Miért kell ismernünk Isten nevét

„MINDAZ, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben részesül” (Róma 10:13). Pál apostol e szavakkal hangsúlyozza, mennyire fontos ismernünk Isten nevét. Szavai az eredeti kérdésünket juttatják eszünkbe: Miért helyezte Jézus Isten neve megszentelését mintaimájának a legelejére, minden egyéb fontos kérés elé? A válasz jobb megértéséhez szükséges egy kicsit jobban megérteni két kulcsfontosságú szónak a jelentését.

Először, mit jelent voltaképpen a „megszentelni” szó? Szó szerint: „szentté tenni”. De vajon Isten neve önmagában nem elég szent? Természetesen az. Amikor megszenteljük a nevét, ezzel nem tesszük nevét szentebbé. Inkább elismerjük „szent”, „elkülönített” voltát, és a legnagyobb tiszteletben részesítjük. Amikor azt kérjük imánkban, hogy szenteltessék meg az ő neve, boldogan arra az időre tekintünk előre, amikor az egész teremtett világ szentként fogja azt tisztelni.

Másodszor, mi mindent foglal magában maga a „név” szó? Láttuk, hogy Istennek neve van: Jehova. Ez a név több ezerszer előfordul a Bibliában. Azt is megvizsgáltuk, mennyire fontos Isten nevét visszaállítanunk az őt jogosan megillető helyére a Bibliában. Ha Isten neve nem lenne ott, hogyan teljesülhetnének a zsoltáros szavai: „És akik a nevedet ismerik, benned bíznak, mert te biztos nem hagyod el a téged keresőket, ó Jehova!” (Zsoltárok 9:10, [9:11, Károli]).

De vajon ’Isten nevének a megismerése’ pusztán csak értelmi felismerését jelenti annak, hogy a héberben Isten neve: JHVH, vagy a mi kiejtésünk szerint: Jehova? Nem, ez ennél sokkal többet jelent. Amikor Mózes a Sínai-hegyen volt, „Jehova leereszkedett a felhőben, és ott volt (Mózessel) és kijelentette az ő Jehova nevét”. Mit foglalt magában Jehova nevének a kijelentése? A tulajdonságait is. „Jehova, Jehova, irgalmas és könyörületes Isten, lassú a haragra, és bővelkedik szerető kedvességben és igazságban” (2Mózes 34:5, 6). Nem sokkal halála előtt Mózes ezt mondta az izraelitáknak: „Hirdetem Jehova nevét.” Ezután mi következett? Isten nagyszerű tulajdonságának felsorolása, és annak áttekintése, amit Isten Izrael érdekében tett nevére való tekintettel (5Mózes 32:3–43). Isten nevének a megismerése tehát azt jelenti, hogy megtanuljuk azt is, amit az ő neve képvisel, továbbá, hogy imádjuk azt az Istent, aki mindezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik.

Mivel Jehova összekapcsolta nevét tulajdonságaival, szándékával és tetteivel, ebből érthetjük meg a Bibliának azt a kijelentését, hogy Isten neve miért szent (3Mózes 22:32). Az ő neve ’fenséges, nagy, félelmet keltő és elérhetetlenül magasztos’ (Zsoltárok 8:1, [8:2, Károli]; 99:3; 148:13). Igen, Istennek a neve több, mint egyszerű cím. Ez a név őt mint személyt jelöli. És ez nem átmeneti időre szóló név, hogy hébe-hóba használjuk, és nem olyan név, amelyet olyan címmel, mint „Úr” helyettesíteni lehetne.  Maga Jehova jelentette ki Mózesnek: Jehova . . . Ez az én nevem határtalan ideig, és ez az én emlékezetem nemzedékről nemzedékre” (2Mózes 3:15).

Az ember — bárhogy próbálkozzék is — Isten nevét soha nem tudja kitörölni a földnek a színéről. „Napkeltétől napnyugtáig nagy lesz az én nevem a nemzetek között, és mindenütt füstölő áldozatot mutanak be nekem, igen, tiszta ajándékot mutatnak be az én nevemnek; mert nagy lesz az én nevem a nemzetek között — mondja a seregek Jehovája” (Malakiás 1:11; 2Mózes 9:16; Ezékiel 36:23).

Isten nevének a megszentelése tehát minden más kérdésnél fontosabb. Isten valamennyi elhatározása nevével kapcsolódik egybe. Az emberiség problémái akkor kezdődtek, amikor Sátán első ízben megszentségtelenítette Jehova nevét, hazugnak nevezte őt, aki alkalmatlan arra is, hogy az emberi fajt kormányozza (1Mózes 3:1–6; János 8:44). Az emberiség Sátán hazugságának végzetes hatásai alól akkor fog tökéletesen megszabadulni, amikor Isten a nevét igazolni fogja minden rágalom alól. Ez is egyik oka annak, amiért a keresztények oly buzgón kérik imájukban Isten nevének a megszentelését. Vannak persze olyan dolgok is, amiket ők is megtehetnek Isten neve megszentelése érdekében.

Hogyan szentelhetjük meg mi Isten nevét?

