Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A Biblia 6. könyve – Józsué

A Biblia 6. könyve – Józsué

A Biblia 6. könyve – Józsué

Író: Józsué

Írás helye: Kánaán

Írás befejezése: i. e. kb. 1450

Megírt időtartam: i. e. 1473 – kb. 1450

1. Milyen helyzettel állt szemben Izrael időszámításunk előtt 1473-ban?

AZ IDŐSZÁMÍTÁSUNK ELŐTTI 1473. évben vagyunk. A legdrámaibb, s egyben legörvendetesebb pillanatok érkeztek el. A Moáb mezején táborozó izraeliták felkészültek, hogy belépjenek Kánaánba, az Ígéret földjére. Kánaán a Jordán folyó másik oldalán feküdt. Ezen a területen számos kis királyság volt, amelyek mindegyike saját hadsereggel rendelkezett. A területet egymás között osztották fel, és Egyiptom romlott uralma alatt az egymást követő évek során egyre gyengébbek lettek. Mégis, Izrael nemzete számára az ellenállásuk félelmetesnek tűnik. Sok, fallal megerősített város, mint például Jerikó, Ai, Hásor és Lákis bevétele állt előttük az ország elfoglalásáig. Kritikus időszak következett. Döntő csatákat kellett megvívniuk és megnyerniük. Eközben maga Jehova is hatalmas csodákkal lépett közbe népéért, és teljesítette azt az ígéretét, hogy letelepíti őket az országban. Kétségtelen, ezek az izgalmas események, amelyek Jehovának a népével való bánásmódjában annyira kiemelkedők, érdemesek voltak arra, hogy meg legyenek örökítve, mégpedig egy szemtanú által. Ki lehetett erre alkalmasabb, mint maga Józsué, akit Jehova Mózes utódjául nevezett ki! (4Móz 27:15–23).

2. Miért volt helyes a választás, hogy Józsué legyen a vezér és az események feljegyzője?

2 Józsué kiválasztása, hogy egyrészt vezető, másrészt a megtörtént események feljegyzője legyen, igen megfelelő volt. Mózessel a pusztai vándorlás negyven éve alatt egész közeli barátságba került. „Mózes szolgája volt fiatal férfi korától”, s ez alkalmassá tette arra, hogy szellemi és katonai szempontból egyaránt képzett vezető legyen (4Móz 11:28; 2Móz 24:13; 33:11; Józs 1:1). Időszámításunk előtt 1513-ban, amikor Izrael elhagyta Egyiptomot, Józsué Izrael hadseregének a kapitánya volt. Ekkor győzték le az amálekitákat (2Móz 17:9–14). Mivel Mózes hűséges társa és a hadsereg félelem nélküli parancsnoka volt, természetesen rá esett a választás, hogy képviselje Efraim törzsét, amikor minden törzsből egy férfit választottak a Kánaán földje kikémlelésének veszélyes küldetésére. Ez alkalommal tanúsított bátorsága és hűsége biztosította az Ígéret földjére való bemenetelét (4Móz 13:8; 14:6–9, 30, 38). Igen, ez a férfi, Józsué, a Nún fia olyan ember, ’akiben szellem volt’, olyan ember, aki „Jehovát teljes szívvel követte”, olyan ember, akit „a bölcsesség szelleme” töltött el. Nem csoda tehát, hogy „Izrael Józsué egész életében szolgálta Jehovát” (4Móz 27:18; 32:12; 5Móz 34:9; Józs 24:31).

