5. FEJEZET

Hinduizmus — A megszabadulás keresése

„A hindu társadalom egyik vallási szokása, hogy reggelenként az emberek első dolga megfürödni egy közeli folyóban, esetleg otthon, ha nincs a környéken folyó vagy patak. Azt hiszik, ez megszenteli őket. Azután, még mielőtt megreggeliznének, elmennek a lakóhelyükön levő templomba, és virág- vagy ételáldozatot mutatnak be a helyi istennek. Néhányan megmossák, majd piros és sárga púderrel díszítik a bálványokat.

Szinte minden otthonban van egy sarok, vagy akár egy egész szoba a család legkedvesebb istenének imádatára. Egyes helyeken Ganésa, az elefántfejű isten különösen népszerű. Az emberek elsősorban sikerért imádkoznak hozzá, mivel ő az akadályok elhárítójaként ismert. Másutt főként Krisnát, Rámát, Sivát, Durgát vagy más istenségeket tisztelnek” (Tara C., Kathmandu [Nepál]).

1. a) Mutass be néhány hindu szokást! b) Milyen különbségek vannak egy nyugati ember és egy hindu ember szemléletmódja között?

MI a hinduizmus? Vajon csupán az állatok tisztelete, fürdés a Gangeszben és a kasztrendszer jellemzi, amint azt Nyugaton — a dolgot durván leegyszerűsítve — gondolják? Vagy több ennél? A válasz: A hinduizmus ennél sokkal több. A hindu ember egészen másként fogja fel az életet, mint a nyugati; a nyugati világ értékei számára teljesen idegenek. Nyugaton az életet történelmi események  egymásutánjának tekintik. A hinduk szemében az élet egy önmagát ismétlő körforgás, amelyben az emberi történelemnek csekély jelentősége van.

2., 3. a) Miért nehéz meghatározni a hinduizmus fogalmát? b) Mit ír az egyik indiai író a hinduizmusról és a politeizmusról?

² A hinduizmust meghatározni nem könnyű feladat, mert nincs egységes tanítása és nincs papi vagy vezető osztálya. Vannak azonban szvámijai (tanítói) és gurui (szellemi vezetői). A hinduizmus egyik általános meghatározása, ami egy történelmi műben olvasható, így hangzik: „A hitnézetek és intézmények egész rendszere, ami az ősi (szent) iratok, a védák megírásának időszakától mostanáig alakult ki.” Egy másik meghatározás szerint: „A hinduizmus Visnunak, Sivának vagy Sakti istennőnek, illetőleg az ő megtestesüléseiknek, különböző megjelenési formáiknak, hitveseiknek vagy utódaiknak a kultuszát jelenti.” Ez magában foglalhatja Ráma és Krisna (Visnu megtestesülései) imádatát éppúgy, mint Durgáét, Szkandáét és Ganésáét (Siva hitvese, illetve fiai). A hinduizmusnak állítólag 330 millió istene van, mégsem mondják politeista vallásnak. Hogyan lehetséges ez?

³ Az indiai író, A. Parthasarathy ezt írja: „A hinduk nem politeisták. A hinduizmus csak egy Istenről beszél . . . A hindu panteon különböző istenei és istennői csupán a legfőbb Isten erejét és feladatait ábrázolják a kézzelfogható világban.”

4. Mit jelent a „hinduizmus” kifejezés?

⁴ A hinduk gyakran beszélnek hitükről úgy, mint a szanátana-dharmá-ról, aminek jelentése: „az örök törvény”. A „hinduizmus” * tulajdonképpen pontatlan kifejezés arra a számtalan vallásra és szektára (sampradayas),  amely az összetett ősi hindu mitológia védelme alatt az évezredek során kialakult és virágzott. Ez a mitológia annyira bonyolult, hogy a New Larousse Encyclopedia of Mythology így ír róla: „Az indiai mitológia egy sűrű, áthatolhatatlan dzsungel. Ha belépsz, nem látod többé a napfényt és elveszted a tájékozódási képességedet.” Mindamellett ebben a fejezetben át fogjuk tekinteni e vallás néhány jellegzetességét és tanítását.

A hinduizmus ősi gyökerei

5. Milyen széles körben terjedt el a hinduizmus?

⁵ Bár a hinduizmus nem terjedt el olyan széles körben, mint néhány más nagyobb vallás, híveinek száma 2000-ben közel 800 millió, vagyis a világon körülbelül minden nyolcadik ember hindu (13 százalék). A többségük azonban Indiában él. Logikus tehát a kérdés: Miért éppen Indiában bontakozott ki a hinduizmus?

6., 7. a) Néhány történész szerint hogyan érte el a hinduizmus Indiát? b) Hogyan hangzik a hinduizmus vízözönlegendája? c) Az archeológus Marshall szerint milyen vallást gyakoroltak az Indus völgyében az árják érkezése előtt?

⁶ Néhány történész azt állítja, hogy a hinduizmus gyökerei több mint 3500 évre nyúlnak vissza, amikor is északnyugatról érkezve világos bőrű árják jelentek meg az Indus völgyében, ami most főként Pakisztánhoz és Indiához tartozik. Onnan vándoroltak szét azután a Gangesz folyó alföldjeire és egész Indiába. Néhány szakértő azt mondja, hogy a bevándorlók vallási nézeteinek alapját ősi iráni és babiloni tanítások képezték. Egy olyan szál is megtalálható a hinduizmusban, amely sok más kultúrával közös: a vízözönlegenda. (Lásd a kiemelt részt a  120. oldalon.)

⁷ Milyen vallást gyakoroltak az Indus völgyében élő emberek az árják érkezése előtt? Az egyik archeológus,  Sir John Marshall ezt írja: „Először is volt ’a nagy anyaistennő’, akit terhes női alakok ábrázoltak, többségében meztelen figurák, magas gallérral és fejdíszekkel . . . Azután létezett ’a férfi isten’, aki a későbbi Siva mintájául szolgált: egymással szembefordított talpakkal ül (jógatartás), merev phallosszal (ami a lingakultuszra emlékeztet), állatoktól körülvéve (Siva mint ’az állatok ura’). Számos kőből készült phallosz- és vulvaábrázolás került elő . . ., ami Sivának és hitvesének linga- és jónikultuszára mutat” (World Religions—From Ancient History to the Present). Sivát mind a mai napig a termékenység, illetve a phallosz vagy linga isteneként tisztelik. Hátasállata Nandi, a bika.

8., 9. a) Mennyiben mond ellent az egyik hindu tudós Marshall elméletének? b) Mit rónak fel a „keresztényeknek” a hinduizmus imádati tárgyaival kapcsolatban? c) Mi a hinduizmus szent iratainak alapja?

⁸ A hindu tudós, Swami Sankarananda ellentmond Marshall értelmezésének, és azt állítja, hogy ezek a tiszteletben részesített kövek — amelyek közül néhány mint Sivalinga ismert — „az ég tüzét, vagy a napot és annak tüzét, annak sugarait jelképezték” (The Rigvedic Culture of  the Pre-Historic Indus). Azzal érvel, hogy „a nemi kultusz . . . nem vallási kultuszként jött létre. Később alakult ki; az eredeti kultusz elfajult változata. Az emberek azt az ideált, amely túl magas ahhoz, hogy felfogják, lehozzák a maguk szintjére”. Mintegy ellenérvként a hinduizmus nyugati kritikájára azt mondja: a keresztények, akik tisztelik a keresztet — ami a pogányoknál phallikus szimbólum —, „egyfajta nemi kultusz hívei”.

