5. fejezet

Jehova imádóinak szabadsága

1., 2. a) Milyen mértékben adott szabad teret Isten az első emberpárnak? b) Milyen törvények irányították cselekedeteiket?

AMIKOR Jehova megteremtette az első emberpárt, szabadságuk messze túlhaladta azt, amit a mai emberek élvezhetnek. Otthonuk a Paradicsom volt. Az élet élvezetét nem csökkentették betegségek. A halálra még gondolniuk sem volt szükséges. Ahhoz azonban, hogy továbbra is ilyen szabadok maradhassanak, tiszteletben kellett tartaniuk Isten törvényeit.

² Ezek a törvények nem mind voltak szóban is megfogalmazott parancsok. Ádám és Éva úgy lettek megteremtve, hogy számukra a törvénynek való engedelmesség természetes volt. Az evés szükségességét például az éhség jelezte, az ívásét a szomjúság. A napnyugta lefekvésre és alvásra indította őket. Jehova azonban szóban is közölt velük egy feladatot. Ez a feladat tulajdonképpen törvény volt, mivel meghatározta életmódjukat. De milyen kedves, hasznos törvény! Kielégítő munkát adott nekik, amely lehetővé tette képességeik teljes mértékű, egészséges felhasználását. Gyermekeket kellett világra hozniuk, uralkodniuk az állatokon, és a Paradicsom határait fokozatosan kiterjeszteni az egész földre (1Móz 1:28; 2:15). Isten nem terhelte meg őket szükségtelen részletekkel. Bőséges lehetőségük volt személyes döntésekre. Ki kívánna ennél többet?

3. Mi segített Ádámnak döntések hozatalakor, hogy helyesen éljen szabadságával?

 ³ A szabad döntés kiváltsága természetesen nem jelentette, hogy Ádám — döntésétől függetlenül — minden esetben jó eredményekre számíthatott. Szabadsága felelősséget vont maga után. Módjában állt tanulni Istentől, ha hallgatott rá és megfigyelte munkáját, s az Istentől kapott intelligenciája révén alkalmazni tudta a tanultakat. Miután „Isten képére” lett teremtve, természetes hajlama arra indította, hogy döntéseiben isteni tulajdonságokat nyilvánítson ki. És biztosan erre is törekedett mindaddig, amíg értékelte, amit Isten érte tett, s amíg tetszeni akart neki (1Móz 1:26, 27; vö. Ján 8:29).

4. a) Megfosztotta-e Ádámot szabadságától a tiltó parancs? b) Miért volt ez jogos követelmény?

⁴ Mintegy emlékeztetőül arra, hogy az ember függ Termtőjétől és Életadójától, Jehova a következő parancsot adta: „A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig. De ami a jó és rossz tudásának fáját illeti, arról ne egyél, mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz” (1Móz 2:16, 17). Vajon megfosztotta ez a törvény az embert a szabadságától? Egyáltalán nem. Ádám szabadon választhatott engedelmesség és engedetlenség között. A tilalom nem rótt rá terhet. Bőségesen volt mit ennie, anélkül, hogy érintette volna a tiltott fát. Viszont emlékeztetve volt arra, hogy a föld, amelyen lakik, Istené, s hogy a Teremtő az egész teremtés jogos Uralkodója (Zsolt 24:1, 10).

5. a) Hogyan vesztette el Ádám és Éva a korábbi dicsőséges szabadságát? b) Mi került a szabaság helyébe, s hogyan hatott ez ki ránk?