3. Mi bizonyítja, hogy Józsué valóban Jehova élő szolgája volt, és hogy ő írta a nevét viselő könyvet?

3 Tapasztalata, képzettsége, valamint kipróbált tulajdonságai alapján Józsué mint Jehova igaz imádója bizonyára abban a helyzetben volt, hogy ’az Istentől ihletett Írások’ egyik írója lehetett. Józsué nem képzeletbeli, kitalált alak, hanem Jehovának a valóságban élt szolgája. A Keresztény Görög Iratok is megemlíti név szerint (Csel 7:45; Zsid 4:8). Logikus tehát, hogy miként Mózest Isten arra használta fel, hogy megírja az életében történt eseményeket, ugyanúgy utódját, Józsuét is felhasználta arra, hogy rögzítse azokat az eseményeket, amelyeknek szemtanúja volt. Hogy a könyvet valóban egy akkor élt személy írta, az kitűnik a Józsué hatodik fejezet huszonötödik verséből. A zsidó hagyomány Józsuénak tulajdonítja az írást, maga a könyv pedig ezt mondja: „Akkor Józsué megírta ezeket a szavakat Isten törvényének könyvébe” (Józs 24:26).

4. Hogyan bizonyította a bibliai jövendölés teljesülése, valamint a későbbi bibliai írások tanúbizonysága Józsué könyvének hitelességét?

4 Jerikó pusztulásakor Józsué prófétai átkot mondott a város újjáépítésére, amely figyelemre méltó módon teljesült Aháb, Izrael királya napjaiban, mintegy 500 évvel később (Józs 6:26; 1Kir 16:33, 34). Józsué könyvének valódisága továbbá azon a sok hivatkozáson alapszik, amit a későbbi bibliaírók tettek a benne feljegyzett eseményekre vonatkozóan. A zsoltáríró újra meg újra hivatkozik rájuk (Zsolt 44:1–3 [44:2–4, Károli]; 78:54, 55; 105:42–45; 135:10–12; 136:17–22), valamint Nehémiás (Neh 9:22–25), Ésaiás (És 28:21), Pál apostol (Csel 13:19; Zsid 11:30, 31) és Jakab tanítvány (Jak 2:25).

5. a) Mennyi időt ölel fel a Józsué könyve? b) Miért találó a Józsué név?

5 Józsué könyve egy körülbelül 20 éves időszakot ölel fel, a Kánaán földjére való belépéstől, 1473-tól kezdve körülbelül i. e. 1450-ig, amikor Józsué valószínűleg meghalt. A „Józsué” név – (héberül: Jeho·suʹaʽ) jelentése: „Jehova a megmentés” – igen találó, ha figyelembe vesszük, hogy Józsué mint látható vezér milyen szerepet töltött be Izrael életében az ország meghódítása során. Minden dicsőséget Jehovának, a nagy Megszabadítónak adott. A Septuagintában a könyv neve I·e·sousʹ (ez a Jeho·suʹaʽ görög megfelelője), és ebből ered a Jézus név. A bátorság, engedelmesség és feddhetetlenség szép tulajdonságaiban Józsué valóban ragyogó prófétai előképe volt „a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak” (Róma 5:1).

A JÓZSUÉ KÖNYVÉNEK TARTALMA

6. Milyen természetes részekre tagolódik a könyv?

6 A könyv négy természetes részre tagozódik: 1. átkelés az Ígéret földjére, 2. Kánaán meghódítása, 3. az ország felosztása és 4. Józsué búcsúbeszéde, utolsó buzdítása. Az író az egész beszámolót, amely izgalmas drámaisággal van tele, élénk szavakkal mondja el.

7. Milyen bátorítást és tanácsot ad Jehova Józsuénak?

7 Átkelés az Ígéret földjére (1:1–5:12). Mivel Jehova tudta, hogy milyen próbáknak néznek elébe, már a kezdet kezdetén bátorította Józsuét és józan tanácsot adott neki: „Csak légy bátor és nagyon erős . . . A törvénynek könyve ne távozzék el a te szádtól, és olvass abban halk hangon éjjel és nappal, hogy vigyázhass arra, hogy mindenben aszerint járj el, amint abban írva van, mert akkor teszed utadat sikeressé és akkor cselekszel majd bölcsen. Nem megparancsoltam-e neked? Légy bátor és erős, . . . mert Jehova, a te Istened, bárhová mész, veled van” (1:7–9). Józsué Jehovát ismeri el igazi vezetőnek és parancsnoknak, és nyomban előkészületet tesz, hogy átkeljen a Jordánon, amint erre parancsot kap. Az izraeliták elfogadják Józsuét Mózes utódjául és hűséget fogadnak neki. Most elindulnak Kánaán meghódítására.

