A Biblia 66. könyve – Jelenések

Író: János apostol

Írás helye: Pátmosz

Írás befejezése: i. sz. kb. 96

1. a) A Jelenések könyvének jelképrendszerével kapcsolatban mivel értenek egyet Isten szolgái? b) Miért került a Jelenések könyve helyesen a Biblia végére?

VAJON a Jelenések könyvében használt szimbólumoknak az a céljuk, hogy megrémítsék az embereket? Egyáltalán nem! A jövendölés teljesülése csak a gonoszok számára hoz rémületet; Isten hű szolgái egyetértenek a könyv ihletett bevezetésével és a könyv végén az angyal által tett megjegyzéssel: „Boldog, aki fennhangon olvassa, és azok, akik hallják e prófétálás szavait.” „Boldog mind, aki megtartja e könyvtekercs próféciájának szavait” (Jel 1:3; 22:7). Bár a Jelenések könyvét János korábban írta, mint a másik négy ihletett könyvét, de ez a könyve helyesen került a 66 ihletett könyvből álló Biblia végére, hiszen a Jelenések könyve a messzi jövőbe viszi olvasóit, hogy Istennek az emberiséggel kapcsolatos szándékáról teljesen átfogó látomást adjon, és a Biblia nagyszerű témáját – Jehova Isten nevének a megszentelését, szuverenitásának megvédését a megígért Mag, Krisztus alatti Királyság által – egészen a dicsőséges tetőpontig bemutassa.

2. Milyen módon jutottak el a kinyilatkoztatások Jánoshoz, s miért találó a könyv címe?

² A bevezető vers szerint ez „Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki . . . És elküldte angyalát és általa megjelentette jelekben rabszolgájának, Jánosnak”. János tehát csupán írója, s nem szerzője volt ennek az anyagnak. Ebből következőleg nem János volt a kinyilatkoztató, s így nem is János kinyilatkoztatásának a könyve ez (1:1). Isten jövőre vonatkozó csodálatos szándékainak feltárása a könyv címét még találóbbá teszi Isten szolgája részére, mert a könyv görög neve, az A·po·kaʹlyp·sis (Apokalüpszisz) „feltárás”-t, „kinyilatkoztatás”-t jelent.

3. Maga a Jelenések könyve kire utal írójaként, s hogyan támasztják alá ezt az ókori történészek?

 ³ Ki volt János, akire mint a Jelenések könyvének írójára az első fejezetben utalás történik? Azt olvassuk róla, hogy ő Jézus Krisztus rabszolgája volt, valamint testvér és részestárs az üldöztetésben, akit Pátmosz szigetére száműztek. Egész biztosan jól ismerték őt első olvasói, s így nem volt szükség arra, hogy többet írjon magáról. Az író csakis János apostol lehetett. Ezt a következtetést a legtöbb régi történész támogatja. Papiasról, aki az i. sz. II. század első felében írt, azt mondják, hogy apostoli eredetűnek tartotta a könyvet. A második században élt Jusztin vértanú „Dialogue With Trypho, a Jew” (LXXXI) című művében ezt írta: „Volt közöttük egy bizonyos ember, akinek a neve János, Krisztus apostolainak egyike, aki a neki adatott jelenések által prófétált.” * Irenaeus kifejezetten János apostolt nevezi meg a könyv írójának, ugyancsak ezt teszi Alexandriai Kelemen és Tertullianus is, akik a II. század végén és a III. század elején éltek. Origenész, a III. század jeles bibliatudósa ezt mondta: „Arról beszélek, aki Jézus keblére hajolt, Jánosról, aki hagyott számunkra egy evangéliumot . . . , és aki a Jelenések könyvét is írta.” *

4. a) Mi magyarázza meg, hogy a Jelenések könyvének stílusa eltér János más írásaitól? b) Mi bizonyítja, hogy a Jelenések könyve az ihletett Írások hiteles része?

⁴ Az a tény, hogy János más írásai oly nagyon hangsúlyozzák a szeretetet, nem jelenti azt, hogy ő nem írhatta meg a nagyon erőteljes és kifejező Jelenések könyvét. Éppen János és testvére, Jakab volt az, akit mély felháborodás töltött el egy bizonyos város szamaritánus lakói miatt, s tüzet akart aláhozni rájuk az égből. Ezért kapták a „Boanerges”, vagyis a „Mennydörgés fiai” melléknevet (Márk 3:17; Luk 9:54). Ez a stílusbeli eltérés nem okozhat nehézséget, különösen ha arra gondolunk, hogy a Jelenések könyvének alapgondolata egészen más. Amit János ezekben a látomásokban látott, az nem hasonlítható semmihez a korábban látottak közül. A könyv feltűnő összhangja a prófétai Írások többi részével kétségbevonhatatlanul azt bizonyítja, hogy a Jelenések könyve Isten ihletett Szavának hiteles része.