⁹ Az idők folyamán az indiai hitnézeteket, mítoszokat és mondákat írásba foglalták, s ma ezek alkotják a hinduizmus szent iratait. Bár e szent iratok terjedelmesek, nem tartalmaznak egységes hindu tanítást.

A hinduizmus szent iratai

10. Melyek a hinduizmus legrégibb iratai?

¹⁰ A legrégibb iratok a védák; ezek imák és himnuszok gyűjteményei, s Rigvéda, Számavéda, Jadzsurvéda és Atharvavéda néven ismertek. Írásuk több évszázadon át tartott, s körülbelül i. e. 900-ban fejeződött be. A védákat később más iratokkal, például a bráhmanákkal és az upanisádokkal egészítették ki.

11. a) Mi a különbség a bráhmanák és az upanisádok között? b) Milyen tantételeket tartalmaznak az upanisádok?

¹¹ A bráhmanák leírják a rituálék megtartásának és az áldozatok bemutatásának egyéni és nyilvános módjait, valamint a legapróbb részletekig megmagyarázzák azok mély jelentését. Körülbelül i. e. 300-ban vagy még később íródtak. A védantaként is ismert upanisádok (szó szerint: „a tanító közelében ülők”) körülbelül i. e. 600 és i. e. 300 között keletkeztek. Ezek olyan értekezések, amelyek megadják minden gondolatnak és cselekedetnek a hindu filozófia szerinti okát. Ezek az írások magukban foglalják a szamszárára és a kármára vonatkozó tantételeket (szamszára: lélekvándorlás; kárma: az a hit, amely szerint a korábbi  életben véghezvitt cselekedetek meghatározzák az egyén jelen életbeli helyzetét).

12. Ki volt Ráma, és mely iratokban olvasható az ő története?

¹² Az írások egy másik csoportját alkotják a puránák: ezek hosszú allegorikus történetek, amelyek számos hindu mítoszt tartalmaznak az istenekről és istennőkről, valamint hindu hősökről. Ennek a terjedelmes könyvtárnak része még a Rámájana és Mahábhárata eposz is. Az első „Ráma fejedelem” története, aki A. Parthasarathy szerint „a vallási irodalom valamennyi alakja közül a legdicsőbb”. A Rámájana a hinduk egyik legkedveltebb írása, s körülbelül az i. e. IV. századból származik. Beszámol a híres Ráma vagy Rámacsandra tetteiről, akit a hinduk a fiú, a testvér és a férj mintájának tekintenek. Visnu hetedik inkarnációjának (avatára) tartják, s nevét gyakran említik üdvözlésként.

13., 14. a) Hogyan mutatja be az egyik hindu forrásmű a Bhagavad-gítá-t? b) Mit jelent a „srúti” és a „szmriti” szó, és mi a Manuszmriti?

¹³ Az International Society for Krishna Consciousness alapítója, Bhaktivedanta Swami Prabhupāda azt írja: „A Bhagavad-gítá [a Mahábhárata része] a legfőbb erkölcsi utasítás. A Bhagavad-gítá leírásai egyszerre alkotják a legfőbb vallási és a legfőbb erkölcsi útmutatást . . . A gítá utolsó utasítása egyben minden erkölcs és vallás utolsó szava is: önátadás Krisnának” (BG).

¹⁴ A Bhagavad-gítá (fenséges ének) — amit néhányan „az indiai szellemi bölcsesség kincsének” tekintenek — beszélgetés a harctéren „Krisna fejedelem, a legfőbb isten személye és Ardzsuna, az ő meghitt barátja és híve között, akit Krisna az önmegvalósítás művészetére tanít”. Azonban a Bhagavad-gítá a hinduk terjedelmes szent iratainak csupán egy része. Ezen írások némelyikét (védák,  bráhmanák és upanisádok) „srúti”-nak, vagyis „hallott”-nak tartják, és ezért közvetlenül kinyilvánított szent iratnak tekintik. Mások, például az eposzok és a puránák „szmriti”-nek, vagyis „emlékezés”-nek számítanak, amit — bár kinyilatkoztatáson alapul — emberi szerző fogalmazott meg. Ilyen például a Manuszmriti, amely bemutatja a hinduk vallási és társadalmi törvényeit, továbbá megmagyarázza, mi az oka a kasztrendszernek. Vajon milyen hitnézetek fakadtak ezekből a hindu írásokból?

Tanítások és életmód — ahimsza és varna

15. a) Határozd meg az ahimsza fogalmát, és magyarázd el, hogyan alkalmazzák azt a jainisták! b) Hogyan tekintette Gandhi az ahimszát? c) Mennyiben különböznek a szikhek a hinduktól és a jainistáktól?

¹⁵ Más vallásokhoz hasonlóan a hinduizmusban is vannak bizonyos alapszabályok, amelyek a gondolkodást és a cselekedeteket befolyásolják. Az egyik legfontosabb ezek közül az ahimsza (szanszkrit nyelven: ahinsa), vagyis az erőszakmentesség, amiért a Mahatmaként is ismert Mohandász Gandhi (1869—1948) síkraszállt. (Lásd a kiemelt részt a  113. oldalon.) Ez az alapszabály kimondja, hogy a hinduknak semmiféle teremtményt nem szabad megölniük vagy bántaniuk. Ez az egyik oka annak, hogy a hinduk bizonyos állatokat tisztelnek, például a tehenet, a kígyót és a majmot. Az ahimszát és az élet tiszteletben tartását legszigorúbban a jainizmus követői veszik (a jainizmus az i. e. VI. században vette kezdetét); ők mezítláb járnak, és még a szájukat is eltakarják egy kendővel, nehogy véletlenül lenyeljenek akárcsak egy rovart is. (Lásd a kiemelt részt a  104., a fényképet pedig a  108. oldalon.) A szikhek ezzel szemben harci hagyományaikról ismertek, és a közöttük gyakori vezetéknév, a Szingh jelentése: oroszlán. (Lásd a kiemelt részt a  100—101. oldalon.)

16. a) Hogyan tekinti a legtöbb hindu a kasztrendszert? b) Mit mondott Gandhi a kasztrendszerről?

 ¹⁶ A hinduizmus általánosan ismert jellegzetessége a kasztrendszer (varna), ami az embereket szigorúan különböző osztályokba sorolja. (Lásd a kiemelt részt a  113. oldalon.) Megfigyelhető, hogy a hindu társadalom még mindig e rendszer szerint rétegződik, bár a buddhisták és a jainisták elutasítják a varnát. Azonban ahogy az Egyesült Államokban és másutt továbbra is létezik faji megkülönböztetés, éppen úgy a kasztrendszer is mélyen bevésődött az indiaiak lelkébe. Ez egyfajta osztálytudat, ami kisebb mértékben még ma is megtalálható a brit társadalomban éppúgy, mint más országokban (Jakab 2:1–9). Indiában mindenki egy merev kasztrendszerbe születik bele, amelyből szinte lehetetlen kilépni. De a hinduk általában nem is keresik a kiutat; előre meghatározott, elkerülhetetlen sorsukat, az előző életükben véghezvitt cselekedeteik vagy kármájuk eredményét látják benne. Vajon hogyan jött létre a kasztrendszer? Erre a hindu mitológia adja meg a választ.

17., 18. A hindu mitológia szerint hogyan jött létre a kasztrendszer?

¹⁷ A hindu mitológia szerint eredetileg négy fő kaszt létezett,  amely Purusának, az emberiség ősatyjának testrészeiből keletkezett. A Rigvéda egyik himnuszában ez olvasható:

„Amikor szétdarabolták Purusát, hány rész lett belőle?

Mivé lett a szája, mivé lettek a karjai? Mi lett combjaiból és lábaiból?

