik megőrzik hitüket mint keresztények (4:10; 5:11). Jakab sok szemléltetést vesz a Héber Iratokból, és nagyszerűen idéz verseket gyakorlati tanácsainak alátámasztására. A forrásművet ezekkel a kifejezésekkel ismerteti: „az Írások szerint”, „az Írás teljesült” és „az Írás ezt mondja”; így próbálja ezeket az írásszövegeket a keresztényi életre alkalmazni (2:8, 23; 4:5). Amikor tanácsait és az Isten Szavába mint összhangzó egészbe vetett építő hitet ismerteti, Jakab találóan utal Ábrahám hitből fakadó cselekedeteire, továbbá Ráháb cselekedetekkel bizonyított hitére, Jób türelmes kitartására és Illés buzgó imádkozására (Jak 2:21–25; 5:11, 17, 18; 1Móz 22:9–12; Józs 2:1–21; Jób 1:20–22; 42:10; 1Kir 17:1; 18:41–45).

16. Milyen tanácsot és figyelmeztetést ad Jakab, és honnan származik az ilyen gyakorlati bölcsesség?

16 Felbecsülhetetlen értékűek Jakab tanácsai: a szónak ne csak hallgatói, hanem cselekvői legyünk; hitünket az igazságosság cselekedeteivel bizonyítsuk; találjunk örömet a különböző próbák elviselésében; folyton kérjünk bölcsességet Istentől, mindig közeledjünk hozzá imában, és gyakoroljuk a királyi törvényt: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Jak 1:22; 2:24; 1:2, 5; 4:8; 5:13–18; 2:8). Ezenkívül komolyan figyelmeztet a téves tanítások ellen, a nyelv ártalmas használata ellen, a személyválogatás ellen a gyülekezetben, az érzéki örömök mohó kívánása ellen és a romlandó gazdagságban való bizakodás ellen (3:1, 8; 2:4; 4:3; 5:1, 5). Jakab azt is tisztázza, hogy a világgal való barátság szellemi házasságtörésnek és Istennel való ellenségeskedésnek számít, majd pontosan meghatározza az Isten szemében tiszta, gyakorlatias imádati formát: ’viseljünk gondot az árvákról és özvegyekről az ő nyomorúságukban, s magunkat őrizzük meg szeplő nélkül a világtól’ (4:4; 1:27). Az ilyen gyakorlatias és könnyen érthető tanácsokat joggal várhatjuk el az első keresztény gyülekezetnek ettől az „oszlopától” (Gal 2:9). Jakab levelének kedves üzenete ma is útmutató az ebben a zűrzavaros időben élő keresztények számára, hiszen a „felülről jövő bölcsesség” „az igazságosság gyümölcsét” termi meg (3:17, 18).

17. Milyen nyomós érvet ismertet a hűséges cselekedetekben való kitartás mellett?

17 Jakab égő vágya az volt, hogy segítsen testvéreinek céljuk, az Isten Királyságában való élet elérésében. Így sürgeti őket: „Legyetek tehát ti is türelmesek; erősítsétek meg szíveteket, mivel az Úr jelenléte elközeledett.” Ha továbbra is kitartanak a próbában, boldogok, mert Isten helyeslése azt jelenti, hogy elnyerik „az élet koronáját, amelyet Jehova ígért azoknak, akik őt folyton szeretik” (5:8; 1:12). Így tehát a levél nyomós érvként hangsúlyozza az élet koronájának ígéretét – vagy a halhatatlan életet az egekben, vagy a földi örök életet – a hűséges cselekedetekben való kitartás mellett. Bizonyára mindnyájunkat bátorít ez a csodálatos levél az örökké tartó élet céljának elérésében Jehova új világában, amelyet a mi Urunk Jézus Krisztus, a Királyság Magva kormányoz majd (2:5).

[Lábjegyzetek]

^ 4. bek. A zsidók története, kiadta Európa, 1980, XX, 9 (571. oldal); Webster’s New Biographical Dictionary, 1983, 350. oldal

^ 5. bek. Lásd a 303. oldalon közölt táblázatot.

[Tanulmányozási kérdések]