⁵ Mégis mi történt? Önző ambicióktól indíttatva egy angyal rászedte Évát. A jóakaró szerepet játszva olyasmit állított, ami homlokegyenest ellenkezett Isten akaratával. Ádám pedig ahelyett, hogy Atyjának engedelmeskedett volna, csatlakozott  Évához a bűnben. Miután olyat tulajdonítottak el, amihez nem volt joguk, elvesztették dicsőséges szabadságukat. Attól kezdve a bűn uralta őket, s mint Isten előre megmondta, a biztos halál várt rájuk. S mit hagytak örökül utódaiknak tettük következtében? A bűnt, amely a rossz cselekedetekre irányuló vele született hajlamban nyilvánul meg, valamint testi gyengeségekben, amelyek betegségeknek és az öregedéssel bekövetkező végső tönkremenésnek szolgáltatnak ki. Vagyis a halált örökítették át ránk. A rossz cselekedetre való öröklött hajlam, amelyet Sátán befolyása még erősebbé tesz, olyan társadalmat hozott létre, amelyben az élet mindenki számára bizonytalan. Micsoda ellentéte ez annak a szabadságnak, amelyet Isten adott kezdetben az emberiségnek! (Róma 5:12; Jób 14:1; Jel 12:9).

HOL TALÁLHATÓ SZABADSÁG?

6. a) Hol található igazi szabadság? b) Milyen fajta szabadságról beszélt Jézus a János 8:31, 32-ben?

⁶ A mai állapotok között nem csoda, ha az emberek nagyobb szabadságra vágynak a meglevőnél. De hol található igazi szabadság? Jézus Krisztus azt mondta: „Ha megmaradtok az én beszédemben, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, s az igazság szabaddá tesz titeket” (Ján 8:31, 32). Ő nem arra a korlátolt szabadságra gondolt, amelyben azok az emberek reménykednek, akik az egyik politikai uralmat vagy kormányzati formát elvetik egy másik kedvéért. Ez a szabadság az emberi problémák gyökerét érinti. Ő a bűntől, a bűnnek való rabszolgai alávetettségtől való megszabadulásról beszélt. (Vö. Ján 8:24, 34–36.) Amikor tehát valaki Jézus Krisztus  igazi tanítványává lesz, életében döntő fordulat áll be: szabaddá válik.

7. a) Milyen értelemben szabadulhatunk meg a bűntől már most? b) Mit kell tennünk, hogy ezt a szabadságot megőrizhessük?

⁷ Ez persze nem jelenti, hogy a ma élő igaz keresztények nem tapasztalják többé a bűn elkövetésére csábító, vele született hajlamot. Épp ellenkezőleg, küzdeniük kell ellene (Róma 7:21–25). Ha azonban valaki valóban összhangban él Jézus tanításával, nem kíván többé a bűn rabszolgája lenni. Nem akarja, hogy a bűn továbbra is királyként uralkodjon rajta és irányítsa őt. Nem hajlandó olyan életutat követni, amely céltalanságba torkollik és nyugtalan lelkiismerettel jár. Miután a múltban elkövetett bűnei a Krisztus áldozatába vetett hite alapján megbocsáttatnak, szeretne tiszta lelkiismeretnek örvendeni Isten előtt. Bűnös hajlamai megpróbálnak ugyan újra és újra előtörni, de ha nem adja fel a harcot, hanem mindig Krisztus tiszta tanításaira gondol, bebizonyítja, hogy a bűn nem uralkodik többé rajta (Róma 6:12–17).

8. a) Mitől szabadít meg még az igazi keresztényiség? b) Hogyan befolyásolja ez a világi uralkodók iránti magatartásunkat?

⁸ Mi, keresztények nagy szabadságnak örvendünk. Megszabadultunk a hamis tanítások befolyásától, a babonák kötelékétől és a bűn szolgaságától. A halottak állapotáról és a feltámadásról szóló nagyszerű igazságok megszüntették bennünk az erőszakos haláltól való oktalan félelmet, amely sok embert lelkiismerete elnyomására bír. Az az ismeret, hogy az emberi kormányokat Isten igazságos Királysága váltja fel, megszabadított minket a reménytelenségtől. Természetesen ez a szabad állapot nem jogosít fel arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk a törvényeket, vagy hogy tiszteletlenek legyünk a kormányzat képviselőivel szemben,  mondván, hogy a régi rendszer ugyis nemsokára véget ér (1Pét 2:16, 17; Tit 3:1, 2).

9. a) Hogyan segít nekünk Jehova élvezni az emberek számára jelenleg lehetséges legnagyobb szabadságot? b) Hogyan mutathatjuk meg a döntések hozatalánál, hogy világosan megértjük, mi származott abból, hogy Ádám visszaélt szabadságával?

