Hogyan maradt fenn a könyv?
Hogyan maradt fenn a könyv?
Az ősi iratoknak voltak természeti ellenségeik — a tűz, a nedvesség és a penész. A Biblia sem volt védett ezektől a veszélyektől. Kiemelkedő az, ahogyan a Biblia a többi ősi írás közül ellenállt az idő vasfogának, és a világ leginkább hozzáférhető könyvévé vált. Fennmaradásának története többre érdemes múló érdeklődésnél.
A BIBLIAÍRÓK nem kőbe vésték, sem nem tartós agyagtáblákra írták a szöveget. Nyilván mulandó anyagokra — papiruszra (melyet a szintén papirusz nevű egyiptomi növényből készítettek) és pergamenre (melyet állatbőrből készítettek) jegyezték le a szöveget.
Mi történt az eredeti iratokkal? Valószínűleg már régen elporladtak, legtöbbjük az ősi Izráelben. Oscar Paret tudós ezt a magyarázatot adja: „Mindezeket az írásra felhasznált anyagokat [a papiruszt és a bőrt] erősen megrongálja a nedvesség, a penész és a sokfajta féreg. Mindennapi tapasztalatból tudjuk, milyen könnyen tönkremegy a levegőn vagy a nyirkos szobában a papír, sőt az erős bőr is.”1
De ha az eredeti iratok már nem léteznek, akkor hogyan maradtak fenn napjainkig a bibliaírók szavai?
Lelkiismeretes másolók által megőrizve
Nem sokkal az eredeti iratok leírása után kezdtek kézzel írott másolatokat készíteni. Az Írások másolása voltaképpen foglalkozás lett az ősi Izráelben (Ezsdrás 7:6; Zsoltárok 45:2). A másolatokat azonban szintén mulandó anyagokra jegyezték fel. Végül ezeket a másolatokat is újabb, kézzel írt másolatokkal kellett pótolni. Amikor az eredeti iratok letűntek a színről, ezek a másolatok képezték a jövőbeni kéziratok alapját. A másolatok másolása sok évszázadon át tartó folyamat volt. Vajon a másolóknak az évszázadok során ejtett hibái gyökeresen megváltoztatták a Biblia szövegét? A bizonyítékok azt mutatják, hogy nem.
A hivatásos másolók nagyon hitbuzgó emberek voltak. Mélységes tiszteletet mutattak a másolandó szavak iránt. Ezenkívül lelkiismeretesek is voltak. A „másolónak” fordított héber szo·pherʹ szó a számolással és a feljegyzéssel van összefüggésben. A másolók pontosságának szemléltetéséül vegyük példaként a maszorétákat. * Thomas Hartwell Horne tudós így érvel velük kapcsolatban: „Kiszámították, hogy melyik a Pentateuch [a Biblia első öt könyve] középső betűje, mindegyik könyvben melyik a középső mondat, és hogy a [héber] ábécé valamennyi betűje hányszor fordul elő a Héber Iratok mindegyikében.”3
A gyakorlott másolók számos ellenőrző, egyeztetési módszert alkalmaztak. Abbeli igyekezetükben, hogy ki ne hagyjanak akár egyetlen betűt is a Biblia szövegéből, odáig mentek, hogy nem csak a másolt szavakat számolták meg, hanem a betűket is. Figyeljük meg, mekkora precízségről volt itt szó: állítólag 815 140 betűt tartottak számon a Héber Iratokban!4 Ez a gondos fáradozás nagyfokú pontosságot biztosított.
A másolók ennek ellenére nem voltak tévedhetetlenek. Van-e arra bizonyíték, hogy az évszázadokon át történő újramásolás ellenére a Biblia szövege megbízható formában maradt fenn?
