9. FEJEZET

Judaizmus — Isten keresése a Szentírás és a hagyomány segítségével

1., 2. a) Említs néhány neves zsidó embert, aki hatással volt a történelemre és a kultúrára! b) Milyen kérdést vethet fel néhány ember?

MÓZES, Jézus, Mahler, Marx, Freud és Einstein — mi volt a közös ezekben az emberekben? Mindannyian zsidók voltak, és valamilyen módon mindegyikük hatással volt az emberiség történelmére és kultúrájára. Teljesen nyilvánvaló, hogy a zsidó nép évezredek óta figyelemre méltó. Maga a Biblia tanúsítja ezt.

² Más ősi vallásoktól és kultúráktól eltérően a judaizmus nem a mitológiában, hanem a történelemben gyökerezik. Valaki mégis azt kérdezhetné: A zsidók mindössze 18 millióan vannak, jelentéktelen kisebbséget alkotnak a világon élő több mint 5 milliárd emberhez képest — miért kellene hát érdeklődnünk vallásuk, a judaizmus iránt?

Amiért a judaizmus érdekeljen minket

3., 4. a) Miből állnak a Héber Iratok? b) Miért érdemes szemügyre vennünk a zsidó vallást és annak eredetét?

³ Az egyik ok az, hogy a zsidó vallás gyökerei a történelemben mintegy 4000 évre nyúlnak vissza, és más jelentős vallások kisebb-nagyobb mértékben hálával tartoznak a judaizmus szent iratainak. (Lásd a kiemelt részt a  220. oldalon.) A keresztényiség — amelyet Jézus (héberül:  Ye·shuʹa‛), egy első századi zsidó alapított — a Héber Iratokban gyökerezik. Aki a Qurʼān-t olvassa, megállapíthatja, hogy az iszlám is sokat köszönhet ezeknek az iratoknak (Qurʼān, szúra 2:49–57; 32:23, 24). Amikor tehát a zsidó vallást vizsgáljuk, egyúttal az egyéb vallások és szekták százainak gyökereit is szemügyre vesszük.

⁴ Egy további lényeges ok az, hogy a zsidó vallás fontos láncszeme az emberiség igaz Isten keresésének. A Héber Iratok szerint Ábrám, a zsidók ősatyja már közel 4000 évvel ezelőtt az igaz Istent imádta. * Felmerül a kérdés: Honnan származnak a zsidók, és hogyan alakult ki a hitük? (1Mózes 17:18).

Honnan származnak a zsidók?

5., 6. Mondd el röviden, honnan származik a zsidó nép és ez az elnevezés!

⁵ Nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy a zsidók egy ősi szemita faj héberül beszélő ágának leszármazottai (1Mózes 10:1, 21–32; 1Krónika 1:17–28, 34; 2:1, 2).  Közel 4000 évvel ezelőtt ősatyjuk, Ábrám a sumeri káldeusok virágzó nagyvárosából, Urból Kánaán földjére vándorolt, amelyről Isten ezt mondta: „A te utódaidnak adom ezt a földet” * (1Mózes 11:31—12:7). Az 1Mózes 14:13-ban úgy fordul elő mint „Ábrám, a héber”; neve azonban később Ábrahámra lett változtatva (1Mózes 17:4–6). Leszármazási vonalukat a zsidók tőle kezdve vezetik le; ez a vonal a fiával, Izsákkal kezdődik, s az unokájával, Jákobbal folytatódik, akinek nevét Isten Izraelre változtatta (1Mózes 32:27–29). Izraelnek 12 fia volt, ők lettek a 12 törzs alapítói. Egyiküket Júdának hívták, az ő nevéből alakult ki végül a „zsidó” szó (2Királyok 16:6, JP).

⁶ Idővel a „zsidó” kifejezést már nemcsak Júda leszármazottaira alkalmazták, hanem valamennyi izraelitára (Eszter 3:6; 9:20). Mivel a zsidók leszármazási feljegyzései elpusztultak i. sz. 70-ben, amikor a rómaiak lerombolták Jeruzsálemet, nincs olyan zsidó, aki ma pontosan meg tudná határozni, melyik törzsből is származik. Bárhogy áll is a dolog, az évezredek során az ősi zsidó vallás fejlődött, változott. Ma a judaizmust az Izraelben és a diaszpórában (szétszóródva szerte a világon) élő zsidók milliói gyakorolják. Mi az alapja ennek a vallásnak?

Mózes, a Törvény és egy nemzet

7. Milyen esküt tett Isten Ábrahámnak, és miért?

⁷ Isten Ábrámot választotta ki i. e. 1943-ban * arra, hogy az ő különleges szolgája legyen; később pedig ünnepélyes  esküt tett neki a hűsége miatt, mert kész volt feláldozni fiát, Izsákot, bár erre az áldozatra soha nem került sor (1Mózes 12:1–3; 22:1–14). Ezzel az esküvel kapcsolatosan Isten ezt mondta: „Önmagamra esküszöm, jelenti ki az ÚR [héberül: יהוה, JHVH]: Mivel ezt tetted és nem tagadtad meg tőlem fiadat, a kegyeltet, áldásomat adom rád, és leszármazottaidat oly számosakká teszem, mint az ég csillagai . . . A föld összes nemzetei megáldják magukat leszármazottaid [„mag”, JP] által, mert engedelmeskedtél parancsomnak.” Ez az eskü Ábrahám fiának és unokájának megismételtetett, majd érvénye Júda törzsén, Dávid vonalán folytatódott tovább. Az emberekkel közvetlenül foglalkozó személyes Istenről alkotott szigorúan monoteista fogalom az akkori világban páratlan volt, és ez képezte aztán a zsidó vallás alapját (1Mózes 22:15–18; 26:3–5; 28:13–15; Zsoltárok 89:4, 5, 29, 30, 36, 37).

8. Ki volt Mózes, és milyen szerepet játszott Izraelben?

⁸ Isten, hogy Ábrahámnak tett ígéretét megvalósítsa, különleges szövetséget kötött Ábrahám leszármazottaival, s ezáltal lerakta egy leendő nemzet alapjait. Ez a szövetség Mózesen, a nagy héber vezetőn, Isten és Izrael közötti közvetítőn keresztül került megkötésre. Ki volt Mózes, és miért oly fontos ő a zsidók számára? A Bibliából, a Mózes második könyvéből kiderül, hogy Egyiptomban született (i. e. 1593-ban), szülei izraeliták voltak, akik a többi izraelitával együtt rabszolgaságban éltek. Ő volt az, „akit az ÚR kiválasztott”, hogy kivezesse népét a szabadságra, Kánaánba,  az Ígéret földjére (5Mózes 6:23; 34:10). Mózesnek fontos szerep jutott: ő lett az Isten által az izraelitáknak adott törvényszövetség közvetítője; ezenkívül népének prófétája, bírája, vezetője és történetírója volt (2Mózes 2:1—3:22).

9., 10. a) Miből állt az a Törvény, amely Mózes által adatott át? b) Az élet mely területeit fogta át a Tízparancsolat? c) Mire kötelezte Izraelt a törvényszövetség?