8. a) Hogyan tanúsít hitet Ráháb? b) Hogyan bizonyul Jehova „élő Istennek” Izrael közepette?

8 Két embert küldenek ki Jerikó kikémlelésére. A parázna Ráháb megragadja az alkalmat, hogy kifejezze Jehovába vetett hitét azáltal, hogy élete kockáztatásával elrejti a kémeket. A kémek viszonzásul megesküsznek arra, hogy megkímélik életét, amikor Jerikó elpusztul; majd a kémek visszatérnek és arról számolnak be, hogy az ország minden lakosa kétségbe van esve az izraelitáktól való félelmében. Mivel a jelentés kedvező, Józsué azonnal indul a Jordán folyóhoz, amely éppen elérte az áradás tetőfokát. Jehova most kézzelfogható bizonyítékát adja annak, hogy támogatja Józsuét, és miként Mózes idejében, most is „élő Isten” Izrael között (3:10). Amint a szövetségládát vivő papok belépnek a Jordán vizébe, a felülről lefelé folyó víz feltornyosul és az izraeliták száraz lábbal kelhetnek át a folyón. Józsué 12 követ vesz fel a folyó közepéből emlékeztetőül és másik 12 követ helyez el a folyóban ott, ahol a papok állnak. Ezután a papok átkelnek, a víz pedig visszatér megáradt állapotába.

9. Milyen soron következő események történnek Gilgálban?

9 Az átkelés után a nép Gilgálban táborozik le a Jordán és Jerikó között, itt Józsué emlékköveket állít fel bizonyságul az eljövendő nemzedéknek, valamint azért, „hogy a föld minden népe megismerhesse Jehova erős kezét, s hogy ti valóban féljétek Jehovát, a ti Isteneteket minden időben” (4:24). (A Józsué 10:15 azt mutatja, hogy Gilgált ezután valószínűleg egy ideig kiinduló táborozási helyül használják.) Itt körülmetélik az izraelitákat, mivel a pusztai vándorlás alatt senkit sem metéltek körül. Megünneplik a Pászkát, megszűnik a manna, és az izraeliták ehetik az ország termését.

10. Hogyan oktatja ki Jehova Józsuét Jerikó bevételéről, és milyen drámai események következnek?

10 Kánaán meghódítása (5:13–12:24). Most az első cél elérhető távolságban ott áll előttük. De hogyan vegyék be Jerikót, ezt a kőfallal „erősen körülzárt” várost? (6:1). Jehova maga adja meg a részletes utasítást a város bevételére: kiküldi ’Jehova hadseregének fejedelmét’ Józsué kioktatására (5:14). Jehova seregeinek hat napon át napjában egyszer a város körül kell menetelniük. A hadviselő férfiaknak az élen kell haladniuk, utánuk a kosszarv kürtöket fújó papok, azután más papok következnek, akik a szövetségládát viszik. A hetedik nap hétszer kell a várost körüljárniuk. Józsué hűségesen közvetíti az utasításokat a népnek. A parancsnak megfelelően a csapatok körüljárják Jerikót. Egy szó sem hangzik el. Nem hallatszik más zaj, csak a lábak dobogása és a papok kürtjének hangja. Végül az utolsó napon, a hetedik kör befejezésekor Józsué jelt ad a kiáltásra. „Hatalmas csatakiáltással”, teli torokból kiáltanak, és Jerikó falai leomlanak! (6:20). Egy emberként rohannak a városba, elfoglalják és felgyújtják. Csak a hűséges Ráháb és háznépe talál megmentést.

