A Biblia 9. könyve – 1Sámuel

Író: Sámuel, Gád, Nátán

Írás helye: Izrael

Írás befejezése: i. e. kb. 1078

Megírt időtartam: i. e. kb. 1180–1078

1. Milyen nagy változás ment végbe Izrael nemzetének szervezetében i. e. 1117-ben, és milyen állapotoknak kellett azután következniük?

IDŐSZÁMÍTÁSUNK ELŐTT 1117-ben nagy jelentőségű változás történt Izrael nemzeti szervezetében. Embert jelöltek ki királlyá! Ez még akkor történt, amikor Jehova prófétájaként Sámuel szolgált Izraelben. Bár Jehova tudta és előre bejelentette azt, Izrael népe kívánságának megfelelően a királyságra való áttérés mégis kábító ütésként érte Sámuelt. Ő, akit már születésekor teljesen átadtak Jehova szolgálatára, s aki Jehova királyi voltát oly mélyen tisztelte, előre látta, hogy Isten szent nemzete számára milyen katasztrofális következményei lesznek ennek a lépésnek. Csak Jehova utasítására volt hajlandó kérésüknek engedni. „Ekkor Sámuel beszélt a népnek a királysággal együtt járó előjogokról és leírta egy könyvbe, és letette azt Jehova elé” (1Sám 10:25). Ezzel ért véget a bírák korszaka, minek során Izrael olyan hatalomra és tekintélyre tett szert, amelynek azelőtt nem örvendett, de amely végül is dicstelen véghez és Jehova kegyének az elvesztéséhez vezetett.

2. Kik írták a Sámuel első könyvét, s milyen tulajdonságok tették őket erre alkalmassá?

² Vajon ki volt alkalmas ebben a nagy jelentőségű időszakban az isteni feljegyzés elkészítésére? Jehova a hűséges Sámuelt választotta az írás elkezdésére. A „Sámuel” név jelentése: „Isten neve”. Sámuel valóban kiemelkedő volt mint olyan személy, aki Jehova nevét igazolta azokban a napokban. Feltehetőleg Sámuel írta a könyv első 24 fejezetét. Halála után Gád és Nátán folytatta az írást, ők egészítették ki a feljegyzést az utolsó néhány évről Saul haláláig. Ez az 1Krónika 29:29-ből tűnik ki, ahol ezt olvassuk: „Ami Dávid király első és utolsó ügyeit illeti, azok meg vannak írva a látnok Sámuel, a próféta Nátán és a látnok Gád szavaiban.” A Királyok és a Krónikák könyvétől eltérően Sámuel két könyve gyakorlatilag nem utal korábbi feljegyzésekre, így tehát megerősítést nyer az a tény, hogy Dávid kortársai: Sámuel, Gád és Nátán írták azokat. Ezek a férfiak bizalomteljes állást töltöttek be; Jehova prófétái voltak, s mindannyian ellenezték a bálványimádást, amely gyengítette a nemzet erejét.

3. a) Hogyan történt, hogy a Sámuel első könyve külön könyvet alkotott a Bibliában? b) Mikor fejeződött be, s milyen időszakot ölel fel?

³ Sámuel két könyve eredetileg egy tekercs vagy kötet volt. Két könyvre első ízben akkor osztották fel, amikor a görög Septuaginta-fordításnak ezt a részét kiadták. Ekkor a Sámuel első könyvét a Királyok első könyvének nevezték. Ez a felosztás és elnevezés megmaradt a latin Vulgatában, sőt még a mai katolikus Bibliában is. Hogy a Sámuel első és második könyve eredetileg egy könyvet alkotott, az kitűnik az 1Sámuel 28:24-hez fűzött maszoréta megjegyzésből. Ott azt olvassuk, hogy ez a vers  Sámuel könyvének a közepén van. Úgy tűnik, hogy a könyvet körülbelül i. e. 1078-ban fejezték be. Így hát a Sámuel első könyve valószínűleg valamivel több mint száz éves időszakot ölel fel, körülbelül i. e. 1180-tól 1078-ig.

4. Hogyan nyert megerősítést a Sámuel első könyvében levő feljegyzés pontossága?

⁴ Sok bizonyíték szól a feljegyzés pontossága mellett. A földrajzi helynevek megfelelnek a leírt eseményeknek. Érdekes megjegyezni, hogy Jonatán sikeres támadása a Mikmásban levő filiszteus előőrs ellen, amely a filiszteusok teljes megsemmisítéséhez vezetett, megismétlődött az első világháború alatt. Egy brit katonatiszt a törököket úgy űzte ki, hogy a Sámuel ihletett feljegyzésében leírt útvonalat követte (14:4–14). *