Brahmanok [a legfelső kaszt tagjai] lettek szájából, karjaiból a ksatriják [harcosok] készültek.

Combjai vaisjákká [kézművesekké] váltak, lábaiból a sudrák [szolgák] alakultak ki” (The Bible of the World).

¹⁸ A brahmanokról, a papi kaszt tagjairól tehát azt feltételezték, hogy Purusa szájából, azaz legfelső testrészéből származnak. Az uralkodók vagy harcosok (ksatriják vagy radzsanják) a karjaiból lettek. A vaisják, azaz a földművesek és kereskedők kasztja a combjaiból alakult ki. Egy alacsonyabb kaszt, a sudrák vagy szolgák osztálya a legalsó testrészéből, a lábaiból jött létre.

19. Milyen további kasztok alakultak ki?

¹⁹ Az évszázadok során még alacsonyabb osztályok keletkeztek, például a kaszton kívüliek vagy érinthetetlenek, illetve ahogy Mahatma Gandhi kedvesebben nevezte őket: a haridzsanák, azaz „Visnu istenhez tartozók”. Bár Indiában 1948 óta tilos az érinthetetlenek megkülönböztetése, még mindig nagyon nehéz sorsuk van.

20. Melyek a kasztrendszer egyéb jellegzetességei?

²⁰ Az idők folyamán olyannyira megszaporodtak a kasztok, hogy az indiai társadalomban szinte már minden mesterség egy-egy külön kasztot képez. Az ősi kasztrendszer, amely mindenkit a maga társadalmi helyéhez köt, valójában szintén faji szempontok alapján tagozódik és „meghatározott rasszokat foglal magában, a [világos bőrű] árjától kezdve a dravida korszak előtti [sötét bőrű]  népekig”. A varna (kaszt) jelentése: „szín”. „Az első három kaszt tagjai árják voltak, a legvilágosabb bőrű emberek; a negyedik kasztba tartozók, a sötét bőrű őslakók voltak a nem árják” (Donald A. Mackenzie: Myths and Legends Series—India). A kasztrendszer hatására, amit a kármáról szóló vallási tanítás tovább erősített, emberek milliói éltek egész életükben szegénységben és hátrányos helyzetben Indiában.

Az élet hiábavaló körforgása

21. A Garuda-purána szerint miként befolyásolja a kárma az ember életét?

²¹ A kármára vonatkozó tanítás szintén azok közé a fontos alaptanítások közé tartozik, amelyek befolyásolják a hinduk etikáját és magatartását. Ezen tanítás szerint minden tettnek megvan a maga kedvező vagy kedvezőtlen következménye; a kárma határozza meg a vándorló, vagyis reinkarnálódott lélek jellegét. A Garuda-puráná-ban a következő magyarázat áll:

„Az ember teremti meg a saját sorsát, s már magzatként is a korábbi életében véghezvitt cselekedeteinek lendülete befolyásolja. Legyen bár egy sziklavár szorításában vagy pihenjék a tenger öblében, legyen bár biztonságban anyjának ölében vagy magasan annak feje fölött, az ember nem menekülhet a saját korábbi cselekedeteinek következményei elől . . . Aminek egy bizonyos korban vagy egy meghatározott időben meg kell az emberrel történnie, az akkor és abban az órában be is fog következni.”

A továbbiakban a Garuda-purána így folytatódik:

„Az az ismeret, amit az ember korábbi életében megszerzett, az a vagyon, amit előző létében a szegényeknek adott, és azok a cselekedetek, amiket előbbi megtestesülésében véghezvitt, megelőzik lelkét az úton.”

22. a) Mennyiben különbözik a hinduk lélekről alkotott elképzelése a kereszténység ide vonatkozó tantételétől? b) Mit tanít a lélekről a Biblia?

 ²² Mi e felfogás alapja? A halhatatlan lélek a kármára vonatkozó tanítás elengedhetetlen összetevője, és a kárma az, ami megkülönbözteti a hinduk lélekről alkotott elképzelését a kereszténységétől. A hinduk úgy hiszik, hogy minden egyes lélek, jíva vagy prána, * sok reinkarnáción vándorol át, talán még a „poklon” is. A léleknek arra kell törekednie, hogy egyesüljön Brahmannal, vagyis a „legfőbb létező”-vel (ne tévesszük össze a hindu istennel, Brahmával). A kereszténység tantételei viszont — vallási meggyőződéstől függően — azt állítják, hogy a lélek az égbe, a pokolba, a purgatóriumba vagy a limbusba kerül (Prédikátor 9:5, 6, 10 [9:7, 8, 12, Károli]; Zsoltárok 146:4).

23. Miként befolyásolja a kármáról szóló tanítás a hindu emberek életszemléletét? (Vö. Galata 6:7–10.)

²³ A hinduk a kárma egyik következményeként hajlamosak a fatalizmusra. Hiszik, hogy valakinek a jelenlegi állapota a korábbi létezésének eredménye, tehát rászolgált erre az állapotra, legyen az akár jó, akár rossz. Fáradozhat azon, hogy helyeselt életmódot folytasson, s akkor a következő léte valószínűleg elviselhetőbb lesz. Ezért egy hindu ember könnyebben megelégszik a sorsával, mint egy nyugati. A hindu mindent az előző életéhez kapcsolódó ok-okozati törvény következményének tekint. Alapelve, hogy az ember azt aratja le, amit állítólagos korábbi  életében elvetett. Mindez természetesen azon a feltevésen alapszik, miszerint az embernek halhatatlan lelke van, amely ember, állat vagy növény formájában újra megtestesülhet.

24. Mi a moksa, és a hinduk hite szerint hogyan érhető az el?

²⁴ Vajon akkor mi a végső cél a hindu hitben? Elérni a moksát, azaz az újraszületések és különböző létezések szenvedéssel teli körforgásából való kiszabadulást. Ez tehát a fizikai létből való kiszabadulás, nem a test, hanem a „lélek” számára. „Mivel minden hindu célja a moksa, vagyis a kiszabadulás az újraszületések hosszú sorából, az ő életükben a legnagyobb esemény a halál” — írja egy szerző. A moksa különböző márgákon vagy utakon érhető el. (Lásd a kiemelt részt a  110. oldalon.) Milyen nagy mértékben függ ez a vallási tanítás a halhatatlan lélek ősi babiloni elképzelésétől!

25. Mennyiben különbözik a hinduk életszemlélete attól, amit a Biblia mond az életről?

²⁵ A Biblia szerint a fizikai életnek ez a megvetése és lebecsülése szöges ellentétben áll Jehova Istennek az emberiségre vonatkozó eredeti szándékával. Amikor Isten az első emberpárt megteremtette, boldog és örömteli földi életet szánt nekik. A Biblia így számol be erről:

„És Isten hozzálátott, hogy megteremtse az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette őt; férfivá és nővé teremtette őket. Majd Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: ’Legyetek termékenyek, sokasodjatok és töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az egek repdeső teremtményein és minden élő teremtményen, amely mozog a földön.’ . . . Ezután Isten látta mindazt, amit alkotott, és íme, az igen jó volt” (1Mózes 1:27–31).

A Biblia azt jövendöli, hogy a föld a béke és igazságosság közeli időszaka előtt áll, egy olyan időszak előtt, amelyben  minden családnak szép otthona lesz, és az emberiség tökéletes egészségnek és örökké tartó életnek örvend majd (Ésaiás 65:17–25; 2Péter 3:13; Jelenések 21:1–4).

26. Mely kérdésre kell választ adni?

²⁶ A következő kérdés, amely válaszra vár, így hangzik: Mely istenek előtt kell megfelelniük a hinduknak ahhoz, hogy jó kármát nyerjenek el?