⁹ A Törvény, amit az izraeliták elfogadtak, a Tízparancsolatból és több mint 600 olyan törvényből állt, amely a mindennapi életre vonatkozó elvek és előírások átfogó jegyzékét alkotta. (Lásd a kiemelt részt a  211. oldalon.) Ez a törvény világi és szent dolgokat egyaránt magában foglalt — higiéniai és erkölcsi követelményeket éppúgy, mint az Isten imádatára vonatkozó útmutatásokat.

¹⁰ Ez a törvényszövetség vagy vallási alkotmány adta meg a patriarchák hitének tartalmát és kifejezési formáját. Ennek eredményeként Ábrahám leszármazottai az Isten szolgálatára önátadott nemzet lettek. A zsidó vallás kezdett tehát határozott formát ölteni, és a zsidók az Istenük imádatára és szolgálatára szervezett néppé váltak. A 2Mózes 19:5, 6-ban Isten megígérte nekik: „Ha hűségesen engedelmeskedtek nekem és megtartjátok szövetségemet, . . . ti papok királysága és szent nemzet lesztek nekem.” Az izraelitáknak tehát ’választott néppé’ kellett lenniük, hogy Isten céljait szolgálják. A szövetségígéretek beteljesülése azonban feltételhez volt kötve: „Ha hűségesen engedelmeskedtek.” Ez az önátadott nép tehát Istenének elkötelezettje volt. Ezért mondhatta ezt Isten később (az i. e. VIII. században) a zsidóknak: „Az én tanúim vagytok — jelenti ki az ÚR [héberül: יהוה, JHVH] — szolgám, akit én választottam” (Ésaiás 43:10, 12).

Papok, próféták és királyok nemzete

11. Hogyan jött létre a papság és a királyság?

¹¹ Amikor Izrael nemzete még a pusztában volt, útban  az Ígéret földje felé, Mózes bátyja, Áron vonalán bevezetésre került a papi elrendezés. Az izraeliták imádati és áldozati központja egy nagy hordozható sátor, a szent sátor volt (2Mózes 26—28. fejezet). Idővel Izrael nemzete elérte az Ígéret földjét, Kánaánt, és Isten parancsának megfelelően meghódította azt (Józsué 1:2–6). Végül felállíttatott egy földi királyság, és i. e. 1077-ben a Júda törzséből származó Dávid lett a király. Uralma alatt mind a királyság, mind a papság helyzete megszilárdult a nemzet új központjában, Jeruzsálemben (1Sámuel 8:7).

12. Milyen ígéretet tett Isten Dávidnak?

¹² Dávid halála után fia, Salamon a szent sátor helyett egy pompás templomot épített Jeruzsálemben. Mivel Isten szövetséget kötött Dáviddal, miszerint a királyság örökre az ő leszármazási vonalán marad, köztudott volt, hogy a Messiás, a felkent Király, egy napon Dávid leszármazási vonalán jön majd el. A prófécia arra mutatott, hogy ezen messiási Király vagy „mag” által Izrael és az összes többi nemzet egyaránt egy tökéletes kormányzat uralmát fogja élvezni (1Mózes 22:18, JP). Ez a reménység gyökeret eresztett, és a zsidó vallás messiási jellege világos formát öltött (2Sámuel 7:8–16; Zsoltárok 72:1–20; Ésaiás 11:1–10; Zakariás 9:9, 10).

13. Kik által igazította ki Isten az elpártolt izraelitákat? Mondj egy példát!

¹³ A zsidók azonban engedték, hogy a kánaániták és más szomszédos nemzetek hamis vallása hatással legyen rájuk. Ezáltal megsértették Istennel kötött szövetségüket. Jehova azért, hogy őket kiigazítsa és visszatérésre indítsa, a próféták egész sorát küldte el hozzájuk, akik az ő üzeneteit hirdették a népnek. Így a próféciák alkotják a zsidó vallás másik jellegzetes vonását. A Héber Iratok nagy része próféciákból áll, 18 könyve viseli valamelyik próféta nevét (Ésaiás 1:4–17).

14. Hogyan igazolták az események Izraelben a próféták szavát?

 ¹⁴ E próféták közül kiemelkedett Ésaiás, Jeremiás és Ezékiel. Ők valamennyien arra figyelmeztettek, hogy Jehova hamarosan megbünteti a népet, mivel az bálványimádatot folytat. Ez a büntetés i. e. 607-ben következett be, amikor Izrael hitehagyása miatt Jehova megengedte, hogy az akkori világhatalom, Babilon Jeruzsálemet annak templomával együtt lerombolja, az embereket pedig fogságba hurcolja. A próféták szava igaznak bizonyult; Izrael 70 éves fogsága az i. e. VI. század nagyobbik részében: történelmi tény (2Krónika 36:20, 21; Jeremiás 25:11, 12; Dániel 9:2).

15. a) Hogyan alakult ki a zsidók között az istentisztelet új formája? b) Hogyan hatott a zsinagógákban tartott istentisztelet a jeruzsálemi templomban bemutatott imádatra?

¹⁵ A perzsa Cyrus i. e. 539-ben legyőzte Babilont, s megengedte a zsidóknak, hogy ismét benépesítsék földjüket és újra felépítsék templomukat Jeruzsálemben. Bár a zsidók egy kicsiny része megragadta ezt a lehetőséget, a legtöbben továbbra is a babiloni társadalom hatása alatt maradtak. Később a perzsa kultúra hatott rájuk. Következésképpen a Közel-Keleten és végig a Földközi-tenger mentén zsidó települések jöttek létre. Valamennyi közösségben az imádat egy új formája alakult ki, amelynek központja minden városban a zsinagóga, a zsidók gyülekezeti helye volt. Ez az elrendezés természetesen csökkentette a Jeruzsálemben ismét felépített templom jelentőségét. A messzire vetődött zsidók a szó valódi értelmében diaszpórát alkottak (Ezsdrás 2:64, 65).

A judaizmus felbukkanása görög köntösben

16., 17. a) Milyen új hatás söpört végig az i. e. IV. században a Földközi-tenger vidékén? b) Ki által és hogyan terjedt a görög kultúra? c) Hogyan jelent meg ezután a judaizmus a világ színpadán?

¹⁶ Az i. e. IV. században a zsidó közösség állandóan változott, s így elborították azoknak a nem zsidó kultúráknak  a hullámai, amelyek akkoriban a Földközi-tenger vidékét és az azon túli területeket árasztották el. Ez az áradat Görögországból indult ki, és a judaizmus hellenisztikus köntösben bukkant fel belőle.

¹⁷ A görög hadvezér, Nagy Sándor i. e. 332-ben villámgyors hadjárattal meghódította a Közel-Keletet, s amikor Jeruzsálemhez érkezett, a zsidók üdvözölték őt. * Nagy Sándor utódai folytatták az ő hellenizáló terveinek megvalósítását azáltal, hogy az egész birodalomban a görög nyelvet, a görög kultúrát és a görög filozófiát támogatták. Így a görög és a zsidó kultúra összekeveredett, s ennek meglepő következményei lettek.

18. a) Miért vált szükségessé a Héber Iratok görög Septuaginta fordítása? b) A görög kultúrának főként melyik területe hatott a zsidókra?

