Ünnepnapok és megünneplésük

Azt a tényt, hogy Jehova Tanúi a legtöbb ünnepet nem ünneplik meg, és nem vesznek részt egyéb ünneplésekben sem, a tanárokat zavarba ejti. Az alábbi ismertetéssel szeretnénk megindokolni, miért tartjuk annyira fontosnak álláspontukat.

Sok ünnepnek és ünnepi szokásnak — talán nagyobb mértékben, mint ahogy gondolnák — nem-keresztény vallásos háttere van. Emiatt van Jehova Tanúinak kifogásuk az ilyen ünnepek megtartásával szemben. A keresztény Pál apostol által kifejtett alapelvet próbálják követni:

„Mi szövetsége van az igazságosságnak és a törvénytelenségnek? Vagy mi közössége van a világosságnak a sötétséggel? Azonkívül milyen megegyezés van Krisztus és Béliál között? Vagy mi köze van a hívőnek a hitetlenhez? . . . ’Ezért menjetek ki közülük és különüljetek el’ — ezt mondja Jehova” (2Korinthus 6:14–17).

Így, ha egy ünnep vagy ünneplés valamilyen módon istenekkel vagy istennőkkel áll kapcsolatban, vagy ha megtartása bibliai alapelvekbe ütközik, akkor nem veszünk részt bennük.

Születésnapok: Örülni egy vendégségnek, egy társas összejövetelnek vagy szeretteink bőkezű megajándékozásának, semmi rossz nincs abban (Lukács 15:22–25; Cselekedetek 20:35). Jehova Tanúi örömüket lelik, ha másokat megajándékozhatnak és szívesen összejönnek együtt az év minden napján. A Biblia csak két születésnapot említ, és ez alkalommal az ünnepeltek nem igaz hívők voltak. Az egyik Egyiptom fáraója, a másik pedig a rómaiak által beiktatott uralkodó, Heródes Antipas volt. Mindkét születésnapon az ünneplés valakinek a halálával ért véget (1Mózes 40:18–22; Márk 6:21–28). Nem meglepő tehát, ha a korai keresztényeknek a születésnap megünneplésével kapcsolatos állásfoglalásáról ilyen történelmi utalások maradtak fenn:

 „E korszak keresztényeinek felfogásától távol állt a születésnap megünneplése” (The History of the Christian Religion and Church, During the First Century című könyv 190. o., fordította Henry John Rose, 1948., New York).

„A Szentírásban említett egyetlen szent emberről sem maradt fenn olyan feljegyezve, hogy születésnapját ünnepelte volna, vagy hogy lakomát rendezett ezen a napon. Csak bűnösök [mint a fáraó és Heródes] rendeztek nagy vigasságot azon a napon, melyen megszülettek ebbe a lenti világba” (The Catholic Encyclopedia, 1911., New York, X. kötet, 709. o. A harmadik században élt Origenész Adamantiustól származó idézet).

Ezenkívül, a születésnapi megemlékezés hajlamos túlzott fontosságot tulajdonítani az ünnepeltnek. Nem kétséges, ez is oka lehetett annak, hogy az első keresztények nem tartottak születésnapot (Prédikátor 7:1). Így Jehova Tanúi ma sem vesznek részt születésnapi ünnepségekben (zsúrokon, éneklésekben, szokásos ajándékozásokban és így tovább).

Karácsony: Önök valószínűleg tudják, hogy december 25-e nem Jézus Krisztus születésnapja. Talán úgy vélekednek, hogy nem annyira az időpont a lényeges, mint inkább maga az esemény. De a karácsonyi ünnep kialakulása azt mutatja, hogy itt többről van szó. A következő enciklopédiák ezt világítják meg:

„A karácsony megünneplése nem isteni eredetű és nem található nyoma az Ú[j] Sz[övetségben] sem. Krisztus születésnapját nem lehet megállapítani az Ú[j] Sz[övetségből], de más forrásművekből sem. Az első három évszázadban az egyházatyák nem szólnak Jézus születésének konkrét megünnepléséről” (Cyclopedia of Biblical, Theological and Ecclesiastical Literature, Grand Rapids, Michigan, 1981, újranyomás, és John McClintock és Strong Encyclopédiája, II. kötet, 276. o.).