A hindu istenek panteonja

27., 28. a) Mely istenek alkotják a hindu Trimurtit? b) Hogy hívják a hitvesüket? c) Sorolj fel néhány más hindu istent és istennőt!

²⁷ Bár a hinduizmus istenek millióit ismeri, közülük a különböző szekták a gyakorlatban csak bizonyos kedveltebb istenségeket imádnak. A három legkiemelkedőbb isten alkotja a hinduk által Trimurtinak nevezett háromságot, azaz istentriádot. (A hinduk további néhány istenét lásd a kiemelt részben a  116—117. oldalon.)

²⁸ A triádba tartozik a teremtő Brahma, a megtartó Visnu és a romboló Siva; s mindegyiknek van legalább egy hitvese. Brahma a tudás istennőjét, Szaraszvatit vette feleségül. Visnu felesége Laksmí, Siva első feleségét pedig Satinak hívták. Sati öngyilkosságot követett el: az áldozati tűzbe vetette magát, s így lett az első „sati” (hűséges asszony). Az ő mitológiai példáját követve az évszázadok  során hindu özvegyek ezrei áldozták fel magukat férjük halotti máglyáján; ma már mindenütt tilos ezt a szokást követni. Sivának van egy másik, többféle néven és címen ismert felesége is. Jóindulatú és kedves alakjában Párvatinak, Umának és Gaurínak (aranylény) nevezik. Mint Durga vagy Káli — félelmetes istennő.

29. Hogyan tekintik a hinduk Brahmát? (Vö. Cselekedetek 17:22–31.)

²⁹ Bár Brahma a hindu mitológia középpontjában áll, a hindu emberek nem helyezik őt különösebben fontos helyre az imádatban; nagyon kevés templomot szenteltek neki, jóllehet Brahmának, a teremtőnek nevezik. Azonban  a hindu mitológia szerint az anyagi világegyetemet a szent OM vagy AUM szótaggal szimbolizált Brahman, a „legfőbb létező”, vagyis valamennyi létező ősprincípiuma teremtette. A triád mindhárom tagját ezen „létező” részének tekintik, és az összes többi isten is egy-egy megtestesülésnek számít. Azt az istent, akit aztán mint legfőbbet imádnak, mindent átfogónak gondolják. Így tehát, miközben a hinduk istenek millióit tisztelik, a legtöbben mégis csupán egyetlen igaz istent ismernek el, aki azonban sokféle alakot ölthet: lehet férfi, nő, vagy akár állat is. Ezért a hindu tudósok könnyen kijelentik, hogy a hinduizmus tulajdonképpen nem politeista, hanem monoteista. A későbbi védikus gondolkodók elvetették a legfőbb lény fogalmát, s egy személytelen isteni elvvel vagy létezővel helyettesítették azt.

30. Sorold fel Visnu néhány avatáráját!

³⁰ Visnut, a jóságos, napból származó, kozmikus istenséget legfőbb istenként a visnuizmus követői tisztelik. Tíz avatárában, azaz inkarnációban jelenik meg a földön, például Ráma, Krisna és Buddha alakjában. * Egy másik avatára Visnu Narajana, akit „emberként ábrázolnak, amint az ősvízen lebegő, összetekeredett kígyón (neve: Sésa vagy Ananta) alszik; felesége, Laksmí istennő a lábainál ül, Visnu köldökéből pedig egy lótuszvirág nő ki, ami Brahma istent tartja” (The Encyclopedia of World Faiths).

31. Miféle isten Siva?

³¹ Siva, akit általában Mahésának (legfőbb úrnak) és  Mahádévának (nagy istennek) neveznek, a hinduizmus második legnagyobb istene; a neki ajánlott imádat a sivaizmus. Sivát úgy írják le, mint „a nagy aszkétát, a jógik példaképét, aki mély elmélkedésbe merülve ül a Himalája lejtőin, teste hamuval van bekenve, fejét csapzott haj fedi”. Ismert „erotikájáról is, ő adja a termékenységet, ő a teremtés legfőbb ura, Mahádévá” (The Encyclopedia of World Faiths). Sivát a linga phallikus jelképén keresztül imádják. (Lásd a fényképeket a  99. oldalon.)

32. a) Milyen alakokat ölt Káli istennő? b) Kik voltak a „thug”-ok?

³² Mint sok más világvallásnak, a hinduizmusnak is  megvan a legfőbb istennője, aki lehet vonzó vagy ijesztő. Kedvesebb alakjában mint Párvati és Uma ismert. Ijesztő jelleme Durga vagy Káli néven ölt testet; ez vérszomjas istennő, aki a véres áldozatokban leli örömét. Mint Káli Ma (fekete földanya), az anyaistennő, ő a Sakti-szekta fő istensége. A képeken csípőig meztelenül, tetemekkel, kígyókkal és koponyákkal felékesítve ábrázolják. Hívei, a thug-ok régebben megfojtott embereket áldoztak neki.

A hinduizmus és a Gangesz folyó

33. Miért szent a Gangesz a hindu emberek szemében?

³³ Nem beszélhetünk a hinduizmus isteneinek panteonjáról anélkül, hogy ne említenénk meg a legszentebb folyót, a Gangeszt. A hindu mitológia nagy része közvetlenül kapcsolódik a Gangeszhez, vagyis a Ganga Má-hoz (Ganga anya), ahogy a folyót a hitbuzgó hinduk nevezik. (Lásd a térképet a  123. oldalon.) Mondanak olyan imát, amelyben a folyónak 108 különböző neve fordul elő. Miért tisztelik ennyire az őszinte hinduk a Gangeszt? Azért, mert az igen szoros kapcsolatban áll mindennapi életükkel és ősi mitológiájukkal. Úgy hiszik, hogy a Gangesz korábban az égben mint Tejút létezett. Hogyan lett akkor folyóvá?

34. A hindu mitológia szerint hogyan keletkezett a Gangesz?

³⁴ Erre csekély eltéréssel a legtöbb hindu a következő magyarázatot adná: Sagara maharadzsának 60 000 fia volt, akiket Kapilának, Visnu egyik megtestesülésének tüze ölt meg. Lelkük pokolra volt ítélve, hacsak Ganga istennő le nem száll a földre, hogy megtisztítsa és az átoktól megszabadítsa őket. Bhagíratha, Sagara dédunokája arra kérte Brahmát: engedje a szent Gangát lejönni a földre. Az egyik beszámoló így folytatódik: „Ganga ezt válaszolta:  ’Olyan hatalmas zuhatag vagyok, hogy összetörném a föld alapjait.’ Ezért [Bhagíratha], miután ezer éven át bűnbánatot tartott, elment Siva istenhez, minden aszkéták legnagyobbikához, s rábeszélte őt, hogy álljon magasan a föld felett a Himalája sziklái és jege közé. Sivának csapzott volt a haja, és megengedte Gangának, hogy az égből alázúduljon az ő hajfürtjeire, amelyek felfogták a földet fenyegető zuhatagot. Ganga azután lágyan csörgedezett a föld felé, lefolyt a hegyekről, keresztül a síkságokon vizet, s így életet hozva a kiszáradt földre” (Sir Edmund Hillary: From the Ocean to the Sky).

35. Visnu követői hogyan magyarázzák a folyó keletkezését?

³⁵ Visnu követői egy kicsit másképpen magyarázzák a Gangesz keletkezését. Egy ősi szöveg, a Visnu-purána a következő változatot tartalmazza:

„A Gangesz folyó, amely minden bűnt eltávolít, erről a területről [Visnu szent székhelyétől] ered . . . Visnu bal lába nagyujjának körméből folyik.”