¹⁸ A diaszpórában élő zsidók héber helyett görögül kezdtek beszélni. Ezért az i. e. III. század elején hozzáfogtak a Héber Iratok első, görög nyelvű fordításához, a Septuagintához. Ennek segítségével sok pogány ismerte meg és tisztelte a zsidók vallását, néhányan még meg is tértek. * A zsidók pedig jártasabbá váltak a görög gondolatvilágban, sőt egyesek filozófusok lettek, ami a zsidók számára teljesen új volt. Példa erre az I. században élt alexandriai  Philón, aki a judaizmust a görög filozófia alapján úgy próbálta magyarázni, mintha mindkettő ugyanazokat az alapigazságokat fejezné ki.

19. Miként írja le az egyik zsidó író a görög és a zsidó kultúra egybeolvadásának időszakát?

¹⁹ A zsidó író, Max Dimont a következőképpen összegezte a görög és a zsidó kultúra ezen adok-veszek időszakát: „A platóni gondolkodással, az arisztotelészi logikával és az euklidészi tudománnyal gazdagodva a zsidó tudósok új eszközökkel közelítették meg a Tórát . . . Görög magyarázatokat fűztek a zsidó kinyilatkoztatáshoz.” Azok az események, amelyek a római uralom alatt zajlottak le, s amelyek által a Görög Birodalom, majd i. e. 63-ban Jeruzsálem is a Római Birodalom része lett, egyengették az utat a további, sokkal jelentősebb változások előtt.

A judaizmus a római uralom alatt

20. Milyen vallási helyzet alakult ki a zsidók között az i. sz. I. században?

²⁰ Az első században a judaizmus szokatlan helyzetben volt. Max Dimont „a görög szellem és a római kard” közti egyensúlyról beszél. A politikai elnyomás és a messiási próféciák — különösen Dániel próféciáinak — értelmezése felfokozta a várakozást a zsidók körében. A zsidók különböző pártokra oszlottak. A farizeusok nagyobb hangsúlyt helyeztek a szóbeli törvényre (lásd a kiemelt részt a  221. oldalon), mint a templomi áldozatra. A szadduceusok a templom és a papság fontosságát hangsúlyozták. Azonkívül ott voltak még az esszénusok, a zelóták és a herodiánusok. Valamennyien más-más vallási és filozófiai nézetet vallottak. A zsidó vezetőket rabbinak (mester, tanító) nevezték. Mivel a rabbik ismerték a Törvényt, megnőtt a tekintélyük, s végül a szellemi vezetők új osztályát alkották.

21. Mely eseményeknek volt komoly hatásuk a zsidókra az i. sz. I—II. században?

 ²¹ A belső viszályok és a külső konfliktusok továbbra is folytatódtak a judaizmusban, különösen Izrael földjén. Ez nyílt lázadáshoz vezetett Róma ellen, majd i. sz. 70-ben a római seregek megostromolták Jeruzsálemet, a várost a földdel tették egyenlővé, templomát porig égették, lakosait szétszórták. Végül pedig megtiltották a zsidóknak, hogy Jeruzsálem területére lépjenek. Templom nélkül, ország nélkül, s az egész Római Birodalom területén szétszórt néppel a judaizmusnak a túlélés érdekében vallási megújulásra volt szüksége.

22. a) Miként hatott a jeruzsálemi templom elvesztése a judaizmusra? b) Hogyan osztják fel a zsidók a Bibliát? c) Mi a Talmud, és hogyan keletkezett?

²² A templom pusztulásával a szadduceusok eltűntek. Az új, rabbinikus judaizmus magja a farizeusok által előtérbe helyezett szóbeli törvény lett. Az elmélyültebb tanulmányozás, az ima és az áhítat lépett a templomi áldozatok és a zarándoklatok helyébe. Így a zsidó hitet bárhol, bármikor és bármilyen kulturális környezetben  lehetett gyakorolni. A rabbik a szóbeli törvényt írásba foglalták, magyarázatokat fűztek hozzá, majd kiegészítették a magyarázatok magyarázataival; mindez együtt a Talmudként vált ismertté. (Lásd a kiemelt részt a  220—221. oldalon.)

23. Milyen lényeges változások mentek végbe a görög gondolatvilág hatására?

²³ Mi lett az eredménye ennek a sokféle hatásnak? Max Dimont azt írja Jews, God and History című könyvében, hogy bár a farizeusok hordozták a zsidó ideológia és vallás fáklyáját, „magát a fáklyát a görög filozófusok gyújtották meg”. Míg a Talmud nagy része szigorúan ragaszkodott a törvény betűjéhez, szemléltetései és magyarázatai egyértelműen a görög filozófia hatását tükrözték vissza. Zsidó fogalmakba öltöztettek bizonyos görög vallási — például a halhatatlan lélekre vonatkozó — elképzeléseket. Ebben az új rabbinikus korszakban a zsidók egyre nagyobb tiszteletet tanúsítottak a Talmud iránt — ami időközben a törvényhez ragaszkodó részek és a görög filozófia keveréke lett —, olyannyira, hogy a középkorban már jobban tisztelték azt, mint magát a Bibliát.

Judaizmus a középkorban

24. a) Melyik két nagy közösség jelent meg a középkorban a zsidók között? b) Hogyan hatottak ezek a judaizmusra?

²⁴ A középkorban (kb. i. sz. 500-tól 1500-ig), két eltérő zsidó közösség bukkant fel: a szefárd zsidók, akik a muszlim uralom idején zavartalanul éltek Spanyolországban, és az askenázi zsidók Közép- és Kelet-Európában. Mindkét közösségben voltak rabbinikus tudósok, akiknek írásai és gondolatai mind a mai napig a zsidó vallási értelmezés alapját képezik. Érdekes módon számos jelenlegi zsidó hagyomány és szokás eredete valójában a középkorba vezethető vissza. (Lásd a kiemelt részt a  231. oldalon.)

25. Hogyan lépett fel Európában a katolikus egyház a zsidók ellen?

 ²⁵ A XII. században a zsidókat tömegesen üldözték el a különböző országokból. Egy izraeli szerző, Abba Eban ezt írja a My People—The Story of the Jews című művében: „Minden országban . . . amely a katolikus egyház befolyása alatt állt, ugyanaz történt: megalázás, kínvallatás, mészárlás és elüldözés.” Az 1492-es évben Spanyolország, amely újra katolikus uralom alá került, szintén követte ezt a példát, s elrendelte az összes zsidó kiutasítását területéről. A XV. század végére szinte egész Nyugat-Európából elüldözték a zsidókat, s így azok Kelet-Európában és a Földközi-tenger térségének országaiban kerestek menedéket.

26. a) Mi vezetett kiábrándultsághoz a zsidók között? b) Milyen fő irányzatok alakultak ki a zsidók között?

²⁶ Az elnyomás és az üldözés évszázadai alatt sok, önmagát Messiásnak kikiáltó zsidó bukkant fel a világ különböző részein. Valamennyit többé-kevésbé elismerték, de végül mind kudarcot vallott. A XVII. században új lendületre volt szükség, amely feléleszti a zsidókat, s kivezeti őket ebből a sötét korszakból. A XVIII. század közepén kirajzolódni látszott egyfajta megoldás a zsidó nép ezen reménytelen helyzetére. Ez a hászidizmus volt (lásd a kiemelt részt a  226. oldalon), a miszticizmus és a vallási eksztázis keveréke, ami a hívek ájtatosságában és mindennapi tevékenységében jutott kifejezésre. Ezzel ellentétben körülbelül ugyanabban az időben egy német zsidó filozófus, Moses Mendelssohn más megoldást javasolt: a haskala vagy megvilágosodás útját, amely később elvezetett a történelemben „újkori judaizmus”-ként ismertté vált irányzathoz.

