7. fejezet

„Majomemberek” — vajon kik voltak ezek?

1., 2. Milyenek voltak elődeink az evolucionisták állításai szerint?

ÉVEK óta ismételten beszámolnak majom formájú emberek megtalált kövületeiről. A tudományos irodalomban bőségesen találkozunk ilyen lények művészi ábrázolásaival. Állatok és emberek közötti evolúciós átmenetek ezek? Elődeink voltak-e a „majomemberek”? Az evolúció tudósai ezt állítják. Ezért ötlenek gyakran szemünkbe olyan megfogalmazások, mint az egyik tudományos hetilap címfelirata: „Hogyan lett a majom emberré?”¹

² Némely evolucionista bár nem tartja helyesnek az ember feltételezett ősét „emberszabású majomnak” nevezni, de néhány szakkollégájuk nem tesz ilyen szigorú megkülönböztetést.² Stephen Jay Gould azt mondta: „Az emberek . . . majomszerű ősöktől származnak.”³ George Gaylord Simpson azt állította: „A közös őst köznyelven bizonyára emberszabású majomnak vagy majomnak nevezte volna mindenki, aki láthatta volna. Mivel az emberszabású majom vagy majom elnevezés közhasználatú, az ember őse emberszabású majom vagy majom volt.”⁴

3. Miért fontosak a kövületek az emberiség őseinek azonosításában?

 ³ Miért játszanak a kövületek olyan jelentős szerepet az ember majomszerű ősének létezését bizonyítandó erőfeszítések során? Mert a mai élővilágban semmi sem támogatja elképzelésüket. Mint arra a hatodik fejezet rávilágított, az ember és a ma élő állatok között, beleértve a majmok családját is, hatalmas szakadék tátong. Mivel az élővilágban hiányzik az embereket az állatokkal összekötő kapocs, a kövületekben remélik megtalálni azt.

4. Miért megdöbbentő az evolucionisták álláspontjából nézve, hogy ma nem léteznek „majomemberek”?

⁴ Az evolucionisták álláspontjából nézve megdöbbentő az emberek és a majmok között napjainkban megmutatkozó szakadék. Nekik az a nézetük, hogy mennél feljebb tornásszák magukat az állatok az evolúció létráján, annál nagyobb esélyük lesz a túlélésre. Miért van akkor az „alacsonyabb rendű” majomcsalád ma is életben, a feltételezett evolúciós fokukat tekintve fejlettebb átmeneti alakokból pedig miért nem létezik egyetlen egy sem? Ma láthatunk csimpánzokat, gorillákat, orangutánokat, „majomembert” azonban nem. Hihetőnek hangzik, hogy minden egyes korábbi és állítólag fejlettebb — a majomszerű teremtményeket a mai emberrel összekötő — átmeneti alak kihalt volna, az alacsonyabb fejlődési fokon álló emberszabású majmok pedig nem?

Milyen mennyiségű fosszilis anyag áll rendelkezésre?

5. Milyen benyomást igyekeznek kelteni az ember kifejlődésével kapcsolatos fosszilis bizonyítékokról?

⁵ A tudományos irodalom, a múzeumok és a televízió  azt a benyomást keltik, mintha az ember majomszerű lényből való kifejlődésére bőséges bizonyíték állna rendelkezésre. Valóban így van ez? Milyen kövületi bizonyítékok álltak rendelkezésre például Darwin napjaiban? Ilyen bizonyítékok ösztönözték őt elméletének felállítására?

6. a) Fosszilis bizonyítékokra támaszkodtak az ember fejlődésének korai elméletei? b) Hogyan fogadhatták el a fejlődéselméletet a szilárd bizonyítékok hiánya ellenére?

⁶ A The Bulletin of the Atomic Scientists így tájékoztat: „Közelebbről szemügyre véve az emberi fejlődés korábbi elméleteit, azok nagyon szokatlanoknak tűnnek. David Pilbeam a korábbi elméleteket ’kövületmentesnek’ nevezte. Ezek az ember fejlődésére vonatkozó elméletek azt a látszatot keltik, mintha bizonyos kövületek alapján állították volna fel őket, a valóságban azonban egyáltalán nem voltak kövületi maradványok, vagy oly szegényesek voltak, hogy az elméletre nem gyakorolhattak lényeges befolyást. Tehát az ember feltételezett legközelebbi rokonát és a korai emberi maradványokat csak a tizenkilencedik század kutatóinak képzelete kötötte össze.” Miért? A tudományos kiadvány így folytatja: „Hinni akartak az evolúcióban, az ember evolúciójában, és ez befolyásolta munkájuk eredményét.”⁵

7—9. Az emberi evolúciónak hány fosszilis bizonyítéka áll ma rendelkezésre?