Visnu követői ezt szanszkrit nyelven így mondják: „Visnu-padabja-sambhuta”, ami azt jelenti: „Visnu lótuszhoz hasonló lábából született”.

36. Mit hisznek a hinduk a Gangesz vizének erejét illetően?

³⁶ A hinduk úgy hiszik, hogy a Gangesz képes a hívőket megszabadítani, megtisztítani és meggyógyítani. A Visnu-puráná-ban ez áll:

„A szentek, akik megtisztultak azáltal, hogy megfürödtek e folyó vizében, s akiknek értelmét Kesava [Visnu] adta, elnyerik a végleges megszabadulást. Ha az ember a szent folyóról hall, azt óhajtja, látja, megérinti, megfürdik benne vagy megénekli, a folyó napról napra minden lényt megtisztít. Még azok is, akik tőle távol laknak . . . és azt kiáltják: ’Ganga, Ganga’ — megszabadulnak mindazon bűneiktől, amelyeket előző három életükben követtek el.”

 A Brahmanda-purána ezt írja:

„Aki egyszer teljes hittel megfürdik a Ganga tiszta hullámaiban, annak hozzátartozói veszélyek százezreivel szemben nyernek védelmet. A bajok, amelyek nemzedékeken át felhalmozódtak, megsemmisülnek. A Gangában történő puszta megfürdés által az egyén azonnal megtisztul.”

37., 38. Miért vándorolnak a hinduk milliói a Gangeszhez?

³⁷ Az indiaiak összegyűlnek a folyónál, hogy elvégezzék a púdzsa szertartását, vagyis imádatot mutassanak be. Virágokat áldoznak, imádkoznak és a paptól tilakot, azaz piros vagy sárga festékből egy pontot kapnak a homlokukra. Azután belegázolnak a vízbe, hogy megfürödjenek. Sokan még isznak is a vízből, bár a vegyi anyagok, a szennyvíz és az állati tetemek erősen szennyezetté teszik azt. A Gangesz vallási vonzereje oly nagy, hogy az indiaiak millióinak leghőbb vágya legalább egyszer megfürdeni a „szent folyó”-ban — ha szennyezett, ha nem.

³⁸ Sokan elhozzák a folyópartra hozzátartozójuk holttestét, hogy azt a folyó mentén halotti máglyán elégessék, majd a hamvakat a folyóba szórják. Hiszik, hogy ez az elhunyt lelkének örök boldogságot biztosít. Akinek nincs pénze halotti máglyára, az egyszerűen beledobja a folyóba a lepelbe csavart holttestet, ahol dögevő madarak vetik rá magukat, vagy ahol elbomlik. Itt felmerül a kérdés: Azon kívül, amit eddig megfigyeltünk, mit tanít a hinduizmus a halál utáni életről?

A hinduizmus és a lélek

39., 40. Mit ír egy hindu kommentátor a lélekről?

³⁹ A Bhagavad-gítá erre a kérdésre így válaszol:

„Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig; a halál után is egy másik testbe költözik” (2. fejezet 13. vers).

 ⁴⁰ Egy hindu magyarázata ehhez a szöveghez a következő: „Mivel minden élőlény individuális lélek, pillanatonként változtatja a testét, s néha gyermekként, néha fiatalként, néha öregemberként testesül meg. Mégis ugyanarról a lélekről van szó, hiszen az semmilyen változáson nem megy át. Ez az individuális lélek a halál pillanatában végérvényesen megváltoztatja a testet, és egy másik testbe száll át. Mivel a következő születéskor biztosan kap egy új testet — vagy anyagit, vagy szellemit —, Ardzsunának nem volt oka arra, hogy fájlalja a halált.”

41. A Biblia szerint a lélekkel kapcsolatban mi között kell különbséget tenni?

⁴¹ Figyeljük meg, hogy a magyarázatban ez áll: „minden élőlény individuális lélek”. Ez a magyarázat megegyezik azzal, amit a Biblia az 1Mózes 2:7-ben mond:

„És Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és orrlyukába lehelte az élet leheletét, és úgy lett az ember élő lélekké.”

De van egy fontos különbség: Vajon maga az ember az élő lélek, valamennyi élettevékenységével és képességével együtt, vagy a testi működésétől független, különálló lelke van? Vajon maga az ember a lélek, vagy van lelke? A következő idézet megvilágítja a hindu fogalmat.

42. Mennyiben különbözik a hinduizmus lélekre vonatkozó tanítása a Bibliáétól?

⁴² A Bhagavad-gítá 2. fejezetének 17. verse ezt írja:

„Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan; ezért a lelket senki sem képes megsemmisíteni.”

A magyarázat pedig így szól:

„Minden egyes test egy-egy individuális lélek megtestesülése, és a lélek jelenlétének jele individuális tudatként észlelhető.”

 A hinduizmus tehát azt tanítja, hogy az embernek lelke van, a Biblia pedig azt állítja, hogy maga az ember a lélek. E két felfogás között óriási a különbség, s ez a különbség kihat azokra a tanításokra, amelyek ezen nézőpontok következményei (3Mózes 24:17, 18).

43. a) Honnan ered a halhatatlan lélekről szóló tanítás? b) Mik e tanítás következményei?

⁴³ A halhatatlan lélek tanítása tulajdonképpen az ősi Babilon vallási gondolatkörének állott vizéből származik, s logikusan vezet el azokhoz az elképzelésekhez, amelyek a halál utáni élettel kapcsolatosak, és amelyeket oly sok vallás tanít, azaz a lélekvándorlásról, az égről, a pokolról, a purgatóriumról, a limbusról stb. szóló tanításokhoz. A hinduk úgy hiszik, hogy a léleknek az égben vagy a pokolban kell várakoznia addig, amíg újra megtestesülhet. Különösen érdekes a pokolra vonatkozó hindu elképzelés.

A pokollal kapcsolatos hindu tanítás

44. Honnan tudjuk, hogy a hinduizmus olyan pokol létezését tanítja, ahol a bűnösök szenvednek?

⁴⁴ A Bhagavad-gítá-ban ez áll:

„Óh Janardana, népek fenntartója, azt hallottam a tanítványi lánc által, hogy a családi hagyományokat lerombolóknak mindig a pokolban a helyük” (1. fejezet 43. vers).

Az ehhez fűzött egyik magyarázat így szól: „Azoknak, akik földi életükben állandóan vétkeznek, különböző büntetéseket kell elszenvedniük a pokoli bolygókon.” Van azonban egy árnyalatnyi különbség ezen tanítás és a kereszténységnek az örökké tartó pokoltűzről szóló tanítása között. A hindu elképzelés szerint: „Ez a büntetés . . . nem örök.” Mi is hát tulajdonképpen a hindu pokol?

45. Hogyan írják le a hindu pokoltűz kínjait?

 ⁴⁵ A Márkandeja-puráná így írja le egy bűnös sorsát:

„Akkor Jama [a halottak birodalmának istene] követei a vesszőcsapásoktól remegőt rettenetes kötelekkel gyorsan megkötözték és délre hurcolták. Ott Jama követei, akik vészjósló kiáltásokat hallattak, egy kusával [növény], tövisekkel, hangyabolyokkal, tűlevelekkel és kövekkel borított terület fölé vitték őt, ahol néhány helyen lángok lobogtak, s amely teli volt a nap hevétől izzó és annak sugaraitól égetően forró gödrökkel. A borzalmas követek vonszolták, sakálok százai támadtak rá; így került a bűnös ember egy rettenetes átjárón keresztül Jama házába . . .

Amikor a testét perzselik, heves égést érez; amikor a testét ütik-verik, nagy fájdalmat érez.