11. A kezdeti vereség után hogyan következik be a győzelem Ai felett?

11 Most nyugatra Ai felé! Az újabb könnyű győzelembe vetett bizalmuk csalódásba torkollik, mivel Ai férfiai a város elfoglalására küldött 3000 izraelita katonát megfutamítják. Mi történt? Talán Jehova elhagyta őket? Józsué aggódva tudakozódik Jehovától. Válaszul Jehova feltárja, miszerint annak a parancsának, hogy Jerikóban minden dolgot semmisítsenek meg, valaki a táborban nem engedelmeskedett; ellopott valamit és azt elrejtette. Ha Izrael továbbra is élvezni akarja Jehova áldását, el kell távolítani a táborból ezt a tisztátalanságot. Isteni irányítás mellett kiderül, hogy Ákán a gonosztevő. Ákánt és a háza népét halálra kövezik, Jehova ismét kegyeibe fogadja az izraelitákat és most újra Ai ellen indulnak. Jehova ismételten feltárja, milyen harci módot kövessenek. Ennek megfelelően kicsalogatják Ai férfiait a kőfallal körülvett városból, s miután így tőrbe csalták, rejtekhelyükből előjönnek és meglepik őket. A várost elfoglalják és minden lakójával együtt elpusztítják (8:26–28). Nincs alkudozás az ellenséggel!

12. Melyik isteni parancsot hajtja ezután végre Józsué?

12 Jehovának Mózes útján adott parancsa értelmében Józsué ezután oltárt emel az Ebál-hegyen és ráírja „a törvény mását” (8:32). Ekkor elolvassa a Törvény szavait az áldással és az átokkal együtt az egész nemzet előtt, amelynek egyik fele a Gerizim-hegy előtt, a másik fele pedig az Ebál-hegy előtt áll (5Móz 11:29; 27:1–13).

13. A gibeoniták ’cselfogása’ mit eredményez?

13 A meghódítás gyors folyamatától megrémülve Kánaán kis királyságai egyesülnek abban az erőfeszítésben, hogy feltartóztassák Józsué előrehaladását. ’A gibeoniták azonban, amikor meghallják, mit tett Józsué Jerikóval és Aival, cselhez folyamodnak’ (Józs 9:3, 4). Azzal az ürüggyel, hogy Kánaántól messzire eső országból jönnek, szövetségre lépnek Józsuéval, „hogy hagyja őket életben”. Amikor a csalás kiderül, az izraeliták tiszteletben tartják a szövetséget, de a gibeonitákat vízhordókká és fagyűjtőkké teszik, ’alantas rabszolgákká’. Ezáltal teljesítették be részben Noénak Kánaánra, a Hám fiára mondott ihletett átkát (Józs 9:15, 27; 1Mózes 9:25).

14. Hogyan mutatja meg Jehova Gibeonban, hogy harcol Izraelért?

14 A gibeonitáknak ez a csalása nem kis dolog, mivel „Gibeon nagy város volt . . . nagyobb mint Ai, és minden férfia hatalmas” (Józsué 10:2). Jeruzsálem királya, Adonisédek veszélyt lát ebben maga és Kánaán más királyságai számára. Példát kell szolgáltatni, hogy az ellenséghez való további átpártolást megakadályozza. Így tehát Adonisédek és négy más király (Hebron, Jármut, Lákis és Eglon város királyságainak királyai) összefogtak és hadat indítanak Gibeon ellen. Józsué a gibeonitákkal kötött szövetségének megfelelően egész éjjel menetel, hogy segítségükre siessen, és megfutamítja az öt király seregét. Jehova most ismét beleavatkozik a harcba, emberfeletti erőit és jeleit működteti pusztító eredménnyel. Hatalmas jégeső hull az égből, amely az ellenségből többet megöl, mint az izraeliták kardjai. Majd csodák csodája – ’a nap megáll az ég közepén és nem nyugszik le egy egész nap’ (10:13). Így a tisztogató műveleteket befejezhetik. A világi bölcsek esetleg megpróbálhatják kétségbe vonni ezt a csodálatos eseményt, de a hit emberei elfogadják az isteni beszámolót, tudván azt, hogy Jehovának hatalmában áll ellenőrizni a világegyetem erőit és akaratának megfelelően működtetni azokat. Kétségtelen, „Jehova maga harcolt Izraelért” (10:14).

15. Írd le a meghódítás útját és annak tetőpontját Hásorban!

