8. FEJEZET

Sinto — A japánok Isten keresése

„Apám sinto pap volt, ezért nekem gyermekként mindennap reggeli előtt egy pohár vizet és egy tál párolt rizst kellett áldoznom a kamidaná-n [sinto házi oltár]. A szertartás után a rizst levettük és ettünk belőle. Bíztam abban, hogy mivel így cselekedtem, az istenek védelmezni fognak bennünket.

Amikor házat akartunk vásárolni, felkerestünk egy sámánt vagy szellemmédiumot, hogy megtudjuk: kedvező-e az új ház fekvése a régihez viszonyítva. A sámán figyelmeztetett minket a démonok három bejáratával kapcsolatban, és meghagyta, hogy kövessük azt a megtisztítási szertartást, amit apám előírt. Ezért minden hónapban egyszer sóval tisztítottuk meg a lakást” (Mayumi T.).

1. (És a bevezetés.) Elsősorban hol gyakorolják a sinto vallást, és néhány hívője esetében mit foglal ez magában?

A SINTO elsősorban japán vallás. A Nihon Shukyo Jiten (Japán vallások enciklopédiája) szerint: „A sintoizmus a japán kultúrával csaknem egy időben alakult ki, s olyan vallási kultúra, ami ettől a néptől függetlenül soha nem létezett.” De a japán üzleti és kulturális hatások ma már igen széles körűek, ezért alighanem érdekel bennünket, milyen vallási tényezők alakították Japán történelmét és a japán gondolkodásmódot.

2. Mennyiben van hatással a sinto a japán emberek életére?

² Bár a sinto több mint 91 000 000 hívet mond magáénak Japánban, ami a lakosságnak mintegy háromnegyed  része, egy felmérés szerint csupán 2 000 000 ember, vagyis a felnőtt lakosság 3 százaléka vallja, hogy valóban hisz a sinto vallásban. Ennek ellenére a sintokutató Sugata Masaaki ezt mondja: „A sinto olyan kibogozhatatlanul átszövi a japán mindennapi élet egészét, hogy az emberek aligha vannak tudatában létezésének. A japánok számára ez szinte nem is vallás; sokkal inkább környezetük olyan magától értetődő része, mint a levegő, amit belélegeznek.” Még azok is, akik azt állítják, hogy őket nem érdekli a vallás, vásárolnak sinto amulettet, hogy óvja őket a közlekedésben, esküvőjüket a sinto hagyomány szerint tartják, és az évenkénti sinto ünnepeken módfelett költekeznek.

Hogyan kezdődött?

3., 4. Miért kezdték el a japán vallást „sintó”-nak hívni?

³ A „sinto” megnevezés az i. sz. VI. században keletkezett, hogy megkülönböztesse a helyi vallást a buddhizmustól, ami lassanként megvetette a lábát Japánban. „Természetesen a ’japánok vallása’ . . . már a buddhizmus megjelenése előtt is létezett — jelenti ki Sachiya Hiro, a japán  vallások kutatója —, de szokásokból és ’hagyományokból’ álló, tudat alatti vallás volt. A buddhizmus megjelenésével azonban az emberek felismerték, hogy ezek a hagyományok egy japán vallást alkotnak, ami a buddhizmustól, a tőlük idegen vallástól különbözött.” Hogyan alakult ki ez a japán vallás?

⁴ Nehéz hajszálpontosan megállapítani, mikor bukkant fel az ősi sinto, azaz a „japánok vallása”. Kezdete egybeesik az elárasztó művelésű rizstermesztés megjelenésével. „Az elárasztó művelésű rizstermesztéshez jól szervezett és szilárd közösségekre volt szükség — fejti ki a Kodansha Encyclopedia of Japan —, és kialakultak azok a paraszti népszokások, amelyek később igen fontos szerepet játszottak a sinto vallásban.” Az akkori emberek a természettel kapcsolatban számos istent gondoltak ki és tiszteltek.

5. a) Mit hisznek a sinto vallás követői a halottakról? b) Mi a különbség a sinto nézete és a Biblia álláspontja között a halottakat illetően?