5. Hogyan tanúskodnak a Biblia más írói a feljegyzés valódisága mellett?

⁵ Vannak jelentősebb bizonyítékok is a könyv ihletettsége és hitelessége mellett. Például tartalmazza Jehova jövendölésének meglepő teljesülését azzal kapcsolatban, hogy Izrael királyt fog kérni (5Móz 17:14; 1Sám 8:5). Évekkel később Hóseás megerősítette Sámuel beszámolóját, amikor Jehova szavaként idézte: „Királyt adtam neked haragomban, és elveszem őt dühömben” (Hós 13:11). Péter Sámuelt is beleértette a próféták sorába, akik ihletés alatt „nyíltan beszéltek” Jézus napjairól (Csel 3:24). Pál is idézte az 1Sámuel 13:14-et, amikor röviden körvonalazta Izrael történetét (Csel 13:20–22). Jézus maga nyomja a beszámolóra a hitelesség pecsétjét, amikor korának farizeusaitól megkérdezi: „Nem olvastátok-e, mit tett Dávid, amikor ő és emberei megéheztek?” Ezután elmondja, hogyan kért Dávid szentelt kenyeret (Máté 12:1–4; 1Sám 21:1–6). Ezsdrás is, mint már említettük, valódinak fogadta el a beszámolót (1Krón 29:29).

6. Milyen más belső bizonyítékok mutatják, hogy a Sámuel első könyve hiteles?

⁶ Minthogy ez a könyv a Dávid tevékenységéről szóló eredeti beszámolót tartalmazza, az Írásokban Dávidra vonatkozó minden utalás megerősíti, hogy Sámuel könyve Isten ihletett Szavának szerves része. Egyes eseményekre Dávid zsoltárainak címeiben találunk utalást, mint például a Zsoltárok 59-ben (1Sám 19:11), a Zsoltárok 34-ben (1Sám 21:13, 14) és a Zsoltárok 142-ben (1Sám 22:1 vagy 1Sám 24:1, 3). Így Isten saját Szavának belső bizonyítéka döntően tanúskodik Sámuel első könyvének a hitelessége mellett.

A SÁMUEL ELSŐ KÖNYVÉNEK TARTALMA

7. A könyvben olvasható történelem Izrael mely vezetőinek az életét érinti?

⁷ A könyv részben vagy egészben négy izraeli vezetőnek az életidejét öleli fel: Éliét, a főpapét; Sámuelét, a prófétáét; Saulét, az első királyét; és Dávidét, aki Sault követte a királyi trónon.

8. Milyen körülmények előzik meg Sámuel születését és „Jehova szolgájává” válását?

⁸ Éli bíráskodása és az ifjú Sámuel (1:1–4:22). A beszámoló azzal kezdődik, hogy bemutatja Annát, a lévita Elkána kedvelt feleségét. Anna gyermektelen, s emiatt Elkána másik felesége, Peninna gyakran gúnyolja. Miközben a család évi látogatását végzi Silóban, ahol Jehova szövetségének ládája volt elhelyezve, Anna buzgón fiúgyermekért fohászkodik Jehovához. Ígéretet tesz, hogyha imája meghallgatást nyer, gyermekét Jehova szolgálatára adja. Isten meghallgatja imáját, fiút szül, Sámuelt. Mihelyt a gyermeket elválasztja, Jehova házába viszi és Éli főpap gondjaira bízza mint ’Jehovának kölcsönadottat’ (1:28). Anna ezután ujjongó hálaénekben tör ki és köszönetet mond boldogságáért. Fia „Jehova szolgája lesz Éli főpap mellett” (2:11).

9. Hogyan lesz Sámuel prófétává Izraelben?

⁹ De nincs minden rendben Élivel. Már idős, és két fia semmirekellő gazemberré válik, akik „nem ismerik el Jehovát” (2:12). Papi szolgálatukat mohóságuk és erkölcstelen vágyaik kielégítésére használják. Éli elmulasztja megfeddni őket, Jehova ezért isteni üzenetet küld Éli háza ellen. Az intés így szól: „Nem fog senki megöregedni házadban” és Éli mindkét fia egy napon fog meghalni (1Sám 2:30–34; 1Kir 2:27). Végül is a gyermek Sámuelt küldi Élihez, fület sértő ítéletüzenettel. Az ifjú Sámuelt Izraelben ezért prófétaként ismerik el (1Sám 3:1, 11).

10. Hogyan hajtja végre Jehova az ítéletét Éli házán?

¹⁰ Kellő időben Jehova végrehajtja ezt az ítéletét a filiszteusok által. Amikor a csata állása az izraeliták ellen fordul, az izraeliták hangos kiáltások közepette a szövetségládát Silóból a hadsereg táborozási helyére viszik. Amikor a filiszteusok meghallják a kiáltozást és megtudják, hogy a szövetségládát a táborukba vitték, összeszedik minden erejüket, támadást indítanak és megsemmisítő győzelmet aratnak az izraeliták felett. A szövetségládát is magukkal viszik, sőt Éli két fia is meghal. Éli remegő szívvel hallgatja a hírt. A szövetségláda említésekor hanyatt esik székéről, nyakát szegi és meghal. Így ér véget negyvenéves bírói működése. „A dicsőség eltávozott Izraeltől”, mert a szövetségláda Jehova jelenlétét szemlélteti népe között (4:22).

