A jövőről vallott nézetünk

Az a bibliai jövendölés, amely mélyrehatóan befolyásolja életszemléletünket, a Jelenések 21:3, 4 versében található: „És Isten maga lesz velük [az emberekkel]. És letöröl szemükről minden könnyet, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. Az előbbi dolgok elmúltak.”

A Biblia több helyen is beszél egy Isten által ígért jobb világról. „Új egeket és új földet várunk [Isten] ígérete szerint, és ezekben igazságosság fog lakozni” (2Péter 3:13; Zsoltárok 37:9–11, 29; Ésaiás 11:6–9; 35:5, 6).

Jehova Tanúi hisznek ennek az ígéretnek a beteljesedésében. Hitük szerint ez az egyedüli megoldás az emberiség problémáira. Jézus így mutatott rá erre, amikor tanítványait imádkozni tanította: „Jöjjön el a te királyságod. Legyen meg a te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:10). Hitünk szerint Isten Királysága valóságos kormányzat (Ésaiás 9:6, 7). Ez az egyetlen kormányzat, amely képes megszüntetni mindazokat az állapotokat, amelyek szenvedést okoztak az embereknek, és ettől várhatjuk a tartós béke megvalósulását.

Egy másik bibliai próféciából kitűnik, mit jelent Isten Királyságának az eljövetele az összes mai kormányzat számára: „Az egek Istene egy királyságot támaszt, amely soha el nem pusztul és ez a királyság . . . szétzúzza és megsemmisíti mindazokat a királyságokat, maga pedig megáll határtalan ideig” (Dániel 2:44).

Meggyőződéssel valljuk, hogy ez a változás egészen közel van. Fiataljaink ezért reálisan már most olyan életpályára készülnek fel, amely összhangban van Isten Királyságába, mint valóságos kormányzatba vetett hitükkel. Fő célunk az, hogy elmondjuk az embereknek, milyen ragyogó jövő áll előttünk. Voltaképpen egy olyan időnek nézünk elébe, amikor a jelenlegi gondjaink és bajaink véglegesen meg fognak szűnni, és amikor élvezhetjük majd mindazokat az áldásokat,  amelyeket Isten az őt szolgáló embereknek tartogat. Isten biztos ígérete így hangzik: „A világ elmúlik és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökké” (1János 2:17).

Elkülönülve a világtól

Ahogy ez elvárható, a jövővel kapcsolatos várakozásuk jelentős hatással volt az első keresztényekre is. Emiatt különböztek és különültek el a világtól. E. G. Hardy Christianity and the Roman Government című könyvében erről így írt: „A keresztények idegenként és vándorokként éltek a körülöttük lévő világban; állampolgárságuk a mennyekben volt; az a Királyság, amelyre tekintettek, nem ebből a világból származott. Emiatt hiányzott belőlük minden érdeklődés a közügyek iránt, és ez már kezdettől fogva jellemezte az igaz keresztényeket.”

Jézus világosan megmondta, hogy tanítványainak a világtól való elkülönülése egyik fontos ismertetőjegyük lesz. „Ők nem része a világnak” — mondta (János 17:16; 15:19). Ezzel az alapelvvel összhangban Jehova Tanúi nem akarnak „e világ részévé” válni. Természetesen ez nem jelent remete életet vagy elzárkózást a világtól. Nagyon is érdekel bennünket a körülöttünk élő embertársaink és osztálytársaink élete és jóléte. Fiataljaink szeretnék kivenni részüket minden hasznos iskolai tevékenységből.

Persze azt is elhisszük a Biblia kijelentése szerint, hogy „az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19; János 12:31; 2Korinthus 4:4). Ezért aggodalom tölt el bennünket e világnak gyermekeinkre gyakorolt rossz hatása miatt. A világ gyakran olyan életmódot magasztal, amit mi egészségtelennek tartunk. És ez alól az iskola sem kivétel. Ezért Jehova Tanúinak az a természetes vágyuk, hogy ilyen káros hatások ne érjék gyermekeiket.

[Oldalidézet a 6. oldalon]

„A világ elmúlik . . ., de aki Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökké” (1János 2:17)

[Kép a 7. oldalon]

A Tanúk gyermekei tőlük telhetően igyekeznek résztvenni minden hasznos iskolai tevékenységben