5. Mikor és milyen körülmények között írta János a Jelenések könyvét?

⁵ A legkorábbi tanúbizonyság szerint János i. sz. körülbelül 96 táján, tehát megközelítőleg 26 évvel Jeruzsálem pusztulása után írta a Jelenések könyvét. Ez Domitianus császár uralkodásának vége felé lehetett. Ennek igazolásául Irenaeus „Against Heresies” (V., XXX.) című művében az Apokalüpszisz könyvéről ezt mondta: „Ezt a könyvet ezelőtt nem olyan régen, majdnem a mi napjainkban, Domitianus uralkodásának végén látták.” * Euszebiosz és Jeromos egyetértett ezzel. Domitianus annak a Titusnak volt a testvére, aki a római seregeket vezette Jeruzsálem megsemmisítésére. Titus halálakor lett császár, 15 évvel a Jelenések könyvének megírása előtt. Ez a császár megkövetelte, hogy istenként imádják, s felvette a Dominus ac deus noster (vagyis: „Urunk és istenünk”) címet. * A császár imádata nem zavarta azokat, akik hamis isteneket imádtak, de az első keresztények nem vehettek részt ebben az imádatban, és ők nem is voltak hajlandók hitükben megalkudni. Ezért Domitianus uralkodásának (i. sz. 81–96) vége felé súlyos üldözés következett a keresztényekre. Úgy vélik, hogy Domitianus száműzte Jánost Pátmosz szigetére. Amikor Domitianust 96-ban orvul megölték, utóda Nerva lett, egy sokkal türelmesebb császár, aki nyilvánvalóan szabadon engedte Jánost. A Pátmosz szigeti fogsága alatt kapta János azon látomásait, amiket leírt.

6. Minek kell tekintenünk a Jelenések könyvét, s hogyan osztható fel?

⁶ Bizonyára mi is értékeljük azt, amit János látott. Az, amit el kellett mondania a gyülekezeteknek, nem csupán összefüggéstelen látomássorozat volt, amit véletlenszerűen jegyzett fel. Nem! Az egész Jelenések könyve – elejétől a végéig – összefüggő képet ad az eljövendő dolgokról, és látomásról látomásra csodálatosan feltárul Istennek a Királyságával kapcsolatos szándéka, míg a látomás végén el nem éri a teljes kibontakozást. Ezért a Jelenések könyvét a maga egészében kell néznünk, s mivel összefüggő, harmonikus részekből áll, elvisz bennünket János idejétől egészen a távoli jövőbe. A bevezetés után (Jel 1:1–9) a könyv 16 részre osztható: 1. 1:10–3:22; 2. 4:1–5:14; 3. 6:1–17; 4. 7:1–17; 5. 8:1–9:21; 6. 10:1–11:19; 7. 12:1–17; 8. 13:1–18; 9. 14:1–20; 10. 15:1–16:21; 11. 17:1–18; 12. 18:1–19:10; 13. 19:11–21; 14. 20:1–10; 15. 20:11–21:8; 16. 21:9–22:5. Ezeket a látomásokat egy megindokló befejezés követi, amelyben Jehova, Jézus, az angyal és János egyaránt megszólalnak, és mint főszereplők a közlési csatornában, elmondják végszavukat (22:6–21).

A JELENÉSEK KÖNYVÉNEK TARTALMA

7. Mit mond János a Jelenések könyvének eredetéről, és milyen dolgokban osztozik a hét gyülekezettel?

⁷ A bevezetés (1:1–9). János megmagyarázza, hogy ki az az isteni Forrás és angyali csatorna, amelyen keresztül ő a kinyilatkoztatást kapta, azután megszólítja az ázsiai kerület hét gyülekezetében levőket. Jézus Krisztus „királysággá tett minket, az ő Istenének és Atyjának papjaivá”, aki a  Mindenható Jehova Isten. János emlékezteti őket arra, hogy ő részestárs velük „a nyomorúságban, a királyságban és a kitartásban, Jézus társaságában”, és most Pátmosz szigetén van száműzetésben (1:6, 9).

8. a) Mire kap utasítást János? b) Kit lát a lámpatartók között, és mit magyaráz az a Valaki?

⁸ Üzenetek a hét gyülekezethez (1:10–3:22). Amint elkezdődik az első látomás, János ihletés alatt az Úr napján találja magát. Egy erős, trombitáláshoz hasonló hang azt parancsolja neki, hogy egy könyvtekercsbe írja le a látottakat, és küldje el azt a hét gyülekezetnek: Efézusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatirába, Sárdisba, Filadelfiába és Laodiceába. János a hang irányába fordul és az „ember fiához hasonló valakit” lát a hét lámpatartó között, aki a jobb kezében hét csillagot tart. Ez a személy azonosítja magát: azt mondja, hogy ő „az Első és az Utolsó”, aki halott volt, de most örökkön-örökké él, és nála vannak a halál és a Hadész kulcsai. Ő tehát a feltámasztott Jézus Krisztus. Ő magyarázza meg: „A hét csillag jelenti a hét gyülekezet angyalait, a hét lámpatartó pedig hét gyülekezetet jelent” (1:13, 17, 20).