Szilárd alap a bizalomra
Jó okunk van hinni abban, hogy a Bibliát pontosan adták tovább egészen napjainkig. A bizonyíték létező, kézzel írt iratokból áll — becslések szerint a Héber Iratok egészéből vagy részeiből 6000 kézirat, a görög nyelvű Keresztény Iratokból pedig mintegy 5000 kézirat. Van köztük egy Héber Iratot tartalmazó kézirat, melyet 1947-ben találtak, és amely azt példázza, hogy mennyire pontos volt az Iratok másolása. A kéziratot azóta „a modern idők legnagyobb kézirat-felfedezésének” nevezik.5
Egy fiatal beduin pásztor nyájainak őrzése közben, 1947 elején egy barlangot fedezett fel a Holt-tenger közelében. A barlangban sok agyagkorsót talált, többnyire üreset. Az egyikben azonban, amely szorosan le volt zárva, egy vászonba gondosan becsomagolt bőrtekercset talált, amely a Biblia egyik könyvét, az Ésaiás könyvét tartalmazta teljes egészében. Ezen a megviselt állapotában is jól megmaradt tekercsen javítási jelek is látszottak. Ez a fiatal pásztor aligha gondolta, hogy erre az ősi tekercsre, amit a kezében tart, az egész világ odafigyel majd.
Mi volt olyan jelentős ebben a konkrét kéziratban? Az 1947-ben létező legrégebbi teljes héber kéziratok az i. sz. tizedik század tájékáról származtak. Erről a tekercsről azonban azt állapították meg, hogy az i. e. * második századból való — több mint ezer évvel korábbi időből. * A tudósokat nagyon érdekelte annak kiderítése, hogy mennyire hasonlít ez a tekercs a sokkal később készült kéziratokhoz.
A tudósok egy tanulmányban összehasonlították a holt-tengeri Ésaiás-tekercs 53. fejezetét az ezer évvel később készült maszoréta szöveggel. Az A General Introduction to the Bible című könyv így fejti ki a tanulmány eredményeit: „Az Ésaiás 53. fejezetének 166 szavában csak tizenhét kérdéses betű van. Ezekből tíz egyszerűen csak írásmód kérdése, ami nem érinti a szó jelentését. További négy betű csekély stílusbeli eltérést mutat, például a kötőszavak esetében. A megmaradó három betű a »világosság« szót adja, amelyet a 11. vershez toldottak hozzá, és ami nem nagyon változtatja meg annak értelmét . . . Tehát mintegy ezer évnyi továbbadás után egy 166 szóból álló fejezetben csupán egyetlen szó (három betű) kérdéses, és ez a szó sem változtatja meg jelentős módon a szövegrész értelmét.”7
Millar Burrows professzor, aki éveken keresztül dolgozott a tekercseken, és elemezte tartalmukat, hasonló következtetésre jutott: „Sok különbség a[z] . . . Ésaiás-tekercs és a maszoréta szöveg között másolási hibaként magyarázható. Ezektől eltekintve, általánosságban véve figyelemre méltó az egyezés a középkori kéziratokban található szöveggel. Ez az egyezés egy ilyen sokkal régebbi kézirattal megnyugtató bizonyítékot ad a hagyományos szöveg általánosságban megfigyelhető pontosságára.”8
„Megnyugtató bizonyítékkal” lehet szolgálni a Keresztény Görög Iratok másolásával kapcsolatban is. A Codex Sinaiticus — egy pergamen kézirat például, melyről azt állapították meg, hogy az i. sz. negyedik századból való — XIX. századi felfedezése elősegítette a Keresztény Görög Iratok évszázadokkal később készült kéziratai pontosságának megerősítését. Az egyiptomi Fayyūm körzetében megtalált, János evangéliumát tartalmazó egyik papirusztöredék korát i. sz. a második század első felére teszik, az eredeti megírásánál nem egészen 50 évvel későbbre. Évszázadokon át megmaradt a száraz homokban. Szövege megegyezik a sokkal későbbi keltezésű kéziratok szövegével.9
A bizonyíték ilyenformán megerősíti, hogy a másolók valóban nagyon pontosak voltak. Ennek ellenére követtek el hibákat. Egyetlen kézirat sem mentes a hibától, beleértve a holt-tengeri Ésaiás-tekercset is. A tudósok ennek ellenére fel tudták fedezni és ki tudták javítani az eredeti szövegtől eltérő különbségeket.