Többek között úgy is, hogy beszélünk másoknak Jehováról, és mondjuk, hogy Jézus Krisztus vezetése alatt álló Királysága az emberiség egyedüli reménysége (Jelenések 12:10). Sokan eszerint járnak el, miközben beteljesítik Ésaiás próféta szavait: „Azon a napon ezt mondják majd: ’Adjatok hálát Jehovának! Hívjátok segítségül az ő nevét. Ismertessétek a népek között az ő tetteit. Emlékeztessétek őket arra, hogy felmagasztalt az ő neve. Énekeljetek Jehovának, mert tettei egyedülállók. Tudja meg ezt az egész föld.’ ” (Ésaiás 12:4, 5).

Azáltal is, hogy engedelmeskedünk Isten parancsainak és törvényeinek. Jehova azt parancsolta Izrael nemzetének: „Tartsátok meg parancsaimat és cselekedjetek azok szerint. Én vagyok Jehova. És ne szentségtelenítsétek meg az én szent nevemet, hogy megszentelt legyek Izrael fiai között. Én vagyok Jehova, aki megszentellek titeket” (3Mózes 22:31, 32).

Hogyan szentelték meg az izraeliták Jehova nevét az ő törvényeinek a megtartása által? Úgy, hogy a törvényt az izraeliták Jehova nevében kapták (2Mózes 20:2–17). A törvény megtartása kifejezte vagy tükrözte e név iránti tiszteletüket és nagyrabecsülésüket. Ezenkívül Jehova neve az izraelitákkal, mint nemzettel egybefonódott (5Mózes 28:10; 2Krónika 7:14). Amikor helyesen cselekedtek, ezzel Jehova nevére dicsőséget hoztak, ugyanúgy, mint a jól viselkedő kisgyermek is tiszteletére válik atyjának.

Amikor viszont nem tartották meg a törvényt, gyalázatot hoztak Isten nevére. Az olyan bűnök, mint a bálványoknak  való áldozás, a hamis eskű, a szegények elnyomása és a paráznaság — mind, mind szégyen és gyalázat volt Isten nevére (3Mózes 18:21; 19:12; Jeremiás 34:16; Ezékiel 43:7).

Hasonlóképpen a keresztények is Isten nevében kapták a parancsokat (János 8:28). Ők is olyan népként ismeretesek, amely Jehova neve számára lett kiválasztva (Cselekedetek 15:14). Ha tehát egy keresztény azt kéri imájában, hogy „szenteltessék meg” Istennek a neve, köteles ezt a nevet saját életében is megszentelni, vagyis köteles engedelmeskedni minden isteni parancsnak (1János 5:3). Ez azoknak a parancsoknak a teljesítését is magában foglalja, amelyeket Istennek a Fia, Jézus Krisztus adott nekik, aki mindig megdicsőítette Atyját (János 13:31, 34; Máté 24:14: 28:19, 20).

Jézus a kivégzése előtti éjszakáján megvilágította a keresztények előtt, mennyire fontos Isten neve. Atyjához imádkozva ezt mondta: „Megismertettem velük a nevedet és ezután is megismertetem”, majd így folytatta magyarázatát, „hogy az a szeretet legyen bennük, amellyel te szerettél engem, és én egységben legyek velük” (János 17:26). A tanítványok esetében Isten nevének megismerése azt is jelentette, hogy személyesen tapasztalhatták Istennek a szeretetét. Jézus lehetővé tette számukra, hogy Istent, mint szerető Atyjukat bensőségesen is megismerjék (János 17:3).

Hogyan érint mindez téged?

Az első századi keresztény apostolok és jeruzsálemi vének egyik összejövetelén Jakab tanítvány ezt mondta: „Simon részletesen beszámolt arról, mi módon fordította Isten a figyelmét első ízben a nemzetek felé, hogy közülük népet vegyen a nevének.” Azonosíthatnánk-e téged azokkal, akiket Isten kiválaszt, hogy „nevének népévé” legyenek, ha nem használnád vagy nem viselnéd ezt a nevet? (Cselekedetek 15:14).

Bár sokan nem szívesen használják Jehova nevét, és számos bibliafordító is kihagyta fordításából, milliók örömmel ragadják meg azt a kiváltságot, hogy Istennek a nevét viselhetik, s nemcsak imádatukban, hanem mindennapi beszélgetésükben is említik és hirdetik másoknak. Ha valaki beszélt neked a Biblia Istenéről és a Jehova nevet is említette, vajon melyik vallásos csoporttal tudtad az illetőt összekapcsolni? Csak egy ilyen vallásos csoport van ma a világon, amely Isten nevét az ókori idők imádóihoz hasonlóan, rendszeresen használja imádatában. Ezek Jehova Tanúi.

Jehova Tanúinak a Biblián alapuló neve olyan keresztényekként azonosítja őket, akik Isten ’nevének a népe’! E Tanúk büszkék, hogy e névnek a viselői lehetnek, hiszen Jehovától kapták ezt a nevüket. Ésaiás 43:10-ben ezt olvassuk: „Ti vagytok az én tanúim — ez Jehova kijelentése —, igen, szolgám, akit választottam.” Kikről beszél itt Isten? Vizsgáljuk meg az előző verseket.

