Próféciák könyve

Az embereket érdekli a jövő. Megbízható előrejelzések után kutatnak sok tárgykörben, kezdve az időjárás-jelentéstől a gazdasági mutatókig. Mégis sokszor csalódnak, ha ezek alapján az előrejelzések alapján cselekszenek. A Biblia sok előrejelzést, azaz próféciát tartalmaz. Mennyire pontosak ezek a próféciák? Vajon előre megírt történelem, vagy próféciának álcázott történelem?

A RÓMAI államférfi, Cato (i. e. 234—149) állítólag ezt mondta: „Csodálom, ha egy jós nem nevet, valahányszor csak meglát egy másik jóst.”¹ Való igaz, hogy napjainkban is sokan szkeptikusok a szerencsemondókkal, asztrológusokkal és egyéb jövendőmondókkal kapcsolatban. Jóslásaik sokszor homályos megfogalmazásba vannak öltöztetve, és magyarázatuknak széles a tárháza.

És mi a helyzet a Biblia próféciáival? Van rá indok, hogy szkeptikusak legyünk, vagy arra van alap, hogy bizalommal legyünk irántuk?

Nem pusztán jólinformáltságból származó találgatások

Jól értesült emberek megpróbálhatnak a megfigyelhető irányzatokból pontos, jövőre vonatkozó spekulációkat gyártani, de ezek soha nem időtállóak. A Future Shock című könyv ezt a megjegyzést teszi: „Minden társadalom nem csupán valószínű jövőbeni események sorozatával, hanem lehetséges jövőbeni események hosszú sorával, és kívánatos jövőbeni események milyensége miatti konfliktussal néz szembe.” Majd hozzáfűzi: „Természetesen senki nem »tudhatja« a jövőt teljes mértékben. Csupán rendszerbe foglalhatjuk és elmélyíthetjük feltevéseinket, és megpróbálhatjuk meghatározni, hogy milyen valószínűséggel fognak bekövetkezni.”²

A Biblia írói viszont nem egyszerűen meghatározták, hogy „milyen valószínűséggel fognak bekövetkezni” a jövőre vonatkozó „feltevések”. Ezenkívül, előrejelzéseiket nem lehet homályos kijelentésekként elvetni, mint amelyek sokféle magyarázatot tesznek lehetővé. Ellenkezőleg, sok próféciájuk rendkívül világos és szokatlanul konkrét, gyakran éppen annak az ellenkezőjét jelezték előre, mint amire számítani lehetett. Vizsgáljuk meg példaként, hogy mit mondott meg előre a Biblia Babilon ősi városáról.

’A pusztítás seprőjével elsöpörve’

Az ősi Babilon „királyságok ékessége” lett (Ésaiás 13:19). Ez a nagy kiterjedésű város a Perzsa-öböltől a Földközi-tengerig vezető kereskedelmi útvonalon stratégiai helyet foglalt el, kereskedelmi központul szolgálva Kelet és Nyugat között a szárazföldi és a tengeri kereskedelem számára egyaránt.

Az i. e. hetedik századra Babilon lett a Babilóniai Birodalom szemmel láthatóan bevehetetlen fővárosa. A város az Eufrátesz folyó mentén terült el, a folyó vizét használták fel egy széles, mély vizesárok, valamint egy csatornahálózat kialakításához. A várost ezenkívül tömör, dupla falak rendszere védte, számos védőbástyával erősítve. Nem csoda, ha lakói biztonságban érezték magukat.

Az i. e. nyolcadik században, mielőtt Babilon a dicsőségének csúcsára érkezett volna, Ésaiás próféta ennek ellenére azt jövendölte, hogy Babilont ’a pusztítás seprőjével söprik el’ (Ésaiás 13:19; 14:22, 23). Ésaiás azt is leírta, ahogy Babilon elesik majd. Támadói ’kiapasztják’ majd folyóit — vizesárka képezte védelmének forrását —, és ezzel támadhatóvá  teszik a várost. Ésaiás még a hódító nevét is közölte: „Czírus” — egy hatalmas perzsa király —, aki ’előtt megnyílnak az ajtók, és a kapuk be nem zároltatnak’ (Ésaiás 44:27—45:2).