15 Az öt király megölése után Józsué Makkéda elpusztításához kezd. Gyors menetben dél felé indul, elpusztítja Libnát, Lákist, Eglont, Hebront és Debirt, a Sós-tenger és a Nagy-tenger közötti dombokon levő városokat. Erre az időre a hódítás híre egész Kánaán földjén elterjed. Fent északon riadót fúj Jábin, Hásor királya. A Jordán mindkét oldalán széltében-hosszában felhívást intéz a tömegekhez, egységes harcra szólítja fel őket az izraeliták ellen. Az ellenség összegyűlt seregei, amikor Mérom vizeinél letáboroznak, olyan „számosak, mint a tengerpart homokszemei” (11:4). Jehova ismét biztosítja Józsuét a győzelemről és vázolja a harci taktikát. S mi az eredmény? Az ellenség újabb megsemmisítő veresége! Hásort tűzzel égetik fel, a szövetséges városokat és királyaikat elpusztítják. Így Józsué Izrael uralkodási területét kiterjeszti Kánaán egész hosszában és szélességében. Harmincegy király szenvedett vereséget.

16. Milyen területi kijelölések történnek ezután?

16 Az ország felosztása (13:1–22:34). E sok győzelem ellenére, és annak ellenére, hogy sok kulcshelyzetben levő megerősített város elpusztult és szervezett ellenállásuk megtört egy időre, „az ország nagy része még meghódításra várt” (13:1). Józsué most már körülbelül 90 éves, és még egy másik nagy feladat vár reá: az ország örökség szerinti felosztása a kilenc teljes törzs és Manassé fél törzse között. Ebben Ruben, Gád és Manassé fél törzse már megkapta örökségét az országból a Jordán keleti oldalán. Lévi törzsének viszont semmit sem kellett kapnia, mivel „Jehova, Izrael Istene” volt az ő öröksége (13:33). Eleázár segítségével Józsué most kijelöli a Jordán nyugati oldalán levő területet. A 85 éves Káleb, aki Jehova ellenségei ellen utolsó leheletéig kész harcolni, Hebron anáitákkal fertőzött területét kéri, és azt ki is utalják neki (14:12–15). Miután a törzsek sorsvetés útján megkapják örökségüket, Józsué Timnát-Széra várost kéri az Efraim hegyén, és azt neki adják „Jehova parancsára” (19:50). A gyülekezet sátorát Silóban helyezik el, amely szintén Efraim hegyes vidékén van.

17. Milyen intézkedéseket hoznak a menedékvárosokkal és a léviták lakóvárosaival kapcsolatban?

17 Hat menedékvárost jelölnek ki a nem szándékos gyilkosok számára, hármat-hármat a Jordán mindkét oldalán. A Jordán nyugati oldalán kijelölik Kedest Galileában, Sekemet Efraimban és Hebront Júda hegyvidékén. A keleti oldalon levő menedékvárosok: Bécer Ruben területén, Rámót Gileádban és Gólán Básánban. Ezeket a városokat ’megszentelt állapotban’ levő városoknak tekintik (20:7). Az egyes törzsekre jutott területekből sorsvetés útján negyvennyolc várost jelölnek ki a léviták tartózkodási helyéül, a szükséges legelőterülettel együtt. A negyvennyolc város között volt a hat menedékváros. Izrael tehát „birtokába vette a földet és lakozott rajta”. Minden „úgy lett”, amint Jehova megígérte (21:43, 45).

18. Milyen válságos állapot jön létre a keleti és a nyugati törzsek között; hogyan oldódik meg a helyzet?

18 Ruben és Gád törzsének, valamint Manassé fél törzsének hadviselő férfiai, akik idáig követték Józsuét, most visszatérnek a Jordánon túli örökségükhöz, s magukkal viszik Józsué buzdítását és áldását a hűséges kitartáshoz. Az úton, amikor a Jordán közelébe érkeznek, nagy oltárt emelnek. Ez az esemény válságot idéz elő. Mivel Jehova imádatának kijelölt helye Silóban van, a gyülekezet sátorában, a nyugati törzsek árulástól és hűtlenségtől tartanak, s harcra készülnek az állítólagos lázadók ellen. A vérontást azonban elkerülik, amikor magyarázatot kapnak, miszerint az oltárt nem áldozatbemutatás végett építették, hanem csupán azért, hogy „bizonyságul szolgáljon közöttük [a Jordán keleti és nyugati részén élő Izrael között], hogy Jehova az igaz Isten” (22:34).