11. Hogyan nem bizonyul a szövetségláda varázseszköznek?

¹¹ Sámuel bíráskodása Izraelben (5:1–7:17). Most nagy szomorúságukra a filiszteusoknak is meg kell tudniuk, hogy Jehova szövetségládáját nem szabad varázseszközként használni. Amikor a szövetségládát Asdódban, Dágón templomában felállítják, istenük arccal a földre zuhan. Másnap Dágón újra a küszöb elé esik, ez alkalommal a feje és mindkét tenyere leválik. A filiszteusokban babonás félelem  támad, úgyhogy ettől kezdve ’nem mernek Dágón templomának küszöbére lépni’ (5:5). A filiszteusok erre a szövetségládát sietve elviszik Gátba, majd onnan Ekronba, de minden hiába! Csapások sújtják őket, rémület, aranyér és rágcsálók formájában. A filiszteus fejedelmek katonai tengelye látva, hogy a halál hogyan szedi áldozatait, végső kétségbeesésükben visszaküldik a szövetségládát Izraelbe egy új szekéren, amelyet két szoptatós tehén húz. Bét-Semesben a csapás néhány izraelitát is utolér, mivel rátekintenek a szövetségládára (1Sám 6:19; 4Móz 4:6, 20). A szövetségláda végül is Abinádáb házában nyugszik meg, a Kirját-Jeárim nevű városban.

12. Milyen áldások származnak abból, hogy Sámuel az igaz imádat mellett száll síkra?

¹² A szövetségláda húsz évig Abinádáb házában marad. Közben Sámuel is eléri a férfikort; sürgeti Izraelt, hogy távolítsa el a Baálokat, valamint Astóret képmásait, és szolgálja Jehovát teljes szívéből. Az izraeliták engedelmeskednek. Amikor Mispában összegyülekeznek Isten imádatára, a filiszteus fejedelmek katonai tengelye megragadja az alkalmat a harcra, és rajtaüt Izraelen. Izrael Jehovához kiált segítségért Sámuelen keresztül. A Jehovától jövő hangos égzengések a filiszteusok között zűrzavart támasztanak, s az izraeliták az áldozat és az ima útján nyert segítség révén elsöprő győzelmet aratnak. Ettől kezdve „Jehova keze továbbra is a filiszteusok ellen volt Sámuel összes napján” (7:13). Sámuel számára nincs nyugalomba vonulás. Egész életében bíráskodik Izraelben, minden évben megtéve a körutat Rámából – Jeruzsálemtől északra – Bételbe, Gilgálba és Mispába. Rámában oltárt emel Jehovának.

13. Hogyan veti el Izrael Jehovát mint királyt, s milyen következményekre figyelmezteti őket Sámuel?

¹³ Izrael első királya, Saul (8:1–12:25). Bár Sámuel Jehova szolgálatában öregedett meg, fiai nem követték apjuk nyomdokát; hagyták magukat megvesztegetni és megváltoztatták az ítéletet. Ebben az időben Izrael vénei a következő kéréssel keresik fel Sámuelt: „Most jelölj ki nekünk királyt, hogy ítéljen minket, hasonlóan az összes nemzetekhez” (8:5). Sámuel nagy zavarban van. Jehovához fordul imában. Jehova így válaszol imájára: „Nem téged vetettek el, hanem engem, hogy ne legyek király felettük . . . És most hallgass a szavukra” (8:7–9). Sámuelnek azonban rögtön figyelmeztetnie kell őket lázadó kérésük szörnyű következményére: fiaikat besorozzák majd katonának, adót fizetnek, szabadságukat elveszítik és szomorúságukban Jehovához fognak kiáltani. A nép nem engedi magát eltántorítani kívánságától, királyt követel.

14. Hogyan iktatják be Sault királynak?

¹⁴ Most lép a színtérre Saul, a Benjámin törzséből származó Kis fia, a legszebb és legmagasabb férfi Izraelben. Isten Sámuelhez irányítja, aki egy ünnepélyen kitüntetésben részesíti, királlyá keni és bemutatja a Mispában összegyűlt egész Izraelnek. Bár Saul először elrejtőzik a csomagok között, de végül is Jehova választottjaként mutatják be. Sámuel újra emlékezteti Izraelt a király jogos követeléseire, amiket egy könyvben le is ír. A nép csak akkor fogadja szívébe Sault és csak akkor erősíti meg királyi hivatalában Gilgálban, amikor az ammoniták felett győzelmet arat és felmenti Jábes-Gileádot az ostrom alól. Sámuel újra buzdítja a népet, hogy féljék és szolgálják Jehovát, Jehovát pedig arra kéri: küldjön jelt égzengés és eső formájában, amely ebben az aratási időszakban egészen rendkívüli volt. Jehova félelmet keltő módon mutatja meg haragját azért, amiért a nép elvetette őt mint Királyt.