Az a teremtmény, akinek a testét ily módon semmisítik meg, rossz cselekedetei miatt örökös szomorúságot érez, jóllehet egy másik testbe költözik . . .

A bűnöst, hogy bűneitől megtisztuljon, egy másik ilyen pokolba vezetik. Miután valamennyi poklot végigjárta, visszataszító lényként kezdi életét. Féreg lesz, rovar, légy, ragadozó, szúnyog, elefánt, fa, ló, tehén és még további bűnös, nyomorult életeken megy keresztül; amikor pedig elérkezik az emberi fajhoz, púpos lesz vagy csúnya, törpe lesz vagy csandála.”

46., 47. Mit ír a Biblia a halottak állapotáról; milyen következtetéseket vonhatunk le?

⁴⁶ Hasonlítsuk ezt össze azzal, amit a Biblia ír a halottakról:

„Mert az élők tudják, hogy meghalnak, a halottak azonban semmiről sem tudnak, jutalmuk sincs többé, mert az emlékük feledésbe merült. Szeretetük is, gyűlöletük is, irigykedésük is semmivé lett már, és semmi részük nincs többé határtalan ideig semmiben, ami a nap alatt történik. Mindazt, amit a kezed tenni talál, tedd meg  teljes erőddel, mert sem tettek, sem tervek, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a Seolban, azon a helyen, ahová mész” (Prédikátor 9:5, 6, 10 [9:7, 8, 12, Károli]).

⁴⁷ Ha — amint a Biblia mondja — az embernek nem különálló lelke van, hanem ő maga a lélek, akkor természetesen nincs tudatos létezés a halál után. Nincs boldogság és nincs szenvedés. S ezzel a másvilágról alkotott valamennyi illogikus elképzelés eltűnik. *

A hinduizmus vetélytársa

48., 49. a) Röviden visszapillantva említs néhány hindu tanítást! b) Miért vonják kétségbe néhányan a hinduizmus helyességét? c) Ki intézett kihívást a hinduk eszmevilága ellen?

⁴⁸ A hinduizmusról adott ezen rövid áttekintés megmutatta, hogy e vallás politeizmusa monoteizmuson alapszik: a Brahmanba, azaz a legfőbb létezőbe, valamennyi létező ősprincípiumába vetett hiten, amit az OM vagy AUM szótag szimbolizál, s aminek sok megnyilvánulása, azaz megtestesülése van. Ezenkívül a hinduizmus olyan vallás, amely a toleranciát és az állatok iránti szeretetet hirdeti.

⁴⁹ Másrészt a hinduizmus bizonyos tanításai, például a kárma és a kasztrendszer igazságtalansága, valamint a bálványimádat és a mítoszok ellentmondásai néhány gondolkodó embert arra indítottak, hogy kétségbe vonják e vallás helyességét. Ilyen kétkedő ember lett az Északkelet-Indiában körülbelül i. e. 560-ban született Sziddhárta Gautama. Ő új vallást alapított, amely bár Indiában nem volt sikeres, máshol azonban virágzott, amint azt a következő fejezet bemutatja majd. Ez az új hit a buddhizmus volt.

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

 [Kiemelt rész/képek a 100–101. oldalon]

 A szikh vallás — reformvallás

A szikh vallás, amelynek szimbóluma három kard és egy kör, több mint 17 millió ember vallása. Legtöbbjük Pandzsáb államban él. A szikhek Aranytemploma, ami egy mesterséges tó közepén áll, Amritszárban, a szikhek szent városában található. A szikh férfiakat könnyű felismerni kék, fehér vagy fekete turbánjukról. Ez a viselet éppúgy vallási szokásaik közé tartozik, mint az, hogy hajukat hosszúra növesztik.

A hindi szikh szó „tanítvány”-t jelent. A szikhek alapítójuk, Nának guru tanítványai, valamint a tíz guru (Nának és az utána következő kilenc guru) tanításainak hívei. E tíz guru írásaiból áll a szikhek szent könyve, a Guru Granth Sahib. A szikh vallás a XVI. század elején vette kezdetét, amikor is Nának guru a hinduizmus és az iszlám legjavát egy vallássá akarta összeolvasztani.

Nának küldetésének lényegét egyetlen mondatban össze lehet foglalni: „Mivel csak egyetlen isten létezik, és ő a mi atyánk, nekünk valamennyiünknek testvéreknek kell lennünk.” A szikhek a muszlimokhoz hasonlóan csak egyetlen Istenben hisznek, és tiltják a bálványok használatát (Zsoltárok 115:4–9; Máté 23:8, 9). Hisznek a halhatatlan lélekről, az újraszületésről és a kármáról szóló hindu tanításokban. A szikhek imádati helyeit gurdwarának nevezik. (Vö. Zsoltárok 103:12, 13; Cselekedetek 24:15.)

Nának guru egyik fontos parancsolata így hangzott: „Folyvást gondolj istenre, ismételd a nevét!” Istenről azt mondják: ő az „igaz Isten”, de semmiféle nevet nem említenek (Zsoltárok 83:16–18 [83:17–19, Károli]). Egy másik parancsolat így hangzott: „Azt, amit keresel, oszd meg azzal, aki kevésbé szerencsés!” Ezért  valamennyi szikh templomban van langar, azaz közkonyha, ahol mindenfajta embert ellátnak ingyenes étellel. Még ingyenes szálláshely is van, ahol a látogatók eltölthetik az éjszakát (Jakab 2:14–17).

Az utolsó guru, Gobind Singh (1666—1708) alapította meg a szikh testvériséget, a Khalsá-t, amely az „öt K”-hoz tartja magát. Ezek a következők: kesh, nyíratlan haj, ami a szellemiséget jelképezi; kangha, azaz fésű a hajban, ami a rendet és a fegyelmet szemlélteti; kirpan, azaz kard, ami a méltóságot, a bátorságot és az önfeláldozást jelenti; kara, azaz acélkarperec, ami az istennel való egységet szimbolizálja; kachh, rövidnadrág, amit alsóneműként hordanak, az egyszerűségre utal és az erkölcsi fegyelem jelképeként viselik. (Lásd a The Encyclopedia of World Faiths című könyv 269. oldalát.)

[Kép]

A szikhek Aranytemploma Amritszárban (India, Pandzsáb állam)

[Képek]

A kék turbán az értelmet jelenti, amely olyan átfogó, mint az égbolt, s nem ad teret az előítéletnek

A fehér turbán jámbor személyre utal, aki példás életet él

A fekete turbán az 1919-es brit szikh-üldözésre emlékeztet

A többi szín ízlés dolga

[Kép]

Egy szikh vallási vezető ünnepélyes pompa közepette meséli a szent fegyverek történetét

 [Kiemelt rész/képek a 104. oldalon]

 Jainizmus — önmegtagadás és erőszakmentesség

Ennek a vallásnak, amelynek jelképe az ősi indiai szvasztika, egy gazdag indiai herceg volt az alapítója az i. e. VI. században: Nataputta Vardhamana, ismertebb nevén Vardhamana Mahávíra (ez cím, ami „nagy férfi”-t vagy „nagy hős”-t jelent). Ez a herceg önmegtagadó és aszketikus életet kezdett élni. Az ismeretet keresve meztelenül bejárta „Közép-India falvait és síkságait, hogy szabadulást találjon a születés, halál és újjászületés körforgásából” (John B. Noss: Man’s Religions). Úgy vélte, hogy a lélek megváltása csak a rendkívüli önmegtagadás és önfegyelem, valamint az ahimsza (meg nem sebzés, erőszakmentesség) valamennyi teremtménnyel szembeni szigorú alkalmazása által érhető el. Olyannyira betartotta az ahimszát, hogy egy puha seprűt hordott magánál, amivel minden útjába kerülő rovart szelíden félresöpörhetett. Az élet iránti tisztelete magában foglalta saját lelke tisztaságának és épségének védelmét is.