 A „megvilágosodás”-tól a cionizmusig

27. a) Hogyan befolyásolta Moses Mendelssohn a zsidók magatartását? b) Miért utasította el sok zsidó a személyes Messiásba vetett reményt?

²⁷ Moses Mendelssohn (1729—1786) szerint a zsidók akkor lennének elfogadott nép, ha megszabadulnának a Talmud korlátozásaitól és a nyugati kultúrához alkalmazkodnának. A maga korában Mendelssohn lett a legelismertebb zsidó a pogány világban. De a XIX. században újra erőszakos antiszemita megmozdulásokra került sor, különösen a „keresztény” Oroszországban, s ez kiábrándította mozgalmának követőit. Ezért később sokan arra összpontosítottak, hogy politikai menedéket találjanak a zsidók számára. Elutasították a személyes Messiásról szóló elképzelést, aki majd visszavezeti a zsidókat Izraelbe; más eszközökkel kezdtek el dolgozni a zsidó állam létrehozásán. Így alakult ki azután a cionizmus elképzelése: „a zsidó messianizmus . . . szekularizációja” — amint azt az egyik szaktekintély megfogalmazta.

28. A XX. század mely eseményei befolyásolták a zsidók viselkedését?

²⁸ A mintegy hatmillió európai zsidó meggyilkolása a náci holocaustban (1935—1945) megadta a cionizmusnak a végső lendületet, és nagy rokonszenvet szerzett számára világszerte. A cionista álom 1948-ban az Izrael Állam létrehozásával valósággá vált, s ez elvezet bennünket napjaink judaizmusához, valamint ahhoz a kérdéshez: Mit hisznek a zsidók ma?

Isten Egyetlen

29. a) Egyszerűen kifejezve, mi az újkori judaizmus? b) Mi jellemző a zsidó vallásra? c) Sorolj fel néhány zsidó ünnepet és szokást!

²⁹ Leegyszerűsítve a dolgot azt mondhatjuk: a judaizmus egy bizonyos nép vallása. Aki tehát megtér, az egyrészt  a zsidó nép, másrészt a zsidó vallás tagja lesz. A zsidó vallás a legszigorúbb értelemben monoteista. Azt tanítja, hogy Isten beleavatkozik az emberiség történelmébe, különösen a zsidókkal kapcsolatban. A zsidó imádathoz számos évenkénti ünnep és különféle szokás tartozik. (Lásd a kiemelt részt a  230—231. oldalon.) Ha nincsenek is olyan hitvallások vagy dogmák, amelyeket minden zsidó elfogad, Isten egyetlenségének elismerése abban a formában, ahogyan az a semában, az 5Mózes 6:4-en alapuló imában kifejezésre kerül, a zsinagógában megtartott istentisztelet központi részét alkotja: „HALLD, Ó IZRAEL: AZ ÚR A MI ISTENÜNK, AZ ÚR EGYEDÜL” (JP).

30. a) Milyen elképzelésük van a zsidóknak Istenről? b) Mennyiben mond ellent a zsidók Istenről alkotott elképzelése a kereszténység elképzelésének?

³⁰ Ezt az egyistenhitet adták tovább a zsidók a keresztényeknek és az iszlámnak. Dr. J. H. Hertz rabbi szerint: „A tiszta monoteizmus ezen magasztos kijelentése egyszersmind hadüzenetet jelentett mindenfajta politeizmus ellen . . . A semá a keresztény hitvallás háromságtanát mint az isteni egység megsértését ugyancsak kizárja.” * De vizsgáljuk most meg a másvilágra vonatkozó zsidó hitnézetet!

Halál, lélek és feltámadás

31. a) Hogyan tört be a halhatatlan lélekről szóló tanítás a zsidó vallásba? b) Milyen dilemmát okozott a lélek halhatatlanságára vonatkozó tanítás?

³¹ Az újkori judaizmus egyik alaptanítása szerint az embernek halhatatlan lelke van, amely túléli a test halálát. Vajon ez a tanítás a Bibliából ered? Az Encyclopaedia  Judaica őszintén elismeri: „Valószínűleg görög hatásra jelent meg a lélek halhatatlanságára vonatkozó tanítás a judaizmusban.” Ez azonban egy tanításbeli dilemmát teremtett, amint arról ugyanaz a forrás be is számol: „A feltámadásról és a lélek halhatatlanságáról szóló tanítás alapvetően ellentmond egymásnak. Az egyik a napok végén történő általános feltámadásra utal, vagyis arra, hogy a földben alvó halottak felkelnek majd a sírból; a másik a test halála utáni lélek állapotáról beszél.” Vajon hogyan oldotta meg ezt a dilemmát a zsidó teológia? „Úgy tartották, hogy a halál után a halott személy lelke tovább él egy másik birodalomban (ez az oka az égre és a pokolra vonatkozó valamennyi elképzelés kialakulásának), teste azonban a sírban fekszik, várva valamennyi halott fizikai feltámadását itt a földön.”

32. Mit mond a Biblia a halottakról?

³² Arthur Hertzberg egyetemi docens ezt írja: „Magában a [héber] Bibliában az a keret, amelyen belül az emberek élete zajlik: ez a világ. Nincs benne égre és pokolra vonatkozó tantétel, csupán a halottak végső feltámadásának fogalma, amely feltámadás a napok végén következik majd be.” Ez mindannak egyszerű és pontos magyarázata, amit a Biblia ír, nevezetesen, hogy „a halottak semmit sem tudnak . . . Semmi cselekedet, semmi okoskodás, semmi tudomány,  semmi bölcsesség nincs a Seolban [az emberiség közös sírjában], ahová menendőben vagy” (Prédikátor 9:5, 10 [9:7, 12, Károli]; Dániel 12:1, 2; Ésaiás 26:19).

33. Hogyan tekintették eredetileg a zsidók a feltámadásról szóló tanítást?

³³ Az Encyclopaedia Judaica szerint: „A rabbinikus korszakban a halottak feltámadásának tantétele a judaizmus egyik központi tantételének számított” és „ez a tantétel megkülönböztetendő a lélek halhatatlanságába vetett hittől.” * Ma viszont a lélek halhatatlanságának tantételét a judaizmus valamennyi irányzata elfogadja, a halottak feltámadására vonatkozót azonban nem.

34. A Bibliával ellentétben hogyan írja le a Talmud a lelket? Mit jegyeznek meg későbbi írók?

³⁴ A Bibliával ellentétben a hellenisztikus befolyás alatt keletkezett Talmud még a halhatatlan lélek leírásaiban is bővelkedik, nemcsak a róla szóló magyarázatokban és történetekben. Később a zsidó misztikus irodalom, a kabbala még odáig is elmegy, hogy tanítja a reinkarnációt (lélekvándorlást), ami alapvetően ősi hindu tanítás. (Lásd az 5. fejezetet.) S ezt ma Izraelben széles körben zsidó tanításként fogadják el, továbbá fontos szerepet játszik a hászid hitben és írásokban is. Martin Buber például a Tales of the Hasidim—The Later Masters című könyvében a lélekről az Elímelek lizhenski rabbi iskolájából származó következő történetet írja le: „Az Engesztelés Napján, amikor Ábrahám Jehosua rabbi ismét elbeszélte a főpapnak a jeruzsálemi templomban végzett szolgálatát, s a következő részhez ért: ’És így szólt’, soha nem ezeket a szavakat mondta, hanem azt: ’És így szóltam.’ Mert nem felejtette el  azt az időt, amikor a lelke egy főpap testében volt Jeruzsálemben.”