15. Milyen merész bűn vezet Saul bukásához?

¹⁵ Saul engedetlensége (13:1–15:35). Mivel a filiszteusok tovább zaklatják Izraelt, Saul fia, a bátor Jonatán lecsap a filiszteus előőrsre. Az ellenség bosszúból hatalmas hadsereget küld; számuk annyi, mint a tenger fövenye, és Mikmásban táboroznak le. Nagy nyugtalanság támad az izraeliták soraiban. Bárcsak jönne Sámuel, hogy közölné Jehova irányítását! Saul türelmetlenné válva a Sámuelre való várakozás közben, bűnt követ el azzal, hogy maga mutat be égőáldozatot. De alighogy ez megtörtént, megjelenik Sámuel. Figyelmen kívül hagyva Saul esetlen kifogásait, kimondja Jehova ítéletét: „Most azonban a te királyságod nem marad fenn. Jehova bizonnyal talál magának szíve szerint való férfiút, és Jehova vezetőnek rendeli a népe fölé, mivel te nem tartottad meg azt, amit Jehova parancsolt neked” (13:14).

16. Saul elhamarkodott cselekedete milyen nehézségeket okoz?

¹⁶ Jonatán, ez a Jehova nevéért buzgólkodó ember, újra megtámadja a filiszteus előőrsöt. Ez alkalommal csak fegyverhordozója van vele. Gyorsan levág húsz embert. Az ellenség zűrzavarát földrengés is növeli. Megfutamítják a filiszteusokat, és Izrael seregével együtt üldözik őket. A győzelem nagyságát azonban csökkenti Saul elhamarkodott esküje, amely megtiltotta a harcosoknak, hogy a csata befejezéséig egyenek. Az emberek hamarosan kifáradnak és vétkeznek Jehova ellen, mert mohón enni kezdik a frissen leölt állat húsát, még mielőtt a vér kifolyhatott volna belőle. Jonatán – nem tudva az esküről – eszik a lépes mézből és felfrissül. Az esküről pedig bátran kijelenti, hogy az akadályozza a teljes győzelmet. A haláltól a nép váltja meg, mivel igen nagy szabadítást szerzett Izraelben.

17. Hogyan erősíti meg Isten Saul második komoly bűne után az ő elvetését?

¹⁷ Közben elérkezik az idő, hogy végrehajtsák Jehova ítéletét a megvetésre méltó amálekitákon (5Móz 25:17–19). Teljesen ki kell irtani őket. Nem kímélhetnek sem embert, sem állatot. A zsákmányt nem szabad elvinni. Mindent meg kell semmisíteni.  Saul azonban ismét engedetlenül cselekszik és életben hagyja Agágot, az amálekita királyt, valamint nyájainak legjavát, látszólag azért, hogy áldozatot mutasson be Jehovának. Ez nem tetszik Izrael Istenének és arra ihleti Sámuelt, másodszor is jelentse be Saul elvetését. Saul mentegető kifogásait elutasítva Sámuel így szól: „Vajon Jehova éppúgy gyönyörködik az égőáldozatokban és az [egyéb] áldozatokban, mint a Jehova szava iránti engedelmességben? Íme, jobb az engedelmesség az áldozatnál . . . Mivel elvetetted Jehova szavát, ő is aszerint vet el téged, hogy ne légy többé király” (1Sám 15:22, 23). Saul ekkor megragadja Sámuel palástját, hogy könyörögjön neki, de az leszakad. Sámuel azonban nem hagy kétséget afelől, hogy Jehova egész biztosan elveszi tőle a királyságot és egy jobb férfiúnak adja azt. Majd kardot ragad, kivégzi Agágot és otthagyja Sault. Ezután soha többé nem találkozik Saullal.

18. Milyen alapon választja ki Jehova Dávidot?

¹⁸ Dávid felkenése, vitézsége (16:1–17:58). Jehova ezután Sámuelt a júdai Bethlehembe küldi Isai házához, hogy kiválassza és felkenje Izrael jövendő királyát. Isai fiai egyenként elvonulnak előtte, de egyik sem az, akit királlyá kell kenni. Jehova így emlékezteti Sámuelt: „Mert Isten nem úgy lát, mint az ember, mert az ember csupán azt látja, ami a szemébe tűnik, de Jehova azt is látja, milyen a szív” (16:7). Végül is Jehova helyeslése Dávidra, a legfiatalabb fiúra esik, erre a „pirospozsgás, szép szemű, csinos külsejű” ifjúra. Sámuel őt keni fel olajjal (16:12). Jehova szelleme most megnyugszik Dávidon, Saul azonban rossz szellemet fejleszt ki magában.