9. Milyen elismerést és tanácsot kapnak az efézusi, a szmirnai, a pergamoni és a tiatirai gyülekezetek?

⁹ János azt a parancsot kapja, hogy írjon az efézusi gyülekezet angyalának, amely gyülekezet fáradozásai, kitartása és a gonoszok el nem szenvedése ellenére elhagyta első szeretetét, ezért meg kell térnie és előbbi cselekedeteit kell gyakorolnia. A szmirnai gyülekezetnek azt mondja, hogy a nyomorúság és a szegénység ellenére valójában gazdagok és nem kell félniük: „Bizonyulj hűségesnek mindhalálig, és néked adom az élet koronáját.” A pergamoni gyülekezet, amely ott lakik, „ahol a Sátán trónja áll”, erősen ragaszkodik Krisztus nevéhez, de vannak köztük hitehagyottak és ezeknek meg kell térniük, különben Krisztus harcolni fog ellenük a szájában levő hosszú karddal. Tiatirában a gyülekezetnek megvan ugyan ’a szeretete, a hite, a szolgálata és a kitartása’, de eltűri „azt a Jezabel asszonyt”. A hűségesek azonban, akik kitartanak, ’hatalmat kapnak majd a nemzetek felett’ (2:10, 13, 19, 20, 26).

10. Milyen üzeneteket küld Jézus a sárdisi, a filadelfiai és a laodiceai gyülekezeteknek?

¹⁰ A sárdisi gyülekezetről az a hír járja, hogy él, valójában azonban halott, mert cselekedeteit nem hajtja végre teljesen Isten előtt. A győzők neve nem lesz kitörölve az élet könyvéből. A filadelfiai gyülekezet megtartotta Krisztus szavát, így Krisztus azt ígéri nekik, hogy megőrzi őket „a megpróbáltatás órájától, amelynek el kell jönnie az egész lakott földre”. Aki győz, azt Krisztus oszloppá teszi az ő Istenének templomában. Krisztus azt mondja: „Ráírom az én Istenem nevét és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét . . . és az új nevemet.” Krisztus, amikor úgy utal magára, mint aki „az Isten teremtésének kezdete”, azt mondja a laodiceai gyülekezetnek, hogy mivel az se nem hideg, se nem hév, kiköpi a szájából. Bár azon gyülekezet tagjai kérkednek gazdagságukkal, valójában szegények, vakok és mezítelenek. Szükségük van fehér ruhákra és szemgyógyító írra, hogy lássanak. Krisztus eljön és együtt vacsorázik azzal, aki ajtót nyit neki. Annak, aki győz, Krisztus megadja, hogy vele együtt a trónon üljön, mint ahogyan ő is együtt ül az Atyjával az ő trónján (3:10, 12, 14).

11. Milyen nagyszerű látomást lát ezután János?

¹¹ Látomás Jehova szentségéről és dicsőségéről (4:1–5:14). A második látomás elvisz bennünket Jehova tündöklő égi trónja elé. A jelenet szemkápráztatóan szépséges, miként az értékes drágakövek tündöklése. A trón körül 24 vén ül, koronát viselnek. Négy élő teremtmény Jehovának tulajdonítja a szentséget és őt imádja mint arra méltót, mondván: „Végy dicsőséget, tiszteletet és hatalmat”, mert ő minden dolog Teremtője (4:11).

12. Ki méltó egyedül arra, hogy felnyissa a hétpecsétes könyvtekercset?

¹² A „trónon ülő” hétpecsétes könyvtekercset tart a kezében. De ki méltó annak felnyitására? Csak a „Júda törzséből való oroszlán, Dávid gyökere” méltó rá! Ugyancsak ő az, „a Bárány, akit megöltek”, aki elveszi Jehovától a könyvtekercset (5:1, 5, 12).

13. Milyen látomássorozat követi az első hat pecsét felnyitását?

¹³ A Bárány felnyitja a könyvtekercs hat pecsétjét (6:1–7:17). Elkezdődik a harmadik látomás. A Bárány felnyitja a pecséteket. Elsőnek egy fehér lovon ülő indul ki „győzedelmesen, hogy teljessé tegye győzelmét”. Utána egy tűzszínű lovon ülő elveszi a békét a földről, majd egy másik, fekete lovon ülő kiporciózza az eledelt. Egy fakó színű lovon a Halál ül, azt a Hadész követi. Ezután a Bárány az ötödik pecsétet nyitja fel; azok láthatók, „akiket megöltek az Isten szaváért”, akiknek vére bosszúért kiált (6:2, 9). A hatodik pecsét felnyitásakor nagy földrengés támad, a nap és a hold elsötétül és a föld hatalmasai felszólítják a hegyeket, hogy essenek rájuk és rejtsék el őket Jehova elől és a Bárány haragja elől.

14. Mit lát ezután János Isten szolgáival és egy megszámlálhatatlan nagy tömeggel kapcsolatban?

¹⁴ Ezután kezdődik a negyedik látomás: négy angyal tűnik fel, akik visszatartják a föld négy szelét, míg Isten szolgái a homlokukon el nem pecsételtetnek. Számuk száznegyvennégyezer. Ezt követően János lát egy minden nemzetből előjövő, megszámlálhatatlan nagy tömeget, akik Isten és a Bárány előtt állnak, nekik tulajdonítják a megmentést, s éjjel-nappal Isten templomában végeznek szolgálatot. Maga a Bárány „fogja legeltetni őket . . . és elvezeti őket az élet forrásvizeihez” (7:17).

15. Mi követi a hetedik pecsét felnyitását?

 ¹⁵ Felnyitják a hetedik pecsétet (8:1–12:17). Csend támad az égben. Majd hét trombitát nyújtanak át a hét angyalnak. Az első hat trombita megfújása készíti elő az ötödik látomást.

16. a) Mi kíséri az első öt egymást követő trombitaszót, és mi a három jaj közül az első? b) Mit jelent be a hatodik trombitaszó?