⁷ Több mint egy évszázados kutatás után hány fosszilis bizonyíték áll rendelkezésre a „majomemberre” vonatkozóan? Richard Leakey azt állítja: „Akik ezen a szakterületen tevékenykednek, oly kevés bizonyítékra támaszkodnak, hogy következtetéseik gyakori megváltoztatására kényszerülnek.”⁶ A New Scientist c. folyóirat magyarázata így hangzik: „A fennálló bizonyítékok alapján ítélve az emberi fossziliák tanulmányozása csak mellékága a paleontológiának vagy az antropológiának . . . a gyűjtemény kínosan hiányos, a példányok gyakran töredékesek és nem rendelkeznek meggyőző erővel.”⁷

⁸ Hasonló beismerést találunk az Origins c. könyvben: „Mennél távolabbra haladunk az ember fejlődésének ösvényén, a lépések annál bizonytalanabbá válnak, ugyancsak a gyér fosszilis bizonyítékok következtében.”  A Science folyóirat hozzáteszi: „Az elsődleges tudományos bizonyíték csak szánalmasan szegényes csontgyűjteményekre korlátozódik, ebből állítják össze az ember fejlődéstörténetét. Az egyik antropológus ahhoz hasonlítja ezt a munkát, mintha a Háború és béke c. regényt 13 válogatás nélkül kitépett lap alapján szeretnénk eredeti alakjában helyreállítani.”⁹

⁹ Milyen szegényesek a „majomember” fosszilis maradványai? Figyelj jól a következőkre! Newsweek: „ ’Az összes fosszilia elfér egyetlen íróasztalon’ — mondta Elwyn Simons a Duke egyetemről.”¹⁰ The New York Times: „Az ember ősének ismert ősmaradványai elhelyezhetők egy biliárdasztalon. Szegényes emelvény az elmúlt évmilliók ködének áttekintésére.”¹¹ Science Digest: „Meglepő tény, hogy az emberi fejlődés összes kézzelfogható bizonyítéka bőségesen elférne egyetlen koporsóban! . . . A ma élő emberszabású majmok úgyszólván a semmiből bukkantak elő. Nincs múltjuk, nincsenek ősmaradványaik. És a ma élő ember — az egyenesen járó, meztelen, szerszámkészítő, nagy agytérfogattal rendelkező lény — származása, ha őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, ugyancsak titok.”¹²

10. Mit mutatnak a tények a mai embertípus megjelenésével kapcsolatban?

¹⁰ A mai ember, a gondolkozó, tervező, feltaláló, az előző ismeretre építő és a komplex nyelvhasználat képességével rendelkező ember, hirtelen jelenik meg a fosszilis maradványokban. A The Mismeasure of Man c. könyvében írja Gould: „Semmi támpontunk sincs az emberi agy nagyságának és szerkezetének biológiai megváltozására vonatkozóan, mióta a Homo sapiens a mintegy ötvenezer éves kövületi maradványokban megjelent.”¹³  Ezért a The Universe Within c. könyv felteszi a kérdést: „Mi okozta azt, hogy az evolúció . . . szinte egyik napról a másikra létrehozta a különlegesen fejlett aggyal rendelkező mai embertípust?”¹⁴ Az evolúció képtelen a válaszadásra. Talán az igen bonyolult felépítésű új élőlény megteremtése lehetne a kérdésre a megfelelő válasz?

Hol vannak az összekötő „láncszemek”

11. Mit tekintenek ’szabályszerűnek’ a fosszilis leletekben?

¹¹ Ezek szerint nem találták meg a tudósok a majomszerű állatokat és embereket összekötő „láncszemet”? A tények alapján nem. A Science Digest írja: „Hiányzik az összekötő láncszem, ami magyarázatul szolgálna a mai ember hirtelen megjelenésére.”¹⁵ A Newsweek megjegyzi: „A hiányzó láncszem az ember és a majmok között . . . a legeslegfeltűnőbb, a képzeletbeli élőlények egész hierarchiájában. A fosszilis leletekben szabályszerű az összekötő láncszemek hiánya.”¹⁶

12. Hová vezetett a láncszemek hiánya?

¹² A láncszemek hiánya miatt a minimális leletek alapján „képzeletbeli élőlényeket” kellett kitalálni, amelyeket úgy kezeltek, mintha valóban léteztek volna. Ez megmagyarázza az egyik tudományos folyóiratban felvetett ellentmondást: „Az emberek fokozatosan alakultak ki majomszerű elődeikből, nem pedig hirtelen ugrásokkal, ahogy azt egyes tudósok állítják . . . Más antropológusok azonban ugyanezen adatokra támaszkodva pontosan az ellenkező következtetésre jutottak.”¹⁷

