17. fejezet

„Legyen bennetek bensőséges szeretet egymás iránt!”

1., 2. a) Mi gyakorol mély benyomást az újakra Jehova Tanúinak összejövetelein? b) Milyen más bizonyítéka látható ennek a tulajdonságnak a kongresszusainkon?

AKIK először vesznek részt Jehova Tanúi összejövetelein, gyakran megindítónak találják az ott megnyilvánuló szeretetet. A szívélyes közösségi szellem és a barátságos fogadtatás az, ami ilyen benyomást gyakorol rájuk.

² A kongresszusainkra meghívott vendégeinknek is feltűnik a helyes viselkedés. Egy riporter ezt írta egy kongresszusról: ’Senki sem volt kábítószer vagy alkohol hatása alatt. Senki sem üvöltözött, lökdösődött vagy tolakodott. Senki sem szidalmazta a másikat. Szennyes viccek vagy káromkodások nem hallatszottak. A levegő nem volt tele dohányfüsttel. Lopás sem történt. Senki sem hajigált üres üvegeket a pázsitra. Valóban szokatlan volt.’ Mindez annak a szeretenek a bizonyítéka, amely „nem viselkedik illetlenül” és „nem keresi a saját érdekeit” (1Kor 13:4–8).

3. a) Mi kellene, hogy idővel megfigyelhető legyen nálunk a szeretettel kapcsolatban? b) Milyenfajta szeretetet kell kifejlesztenünk, ha Krisztust akarjuk utánozni?

³ A szeretet olyan tulajdonság, amely minden őszinte keresztényt jellemez (Ján 13:35). Minél tovább növekedünk szellemileg, annál teljesebb mértékben kell rendelkeznünk vele. Pál apostol azért imádkozott, hogy testvérei szeretete „egyre  jobban bővelkedjék” (Fil 1:9; 1Thess 3:12). Péter is arra buzdította keresztény társait, hogy „az egész testvériséget” szeressék (1Pét 2:17). Szeretetünknek többre kellene indítania minket, mint csupán összejönni olyanokkal, akiknek a személyes megismerésére igen kevés erőfeszítést teszünk. Többet kellene magába foglalnia, mint időnként egy barátságos „szervusz”-t. János apostol kimutatta, hogy önfeláldozó szeretetre van szükség. Így írt: „Abból ismerjük meg a szeretetet, hogy Ő (Isten Fia) a lelkéről mondott le értünk; nekünk is kötelességünk lemondani lelkünkről a testvéreinkért” (1Ján 3:16; Ján 15:12, 13). Erre eddig még nem került sor. De oda tudnánk-e adni életünket a testvéreinkért? Nos, meddig megyünk el a nekik való segítségnyújtásban, amikor az esetleg kényelmetlenséget jelent?

4. Milyen más területen tudnánk esetleg a szeretetünket még teljesebb mértékben kifejezni? b) Miért fontos bensőséges szeretetet kifejleszteni egymás iránt?

⁴ Az önfeláldozó szellemet tükröző cselekedetek mellett őszinte baráti érzéseket is kell táplálnunk testvéreink iránt. Isten Szava arra buzdít: „A testvéri szeretetben gyengéd vonzalmat érezzetek egymás iránt” (Róma 12:10). Mindnyájan táplálunk ilyen érzést egyesek iránt. Nem tudnánk-e több ember iránt ugyanilyen vonzalmat érezni? Minél közelebb van a régi rendszer vége, annál fontosabb, hogy közelebb kerüljünk keresztény testvéreinkhez. A Biblia így hívja fel figyelmünket erre: „Minden dolog vége elközeledett . . . Mindenekfelett legyen bennetek bensőséges szeretet egymás iránt, mert a szeretet sok vétket elfedez” (1Pét 4:7, 8).

5. Miért lenne téves arra számítani, hogy semmilyen nehézség nem támadhat a gyülekezet tagjai között?

⁵ Természetesen amíg tökéletlenek vagyunk, időnként teszünk olyan dolgokat, amelyekkel megbántunk  másokat. Ők is vétkeznek különbözőképpen ellenünk (1Ján 1:8). Mit kell tenned, ha ilyen helyzetbe kerülsz?

MIT TEGYÜNK, HA PROBLÉMÁK MERÜLNEK FEL

6. a) Miért nem egyezik mindig a Biblia tanácsa a mi hajlamainkkal? b) Mit eredményez azonban e tanácsok alkalmazása?

⁶ Az Írások gondoskodnak a szükséges irányvonalról. Csakhogy a bibliai tanács nem mindig egyezik azzal, amire mi, tökéletlen emberek hajlamosak vagyunk (Róma 7:21–23). Ha azonban komoly erőfeszítéseket teszünk, bizonyítjuk, hogy őszintén szeretnénk tetszeni Jehovának, s az egymás iránti szeretetünk is gazdagodni fog.

7. a) Miért nem szabad bosszút állnunk, ha valaki megsért minket? b) Miért nem helyes egy testvért, aki megsértett minket, egyszerűen kerülni?

