Iskolán kívüli elfoglaltság

Jehova Tanúi azt tartják, hogy az élet nemcsak tanulásból és munkából áll. A tanítás közben beiktatott testmozgás és szünet változatosságot, kikapcsolódást és felfrissülést hoz. De talán feltűnt, hogy a Tanúk gyermekei az iskolán kívüli elfoglaltságokban többnyire nem vesznek részt. Egy rövid magyarázattal szeretnénk az erre vonatkozó nézetünket megvilágítani.

Jehova Tanúi családjainak megvan a programjuk, mely az Isten imádat köré összpontosul. A szülőket arra szoktuk buzdítani, hogy család-központú programjaikba iktassák be a kikapcsolódást is. Ha a szülők szervezik meg és az ő felügyeletük mellett megy végbe gyermekeik kikapcsolódása és szórakozása úgy, hogy ők maguk is részt vesznek ebben, akkor a gyermekek nem maradnak szülői felügyelet nélkül.

Időnként Jehova Tanúi több család részvételével összejönnek és együtt töltik el szabadidejüket. Évente többször is elutaznak nagyobb összejövetelekre, pl. körzetgyűlésekre és kongresszusokra. Ezeknek az utazásoknak kapcsán lehetőségük nyílik múzeumok látogatására és történelmi nevezetességű vagy más kultúrális szempontból érdekes helyek megtekintésére is. Ezeken az összejöveteleken ifjú tanúinknak lehetőségük nyílik összetalálkozni és megismerkedni más fiatal tanúkkal, akik az ország különböző részeiből jöttek ide, ugyanazzal a céllal: hogy Jehova Istent szolgálják.

Nagyon lényegesnek tartjuk, hogy fiataljainkat egészséges társaság vegye körül, különösképpen azért, mert napjainkban az emberi társadalom erkölcsi szintje egyre mélyebbre süllyed. Jehova Tanúi komolyan veszik a Biblia figyelmeztetését: „Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat.” Továbbá igyekszünk eleget tenni, amit követőinek Krisztus mondott: „Ti nem vagytok része a világnak” (1Korinthus 15:33; János 15:19). Ezek az  alapelvek mérvadók az iskolán kívüli elfoglaltság tekintetében is Jehova Tanúi családjaik számára. Vegyük például a sportot:

Sport: A testedzés vitathatatlanul egészséges. A Biblia szerint azonban megvan a maga helye. Erről ezt mondja a Biblia: „Gyakorold magad az isteni önátadásban, mert ez cél. A test gyakorlásának ugyanis van némi haszna, de az isteni önátadás mindenre hasznos” (1Timótheus 4:7, 8). Ezzel a tanáccsal összhangban Jehova Tanúi hasznosnak tartják a tornaórákat, mint a tanítás ideje alatt sorra kerülő tevékenységet.

Jehova Tanúinak mint szülőknek azonban az a benyomásuk, hogy az iskolákban eltúlozzák a sport szerepét. Jehova Tanúi gyermekeik nevelésénél arra törekszenek, hogy ne a sporteredményt tekintsék a legfontosabb dolognak. Azt remélik, hogy gyermekeik Isten szolgáiként és nem mint atléták kívánnak sikeres versenyzők lenni. Mint szülők, Jehova Tanúi arra buzdítják gyermekeiket, hogy az iskola utáni órákat inkább szellemi dolgokkal töltsék el, s ne azzal, hogy egy bizonyos sportágban kitűnjenek.

Ha fiataljaink egy sportágban szervezetten sportolnak, úgy véljük, ezzel kitennék magukat a rossz társaság káros befolyásának. Azon a nézeten vagyunk, hogy a mai sportban a versengés szelleme uralkodott el, az a szellem, mely szerint ’a győzelem nem minden, hanem az EGYETLEN dolog’. Ez pedig káros hatással lehet rájuk. Ezért, ha fiataljaink külön kikapcsolódásra vágynak, a szülők arra buzdítják őket, hogy a kikapcsolódást fiatal hittestvéreikkel, igen, azok bevonásával szervezzék meg, akik „tiszta szívből segítségül hívják az Urat” (2Timótheus 2:22).

A „vezérszurkoló” és szépségkirálynők: Atlétikai versenyben egyes országokban a versenyzőket bíztató vezérszurkolónak az a feladata, hogy az iskolai csapatot hangos biztatással tűzbehozza, és jobb eredmények elérésére lelkesítse. Ilyenkor a nézőket éljenzésre és a  hősök dicsőítésére serkenti, aminek, ha eljön az ideje, felállásukkal is tanújelét adják, vagy együtt éneklik az iskolai indulót. Jehova Tanúi nem tartják helyénvalónak az ebben való részvételt. Hasonlóan a bibliai alapelvek megsértésének tekintjük, ha valaki elvállalja a szépségkirálynővé jelölést vagy bálkirálynői megválasztását, mert az emberdicsőítés helytelen (Róma 1:25; Cselekedetek 12:21–23).