„A legtöbb ismert karácsonyi szokás, amely elterjedt Európában, a mai vagy korábbi időkben nem keresztényi, hanem pogány eredetű. Ezeket az egyház magáévá tette és használatukat szentesítette. A legtöbb vidám karácsonyi szokás mintája a rómaiak szaturnália ünnepében található” (Ecyclopœdia of Religion and Ethics, 1911, Edingburg. Kiadta James Hasting, III. kötet, 608, 609. o.).

Köztudott, hogy a karácsony eredetileg nem Krisztus születésének ünnepe volt. Az U.S. Catholic című 1981. decemberi száma a 32. oldalon megjegyzi: „Lehetetlen elválasztani a karácsonyt pogány eredetétől.” A folyóirat ezt írja:

 „A rómaiak legkedveltebb ünnepe a szaturnália volt, amely december 17-én kezdődött és a ’legyőzhetetlen Nap születésnapjával’ (Natalis solis invicti) végződött december 25–én. Valamikor a IV. század közepe felé a római egyháztudósok úgy találták, hogy december 25-e alkalmas lenne ’az igazságosság napja’ születésnapjának megünneplésére. Így született meg a karácsony.”

Vajon mit váltott ki egyesekből e karácsonyra vonatkozó tények felismerése? The World Book Encyclopedia (1982) ezt írja a „Karácsony” címszó alatt: „Az 1600-as években tilos volt a karácsony ünneplése Angliában és az egyes amerikai angol gyarmatokon.” Nos, ha az emberek már a múltban sem voltak hajlandók megünnepelni a karácsonyt, éppen pogány eredete miatt, könnyen érthető, hogy napjainkban Jehova Tanúi miért nem ünneplik. Mi nem veszünk részt sem a karácsonyi összejöveteleken, sem a karácsonyi misztérium-játékokban, sem a karácsonyi énekek éneklésében, illetve a meghonosodott kölcsönös ajándékozásban vagy más, karácsonnyal kapcsolatos tevékenységben.

Ugyanilyen álláspontra helyezkednek Jehova Tanúi, amikor nem vesznek részt egyéb, iskolai rendezésben sorra kerülő vallásos vagy félig vallásos ünnepeken. Az elzárkózás oka az, hogy ezek az ünnepek nem keresztény kultusszal vannak kapcsolatban, s e kultusz jegyei uralkodnak ezeken az ünnepeken. A következő példákra szeretnénk hivatkozni Önök előtt:

Húsvét: Noha az emberek tudatában a húsvét Krisztus feltámadásának ünnepeként él, mi szeretnénk figyelmet felhívni arra, mit mondanak erről a világi szaktekintélyek:

„Húsvét: Eredetileg a tavasz ünnepe, amit a germán törzsek a fény és a tavasz istennőjének tiszteletére ünnepelték meg. Az angolszászoknál az Eastre istennőnek felel meg. Ezt a nevet már a VIII. században az angolszászok átminősítették olyan ünnepre, amely most keresztény ünnep lett, Krisztus feltámadásának ünnepe” (The Westminster Dictionary of the Bible, 1944. Philadelphia, 145. o. Szerk.: John D. Davis).

„Mindenki húsvéti nyuszi által hozott szépen festett húsvéti tojást szeretne kapni. Nem csupán gyermekjátékról van szó, hanem a termékenységi ritusból fennmaradó szokásról, ugyanis a tojás és a nyúl is a termékenység jelképe” (Funk & Wagnalls: Standard Dictionary of Folklore Mythology and Legend, 1949. New York, I. kötet, 335. o.).

 Halottak napja: „Noha egyes országokban keresztényi ünnepként ünneplik, a halottak napjának eredete a kereszténység előtti időkre nyúlik vissza. Maga az ünnep a halál utáni élet képzetét juttatja kifejezésre. Érdekességképpen ezt olvashatjuk erről: „A reformáció után a protestánsok nem ünnepelték ezt a napot, mint ahogy más ünnepeket, mint a karácsonyt és a húsvétot sem. Ennek ellenére a halottak napjával kapcsolatos pogány eredetű népszokások erőteljesen elterjedtek” (Encyclopœdia Britannica, 1959. XI. kötet, 107. o.).

Mindenszentek napja: „Kétségtelen, hogy a keresztény egyház a mindenszentek napjának november 1-jére való áttételével igyekezett ellensúlyozni vagy valami mással pótolni a druidák halotti ünnepét. Ezen a napon szoktak megemlékezni az összes ismert vagy ismeretlen szentekről, de nem sikerült ezzel a pogány Samhain ünnepet kiszorítani” (Encyclopœdia Britannica, 1959. XI. kötet, 107. o.).

