Egy könyv, amely élő nyelveken „beszél”

Ha a nyelv, amelyen egy könyv íródott, meghal, akkor gyakorlatilag a könyv is meghal. Napjainkban csupán néhány ember tud olvasni azokon az ősi nyelveken, melyeken a Bibliát írták. A Biblia mégis élő. Azért maradt fenn, mert „megtanult beszélni” az emberiség élő nyelvein. A fordítók, akik „megtanították” a Bibliát más nyelveken beszélni, olykor leküzdhetetlennek tűnő akadályokkal néztek szembe.

A BIBLIA fordítása — több mint 1100 fejezetével és 31 000 versével — tiszteletet keltő feladat. Az évszázadok folyamán hitbuzgó fordítók mégis boldogan vállalták ezt a kihívást. Sokan készek voltak megpróbáltatást elszenvedni, sőt meghalni munkájukért. Annak története, hogyan fordították le a Bibliát az emberiség nyelveire, a kitartás és a leleményesség figyelmet érdemlő beszámolója. Vizsgáljunk meg csupán egy kis részt ebből a lenyűgöző feljegyzésből.

Kihívások, melyekkel szembekerültek a fordítók

Te hogyan fordítanál le egy könyvet egy olyan nyelvre, amelynek nincs írásrendszere? Sok bibliafordító éppen ilyen kihívással került szembe. Az i. sz. negyedik században élt Ulfilas például arra a nyelvre — a gót nyelvre — kezdte lefordítani a Bibliát, amely modern nyelv volt ugyan, de nem volt írott nyelv. Ulfilas úgy küzdötte le a problémát, hogy főként a görög és a latin ábécére alapozva feltalálta a gót ábécét 27 betűvel. Gót nyelvű, majdnem teljes bibliafordítását i. sz. 381 előtt fejezte be.

A kilencedik században két görög nyelvű testvér, Cirill (eredeti nevén Konsztantinosz) és Metód — mindketten kiváló tudósok és nyelvészek — le akarták fordítani a Bibliát szlávul beszélő emberek részére. A szlavónnak, a mai szláv nyelvek elődjének viszont nem volt írásrendszere. Ezért a két testvér feltalált egy ábécét, hogy bibliafordítást készíthessen. A Biblia attól fogva sokkal több emberhez tudott „beszélni” — a szláv világban élő emberekhez.

A XVI. században William Tyndale látott neki a Biblia lefordításának az eredeti nyelvekről angol nyelvre, de kemény ellenállással találkozott az egyház és az állam részéről egyaránt. Tyndale, aki Oxfordban tanult, olyan fordítást akart készíteni, amelyet még „egy szántóvető fiú” is meg tud érteni.¹ Ennek érdekében Németországba kellett menekülnie, ahol az angol nyelvű „Újszövetség” fordítását 1526-ban nyomtatták ki. Amikor Angliába csempészték, a hatóság annyira feldühödött, hogy nyilvánosan égetni kezdte a példányokat. Tyndale-t később elárulták.  Közvetlenül azelőtt, hogy megfojtották és elégették, ezeket a szavakat kiáltotta: „Uram, nyisd fel Anglia királyának a szemét!”²

A Biblia fordítása folytatódott, a fordítókat nem lehetett leállítani. Az 1800-as évre a Bibliának legalább bizonyos részei 68 nyelven „tudtak beszélni”. Majd a bibliatársulatok megalakulásával — különösen az 1804-ben megalapított Brit és Külföldi Bibliatársulat megalakulásával — a Biblia hamarosan még több új nyelvet „tanult” meg. Százával jelentkeztek önként fiatalemberek, hogy külföldre menjenek misszionáriusnak, sokan azzal az elsődleges céllal, hogy lefordítsák a Bibliát.

