Zászló előtti tisztelgés himnuszok és szavazás

Talán egyik legkényesebb helyzet akkor alakul ki gyermekeink számára az iskolában, amikor hazafias szertartásokra kerül sor. Tudjuk, hogy itt mély hazafias érzelmek kerülnek felszínre. Ezért hálásak vagyunk azoknak a tanároknak, akik a felmerülő helyzetekben együttérzésüket nyilvánítják ki. Hasznosnak látszik megmagyarázni, miért nem vesznek részt Jehova Tanúi hazafias szertartásokban.

A történelmi bizonyítékok egyértelműen igazolják, hogy az első keresztények nem avatkoztak a politikai ügyekbe. Jézus így indokolta ezt: „Ők nem része a világnak, amiként én sem vagyok része a világnak” (János 17:16). Valamennyien egy mennyei kormányzat, Isten Királysága alattvalóinak vallották magukat. Eugene A. Colligan és Maxwell F. Littvin, New York-i pedagógusok ezt írták a From the Old World to the New című könyvükben: „Isten Királyságát többre becsülték minden más földi királyságnál”.

E tekintetben az első keresztények szorosan követték Jézus Krisztus példáját és Jehova Tanúi ma szintén e szerint a mérce szerint igyekeznek élni (János 6:15; 18:36). Érdemes megfigyelni, hogyan nyilatkoznak az alább idézett művek Krisztus első követőinek a politikai ügyekkel kapcsolatos semleges állásfoglalásáról:

„A korai keresztényeket nem nagyon értették meg, és a pogány világ uralkodói nem nézték jó szemmel . . . A keresztények nem láttak el bizonyos római állampolgári kötelességet . . . Nem voltak hajlandók politikai hivatalt betölteni (Albert K. Heckel és James G. Signam: On the Road to Civilization, A World History című könyv, 1937, 237. és 238. o.).

„A római kormány a keresztényeket államelleneseknek tartotta, mivel a keresztények nem voltak hajlandók a római hadseregben szolgálni. Nem tisztelegtek a császár szobra előtt, ami a római társadalomban az állampolgár számára annyit jelentett, mintha ma valaki nem tisztelegne a zászló előtt. Vallásukhoz viszont lojálisan ragaszkodtak” (Edith Mc. Cal, Evalyn Rapparlie és Jack Spatafora Man—His World and Culture című könyv, 1974, 67., 68. o.).

 Bizonyára érthető, mivel napjainkban hasonló semleges magatartást követünk, hogy ez kihatással van fiataljaink részvételére, bizonyos iskolai feladatokban és tevékenységekben.

Zászló előtti tisztelgés

Noha egyetlen nemzet zászlója előtt sem tisztelgünk, ez nem tiszteletlenségünk jele. Bármelyik országban éljünk is, igenis tiszteletben tartjuk a nemzeti lobogót, és ezt a tiszteletünket azzal fejezzük ki, hogy engedelmeskedünk az ország törvényeinek. Mi nem veszünk részt semmilyen államellenes összeesküvésben. Ténylegesen hisszük, hogy a fennálló emberi kormányzatok „Isten elrendezését” képezik ideiglenesen, és csak az ő engedélyével léteznek. Ezért Isten előtt felelősnek érezzük magunkat azért, hogy megfizessük az adót, a vámot és megadjuk a „felsőbb hatalmasságoknak” kijáró tiszteletet (Róma 13:1–7).

De kérdezhetnénk: ’Miért nem hajlandók Jehova Tanúi tiszteletből a zászló előtt tisztelegni?’ Azért, mert a zászló előtti tisztelgést imádati aktusnak tekintjük. Természetesen azt sem kifogásuljuk, hogy mások tisztelegnek előtte vagy sem, mi azonban lelkiismereti okokból nem tehetjük meg, hogy imádatnak minősülő hódolatot adjunk bárkinek vagy bárminek is Jehova Istenen kívül (Máté 4:10). Tudjuk, sokan nem tekintik a zászlót szentnek és a zászló előtti tisztelgést imádati aktusnak. De tisztelettel szeretnénk felhívni az Önök figyelmét világi szaktekintélyek nyilatkozataira:

„A zászló, a kereszthez hasonlóan, szent . . . A nemzeti lobogóval kapcsolatos emberi magatartásra vonatkozó szabályok és előírások eléggé nyomatékos szavakban fejeződnek ki. Pl. ’Zászló előtt tisztelegj!’, vagy ’Tisztelgés a zászló előtt!’ és ’Hódolat a zászló előtt’ (The Encyclopedia Americana, 1942, 11. kötet, 316. o.).