19., 20. Milyen buzdítást ad Józsué búcsúbeszédében? b) Milyen válaszút elé állítja Izraelt, és hogyan hangsúlyozza, hogy a helyeset kell választaniuk?

19 Józsué búcsúbeszéde, utolsó buzdításai (23:1–24:33). ’És sok nap után, miután Jehova Izraelnek nyugalmat adott a körülöttük levő ellenségektől, és Józsué is megöregedett és éltes lett’, összehívja az egész Izraelt, hogy ihletés alatt végső buzdítást adjon nekik búcsúbeszédében (23:1). A nemzetek fölött aratott kimagasló győzelmeket mind Jehovának tulajdonítja, s mindvégig alázatos marad. Kéri őket, hogy maradjanak ők is hűségesek. „Legyetek igen bátrak, hogy megtartsátok és megcselekedjétek mindazt, ami Mózes törvényének könyvében van megírva; soha ne térjetek el attól se jobbra, se balra” (23:6). Kéri őket, hogy kerüljék a hamis isteneket, és ’állandóan vigyázzanak lelkükre, szeretve Istenüket, Jehovát’ (23:11). Nem szabad egyezségre lépniük az életben maradt kánaánitákkal, sem házassági, sem vallásközösségi egyezmény nem jöhet létre közöttük, mert az Jehova lángoló haragját zúdítaná rájuk.

20 Amikor Sikemben az összes törzsek összegyülekeznek és előhívják az őket képviselő tisztségviselőket, hogy álljanak Jehova elé, Józsué elmondja, hogyan bánt Jehova az ő népével attól kezdve, hogy Ábrahámot elhívta és Kánaán földjére hozta, egészen az Ígéret földjének meghódításáig. Józsué újra óv a hamis vallástól és felszólítja Izraelt, hogy ’félje Jehovát és szolgálja őt feddhetetlenül és igazságban’. Igen, „szolgáljátok Jehovát”! Majd félreérthetetlen világossággal elébük tárja a választást: „Válasszatok még ma, kinek akartok szolgálni, akár azoknak az isteneknek, akiknek az ősatyáitok szolgáltak . . . vagy az emoreusok isteneinek, akiknek földjén laktok. De ami engem és az én házam népét illeti, mi Jehovának szolgálunk.” Mózesre emlékeztető meggyőződéssel felhívja Izrael figyelmét arra, hogy Jehova „szent Isten, olyan Isten, aki kizárólagos hűséget követel”. El tehát az idegen istenekkel! A nép annyira fellelkesül, hogy egy emberként így kiált: „Jehovát, a mi Istenünket fogjuk szolgálni és hallgatunk szavára!” (24:14, 15, 19, 24). Mielőtt elbocsájtaná őket, Józsué szövetséget köt velük, e szavakat Isten törvényének könyvébe írja és egy nagy követ állít fel bizonyságul. Majd jó vénségben, 110 éves korában meghal; s Timnát-Szérában temetik el.

MIÉRT HASZNOS?