⁵ Ehhez a tisztelethez járult még az eltávozott lelkektől való félelem, ami a megbékítésüket szolgáló szertartásokhoz vezetett. Ebből fejlődött ki később az ősök imádata. A sinto hit szerint az „eltávozott” léleknek továbbra is létezik a személyisége, amit a halál beszennyezett. Amikor az elhunytnak a hozzátartozói emlékszertartásokat végeznek, a lélek minden gonoszságtól megtisztul, s békés, jóakaratú egyéniséget vesz fel. Idővel az ősök szelleme egy ősi vagy védelmező istenség rangjára emelkedik. Mindez azt mutatja, hogy a lélek halhatatlanságának elképzelése e vallás számára is alapvető,  s befolyásolja a hívők magatartását és cselekedeteit (Zsoltárok 146:4; Prédikátor 9:5, 6, 10 [9:7, 8, 12, Károli]).

6., 7. a) Hogyan tekintik a sinto követői isteneiket? b) Mi a sintai, és miért fontos ez a sintóban? (Vö. 2Mózes 20:4, 5; 3Mózes 26:1; 1Korinthus 8:5, 6.)

⁶ A természet isteneit és az ősi isteneket szellemeknek képzelték el, akik „lebegnek” és betöltik a levegőt. Az ünnepek alkalmával az emberek arra kérték az isteneket, hogy ereszkedjenek le az erre az alkalomra külön megszentelt helyekre. Azt hitték, hogy az istenek átmenetileg egy sintai-ban — az imádatnak olyan tárgyaiban, mint például a fák, a kövek, a tükrök vagy a kardok — laknak. Az isteneket lehívó szertartásokat sámánok vagy szellemmédiumok vezették.

⁷ Az istenek „leszállóhelyei”, amiket az ünnepekre átmenetileg megtisztítottak, fokozatosan állandóbb formát öltöttek. Az emberek oltárokat építettek a jó indulatú, őket látszólag megáldó isteneknek. Kezdetben nem faragták ki maguknak az istenek képmását, hanem a sintai-kat imádták,  amikben szerintük az istenek szelleme lakott. Még egy egész hegy is, mint például a Fudzsi, szolgálhatott sintai-ként. Idővel olyan sok isten lett, hogy a japán nyelvben megjelent a yaoyorozu-no-kami kifejezés, ami szó szerint azt jelenti: „nyolcmillió isten” (a „kami” „isteneket” vagy „istenségeket” jelent). Ma ezt a kifejezést „számtalan isten” értelemben használják, mivel az istenségek száma a sinto vallásban állandóan nő.

8. a) A sinto mítosz szerint hogyan formáltatott Amateraszu omikami, és mi kényszerítette arra, hogy fényt adjon? b) Hogyan lett Amateraszu ómikami nemzeti istenséggé, és miként kerültek vele a császárok szoros kapcsolatba?

 ⁸ Amikor az oltár került a sinto szertartások középpontjába, minden nemzetség épített egy oltárt a maga védelmező istenének. Az i. sz. VII. században azonban, amikor a császári család egyesítette a nemzetet, a napistennőt, Amateraszu ómikamit nemzeti istenséggé és a sinto istenek központi alakjává emelték. (Lásd a kiemelt részt a  191. oldalon.) Az idők folyamán kialakult az a mítosz, hogy a császár a napistennő közvetlen leszármazottja. Ennek a hitnek a megerősítésére az i. sz. VIII. században törvénybe foglalták a sinto két legfontosabb írásművét, a Kodzsiki-t és a Nihongi-t. Ezek a könyvek azáltal, hogy mítoszaikban a császári családot mint az istenek leszármazottait ábrázolták, hozzájárultak a császárok felsőbbségének megerősítéséhez.

Az ünnepek és szertartások vallása

9. a) Miért nevezi a sintót a „nincsek” vallásának egy tudós? b) Mennyire szigorú a sinto a tanítások tekintetében? (Vö. János 4:22–24.)