19. Milyen korai győzelmet arat Dávid Jehova nevében?

¹⁹ A filiszteusok újra betörnek az országba és bajnokukat, Góliátot küldve előre, aki hat rőf és egy arasz (körülbelül 2 m 90 cm) magas és olyan éktelenül nagy, hogy vértezete körülbelül 57 kg súlyú, lándzsájának pengéje pedig körülbelül 6,8 kg (17:4, 5, 7). Ez a Góliát mindennap fennhéjázóan és káromlóan kihívja Izraelt: válasszanak maguk közül egy férfit és állítsák ki ellene, hogy megküzdjenek egymással. Izrael táborából azonban semmi válasz. Saul remeg a sátrában. Dávid is meghallja a filiszteus gúnyolódását. Jogos méltatlankodással és ihletett bátorsággal így kiált fel: „Ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gúnyolni meri az élő Isten hadsorait?” (17:26). Elvetve Saul fegyverzetét, mert korábban sohasem próbálta ki azt, Dávid csatába bocsátkozik. Fegyverzete csak egy pásztorbot, egy parittya és öt sima kő. Góliát méltóságán alulinak találja a fiatal pásztorfiúval való mérkőzést és szitkokat szór Dávidra. A bizalomteljes, erőt sugárzó válasz így hangzik: „Te karddal, lándzsával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a seregek Jehovájának nevével” (17:45). Dávid parittyájából egy jól irányzott kő homlokon találja a filiszteus bajnokot és az óriás arccal a földre zuhan! Mindkét sereg szeme láttára Dávid hozzáfut, kirántja az óriás kardját és azzal vágja le Góliát fejét. Micsoda nagy megszabadítás Jehovától! Micsoda nagy ujjongás Izrael táborában! Most, hogy bajnokuk halott, a filiszteusok menekülnek, nyomukban az ujjongó izraelitákkal.

20. Milyen vonatkozásban ellentéte Jonatán Dávid iránti magatartása Saul magatartásának?

²⁰ Saul üldözi Dávidot (18:1–27:12). Dávidnak Jehova neve érdekében véghezvitt cselekedete csodálatos barátságot nyit meg előtte. Jonatánnal, Saul fiával, a királyság természetes örökösével köt barátságot. Jonatán „úgy megszereti őt, mint a saját lelkét”. Hűségszövetséget kötnek egymással (18:1–3). Mivel Dávid hírneve elterjed Izraelben, Saul haragosan életére tör annak ellenére, hogy leányát, Mikált hozzáadja feleségül. Saul ellenségeskedése egyre esztelenebb formát ölt olyannyira, hogy Dávidnak végül is Jonatán szerető segítségével el kell menekülnie. Búcsúzáskor mindketten sírva fakadnak. Jonatán még egyszer biztosítja Dávidot lojalitásáról, mondván: „Jehova legyen köztem és közted, a te ivadékod és az én ivadékom között határtalan ideig!” (20:42 [20:42, 43, Károli]).

21. Milyen események jelzik Dávidnak Saul előli menekülését?

²¹ A megdühödött Saul elől való menekülés közben Dávid és a barátaiból álló kicsiny csapat kiéhezve Nóbba érkezik. Itt Ahimélek pap, amikor biztosítékot kap Dávidtól és embereitől, hogy nem létesítettek kapcsolatot nőkkel, megengedi, hogy szentelt kenyeret egyenek. Góliát kardjával felfegyverkezve Dávid Gátba menekül, a filiszteusok területére, ahol őrültséget színlel. Innen az Adullám barlangjába megy, azután Moáb földjére, később pedig – Gád próféta tanácsára – vissza Júda földjére. Az esztelenségig féltékeny Saul a Dávid melletti felkeléstől tartva az edomita Doéggel lemészároltatja Nób papi lakosságát, egyedül Abjátár menekül meg, aki Dávidhoz csatlakozik. Ő a csoport papja.

22. Hogyan bizonyítja be lojalitását Dávid Jehova iránt, és hogyan tartja tiszteletben szervezetét?

²² Mint Jehova hűséges szolgája, Dávid most hatásos gerillaháborút folytat a filiszteusok ellen. Saul pedig minden emberét mozgósítja Dávid elfogására. Összegyűjti tehát harcosait és az „Éngedi pusztaságában” kutatják és üldözik őt (24:1 [24:2, Károli]). A Jehova előtt kedves Dávid úgy tudja intézni dolgait, hogy egy lépéssel mindig üldözői előtt jár. Egyszer alkalma lenne levágni Sault, de egyszerűen csak Saul ruhája szegélyét vágja le, bizonyságául annak, hogy megkímélte életét. Még ez az ártalmatlan cselekmény is bántja Dávidot, mert úgy érzi, hogy Jehova felkentje ellen cselekedett. Mily figyelemreméltó tiszteletet tanúsított Dávid Jehova szervezete iránt!