35. a) Hogyan tekintette a reform judaizmus a lélek halhatatlanságáról szóló tanítást? b) Mit tanít a Biblia tisztán és világosan a lélekről?

³⁵ A reform judaizmus egyenesen elutasította a feltámadásba vetett hitet. A „feltámadás” szót kihagyták a reform judaizmus imakönyveiből, ami azt mutatja, hogy már csak a lélek halhatatlanságában hisznek. Mennyivel érthetőbb azonban az a bibliai gondolat, amely az 1Mózes 2:7-ben van feljegyezve: „Az ÚR Isten formálta az embert a föld porából. Orrlyukába lehelte az élet leheletét, és az ember élő lélekké lett” (JP). A test és a szellem (életerő) együttesen az „élő lélek” * (1Mózes 2:7; 7:22; Zsoltárok 146:4). Amikor pedig a bűnös ember meghal, meghal a lélek is (Ezékiel 18:4, 20). Az ember halálakor tehát megszűnik a tudatos lét. Életereje visszatér ahhoz, aki azt adta: Istenhez (Prédikátor 3:19; 9:5, 10; 12:7 [9:7, 12; 12:9, Károli]). Az igaz bibliai reménység a halottak számára a feltámadás (héberül: techi·yathʹ ham·me·thimʹ, azaz „a halottak feléledése”).

36., 37. Miként gondolkodtak a bibliai időkben a hűséges héberek az eljövendő életről?

³⁶ Bár ez a következtetés talán sok zsidót meglep, az igaz Isten imádói valójában már évezredek óta a feltámadásban reménykednek. Mintegy 3500 évvel ezelőtt a hűséges, szenvedő Jób beszélt arról az elkövetkezendő időről, amikor Isten fel fogja támasztani őt a Seolból, vagyis a sírból (Jób 14:14, 15). Dániel próféta is biztosíttatott arról, hogy „a napoknak végén” feltámad majd (Dániel 12:2, 12 [12:2, 13, Károli]).

³⁷ Semmiféle bibliai alapunk nincs azt mondani, hogy  ezek a hűséges héberek úgy hitték, halhatatlan lelkük van, amely tovább él majd a másvilágon. Nyilvánvalóan elegendő okuk volt hinni abban, hogy a Szuverén Úr, aki számon tartja és irányítja a világegyetem csillagait, rájuk is emlékezni fog a feltámadás idején. Hűségesek voltak hozzá és az ő nevéhez; ezért ő is hűséges lesz hozzájuk (Zsoltárok 18:26; 147:4; Ésaiás 25:7, 8; 40:25, 26).

A judaizmus és Isten neve

38. a) Mi történt az évszázadok során az isteni név használatát illetően? b) Min alapul Isten neve?

³⁸ A judaizmus tanítása szerint bár Isten neve írott formában létezik, túlságosan szent ahhoz, hogy kiejtsük. * Ennek következtében az elmúlt 2000 év alatt a pontos kiejtés feledésbe merült. Azonban a zsidók nem mindig képviselték ezt az álláspontot. Mintegy 3500 évvel ezelőtt Isten ezt mondta Mózesnek: „Így szólj Izrael fiaihoz: Az ÚR [héberül: יהוה, JHVH], a ti atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok: Ez legyen az én nevem örökre, így hívjanak az egész örökkévalóságon át” (2Mózes 3:15; Zsoltárok 135:13). Mi volt ez a név és megszólítás? A Tanakh-ban olvasható lábjegyzet ezt írja: „A JHVH név gyökere (amit Adonáj-nak, azaz ’az ÚR’-nak ejtettek) megegyezik a héber hayah (’lenni’) szó gyökerével.” Ez tehát Isten szent neve, a Tetragramma, a négy héber mássalhangzó JHVH (Jahve), ami latinizált formájában az évszázadok során a magyarban mint JEHOVA vált ismertté.

39. a) Miért fontos az isteni név? b) Miért hagytak fel a zsidók az isteni név kiejtésével?

³⁹ A zsidók történelmük során mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak Isten személyes nevének, bár annak  használatát illetően az ősi idők óta komoly változások történtek. Dr. A. Cohen ezt írja az Everyman’s Talmud című művében: „Különleges tisztelet kapcsolódott a ’megkülönböztető név’-hez (Shem Hamephorash), amelyet Isten nyilvánított ki Izrael népének, azaz a Tetragrammához, a JHVH-hoz.” Az isteni nevet azért tisztelték, mert az magát Isten személyét ábrázolta és jellemezte. Végtére is maga Isten volt az, aki a nevét megismertette és imádóinak megparancsolta, hogy használják azt. Ezt hangsúlyozza az is, hogy az isteni név 6828-szor fordul elő a héber Bibliában. A vallásos zsidók mégis úgy érzik, tiszteletlenség kiejteni Isten személyes nevét. *

40. Mit mondtak neves zsidó emberek az isteni név használatával kapcsolatban?

⁴⁰ A név kiejtésének tilalmára vonatkozó ősi rabbinikus (nem bibliai) parancsról A. Marmorstein rabbi ezt írta a The Old Rabbinic Doctrine of God című könyvében: „Volt idő, amikor ez a[z isteni név használatát illető] tiltás teljesen ismeretlen volt a zsidók között . . . Sem Egyiptomban, sem Babilóniában nem ismertek vagy tartottak be a zsidók olyan törvényt, amely tiltotta volna Isten nevének, a Tetragrammának használatát a hétköznapi beszélgetésben vagy az üdvözléskor. Az i. e. III. századtól kezdve egészen az i. sz. III. századig azonban létezett egy ilyen tiltás, s azt részben be is tartották.” Az ősi időkben nemcsak hogy megengedett volt a név használata, hanem — amint Dr. Cohen mondja — „még olyan időszak is volt, amikor támogatták azt, ha maguk a laikusok is szabadon és nyíltan használták Isten nevét . . . Feltehetően ez a támogatás azon a vágyon  alapult, hogy megkülönböztessék az izraelitákat [a nem zsidóktól]”.

41. Egy rabbi szavai szerint mely hatások váltották ki az isteni név használatának betiltását?

⁴¹ Mi lett annak a következménye, hogy tiltották az isteni név használatát? Dr. Marmorstein válasza így hangzik: „A zsidó vallás hellenisztikus [görög befolyás alatt álló] ellenfelei, a hitehagyott papok és nemesek voltak az elsők, akik bevezették azt a szabályt, hogy a szentélyben [a jeruzsálemi templomban] tilos a Tetragrammát kiejteni.” Azon túlzott igyekezetükben, hogy elkerüljék az isteni név hiábavaló alkalmazását, teljes mértékben elnyomták annak használatát a beszédben, aláásva és meggyengítve ezáltal az igaz Isten azonosításának lehetőségét. A vallási ellenfelek és a hitehagyottak együttes nyomására a zsidók teljesen felhagytak az isteni név használatával.