„A nacionalizmusba vetett hit fő jelképe és az ezzel kapcsolatos tisztelet központi tárgya a zászló. Az emberek  sajátságos szertartási formákat gondoltak ki a ’zászló előtti tisztelgésre’, a ’zászlólengetésre’, vagy a ’zászlóval való üdvözlésre’ és a ’zászló felvonására vagy a zászló bevonására’. Ilyenkor a férfiak leveszik a kalapjukat, a költők ódákat írnak, a gyermekek pedig himnuszokat énekelnek a zászló magasztalására” (J. Paul Williams What Americans Believe and How They Worship című könyve, 1952, 359., 360. o.).

Valaki közbevethetné, hogy ezek szélsőséges nézetek. Csak érdekesség kedvéért említjük, a puritánok Amerika gyarmatosításának idején azért tiltakoztak a brit zászló ellen, mert „Szent” György vörös keresztje volt rajta. A The Encyclopœdia Britannica (1910—1911) szerint tiltakozásuk alapja „nem az anyaország iránt érzett hűtlenségük volt, hanem az a körülmény, hogy a zászlót a bálványimádat jelképének tartották”.

A Tízparancsolat szerint tilos imádat céljából minden olyan tárgy készítése, ’ami hasonlít bármihez, ami „fent a mennyben, vagy alant a földön van” (2Mózes 20:4, 5). Mi, keresztények, magunkra nézve kötelezőnek tartjuk a Biblia következő parancsát: „Őrizkedjetek a bálványoktól!” (1János 5:21).

Nagyon hálásak vagyunk a tanároknak, ha megértően kezelik hitnézetünket és támogatják gyermekeinket ahhoz való ragaszkodásukban. Idézünk egy-két kommentárt, amelyből kitűnik, hogy mások is megértik azt az álláspontunkat, hogy a zászló előtti tisztelgés az imádattal áll kapcsolatban. Íme:

„A keresztények nem voltak hajlandók . . . áldozatot bemutatni a [római] császár védőszellemének. Ez nagyjából azonos lenne a zászló előtti tisztelgés vagy a hűségeskü mai megtagadásával” (Daniel Mannix Those About To Die című könyv, 1958, 135. o.).

„Az az alapállás, hogy a zászló előtti tisztelgés vallásos aktus . . . Ez a szemléletmód, bármilyen furcsa, bibliai alapon nyugszik . . . Ha a zászló előtti tisztelgés vallásos aktus, akkor ez Isten törvénye értelmében tilos, mindegy, hogy tiszteletreméltó-e az a bizonyos tárgy. Más szóval, a zászló előtti tisztelgés megtagadása nem jelent semmiképpen sem tiszteletlenséget a zászlóval vagy a fennálló hatalommal szemben” (David R. Manvaring, a politikai tudományok adjunktusa, Hobart és William Smith Kollégiumokban Render Unto Caesar, The Flag-Salute Controversy című könyv, 1962, 32. o.).

Mindenesetre mi szeretnénk kihangsúlyozni, hogy a zászló előtti tisztelgés megtagadásával nem áll szándékunkban tiszteletlenséget tanúsítani a kormányokkal  vagy a vezető államférfiakkal szemben. Egyszerűen imádati aktusként nem akarunk meghajolni vagy tisztelegni egy államot jelképező bálvány előtt, mint amilyent Nebukadnezár állíttatott fel a Dura mezején, vagy akár a nemzetek lobogói előtt (Dániel 3:1–30). Figyelemre méltóan fejtegette ezt az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága, amikor e kérdésben egy korábban hozott ítéletét megváltoztatta:

„Véleményünk szerint a helyi hatóságok, amikor ki akarják kényszeríteni a zászló előtti tisztelgést és hűségesküt, túllépik az Alkotmányban biztosított hatáskörüket és az értelemnek és szellemnek olyan területére hatolnak be, amelyet éppen megvédeni akartunk minden hivatalos állami kényszerrel szemben. Ezt célozta Alkotmányunk első módosítása” (Nyugat-Virginia állam Oktatásügyi Minisztériuma kontra Barnette ügy, 1943).

Miközben a zászló előtti tisztelgés szertartása alatt mások tisztelegnek a zászlók előtt és hűségesküt tesznek, Jehova Tanúi csöndben állva maradnak. De ha valamilyen oknál fogva a zászló előtti tisztelgési ceremónia csupán annyiból áll, hogy a zászló előtt fel kell állni és ez már a ceremóniában való részvételt jelenti, Jehova Tanúi ülve maradnak. Azon kívül, fiataljaink hazafias felvonulásokban nem vesznek részt, mert ezzel azt bizonyítanák, hogy támogatják ezt az ügyet, amiért a felvonulást rendezték. Semlegesek maradnak.