13. Mit eredményezett a „hiányzó láncszem” utáni hiábavaló kutatás?

¹³ Így jobban megérthetjük a tekintélyes anatómus, Solly Zuckerman kijelentését a Journal of the Royal College of Surgeons of Edinburgh c. folyóiratban: „A kutatás az emberi fejlődés már-már közmondásossá váló ’hiányzó láncszeme’ után, a szent Grálnak, az anatomusok és biológusok halhatatlan szektájának, lehetővé teszi a spekulációk és legendák elburjánzását ma éppúgy, mint ötven évvel és még régebben azelőtt.”¹⁸ Megjegyezte, hogy igen gyakran figyelmen kívül hagyják a  tényeket, és ehelyett az alkalmasint népszerű álláspont mellett szállnak síkra, ellentétes értelmű bizonyítékok ellenére.

Az ember „családfája”

14., 15. Hogyan befolyásolták a bizonyítékok az emberiség „családfájáról” kialakított képet?

¹⁴ A következmény az lett, hogy a megrajzolt „családfa”, az alacsony rendű állatoktól az emberig való feltételezett fejlődés útja, állandó módosításra szorult. Például Richard Leakey azt állítja, hogy egy újabbkori fosszilis lelet „romba döntötte azt az elképzelést, hogy az összes korábbi fossziliát rendszerezni lehet az evolúciós elváltozások sorrendje szerint”.¹⁹ Erről a felfedezésről beszámolva egy újság azt írta: „Minden egyes antropológia könyvet, az ember fejlődéséről szóló minden cikket, az emberiség családfájáról készült minden eddigi levezetést sűllyesztőbe tehetünk. Kiderült, hogy tévedésen alapulnak.”²⁰

¹⁵ Az emberi fejlődés elméleti családfája a korábban elfogadott „láncszemek” törlésével széthullott. A The New York Times egyik szakértője megjegyezte, hogy az evolúció tudománya „oly tág teret enged a találgatásnak, hogy az ember létrejöttének elméletei többet mondanak a szerzőikről, mint a témáról . . . Gyakran úgy tűnik, hogy egy újabb koponya felfedezője új emberi családfát készít, amelynek középpontjába az ember kialakulásához vezető saját felfedezését állítja, az összes többi koponyát pedig a semmibe vezető mellékágakra helyezi.”²¹

16. Miért maradt ki két tudós könyvéből az evolúciós családfa?

¹⁶ Niles Eldredge és Ian Tattersal: The Myths of Human Evolution c. könyvét ismertetve a Discover c. folyóirat azt írta, hogy a szerzők minden evolúciós családfát töröltek. Miért? Miután megjegyzi, hogy „az emberiség elődeit alkotó láncszemek csak találgatás tárgyai lehetnek”, a közlemény így folytatja: „Eldredge és Tattersal megerősítik az ember származása utáni kutatás hiábavalóságát . . . Ha lennének bizonyítékok, azt állítják, ’bizalommal elvárhatnánk, hogy az emberiség fejlődéstörténetét annál jobban megértsük, mennél több fosszilis hominida kerül elő. De ennek éppen az ellenkezője következett be.’ ”

17., 18. a) Hogyan azonosítható az, ami egyes evolucionisták szerint „nem azonosítható”? b) Hogyan támasztják alá ezt a fosszilis leletek?

 ¹⁷ A Discover így következtet: „Az emberi nem és minden más faj árvák abban a vonatkozásban, hogy múltbeli szüleik személye nem azonosítható.”²² „Nem azonosítható” az evolucionista elmélet szempontjai szerint. De nem azonosítja-e ősszüleinket a teremtésről szóló bibliai beszámoló, mégpedig éppen olyan formában, ahogy azt a fossziliák bizonyítják — teljesen kifejlett emberként, amilyenek mi is vagyunk?

¹⁸ A fossziliák rámutatnak az emberek és a majmok jól elhatárolt, önálló származására, mivel nincs fosszilis bizonyítéka az embreket az emberszabású majmokkal összekötő láncszemnek. A valóságban sohasem léteztek ilyen láncszemek.

Hogyan néztek ki?

19., 20. Hogyan rajzolják meg a „majomembert”?

