7. fejezet

Mit tanulhatunk abból, hogy Isten megengedte a gonoszt?

1. a) Ha Jehova azonnal megsemmisítette volna Édenben a lázadókat, mi lett volna velünk? b) Ehelyett milyen szerető gondoskodást tett Jehova számunkra hozzáférhetővé?

TEKINTET nélkül a nehézségekre, amelyek életünkben felmerülhetnek, semmi esetre sem volt igazságtalan Istentől, hogy megszülethettünk. Az első embert tökéletesnek teremtette és a Paradicsomba helyezte. Ha lázadásuk után azonnal megsemmisítette volna őket, nem létezne a mai emberiség, amelyet igaz: betegség, szegénység és bűnözés jellemez. Jehova azonban irgalmasan megengedte, hogy Ádám és Éva — mielőtt meghalnak — gyermekeket hozzanak a világra, jóllehet ezek örökölték a tökéletlenséget. Krisztus által gondoskodott Ádám azon leszármazottairól, akik hitet gyakorolnak. Ezek elnyerhetik azt, amit Ádám elvesztett: örök életet olyan körülmények között, amelyek az élet lehető legnagyobb mértékű élvezetét biztosítják (5Móz 32:4, 5; Ján 10:10).

2. Csak a mi megmentésünk érdekében tette ezt Jehova?

² Ennek a gondoskodásnak az előnyei számunkra felmérhetetlenek. De a Bibliából kitűnik, hogy a mi személyes megmentésünknél valami sokkal fontosabbról is szó volt.

NAGY NEVE ÉRDEKÉBEN

3. Mi forgott kockán Jehovának a földre és az emberiségre vonatkozó szándéka teljesülésével kapcsolatban?

³ Jehova neve forog kockán, az ő hírneve, melyet mint egyetemes Szuverén, mint az igazság Istene  élvez, a földre és emberiségre vonatkozó szándéka beteljesülésében. Jehova pozíciója miatt a béke és az egész világegyetem jóléte megköveteli, hogy az ő nevét mindenki tiszteletben tartsa és neki engedelmeskedjen.

4. Mit foglalt magába egész pontosan Isten eme szándéka?

⁴ Megteremtésük után Isten megbízást adott Ádámnak és Évának. Világosan értésükre adta elhatározását, mely szerint nemcsak a földet kellett uralmuk alá hajtaniuk, vagyis a Paradicsom határait kiterjeszteniük, hanem leszármazottakkal be is kellett népesíteniük (1Móz 1:28). Vajon bűnük miatt kudarcot vallott ez az elhatározás, gyalázatot hozva Isten nevére?

5. a) Mikor kellett meghalnia 1Mózes 2:17 szerint annak, aki eszik a jó és rossz tudásának fájáról? b) Hogyan tett eleget ennek Jehova úgy, hogy közben szándékát a föld benépesítését sem hagyta figyelmen kívül?

⁵ Jehova figyelmeztette Ádámot, hogy ha engedetlenül enne a jó és rossz tudásának fájáról, biztosan meghal, mégpedig „amely napon” eszik róla (1Móz 2:17). Amely napon aztán Ádám csakugyan vétkezett Jehova ellen, Isten szavához hűen felelősségre vonta a vétkeseket és kihirdette a halálos ítéletet. A bűntetés kikerülhetetlen volt. Jogi szempontból még azon a napon halottá váltak Isten szemében. (Vö. Luk 20:37, 38.) De hogy korábban bejelentett szándéka, a föld benépesítése megvalósulhasson, Jehova megengedte nekik, hogy családot alapítsanak, mielőtt még szó szerint meghalnak. Azonkívül az is tény, hogy Ádám 930 évig tartó élete 1000 éven belül ért véget, ami Isten szemszögéből mindössze „egy nap” (1Móz 5:3–5; vö. Zsolt 90:4; 2Pét 3:8). Így aztán Jehova szavahihetősége — az ítélet végrehajtásának időpontját illetően — sem vallott kudarcot. De ez magával hozta, hogy egy ideig bűnös emberek lakhatják a földet.

6., 7. a) Miért engedte meg Jehova a gonoszságot ideiglenesen a 2Mózes 9:15, 16 alapján? b) Hogyan nyilvánult meg Jehova hatalma a fáraó esetében, és hogyan vált ismertté a neve? c) Mit fog eredményezni a jelenlegi gonosz rendszer vége?

 ⁶ Amit Jehova Egyiptom uralkodójának mondott Mózes napjaiban, az egy további okra mutat rá, amiért Isten átmenetileg eltűri a gonoszságot. Amikor a fáraó megtagadta, hogy elengedje Izrael fiait Egyiptomból, Jehova nem semmisítette meg őt azonnal. Tíz csapást bocsátott az országra, amelyek az ő hatalmát mutatták meg bámulatkeltően és sok oldalról. A hetedik csapás bejelentésekor Jehova utalt rá, hogy könnyűszerrel eltörölhetné a fáraót és népét a földről. „De tulajdonképpen — mondta Jehova — azért tartottalak életben, hogy megmutassam neked hatalmamat, s hogy hirdessék nevemet az egész földön” (2Móz 9:15, 16).