A másolók tévedéseinek kijavítása
Tegyük fel, megkérnek 100 személyt arra, hogy másoljanak le kézzel egy hosszú iratot. Kétségtelen, hogy a másolók közül legalább néhányan hibákat követnének el. De nem mindannyian követnék el ugyanazokat a hibákat. Ha fognád mind a 100 másolatot, és nagyon figyelmesen összehasonlítanád őket, el tudnád különíteni a tévedéseket, és meg tudnád határozni, mi volt az eredeti irat pontos szövege, még akkor is, ha azt egyáltalán nem is láttad.
Ehhez hasonlóan a Biblia másolói sem mind ugyanazokat a hibákat követték el. A bibliatudósoknak ma szó szerint ezernyi bibliai kézirat áll rendelkezésükre összehasonlító elemzések végzéséhez, ez lehetővé teszi, hogy el tudják különíteni a hibákat, meg tudják állapítani, hogy mi volt az eredeti szöveg, és feljegyezhessék a szükséges javításokat. A gondos tanulmányozás eredményeként a bibliatudósok mesterszövegeket hoztak létre az eredeti nyelveken. A héber és görög szövegnek ezek a minőségileg javított kiadásai az eredetiként legáltalánosabban elfogadott szavakat veszik át, és gyakran lábjegyzetekben sorolják fel az egyes kéziratokban esetleg létező változatokat vagy eltérő szövegeket. A bibliafordítók a bibliatudósok által készített, minőségileg javított kiadásokat használják a Biblia modern nyelvre történő lefordításánál.
Amikor tehát a kezedbe veszed a Biblia egyik modern fordítását, akkor minden okod megvan a bizalomra, hogy a héber és a görög szöveg, amelyen a fordítás alapul, figyelemre méltó hűséggel jeleníti meg az eredeti bibliaírók szavait. * Valóban kivételes az, ahogyan a Biblia több ezer éves, kézzel történő újramásolás után fennmaradt. Sir Frederic Kenyon, aki hosszú ideig volt a British Museum igazgatója, ezért ezt a megállapítást tehette: „Nem lehet eléggé nyomatékosan leszögezni, hogy a Biblia szövege lényegében megbízható . . . Ezt a világ egyetlen más ősi könyvéről sem lehet elmondani.”10
[Lábjegyzetek]
^ 8. bek. A maszoréták (jelentése: ’a hagyomány mesterei’) a Héber Iratok másolói voltak, és i. sz. a hatodik és a tizedik század között éltek. Az általuk készített kéziratmásolatokra maszoréta szövegként utalnak.2
^ 14. bek. Az „i. e.” jelentése az, hogy ’időszámításunk előtt(i)’, az „i. sz.” azt jelenti, hogy ’időszámításunk szerint(i)’, és gyakran utalnak rá ’az Úr évében’ jelentésű „a. D.”, vagyis anno Domini kifejezéssel.
^ 14. bek. Emanuel Tov Textual Criticism of the Hebrew Bible című műve megállapítja: „A C-14-es vizsgálat segítségével az 1QIsaa [a holt-tengeri Ésaiás-tekercs] korát jelenleg i. e. 202 és 107 közé teszik (paleográfiai kora: i. e. 125—100) . . . Az említett paleográfiai módszer — amely az elmúlt években továbbfejlődött, és amely lehetővé teszi az abszolút kormeghatározást annak alapján, hogy a betűk formáját és elhelyezkedését külső forrásanyagokkal, például évszámmal ellátott érmékkel és feliratokkal hasonlítják össze — viszonylag megbízható módszerré nőtte ki magát.”6
^ 22. bek. Természetesen egyes fordítók lehetnek esetleg lazák, vagy éppen ragaszkodhatnak szigorúan az eredeti héber és görög szöveghez.
[Kép a 8. oldalon]
A Bibliát gyakorlott másolók őrizték meg
[Kép a 9. oldalon]
A holt-tengeri Ésaiás-tekercs (itt a fakszimiléje látható) gyakorlatilag azonos az ezer évvel később készült maszoréta szöveggel