⁷ Az emberek néha igyekszenek visszafizetni a sértéseket. De ez még tovább rontja a helyzetet. A jogos bosszút Istenre kell hagynunk (Péld 24:29; Róma 12:17–21). Mások megpróbálják a sértő felet kizárni életükből, s kerülik őt. Csakhogy ezt semmiképpen sem tehetjük hittestvéreinkkel. Imádatunk elfogadhatósága egyrészt a testvéreink iránti szeretettől függ (1Ján 4:20). Becsületes lenne-e azt mondani, hogy szeretünk valakit, közben pedig egy szót sem váltunk vele, s még a jelenléte is zavar minket? A nehézséget nem szabad kerülgetnünk, hanem meg kell oldanunk. Hogyan?

8., 9. a) Mit helyes tennünk, ha panaszunk van egy testvér ellen? b) De mi a teendő akkor, ha ismételten vétkezik ellenünk?

⁸ Pál apostol azt írta erről: „Továbbra is szenvedjétek el egymást, s bocsássatok meg készségesen egymásnak, ha valakinek oka lenne a panaszra a másik ellen. Mint ahogy Jehova készségesen megbocsátott nektek, ti is így tegyetek” (Kol 3:13). Te  meg tudod-e tenni ezt? Mi van akkor, ha a szóban forgó személy sorozatosan vétkezik ellened különböző módokon?

⁹ Péter apostol ugyanezt a kérdést tette fel, s arra gondolt, hogy talán még hétszer is meg kell bocsátania testvérének. Jézus így válaszolt: „Mondom neked: Nemhogy hétszer, hanem hetvenhétszer.” De miért? Jézus egy példázattal magyarázta meg ezt, amely az Isten iránti óriási adósságunkat azzal hasonlította össze, amivel emberek tartoznak nekünk (Máté 18:21–35). Számtalan módon vétkezünk Isten ellen mindennap: néha egy önző cselekedet által, gyakran szavaink vagy gondolataink által, vagy azáltal, hogy nem tesszük, amit meg kellene tennünk. Tudatlanságból gyakran még csak nem is gondolunk rá, hogy rosszat tettünk, néha pedig az élet hevében nem vesszük eléggé komolyan hibáinkat. Isten életünket is elvehetné bűneink kiegyenlítésére (Róma 6:23). Ő ellenben továbbra is irgalmas (Zsolt 103:10–14). Nem ésszerűtlen tehát, hogy tőlünk is hasonló bánásmódot vár el mások iránt (Máté 6:14, 15; Ef 4:1–3). Ha ellenszenv táplálása helyett így járunk el, bizonyítjuk, hogy olyan fajta szeretettel rendelkezünk, amely „nem tartja számon a sérelmet” (1Kor 13:4, 5; 1Pét 3:8, 9).

10. Mit tegyünk akkor, ha egy testvér neheztel ránk?

¹⁰ Időnként előfordulhat, hogy bár mi nem neheztelünk valamely testvérünkre, őneki mégis van velünk valami baja. Mit tegyünk ilyenkor? Halogatás nélkül beszélgetnünk kell vele, és igyekeznünk kell helyreállítani a békét. A Biblia arra buzdít, hogy mi tegyük meg a kezdő lépést (Máté 5:23, 24). Ennek megtevése nem könnyű feladat. Szeretetet és alázatosságot követel. Elég erősek ezek a tulajdonságok benned ahhoz, hogy követni tudd a Biblia tanácsát? Ez olyan cél, amelynek elérése megéri a fáradságot.

11. Mit kell tennünk, ha egy testvér olyat tesz, ami felháborít minket?

 ¹¹ Előfordulhat az is, hogy valaki olyat tesz, ami felháborít téged s esetleg másokat is. Nem lenne jó, ha valaki beszélne az érintett személlyel? Lehetséges. Ha te magad beszélsz vele négyszemközt és kedvesen a problémáról, ez talán jó eredményt szül. De mindenekelőtt kérdezd meg magadtól: ’Valóban írásellenes, amit tett? Vagy egyszerűen arról van szó, hogy miután én más körülmények között nőttem fel és másféle nevelésben részesültem, másképp látom a dolgokat?’ Ha indokolt a beszélgetés, ügyelj rá, hogy ne állíts fel saját szabályokat, s ne ezek szerint ítélj! (Jak 4:11, 12). Jehova részrehajlás nélkül elfogad mindenféle származású embereket, s türelmesen megvárja, míg szellemileg felnőnek.

12. a) Kiknek kell a gyülekezetben történt súlyos bűnökkel foglalkozniuk? b) Milyen esetben lenne a sértett fél dolga az első lépést megtenni? Milyen céllal?

¹² Amikor azonban valaki a gyülekezetben súlyos bűnt követ el, ez azonnali figyelmet igényel. De kik részéről? Rendszerint a vének részéről. De ha a probléma üzleti természtű, vagy a nyelvvel való visszaélés miatt sértettek meg súlyosan valakit, akkor a sértett félnek kell először megkísérelnie, hogy személyesen segítsen a vétkesnek. Ez egyesek számára nagyon nehéznek tűnhet. De ezt tanácsolta Jézus a Máté 18:15–17-ben. A testvér iránti szeretet és az a vágy, hogy őt mint testvért ne veszítsük el, segít úgy intézni a dolgot, hogy amennyiben rajtunk áll, elérjük a vétkes szívét (Péld 16:23).