⁹ Jehova nem kívánja, hogy szenvedések és tévedések révén jöjjünk rá, melyik a leghelyesebb életmód. Ő ismeri természetünket, tudja, mi tölt el minket őszinte megelégedéssel, mi ad önbizalmat, és mi jár a legmaradandóbb előnyökkel. Saját időtervét is ismeri szándéka megvalósítására, s így tudja, mely tevékenységek a leghasznosabbak számunkra. Tisztában van azzal is, milyen gondolatok és viselkedés alacsonyítana le valakit, rontaná meg kapcsolatát másokkal, vagy fosztaná meg Isten Királyságának áldásaitól. Szeretetteljesen felhívja figyelmünket ezekre a dolgokra a Biblia és látható szervezete útján (Gal 5:19–23; Márk 13:10; vö. 1Tim 1:12, 13). Azt pedig ránk bízza, hogy a tőle kapott szabad akaratunk gyakorlása révén eldöntsük, hogyan reagálunk. Ha megszívleljük a bibliai beszámolót, amely elmondja, hogyan vesztette el Ádám az emberiségnek kezdetben adott szabadságát, bölcsen fogunk dönteni. Ki fogjuk nyilvánítani, hogy a Jehovához fűződő jó viszony kialakítása életünk legfőbb törekvése.

EGY MÁSFAJTA SZABADSÁG UTÁNI SÓVÁRGÁS

10. Milyenfajta szabadságra törekszenek egyesek, akik azt állítják, hogy keresztények?

¹⁰ Fiatalok, akik Jehova tanúiként nőttek fel, sőt néha idősebb személyek is, másfajta szabadságra vágynak. A világ vonzónak tűnik előttük, s minél többet gondolnak rá, annál erősebbé válik a vágy, hogy azt tehessék, amit világi emberek tesznek.  Nem arra gondolnak, hogy kábítószert szedjenek, lerészegedjenek vagy paráználkodjanak. Mindössze kezdenek több időt tölteni ismerősökkel az iskola vagy a munkaidő után. Miután szeretnék, hogy az új barátok befogadják őket, utánozni kezdik beszédmódjukat és viselkedésüket (3Ján 11).

11. Kiktől jöhet néha a csábítás ilyen dolgok iránt?

¹¹ A világias viselkedésre való csábítás néha olyanoktól jön, akik állítólag Jehovát szolgálják. Épp így történt Édenben is, amikor Sátán rászedte Évát, Éva pedig Ádámot, hogy csatlakozzon hozzá. Az első keresztények között is előfordult ilyen, s ma is előfordul. Az ilyen személyek többnyire szeretik az izgalmakat, és olyan dolgok után sóvárognak, amelyek gyönyört okoznak. Arra biztatnak másokat, hogy „érezzék jól magukat”. ’Szabadságot ígérnek, (miközben) ők maguk is a romlottság rabszolgáiként élnek’ (2Pét 2:18, 19).

12. a) Milyen szomorú következményekkel jár a világias viselkedés? b) Miért kívánnak vagy tesznek ilyet az érintettek, amikor tudják, mi következik rájuk?

¹² A következmények azonban cseppet sem kellemesek. A tiltott szex érzelmi válságot okoz. Betegséget, nem kívánt terhességet, s talán a házasság felbomlását is eredményezheti (Péld 6:32–35; 1Kor 6:18; 1Thess 4:3–8). Kábítószerélvezet gyakran ingerlékenységet, akadozó beszédet, látási zavarokat, szédülést, légszomjat, hallucinációkat és halált okozhat. (Vö. Péld 23:29–35.) Előbb-utóbb szenvedéllyé válik, s így a beszerzése érdekében bűntényt is elkövetnek. Akik ilyen szokások hatalmába kerültek, rendszerint tudják, hova vezethetnek cselekedeteik, de az izgalom és érzéki gyönyör utáni sóvárgásuk miatt szándékosan becsukják szemüket a következmények előtt. Azt állítják, hogy szabadok, s csak túl későn látják be, hogy a bűn rabszolgái. A bűn pedig kegyetlen úr! Most  kellene erre gondolnunk, ha nem a magunk kárán akarunk tanulni (Gal 6:7, 8).