¹⁶ Amikor az első három trombita egymás után megszólal, csapások zúdulnak a földre, a tengerre, a folyókra és a vizek forrásaira. A negyedik trombitaszóra a nap, a hold és a csillagok egyharmad része elsötétedik. Az ötödik trombitaszóra az égből egy csillag sáskacsapást indít el azok ellen, „akiknek nincs a homlokukon az Isten pecsétje”. Ez „az egyik jaj”, és még két további következik. A hatodik trombitaszó hírül adja annak a négy angyalnak az eloldozását, akik előjönnek, hogy öljenek. „Kétszer tízezerszer tízezer” lovas újabb csapásokat és öldöklést hoz, de az emberek mindezek ellenére sem térnek meg gonosz tetteikből (9:4, 12, 16).

17. Milyen események tetőznek annak bejelentésekor, hogy a második jaj elmúlt?

¹⁷ Amint elkezdődik a hatodik látomás, egy újabb erős angyal száll le az égből és kijelenti, hogy „a hetedik angyal hangjának a napján . . . Isten szent titka a jó hírnek megfelelően” beteljesedik. János egy kicsiny könyvtekercset kap, amit meg kell ennie. Szájában „édes . . . mint a méz”, de gyomrában keserűvé válik (10:7, 9). Két tanú 1260 napig zsákruhában prófétál, utána azonban „a vadállat, amely a mélységből jön fel”, megöli őket és holttestük három és fél napig „a nagy város széles útján” hever. A föld lakosai örvendeznek felettük, de örömük rémületté változik, amikor Isten újra életre kelti a tanúkat. Ebben az órában nagy földrengés támad. „A második jaj elmúlt” (11:7, 8, 14).

18. Milyen fontos bejelentés történik a hetedik trombitaszó elhangzásakor, és mire érkezett el a meghatározott idő?

¹⁸ A hetedik angyal is megfújja a trombitáját. Az égi hangok bejelentik: „A világ királysága a mi Urunknak és az ő Krisztusának királysága lett.” A „huszonnégy vén” Istent imádja és neki ad hálát, de a nemzetek dühösek. Isten meghatározott ideje eljött, hogy megítélje a halottakat, megjutalmazza szentjeit és ’elpusztítsa azokat, akik a földet pusztítják’. Templomának szentélye nyitva van és látható benne az ő szövetségének ládája (11:15, 16, 18).

19. Milyen jel tűnik fel az égben, milyen háború kezdődött, és mi lett annak a kimenetele?

¹⁹ A Királyság felállítását bejelentő üzenet után a hetedik látomás egy égi „nagy jelt” mutat be. János egy nőt lát; az szül egy „fiúgyermeket, aki vasvesszővel fogja legeltetni az összes nemzetet”. „Egy nagy tűzszínű sárkány” készen áll arra, hogy felfalja a gyermeket. De a gyermeket elragadják Isten trónjához. Mihály harcol a Sárkány ellen és a földre taszítja ezt „az őskígyót, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek”. „Jaj a földnek!” A Sárkány üldözőbe veszi az asszonyt és elmegy, hogy hadakozzék az asszony magvának maradékával (12:1, 3, 5, 9, 12; 8:13).

20. Milyen két vadállat jelenik meg ezután a látomásban, és hogyan befolyásolják azok az embereket a földön?

²⁰ A tengerből feljövő vadállat (13:1–18). A nyolcadik látomás a tengerből feljövő hétfejű és tízszarvú vadállatot mutatja be, amely hatalmát a Sárkánytól kapja. Egyik feje mintha halálosan megsebesült volna, de meggyógyul és az egész föld csodálattal nézi a vadállatot. A vadállat káromlásra nyitja száját Isten ellen és hadat visel a szentekkel szemben. János egy másik vadállatot is lát, amely a földből jön elő. Két szarva van, s olyan, mint egy bárány, de úgy beszél, mint egy sárkány. Félrevezeti a föld lakosait és azt parancsolja nekik, hogy készítsék el az első vadállat képmását. Mindenkit megölnek, aki nem hagyja magát rákényszeríteni a képmás imádatára. A vadállat jele vagy száma nélkül senki sem vásárolhat vagy adhat el. A vadállat száma: 666.

21. Mit lát János a Sion hegyén, mit hordoznak és mit jelentenek be az angyalok, és mit tesznek a föld szőlőjével?

²¹ Az „örökkévaló jó hír” és az azzal kapcsolatos üzenetek (14:1–20). A kilencedik látomásban János az előbbiek boldogító ellentéteként látja Sion hegyén a Bárányt és vele 144 000-et, akik a homlokukon viselik Atyjuk és a Bárány nevét. „Énekelnek mintegy új éneket a trón előtt”; őket „mint zsengéket vásárolták meg az emberiség közül, Istennek és a Báránynak”. Egy másik angyal jelenik meg ezután az ég közepén; „örökké tartó jó hír volt nála, hogy örömhírként hirdesse” azt minden nemzetnek, majd bejelenti: „Féljétek Istent és adjatok neki dicsőséget!” Egy másik angyal ezt jelenti be: „Leomlott a Nagy-Babilon!” Egy harmadik angyal kihirdeti, hogy azok, akik imádják a vadállatot és annak képmását, inni fognak Isten haragjának poharából. Majd „egy ember fiához hasonló” elindítja sarlóját, összegyűjti a föld szőlőjét és beveti azt „Isten haragjának hatalmas borsajtójába”. Ahogy a prést a városon kívül megtapossák, annyi vér folyik ki, hogy szintje a lovak zablájáig ér, „ezerhatszáz stadion távolságra” (körülbelül 296 km) (14:3, 4, 6–8, 14, 19, 20).