23. Hogyan eszközli ki a békét Abigail Dáviddal, és végül hogyan lesz a felesége?

 ²³ A beszámolóban most Sámuel halála következik (25:1), de utódja tovább folytatja az írást. Dávid a júdai Máonból való Nábált kéri meg, hogy adjon neki és embereinek táplálékot, és cserébe megoltalmazza Nábál pásztorait. Nábál csak szitkokat szór Dávid embereire, és Dávid elhatározza, hogy megbünteti őt (25:14). Nábál felesége, Abigail, felismerve a veszélyt, titokban élelmet küld Dávidnak, s lecsillapítja őt. Dávid ezért a megfontolt cselekedetért megáldja és békében visszaengedi. Amikor Abigail tájékoztatja Nábált a történtekről, az igen megrémül szívében és tíz nap múlva meghal. Dávid pedig feleségül veszi a bájos és szép Abigailt.

24. Hogyan kíméli meg Dávid ismét Saul életét?

²⁴ Saul harmadízben is fanatikusan üldözőbe veszi Dávidot, de ismételten tapasztalja Dávid irgalmasságát: „Jehovától mély álom” száll Saulra és embereire, s Dávid így be tud menni a táborba, elhozza Saul dárdáját, de most sem emeli fel kezét „Jehova felkentjére” (26:11, 12). Dávid másodszor is kénytelen a filiszteusokhoz menekülni, és ők Siklágot adják neki lakóhelyül. Innen indul ki Izrael más ellenségei ellen portyára.

25. Milyen harmadik súlyos bűnt követ el Saul?

²⁵ Saul öngyilkossága (28:1–31:13). A filiszteus fejedelmek katonai tengelye összevont hadsereget küld Sunembe. Saul – ellenintézkedésképpen – a Gilboa-hegynél állítja fel táborát. Fejvesztetten kapkod ide-oda, próbál útmutatást keresni, de nem kap választ Jehovától. Bárcsak kapcsolatba tudna lépni Sámuellel! Saul újabb súlyos bűnt követ el, amikor álruhába öltözve az endori szellemidéző médiumot keresi fel a filiszteus hadvonalak mögött. Rátalálva arra kéri őt, idézze meg számára Sámuelt. Saul a végeredmény miatti izgalmában úgy véli, hogy a médium által megidézett jelenség a halott Sámuel. A vélt „Sámuel” azonban nem mond vigasztaló üzenetet a királynak: másnap meghal és Jehova szavainak megfelelően a királyságot elveszik tőle. A másik táborban a filiszteus fejedelmek katonai tengelye csatába indul. Amikor Dávidot és embereit meglátják maguk között, gyanakodni kezdenek rájuk s hazaküldik őket. Dávid emberei visszatérnek Siklágba, éppen jókor! Az amálekiták fosztogató csapata kirabolta Dávid és emberei családját, javaikat elhurcolták, de még idejében üldözőbe veszik őket s mindent visszaszereznek sértetlenül.

26. Hogyan ér véget Izrael első királyának gyászos uralkodása?

²⁶ Közben a Gilboa-hegyen megkezdődik a csata. Izrael szörnyű vereséget szenved, és a filiszteusok megszerzik az ellenőrzést az ország hadászati területei felett. Jonatánt és Saul két másik fiát megölik. A halálosan megsebesült Saul saját kardjával vet véget életének – öngyilkosságot követ el. A győztes filiszteusok Saul és három fia testét Bétsán város falaira akasztják, Jábes-Gileád emberei veszik le azokat ebből a szégyenteljes helyzetből. Izrael első királyának gyászos uralkodása csúfosan véget ért.

MIÉRT HASZNOS?

27. a) Miben bizonyult fogyatékosnak Éli és Saul? b) Milyen tekintetben szép példák Sámuel és Dávid a felvigyázók és az ifjú prédikáló szolgák számára?