¹⁹ Hogyha az ember őse nem hasonlított a majomhoz, miért van akkor a tudományos közleményekben és az egész világ múzeumaiban annyi sok kép és utánzat a „majomemberekről”? Mire alapozzák azokat? A The Biology of Race c. könyv megadja a választ: „A testet és a szőrzetet saját fantáziája alapján kell elkészíteni a rekonstruktőrnek.” Továbbá: „A bőrszín, a szőrzet színe, minősége és elosztása, az arcvonások és az arckifejezés — a történelem előtti embernek ezek a jellegzetességei — abszolút ismeretlenek.”²³

²⁰ A Science Digest hasonló magyarázatot ad: „A művészi elképzelések túlnyomó többsége inkább fantázián mint bizonyítékokon alapszik . . . A művészek kénytelenek valamilyen, majomhoz és emberhez is hasonló lényt megrajzolni; mennél régebbinek tartják azt, annál jobban hasonlít a majomhoz a megformált alak.”²⁴ Az őslelet-vadász Donald Johanson beismerte: „Senki sem tudja biztosan, hogyan néztek ki valójában a kihalt hominidák.”²⁵

21. Min alapulnak a valóságban a „majomember” képmásai?

²¹ Valóban, a New Scientist arról számol be, hogy nincs „elég bizonyíték a fosszilis anyagban ahhoz, hogy elméleteinket kiszakíthassuk a fantázia birodalmából.”²⁶ Így  a „majomember” ábrázolása az egyik evolucionista beismerése szerint „többnyire feltételezésen . . . puszta találgatáson” alapszik.²⁷ Ezért mondja Ivar Lissner a Man, God and Magic c. könyvében: „Amint lassan-lassan rájövünk, hogy a primitív emberek egyáltalán nem ’vadak’, ugyanúgy azt is meg kell értenünk, hogy a jégkorszak első emberei sem voltak oktalan állatok, sem félig majmok, sem idióták. Ennélfogva nevetségesek azok a kísérletek, amelyekkel megpróbálják eredeti formában megrajzolni a Neander-völgyi vagy a pekingi embert.”²⁸

22. Hogyan vezették félre az evolúció híveit?

²² A „majomember” bizonyítékát megtalálandó hajsza során egyes tudósok csalásra is vetemedtek, amire példa az 1912-ből származó Piltdown-i ember. Mintegy negyven éven át a legtöbb evolucionista társaság valódinak minősítette. 1953-ban végül kiderült a csalás, amikor modern vizsgálati módszerekkel kimutatták, hogy majom- és embercsontokból állították össze, amelyeket mesterségesen tettek avulttá. Más esetben majomszerű „hiányzó láncszemet” állítottak össze és mutattak be a sajtó képviselőinek. Később elismerték, hogy a „bizonyíték” csupán egy fogból állt, az pedig kihalt sertésfajból származott.²⁹

Mik voltak tehát?

23. Mik voltak az ember elődjének tartott ősmaradványok?

²³ Mivel a „majomember” rekonstrukciói nem felelnek meg a valóságnak, felmerül a kérdés, mik voltak azok az ősi élőlények, amelyeknek fosszilis csontjait megtalálták? Az ember származási vonalába sorolt őskori emlősök egyike apró termetű, rágcsálószerű állat volt, amelyről  azt állítják, hogy mintegy 70 millió évvel ezelőtt élt. A Lucy: The Beginnings of Humankind c. könyvben Donald Johanson és Maitland Edey azt írták: „Rovarevő, négylábú állatok voltak, nagyságra és alakra nézve a mókushoz hasonlítottak.”³⁰ Richard Leakey „patkányszerű főemlős” megjelöléssel illette ezt az emlősállatot.³¹ De van-e valamilyen kézzelfogható bizonyíték arra, hogy ezek a parányi állatok lettek volna az ember ősei? Nincsenek. Ez csak vágyálmoktól fűtött spekuláció. Sohasem volt átmeneti forma közöttük és más állatok között, maradtak amik voltak: apró, rágcsáló emlősök.

24. Milyen probléma merül fel, ha megprobáljuk az Aegyptopithecust az ember ősei közé besorolni?

²⁴ Következő tag az általánosan elfogadott ősök sorában — elismerten körülbelül 40 millió évvel későbbi — az Egyiptomban felfedezett Aegyptopithecus, vagyis egyiptomi majomember. Erről a teremtményről azt állítják, hogy 30 millió évvel ezelőtt élt. A folyóiratokban, újságokban és könyvekben a kis teremtmény képe a következő kommentárokkal jelent meg: „Majomhoz hasonló teremtmény volt az ősünk” (Time).³² „Majomhoz hasonló afrikai főemlőst tartanak az ember és az emberszabású majmok ősének” (The New York Times).³³ „Az Aegyptopithecus a saját fajunk és az emberszabású majmok őse” (Origins).³⁴ De hol vannak az összekötő láncszemek közte és az előtte élő rágcsáló között? Hol vannak a származási vonal későbbi tagjait összekötő láncszemek? Eddig még egyet sem találtak belőlük.