Követői ma, kármájuk javításán fáradozva, hasonlóan önmegtagadó és minden más teremtményt tisztelő életet élnek. Ismét csak azt látjuk, hogy a lélek halhatatlanságáról szóló tanítás nagy hatással van az emberi életre.

Ennek a hitnek ma alig négymillió követője van, legtöbbjük Bombay és Gujarat (India) környékén él.

[Kép]

Egy jainista a szent Gomateswara 17 m magas szobrának lábánál folytat imádatot Karnatakában (India)

 [Kiemelt rész/képek a 106–107. oldalon]

Néhány hindu szó jelentése

ahimsza (ahinsa, szanszkrit) — meg nem sebzés, meg nem károsítás, erőszakmentesség; egyetlen élőlényt sem szabad megsebesíteni vagy megölni, amiért is a hinduk vegetáriánusok és tisztelik az állatokat

ashram — szentély vagy olyan hely, ahol a guru (szellemi vezető) tanít

átman — szellem; az ember maradandó szellemisége. Gyakran tévesen léleknek fordítják (lásd jíva)

avatára — valamely hindu istenség megtestesülése vagy inkarnációja

bakti — valamely istenség iránti odaadás, amely megmentéshez vezet

bindi — piros pont, amit a férjes asszonyok viselnek a homlokukon

Brahman — a legfőbb létező (lásd a  116. oldalt)

brahmanok — a hinduizmus legmagasabb kasztjához tartozó személyek, eredetileg kizárólag papok

dharma — minden dolog alaptörvénye; ez határozza meg, melyek a helyes és a helytelen cselekedetek

ghat — a folyóhoz vezető parti lépcső

guru — tanító vagy szellemi vezető

haridzsana — az érinthetetlenek kasztjának tagja; ez a könyörületes elnevezés Mahatma Gandhitól származik, jelentése: „isten embere”

japa — isten nevének ismételgetése; a számlálást a mála, azaz egy 108 szemből álló imafüzér segíti

jíva (vagy prána) — a személyes lélek vagy az élőlény

jóga — a yuj szótőből ered, aminek jelentése: egyesíteni vagy összekötni; az egyén egyesítése az egyetemes isteni lénnyel. Különböző testgyakorlatokat és légzésszabályozást magában foglaló meditációként közismert. A hinduizmus legalább négy fő jógát vagy utat ismer el (lásd a  110. oldalt)

kárma — az a tanítás, miszerint minden jó vagy rossz cselekedetnek megvan a maga következménye a lélek eljövendő életében

ksatrija — az uralkodók, a nemesek és a harcosok kasztja; a második legmagasabb kaszt

mahant — szent ember, tanító

mahatma — hindu szent; a maha (magas vagy nagy) és átman (szellem) szavakból

májá — a világ mint káprázat

mantra — szent formula, amelynek mágikus erőt tulajdonítanak; valamely szektába történő beavatáskor használják, imákban és varázsigékben ismételgetik

moksa vagy mukti — megszabadulás az újraszületések körforgásából; a lélek vándorlásának vége. Nirvána-ként is ismert, ami a személyes lélek egyesülése Brahmannal, a legfőbb létezővel

OM, AUM — szent szótag, ami Brahmant jelképezi és a meditációhoz szükséges; hangzását misztikus rezgésnek tekintik; szent mantraként használják

 paramátman — a világszellem, egyetemes átman vagy Brahman

púdzsa — imádat

sakti, Sakti — a női erő vagy egy isten felesége, elsősorban Siva hitvese

sraddha — az ősök tiszteletére végzett fontos szertartások, amelyek segítenek a halottak lelkének elérni a moksá-t

sudra — szolga; a négy fő kaszt közül a legalsónak a tagja

szádhu — szent ember; aszkéta vagy jógi

szamszára — az örök és múlhatatlan lélek vándorlása

szvámi — tanító; a szellemi vezetők magasabb szintjéhez tartozó ember

tilak — jel a homlokon, amely az Úrra és annak összes cselekedetére való emlékezést jelképezi

Trimurti — Brahma, Visnu és Siva indiai triádja

upanisádok — a hinduizmus ősi költői szent iratai. Védanta néven, a védá-k befejezéseiként is ismertek

vaisja — a kereskedők és a földművelők kasztja; a kasztrendszer harmadik csoportja

védák — a hinduizmus legősibb költői szent iratai

[Képek]

Balról jobbra: hindu mahant; meditáló szádhu; guru Nepálból

 [Kiemelt rész a 110. oldalon]

 A moksához vezető négy út

A hindu hit legkevesebb négy olyan utat nevez meg, amelyen elérhető a moksa, azaz a lélek megszabadulása. Ezek a moksához vezető utak: a jógák vagy márgák.

 1. Kármajóga — „A cselekedetek útja vagy kármajóga a cselekedetek tudománya. A kármamárga alapvetően azt jelenti, hogy az ember az életben elfoglalt helyének megfelelően beteljesíti a maga dharmáját. Bizonyos kötelességek teljesítését minden embertől elvárják — ilyen például az ahimsza, valamint az alkoholtól és a hústól való tartózkodás; de minden egyes ember dharmája az illető kasztjától és életének fejlődési szakaszától függ” (Great Asian Religions).

Ezt a kármát szigorúan a kaszt határain belül valósítják meg. A kaszt tisztaságát azáltal őrzik meg, hogy nem kötnek házasságot, és nem is esznek együtt más kasztbeli emberrel. A kaszthoz tartozást az előző létezés kármája határozza meg. Ezért az adott kasztot nem igazságtalanságnak, hanem a korábbi inkarnáció örökségének tekintik. A hindu filozófia szerint a férfi és a nő nem egyenjogú. A hindukat megosztja a kaszt, a nem és a bőrszín. Általában minél világosabb a bőr, annál magasabb a kaszt.

2. Jnanajóga — „A megismerés útja vagy jnanajóga a megismerés tudománya. Ellentétben a cselekedetek útjával, a kármamárgával, amely az élet minden eshetőségére előírja a teljesítendő kötelességeket, a jnanamárga önmagunk és a világegyetem megismerésének filozófiai és pszichológiai útja. A létezés, és nem a cselekvés a jnanamárga kulcsa. [Kiemelés tőlünk.] A legfontosabb azonban, hogy ez az út már ebben az életben lehetővé teszi követői számára a moksa elérését” (Great Asian Religions). Ez az út az önelemző jógát, a világtól való visszavonulást és az aszkézist foglalja magában. Az önuralom és az önmegtagadás kifejeződése.

3. Baktijóga — „Ma a hindu hagyománynak ez a legnépszerűbb formája. Ez az odaadás útja, a baktimárga. Ellentétben a kármamárgával . . . ez az út könnyebb és spontánabb, amit bármely kasztba tartozó, bármely nemű vagy korú személy követhet . . . Ahelyett, hogy követőit jógi-aszkétizmusra kényszerítené, szabad folyást enged az emberi érzéseknek és vágyaknak . . . Kizárólag az isteni lények iránti odaadásból áll.” A hagyomány szerint 330 millió isten létezik, akit tisztelni lehet. E hagyomány szerint ismerni annyi, mint szeretni. A „bakti” szó jelentése: „érzelmi ragaszkodás a választott istenhez” (Great Asian Religions).

4. Rajajóga — „a különleges testtartásoknak, a légzési gyakorlatoknak és a helyes gondolkodásminták ütemes ismételgetésének” módszere (Man’s Religions). Nyolc fokozata van.