⁹ A sinto mitológia e két könyvét azonban nem tekintették ihletett írásoknak. Érdekes módon a sinto vallásnak nincs ismert alapítója, és nincsenek szent iratai sem. „A sintoizmus egy sorozat ’nincs’-ből álló vallás — jelenti ki a sintokutató Shouichi Saeki. — Nincsenek meghatározott hittételek, nincs részletes teológia. Szinte nincsenek törvények, amiket be kellene tartani . . . Bár olyan családban nőttem fel, amely hagyományosan ragaszkodott a sintóhoz, nem emlékszem arra, hogy bármilyen komoly vallási oktatásban részesültem volna.” (Kiemelés tőlünk.) A sinto követői számára a tantételek, a törvények nem fontosak, sőt időnként még az sem, hogy mit imádnak. „Néha még az is előfordult — írja egy sintokutató —, hogy egy oltárnál az ott imádott istent egy másikkal cserélték  fel anélkül, hogy az emberek, akik azt az istent imádták, a cseréből bármit is észrevettek volna.”

10. Mi az alapvető fontosságú a sinto követői számára?

¹⁰ Mi fontos akkor a sinto követői számára? „Eredetileg — írja a japán kultúráról szóló egyik könyv — a sinto azokat a cselekedeteket, amelyek elősegítették egy kis  közösség összhangját és megélhetését, ’jónak’ tekintette, azokat pedig, amelyek ezeket akadályozták, ’rossznak’.” Az istenekkel, a természettel és a közösséggel való összhangot tartották a legértékesebbnek. Minden, ami megzavarta a közösség békés összhangját, erkölcsi értékétől függetlenül rossz volt.

11. Milyen szerepet játszanak az ünnepek a sinto imádatban és a mindennapi életben?

¹¹ Mivel a sintónak nincsenek meghatározott hittételei vagy tanításai, a közösség összhangját az ünnepeken és szertartásokon keresztül segíti elő. „A sintoizmusban az a legfontosabb — fejti ki a Nihon Shukyo Jiten című enciklopédia —, hogy az emberek megtarják-e az ünnepeket vagy sem.” (Lásd a kiemelt részt a  193. oldalon.) Az, hogy az ősi istenek tiszteletére rendezett ünnepségeken együtt ünnepeltek, hozzájárult a rizstermelő közösségekben élő emberek közösségi szelleméhez. A fontosabb ünnepek régen is, ma is a rizstermeléshez kapcsolódnak. Tavasszal a vidéki emberek arra kérik a „rizsföldek istennőjét”, hogy jöjjön el hozzájuk, és a jó termésért imádkoznak. Ősszel megköszönik isteneiknek az aratást. Az ünnepek alatt egy mikosi-n, azaz egy hordozható oltáron körbeviszik isteneiket; s azáltal, hogy esznek és rizsbort (sake) isznak az istenekkel, bensőséges kapcsolatot ápolnak velük.

12. Milyenfajta megtisztítási szertartásokat végeznek a sintóban, és ezeknek mi a célja?

¹² A sinto követői úgy vélik: mielőtt kapcsolatba lépnének az istenekkel, meg kell tisztítaniuk magukat az összes erkölcsi tisztátalanságtól és bűntől. Ezen a ponton lépnek be a szertartások. Egy személy vagy egy tárgy megtisztításának két módja van. Az egyik az óharai, a másik a miszogi. Az óharai esetében egy sinto pap az örökzöld szakaki-fa egy ágát, aminek a végére papírcsíkokat vagy lenrostokat kötöttek, lengeti a megtisztítandó tárgy  vagy személy fölött; a miszogi-nál pedig vizet használnak. Ezek a megtisztítási szertartások annyira alapvetőek a sinto vallásban, hogy egy japán szerző ezt állította: „Nyugodtan mondhatjuk, hogy ezek nélkül a szertartások nélkül a sinto [mint vallás] nem létezne.”

A sinto alkalmazkodóképessége

13., 14. Hogyan alkalmazkodott a sinto más vallásokhoz?

¹³ Az ünnepek és a szertartások szervesen hozzátartoznak a sintóhoz mindazon átalakulások ellenére, amiken a sinto vallás az évek során keresztülment. Milyen átalakulások történtek? Egy sintokutató a sintóban történt változásokat egy felöltöztetett babával szemlélteti. Amikor a buddhizmus bevezetésre került, a sinto magára öltötte a buddhista tanításokat. Amikor az embereknek erkölcsi útmutatásra volt szükségük, felvette a konfucianizmust. A sinto rendkívül alkalmazkodónak bizonyult.