21. A Józsué könyve mely bölcs intézkedésének van kiemelkedő haszna napjainkban?

21 Józsué búcsúbeszéde s a hű szolgálatra vonatkozó buzdítása nem dobogtatja-e meg szívedet? Nem mondod-e te is ugyanazokat a szavakat, amiket Józsué több mint 3400 évvel ezelőtt kiejtett: „Ami engem és az én házam népét illeti, mi Jehovának szolgálunk!”? Nos, ha Jehovát megpróbáltatások között, vagy a hűséges testvérektől való elszigetelt körülmények között szolgálod, nem merítesz-e ihletettséget Jehovának Józsuéhoz intézett hasonló szavaiból, amelyeket az Ígéret földjére való bevonulás kezdetén mondott neki: „Csak légy bátor és igen erős”? S vajon nem találsz-e felbecsülhetetlen hasznot abban, ha követed figyelmeztetését: ’Olvasd a Bibliát halk hangon éjjel és nappal, hogy minden utadat sikeressé tegyed’? Bizonyára mindazok, akik megszívlelik ezt a bölcs tanácsot, igen-igen hasznosnak találják (24:15; 1:7–9).

22. Az igaz imádat milyen fontos tulajdonságait emeli ki ez a könyv?

22 A Józsué könyvében ezek az élénken megörökített események nem csupán ókori történelmet alkotnak. Az isteni alapelveket világítják meg, ezek közül is azt, hogy a Jehova iránti feltétlen engedelmesség és a beléje vetett hit életfontosságú az áldásának elnyerése végett. Pál apostol feljegyzi, hogy hit által „omlottak le Jerikó falai, miután hét napon át körüljárták azokat”, és hitéért „nem pusztult el a parázna nő, Ráháb azokkal együtt, akik engedetlenek voltak” (Zsid 11:30, 31). Jakab hasonló módon idézi hasznos példaképként Ráhábot a keresztények számára, hogy mutassák fel a hit cselekedeteit (Jak 2:24–26).

23. Milyen erőteljes emlékeztetőül szolgáló eseményeket tartalmaz Józsué könyve?

23 A szokatlan, természetfölötti események, amelyeket a Józsué 10:10–14. versek örökítettek meg, amikor a nap megállt és a hold nem mozdult, valamint azok a csodák, amelyeket Jehova a népe érdekében végrehajtott, csodálatos emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy Jehova képes minden istentelen gonoszt végül is kiirtani. Gibeont, azt a helyet, ahol Józsué és Dávid idejében csaták zajlottak le, Ésaiás kapcsolatba hozza azzal az alkalommal, amikor Jehova felkel ítélet-végrehajtásra, „hogy végrehajtsa tettét, amely szokatlan lesz, és elvégezze munkáját, amely hallatlan lesz” (És 28:21, 22).

24. Hogyan kapcsolja össze Józsué könyve a Királyság-ígéreteket, és milyen biztosítékot ad arra nézve, hogy ezek mind ’igazaknak bizonyulnak’?

24 Vajon a Józsué könyvének eseményei előremutatnak Isten Királyságára? Minden bizonnyal! Hogy az Ígéret földjének meghódítása és felosztása kapcsolatban van valami nagyobb dologgal, azt Pál apostol mutatja ki: „Mert ha Józsué bevezette volna őket a nyugalom helyére, Isten nem szólt volna azután egy másik napról. Így még hátravan az Isten népe számára a Sabbath-napi nyugalom” (Zsid 4:1, 8, 9). A keresztények most előrenyomulnak, hogy ’bejussanak a mi Urunk és Megmentőnk, a Jézus Krisztus örökké tartó Királyságába’ (2Pét 1:10, 11). Amint a Máté 1:5. verse mutatja, Ráháb Jézus Krisztus ősanyjává lett. Józsué könyve tehát fontos összekötő láncszem abban a beszámolóban, amely elvezet a Királyság Magvának leszármazásáig. Szilárd biztosítékról gondoskodik, miszerint Jehova Királyság-ígéretei biztosan beteljesülnek. Isten Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak tett ígéreteiről szólva, amelyeket később az izraelitáknak, az ő leszármazottaiknak is megismételt, a beszámoló Józsué idejéről megállapítja: „Egyetlen ígéret sem hiúsult meg mindazon jó ígéretből, amelyet Jehova tett Izrael házának; mind valóra vált” (Józs 21:45; 1Móz 13:14–17). Hasonlóan igazaknak bizonyulnak majd Jehovának az igazságos égi Királyságára vonatkozó „jó ígéretei” is!

[Tanulmányozási kérdések]