Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A Biblia 64. könyve – 3János

A Biblia 64. könyve – 3János

A Biblia 64. könyve – 3János

Író: János apostol

Írás helye: Efézus vagy környéke

Írás befejezése: i. sz. kb. 98

1. Kinek címezte János a harmadik levelét, és mit tudunk a címzettről?

EZT a levelet Gájusnak írta János, egy hűséges kereszténynek, akit szívből szeretett. A korai keresztény gyülekezet napjaiban a Gájus név elég gyakori volt. A Keresztény Görög Iratok más részeiben négyszer fordul elő ez a név és legalább három, de valószínűleg négy különböző személyre vonatkozik (Csel 19:29; 20:4; Róma 16:23; 1Kor 1:14). Nem áll rendelkezésünkre elegendő adat annak biztos megállapítására, hogy e különböző Gájusok közül melyiknek írta János ezt a levelet. Csupán annyit tudunk Gájusról, hogy a keresztény gyülekezet tagja és János bensőséges barátja volt, s János személyesen neki címezte levelét, ezért mindig az egyes számú „te” szót használta.

2. Mi azonosítja a János harmadik levelénél az írót, az írás idejét és helyét?

2 Minthogy a kezdő- és a záróüdvözletek stílusa ugyanolyan, mint a János második levelében, és mivel az író ebben az esetben is azt mondja magáról, hogy „vén”, nem kételkedhetünk abban, hogy ezt a levelet is János apostol írta (2Ján 1). A tartalom és a nyelvezet hasonlósága azt sejteti, hogy mint a másik két levelet, ezt is Efézusban vagy környékén írta i. sz. 98 táján. Rövidségére való tekintettel a korai írók ritkán idéznek a levélből, de János második levelével együtt ez is megtalálható az ihletett Írások első katalógusaiban. *

3. Mit fejez ki János ebben a levélben, s milyen érdekes bepillantást kapunk az első keresztények testvériségébe?

3 Levelében János értékeli Gájusnak az utazó testvérek iránt tanúsított vendégszeretetét és említést tesz a Diotrefész nevű becsvágyó emberrel kapcsolatos nehézségekről. A János által említett Demeter, úgy tűnik, azonos azzal a személlyel, aki ezt a levelet átadta Gájusnak; lehetséges tehát, hogy őt küldte el János és ő szorult utazása során Gájus vendégszeretetére, amelyről a levél biztosította. Mint Gájusról, úgy Diotrefészről és Demeterről sem tudunk mást azon kívül, amit itt olvasunk. A levél azonban érdekes bepillantást enged a korai keresztények nemzetközi testvériségének bensőséges életébe. Ez többek között azt a szokást is magában foglalta, hogy vendégszeretettel fogadták azokat, akik a „név érdekében” keltek útra, jóllehet a vendéglátók személyesen talán nem is ismerték őket (7. vers).

A JÁNOS HARMADIK LEVELÉNEK TARTALMA

4. Miért dicséri meg János Gájust, milyen engedetlen viselkedést ítél el, és milyen ésszerű tanácsot ad?

4 Az apostol tanácsolja a vendégszeretetet és a jó cselekedeteket (1–14. vers). János örül annak a hírnek, hogy Gájus még mindig az „igazságban jár”. Megdicséri őt hűséges munkájáért és azért, hogy szeretettel gondoskodott az utazó testvérekről. „Mi . . . kötelesek vagyunk – mondja János – vendégszeretettel befogadni az ilyen személyeket, hogy az igazságban munkatársak lehessünk.” János már korábban is írt a gyülekezetnek, de az önmagát dicsőítő Diotrefész semmit sem fogad el tisztelettel Jánostól vagy más felelősektől. János, ha megérkezik hozzájuk, felelősségre vonja majd „gonosz fecsegéséért”. A szeretett Gájusnak viszont azt tanácsolja, hogy ’ne a rosszat, hanem a jót utánozza’. Demetert dicsérendő példaként említi. János sok mindent szeretne még írni Gájusnak, de azt reméli, hogy hamarosan találkoznak és személyesen beszélhet majd vele (4., 8., 10., 11. vers).

MIÉRT HASZNOS?

5. a) Hogyan bizonyult János példás felvigyázónak, s milyen szellemet volt fontos megőrizni? b) Miért fakadt ki János Diotrefész ellen? c) Miért kell buzgóknak lennünk ma, a János által adott alapelvvel összhangban?

5 János apostol példás felvigyázónak bizonyult abban a buzgalmában, hogy a gyülekezetet megvédje az ártalmas befolyásokkal szemben. Dicsérendő volt az egész gyülekezetet átható szeretet és a vendéglátás szelleme. Ezért az volt a további feladat, hogy ezt a boldog állapotot fenntartsák, s így a helybeli testvérek és a hozzájuk érkezett „idegenek” (a keresztény vendéglátó számára korábban ismeretlen egyének) mint munkatársak együtt szolgálhassanak az igazságban (5., 8. vers). Diotrefésznek azonban láthatólag más elképzelései voltak. Gőgös volt, ami Jehova előtt utálatos, és tiszteletlenül beszélt a teokratikus tekintélyről, sőt gonoszul fecsegett János apostolról is (Péld 6:16, 17). Akadályokat gördített a gyülekezet által gyakorolt keresztényi vendégszeretet útjába. Nem csoda, ha János nyíltan kifakadt ellene és a gyülekezet igazi krisztusi szeretete érdekében szólalt fel. Nekünk is ugyanilyen buzgóknak kell lennünk ma az alázatosság megőrzésében, az igazság útján való járásban és az isteni szeretet és bőkezűség gyakorlásában, a János által adott alapelvvel összhangban: „Aki jót tesz, az Istentől származik. Aki rosszat tesz, nem látta Istent” (3Ján 11).

[Lábjegyzet]

^ 2. bek. Lásd a 303. oldalon található „A Keresztény Görög Iratok legfontosabb korai katalógusai” című táblázatot.

[Tanulmányozási kérdések]