Merész előrejelzések voltak ezek. De valóra váltak-e? A történelem választ ad rá.

„Harc nélkül”

Két évszázaddal azután, hogy Ésaiás feljegyezte próféciáját, i. e. 539. október ötödikének éjjelén Nagy Czírus parancsnoksága alatt a méd—perzsa seregek letáboroztak Babilon mellett. A babiloniak azonban magabiztosak voltak. A görög történész, Hérodotosz (i. e. ötödik század) szerint több évre elegendő készletük volt elraktározva.³ Ezenkívül ott volt nekik védelmül az Eufrátesz folyó és Babilon hatalmas falai. Ennek ellenére még aznap éjjel Nabú-naid krónikája szerint „Kuraš [Czírus] seregei harc nélkül bevonultak Bābili [Babilon] városba”.⁴ Hogyan történhetett ez meg?

Hérodotosz kifejti, hogy bent a városban az embereknek „valami ünnepük is volt akkor, tánccal-vigalommal töltötték az időt”.⁵ A városon kívül pedig Czírus elvezette az Eufrátesz vizét. Ahogy apadt a víz szintje, serege átgázolt a folyómedren, combig érő vízben. Áthágtak a toronymagas falakon, és beléptek azokon a helyeken, melyeket Hérodotosz „a folyamra nyíló kapuknak” nevezett, azokon a kapukon, amelyek könnyelműen nyitva maradtak.⁶ (Vö. Dániel 5:1–4; Jeremiás 50:24; 51:31, 32.) Más történészek is, például Xenophón (körülbelül i. e. 431—352), valamint a régészek által feltárt ékírásos táblák is megerősítik, hogy Babilon váratlanul Czírus kezére került.⁷

Tehát Ésaiás Babilonról szóló próféciája beteljesedett. Vagy nem volt prófécia? Lehet, hogy nem történt jövendölés, hanem valójában a történtek után írták meg? Ezt a kérdést tulajdonképpen a Biblia többi próféciájával kapcsolatban is fel lehet tenni.

Próféciának álcázott történelem?

Ha a Biblia prófétái — Ésaiás is — egyszerűen csak újraírták volna a történelmet úgy, hogy az próféciának tűnjön, akkor ezek az emberek mindössze ügyes csalók lettek volna. De mi okuk lett volna erre a csalásra? Az igaz próféták készségesen tudatták, hogy őket nem lehet megvesztegetni (1Sámuel 12:3; Dániel 5:17). Arra vonatkozóan pedig meggyőző bizonyítékokat vizsgáltunk már meg, hogy a Biblia írói (akik közül sokan próféták voltak) megbízható emberek voltak, akik készek voltak akár saját kínos tévedéseiket is feltárni. Valószínűtlennek tűnik, hogy az ilyen emberek gondosan kiagyalt csalások elkövetésére hajlottak volna, próféciának palástolva a történelmet.

Van még valami, amit figyelembe kell vennünk. Sok bibliai prófécia tartalmazott fájdalmas leleplezést a próféta saját népéről, beleértve a papokat és az uralkodókat is. Ésaiás például kesergett a napjaiban élő izraelitáknak — a vezetőknek is és a népnek is — siralmas erkölcsi állapotán (Ésaiás 1:2–10). Más próféták a papok bűneit leplezték le erélyesen (Sofóniás 3:4; Malakiás 2:1–9). Nehéz elképzelni, hogy miért gyártottak volna olyan próféciákat, melyek az elképzelhető legkeményebb ítéletet tartalmazták a saját népük ellen, és hogy a papok miért lettek volna egy ilyen fortély közreműködői.

