A Biblia 60. könyve – 1Péter

Író: Péter

Írás helye: Babilon

Írás befejezése: i. sz. kb. 62–64

1. Miért kellett a keresztényeknek próbákon átesniük, és miért írta Péter éppen a legmegfelelőbb időben első levelét?

AMINT az első keresztények hirdetni kezdték Isten kiválóságát, a Királyság-munka nagyszerűen előrehaladt és növekedett az egész Római Birodalomban. Bizonyos félreértések támadtak azonban e buzgó csoport körül. Először is vallásuk Jeruzsálemből és a zsidók közül származott, így egyesek összetévesztették őket azokkal a politikai beállítottságú zsidó zelótákkal, akik nehezen tudták elviselni a római igát és állandóan a baj forrásai voltak a helyi kormányzatnak. Ezenkívül a keresztények abban különböztek tőlük, hogy nem akartak áldozatot bemutatni a császárnak, sem részt venni az akkori pogány vallásos ceremóniákban. Ezért megrágalmazták őket és sok próbán kellett keresztülmenniük hitük miatt. Péter a legmegfelelőbb időben és az isteni ihletettséget bizonyító előrelátással írta meg első levelét, amelyben a keresztényeket szilárd kitartásra buzdította, és tanácsot adott nekik, hogyan viselkedjenek Néró, az akkori császár uralma alatt. Ez a levél igen időszerűnek bizonyult, tekintettel arra a heves üldözési hullámra, amely majdnem közvetlenül a levél megírása után tört ki.

2. Mi bizonyítja, hogy Péter írta a nevét viselő levelet, és kinek címezte levelét?

² Péter írói volta már az első szavakból megállapítható. Ezenkívül Irenaeus, Alexandriai Kelemen, Origenész és Tertullianus egyaránt idéz a levélből és Pétert nevezi meg annak írójaként. * A Péter első levelének hitelességét ugyanolyan jól lehet bizonyítani, mint bármelyik ihletett levél hitelességét. Euszebiosz arról számolt be, hogy az egyházatyák gyakran idézték a levelet, és hogy az ő idejében (i. sz. kb. 260 – kb. 340) semmi kétség nem merült fel a levél hitelességével szemben. A II. század első felében élt Ignatius, Hermasz és Barnabás szintén utalt rá. * A Péter első levele teljesen összhangban van az ihletett Írások többi részével, s erőteljes üzenetet közvetít a zsidó és nem zsidó keresztények számára, akik „ideiglenes lakosokként éltek szétszórtan Pontuszban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitiniában” – Kis-Ázsia tartományaiban (1Pét 1:1).

3. Milyen bizonyíték szól Péter első levele megírásának az ideje mellett?

³ Mikor íródott a levél? Hangneme arra utal, hogy a keresztények már kiálltak bizonyos próbákat, egyrészt a pogányok, másrészt a meg nem tért zsidók részéről, de Néró i. sz. 64-ben elindított üldözési hadjárata még nem kezdődött el. Nyilvánvaló, hogy Péter még azelőtt írta a levelet, valószínűleg i. sz. 62 és 64 között. Az, hogy Márk még mindig Péterrel volt, megerősíti ezt a következtetést. Pál első római bebörtönzése idején (i. sz. kb. 59–61) Márk Pál mellett volt, de éppen Kis-Ázsiába készült utazni, Pál második bebörtönzésének idején, i. sz. körülbelül 65-ben pedig Márk újra Pálhoz akart menni Rómába (1Pét 5:13; Kol 4:10: 2Tim 4:11). A közbeeső idő alatt bizonyára volt alkalma arra, hogy Péterrel is együtt legyen Babilonban.

4., 5. a) Mi cáfolja meg azt az állítást, hogy Péter Rómából írta az első levelét? b) Mi utal arra, hogy a szó szerinti Babilonból írta azt?