A „majomember” felemelkedése és bukása

25., 26. a) Mit állítottak a Ramapithecusról? b) Milyen fosszilis bizonyíték alapján rekonstruálták „majomemberszerű” megjelenését?

²⁵ További gigantikus méretű időűrt követően a fossziliák következő ásatag teremtményéről már azt állítják, hogy ez volt az első emberszerű majom. Becslés szerint körülbelül 14 millió évvel ezelőtt élt és a Ramapithecus — Rama-majomember nevet kapta.  (Rama királyfi mitológiai szereplő egy óind műeposzban.) A fossziliákat Indiában találták meg, körülbelül fél évszázaddal ezelőtt. Ezekből az ősmaradványokból majomszerű, kétlábú lényt szerkesztettek. Az Origins c. könyv azt állítja: „Amit pillanatnyilag mondhatunk, ez az emberi család első képviselője.”³⁵

²⁶ Mi volt a következtetést alátámasztó fosszilis bizonyíték? Ugyanez a kiadvány megjegyzi: „A Ramapithecusszal kapcsolatos bizonyítékok jelentősek, jóllehet abszolút értelemben véve kínosan szegényesek: felső és alsó állkapocs töredékekből és néhány fogból állnak.”³⁶ Elég „jelentősek” voltak ezek a „bizonyítékok” az ember egyenesen járó „majomemberszerű” elődjének megrajzolásához? Mégis, ezt a túlnyomórészt feltételezett lényt a rajz „majomember” formájában tűntette fel és bekerült az evolúciós irodalomba — éspedig fogak és álcsonttöredékek alapján! A Ramapithecus „a lehető legbiztonságosabban ült az emberi törzsfejlődés családfájának alapján”, éspedig évtizedeken át, ahogy arról a The New York Times tudósított.³⁷

27. Minek bizonyult a Ramapithecus a későbbi bizonyítékok alapján?

²⁷ De ma már megváltozott a helyzet. Újabb és tökéletesebb leletek alapján kiderült, hogy a Ramapithecus a mai emberszabású majmokkal áll igen közeli rokonságban. A New Scientist most megjegyzi: „A Ramapithecus nem lehet az emberi leszármazási vonal első tagja.”³⁸ Ez az új felismerés vezetett a  Natural History c. tudományos folyóiratban felvetett kérdéshez: „Hogyan csempészhették be a Ramapithecust . . . amelyet csupán fogak és állcsontok alapján rekonstruálták — medence, végtagok vagy koponya ismerete nélkül — az emberré válás folyamatába?”³⁹ Nyilvánvalóan a vággyal túlfűtött gondolkodásmód vezetett oda, hogy valószínűtlen, túlzott jelentőséget tulajdonítottak a leletnek.

28., 29. Mit állítottak az Australopithecusról?

²⁸ További roppant szakadék van eközt és az ősök sorában sorra következő „majomember” közt. Ezt Australopithecusnak, déli majomembernek hívják. Csontjait Dél-Afrikában találták meg a huszas években. Az agy térfogata a majmokéhoz hasonlóan kicsi volt, súlyos állkapocs csontozattal rendelkezett, és a róla készült képmások görnyedt tartású, felegyenesedve járó, hajas, majomszerű külsőt kölcsönöztek neki. Becslések alapján három vagy négy millió évvel ezelőtt jelenhetett meg először. Idővel majdnem minden evolucionista az ember ősének tekintette.

²⁹ Így a The Social Contract c. könyv megjegyzi: „Egy vagy két kivételtől eltekintve ma a szaktekintélyek az australopithecusokat egységesen . . . az emberek elődeinek tekintik.”⁴⁰ A The New York Times kijelentette: „Az Australopithecus . . . vezetett el végül a Homo sapiens vagyis a jelenkori ember kifejlődéséhez.”⁴¹ A Man, Time and Fossils c. könyvben azt mondta Ruth Moore: „Minden bizonyíték arra vall, hogy az ember végre rátalált hosszú időn át ismeretlen ősére.” Nyomatékosan kijelentette: „A tények elvitathatatlanok . . . A hiányzó láncszem végre előkerült.”⁴²

30., 31. Mit mutattak a későbbi tények az Australopithecusról?

³⁰ Ám ha valamilyen bizonyíték sekélyes vagy semmis, vagy nyílt csaláson alapszik, a bizonyítás előbb vagy utóbb rombadől. Ez történt a múltban sok állítólagos „majomemberrel”.