22. a) Kik láthatók most, akik Jehovát dicsőítik, és miért? b) Hova töltik ki az angyalok Isten haragjának hét poharát, és milyen világrengető események kísérik ezt?

²² A hét utolsó csapást hozó angyalok (15:1–16:21). A tizedik látomás az égi udvar megpillantásával kezdődik. Azok, akik diadalmaskodtak a vadállaton, Jehovát, az „örökkévalóság Királyát” dicsőítik nagy és csodálatos tetteiért. Majd hét angyal jön ki az égi szentélyből, akik hét aranypoharat kapnak, telve Isten haragjával. Az első hat poharat a földre, a tengerre, a folyókra és a vizek forrásaira,  valamint a napra, a vadállat trónjára és az Eufrátesz folyóra töltik ki; az Eufrátesz kiszárad, hogy utat nyisson a „napkeleti királyok számára”. Démoni kijelentések gyűjtik egybe ’az egész lakott föld királyait a Mindenható Isten nagy napjának csatájára’, Armageddonra. A hetedik poharat a levegőre töltik ki és a nagy város rémületes természeti jelenségek közepette három részre szakad, a nemzetek városai leomlanak és Babilonnak ki kell innia ’Isten haragja borának poharát’ (15:3; 16:12, 14, 19).

23. a) Hogyan hajtja végre Isten az ítéletét Babilonon? b) Milyen bejelentések és siránkozások kísérik Babilon összeomlását, és milyen örömteli dicsérettől visszhangzik az ég?

²³ Isten ítélete Babilonon; a Bárány menyegzője (17:1–19:10). Elkezdődik a tizenegyedik látomás. Eljött Isten ítélete „a Nagy-Babilon, a szajhák anyja” felett, „akivel a föld királyai paráznaságot követtek el”. A szentek vérétől részegen skarlátszínű, hétfejű és tízszarvú vadállaton lovagol. Ez a vadállat „volt, de nincs, és mégis feljönni készül a mélységből”. Tíz szarva a Bárány ellen harcol, de a Bárány legyőzi őket, mert „Ő uraknak Ura és királyoknak Királya”. A tíz szarv a szajha ellen fordul és megemészti azt. A tizenkettedik látomás kezdetével egy angyal, akinek dicsősége bevilágítja a földet, kijelenti: „Leomlott! Leomlott a Nagy-Babilon!” Isten népe azt a parancsot kapja, hogy fusson ki belőle, nehogy kapjon annak csapásaiból. A királyok és a föld más hatalmasai siratják Babilont, mondván: „Milyen kár, milyen kár te nagy város, Babilon, te erős város, hogy egyetlen órában jött el a te ítéleted!” Nagy gazdagsága el lett pusztítva. Amilyen gyorsan a tengerbe vetnek egy óriási malomkövet, olyan gyorsan lett levetve Babilon is, hogy soha többé ne kerüljön elő. Végre megbosszulta Isten a szentjeinek vérét! Az ég négyszer visszhangozza ezt a kiáltást: „Dicsérjétek Jaht!” Dicsérjétek Jaht, mert végrehajtotta ítéletét a nagy paráznán! Dicsérjétek Jaht, mert Jehova királyként uralkodni kezdett! Örvendezzetek és vigadozzatok, mert „elérkezett a Bárány menyegzője és az ő felesége felkészítette magát”! (17:2, 5, 8, 14; 18:2, 10; 19:1, 3, 4, 6, 7).

24. a) Milyen módon bizonyult döntőnek a Bárány által vezetett harc? b) Mi történik az ezer év alatt, és mi következik annak végén?

²⁴ A Bárány igazságosan harcol (19:11–20:10). A tizenharmadik látomásban a „királyok Királya és uraknak Ura” igazságos harcra vezeti égi seregét. A királyok és a vitézek az égi madarak eledelévé lesznek, a vadállatot és a hamis prófétát pedig elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vetik (19:16). A tizennegyedik látomás kezdetén egy angyalt látni „lejönni az égből a mélység kulcsával és egy nagy lánccal a kezében”. Ezután „a sárkányt, az őskígyót, aki az Ördög és a Sátán”, Jézus Krisztus megragadja és ezer évre megkötözi. Az első feltámadás részesei „Istennek és a Krisztusnak lesznek papjai és királyokként uralkodnak vele ezer esztendeig”. Majd Sátánt eloldozzák és ő kivonul, hogy a föld nemzeteit félrevezesse, de utána követőivel együtt a tüzes tóba vetik (20:1, 2, 6).