⁴ Hol írta Péter az első levelét? A bibliamagyarázók egyetértenek a levél hitelességében, kanonikus voltában,  írójának személyében és a megírás körülbelüli időpontjában, de az írás helyével kapcsolatban eltérnek a vélemények. Péter saját szavainak bizonysága szerint akkor írta első levelét, amikor Babilonban volt (1Pét 5:13). Néhányan azonban azt állítják, hogy Rómából írta, mondván, hogy a „Babilon” Rómára vonatkozó titkos név. A bizonyítékok azonban nem támogatják ezt a nézetet. A Biblia sehol sem utal arra, hogy a Babilon név Rómára vonatkozik. Mivel Péter azoknak címezte levelét, akik szó szerint Pontuszban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitiniában voltak, logikus, hogy a Babilonra való utalás is annak a helynek a szó szerinti megnevezése volt (1:1). Péternek jó oka volt arra, hogy Babilonban legyen. Ő kapta ugyanis a megbízást, hogy a Jóhírt a körülmetéltek között terjessze, és Babilon ókori városában, illetve a környékén sok zsidó élt (Gal 2:7–9). Az Encyclopedia Judaica a judaizmusnak az időszámításunk kezdetétől számított idő óta működő „babiloni nagy akadémiáira” hivatkozik, amikor a Talmud készítéséről beszél. *

⁵ Az ihletett Írások, beleértve a Péter által írt két levelet is, nem említik, hogy Péter Rómába ment volna. Pál beszél a maga római tartózkodásáról, de soha nem utal Péter ott-tartózkodására. Pál, aki 35 nevet említ a Rómabeliekhez írt levelében és név szerint 26-nak küld üdvözletet, miért hagyja ki éppen Péter nevét? Ennek oka egyszerűen az, hogy Péter akkor nem volt Rómában (Róma 16:3–15). Az a „Babilon” tehát, ahonnan Péter az első levelét írta, a mezopotámiai Eufrátesz partján épült szó szerinti Babilon volt.

A PÉTER ELSŐ LEVELÉNEK TARTALMA

6. Milyen reménységről ír Péter, és milyen alapon lehetséges az „újraszületés” erre a reménységre?

⁶ Újraszületés élő reménységre Krisztus által (1:1–25). Péter a levele elején az „élő reménységre való újraszületésre” és az Isten irgalma folytán, Jézus Krisztus feltámasztása révén számukra az egekben fenntartott hervadhatatlan örökségre irányítja olvasóinak figyelmét. Ezért nagyon örülnek „a választottak”, bár egyúttal kissé szomorkodnak is a sokféle megpróbáltatás miatt; de mindaz azért van, hogy kipróbált hitük méltó legyen a „dicséretre, dicsőségre és tiszteletre a Jézus Krisztus megnyilvánulásakor”. Az ókori próféták, sőt még az angyalok is tudakozódtak a megmentés felől. Ennélfogva a választottaknak fel kell övezniük elméjüket a tevékenységre, ebben a ki nem érdemelt kedvességben kell reménykedniük és szenteknek kell lenniük egész viselkedésükben. Vajon nem így helyes-e ez, ha arra tekintünk, hogy Isten nem mulandó dolgok által szabadította meg őket, hanem ’értékes vérrel, egy hibátlan és szeplőtelen bárányéhoz hasonló vérrel, Krisztus vérével’? ’Újraszületésük’ az élő és türelmes Isten, Jehova örökké megmaradó szava által történt, amelyet jó hírként hirdettek nekik (1:3, 7, 19, 23).

7. a) Milyen házzá épülnek a keresztények, és milyen célból? b) Mint ideiglenes lakosoknak, hogyan kell viselkedniük?

⁷ Helyes viselkedés megőrzése a nemzetek között (2:1–3:22). A keresztények mint élő kövek szellemi házzá épülnek föl és Istennek tetsző szellemi áldozatokat mutatnak be Jézus Krisztus által. Ő a Szegletkő, aki a hitetlenek számára a megütközés köve lett. Akik azonban hitet gyakorolnak, ’királyi papsággá, szent nemzetté lesznek, hogy hirdessék mindenütt annak kiválóságait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívta el őket’. Mint a nemzetek közötti ideiglenes lakosok, tartózkodniuk kell a testi kívánságoktól és meg kell őrizniük helyes viselkedésüket. Péter tanácsa szerint engedelmeskedniük kell „minden emberi teremtésnek”, akár királynak, akár az ő helytartóinak. Igen, tiszteletben kell tartaniuk „mindenfajta embert”, szeretniük kell a testvérek egész közösségét, félniük kell Istent és tisztelniük kell a királyt. A szolgák is engedelmeskedjenek gazdáiknak jó lelkiismerettel, elviselvén a jogtalan bántalmazást. Bűntelensége ellenére Krisztus is ki volt téve rágalmazásnak és szenvedésnek, és „példát” hagyott, hogy szorosan követhessük nyomdokait (1Pét 2:9, 13, 17, 21).

