Jehova elhatározása dicsőségesen teljesedik
24. fejezet
Jehova elhatározása dicsőségesen teljesedik
1., 2 a) Mi Jehova elhatározása az értelmes teremtményeivel kapcsolatban? b) Ki tartozott Isten imádóinak egységes családjába? c) Milyen személyes kérdést kell ezzel kapcsolatban megvizsgálnunk?
MINDEN értelmes teremtmény egyesülése az igaz imádatban Isten gyermekeinek dicsőséges szabadsága: ez Jehova bölcs és szerető elhatározása. De ez mindnyájunk vágya is, akik szeretjük az igazságosságot.
2 Jehova akkor kezdte megvalósítani ezt az elhatározását, amikor hozzálátott a teremtéshez. Első teremtménye egy Fiú volt, aki később ’dicsősége visszatükröződésének és lénye pontos képmásának’ bizonyult (Zsid 1:1–3). Ez a Fiú egyedülálló volt abban az értelemben, hogy őt Jehova egyedül teremtette. Minden más fiú az Ő közreműködése révén kapta életét; először angyalok a mennyben, aztán emberek a földön (Jób 38:7; Luk 3:38). Mindezek a fiak egy egységes, egyetemes családot alkottak. Mindnyájan az egyetlen Istent, Jehovát imádták. Ő volt az egyetemes Szuverén, de ugyanakkor szerető Atyjuk is. Ő a te Atyád is, s te az ő egyik gyermeke vagy? Milyen értékes kapcsolat lehet az!
3. a) Miért nem vagyunk születésünktől kezdve Isten fiai? b) Mégis milyen szerető gondoskodást tett Jehova hozzáférhetővé Ádám leszármazottai számára?
3 Csakhogy szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy amikor ősszüleinket Isten szándékos bűnösökként halálra ítélte, az Édenből is kiűzte őket, s családjából is kitagadta. Nem voltak többé tagjai Jehova egyetemes családjának (1Móz 3:22–24; vö. 5Móz 32:4, 5). Miután mindnyájan Ádám leszármazottai vagyunk, bűnös hajlamokkal születtünk. Mivel oly szülőktől származunk, akiket kitagadtak Isten családjából, pusztán emberi származásunk alapján nem állíthatjuk, hogy Isten gyermekei vagyunk. De Jehova tudja, hogy Ádám leszármazottai közül egyesek szeretni fogják az igazságosságot, s ezért szeretően gondoskodott róla, hogy ezek a személyek elnyerhessék Isten fiainak dicsőséges szabadságát (Róma 8:20, 21).
IZRAEL KIVÉTELES HELYZETE
4. Milyen alapon voltak az izraeliták Isten „fiai”? b) Mit nem jelentett ez?
4 Mintegy 2500 évvel Ádám teremtése után Jehova újra lehetővé tette, hogy egyes emberek gyermeki kapcsolatba kerüljenek vele. Az Ábrahámmal kötött szövetsége értelmében népévé választotta Izraelt. Ezért Egyiptom fáraójának úgy beszélt Izraelről, mint „fiam”-ról (2Móz 4:22, 23; 1Móz 12:1, 2). Később törvényt adott Izraelnek a Sinai-hegynél, nemzetté formálta őket, s felhasználta szándéka beteljesítésében. Mint nemzet Jehova „különleges tulajdona” voltak, s ezért mint Isten „fiai” kerültek a feljegyzésekbe (5Móz 14:1, 2; És 43:1). Jehova még azért is úgy beszélt róluk mint fiakról, mert a nemzet egyes tagjaival különleges módon foglalkozott (1Krón 22:9, 10). Ennek a státusznak az Istennel való szövetségi viszony volt az alapja. Nem jelentette azonban azt, hogy olyan dicsőséges szabadságnak örvendhettek, mint Ádám, amíg Isten fia volt. Az izraeliták továbbra is a bűn és a halál foglyai voltak.