⁷ Izrael megszabadítása révén Jehova neve valóban széles körben ismertté vált. Még ma, 3500 évvel később sem merült feledésbe. Nemcsak az Ő személyes Jehova neve vált ismertté, hanem az igazság is arról a személyről, aki ezt a nevet viseli. Ez azt a hírnevet adta neki, hogy Ő olyan Isten, aki megtartja szövetségét, és szolgái segítségére siet. A történtek rámutattak, hogy mindenható volta miatt senki sem tudja megakadályozni elhatározása véghezvitelében. Még benyomáskeltőbb lesz az egész gonosz — látható és láthatatlan — rendszer eljövendő megsemmisítése. A mindenhatóságnak és dicsőségnek ez a megnyilvánulása, amely az ő nevével van kapcsolatban, sohasem merül feledésbe az egyetemes történelemben. Jótékony hatásai örökre megmaradnak! (Ez 38:23; Jel 19:1, 2).

’Ó, ISTEN BÖLCSESSÉGÉNEK MÉLYSÉGE!’

8. Milyen további tények megvizsgálására indít Pál?

⁸ A rómaikhoz írt levelében Pál apostol felveti a  kérdést: „Vajon igazságtalanság van Istennél?” Aztán felel is a kérdésre, mégpedig úgy, hogy kihangsúlyozza Jehova irgalmasságát, és utal arra, amit Jehova mondott a fáraónak. Arra is utal, hogy mi emberek olyanok vagyunk, mint az agyag a fazekas kezében. Panaszkodik-e az agyag amiatt, hogy milyen célra használják fel? Majd így folytatja Pál: „Márpedig ha Isten — jóllehet akarata szerint mutathatná haragját és megismertethetné hatalmát — sok hosszútűréssel megtűrte a pusztulásra méltó harag edényeit, hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket előre elkészített a dicsőségre, vagyis minket, akiket elhívott, nemcsak a zsidók közül, hanem a nemzetek közül is (mi van akkor?)” (Róma 9:14–24).

9. a) Kik „a harag edényei, melyek pusztulásra készültek”? b) Miért tanúsított Jehova az ő ellenségeskedésük ellenére is hosszútűrést, és hogyan szolgálja a végkimenetel az őt szeretők javát?

⁹ Mióta Jehova elhangoztatta az 1Mózes 3:15-ben feljegyzett prófétai kijelentését, Sátán és magva a pusztulásra méltó „harag edényei”. Az azóta eltelt egész idő alatt Jehova hosszútűrést gyakorolt. A gonoszok kigúnyolták az ő útjait, üldözték szolgáit, sőt megölték Fiát. De Jehova tűrtöztette magát szolgái maradandó javára. Az egész teremtésnek volt alkalma látni, milyen nyomorúságos következményekkel jár az Isten elleni lázadás. Jézus halála ugyanakkor megteremtette a lehetőséget az engedelmes emberiség megszabadítására és ’az Ördög munkáinak lerontására’ (1Ján 3:8; Zsid 2:14, 15).

10. Miért tűrte meg Jehova az elmúlt 1900 év alatt továbbra is a gonoszt?

¹⁰ A Jézus feltámadása óta eltelt több mint 1900 év alatt Jehova továbbra is megtűrte „a harag edényeit”, fenntartva elpusztításukat. Miért? Mivel  ’az asszony magvának’ másodlagos tagjait készítette elő, azokat, akik Jézus Krisztus társai lesznek a mennyei Királyságban (Gal 3:29). Ők „az irgalom edényei”, szám szerint 144 000, akikről Pál apostol beszél. Először csak zsidók kaptak meghívást arra, hogy ennek az osztálynak a tagjaivá legyenek. Utána körülmetélt szamaritánusok, végül a pogány nemzetek tagjai. Nagy hosszútűréssel valósította meg Jehova a szándékát. Senkit sem kényszerített rá, hogy szolgálja őt. Azokat azonban, akik hálásan elfogadták szerető gondoskodásait, gazdagon megáldotta. Ez a mennyei osztály napjainkban már majdnem teljesen készen áll.

11. Melyik másik csoport merít most hasznot Jehova hosszútűréséből?

¹¹ És mi történik azokkal, akik a földön fognak élni? Az Istentől kijelölt időben milliárdok fognak feltámadni a Királyság földi alattvalóiként. Jehova hosszútűrése tehát azt is lehetővé tette, különösen 1935 óta, hogy egy „nagy sokaság” gyűljön össze a megmentés kilátásával az összes nemzetek közül (Jel 7:9, 10; Ján 10:16).