 ¹⁴ A szinkretizmus, azaz az egyik vallás elemeinek beolvasztása egy másikba, már a sinto történetének nagyon korai szakaszában előfordult. Bár a konfucianizmus és a taoizmus is, amely úgy ismert Japánban, mint a „jin és jang útja”, átitatta a sinto vallást, a sinto főként a buddhizmussal keveredett.

15., 16. a) Hogyan reagáltak a sinto követői a buddhizmusra? b) Hogyan történt a sinto és a buddhizmus egyesítése?

¹⁵ Amikor a buddhizmus Kínán és Koreán keresztül belépett Japánba, a japánok hagyományos vallási szokásaikat sinto-nak, vagyis „az istenek útjának” nevezték el. Az új vallás megjelenése azonban megosztotta Japánt aszerint, hogy valaki elfogadta-e a buddhizmust, vagy sem. A buddhizmust támogató tábor azt hangoztatta: ’Minden szomszédos országnak ez az imádati formája. Miért kellene Japánnak különböznie tőlük?’ A buddhizmust ellenzők így érveltek: ’Ha a szomszédos országok isteneit imádjuk, saját isteneinket haragítjuk meg.’ Több évtizedes viszály után végül a buddhizmus támogatói győztek. Az i. sz. VI. század végén, amikor Sótoku uralkodó áttért a buddhista hitre, az új vallás végérvényesen gyökeret vert.

¹⁶ Amint a buddhizmus a vidéki közösségekben is terjedni kezdett, beleütközött a helyi sinto istenségekbe, akik fontos szerepet játszottak az emberek mindennapi életében. A két vallásnak az egymás mellett létezés érdekében  kölcsönös engedményeket kellett tennie. A két vallás összeolvadását elősegítették a buddhista szerzetesek, akik a hegyekben aszkéta életmódot folytattak. Mivel a hegyeket a sinto istenségek lakhelyeinek tekintették, a szerzetesek aszketikus életmódja a hegyekben közrehatott a buddhizmus és a sinto összeötvözésében, s a jinguji-k, vagyis a „szentély-templomok” megépítéséhez vezetett. * A két vallás fokozatosan összeolvadt egymással, de a buddhizmus a vallási elméletek kialakításával tűnt ki.

17. a) Mit jelent a kamikaze? b) Hogyan kapcsolódott a kamikaze ahhoz a hithez, hogy Japán egyfajta isteni nemzet?

¹⁷ Időközben gyökeret vert az a hit, hogy Japán egyfajta isteni nemzet. Amikor a mongolok megtámadták Japánt a XIII. században, megszületett a kamikazé-ba vetett  hit, aminek szó szerinti jelentése „isteni szél”. A mongolok kétszer is hatalmas hajóhaddal támadták meg Kjúsú szigeteit, és mindkétszer a vihar akadályozta meg az inváziót. A japánok azt hitték, hogy ezeket a viharokat és szeleket (kaze) sinto isteneik (kami) idézték elő, s ez jelentősen növelte isteneik tekintélyét.

18. Hogyan versenyzett a sinto más vallásokkal?

¹⁸ A sinto istenségekbe vetett növekvő bizalom következményeként őket tekintették az eredeti, ősi isteneknek, míg a buddhákat („megvilágosultak”) és a boddhiszatvákat (leendő buddhák, akik segítenek másoknak elérni a megvilágosodást; lásd a 136—137. és a 144—145. oldalt) csupán az istenség helyi, időszakos megnyilvánulásainak tartották. Ezen sinto—buddhista ellentét következményeként a sinto különféle iskolái alakultak ki. Néhányuk a buddhizmust hangsúlyozta, mások a sinto isteneket dicsőítették, megint mások a konfucianizmus egy későbbi formáját használták tanításaik felékesítésére.

A császárkultusz és az állami sinto

19. a) Mi volt a célja a „helyreállítási sinto” követőinek? b) Milyen gondolkodásmódhoz vezettek Norinaga Motoori tanításai? c) Mire szólít fel bennünket Isten?