25. Milyen felvillanyozó látomás következik, és kik öröklik a látott dolgokat?

²⁵ Az Ítéletnap és az Új Jeruzsálem dicsősége (20:11–22:5). A felvillanyozó tizenötödik látomás következik. A halottak, kicsinyek és nagyok, megítéltetnek Isten nagy fehér trónja előtt. A Halált és a Hadészt a tüzes tóba vetik; ez „jelenti a második halált”, és mindazok, akiknek a neve nincs beírva az élet könyvébe, szintén a tűz tavába kerülnek. Az Új Jeruzsálem leszáll az égből, Isten sátora az emberekkel lesz és eltöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom! Igen, Isten ’mindent újjá tesz’ és ígéretét ezekkel a szavakkal erősíti meg: „Írd meg, mert e szavak megbízhatók és igazak.” A győzők öröklik majd ezeket, de a gyávák, a hitetlenek, az erkölcstelenek, s a spiritizmust és bálványimádást gyakorlók nem (20:14; 21:1, 5).

26. a) Milyen leírást kapunk az Új Jeruzsálemről? b) Milyen életfenntartó dolgokat lát János a városban, és honnan jön annak világossága?

²⁶ A tizenhatodik és egyben utolsó látomásban látja János a „Bárány feleségét”, az Új Jeruzsálemet 12 kapujával és 12 alapkövével, amelyeken a 12 apostol neve olvasható. A város négyszögű, fenséges ragyogását jáspis, arany és drágagyöngy szemlélteti. Jehova és a Bárány a város temploma, és ők annak világossága is. Csak azok léphetnek be ebbe a városba, akik be vannak írva az élet könyvtekercsébe, ami a Báránynál van (21:9). Az élet vizének tiszta folyója jön ki a tróntól le a város útján, a folyó mindkét oldalán az élet fái nőnek, amelyek minden hónapban új gyümölcsöt hoznak, leveleik pedig gyógyításra szolgálnak. Isten és a Bárány trónja a városban lesz, és Isten szolgái meglátják majd az ő arcát. „Jehova Isten áraszt rájuk világosságot, és királyokként uralkodnak örökkön-örökké” (22:5).

27. a) Milyen biztosítékot kap János a próféciára vonatkozóan? b) Milyen sürgető felhívással és figyelmeztetéssel zárul a Jelenések könyve?

²⁷ A befejezés (22:6–21). Biztosíték hangzik el: „Ezek a szavak megbízhatók és igazak.” Boldogok azok, akik megtartják e prófétai szavakat! E látott és hallott dolgok után János leborul az angyal előtt, hogy imádja, az angyal azonban emlékezteti őt, hogy egyedül Istent szabad imádnia. A prófétálás szavait nem kell bepecsételni, „mert a meghatározott idő közel van”. Boldogok, akik belépést nyernek a városba, mert kívül maradnak a tisztátalanok és „mindazok, akik kedvelik és gyakorolják a hazugságot”. Jézus kijelenti, hogy ő maga küldte ezt a tanúbizonyságot a gyülekezeteknek az angyalán keresztül, és hogy ő a „Dávid gyökere és sarja, és a ragyogó hajnalcsillag”. „A szellem és a menyasszony  szüntelenül azt mondja: ’Jöjj’! És mindenki, aki hallja, mondja: ’Jöjj’! És mindenki, aki szomjazik jöjjön; mindenki aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” Senki ne tegyen hozzá és ne vegyen el e jövendölés igéiből, nehogy elveszítse részét „az élet fáiból és a szent városból” (22:6, 10, 15–17, 19).

MIÉRT HASZNOS?

28. Milyen példák segítenek annak felismerésében, hogy a Jelenések könyve azzal a feljegyzéssel zárul, amellyel a Biblia első része kezdődik?

²⁸ Mily nagyszerű befejezést ad a Biblia 66 ihletett könyvből álló gyűjteményének a Jelenések könyve! Semmi sem marad ki belőle. Semmi felől nem maradunk bizonytalanságban. Ugyanolyan tisztán látjuk a nagyszerű befejezést, mint a kezdetet. A Biblia utolsó része azzal a feljegyzéssel zárul, amellyel az első rész kezdődik. Az 1Mózes 1:1-es vers leírja, hogy Isten teremtette az anyagi egeket és a földet, a Jelenések könyve 21:1–4 pedig leírja az új eget és új földet, valamint azokat a kimondhatatlan áldásokat, amelyek az emberiségre várnak, s amelyről prófécia szól az Ésaiás a 65:17, 18 és a 66:22-es versében, valamint a 2Péter 3:13-as versében. Isten ahogyan az első embernek megmondotta, hogy engedetlensége esetén biztosan meghal, határozottan kezeskedik arról is, hogy az engedelmesek számára „halál nem lesz többé” (1Móz 2:17; Jel 21:4). Amikor a Kígyó az emberiség félrevezetőjeként első ízben megjelent, Isten megjövendölte fejének szétzúzását. A Jelenések könyve azt tárja fel, hogyan fogja Jézus Krisztus ezt az őskígyót, aki az Ördög és a Sátán, véglegesen a pusztulásba taszítani (1Móz 3:1–5, 15; Jel 20:10). Az engedetlen embert Édenben eltávolították az élet fájától, s itt ismét feltűnik az élet szimbolikus fája „a nemzetek gyógyítására”, az engedelmes emberek számára (1Móz 3:22–24; Jel 22:2). Mint ahogyan akkor egy folyó jött ki Édenből, hogy öntözze a kertet, ugyanúgy egy jelképes életadó és életfenntartó folyó folyik ki Isten trónjától is. Ez megfelel Ezékiel korábbi látomásának és Jézus szavait juttatja eszünkbe arról, ami „örök életet nyújtó víz forrásaként buzog” (1Móz 2:10; Jel 22:1, 2; Ez 47:1–12; Ján 4:13, 14). Az első férfival és nővel ellentétben, akiket Isten elűzött a színe elől, a hűséges győzedelmeskedők meglátják az ő orcáját (1Móz 3:24; Jel 22:4). Nagyon hasznos tehát, ha megvizsgáljuk a Jelenések könyvében ezeket a lelkesítő látomásokat!