³¹ Ez történt az Australopithecusszal is. Körültekintő vizsgálat során kiderült, hogy a koponya „nem csak a kisebb agytérfogatban, hanem több egyéb vonatkozásban is különbözik az emberétől”.⁴³ Az anatómus Zuckerman ezt írta: „Az emberi és a majomkoponyával  való összehasonlítás során kiderült, hogy az Australopithecus koponyája elvitathatatlanul majomszerű, nem emberi. Ellenkező következtetés egyenlő lenne azzal a kijelentéssel, hogy a fehér fekete.”⁴⁴ Azt is mondta: „Leletünk nem hagy kétséget afelől, hogy . . . az Australopithecus nem a Homo sapienshez, hanem a ma élő majmok közé sorolandó.”⁴⁵ Donald Johanson is azt mondta: „Az Australopithecusok . . . nem voltak emberek.”⁴⁶ Richard Leakey hasonlóképpen kijelentette: „valószínűtlen, hogy közvetlen őseink az australopithecusok evolúciós leszármazási vonalához tartoztak.”⁴⁷

32. Minek tartanák ezeket a teremtményeket, ha ma találkozhatnánk velük?

³² Ha ma élő australopithecusokra bukkanának, akkor az állatkertben az emberszabású majmok csoportjába kerülnének. Senki sem nevezné őket „majomembernek”. Ugyanez érvényes más hasonló fosszilis „unokaöccsökre” is, mint például az australopithecusok egyik „Lucy” névvel illetett kisebb változatára. Robert Jastrow erről azt mondta: „Abszolút méretben az agya nem volt nagy, az emberi agy egyharmada lehetett.”⁴⁸ Nyilvánvalóan ez is csak „emberszabású majom” volt. A New Scientist c. folyóirat valóban azt írja, hogy „Lucy” koponyája „nagyon hasonlít a csimpánzéhoz.”⁴⁹

33. Melyik fosszilis faj bizonytalan, hogy ember volt-e vagy sem?

 ³³ További fosszilis faj neve: Homo erectus — egyenesen járó ember. Az agy nagysága és formája alapján a mai ember közé sorolható. Az Encyclopœdia Britannica is azt írja, hogy „végtagjai, amennyiben megvannak, nem különböztethetők meg a H[omo] sapienstől”.⁵⁰ Bizonytalan azonban, hogy ember volt-e vagy sem. Ha igen, akkor feltehetően az emberi család kihalt ágáról van szó.

Az emberi család

34. Hogyan változtak meg a Neander-völgyi emberről alkotott nézetek?

³⁴ A Neander-völgyi ember (a németországi Neandertalról kapta nevét, ahol az első leletek előkerültek) kétségtelenül ember volt. Az első ábrázolások szerint előregörnyedt, bárgyú arcvonású, szőrős, majomszerű volt. Ma közismert, hogy a hibás ábrázolás betegség folytán deformálódott fosszilis csontváz alapján történt. Azóta a Neander-völgyi embernek sok csontja előkerült, amelyek megerősítik azt, hogy nem sokban különbözött a mai embertől. Ice c. könyvében Fred Hoyle azt állítja: „Semmi támpont sincs arra vonatkozóan, hogy Neander-völgyi ember valamelyest is alacsonyabb rendű volt nálunk.”⁵¹ Ennek eredményeként a Neander-völgyi ember az újabb rajzokon jobban hasonlít a mai emberhez.

35. Kik voltak a cro-magnoni emberek?

³⁵ További fosszilis faj, amellyel gyakran találkozhatunk a tudományos irodalomban, a cro-magnoni ember, dél-franciaországi lelőhelye után kapta nevét. Ez a faj „annyira hasonlít a mai emberhez, hogy még a legkételkedőbbeknek is el kellett ismerniük, hogy emberek voltak”, olvashatjuk a Lucy c. könyvben.⁵²

36. Mi a tényállás a múlt majomszerű és emberszerű fossziliáival kapcsolatban?

³⁶ A tények alapján nem kétséges, hogy a „majomemberbe” vetett hit alaptalan. Ehelyett az ember minden jellegzetessége az állatoktól különálló, független teremtés bélyegét viseli magán. Az emberek csupán a saját fajuk szerint szaporodnak. Ez ma is így van és a múltban sem volt másképp. Akármelyik  múltbeli, majomszerű lény nem volt más, mint majom, vagy emberszabású majom, nem pedig ember. És a régi korok emberi maradványai, amelyek nem sokban különböztek a mai embertől, egyszerűen az emberi családon belüli sokrétűségről tanúskodnak, mint ahogy ma is különböző formájú emberek élnek egymás mellett. Például a kétméter magas ember és a pigmeus csontváza alakra és nagyságra is különbözik egymástól. Mégis mindkettő az emberi „fajhoz” és nem valamilyen „állatfajhoz” tartozik.