Újév napja: „Az ősi Rómában az év első napját Janus tiszteletére ünnepelték meg. Ő volt a kezdet és a vég, a kapuk és az ajtók istene. Az újévet mint ünnepnapot a keresztény egyházban i. sz. 487-ben vezették be” (The World Book Encyclopedia, 1982. XIV. kötet, 237. o.).

Bálint napja: „Bálint napját két különböző Bálint nevű keresztény mártír emlékére ünneplik. De az ünnepnappal kapcsolatos szokások . . . valószínűleg az ősi római ünnepből a Lupercaliá-ból származnak, amelyet minden február 15-én ünnepeltek meg. Junó, az asszonyok és a házasság római istennőjének, valamint Pánnak, a természet istenének tiszteletére tartották meg” (The World Book Encyclopedia, 1973. XX. kötet, 204. o.).

Május elseje: „A május elsejei ünnepségek valószínűleg azokból a rítusokból erednek, amelyeket a római Maja istennő tiszteletére rendeztek, akit úgy imádtak, mint az ember és a természet termékenységének ősforrását . . . Májusfa — a legtöbb tudós véleménye szerint — egy fallikus jelkép maradványa, amelyet a Maja istennő kultuszában a tavaszi rítusokban használtak” (The New Funk & Wagnalls Encyclopedia, 1952., 8294. o.).

 Anyák napja: „Ezt az ünnepet az ókori Görögországban honos anyakultuszból eredőnek tekintik. Szabályszerű anyakultusz dívott egész Kis-Ázsiában, amelyet a Cybele vagy Rhea, a nagy istenanya tiszteletére rendezett szertartással kapcsoltak egybe március idusán” (Encyclopœdia Britannica, 1959. XV. kötet, 849. o.).

Néhány kiragadott példát idéztünk a leggyakoribb ünnepekből, amelyekben bizonyos közreműködést várnak el az iskolásoktól. Jehova Tanúi lelkiismereti okokból nem vesznek részt az ünnepi tevékenységekben, legyen az éneklés, felvonulás, társas összejövetel, dekorációk elkészítése, evés és ivás, és így tovább. Az ellen viszont semmi kifogásunk sincs, ha mások ünnepelni akarnak, részvételük elé mi nem gördítünk semmi akadályt. Mi nagyon nagyra értékeljük, ha a tanárok figyelmességből felmentik gyermekeinket az olyan tevékenységek alól, amelyek kapcsolatban vannak ezekkel az ünnepekkel.

Nemzeti ünnepek

Vannak ezektől némileg eltérő más ünnepek is. Ezeket nem ünneplik világszerte, hanem csak egy bizonyos országnak sajátos ünnepei. Ilyenek lehetnek például a nemzeti függetlenségi ünnepek. Egyes országokban egy bizonyos napot a háborúban elesett hősök emlékére ünnepelnek, vagy megemlékeznek egy ország alapításának és bizonyos kiemelkedő államfő, országalapító vagy nemzeti hős napjáról is.

Jehova Tanúi tisztelettudóan tartózkodnak ilyen nemzeti ünnepek megünneplésétől. Noha tiszteletben tartjuk a törvényes hatalmat bármely országban éljünk is, de lelkiismereti okokból nem adhatjuk meg nekik azt, ami nézetünk szerint imádatszerű tisztelet lenne. Semlegesek maradunk minden ilyen ünnepléssel kapcsolatban. Ez összhangban van Jézusnak tanítványaihoz intézett szavaival: „Ők nem része a világnak, amiként én sem vagyok része a világnak” (János 17:16).

[Oldalidézet a 19. oldalon]

„A karácsony ünneplése tilos volt Angliában és Anglia amerikai gyarmatain”

[Oldalidézet a 21. oldalon]

Jehova Tanúi lelkiismereti okokból nem vesznek részt az ünnepi tevékenységekben

[Kép a 17. oldalon]

A korai keresztények nem ünnepelték a születésnapot

[Kép a 19. oldalon]

„A húsvét nem csupán gyermekjáték, hanem termékenységi rítusból fennmaradó szokás. A tojás és a nyúl is a termékenység jelképe”