 [Kiemelt rész/kép a 113. oldalon]

  Mahatma Gandhi és a kasztrendszer

„Az erőszakmentesség hitem alfája és omegája” (Mahatma Gandhi, 1922. március 23.).

Mahatma Gandhi, aki híres volt arról, hogy erőszak nélkül harcolt India Nagy-Britanniától való függetlenségért (amit 1947-ben adtak meg), síkraszállt sokmilliónyi hindu hittársa sorsának könnyítéséért is. Egy indiai professzor, M. P. Rege kifejti: „Az ahimszá-t (erőszakmentességet) tartotta a legmagasabb erkölcsi értéknek, és minden egyes ember méltóságával és jólétével való törődésként értelmezte azt. Elvetette a hindu iratok tekintélyét, amennyiben azok tanításai ellentmondtak az ahimszá-nak; bátran küzdött az érinthetetlenség és a hierarchikus kasztrendszer eltörléséért, továbbá támogatta a nők egyenjogúságát az élet minden területén.”

Hogyan vélekedett Gandhi az érinthetetlenek sorsáról? Dzsawaharlal Nehrunak címzett egyik levelében, 1933. május 2-án ezt írta: „A haridzsana-mozgalom nagysága már többet követel pusztán intellektuális erőfeszítésnél. A világon nincs ennél rosszabb. És mégsem fordulhatok el a vallástól, tehát a hinduizmustól. Az élet teher lenne számomra, ha csalódnom kellene a hinduizmusban. A hinduizmuson keresztül szeretem a keresztényiséget, az iszlámot és sok más vallást . . . De az érinthetetlenséget nem tudom eltűrni” (The Essential Gandhi).

[Kép]

Mahatma Gandhi (1869—1948), nagyra becsült hindu vezető, az ahimsza védelmezője

 [Kiemelt rész/képek a 116–117. oldalon]

 Hinduizmus — néhány isten és istennő

Áditi — istenanya; az ég istennője; a Végtelen

Agni — a tűz istene

Brahma — a világ teremtője, a világegyetemben levő teremtésprincípium. A Trimurti (triád) egyik istene

 Brahman — a legfőbb létező, a világegyetemet átfogó Minden-Egy, amit az OM vagy AUM szótag jelképez. (Lásd a lap tetején levő szimbólumot.) Átmanként is jelölik. Néhány hindu Brahmant személytelen isteni elvnek vagy minden létező ősokának tekinti

Buddha — Gautama, a buddhizmus alapítója; a hinduk Visnu egyik inkarnációjának (avatárájának) tekintik

Durga — Siva felesége vagy saktija; Káli-val azonosítják

Ganésa — Siva fia, az elefántfejű isten; az akadályok elhárítója, a jó szerencse istene. Nevezik Ganapati-nak és Gajananá-nak is

Ganga — istennő, Siva egyik felesége; a Gangesz megszemélyesítése

Hanumán — majomisten, Ráma odaadó híve

Himalája — a hó birodalma, Párvati apja

Káli — Siva gonosz hitvese (Sakti), a pusztulás vérszomjas istennője. Gyakran ábrázolják nagy, vörös kilógó nyelvvel

Krisna — Visnu nyolcadik inkarnációja, a Bhagavad-gítá istensége. Szeretői a gopik, azaz a pásztorlányok voltak

Laksmí — a szépség és a jó szerencse istennője; Visnu hitvese

Manasa — kígyóistennő

Manu — az emberek ősatyja; egy nagy hal mentette meg a vízözön pusztításától

Mitra — a fény istene. A rómaiaknak Mithras néven ismert

Nandi — bika, Siva hátasállata

Nataraja — Siva mint táncos, lángok gyűrűjében

Párvati vagy Uma — istennő, Siva hitvese. Felveszi Durga vagy Káli istennők alakját is

Pradzsápati — a világegyetem teremtője, a teremtmények ura, az istenek, démonok és minden más teremtmény atyja. Később mint Brahma válik ismertté

Purusa — őslény. A négy fő kaszt az ő testének egyes részeiből származik

Radha — Krisna hitvese

Ráma, Rámacsandra — Visnu isten hetedik inkarnációja. A Rámájana elbeszéli Ráma és felesége, Szita történetét

Shasti — istennő; az anyákat és gyermekeket védelmezi a szülés alatt

 Siva — a termékenység, a halál és a pusztulás istene; a Trimurti tagja. Szimbóluma a háromágú szigony és a phallosz

szoma, Szoma — isten és kábítószer; az élet elixírje

Szaraszvati — a tudás istennője, a teremtő, Brahma hitvese

Visnu — isten, az élet megtartója; a Trimurti harmadik tagja

[Forrásjelzés]

(Készült a Mythology—An Illustrated Encyclopedia listája alapján.)

[Képek]

A bal felső saroktól kezdve, az óramutató járása szerint: Nataraja (táncoló Siva), Szaraszvati, Krisna, Durga (Káli)

[Kiemelt rész a 120. oldalon]

 A hinduk vízözönlegendája

„Kora reggel (szolgái) mosdóvizet vittek Manunak [az emberiség ősatyjának és első törvényhozójának] . . . Amint mosdott, kezébe került egy hal [Visnu egyik inkarnációja, Matszja].

A hal így szólt hozzá: ’Nevelj fel engem, s én megmentelek téged!’ — ’Mitől mentesz meg engem?’ — ’Vízözön pusztítja majd el mindezeket a teremtményeket; a vízözöntől foglak megmenteni.’ — ’Hogyan neveljelek fel téged?’”

A hal megmondta Manunak, mit kell tennie. „Majd így szólt: ’Ebben és ebben az évben lesz a vízözön. Akkor egy hajót fogsz készíteni és hozzám fordulsz majd (tanácsért); amikor a vízözön megindul, te beszállsz a hajóba, s én megmentelek téged.’”

Manu követte a hal utasításait, s amikor a vízözön bekövetkezett, a hal elhúzta a hajót az „északi hegyre. Majd ezt mondta: ’Megmentettelek téged. Kösd a hajót egy fához, nehogy a víz magával sodorjon, amíg a hegyen vagy. Amint a víz apad, fokozatosan te is leereszkedhetsz’” (Satapatha-bráhmana; vö. 1Mózes 6:9—8:22).

  [Térkép/képek a 123. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A Gangesz több mint 2400 km-t tesz meg a Himalájától Kalkuttáig, deltája Bangladesben van

INDIA

Kalkutta

Gangesz folyó

[Képek]

Ganga Ma Siva fejére borul és lezúdul annak haján át

Hitbuzgó hinduk fürödnek a Gangeszben, a folyóhoz vezető lépcsőnél Váránasiban, amit korábban Benáresznek hívtak

 [Kép a 96. oldalon]

Ganésa, a jó szerencse elefántfejű hindu istene, Siva és Párvati fia

 [Képek a 99. oldalon]

A hinduk által tisztelt lingák (phallikus szimbólumok). Siva (a termékenység istene) az egyik linga belsejében; Siva négy feje egy másik lingán körben

 [Kép a 108. oldalon]

Jainista apácák mukha-vastriká-t, vagyis szájkendőt viselnek; ez megakadályozza a rovarok belélegzését, ami azok pusztulását okozná

[Kép a 115. oldalon]

A főleg Bengálban szokásos kígyóimádat. A kígyóistennő neve Manasa

[Kép a 118. oldalon]

Visnu és hitvese, Laksmí a feltekeredett kígyón, Anantán, a négyfejű Brahmával, aki a Visnu köldökéből kinövő lótuszon ül