¹⁹ A két vallás évekig tartó együttélése után a sinto teológusok egyszerre úgy találták, hogy a kínaiak vallási eszméi tisztátalanná tették vallásukat. Ezért ragaszkodtak az  ősi japán valláshoz történő visszatéréshez. Megszületett a „helyreállítási sinto”-ként ismert új iskola. Egyik fő képviselője Norinaga Motoori volt, egy XVIII. századi tudós, korának jelentős teológusa. A japán kultúra eredetének keresésekor Motoori a klasszikusokat tanulmányozta, különösen a Kodzsiki-nek nevezett sinto írásokat. A napistennő, Amateraszu ómikami felsőbbségét tanította, és azt, hogy a természeti jelenségekért valamiképp az istenek a felelősek. Ezenkívül tanítása szerint az isteni gondviselés kiszámíthatatlan, és tiszteletlenség az embertől megpróbálni kikutatni azt. Az ember ne tegyen fel kérdéseket, inkább vesse alá magát az isteni gondviselésnek — ez volt az elképzelése (Ésaiás 1:18).

20., 21. a) Hogyan próbálta egy sinto teológus megszabadítani a sintót a „kínai” befolyástól? b) Milyen mozgalom megalapításához vezetett Hirata filozófiája?

²⁰ Egyik követője, Atsutane Hirata, kibővítette Norinaga elképzelését, és arra törekedett, hogy újra visszaállítsa a sinto tisztaságát és megszabadítsa azt valamennyi „kínai” hatástól. Mit csinált Hirata? Egyesítette a sintót a hitehagyott „kereszténység” elméleteivel! A Kodzsiki-ben említett Ameno-minakanuszi-no-kami istent a „keresztényiség” Istenéhez hasonlította, s ezt a világegyetem felett uralkodó istent úgy írta le, mint akinek két alárendelt istene van: „a Legfőbb Fenséges Teremtő (Takamimuszubi) és az Isteni Teremtő (Kamimuszubi). Szemmel láthatóan ezek ábrázolták a férfi és a női elvet” (Religions in Japan). Ő tehát elfogadta a római katolicizmus tanítását a háromságistenről, bár ez soha nem vált a sinto fő tanításává. Ennek ellenére Hirata azzal, hogy az úgynevezett keresztényiséget a sintóba keverte, végül is átültette a monoteizmus keresztény formáját a sinto gondolkodásba (Ésaiás 40:25, 26).

²¹ Hirata teológiája vált a „császárkultusz”-mozgalom alapjává, ami 1868-ban a feudális katonai diktátorok,  a sogunok megdöntéséhez és a császári uralom visszaállításához vezetett. A császári kormányzat Hirata tanítványait nevezte ki a sinto vallás állami biztosainak. Ők támogatták azt a mozgalmat, amely a sintót államvallássá tette. Az új alkotmány értelmében a császár Amateraszu ómikami napistennő közvetlen leszármazottja, s mint ilyen „szent és sérthetetlen” volt. Ezáltal ő vált az állami sinto legfőbb istenévé (Zsoltárok 146:3–5).

A sinto „szent irata”

22., 23. a) Milyen nevezetes rendeleteket adott ki a császár? b) Miért tekintették ezeket a rendeleteket szentnek?

²² Bár a sintónak megvoltak a maga ősi feljegyzései, szertartásai és imái a Kodzsiki, a Nihongi és az Engisiki című írásokban, az állami sintónak szüksége volt egy szent könyvre. Meidzsi császár 1882-ben kiadott egy rendeletet a katonáknak és a tengerészeknek. Mivel ez a császártól származott, a japánok szent iratnak tekintették, és a fegyveres erőknél szolgáló férfiak számára ez vált a napi elmélkedés alapjává. Ez az írás kihangsúlyozta, hogy az egyénnek az isten-császárral szembeni adófizetési kötelezettsége és egyéb kötelességei fontosabbak minden más kötelezettségnél.