8. a) Milyen ésszerű intésben részesíti Péter a feleségeket és a férjeket? b) Mi szükséges ahhoz, hogy valaki jó lelkiismerettel rendelkezzen Isten előtt?

⁸ Az alárendeltség a feleségekre is vonatkozik, akik mély tisztelettel párosult erényes viselkedésükkel esetleg még hitetlen férjüket is megnyerhetik, szó nélkül. Ezért ne a külső ékesítésére törekedjenek! Az engedelmes Sárához hasonlóan ’ékességük a szív rejtett embere legyen, a csendes és a szelíd szellem romolhatatlan öltözékében, amely igen értékes Isten szemében’. A férjek becsüljék meg feleségüket mint „gyengébb edényt” és mint olyat, aki ’velük együtt örököse az élet ki nem érdemelt kegyének’. Minden keresztény tanúsítson testvéri szeretetet! „Aki szereti az életet . . . forduljon el a rossztól és jót tegyen; keresse a békét és kövesse azt. Mert Jehova szemei az igazságosakon vannak.” Az emberektől való félelem helyett legyenek mindig készek reménységük megvédésére. Jobb ugyanis, hogy az ember a jónak cselekvéséért szenvedjen, ha az az Isten akarata, mint a gonosznak cselekvéséért. „Krisztus is egyszer s mindenkorra meghalt a bűnökért, az igazságos az igazságtalanokért – hogy az Istenhez vezethessen titeket –, akit halálra adtak testben, de aki megeleveníttetett szellemben.” Noé a bárka építésével fejezte ki hitét, ami saját maga és családja megmenekülését eredményezte. Ennek megfelelően mindazok, akik a feltámadott Krisztusra alapozzák hitüket, átadják magukat Istennek, hitüket szimbolizálva alámerítkeznek és továbbra is cselekszik Isten akaratát, meg vannak mentve és jó lelkiismeretet kapnak Istentől (3:4, 7, 10–12, 18).

9. Milyen szellemi érzület legyen a keresztényekben? Minek ellenére?

 ⁹ Örvendjünk mint keresztények a szenvedés ellenére, és cselekedjük Isten akaratát (4:1–5:14). A keresztényekben ugyanannak a szellemi érzületnek kell lennie, mint ami Krisztusban volt, és kizárólagosan Isten akarata cselekvéséért kell élniük, nem pedig azért, hogy továbbra is a nemzetek akaratát cselekedjék, még ha a nemzetek káromlóan beszélnek is róluk, mert többé nem tartanak velük „a kicsapongásnak ugyanabban a posványában”. Minthogy minden dolog vége elérkezett, józanoknak kell lenniük és imateljes állapotban kell maradniuk; egymást odaadóan szeressék és mindent úgy cselekedjenek, hogy Istent dicsőíthessék általa. A keresztényeket nem szabad hogy zavarba ejtse, ha a megpróbáltatás tüze éri őket, inkább örülniük kell, hogy osztozhatnak Krisztus szenvedéseiben. De senki se szenvedjen gonosztevőként! Minthogy az ítélet először az Isten házán kezdődik, azok, „akik Isten akarata szerint szenvednek, mialatt jót cselekszenek, ajánlják továbbra is lelküket a hűséges Teremtőnek” (4:4, 19).

10. Milyen tanácsot kapnak a vének és a fiatalabbak, és milyen bátorító ígérettel zárul a Péter első levele?

¹⁰ A véneknek önként, odaadással kell legeltetniük Isten nyáját. Mivel példaképei a nyájnak, ez biztosítja őket arról, hogy elnyerik a dicsőség hervadhatatlan koronáját a Főpásztor megjelenésekor. A fiatalabbak fogadjanak szót a véneknek és legyenek mindannyian alázatosak, „mert Isten a gőgösöknek ellenáll, de ki nem érdemelt kedvességben részesíti az alázatosakat”. Ezért legyenek szilárdak a hitben és legyenek résen az ’ordító oroszlánnal’, az Ördöggel szemben. Ismételten a bizalom erőteljes szavai csendülnek ki Péter utolsó buzdításából: „De miután szenvedtek egy kis ideig, a minden ki nem érdemelt kedvesség Istene, aki a Krisztussal egységben elhívott titeket örökké tartó dicsőségre, ő maga fejezi majd be kiképzéseteket, ő maga tesz szilárddá, ő tesz erősekké titeket. Övé legyen a hatalom mindörökké! Ámen” (5:5, 8, 10, 11).

MIÉRT HASZNOS?