5. Hogyan vesztette el Izrael különleges helyzetét Isten előtt?
5 Mint fiak azonban kivételes helyzetnek örvendhettek Isten előtt. Helyzetük kötelességgel is járt: tisztelniük kellett Atyjukat, s összhangban kellett működniük elhatározásával. Jézus kihangsúlyozta, milyen fontos e kötelesség teljesítése: nem elég mondani, hogy Isten az Atyjuk, hanem ’bizonyítaniuk’ is kellett, hogy ők az ő fiai (Máté 5:43–48; Mal 1:6). A zsidók mint nemzet azonban nem ezt tették. Ezért amikor Jézus földi szolgálatának utolsó évében a Jézust megölni igyekvő zsidók kijelentették: „Egy Atyánk van, az Isten”, Jézus rámutatott, hogy az általuk tanúsított szellem és cselekedeteik meghazudtolják ezt az állítást (Ján 8:41, 44, 47). I. sz. 33-ban Isten hatályon kívül helyezte a Törvényszövetséget, s az Izrael által addig élvezett különleges kapcsolat véget ért. Jehova azonban nem szűnt meg egyéneket továbbra is fiaként elismerni az emberek közül.
JEHOVA EGYESÍTI NÉPÉT
6. Milyen „közigazgatást” ír le Pál az Efezus 1:9, 10-ben, s mi a célja a közigazgatásnak?
6 Pál apostol az efezusi keresztényeknek írt arról, milyen programja van Jehovának népe egyesítésére. Ez az elrendezés teszi lehetővé, hogy hitet tanúsító személyek, családja szeretett tagjaivá válhassanak. Pál így írt: „[Isten] megismertette velünk akaratának szent titkát. Ez az ő tetszésének megfelelően történt, amit ő magában elhatározott a kijelölt idők teljességének határán egy közigazgatás [családi ügyintézés] céljára, mégpedig hogy Krisztusban egyesítsen minden dolgot, a mennyei dolgokat és a földi dolgokat” (Ef 1:9, 10). Ez a „közigazgatás” Jézus Krisztusra épül. Általa kerülnek emberek helyeselt állapotba Isten előtt: egyesek a mennyei élet kilátásával, mások földi kilátásokkal, de mind azzal a céllal, hogy egységben szolgáljanak Jehova lojális angyalfiaival.
7. Mik a „mennyeiek”, s mit jelent az összegyűjtésük?
7 I. sz. 33 pünkösdje után a figyelem először a „mennyeiek” felé fordult, akik Krisztus társuralkodói lesznek a mennyei Királyságban. A Jézus áldozatának értékébe vetett hitük alapján ezek a személyek igazságosnak nyilvánítattak Isten előtt (Róma 5:1, 2). Ők ugyanis „újra születtek”, vagyis mint Isten fiai újra lettek nemzve a mennyei élet kilátásával (Ján 3:3; 1:12, 13). Velük mint szellemi nemzettel Isten egy új szövetséget kötött. Az idők folyamán egy mind zsidókból, mind pogányokból álló 144 000 tagú nemzetté kellett növekedniük (Gal 3:26–29; Jel 14:1).
8. Miben különbözik a Királyság-örökösöknek az Atyához füződő viszonya attól a kapcsolattól, amely a mózesi törvény alatti zsidók és Jehova között volt?
8 A mennyei Királyság örököseinek ezen maradéka testileg ugyan még mindig tökéletlen, mégis értékes és meghitt kapcsolatnak örvend az Atyával. Pál ezt írta erről: „Mivel tehát fiak vagytok, Isten elküldte Fiának szellemét a szívünkbe, amely így kiált fel: ’Abba, Atya!’ Nem vagy tehát többé rabszolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is Isten által” (Gal 4:6, 7). Az „Abba arab szó „apát”-t jelent, de becéző formában [mint magyarul a „papa” szó); egy kisgyermek szólítja így az apját. Jézus áldozatának felsőbbrendűsége és Isten ki nem érdemelt kedvessége révén ezek a szellemtől felkent keresztények olyan meghitt kapcsolatnak örvendhetnek Istennel, amilyenre megközelítőleg sem volt lehetőségük a Törvény alatt élő tökéletlen embereknek. Ami előttük áll, az azonban még csodálatosabb.