Mi a helyzet az időadatokkal?

37. Mióta élnek emberek a földön a bibliai időadatok szerint?

³⁷ A bibliai időszámítás szerint körülbelül hatezer év telt el az ember megteremtése óta. Miért beszélnek akkor sokkal hosszabb időtartamokról az emberi maradványok feltárásakor?

38. Tévesnek minősíthető-e a bibliai időszámítás a radioaktív kormeghatározások alapján?

³⁸ Mielőtt tévesnek minősítenénk a bibliai időadatokat, vizsgáljuk meg a radioaktív kormeghatározási módszert élesen bíráló tudósok véleményét. Az egyik tudományos folyóirat olyan tanulmányokról tudósít, amelyek rámutatnak arra, hogy „a radioaktív kormeghatározások között eltérések lehetnek — nemcsak néhány év, hanem nagyságrendbeli eltérések”. Azt írja: „Lehet, hogy az ember nem 3,6 millió éve, hanem csupán néhány ezer év óta él a földön.”⁵³

39. Megbízható-e a radiokarbon „óra”?

³⁹ Példaként szolgáljon a radiocarbon „óra”. Ezt a radioaktív szén alapján végzett kormeghatározást két évtized alatt dolgozta ki a világ több tudósa. Széles körben elismerték, mint az emberiség korai történelméből származó tárgyak kormeghatározásának pontos eszközét. Ezt követően tapasztalataik kicserélése céljából találkoztak többek között radiokémikus, archeológus és geológus szakértők a svédországi Uppsalában rendezett világkonferencián. A konferencián feltárták, hogy a mérések alapját képező lényeges feltételezések kisebb nagyobb mértékben megbízhatatlanok. Például úgy találták, hogy az atmoszféra  radioaktív szén tartalma a múltban nem volt állandó, és a módszer az i. e. 2000 körüli vagy azt megelőző időszakra már nem ad megbízható adatokat.⁵⁴

40. Mennyiben támogatják a bibliai időszámítást az emberiség korára vonatkozó történelmi emlékek?

⁴⁰ Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy az ember földi tevékenységének igazán megbízható bizonyítékai nem évmiliókra, hanem csupán évezredekre nyúlnak vissza. Például a The Fate of the Earth c. könyvben azt olvashatjuk: „Csak hat vagy hétezer évvel ezelőtt . . . indult el a civilizáció, amely lehetővé tette számunkra az emberi világ felépítését.”⁵⁵ A The Last Two Million Years c. könyv ezt állítja: „Az ókorban, i. e. 10 000 és 50 000 év között tették meg a földművelés forradalmasításának legdöntőbb lépéseit.”  Ezután azt írja: „Csupán az elmúlt 5000 év óta vannak írásos feljegyzéseink.”⁵⁶ Az a tény, hogy a fosszilis emlékek az ember hirtelen felbukkanásáról tanúskodnak; valamint, hogy a megbízható történelmi feljegyzések későbbi időszakából származnak, összhangban áll az emberiség korára vonatkozó bibliai időadatokkal.

41. Hogyan nyilatkozott a radioaktív szén alapján végzett kormeghatározás egyik úttörője a „történelem előtti” időadatokról?

⁴¹ Figyelemre méltó, amit a Nobel-díjas atomfizikus, W. F. Libby, a radioaktív szén alapján végzett kormeghatározás egyik úttörője, a Science c. folyóiratban írt: „A kormeghatározó eljárás fejlesztése terén a kutatás két szakaszból állt: először megvizsgáltuk a történelmi korokból származó leleteket, azután a történelem előtti korokból való minták korát. Arnold [az egyik munkatárs] és én akkor éltük át az első nagy meglepetésünket, amikor megállapítottuk, hogy a történelem csak 5000 évre nyúlik vissza. Az ember sokszor olvashatta, hogy ez vagy az a kultúra vagy régészeti lelőhely 20 000 éves. Meglehetősen váratlanul megtanultuk, hogy ezeket a számokat és ezeket a korokat nem ismerik pontosan.”⁵⁷