²³ A sinto szent irat akkor került kiegészítésre, amikor a császár 1890. október 30-án kiadta oktatásügyi rendeletét. Ez „nem csupán lefektette az iskolai nevelés alapjait, hanem egyszersmind az állami sinto szentírásává is vált” — fejti ki Shigeyoshi Murakami, az állami sinto kutatója. A rendeletben az állt, hogy az oktatás alapja a mitikus császári ősök és alattvalóik közötti „történelmi” kapcsolat. Hogyan tekintették a japánok ezeket a rendeleteket?

24. a) Mondj példát arra, hogyan tekintették az emberek a császári rendeletet! b) Hogyan vezetett az állami sinto a császár imádatához?

²⁴ „Amikor még iskolába jártam, egy alkalommal az [iskola]  aligazgató[ja] egy szemmagasságban tartott fadobozt hozott fel tiszteletteljesen az emelvényre — emlékszik vissza Asano Koshino. — Az igazgató átvette a dobozt, és kivett belőle egy tekercset, amelyen a császár oktatásügyi rendelete volt. Mialatt a rendeletet felolvasták, mélyen meghajtottuk a fejünket, egészen a befejező szavak elhangzásáig: ’Őfelsége neve és pecsétje’. E szavakat olyan sokszor hallottuk, hogy mélyen belénk vésődtek.” 1945-ig a mitológián alapuló oktatási rendszer úgy irányította az egész nemzetet, hogy az abszolút császárhű volt. Az állami sintót tekintették a vallások vallásának, a további 13 sinto szektát pedig, amelyek más hittételeket tanítottak, az úgynevezett szektás sintóba sorolták.

Japán vallási küldetése — a világhódítás

25. Hogyan tekintették az emberek a japán császárt?

²⁵ Az állami sintónak is megvoltak a maga bálványai. „Minden reggel összetettem a kezemet, először a Nap előtt, ami Amateraszu ómikami istennő szimbóluma, majd kelet felé, a császári palota irányába fordulva imádtam a császárt” — emlékszik vissza Masato, egy idősebb japán férfi. A császárt alattvalói istenként imádták. A napistennőtől való származása miatt a legfőbbnek tekintették politikai és vallási szempontból egyaránt. Egy japán professzor ezt nyilatkozta: „A császár emberi alakban megjelent isten. Ő egy szemmel látható istenség.”

26. Milyen tanítást eredményezett a császárkultusz?

²⁶ Ennek eredményeként kialakult az a tanítás, miszerint „e tüneményes világ középpontja a mikádó [császár] országa. Ebből a középpontból kell kiterjesztenünk ezt a Nagy Szellemet a világ minden részére . . . A Nagy Japán kiterjesztése a világ minden részére, s az egész világ felemelkedése az istenek országává — ez a jelen sürgős feladata, legfőbb kötelessége, ez a mi örök és nem  változó célunk” (The Political Philosophy of Modern Shinto, D. C. Holtom műve). Nyoma sem volt az egyház és az állam szétválásának!

27. Hogyan használták ki a militaristák a japán császár imádatát?

²⁷ John B. Noss Man’s Religions című könyvében megjegyzi: „A japán hadseregben gyorsan eluralkodott ez a szemlélet. Háborús beszédeik részévé tették, mondván: a hódítás Japán szent küldetése. Ezekben a szavakban a vallás valamennyi értékével átitatott nacionalizmus logikus következményét láthatjuk.” Mennyi szenvedést hozott a japánokra és más népekre a császárnak főként a sinto mítoszokra alapozott istenítése és az, hogy a vallást nacionalizmussal elegyítették!

28. Milyen szerepet játszott a sinto a japánok háborús törekvéseit illetően?

²⁸ Ameddig az állami sinto és császári rendszere fennállt, a japánoknak nem volt más lehetőségük, mint imádni a császárt. Norinaga Motoori tanítása — „Ne kérdezz semmit, hanem vesd alá magad az isteni gondviselésnek!” — behatolt a japán gondolkodásba és irányította is azt. Az élő „isten-ember” iránti önátadást kihasználva, az állami sinto zászlaja alatt 1941-ben az egész nemzetet mozgósították a második világháború harcaira. ’Japán egyfajta isteni nemzet — gondolták az emberek —, és a kamikaze, az isteni szél fújni fog, ha válságba kerülünk.’ A katonák és családtagjaik az őket védelmező istenektől kérték a háború sikerét.