Afrikai nyelvek tanulása

1800-ban csak körülbelül tucatnyi írott nyelv volt Afrikában. A több száz beszélt nyelvnek mindaddig várnia kellett, amíg valaki feltalált hozzá egy írásrendszert. Misszionáriusok érkeztek, és tankönyv vagy szótár segítsége nélkül megtanulták a nyelveket. Azután azon dolgoztak, hogy kifejlesszék a nyelv írott formáját, majd megtanították az embereket az írásrendszer elolvasására. Ezt azért tették, hogy az emberek egy napon majd a saját nyelvükön olvashassák a Bibliát.³

Az egyik ilyen misszionárius egy skót férfi, Robert Moffat volt. 1821-ben, 25 éves korában missziós útra indult Dél-Afrikába, a csvana nyelvet beszélő emberekhez. Hogy megtanulja nem írott nyelvüket, elvegyült az emberek közé, olykor az ország belsőbb területeire is elutazott, hogy ott éljen köztük. Később ezt írta róluk: „Az emberek kedvesek voltak, nyelvi baklövéseim miatt sokszor nagy nevetés tört ki. Soha egyikük sem javította ki egyetlen szavamat vagy mondatomat sem anélkül, hogy ne utánozta volna annyira hatásosan, amit én mondtam, hogy az nagy mulatságára ne lett volna a többieknek.”⁴ Moffat kitartóan tanulta a nyelvet, végül el is sajátította, és kifejlesztette hozzá a nyelv írott formáját.

1829-ben, miután Moffat nyolc évet dolgozott a csvanák között, befejezte a Lukács evangéliuma fordítását. A kinyomtatásához majdnem 1000 kilométert utazott egy bivalyvagonban a tengerpartig, majd onnan elhajózott Fokvárosba. Az ottani kormányzó engedélyt adott rá, hogy állami nyomdagépet használjon, de Moffatnak magának kellett a betűt szednie, és a nyomtatást végeznie. 1830-ban végül kiadta az evangéliumot. A csvanák először olvashatták el a saját nyelvükön a Biblia egy részét. Moffat 1857-ben fejezte be a teljes Biblia csvana nyelvű fordítását.

Moffat később leírta, hogyan reagáltak a csvanák, amikor először vált elérhetővé számukra a Lukács evangéliuma. Ezt jegyezte fel: „Tudomásom van olyanokról, akik több száz mérföldről jöttek, hogy legyen példányuk a Szt. Lukácsból . . . Láttam, amint megkapják a Szt. Lukács részeit, elsírják magukat, a mellükhöz szorítják, és hálakönnyeket ejtenek, mígnem többüknek már ezt mondtam: »El fog ázni a könyve a könnyektől.«”⁵

Hitbuzgó fordítók, mint Moffat, ilyenformán sok afrikainak — akik közül egyesek eleinte szükségtelennek látták az írott nyelvet — tették lehetővé, hogy először kommunikáljon írásban. A fordítók azonban hittek benne, hogy ennél még értékesebb ajándékot adnak az afrikaiaknak — a Bibliát a saját nyelvükön. A teljes Biblia vagy egyes részei ma már több mint 600 afrikai nyelven „beszélnek”.

Ázsiai nyelvek tanulása

Míg Afrikában a fordítók a beszélt nyelvek írott formájának kifejlesztésével küzdöttek, addig a világ másik felén igencsak másféle akadállyal találkoztak a fordítók — olyan nyelvekre kellett fordítaniuk, amelyeknek már megvolt a komplex írásrendszerük.  A Bibliát ázsiai nyelvekre fordító személyek ezzel a kihívással néztek szembe.

A XIX. század elején William Carey és Joshua Marshman Indiába ment, és India írott nyelvei közül sokat elsajátított. Egy nyomdásznak, William Wardnak a segítségével csaknem 40 nyelven készítettek fordításokat a Bibliának legalább egyes részeiből.⁶ J. Herbert Kane szerző ezt a megjegyzést teszi William Carey-vel kapcsolatban: „[A bengáli nyelv] gyönyörű, szabadon áramló köznyelvét találta fel, ez felváltotta a régi, klasszikus formát, ezáltal érthetőbbé és kedveltebbé változtatva a nyelvet a modern olvasók számára.”⁷