²⁷ Micsoda történetet tartalmaz Sámuel első könyve! Minden részletében pontos és hű; feltárja Izrael erejét, de gyengeségeit is. Abban az időben négy vezetője volt Izraelnek. Ezek közül ketten megszívlelték Istenük törvényét, ketten nem. Figyeljük meg, hogyan bukott el Éli és Saul! Az előbbi elmulasztott cselekedni, az utóbbi viszont elhamarkodottan cselekedett. De ott van Sámuel és Dávid, akik szeretetüket fejezték ki Jehova eljárása iránt már kora ifjúságuktól kezdve. Életük boldog volt. Mily értékes leckét kapnak itt a felvigyázók! Mennyire szükséges, hogy szilárdak legyenek, ügyeljenek Jehova szervezetének tisztaságára és rendjére, s tartsák tiszteletben annak intézkedéseit, ugyanakkor legyenek félelem nélküliek, kiegyensúlyozottak, bátrak és mások iránt figyelmesek! (2:23–25; 24:5, 7 [24:6, 8, Károli]; 18:5, 14–16). Jegyezzük meg azt is, hogy ez a két férfi, aki sikeres volt útjában, javára fordította a helyes teokratikus nevelést, amit fiatal korában kapott és már kora ifjúságától kezdve bátran beszélte Jehova üzenetét és védelmezte a rábízott érdekeket (3:19; 17:33–37). Bárcsak minden ifjú, aki ma Jehovát imádja, olyan lenne, mint az ifjú Sámuel és Dávid!

28. Hogyan hangsúlyozza ez a könyv az engedelmességet, és Sámuel első könyvének melyik tanácsát ismétlik később a Biblia más írói?

²⁸ E könyv hasznos szavai között találjuk azokat a szavakat is, amelyeket Jehova ihletése alatt Sámuel a Saul feletti ítélet kimondásakor közölt, amikor is Saul elmulasztotta ’kiirtani Amálek emlékezetét az ég alól’ (5Móz 25:19). Az, hogy „az engedelmesség jobb az áldozatnál”, különböző összefüggésekben megismétlődik, mint például a Hóseás 6:6-ban, a Mikeás 6:6–8-ban és a Márk 12:33-ban (1Sám 15:22). Nagyon fontos, hogy mi is hasznunkra fordítsuk ezt az ihletett beszámolót, maradéktalanul és teljesen engedelmeskedve Jehova Istenünk szavának! Az 1Sámuel 14:32, 33 figyelmünket arra irányítja, hogy a vér szentségének az elismerése terén is engedelmességet kell tanúsítanunk. A nem megfelelően kivéreztetett hús evését Jehova elleni bűnnek tekintették. Ez érvényes a keresztény gyülekezetre is, ami tisztán látható a Cselekedetek 15:28, 29. verséből.

29. A könyv Izrael milyen nemzeti tévedésének következményeit szemlélteti, és milyen figyelmeztetést tartalmaz az önfejűek számára?

²⁹ Sámuel első könyve főleg Izrael nemzetének azt a szánalmas tévedését világítja meg, ami Isten égi  uralmát gyakorlatiatlannak tekintette (1Sám 8:5, 19, 20; 10:18, 19). Az emberi uralkodás csapdáit és hiábavalóságát szemléletesen és prófétailag is bemutatta ez a könyv (8:11–18; 12:1–17). Saul kezdetben szerény embernek mutatkozik, aki Isten szellemével rendelkezik (9:21; 11:6), de ítélőképessége olyan mértékben homályosodik el és szíve olyan mértékben keseredik meg, amilyen mértékben az igazságosság iránti szeretete és Istenbe vetett hite csökken (14:24, 29, 44). A buzgóságáról szóló első feljegyzéseket a későbbi önhitt, engedetlen és Isten iránt hűtlen cselekedetei érvénytelenítették (1Sám 13:9; 15:9; 28:7; Ez 18:24). A hit hiánya bizonytalanságot eredményezett, amely irigységgé, gyűlöletté és gyilkossággá fajult (1Sám 18:9, 11; 20:33; 22:18, 19). Úgy halt meg, amint élt, kudarcot vallott Istene és népe előtt, intő figyelmeztetésül azok számára, akik ’önfejűekké’ válnak, miként ő is (2Pét 2:10–12).

30. Sámuel milyen tulajdonságait ápolhatja magában a saját javára minden mai prédikáló szolga?

³⁰ Így tehát az ő személyében a jónak ellentétét látjuk. De figyeljük meg például a hűséges Sámuel pályafutását, aki álnokság, részrehajlás vagy anyagi előny nélkül szolgálta Izraelt egész életében! (1Sám 12:3–5). Isten törvényének már kora ifjúságától kezdve engedelmeskedik (3:5), udvarias és tisztelettudó (3:6–8), megbízható a kötelességei teljesítésében (3:15), hajlíthatatlan önátadásában és hűségében (7:3–6; 12:2), készséges a tanács meghallgatásában (8:21), gyors Jehova döntésének a megtartásában (10:24), hajlíthatatlan az ítéletben, tekintet nélkül a személyekre (13:13), engedelmességre kész (15:22), kitartó a megbízatása teljesítésében (16:6, 11). Róla mások is kedvezően nyilatkoztak (2:26; 9:6). Ifjúkori szolgálata nemcsak a fiatalokat kell hogy buzdítsa a szolgálat felvételére ma (2:11, 18), hanem az idősebbeket is, különösen a szolgálatban való kitartása, amely életének utolsó napjáig tartott anélkül, hogy nyugalomba vonult volna (7:15).