Nemzeti himnuszok és iskolai énekek

Egy nemzet himnusza gyakran megzenésített dicséret vagy ima. Az The Encyclopedia Americana (1956) ezt mondja: „A legtöbb ország himnusza a hazaszeretet és saját nemzetének büszke voltát fejezi ki, és ebben legtöbbször vallásos és hazafias érzések keverednek”. Voltaképpen a hazafias dalok ugyanolyan alapgondolatokat tartalmaznak, mint a hűségeskü vagy a zászló előtti hűségfogadalom. És mivel nincs bibliai alapja a nemzeti büszkeségnek, amely eddig oly sok viszályt okozott, ezért mi nem éneklünk olyan énekeket, amelyek felmagasztalják valamelyik földi nemzetet (Cselekedetek 17:26; János 17:15, 16).

Amikor a nemzeti himnuszt játsszák, a jelenlevőktől elvárják, hogy felállásukkal fejezzék ki együttérzésüket, a himnusz gondolatával. Ilyen esetben a Tanúk gyermekei ülve maradnak. De ha a fiataljaink éppen  állnak a nemzeti himnusz játszása közben, nem kell leülniük, ugyanis nem a himnusz miatt álltak fel. Ha viszont az az elvárás, hogy az emberek álljanak és énekeljék a himnuszt, ez esetben fiataljaink felállnak helyükről és tiszteletből állva maradnak. De azzal, hogy nem éneklik a himnuszt, kifejezik, hogy nem azonosulnak ugynazokkal az érzésekkel, amiket az ének tartalmaz.

Vajon az iskola éneke ugyanabba a kategóriába tartozik, mint a nemzeti himnusz? Igen, mert az iskola is saját dicsőítő énekének tekinti, mint ahogy nemzetek is a himnuszaikat. Ezeket gyakran vallásos áhítattal éneklik és közben éljeneznek. Fiataljaink nem osztoznak ezekben az érzelmekben.

Választott tisztségek és állások

A legtöbb iskolában a diákok megválasztanak valakit bizonyos tisztségre, vagy megbíznak valakit osztálytitkári feladattal. Egyes országokban, mint pl. az Egyesült Államokban szabályos választási kampányt rendeznek kicsinyben. A diákok nemcsak iskolai kérdésekben döntenek, hanem megtanulják azt is, hogyan kell politikailag állást foglalniuk. A Tanúk gyermekei nem keverednek az iskola politikai életébe, ezért nem vállalnak ilyen hivatalt és szavazatukkal sem juttatnak másokat ilyen hivatalokba. Ha ilyen hivatalra kiszemelnék vagy megválasztanák őket, tapintatosan elhárítják maguktól ezt a kinevezést. Így Jézus példáját követik, aki visszavonult, amikor a nép királlyá akarta őt tenni (János 6:15).

De más a helyzet akkor, ha a tanár jelöl ki valakit egy feladatra. Ha egy ifjú Jehova Tanúját kijelölik valamilyen iskolai feladat ellátására, pl. naposnak vagy forgalomirányítónak, akkor mi magunk is buzdítjuk őket ennek a feladatnak minél jobb ellátására.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem minden szavazás politikai jellegű. Olykor a tanár felkérheti a diákokat véleménynyilvánításra. Azzal nem szegik meg fiataljaink a Biblia alapelveit, ha kifejtik vélményüket, bizonyos tevékenységet előnyben részesítve, vagy egy beszédről, fogalmazványról elmondják véleményüket. Ha valaki véleményét valaminek a minősítésére kézfelemeléssel fejezi ki, nem azonos azzal, mintha politikai tisztségre választana valakit.

[Oldalidézet a 12. oldalon]

„Ők nem része a világnak, amiként én sem vagyok része a világnak” (János 17:16)

[Oldalidézet a 13. oldalon]

Jehova Tanúi a zászló előtti tisztelgést imádati aktusnak tekintik

[Oldalidézet a 14. oldalon]

„A keresztények nem voltak hajlandók . . . áldozatot bemutatni a [római] császár védőszellemének. Ez nagyjából azonos lenne a zászló előtti tisztelgés mai megtagadásával

[Kép a 15. oldalon]

A hűséges héber ifjakhoz hasonlóan, akik nem voltak hajlandók az állam jelképét imádni, Jehova Tanúi sem hajlandók tisztelegni a zászló előtt

[Kép a 16. oldalon]

Jehova Tanúinak gyerekei nem keverednek az iskola politikai életébe