11. Mennyiben van összhangban Péter tanácsa Jézus és Pál tanácsával, amikor a felvigyázókhoz szól?

¹¹ A Péter első levele egészséges tanácsot tartalmaz a felvigyázók számára. Jézusnak a János 21:15–17-ben és Pálnak a Cselekedetek 20:25–35-ben adott tanácsával összhangban Péter ismételten rámutat, hogy a felvigyázó munkája a juhok legeltetése, amit önzetlenül, örömmel és odaadóan kell végeznie. A felvigyázó alpásztor, aki a „Főpásztor”, Jézus Krisztus parancsa szerint szolgál, és neki felelős az Isten juhaiért, akiknek az érdekeiről gondoskodik mint példakép, teljes alázatossággal (5:2–4).

12. a) Milyen viszonylagos engedelmesség illeti meg az uralkodókat és a rabszolga-tulajdonosokat? b) Mire int Péter a feleségi alárendeltséggel és a férji vezetéssel kapcsolatban? c) Milyen keresztényi tulajdonságokat hangsúlyoz az egész levél?

¹² Péter levele a keresztényi engedelmesség sok más szempontját is érinti és kiváló tanácsot ad rájuk vonatkozóan. Az 1Péter 2:13–17-ben tanácsolja az uralkodók, például a király vagy helytartók iránti illő engedelmességet. Ennek az alárendeltségnek azonban viszonylagosnak kell lennie, mivel az Úrért történik és „Isten iránti félelemmel” párosul, akinek a keresztények rabszolgái. Péter arra buzdítja a háziszolgákat, hogy engedelmeskedjenek gazdájuknak és viseljék el, ha szenvedniük kell az „Isten iránti lelkiismeret miatt”. Ugyancsak felbecsülhetetlen értékű intést kapnak a feleségek a férjük iránti, többek között a hitetlen férjük iránti engedelmességet illetően, mert Péter rámutat, hogy erényes, tiszteletteljes magatartásuk „igen értékes Isten szemében”, és még férjüket is megnyerhetik az igazságnak. Péter e pont hangsúlyozására Sárának Ábrahám iránti hűséges engedelmességét hozta fel szemléltetésül (1Pét 2:17–20; 3:1–6; 1Móz 18:12). A férjeknek viszont úgy kell gyakorolniuk családfői szerepüket, hogy közben tekintettel legyenek a ’gyengébb edényre’. Erről a témáról Péter még ezt mondja: „Hasonlóképpen, ti fiatalabb férfiak, rendeljétek magatokat alá az idősebb férfiaknak!” Majd hangsúlyozza a szerénység és az alázatosság keresztényi tulajdonságának szükségességét, ami egész levelében nyomatékot kap (1Pét 3:7–9; 5:5–7; 2:21–25).

13. a) Hogyan tisztázza levelében Péter a keresztény gyülekezet Istentől való elhívatásának célját? b) Milyen örömteli örökségre mutat előre Péter, és kik nyerik el azt?

¹³ Amikor a tüzes megpróbáltatások és üldözések kezdtek újra fellángolni, Péter erősítő buzdításról gondoskodott, s így levele valóban felbecsülhetetlen azok számára, akik ma ilyen próbákkal néznek szembe. Figyeljük meg, hogyan támaszkodik a Héber Iratokra, amikor Jehova szavait idézi: „Legyetek szentek, mert én szent vagyok” (1Pét 1:16; 3Móz 11:44). Ezután egy szakaszban, amely több más ihletett írásszövegre való utalást is tartalmaz, bemutatja, hogyan épült krisztusi alapra a keresztény gyülekezet mint élő kövekből álló szellemi ház. És milyen célból? Péter így válaszol: „Ti azonban választott fajta, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép vagytok, hogy széles körben hirdessétek a kiválóságait annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott ki titeket” (1Pét 2:4–10; És 28:16; Zsolt 118:22; És 8:14; 2Móz 19:5, 6; És 43:21; Hós 1:10; 2:23). E ’királyi papságnak’, az Isten egész szent nemzetét alkotó általános papságnak tartogatja Péter a Királysággal kapcsolatos „romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökség”, „a dicsőség hervadhatatlan koronája”, „a Krisztussal egységben való örökké tartó dicsőség” ígéretét. Péter erősen buzdítja őket: továbbra is örvendjenek, hogy majd Krisztus ’dicsősége megnyilvánulásakor is szívből örvendhessenek és túláradó örömük lehessen’ (1Pét 1:4; 5:4, 10; 4:13).

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]