HOL KEZDŐDIK A BAJ?

13. a) Hogyan támadnak azok a kívánságok, amelyek ilyen problémákat okozhatnak? b) Kinek a nézőpontját kell elsajátítanunk, ha meg akarjuk állapítani, kik jelentenek rossz társaságot? c) A bekezdés végén levő kérdések megválaszolása közben hangsúlyozd Jehova szemléletét! Egyszerre csak egy kérdésre válaszolj!

¹³ Állj meg és gondolkozz el azon, hogy legtöbbször hol kezdődik a baj! A Biblia a következő magyarázatot adja: „Mindenki próba alatt áll, amikor vonzza és csalogatja őt a saját kívánsága. Azután a kívánság, miután megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, miután elkövetik, halált eredményez” (Jak 1:14, 15). De hogyan keletkezik ilyen kívánság? Abból, ami az elménkben van, oda pedig gyakran az kerül, amit a Biblia alapelveit nem alkalmazó emberekkel való kapcsolatunk révén elsajátítunk. Természetesen mindnyájan tudjuk, a „rossz társaságot” kerülnünk kell. Csakhogy az a kérdés: melyik társaság rossz? Hogyan tekinti Jehova ezt? A következő kérdéseken és írásszövegeken való gondolkodás segít helyes végkövetkeztetésre jutni.

Az a tény, hogy egyes emberek tiszteletre méltónak tűnnek, elég-e ahhoz, hogy jó társaságot jelentsenek számunkra? (Vö. 1Móz 34:1, 2, 18, 19.)

Segít-e beszédmódjuk, esetleg vicceik annak megállapításában, hogy szoros kapcsolatba kerülhetünk-e velük? (Ef 5:3, 4).

Szükségünk van-e elővigyázatra, ha Isten szándékával kapcsolatban nem ugyanazt hiszik, amit mi? (Vö. 1Kor 15:12, 32, 33.)

Hogyan érintené Jehovát, ha olyan emberekkel barátkoznánk, akik nem szeretik Őt? (Vö. 2Krón 19:1, 2.)

Hogyan nyilváníthatjuk ki, hogy nem-hívő munkatársaink vagy iskolatársaink nem barátaink? (1Pét 4:3, 4).

 A tv-nézés, könyvek, folyóiratok és újságok olvasása is másokkal való kapcsolat fenntartása. Milyenfajta témák esetén kell különösen óvatosnak lennünk napjainkban? (Péld 3:31; És 8:19; Ef 4:17–19).

Mit árulunk el Jehova előtt magunkról a barátaink megválasztásával? (Zsolt 26:1, 4, 5; 97:10).

14. Milyen nagyszerű szabadságra van kilátásuk azoknak, akik most alkalmazzák Isten Szavának tanácsát?

¹⁴ Közvetlenül előttünk van Isten új rendje. Az ő Királysága megszabadítja az emberiséget Sátán és egész gonosz rendszere leigázó befolyásától. Az emberiség fokozatosan felszabadul a bűn összes hatása alól. Paradicsomi örök életre lesz kilátásuk. A „Jehova szellemével” összhangban levő szabadság lesz minden teremtmény osztályrésze (2Kor 3:17). Értelmes dolog lenne-e mindezt kockáztatni azzal, hogy könnyen vesszük Isten Szavának tanácsát? Azáltal, ahogyan most élünk keresztényi szabadságunkkal, meg kellene mutatnunk, hogy valóban vágyunk „Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (Róma 8:21).

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK

● Milyenfajta szabadságnak örvendett az első emberpár? Miben különbözött ez attól, amelyben az emberiség most van?

● Milyen szabadsággal rendelkeznek az igaz keresztények a világgal ellentétben? Hogyan lehetséges ez?

● Milyen árat kell fizetniük azoknak, akik világias szabadságra törekednek?

● Miért olyan fontos a „rossz társaságok” kerülése? Kinek a döntését fogadjuk el a rossz megítélésében Ádámmal ellentétben?

[Tanulmányozási kérdések]