29. Miért veszítették el sokan a hitüket a második világháború után?

²⁹ Amikor az „isteni” nemzetet 1945-ben legyőzték, s a kétszeres atomcsapástól Hirosima teljesen, Nagaszaki pedig nagyobbrészt megsemmisült, a sinto komoly válságba került. Az állítólag legyőzhetetlen isteni uralkodó, Hirohito egyetlen éjszaka alatt átváltozott egyszerű, legyőzött  emberi császárrá. A japán hit romokban hevert. A kamikaze cserbenhagyta a nemzetet. A Nihon Shukyo Jiten című enciklopédia ezt mondja: „A nemzet csalódottságának egyik oka az volt, hogy úgy érezte: elárulták . . . És ami még elkeserítőbb: a sinto világ nem adott haladó és megfelelő vallási magyarázatot a kétségekre, amelyek [a vereség] következményeként felmerültek. Ezért a vallást illetően általánossá lett a következő éretlen reakció: ’Nincs se isten, se Buddha.’”

Út a valódi harmóniához

30. a) Mit tanulhatunk abból a tapasztalatból, amit a sinto szerzett a második világháborúban? b) Miért alapvető a gondolkodóképesség használata az imádatunkkal kapcsolatban?

³⁰ Az állami sinto útja világosan megmutatja, mennyire fontos, hogy mindenki egyénileg felülvizsgálja azokat a hagyományos hitnézeteket, amelyekhez eddig ragaszkodott. A sinto követői kereshették az összhang útját japán embertársaikkal úgy is, hogy közben támogatták a militarizmust. Ez természetesen nem segítette elő a világméretű összhangot, s a családok kenyérkeresőinek,  valamint fiataljainak meggyilkolása a csatákban egyáltalán nem hozta meg a családi összhangot. Mielőtt átadjuk életünket valakinek, biztosaknak kell lennünk abban, kinek és milyen ügy érdekében ajánljuk fel magunkat. „Nyomatékosan kérlek benneteket — mondta egy keresztény író a rómaiaknak, akik azt megelőzően a császárt imádták —, hogy mutassátok be testeteket élő, szent, elfogadható áldozatként Istennek mint értelmi képességetekkel végzett szent szolgálatot.” Amint a római keresztények számára fontos volt, hogy gondolkodóképességük segítségével megválasszák, kinek adják át magukat, számunkra is alapvető, hogy a gondolkodóképességünket használjuk annak eldöntésére, kit imádjunk (Róma 12:1, 2).

31. a) Mi volt elegendő a legtöbb sinto hívő számára? b) Mely kérdést szükséges megválaszolni?

³¹ A sinto vallás követői számára nem volt lényeges szempont, hogy pontosan azonosítsák istenüket. „Az átlagember számára — mondja Hidenori Tsuji, a japán vallástörténet professzora — az istenek vagy buddhák egyáltalán nem különböztek. Mindegy, hogy istenek vagy buddhák, amíg meghallgatják a jó termésért, a gyógyulásért és a család biztonságáért mondott könyörgést; mindez elegendő volt az embereknek.” De vajon ez az igaz Istenhez és az ő áldásához vezette el őket? A történelem egyértelműen válaszol a kérdésre.

32. Mit fog tárgyalni a következő fejezet?

³² Az Isten keresése közben a sinto vallás követői, hitüket mitológiára alapozva, egy halandó embert: császárukat, a napistennő, Amateraszu ómikami állítólagos leszármazottját istenítették. De több ezer évvel a sintoizmus kialakulása előtt az igaz Isten kinyilatkoztatta magát egy hűséges szemita férfinak Mezopotámiában. Következő fejezetünk ezt a nagy jelentőségű eseményt és következményeit tárgyalja.