Továbbá hogy sikerült volna a prófétáknak — ha egyszerűen csak szélhámosok lettek volna — megvalósítani ilyen hamisítást? Izráelt arra biztatták, hogy művelődjön. A gyermekeket kicsi koruktól kezdve írni-olvasni tanították (5Mózes 6:6–9). Szorgalmazták az Írások személyes olvasását (Zsoltárok 1:2). A hetenkénti sabbath-on nyilvánosan olvastak fel az Írásokból a zsinagógákban (Cselekedetek 15:21). Valószínűtlennek tűnik, hogy egy írni-olvasni tudó teljes nemzetet, amely igen járatos volt az Írásokban, félre lehetett volna vezetni egy ilyen trükkel.

 Ezenkívül van még valami Ésaiás Babilon bukását leíró próféciájával kapcsolatban. Szerepel benne egy olyan részlet, amelyet egyszerűen nem lehetett volna a beteljesedése után megírni.

„Nem telepszik le ott többé senki”

Mi lett Babilonból bukása után? Ésaiás megjövendölte: „Nem telepszik le ott többé senki, nem lakik ott senki a jövő nemzedékek során. Nem sátoroz ott az arab, nem deleltetnek ott pásztorok” (Ésaiás 13:20, Úf). Enyhén szólva is furcsának tűnhetett azt jövendölni, hogy egy ilyen kedvező fekvésű város véglegesen lakatlanná válik. Írhatta-e Ésaiás azután a szavait, miután látta a lakatlan Babilont?

Miután Czírus bevette Babilont, a város még évszázadokig létezett lakott állapotban — noha alacsonyabb rendű városként. Emlékezz rá, hogy a Holt-tengeri tekercsek között van egy másolat Ésaiás teljes könyvéről, amelynek megírását i. e. a második századra teszik. Körülbelül abban az időben, amikor ezt a tekercset másolták, a párthusok vonták ellenőrzésük alá Babilont. Az i. sz. első században volt egy zsidó település Babilonban, és a bibliaíró Péter el is látogatott oda (1Péter 5:13). Ebben az időben Ésaiás holt-tengeri tekercse már majdnem két évszázada létezett. Babilon tehát az i. sz. első században még mindig nem volt teljesen elhagyott, Ésaiás könyvét pedig már jóval azelőtt befejezték. *

Babilon — amint azt meg is jövendölték róla — végül is „kőrakássá” lett (Jeremiás 51:37). A héber tudós, Jeromos (i. sz. negyedik század) szerint az ő napjaiban Babilon már csak vadászterület volt, ahol „mindenféle vadállatok” kóboroltak.⁹ Babilon egészen napjainkig lakatlan maradt.

Ésaiás nem élte meg, hogy lakatlannak lássa Babilont, de ennek az egykor hatalmas városnak a romjai Bagdadtól körülbelül 80 kilométerre délre (a mai Irakban), némán tanúskodnak szavai beteljesedéséről: „Nem telepszik le ott többé senki.” A babiloni restaurálások turistalátványosságként odavonzhatják ugyan a látogatókat, de Babilon „fiai és unokái” eltűntek örökre (Ésaiás 13:20, Úf; 14:22, 23).

Ésaiás próféta tehát nem homályos előrejelzéseket közölt, amelyeket bármelyik jövőbeni eseményre ráilleszthetnek majd. A történelmet se írta újra, hogy az próféciának tűnjön. Gondold csak el: Miért kockáztatná meg egy szélhámos olyasminek a „prófétálását”, ami felett abszolút nincs hatalma, hogy a hatalmas Babilonban soha többé nem laknak majd emberek?

Ez a prófécia Babilon bukásáról csak egyetlen példa a Bibliából. * Sok ember arra utaló jelnek tekinti a Biblia próféciáinak a beteljesedését, hogy a Biblia forrása az embernél magasabb rendű forrás. Azzal talán te is egyetértesz, hogy ez a könyv — a próféciák könyve — arra mindenesetre érdemes, hogy megvizsgáld. Egy dolog biztos: napjaink jövendőmondóinak ködös vagy feltűnést keltő előrejelzései és a Biblia egyértelmű, józan és konkrét próféciái között óriási a különbség.

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 28. oldalon]

A bibliaírók vajon lelkiismeretes próféták vagy ügyes csalók voltak?

[Kép a 29. oldalon]

Az ősi Babilon romjai