Adoniram Judson, aki az Egyesült Államokban született és nevelkedett, Burmába utazott, és 1817-ben burmai nyelvre kezdte el fordítani a Bibliát. Azzal kapcsolatban, hogy milyen nehézségbe ütközik egy keleti nyelv olyan mértékű elsajátítása, amely a Biblia lefordításához szükséges, ezt írta: „Ha a föld másik oldalán élő emberek nyelvét tanuljuk, akiknek a gondolataik más csatornákon keresztül közlekednek, mint a miéink, akiknek ennélfogva a kifejezésmódjaik is teljesen újak számunkra, valamint a betűik és a szavaik még a legkisebb mértékben sem hasonlítanak egyetlen nyelvhez sem, amellyel valaha is találkoztunk; amikor nincs szótár vagy tolmács, és már akkor meg kell értenünk valamit a nyelvből, mielőtt még anyanyelvű tanár segítségéhez folyamodhatnánk — akkor az munka a javából!”⁸

Judson esetében ez mintegy 18 évi fáradságos munkát jelentett. A burmai nyelvű Biblia utolsó részletének kinyomtatása 1835-ben készült el. Judson burmai tartózkodása azonban sokba került neki. Míg a fordításon dolgozott, kémkedéssel vádolták, és emiatt majdnem két évet töltött egy szúnyogoktól hemzsegő börtönben. Nem sokkal kiszabadulása után felesége és kislánya meghaltak maláriában.

Amikor a 25 esztendős Robert Morrison 1807-ben Kínába érkezett, ahhoz a rendkívül nehéz feladathoz látott hozzá, hogy kínaira, az egyik legösszetettebb írott nyelvre fordítsa le a Bibliát. Csak keveset tudott kínaiul, két évvel korábban kezdte el tanulni. Morrisonnak a kínai törvénnyel is küzdenie kellett, mely Kína elszigeteltségének megőrzésére törekedett. A kínaiaknak halálbüntetés terhe mellett megtiltották, hogy idegeneknek a kínai nyelvet tanítsák. Egy külföldinek kínaira fordítani a Bibliát főbenjáró bűnnek számított.

Morrison tántoríthatatlanul, de azért óvatosan folytatta a nyelvtanulást, és gyorsan tanult. Két éven belül fordítóként kapott munkát a Kelet-indiai Társaságnál. Nappal a társaságnak dolgozott, titokban azonban, a leleplezés állandó veszélye mellett a Biblia fordításán dolgozott. Hét évvel Kínába  érkezése után, 1814-ben nyomtatásra készen állt a Keresztény Görög Iratokkal.⁹ Öt év múlva William Milne segítségével befejezte a Héber Iratokat is.

Ez óriási teljesítmény volt — a Biblia most már azon a nyelven is tudott „beszélni”, amelyet több ember beszél a világon, mint bármelyik más nyelvet. Hála a rátermett fordítóknak, a kínai után több ázsiai nyelvű fordítás következett. Ma már több mint 500 ázsiai nyelven hozzáférhetőek a Biblia egyes részei.

Miért dolgoztak évekig olyan emberek, mint Tyndale, Moffat, Judson és Morrison — némelyikük életét is kockáztatva — azért, hogy olyan embereknek fordítsanak le egy könyvet, akiket nem is ismertek, bizonyos esetekben pedig olyan nyelvű embereknek, akiknek nem volt írott nyelvük? Minden bizonnyal nem a dicsőség vagy anyagi haszon kedvéért. Hittek abban, hogy a Biblia Isten Szava, és hogy „beszélnie” kell az emberekhez, minden emberhez — a saját nyelvén.

Akár úgy gondolod, hogy a Biblia Isten Szava, akár nem, azzal talán te is egyetértesz, hogy az a fajta önfeláldozó szellem, amelyet ezek a hitbuzgó fordítók nyilvánítottak ki, rendkívül ritka a mai világban. Nemde vizsgálódásra érdemes egy olyan könyv, amely ekkora önzetlenségre ösztönöz?

[Táblázat a 12. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Azoknak a nyelveknek a száma, melyeken a Biblia egyes részeit 1800 óta kinyomtatták

68 107 171 269 367 522 729 971 1199 1762 2123

1800 1900 1995

[Kép a 10. oldalon]

Tyndale a Biblia fordítása közben

[Kép a 11. oldalon]

Robert Moffat

[Kép a 12. oldalon]

Adoniram Judson

[Kép a 13. oldalon]

Robert Morrison