Diákbálok: A sporthoz hasonlóan a tánc is, mint mozgás, hasznos lehet és egészséges. Maga Jézus Krisztus sem volt rossz véleménnyel a táncról, hiszen a tékozló fiúról szóló példázatban a táncot a mértéktartó mulatság részeként említette (Lukács 15:25). Mégis bizonyára feltűnt Önöknek, hogy fiataljaink rendszerint nincsenek jelen az iskolabálokon vagy más iskolai táncrendezvényeken. Vajon miért?

Elsősorban a diákbálokon tapasztalt nemkívánatos jelenségek miatt. A fiatalok ilyenkor rendszerint dohányoznak, a szokottnál is több szeszes italt fogyasztanak, sőt kábítószereznek és botrányosan viselkednek nemi téren. Aki ilyen bálokra elmegy, elkerülhetetlenül kiteszi magát a rossz társaságok hatásának. Azzal a bibliai figyelmeztetéssel összhangban, hogy csak azokkal legyenek közös programjuk, akik tiszta szívből segítségül hívják az Urat”, Jehova Tanúi illő módon távol maradnak az ilyen bálokról.

„Randevúk”: Az utóbbi időkben sokfelé megszokottá vált, hogy fiatal fiúk és lányok randevút adnak egymásnak és együtt töltik szabadidejüket. Gyakran már tizenéves korban barátságok alakulnak ki, és kéz a kézben járnak együtt, csókolóznak és olykor még tovább is mennek ezekkel. Jehova Tanúi, mint szülők nem tartják illőnek, ha gyermekeik ilyen házasságra még túl fiatal korban másnembeliekkel randevúznak.

Diákegyesületek: Az azonos érdeklődésű diákok diákklubok keretén belül szívesen összejönnek közös érdeklődésük kielégítése céljából. Ezek a klubok leginkább a társas együttlét célját szolgálják. Nem szokatlan dolog, hogy ilyen diákkörökben való részvétel erkölcstelenséghez vezet. Tekintettel erre az eshetőségre, alaposan megfontolandó, hogy gyermekeink belépjenek-e ilyen diákklubokba vagy szakkörökbe.

Fiatal tanúinknak és szüleiknek a következő fontos kérdéseket kell tisztázniuk: Vajon klubtevékenység  az iskolai órák idejére szorítkozik-e? Gyakorol-e az iskola szoros felügyeletet? Vajon a klubtagság olyan iskola utáni órákat vesz igénybe, amelyeket sokkal jobban el lehetne tölteni otthoni vagy gyülekezeti tennivalókkal? Végső soron a szülőknek kell dönteniük, hogy melyik klubban vagy diákegyesületben engedik meg — ha egyáltalán megengedik — gyermekeiknek a beiratkozást.

Iskolai színjátszás: Jehova Tanúinak semmi kifogásuk nincs a színjátszás ellen. A kerületkongresszusok programjában rendszeresen szerepelnek bibliai drámák. Mindezek ellenére Jehova Tanúi, mint szülők több tényezőt is mérlegelnek, mielőtt engedélyeznék gyermekeiknek az iskolai színdarabokban való közreműködését. Például: A bemutatott színdarab összhangban van-e a bibliai alapelvekkel? Az ifjú tanúink nem vehetnek részt olyan színdarabban, amely Biblia szerint nem helyeselt erkölcsi mértékek fölött szemet huny. Ezenkívül a próbák is időt rablók és az együtt szereplő társaság is rossz hatással lehet rájuk. A szülők gondosan mérlegelik ezeket a tényezőket, mielőtt beleegyeznének abba, hogy gyermekeik szerepeljenek-e egy színdarabban.

Véradás és más adakozások: Több iskolában időnként fel szokták kérni a diákokat, hogy adakozzanak bizonyos célokra. Olyan országok is akadnak, ahol a véradást is szorgalmazzák. A bibliai parancs értelmében a keresztényeknek „tartózkodniuk kell . . . a vértől”, vagyis nem lehet a vért sem evésre, sem más célra felhasználni. Lelkiismereti okokból tehát sem nem adunk, sem el nem fogadunk vért (1Mózes 9:4–6; 3Mózes 17:10–14: Cselekedetek 15:19, 20, 28, 29).

E füzetben ismertetett okokból Jehova Tanúi nem támogatnak anyagilag semmilyen politikai ügyet, de nem adakoznak vallási jellegű ünnepek megünneplésére sem. Ezenkívül nem lottóznak, és nem űznek semmilyen más szerencsejátékot. Vannak persze olyan esetek, amikor a körülményeket mérlegelve egyénileg döntik el, hogy támogatnak-e valakit anyagilag vagy sem. Például, ha baleset ér valakit diáktársaik közül, vagy megbetegszik valamelyik osztálytársuk és pár szál virágra vagy kisebb ajándékra gyűjtést rendeznek, ilyen esetben nem zárkóznak el az ajándékozástól (Cselekedetek 20:35).

[Oldalidézet a 22. oldalon]

„Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1Korinthus 15:33).