9. Mit jelent fiúságuk teljes megvalósulása?
9 Ha mindhalálig hűségesnek bizonyulnak, a mennyei halhatatlanságra való feltámadásuk révén teljes mértékben valóságossá válik fiúságuk. Abban a kiváltságban lesz részük, hogy Jehova Isten személyes jelenlétében szolgáljanak társaikkal egységben. Isten ezen fiai közül viszonylag már csak kevesen vannak a földön (Róma 8:14, 23: 1Ján 3:1, 2).
A „FÖLDIEK” BEGYŰJTÉSE
10. a) Kik a „földiek”, s mióta gyűjtetnek imádati egységbe? b) Milyen viszonyban állnak ők Jehovával?
10 Az a „közigazgatás”, amely lehetővé teszi, hogy emberek Isten mennyei családjába gyűjtessenek, a „földiek” felé is fordítja figyelmét. Különösen i. sz. 1935 óta gyűjtetnek be Krisztus áldozatában hívő személyek a földön való örök élet kilátásával. A felkent osztály maradéktagjaival vállvetve magasztalják Jehova nevét és támogatják imádatát (Sof 3:9; És 2:2, 3). Mély tisztelettel ők is „Atyá”-nak szólítják Jehovát, mivel az élet forrásának tartják őt, és őszintén igyekszenek tulajdonságait visszatükrözni, ahogy Ő ezt el is várja fiaitól. Jézus kiontott vérébe vetett hitük alapján élvezik az ő elismerését (Máté 6:9; Jel 7:9, 14). De tudják, hogy még távol van, amikor Isten őket teljes mértékben gyermekeiként ismeri el.
11. a) A Róma 8:19–21 mely ígéretével rendelkezik az emberiség? b) Mi „Isten fiainak kinyilvánulása”, amelyet az emberiség sóvárogva vár?
11 Amint a Róma 8:19–21 mutatja, sóvárogva várják „Isten fiainak kinyilvánulását”, mivel ez hozza el az emberi teremtés e tagjai számára ’a rothadandóság rabságából való megszabadulást’. Ez a „kinyilvánulás” akkor fog megtörténni, amikor a földi ember bizonyítékát látja majd annak, hogy Isten szellemtől felkent fiai — miután elnyerték mennyei jutalmukat — tevékenységhez látnak megdicsőített Uruk, Jézus Krisztus társaiként. Ez a dolgok egész gonosz rendszere elpusztításában és Krisztus azt követő ezeréves uralmának áldásaiban fog megnyilvánulni, amely uralomban ezek az „Isten fiai” Jézussal együtt királyok és papok lesznek (Jel 2:26, 27; 20:6).
12. Milyen dicsőítő énekhez csatlakoznak Isten szellemtől felkent fiai a nagy nyomorúság után és mit jelent az?
12 Milyen magasztos lesz, ha majd a nagy nyomorúság után Isten e fiai Krisztussal egyesülve így dicsőítik Istent: „Nagyok és csodálatosak a te műveid, Mindenható Jehova Isten, igazságosak és igazak a te útaid, örökkévalóság Királya. Ki ne félne valóban téged Jehova és ne dicsőítené neved, mivel egyedül te vagy lojális. Mert eljönnek az összes nemzetek és imádatot mutatnak be előtted, mivel nyilvánvalókká lettek igazságos végzéseid” (Jel 15:3, 4). Igen, az egész emberiség, amely a korábbi nemzetekből valókból áll majd, egyesül az igaz Isten imádatában. Még a sírokban nyugvók is feltámadnak, s alkalmat kapnak rá, hogy csatlakozzanak Jehova dicsőítéséhez.