Ugyanebben a fejezetben az 5–7. versben ezt mondja Ésaiás: „Ne félj, mert én veled vagyok. Napkeletről előhozom magodat, és napnyugatról összegyűjtelek. Ezt mondom majd északnak: ’Add ki! és délnek: ’Ne tartsd vissza. Hozd elő fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről, mindenkit, akit nevemről fognak nevezni, akiket dicsőségemre teremtettem, akiket én formáltam és én alkottam.’ ” Napjainkban ezek a versek Isten saját népére vonatkoznak, akiket minden nemzetből összegyűjtött, hogy az ő dicsőítői és Tanúi legyenek. Isten neve tehát nemcsak az ő személyes kilétét tisztázza, hanem e név alapján igaz szolgáit is könnyebben fel lehet ismerni ma a földön.

 Áldások, amelyek Isten neve megismeréséből fakadnak

Jehova megoltalmazza azokat, akik nevét szeretik. A zsoltáros ezt mondta: „Mivel szeretetét felém irányítja, én is gondoskodom megmeneküléséről. Megvédelmezem, mert megismerte nevemet” (Zsoltárok 91:14). De nem is felejtkezik el róluk: „Akkor beszélgettek egymással azok, akik félik Jehovát, mindenki a társával, Jehova pedig figyelte és hallgatta őket. És emlékkönyvet kezdtek írni őelőtte azokról, akik félik Jehovát, és akik megemlékeznek az ő nevéről” (Malakiás 3:16).

Ha megismerjük és megtanuljuk szeretni Istennek a nevét, ez nemcsak a mostani életünkben lesz hasznunkra. Az engedelmes embereknek Jehova egy paradicsomi földön való boldog örök életet ígért. Dávidot a következők megírására ihlette: „Mert a gonosztevők ki lesznek vágva. De akik Jehovában reménykednek, azok birtokolják a földet. A föld pedig a szelídeké lesz, és bizony maradéktalan örömet találnak a béke bőségében” (Zsoltárok 37:9, 11).

Hogyan lesz ez lehetséges? Jézus megadta a választ erre a kérdésre. Ugyanabban a mintaimában, amelyben arra tanított bennünket, hogy kérjük „Isten neve megszentelését”, hozzáfűzte: „Jöjjön el a te Királyságod, legyen meg a te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:9, 10). Igen, Isten Királysága Jézussal az élen, megszenteli majd Istennek a nevét, és valóra váltja a kedvező állapotokat a földön. Kiküszöböli a gonoszságot és megszünteti a háborút, a bűnözést, az éhínséget, a betegséget és a halált (Zsoltárok 46:8, 9, [46:9, 10, Károli]; Ésaiás 11:9; 25:6; 33:24; Jelenések 21:3, 4).

Te is örvendhetsz az örök életnek Isten Királysága alatt. Hogyan? Úgy, hogy ha megismered Istent. „Az jelent örök életet, hogy állandóan ismeretet szerezzenek rólad, az egyedül igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, a Jézus Krisztusról” (János 17:3). Jehova Tanúi örömmel nyújtanak segítséget ilyen életadó ismeret megszerzéséhez (Cselekedetek 8:29–31).

Remélhetőleg, e kis füzetben nyújtott ismeretek alapján sikerült meggyőződnöd arról, hogy a Teremtőnek igenis van személyes neve, ami nagyon becses az ő szemében. De szemedben is becsesnek kellene lennie! Bárcsak fel tudnád ismerni, mennyire fontos ismerned és használnod ezt a nevet — főleg az istenimádatban!

És bárcsak benned is meglenne az az eltökéltség, amely sok évszázaddal ezelőtt Mikeás prófétában megvolt, hogy azt tudd bátran mondani: „Mert minden nép a maga istenének nevében jár, mi pedig, a magunk részéről, a mi Jehova Istenünk nevében járunk határtalan ideig, sőt örökké” (Mikeás 4:5).

[Oldalidézet a 28. oldalon]

’Isten nevét megszentelni’ többet jelent, mint pontosan tudni azt, hogy az ő neve Jehova

[Oldalidézet a 30. oldalon]

Jehova neve ’felséges, nagy, félelmet keltő és elérhetetlenül magasztos’. Isten valamennyi elhatározása nevével fonódott egybe

[Kiemelt rész a 29. oldalon]

Az Anglican Theological Review (1959 októberi számában) az egyik cikkben dr. Walter Lowrie kiemelte, mennyire fontos Isten nevét megismerni. Ezt írta: „Az emberi kapcsolatban is rendkívül fontos ismernünk annak a személynek tulajdonnevét vagy személynevét, akit szeretünk, akihez beszélünk, vagy akiről beszélünk. Pontosan így van ez az ember és az Isten viszonylatában is. Az az ember, aki nem ismeri Istent név szerint, nem ismeri őt személy szerint, nem ismerősként beszél vele (pedig ez az ima lényege), nem szeretheti őt, ha tudatában csak személytelen erőként él.”