42. Mi derül ki a bibliai beszámolóból az isteni név használatával kapcsolatban?

⁴² Dr. Cohen azonban azt állítja: „Úgy tűnik, a bibliai időkben nem okozott lelkiismeret-furdalást a[z isteni név] használata a mindennapi beszédben.” Ábrahám patriarcha „név szerint hívta segítségül az UR-at” (1Mózes 12:8). A héber Biblia legtöbb írója szabadon, de tiszteletteljesen használta Isten nevét, egészen Malakiásig, akinek könyve az i. e. V. században íródott (Ruth 1:8, 9, 17).

43. a) Mi állapítható meg egyértelműen az isteni név zsidók általi használatával kapcsolatosan? b) Mi lett az egyik közvetett hatása annak, hogy a zsidók nem használták Isten nevét?

⁴³ Egyértelmű tehát, hogy az ősi héberek használták és kiejtették az isteni nevet. A később bekövetkezett változásról Marmorstein ezt mondja: „Akkoriban, az [i. e.] III. század első felében komoly változás történt Isten nevének használatát illetően; ez a zsidó teológia és filozófia tanításait is jelentősen megváltoztatta, s hatása mind a  mai napig érezhető.” A név elvesztése többek között azzal járt, hogy az ismeretlen Istenről alkotott elképzelés által egyfajta teológiai légüres tér keletkezett, amelyben könnyebben kifejlődhetett a kereszténység háromságtana * (2Mózes 15:1–3).

44. Milyen hatása volt még az isteni név háttérbe szorításának?

⁴⁴ Az isteni név használatának elhagyása csökkentette az igaz Isten imádatát. Ezt valaki így magyarázta: „Az ’Úr’ kifejezés használata Istennel kapcsolatosan bár pontos, de hideg és színtelen . . . Meggondolandó, hogy a JHVH vagy Adonáj ’Úr’-ként való fordítása elvonttá, formálissá és távolivá teszi az Ótestamentum sok szövegrészét, s ez az eredeti szövegtől teljesen idegen” (The Knowledge of God in Ancient Israel). Milyen szomorú látni, hogy a fenséges és jelentőségteljes Yahweh vagy Jehova név számos bibliafordításból hiányzik, holott az eredeti héber szövegben bizonyíthatóan több ezerszer előfordul! (Ésaiás 43:10–12).

Vajon a zsidók még mindig várják a Messiást?

45. Milyen bibliai alapja van a Messiásba vetett hitnek?

⁴⁵ A Héber Iratokban sok olyan prófécia található, amelyre a több mint 2000 évvel ezelőtt élt zsidók messiási reménységüket alapozták. A 2Sámuel 7:11–16 azt mutatta, hogy a Messiás Dávid leszármazási vonalán jön majd el. Az Ésaiás 11:1–10 megjövendölte, hogy igazságosságot és békét fog hozni az egész emberiség számára. A Dániel  9:24–27 alapján ki lehetett számítani a Messiás megjelenésének és halálra adatásának időpontját.

46., 47. a) Milyen Messiást vártak a római uralom alatt élő zsidók? b) Mennyiben változott a zsidók Messiás-várása?

⁴⁶ Az Encyclopaedia Judaica szerint az I. században a zsidók különösen nagy várakozással néztek a Messiás megjelenése elé. Messiásként olyan embert vártak, aki „Dávid természetfeletti erővel felruházott leszármazottja, s akit — hitték a római kor zsidói — Isten azért küld el, hogy összetörje a pogány igát és uralkodjon Izrael helyreállított királysága felett”. Az a harcos Messiás azonban, akit a zsidók vártak, nem jelent meg.

⁴⁷ Mégis, amint azt a The New Encyclopædia Britannica megjegyzi, a sok megpróbáltatás közepette a messiási remény alapvetően hozzájárult a zsidó nép összetartásához: „A judaizmus kétségtelenül a messiási ígéretbe és jövőbe vetett rendíthetetlen hitének köszönheti fennmaradását.”  De a XVIII. és XIX. században az újkori judaizmus felbukkanásával sok zsidó feladta, hogy tétlenül várakozzék a Messiásra. Végül aztán a náci holocaust hatására sokan elvesztették türelmüket és reményüket. A Messiásra vonatkozó üzenetet kezdték tehernek tekinteni, és már csupán a jólét és béke egy új korszakáról beszéltek. Azóta — bár vannak kivételek — a zsidókról mint egészről már aligha mondható el az, hogy egy személyes Messiásra várnak.

48. Milyen logikus kérdések merülnek fel a judaizmust illetően?

⁴⁸ Ez a nem messiási vallásra történő váltás komoly kérdéseket vet fel. Vajon tévedés volt az, hogy a zsidók évezredeken át egy személyes Messiásban hittek? A judaizmus melyik formája segít Isten keresésében? Talán az ősi judaizmus, telve a görög filozófiából adódó csapdákkal? Vagy a judaizmus nem messiási formáinak egyike, amely az elmúlt 200 év során fejlődött ki? Esetleg létezik egy másik út is, amely hűségesen és pontosan megőrzi számunkra a messiási reménységet?

49. Milyen meghívást kapnak az őszinte zsidók?

⁴⁹ Ezeket a kérdéseket szem előtt tartva azt javasoljuk az őszinte zsidóknak, hogy gondolják át újra a Messiás témakörét, és vizsgálják meg a názáreti Jézusra vonatkozó állításokat. De nem azt, amit a kereszténység állít, hanem azt, amit a Görög Iratok zsidó írói jegyeztek fel róla. A kettő között nagy különbség van. A kereszténység vallásai a háromságról szóló nem bibliai tantételükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a zsidók elvetették Jézust, mert ez a tanítás nyilvánvalóan elfogadhatatlan mindazon zsidók számára, akik értékelik ezt a tiszta tanítást: „AZ ÚR A MI ISTENÜNK, AZ ÚR EGYEDÜL” (5Mózes 6:4, JP). Ezért tehát azt javasoljuk mindenkinek: elfogulatlanul olvassa el a következő fejezetet, hogy megismerje a Görög Iratok Jézusát.

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

[Oldalidézet a 217. oldalon]

A szefárd és az askenázi zsidók két közösséget alkottak

 [Kiemelt rész/kép a 211. oldalon]

 Az imádat és az életmód Tízparancsolata

Emberek milliói hallottak már a Tízparancsolatról, de kevesen olvasták el azt. Ezért itt felsoroljuk szövegének legfontosabb részeit.

▪ „Ne legyenek más isteneid rajtam kívül!”

▪ „Ne készíts magadnak faragott képet vagy bármi hasonlót ahhoz, ami fenn az egekben, vagy lenn a földön, vagy a vizekben a föld alatt van! Ne borulj le előttük és ne szolgáld azokat! . . .” [Akkortájt, i. e. 1513-ban ez a bálványimádatot elutasító törvény egyedülálló volt.]

▪ „Ne esküdj hamisan az ÚR, a te Istened neve [héberül: יהוה] által . . .”

▪ „Emlékezzél meg a sabbath napról és őrizd meg azt szentnek . . . az ÚR megáldotta a hetedik napot és megszentelte azt.”

▪ „Tiszteld atyádat és anyádat . . .”