29. a) Hogyan kapcsolja össze a Jelenések könyve a Babilonról szóló jövendöléseket? b) Milyen párhuzamokat figyelhetünk meg a Dániel könyvében és a Jelenések könyvében a Királyságról és a vadállatokról szóló látomásokkal kapcsolatban?

²⁹ Jegyezzük meg azt is, hogyan kapcsolja össze a Jelenések könyve a Babilonról szóló jövendöléseket! Ésaiás már hosszú idővel annak megtörténte előtt előre látta a betű szerinti Babilon bukását, és kijelentette: „Elesett! Elesett Babilon”! (És 21:9); Jeremiás szintén jövendölt Babilon ellen (Jer 51:6–12). A Jelenések könyve jelképekben beszél arról, ami a „Nagy-Babilon”, a szajhák és a föld utálatosságainak az anyja. Ez is le fog omlani; János látta azt látomásában és kijelentette: „Leomlott! Leomlott a Nagy-Babilon” (Jel 17:5; 18:2). Emlékszünk-e Dánielnek az Isten által felállított Királyságról szóló látomására, amely Királyság szétzúzza majd az összes királyságot, maga pedig megáll „határtalan ideig”? Figyeljük meg, hogyan kapcsolódik ez össze a Jelenések könyvében olvasható égi kijelentéssel: „A világ királysága a mi Urunknak és az ő Krisztusának királysága lett, és ő királyként uralkodik örökkön-örökké” (Dán 2:44; Jel 11:15). S amint Dániel látomása szerint ’egy ember fiához hasonló valaki jön az ég felhőivel, hogy maradandó uralmat, méltóságot, és királyságot kapjon’, a Jelenések könyve úgy azonosítja Jézus Krisztust, mint aki „a föld királyainak Uralkodója”, „eljön a felhőkkel” és „minden szem meglátja őt” (Dán 7:13, 14; Jel 1:5, 7). Bizonyos párhuzamokat figyelhetünk meg Dániel látomásainak vadállatai és a Jelenések könyvének vadállatai között (Dán 7:1–8; Jel 13:1–3; 17:12). A Jelenések könyve valóban alkalmas egy átfogó és hiterősítő tanulmányozásra.

30. a) Milyen teljes képet ad a Jelenések könyve Jehova nevének megszenteléséről az ő Királysága által? b) Mit hangsúlyoz a szent állapottal kapcsolatban, és kiket érint ez?

³⁰ Milyen csodálatos, sokoldalú látomást ad a Jelenések könyve Isten Királyságáról! Egész közeli ragyogó megvilágításba hozza azt, amit az ókori próféták és Jézus, valamint az ő tanítványai mondtak a Királyságról. Itt teljes képet nyerünk arról, ahogyan Jehova a Királyságán keresztül megszenteli nevét: „Szent, szent, szent Jehova Isten, a Mindenható.” Ő méltó arra, hogy ’vegyen dicsőséget, tiszteletet és hatalmat’. Valóban ő az, aki ’ezt a nagy hatalmát magához veszi és Királyként uralkodni kezd’ Krisztusán keresztül. Mily buzgónak bizonyul ez a királyi Fiú, a „királyok Királya és uraknak Ura”, aki úgy kerül bemutatásra mint, aki megveri a nemzeteket és a „Mindenható Isten felgerjedt haragjának borsajtóját” tapossa! Mialatt a Biblia nagyszerű témája, Jehova igazolása előrehalad a tetőpont felé, állandóan azon van a hangsúly, hogy mindenkinek és mindennek szentnek kell lennie, aki vagy ami részt vesz Jehovának a Királyságával kapcsolatos elhatározásai megvalósításában. Jézus Krisztusról, a Bárányról, akinél a „Dávid kulcsa van”, szintén azt olvassuk, hogy szent, hasonlóképpen az égi angyalokról is. Az első feltámadásban részesülőkről szintén azt mondja a könyv, hogy „boldog és szent”, és az egész könyv hangsúlyozza, hogy „semmi szentségtelen vagy aki utálatos”, nem jut be ’a szent városba, Jeruzsálembe’. Azok, akik a Bárány vérén megvásároltattak, és „királysággá . . . és papokká” tétettek „a mi Istenünk számára”, így  erőteljes buzdítást nyernek, hogy megőrizzék Jehova előtti megszentelt állapotukat. A „nagy sokaság” tagjainak is „meg kell mosniuk a ruhájukat és meg kell fehéríteniük a Bárány vérében”, hogy szent szolgálatot végezhessenek (Jel 4:8, 11; 11:17; 19:15, 16; 3:7; 14:10; 20:6; 21:2, 10, 27; 22:19; 5:9, 10; 7:9, 14, 15).