13. Milyen csodálatos szabadságnak örvendhetnek a túlélők közvetlenül a nagy nyomorúság után?
13 Sátán, az Ördög már nem lesz „a dolgok e rendszerének istene”. Jehova földi imádóinak nem kell többé gonosz befolyása ellen küzdeniük (2Kor 4:4; Jel 20:1–3). Nem lesz hamis vallás, amely rossz színben tütetné fel szerető Istenünket, s amely széthúzást szítana az emberi társadalomban. Az igaz Isten szolgáit nem éri több igazságtalanság és kizsákmányolás a hivatalos szervek részéről. Mily csodás szabadságban lesz részük a nagy nyomorúság túlélőinek!
14. Mi által szabadulnak meg a bűntől és következményeitől?
14 Jézus Krisztus mint az „Isten Báránya, amely elveszi a világ bűnét”, alkalmazza majd váltságáldozatának értékét az emberiség összes korábbi bűneinek eltörlésére (Ján 1:29). Amikor Jézus a földön létekor valakinek azt mondta, hogy bűnei meg vannak bocsátva, a bűnbocsánat bizonyítékaként meg is gyógyította őket (Máté 9:1–7). Ugyanígy a mennyből is meg fogja gyógyítani a vakokat, a süketeket, a némákat, a nyomorékokat, a szellemi fogyatékosokat és más betegeket. Minden készséges és engedelmes egyén azáltal, hogy hűségesen Isten igazságos útjaihoz szabja magát, fokozatosan megszünteti magában a „bűn törvényét”, úgyhogy összes cselekedetei, gondolatai és szívének minden vágya tetszeni fog saját magának is és Istennek is (Róma 7:21–23; vö. És 25:7, 8; Jel 21:3, 4). Még a millennium vége előtt mindnyájan el tudják érni az emberi tökéletességet a nekik nyújtott segítség révén. Teljes szabadok lesznek a bűntől és szomorú következményeitől. Az egész földre kiterjedő Paradicsomban megfelelő mértékben vissza fogják tükrözni ’Isten képét és hasonlatosságát’ (1Móz 1:26).
15. Mit fog tenni Krisztus a millennium végén és milyen céllal?
15 Amikor aztán Krisztus tökéletességre segíti az emberiséget, visszaadja Istennek a hatalmat, amelyet e munka végrehajtásához kapott. Amint az 1Kor 15:28 megjövendölte: „Amikor azonban minden dolog alávettetett [a Fiúnak], akkor [maga] a Fiú is aláveti magát Annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenkinek”.
16. Minek lesz alávetve minden tökéletlen ember s miért?
16 A tökéletes emberiség ekkor lehetőséget kap arra, hogy bizonyítsa: visszavonhatatlanul úgy döntött, hogy örökké az egyetlen élő és igaz Istent szolgálja. Ezért mielőtt Jehova Jézus Krisztus által fiaivá fogadná őket, minden tökéletes embert egy végső próbának vet alá. Sátán és démonai kiszabadulnak a mélységből. Ez semmilyen maradandó kárt nem fog okozni azoknak, akik igazán szeretik Jehovát. De akik hagyják magukat hűtlenül a Jehova elleni engedetlenség útjára téríteni, örökre el lesznek pusztítva az első lázadóval és démonaival együtt (Jel 20:7–10).
17. Milyen helyzet áll elő egyszer újra Jehova szándékának megvalósulásaként minden értelmes teremtménye között?
17 Jehova ezután a végső, döntő próbát kiálló összes tökéletes embert fiává fogadja Krisztus által. Ettől kezdve teljes mértékben élvezni fogják „Isten gyermekeinek discsőséges szabadságát” (Róma 8:21). Végre részévé válnak Isten egységes, egyetemes családjának, amely számára Jehova az egyetlen Isten, az egyetemes Szuverén és szerető Atya az egész örökkévalóságon át. Akkor majd Jehova minden értelmes teremtménye a mennyben és a földön újra egységes lesz az egyetlen igaz Isten imádatában.
ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK
● Milyen viszonyban álltak Jehovával összes imádói az édeni lázadás előtt?
● Milyen felelősség nyugszik Isten fiain?
● Kik ma Isten gyermekei? Kik lesznek még Isten gyermekei, s milyen kapcsolatban van ez Jehovának az egységes imádatra vonatkozó szándékával?
[Tanulmányozási kérdések]