31. Milyen tekintetben volt Jonatán szép példa?

³¹ Itt van ezenkívül Jonatán ragyogó példája. Nem neheztel Dávidra amiatt, hogy Isten őt kente fel a királyságra, amit egyébként ő örökölhetett volna. Ehelyett elismeri Dávid nemes tulajdonságait és barátságszövetséget köt vele. Az ilyen önzetlen barátkozás ma is nagyon építő és buzdító azok számára, akik hűségesen szolgálják Jehovát (23:16–18).

32. Milyen szép tulajdonságokat figyelhettünk meg Annánál és Abigailnál?

³² A nők számára pedig itt van Anna példája, aki rendszeresen elkísérte férjét Jehova imádatházába. Ott Jehovához imádkozva azt bizonyította, hogy a gyermekáldás tekintetében sem elsősorban személyes előnyére gondolt, hanem arra, hogy a gyermek Istent szolgálja. De csodálatos volt a jutalma, amikor látta, hogy gyermeke Jehova gyümölcsöző szolgálatát választotta egész életére (1:11, 21–23, 27, 28). Vagy ott van Abigail példája, aki női alázatosságát és okosságát nyilvánította ki; ezzel megnyerte Dávid tetszését, s így később feleségévé lett (25:32–35).

33. Milyen pályafutásra ösztönözzön bennünket Dávid félelem nélküli szeretete és lojalitása Jehova iránt?

³³ Dávid Jehova iránti szeretetét megindító módon fejezte ki a zsoltárokban, amelyeket Saul, Jehova hűtlen felkentje elől való menekülése közben szerzett, amikor Saul a pusztában halálra üldözte és kereste (1Sám 24:6 [24:7, Károli]; Zsolt 34:7, 8 [34:8, 9, Károli]; 52:8 [52:10, Károli]; 57:1, 7, 9 [57:2, 8, 10, Károli]). És milyen mélyen átérzett értékeléssel szentelte meg Dávid Jehova nevét, amikor a gúnyolódó Góliát kihívását elfogadta! „Én pedig a seregek Jehovájának nevével megyek ellened . . . A mai napon kezembe ad Jehova téged . . . És az egész föld megtudja, hogy egy Isten van, Izrael Istene. Sőt ez az egész gyülekezet is megtudja, hogy nem karddal, sem lándzsával szerez megmentést Jehova, mert Jehováé a csata és ő a te embereidet a kezünkbe adja” (1Sám 17:45–47). Jehova „felkentje”, a bátor és lojális Dávid Jehovát magasztalta az egész föld Isteneként, és neki tulajdonította a megszabadítást (2Sám 22:51). Bárcsak valamennyien követnénk ezt a félelem nélküli példát!

34. Hogyan bontakozik ki Jehovának a Királyságára vonatkozó elhatározása Dáviddal kapcsolatban?

³⁴ És mit mond Sámuel első könyve Isten Királyságára vonatkozó szándékának a kibontakozásáról? A Bibliának éppen ez a könyve világítja meg igazi fénnyel ezt a kérdést! Mert ebben a könyvben találkozunk Dáviddal. Az ő neve „szeretett”-et jelent, s Dávidot Jehova valóban szerette és mint „szíve szerinti férfiút” választotta ki arra, hogy király legyen Izraelben (1Sám 13:14). A királyság tehát Júda törzsére szállt, Jákóbnak az 1Mózes 49:9, 10-ben mondott áldásával összhangban, és a királyságnak a jövendölés szerint Júda törzsénél kellett maradnia, mindaddig, míg az uralkodó – akinek minden nép engedelmességgel tartozik – el nem jön.

35. Hogyan kapcsolódott össze Dávid neve a Királyság Magvának nevével, és Dávid milyen tulajdonságait fogja még ez a Mag kinyilvánítani?

³⁵ Ezenkívül Dávid neve összekapcsolódik a Királyság Magvának nevével, aki szintén Betlehemben és Dávid családjából született (Máté 1:1, 6; 2:1; 21:9, 15). Ez nem más, mint a megdicsőített Jézus Krisztus, a „Júda törzséből származó Oroszlán, Dávid gyökere”, és „Dávid utóda és gyökere és a ragyogó hajnalcsillag” (Jel 5:5; 22:16). Ez a „Dávid fia” a Királyság-hatalomban uralkodva kiemelkedő módon be fogja bizonyítani állhatatosságát és bátorságát az Isten ellenségei ellen folytatott harcban, amikor teljesen megsemmisíti őket, és megszenteli Jehova nevét az egész földön. Mily erős a mi bizalmunk a Királyságnak e Magvában!

[Lábjegyzet]

[Tanulmányozási kérdések]