31. Melyek a Királyság azon jellegzetességei, amelyekre egyedül csak a Jelenések könyve hívja fel a figyelmünket?

³¹ Az Isten fenséges és szent Királyságáról szóló látomás egyre tisztábban kristályosodik ki tudatunkban, ha megfigyelünk bizonyos vonásokat, amelyekre csak a Jelenések könyve hívja fel a figyelmünket. Ebben a könyvben tökéletes látomást kapunk a Sion hegyén a Bárány mellett álló Királyság-örökösökről, akik új éneket énekelnek, amit csak ők tudnak. Azt is csak a Jelenések könyve közli, hogy ezeknek a földről megvásároltaknak a száma, akik bejutnak a Királyságba, 144 000, és hogy ez a szám az Izrael jelképes 12 törzséből elpecsételtek száma. Azt is csak a Jelenések könyve mutatja be, hogy ezek a Krisztussal első feltámadásban részesülő ’papok és királyok’ vele együtt uralkodnak majd „ezer esztendeig”. Ugyancsak a Jelenések könyve ad tökéletes képet ’a szent városról, az Új Jeruzsálemről’, rámutatva, hogy ragyogó dicsősége Jehovától jön, s Jehova és a Bárány annak temploma. Ismerteti 12 kapuját és alapkövét, valamint azt, hogy azok a királyok, akik abban örökké uralkodnak, a Jehovától rájuk árasztott örök világosságban tündökölnek (14:1, 3; 7:4–8; 20:6; 21:2, 10–14, 22; 22:5).

32. a) Hogyan összegzi az „új ég”-ről és a „szent város, az Új Jeruzsálem”-ről szóló látomás mindazt, amit a próféták a Királyság-Magról megjövendöltek? b) Milyen áldásokat biztosít a Királyság a föld lakosai számára?

³² Joggal mondhatjuk tehát, hogy az ’az új égről’, a ’szent városról’, az ’Új Jeruzsálemről’ szóló látomás összegzi mindazt, amit az Írások régtől fogva megjövendöltek a Királyság-Magról. Ábrahám örömmel várta ezt a Magot, aki által „a föld összes családjai áldásban részesülnek” és „az igaz alapokkal bíró várost, amelynek építője és alkotója Isten”. Most, a Jelenések könyvében olvasható látomásban az áldások eme városa tisztán felismerhető számunkra, mint az „új ég” – egy új kormányzat, Isten Királysága, amely az Új Jeruzsálemet (Krisztus menyasszonyát) és annak Vőlegényét foglalja magában. Ők együtt biztosítanak majd egy igazságos kormányzatot az egész föld felett. Jehova azt ígéri a hűséges emberiségnek, hogy ők „népei” lesznek boldog, bűntelen, halálmentes állapotban, mint amilyen állapotnak az első ember örvendett édeni lázadása előtt. A Jelenések könyve a nyomaték kedvéért kétszer is megemlíti, hogy Isten „letöröl szemükről minden könnyet” (1Móz 12:3; 22:15–18; Zsid 11:10; Jel 7:17; 21:1–4).

33. a) Milyen csodálatos átfogó látomást ad a Jelenések könyve Isten beteljesült szándékairól? b) Hogyan bizonyult ’a teljes Írás Istentől ihletettnek és hasznosnak’, s miért van itt az idő Isten Szava tanulmányozására és a tanultak megtartására?

³³ Micsoda nagyszerű befejezése van az ihletett Írásoknak! Mily csodálatosak ezek a dolgok, „amelyeknek rövidesen be kell következniük”! (Jel 1:1). ’A próféták ihletett kijelentése Istenének’, Jehovának a neve megszentelődik (22:6). Ez a könyv bemutatja a 16 évszázad alatt írt prófétai írások teljesedését és az évezredek alatti hitből fakadó cselekedetek megjutalmazását! Az „őskígyó” akkorra már meg lesz semmisítve, hordái elpusztultak és a gonoszság nincs többé (12:9). Isten Királysága mint „új ég” uralkodik majd, Isten dicsőségére. A Jehova szándékának megfelelően, a Biblia első fejezetében leírt módon betöltött és uralom alá hajtott, helyreállított föld áldásai egy egész örökkévalóságra megnyílnak az emberiség előtt (1Móz 1:28). Így a teljes Írás valóban ’Istentől ihletettnek és hasznosnak bizonyul a tanításra, a feddésre, a dolgok helyreigazítására és az igazságosságban való nevelésre’. Jehova arra használta és használja ezt a könyvet, hogy a hit teljesen alkalmas és tökéletesen felkészített embereit elvezesse ahhoz a csodálatos naphoz. Itt az idő tehát, hogy tanulmányozd ezeket az Írásokat a hited erősítésére! Engedelmeskedj Isten parancsainak, akkor elnyered Isten áldásait. Kövesd e parancsokat az örök élethez vezető egyenes ösvényen! Ha így teszel, te is elmondhatod azokat a bizalomteli szavakat, amelyekkel a Biblia utolsó könyve zárul: „Ámen! Jöjj Uram Jézus”! (2Tim 3:16; Jel 22:20).

34. Hogyan lehet összehasonlíthatatlan örömünk, és miért?

³⁴ Mily összehasonlíthatatlan öröm lehet az osztályrészünk, ha üdvözöljük ’Urunknak és az ő Krisztusának királyságát’, amely örökre megszenteli a „Mindenható Jehova Isten” páratlan nevét! (Jel 11:15, 17).

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]