▪ „Ne gyilkolj!”

▪ „Ne kövess el házasságtörést!”

▪ „Ne lopj!”

▪ „Ne tanúskodj hamisan a felebarátod ellen!”

▪ „Ne kívánd meg mohón felebarátod házát . . . feleségét . . . rabszolgáját vagy rabszolganőjét . . . szarvasmarháját vagy szamarát, vagy bármit, ami a felebarátodé!” (2Mózes 20:3–17).

Bár csupán az első négy parancsolat vonatkozik kifejezetten a hitre és az imádatra, a többi viszont megmutatja a kapcsolatot a kifogástalan viselkedés és a Teremtővel szembeni helyes magatartás között.

[Kép]

Az Istentől származó páratlan törvény ellenére Izrael utánozta pogány szomszédainak borjúimádatát (Aranyborjú [Byblos])

 [Kiemelt rész/képek a 220–221. oldalon]

  A héberek szent iratai

A héberek szent iratai a „Tanakh”-kal kezdődnek. A „Tanakh” szó rövidítés; a zsidó Biblia három fő részének héber elnevezése: Tóra (Törvény), Nebíím (Próféták) és Ketubím (Írások) — e nevek kezdőbetűiből alakul ki a TaNaKh. Ezek a könyvek az i. e. XVI. és az i. e. V. század között íródtak héber és arám nyelven.

A zsidó felfogás szerint ezeket különböző, mégpedig egyre csökkenő ihletettség alatt írták. Ezért a következő fontossági sorrendbe állítják őket:

Tóra — Mózes öt könyve, azaz a Pentateuchus (görög; jelentése: „öt tekercs”), a Törvény, amely a Teremtés könyvéből, a Kivonulás könyvéből, a Léviták könyvéből, a Számok könyvéből és a Második törvénykönyvből áll. A „Tóra” kifejezést ezenkívül használják a zsidó Biblia egészére, valamint a szóbeli törvényre és a Talmud-ra is (lásd a  következő oldalt).

Nebíím — a Próféták: Józsuétól a nagy prófétákig — Ésaiás, Jeremiás és Ezékiel —; majd a 12 „kis” próféta, Hóseástól Malakiásig.

Ketubím — az Írások; ez költői művekből áll: Zsoltárok, Példabeszédek, Jób könyve, Énekek Éneke és Jeremiás siralmai. Ide tartozik a Ruth, Prédikátor, Eszter, Dániel, Ezsdrás, Nehémiás, valamint a Krónika első és második könyve is.

   A Talmud

Nem zsidó nézőpontból a „Tanakh”, azaz a zsidó Biblia a zsidó irodalom legfontosabb műve. A zsidó nézőpont azonban más. Sok zsidó egyetértene Adin Steinsaltz rabbi magyarázatával, miszerint „ha a Biblia a judaizmus sarokköve, akkor a Talmud a központi pillér, amely az alapról emelkedik a magasba, s az egész vallási és szellemi épületet hordozza . . . Egyetlen más mű sem befolyásolta hasonló mértékben a zsidók gondolkodás- és cselekvésmódját” (The Essential Talmud). Mi tehát a Talmud?

Az ortodox zsidók úgy hiszik, hogy Isten nemcsak az írott Törvényt, azaz a Tórát adta Mózesnek a Sínai-hegynél, hanem bizonyos magyarázatokkal is ellátta őt a Törvény alkalmazásával kapcsolatban, amelyek azután szájhagyomány útján terjedtek. Ezeket a magyarázatokat hívták szóbeli törvénynek. A Talmud a szóbeli törvény írott összefoglalása, kiegészítve azokkal a későbbi magyarázatokkal és értelmezésekkel, amelyeket az i. sz. II. századtól a középkorig terjedő időszak alatt a rabbik állítottak össze.

A Talmudot rendszerint két fő részre osztják:

A Misna: A bibliai törvény azon kiegészítő magyarázatainak gyűjteménye, amelyek a tannaiknak (tanítóknak) nevezett rabbik értelmezésein alapulnak. Ezt a gyűjteményt az i. sz. II. század végén és a III. század elején foglalták írásba.

A Gemára (eredetileg ezt hívták Talmudnak): A Misnához fűzött magyarázatok gyűjteménye, amit a rabbik egy későbbi időszakban (az i. sz. III. századtól a VI. századig) állítottak össze.

E két fő részen kívül a Talmud tartalmazhatja a Gemára magyarázatait is, amelyeket a középkori rabbik készítettek. Különösen ismert volt közülük Rashi rabbi (Solomon ben Isaac, 1040—1105), aki a Talmud nehéz nyelvezetét érthetőbbé tette, és Rambam rabbi (Móse ben Maimon, ismertebb nevén Maimonides, 1135—1204), aki összeállította a Talmud áttekinthető és tömör változatát („Misné Tóra”), s ezáltal elérhetővé tette azt valamennyi zsidó számára.

[Képek]

Lent: ősi Tóra, amely Eszter feltételezett sírjából került elő (Irán); jobbra: bibliaverseken alapuló héber és jiddis himnuszok

 [Kiemelt rész/képek a 226–227. oldalon]

Judaizmus — egy sokhangú vallás

A judaizmus különböző irányzatai között jelentős különbségek vannak. A hagyományoknak megfelelően a judaizmus nagy hangsúlyt helyez a vallásgyakorlatra. Elsősorban az ezzel kapcsolatos kérdések — és nem a hitnézetek — körül folyó vita okozott komoly feszültségeket a zsidók között, s ez végül a judaizmus három fő ágának kialakulásához vezetett.

ORTODOX JUDAIZMUS — Ez a közösség nemcsak a Héber Iratok („Tanakh”) ihletettségét ismeri el, hanem hiszi azt is, hogy Mózes egy szóbeli törvényt kapott Istentől az írott Törvénnyel egy időben a Sínai-hegyen. Az ortodox zsidók mindkét törvényt kínos pontossággal betartják. Hiszik, hogy eljön majd a Messiás, és egy aranykorszakot hoz el Izrael számára. Az ortodox csoporton belül a véleménykülönbségek miatt különböző pártok bukkantak fel. Az egyik példa erre a hászidizmus.

 Hászidim (jelentése: „kegyes”) — Ezeket az embereket ultraortodoxoknak tekintik. A csoportot a XVIII. század közepén alapította Israel ben Eliezer, másnéven Bál Sém Tov („a jó név ura”) Kelet-Európában. Hívei olyan tanítást követnek, amely az eksztatikus örömhöz vezető zenével és tánccal kapcsolatos. Sok hitnézetük — például a lélekvándorlásra vonatkozó elképzelés — a kabbala néven ismert misztikus zsidó irodalomban gyökerezik. Vezetőik ma a rebbek (ez a „rabbik” jiddis megfelelője) vagy zaddikimek, akiket követőik rendkívül igazságos embereknek vagy szenteknek tekintenek.

A hászidizmus napjainkban főként az Egyesült Államokban és Izraelben található meg. Sajátságos, legtöbbször fekete, XVIII—XIX. századi kelet-európai stílusú öltözetet viselnek, amely feltűnővé teszi őket, különösen egy modern városban. Mára ez az irányzat különböző, egy-egy kiemelkedő rebbet követő szektákra bomlott. Az egyik ilyen igen tevékeny szekta a Lubavitchers csoport, amelynek tagjai buzgón keresik híveiket a zsidók között. Néhány csoport úgy véli, hogy egyedül a Messiásnak van joga helyreállítani Izraelt mint zsidó nemzetet, s ezért ellenzik Izrael Állam létezését.