42. Mit mondott az egyik angol szerző az evolucionista elképzelések és a teremtési beszámoló közötti különbségről?

⁴² Az angol szerző, Malcolm Muggeridge, evolúcóval foglalkozó könyvet ismertetett, s ennek során felvetette az evolúció bizonyítékainak hiányosságait. Megjegyezte, hogy ezen a téren szabadon burjánzik a spekuláció. Azután azt mondta: „Ezzel összehasonlítva a teremtési beszámoló tárgyilagos, és el kell ismernünk, hogy teljesen összhangban áll az emberi lényről és annak viselkedéséről szerzett ismereteinkkel.” Azt mondta, hogy az ember évmilliós evolúciójáról szóló alaptalan állításokat „és a szilaj ugrálást koponyáról koponyára csupán fantáziálásnak tekinti az, akit nem fertőzött meg az [evolúciós] mítosz”. Muggeridge így következtet: „Az utókort bizonyosan megdöbbenti, s remélem, mulattatni fogja, hogy ilyen slampos és következetlen elmélet oly könnyen fogságba ejtette a XX. évszázad gondolatvilágát és széles körökben meggondolatlanul érvényre juthatott.”⁵⁸

[Tanulmányozási kérdések]

[Oldalidézet a 84. oldalon]

Miért éltek túl „alacsonyabb rendű” emberszabású majmok és miért nem a „felsőbb rendű” „majomemberek”?

[Oldalidézet a 85. oldalon]

Az ember fejlődésének korai elméleteit csak „a tizenkilencedik század kutatóinak képzelete” hozta létre

[Oldalidézet a 85. oldalon]

„Az elsődleges tudományos bizonyíték csak szánalmasan szegényes csontgyűjteményre korlátozódik”

[Oldalidézet a 87. oldalon]

„A kutatás . . . [a] ’hiányzó láncszem’ után . . . lehetővé teszi a spekulációk és legendák elburjánzását”

[Oldalidézet a 88. oldalon]

„Az emberiség családfájának minden eddigi levezetését a süllyesztőbe tehetjük”

[Oldalidézet a 90. oldalon]

Nincs „elég bizonyíték a fosszilis anyagban ahhoz, hogy elméleteinket kiszakíthassuk a fantázia birodalmából”

[Oldalidézet a 93. oldalon]

„A Ramapithecus nem lehet az emberi leszármazási vonal első tagja”

[Oldalidézet a 95. oldalon]

„Semmi támpont sincs arra vonatkozóan, hogy a Neander-völgyi ember valamelyest is alacsonyabb rendű volt nálunk”

[Oldalidézet a 98. oldalon]

„Az utókort bizonyosan megdöbbenti . . . hogy ilyen slampos és következetlen elmélet olyan könnyen fogságba ejtette a XX. század gondolatvilágát”

[Kiemelt rész/képek a 94. oldalon]

Egy időben az Australopithecust elismerten az ember elődjének, „hiányzó láncszemnek” tartották. Ma sok tudós egyetért abban, hogy a koponya „elvitathatatlanul majomszerű, nem emberi”

[Képek]

Australopithecus koponya

Csimpánz koponya

Emberi koponya

[Kép a 84. oldalon]

Mivel az élővilágban hiányzik az embereket az állatokkal összekötő kapocs, az evolucionisták a kövületekben remélik megtalálni azt

[Kép a 86. oldalon]

Az evolucionisták elismerik: „Semmi támpontunk sincs az emberi agy nagyságának és szerkezetének biológiai megváltozására vonatkozóan, mióta a Homo sapiens . . . kövületi maradványokban megjelent”

[Kép a 89. oldalon]

Min alapulnak a „majomemberekről” készült rajzok? Az evolucionisták válasza: „Fantázián”, „többnyire fetételezésen”, „puszta találgatáson”

[Képek a 91. oldalon]

Az egyik cickányhoz hasonló rágcsálóról állítják azt, hogy az ember őse volt. De ilyen rokonságról semmit sem mondanak a kövületek

Ezt a majomszerű teremtményt az ember ősének tartották. Egyetlen fosszilia sem támasztja alá az állítást

[Képek a 92. oldalon]

A Ramapithecusról csupán fogak és állkapocsdarabok alapján állították, hogy „az emberi család első képviselője”. Később az ellekezője bizonyult be

[Kép a 96. oldalon]

Mint a fossziliák esetében, az emberi csontváznak ma is nagyszámú változatával találkozhatunk. Mégis, az emberi „fajhoz” tartozik mindegyik

[Kép a 97. oldalon]

Az ember minden jellegzetessége az emberszabású majmoktól különálló, független teremtés bélyegét viseli magán

[Ábra/kép a 90. oldalon]

A Piltdown-i ember volt 40 éven át az elfogadott „hiányzó láncszem”, mígnem kiderült, hogy hamisítvány. Orángután fogakat és alsó állkapocs töredéket kombináltak össze emberi koponya maradványával

[Ábra]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A sötét zónák emberi koponya töredékei

Minden világos terület gipszből készült

A sötét területek orángután fogai és alsó álkapcsának töredékei