12. a) Mit tudunk meg magáról Jehováról a vitakérdés következtében? b) Rád milyen hatással van az, ahogyan Jehova ezeket a dolgokat elrendezte?

¹² Van-e mindebben akár egy szemernyi igazságtalanság is? Egészen biztos, hogy nincs! Ha Isten azért vár a gonoszoknak, „a harag edényei”-nek a megsemmisítésével, hogy irgalmat tudjon tanúsítani szándékával összhangban mások iránt, hogyan panaszkodhatna jogosan valaki? Sokkal inkább tanulhatunk Jehovától, ha megfigyeljük szándéka kibontakoztatását. Megcsodálhatjuk egyéniségének sokoldalúságát, ami az események folyamán feltárult: igazságosságát, irgalmasságát, hosszútűrését, bölcsességének sokrétűségét. A vitakérdés elrendezésének módja örök időkön át  tanúskodni fog arról, hogy Jehova kormányzási módszere a legjobb. Pál apostollal mi is elmondhatjuk: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Mily kikutathatatlanok az ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az ő útjai! (Róma 11:33).

ALKALOM ÖNÁTADÁSUNK BIZONYÍTÁSÁRA

13. a)Mire kínálkozik lehetőségünk, ha személyesen kell szenvednünk? b) Mi segít abban, hogy a kihívásra bölcs magatartással válaszoljunk?

¹³ Előfordulhat, hogy személyes nehézségeket kell elviselnünk annak következtében, hogy Isten még nem pusztította el a gonoszt és még nem hozta el az emberiség megígért helyreállítását. Hogyan reagálunk ilyen esetben? Felismerjük-e, hogy ilyen helyzetek alkalmat adnak nekünk arra, hogy részt vegyünk Jehova neve tisztázásában és az Ördög hazug voltának bizonyításában? Megerősíthet ennek cselekvésében a bölcs tanács szem előtt tartása: „Légy bölcs fiam, és vidámítsd meg szívemet, hogy megfelelhessek annak, aki engem ócsárol” (Péld 27:11). Sátán, Jehova ócsárlója azt állította, hogy az ember megtagadja, sőt meg is átkozza Istent, ha anyagi veszteséget vagy testi szenvedést kell elviselnie (Jób 1:9–11; 2:4, 5). Ha Isten iránti lojalitásunk megőrzésével nehéz körülmények között bebizonyítjuk, hogy ez a mi esetünkben nem igaz, megörvendeztetjük Jehova szívét. Egészen biztosak vagyunk abban, hogy Jehova szereti szolgáit, és megfelelő időben — mint Jób esetében — nagylelkűen megjutalmaz minket, ha hűnek bizonyulunk (Jak 5:11; Jób 42:10–16).

14. Milyen más előnyünk származhat abból, ha Jehovára támaszkodunk megpróbáltatások idején?

¹⁴ Ha kegyetlen megpróbáltatások idején bizalommal Jehovára támaszkodunk, értékes tulajdonságokat  fejleszhetünk ki. Jézus az elszenvedett dolgokból „engedelmességet tanult”, mégpedig úgy, ahogy azelőtt arról fogalma sem volt. Mi is sokat tanulhatunk: hosszútűrést, kitartást és Jehova igazságos útjainak értékelését. Hajlandók vagyunk-e türelmesen elfogadni ezt a kiképzést? (Zsid 5:8, 9; 12:11; Jak 1:2–4).

15. Milyen jótékony hatással lehet másokra az, ha mi türelmesen elviseljük a nehézségeket?

¹⁵ Mások megfigyelik, amit teszünk. Amikor látják, mit viselünk el az igazságosság kedvéért, néhányan idővel felismerik, kik Krisztus igazi „testvérei” ma, s miután az imádatban egyesülnek ezekkel a „testvérekkel”, alkalmassá válnak az örök élet áldásaira (Máté 25:34-36, 40, 46). Jehova és Fia azt akarják, hogy alkalmuk legyen erre. És mi? Készek vagyunk-e nehézségek vállalására, hogy lehetővé tegyük ezt?

16. Milyen kapcsolatban van a személyes nehézségekhez való hozzáállásunk az egységgel?

¹⁶ Milyen szép is az, ha az élet nehézségeiben alkalmat látunk arra, hogy kimutassuk Jehova iránti odaadásunkat és részt vegyünk elhatározásainak végrehajtásában! Így bizonyítjuk be, hogy valóban arra az egységre törekszünk Istennel és Krisztussal, amelyért Jézus imádkozott a hű keresztények érdekében (Ján 17:20, 21).

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK

● Hogyan tanúsított nagy tiszteletet saját neve iránt Jehova a gonosz megengedésével?

● Hogyan tette lehetővé Isten türelme „a harag edényei” iránt, hogy irgalma mindeddig kiterjedt ránk?

● Mire kellene alkalmat látnunk olyan helyzetekben, amelyekben szenvednünk kell?

[Tanulmányozási kérdések]