REFORM JUDAIZMUS („liberális”-ként és „progresszív”-ként is ismert) — A mozgalom a XIX. század vége felé jelent meg Nyugat-Európában.  Alapját Moses Mendelssohn XVIII. századi zsidó értelmiségi férfi eszméi képezték, aki úgy gondolta, hogy a zsidóknak inkább alkalmazkodniuk kellene a nyugati kultúrához, semmint elkülönülniük a nem zsidóktól. A reform judaizmus követői tagadják, hogy a Tóra Isten által kinyilatkoztatott igazság. Az étkezésre, tisztaságra és öltözködésre vonatkozó zsidó törvényeket elavultnak tekintik. Hisznek az úgynevezett „egyetemes testvériség messiási korszaká”-ban. Az elmúlt években kezdtek visszatérni a hagyományos judaizmushoz.

KONZERVATÍV JUDAIZMUS — Ez a mozgalom 1845-ben Németországban indult el mint a reform judaizmus mellékága, mert az — úgy érezték — túl sok hagyományos zsidó szokást utasított el. A konzervatív judaizmus nem fogadja el, hogy a szóbeli törvényt Mózes kapta Istentől, hanem úgy véli: azok a rabbik gondolták ki a szóbeli Tórát, akik igyekeztek a judaizmust hozzáilleszteni egy új korszakhoz. A konzervatív zsidók alávetik magukat a bibliai parancsolatoknak és a rabbinikus törvénynek, amennyiben azok „megfelelnek a modern zsidó élet követelményeinek” (The Book of Jewish Knowledge). Istentiszteleteiket héberül és angolul tartják, s szigorúan figyelembe veszik az étkezéssel kapcsolatos előírásokat (kóser). A férfiak és a nők ülhetnek együtt az istentisztelet alatt, amit az ortodox zsidóknál nem engednek meg.

[Képek]

Balra: zsidók a jeruzsálemi Siratófalnál; fent: imádkozó zsidó, Jeruzsálemmel a háttérben

 [Kiemelt rész/képek a 230–231. oldalon]

 Néhány fontos ünnep és szokás

A zsidó ünnepek többsége a Biblián alapul, és általában vagy a különböző aratásokkal kapcsolatos idényünnep, vagy történelmi eseményekről való megemlékezés.

▪ Sabbath — A zsidó hét hetedik napja (péntek napnyugtától szombat napnyugtáig), amelyet a hét megszentelésének tekintenek; e nap pontos megünneplése az imádat lényeges része. A zsidók elmennek a zsinagógába, hogy részt vegyenek a Tóra-olvasáson és az imákon (2Mózes 20:8–11).

▪ Jom kippur — Az engesztelés napja, komoly ünnep, amelyet a böjt és az önvizsgálat jellemez. Ez a tetőpontja a bűnbánat tíz napjának, amely a világi naptár szerint szeptemberre eső Rós hasánával, a zsidó újévvel kezdődik (3Mózes 16:29–31; 23:26–32).

▪ Szukót (jobbra fent) — A sátrak vagy a betakarítás ünnepe. Az aratást és a mezőgazdasági év fő részének végét ünneplik ekkor. Októberben tartják (3Mózes 23:34–43; 4Mózes 29:12–38; 5Mózes 16:13–15).

▪ Hanuka — A felszentelés ünnepe. Ezt a népszerű ünnepet decemberben tartják; a Makkabeusok által kivívott szír—görög uralom alóli zsidó felszabadításra emlékeznek, valamint a jeruzsálemi templom i. e. 165 decemberében megtörtént újraszentelésére. Jellemző erre az ünnepre a gyertyák nyolc nap alatt történő elégetése.

▪ Purim — A sorsvetés ünnepe. Február végén vagy március elején ünneplik, s általa emlékeznek a zsidóknak Perzsiában az i. e. V. században Hámántól és az ő fajirtó cselszövésétől történt megszabadulására (Eszter 9:20–28).

▪ Pészach — A pászka ünnepe. Izrael egyiptomi fogságból történt megszabadulásának (i. e. 1513) emlékére vezették be. Ez a legnagyobb és legősibb zsidó ünnep. Niszán hónap 14-én (zsidó naptár szerint) tartják, ami rendszerint március végére vagy április elejére esik. A zsidó családok ilyenkor összegyűlnek, hogy együtt vegyenek  részt a pászkavacsorán (széderen). A következő hét napon semmiféle kovásszal készült ételt nem szabad fogyasztani. Ezt az időszakot a kovásztalan kenyerek (macesz) ünnepének nevezik (2Mózes 12:14–20, 24–27).

 Néhány zsidó szokás

▪ Körülmetélés — A zsidó fiúk számára fontos szertartás, amelyet a csecsemő nyolcnapos korában végeznek. Gyakran nevezik ábrahámi szövetségnek, mivel a körülmetélés volt a jele annak a szövetségnek, amit Isten Ábrahámmal kötött. Azoknak a férfiaknak, akik áttérnek a judaizmusra, szintén körül kell metélkedniük (1Mózes 17:9–14).

▪ Bár-micvá (lent) — Egy másik lényeges zsidó szertartás. Szó szerint azt jelenti: „a parancsolat fia”; „a vallási és a törvényes értelemben vett nagykorúságot jelzi, amit a fiúk 13 éves és egynapos korukban érnek el”. Ez a zsidó szokás csak az i. sz. XV. században jelent meg (Encyclopaedia Judaica).

▪ Mezuza (fent) — Egy zsidó otthont rendszerint könnyen fel lehet ismerni a mezuzáról, vagyis arról a tekercstartóról, ami a jobb oldali ajtófélfán található. A mezuza tulajdonképpen egy kis pergamencsík, amelyre az 5Mózes 6:4–9 és 11:13–21 szavai vannak felírva. A csíkot összetekerik és egy kis tokba teszik. Ilyen tokot minden lakóhelyiség minden ajtajára erősítenek, jelezve a birtokbavételt.

▪ Jarmulke (fejfedő a férfiak részére) — Az Encyclopaedia Judaica szerint: „Az ortodox zsidók . . . a fej befedését a zsinagógán belül és kívül úgy tekintik, mint a zsidó hagyományok iránti hűség jelét.” A Tanakh-ban nem esik szó az imádat alatti fejbefedésről, ezért a Talmud szerint ez a szokás nem kötelező. A hászid zsidó nők vagy állandóan fejfedőt viselnek, vagy leborotválják a fejüket és parókát hordanak.

[Kép a 206. oldalon]

Ábrám (Ábrahám), a zsidók ősatyja közel 4000 évvel ezelőtt Jehova Istent imádta

[Kép a 208. oldalon]

Dávid-csillag — Izrael és a zsidó vallás nem bibliai jelképe

[Kép a 215. oldalon]

Egy zsidó írástudó héber szöveget másol

[Kép a 222. oldalon]

Egy hászid zsidó család a sabbathot ünnepli

[Kép a 233. oldalon]

Ájtatos zsidók, karjukon és homlokukon imaszíjjal vagy imatokkal