13. Mi segít a helyes szemlélet megőrzésében, ha nehézségünk támad egy testvérrel?

¹³ Akár nagy a probléma, akár kicsi, akkor tudjuk megoldani, ha megpróbáljuk megérteni, hogyan tekinti Jehova a dolgokat. Ő semmilyen bűnt nem helyesel, de mindnyájunkban észreveszi a hibát. A  maga idejében eltávolít szervezetéből minden bűnöst, aki nem tanúsít bűnbánatot. És mi többiek? Mi mindnyájan az ő hosszútűrésének és irgalmának haszonélvezői vagyunk. Nekünk az őáltala mutatott példát kell követnünk. Ha ezt tesszük, az ő szeretetét tükrözzük vissza (Ef 5:1, 2).

KERESS LEHETŐSÉGEKET A SZÍVED „KITÁRÁSÁRA”

14. a) Miért buzdította Pál a korinthusiakat, hogy ’tárják ki szívüket’? b) Hogyan utal rá az itt idézett írásszöveg, hogy mindnyájan jól tennénk, ha elgondolkodnánk ezen?

¹⁴ Pál apostol sok hónapot töltött el a görögországi Korinthusban a gyülekezet építésével. Keményen dolgozott, hogy segítsen a testvéreknek, és szerette őket. Egyesek mégsem voltak jó szívvel hozzá. Nagyon kritizálták őt. Pál arra buzdította őket, hogy „táruljanak ki”, szélesítsék ki látókörüket a szeretet kifejezésében (2Kor 6:11–13; 12:15). Mindnyájan jól tesszük, ha elgondolkodunk rajta, milyen mértékben fejezünk ki szeretetet mások iránt, s keresünk lehetőségeket ’szívünk kitárására’ (1Ján 3:14; 1Kor 13:3).

15. Mi segíthet elmélyíteni szeretetünket egy olyan személy iránt, aki nem szimpatikus számunkra?

¹⁵ Vannak-e olyanok a gyülekezetben, akikhez nehezen tudunk közel kerülni? Ha igyekszünk elfedni kisebb hibáikat — amit tőlük is elvárunk a magunk javára —, ez segít a kapcsolat megjavításában (Péld 17:9; 19:11). Az is szívélyesebbé teheti érzéseinket irántuk, ha igyekszünk felfedezni jó tulajdonságaikat, s ezekre összpontosítjuk figyelmünket. Megfigyeltük-e már egyszer is, hogyan használja fel Jehova ezeket a testvéreket? Ez biztosan előidézné, hogy szeretetünk növekedjen irántuk (Luk 6:32, 33, 36).

16. Milyen gyakorlati lépéseket tehetünk, hogy szívünk „kitáruljon” a gyülekezet tagjai iránt?

¹⁶ Kétségkívül van határa annak, amit másokért tehetünk. Nem üdvözölhetünk minden összejövetelen  mindenkit. Valószínűleg nem tudunk mindenkit vacsorára vagy ebédre meghívni. Mindnyájunknak vannak meghitt barátaink, akikkel több időt töltünk el, mint másokkal. De nem tudnánk-e ’szélesebbre tárni szívünket’? Ha minden héten csak néhány percet fordítanánk arra, hogy valakit jobban megismerjünk a gyülekezetben, mindenkivel meghitt kapcsolatban lennénk. Nem tudnánk néha meghívni egyeseket egy közös szántóföldi szolgálatra? Ha valóban bensőségesen szeretjük egymást, megtaláljuk a módját e szeretet kifejezésének.

17. Mi mutatja, hogy bensőségesen szeretjük-e testvéreinket, amikor olyanok társaságában vagyunk, akiket még nem ismerünk?

¹⁷ A keresztény kongresszusok kitünő alkalmat adnak szeretetünk kibővítésére. Talán ezrek vannak jelen. Mindegyikükkel nem beszélgethetünk. De viselkedésünkkel kimutathatjuk, hogy jólétüket a magunk kényelme elé helyezzük még akkor is, ha sohasem láttuk őket. A szünetekben pedig úgy mutathatjuk ki személyes érdeklődésünket, ha néhánnyal megpróbálunk beszélgetésbe elegyedni. Egyszer majd minden ember testvér lesz a földön, egyesülve Istennek, az Atyának imádatában. Milyen öröm lesz majd mindnyájukat megismerni a sok és különböző tulajdonságaikkal! Az irántuk érzett hő szeretet erre fog indítani minket. Miért ne fognánk hozzá már most?

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK

● Hogyan kell megoldani a testvérek között esetlegesen felmerült problémákat? Miért?

● Milyen módokon kellene szeretetünknek a szellemi fejlődésünk során növekednie?

● Hogyan lehet bensőséges szeretetet tanúsítani a szoros baráti társaságon kívüli személyek iránt?

[Tanulmányozási kérdések]