[Lábjegyzet]

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész a 191. oldalon]

 A napistennő a sinto mítoszban

A sinto mítosz szerint a régmúlt időben Idzanagi isten „megmosta bal szemét, s így adott életet a hatalmas istennőnek, Amateraszunak, a Nap istennőjének”. Később a tenger síkságainak istene, Szuszanoo úgy megijesztette Amateraszut, hogy az „elbújt egy égi sziklabarlangba, elzárva a bejáratot egy nagy szikladarabbal. A világ sötétségbe borult”. Ekkor az istenek tervet készítettek, hogy Amateraszut kicsalogassák a barlangból. Kakasokat gyűjtöttek össze, amelyek kukorékolásukkal jelzik a hajnalt, és készítettek egy nagy tükröt. A szakaki-fákra ékszereket és szövetszalagokat akasztottak. Akkor Ame-no Udzume istennő táncolni, s lábával egy felfordított dézsán dobolni kezdett. Vad tánca közben letépte ruháit, mire az istenek hangos nevetésben törtek ki. Mindezek felkeltették Amateraszu kíváncsiságát; kilesett a barlangból és meglátta magát a tükörben. A tükörkép kicsalogatta őt, s akkor az erőszak istene a kezénél fogva megragadta és kivitte a szabadba. „S akkor a világ újra kivilágosodott a napistennő sugaraitól” (New Larousse Encyclopedia of Mythology). (Vö. 1Mózes 1:3–5, 14–19; Zsoltárok 74:16, 17; 104:19–23.)

[Kiemelt rész a 193. oldalon]

 Sinto — az ünnepek vallása

Japánban minden évben számtalan vallási ünnep, úgynevezett macuri van. Itt következik néhány a legfontosabbak közül:

▪ Sho-gacu: az újév ünnepe; január 1—3.

▪ Secubun: az otthonokon belül és kívül babot szórnak szét, miközben azt kiabálják: „Ördögök kifelé, jó szerencse be”; február 3.

▪ Hina macuri: a kislányok babaünnepe, amelyet március 3-án tartanak. Bemutatásra kerül egy emelvény, amin babák ábrázolják az ősi császári udvart.

▪ Fiúk ünnepe, május 5.; koi-nobori-t (papírból készült pontyot, az erő szimbólumát) erősítenek bambuszrudakra, s azt lengeti [a szellő].

▪ Cukimi: a telihold csodálata ősz közepén, közben kis kerek rizssütemények és a termés zsengéinek felajánlása.

▪ Kanname-sai: az első új rizs felajánlása a császár által, októberben.

▪ Niiname-sai: a császári udvar ünnepli novemberben; alkalmával a császár, aki mint az állami sinto főpapja vezeti a szertartást, megízleli az új rizst.

▪ Shichi-go-san: jelentése „hét-öt-három”. Ezt a sinto családok ünneplik november 15-én. A hetet, az ötöt és a hármat fontos átmeneti évnek tekintik; a gyerekek színpompás kimonóban látogatják meg a családi szentélyt.

▪ Sok buddhista ünnepet is ünnepelnek, például Buddha születésnapját április 8-án, és az Obon-ünnepet július 15-én, amely azzal zárul, hogy lámpásokkal feldíszített kis csónakokat úsztatnak ki a tengerre vagy a folyóra, amikkel „az ősök szellemének megmutatják a másvilágba visszavezető utat”.

[Kép a 188. oldalon]

Egy sinto hívő kéri az istenek jóindulatát

[Kép a 189. oldalon]

Sinto, ’az Istenek Útja’

[Kép a 190. oldalon]

Néha egy egész hegyet tekintenek sintai-nak, vagyis az imádat tárgyának; így például a Fudzsit

[Képek a 195. oldalon]

Mikosi-t, azaz hordozható oltárt körbevivő sinto hívők, és (fent) mályvarózsa-(aoi-) leveleket hordozók az aoi ünnepen, Kiotóban

[Kép a 196. oldalon]

Egy örökzöld fa ágához kötözött papírcsíkok vagy lenrostok lengetéséről úgy gondolják, megtisztítja az embert vagy a tárgyakat, és biztonságot nyújt számukra

[Képek a 197. oldalon]

A japán ember nem érez ellentmondást abban, hogy sinto oltár (balra) és buddhista oltár előtt is imádkozzon

[Kép a 198. oldalon]

Hirohito császárt (az emelvényen) mint a napistennő leszármazottját imádták

[Kép a 203. oldalon]

Egy fiatal nő az oltárhoz erősít egy emá-t, azaz egy fa imaplakettet, amit vásárolt